tag:blogger.com,1999:blog-46532801107860778732024-03-05T06:56:00.875+01:00Capitulum Laicorum Sancti Michaelis Archangeli« In conspectu angelorum psallam tibi:
adorabo ad templum sanctum tuum. »CLSMA Lectorhttp://www.blogger.com/profile/02309292787667344814noreply@blogger.comBlogger715125tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-75952075292773058452023-11-24T13:44:00.002+01:002023-11-24T13:44:36.454+01:00 Régiók, történelem és önazonosság a középkori Európában. A liturgiatörténet tanúsága<p align="center" class="DOM-alalalalalcm" style="text-align: center;">I.<o:p></o:p></p>
<p class="DOM-tompa">Guillelmus Durandus (1230–1296) a középkori kultúra egyik legnagyobb
összegzője volt. A kánonjog és főleg a liturgia terén jelentősége olyan, mint
Aquinói Szent Tamásé a dogmatikában. Ő állította össze a XIII. század végén azt
a püspöki szertartáskönyvet, amely a liturgikus műfajok közül elsőként vált
nemzetközivé, majd a XVI. század végétől kezdve kizárólagossá „római
pontifikále” címen. Mindaddig és részben utána is helyi változatok
beláthatatlan sokasága alkotta azt a vallási, művészi és szociokulturális jelenséget,
amelyet összefoglalóan római rítusnak nevezünk. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Durandus művének elterjedéséhez nemcsak egyébként
vitathatatlan belső erényei járultak hozzá. XXII. János pápa (1249–1334) tette
előbb a kúria hivatalos könyvévé, majd sikeres nyomtatott kiadások után (1485-től)
VIII. Kelemen pápa kötelezte használatára az egész latin hagyományú katolikus
Egyházat (1595–1596). Joggal gondolhatnánk ezért, hogy Durandus az összefoglaló
értelemben vett római rítus Róma városán belül, a pápai kúria természetes
környezetében gyakorolt változatát kodifikálta, és e neki ismerős anyagot
karolta föl azután a pápaság. A részletes elemzés azonban nem ezt igazolja. A
szertartáskönyvből kétségtelenül következtetni lehet a szűkebb értelemben vett
római rítus ismeretére, de rajta kívül és nála határozottabban érvényesül két
további forráscsoport, illetve szerkesztői elv. Az egyik, hogy a Durandus-féle
változatban benne van mindaz, amit Európa belső, gall–germán területein akkor
otthonosnak, természetesnek tartottak, de amihez képest maga Róma a középkorban
sokszor külön úton járt. A másik, hogy a Durandus-féle változat jelentős
mértékben „spanyol” – azaz olyan szövegeket, gesztusokat tartalmaz, amelyek
akkor Európa nagyobb részén kifejezetten egzotikusnak számítottak, és
használatuk az Ibér-félszigetre és szomszédságára korlátozódott. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Durandus nem volt spanyol, és az említett pápák sem. Azok a
liturgikus jellegzetességek viszont, amelyek első látásra spanyolnak tűnnek,
megtalálhatók a Pireneusok túloldalán és a Földközi-tenger francia partszakaszán
is, amiért helyesebbnek látszik esetükben iberoprovanszál jellegzetességekről
beszélni. És valóban, Durandus a languedoci Béziers-ből származott, püspöki
székhelye pedig a szintén dél-francia Mende városa volt, jóllehet sikeres
diplomataként keveset tartózkodott „otthon”. Nem volt ismeretlen ez a táj a
Cahors-ból való, Montpellier-ben tanult és Avignonban székelő XXII. Jánosnak
sem. Joggal merül föl tehát a gyanú, hogy személyes kötődések és valamiféle
lokálpatrióta érzület vezették őket: Durandust abban, hogy az iberoprovanszál
elemeket ötvözze a fősodorhoz tartozókkal, János pápát pedig abban, hogy ezt az
egyveleget egyetemes jelentőséggel ruházza föl. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Mégis hihetetlennek tűnik, hogy két provanszál „összeesküvő”
a következő mintegy 700 évre meghatározza a legünnepélyesebb szertartások menetét,
és „spanyolosítsa” a liturgiát, tekintet nélkül arra, hogy akár Skandináviában
vagy Dalmáciában végzik. Azt sem értjük, hogy mi motiválta volna őket. Az
egyházi elit, különösen a diplomaták rendkívül mozgékony, mai fogalmaink
szerint kozmopolita réteg voltak. Egymással latinul érintkeztek, már egyetemi
éveikben megszokták, hogy bárhol otthon érezzék magukat, és sokszor azonosultak
a középkori pápaság központosító törekvéseivel. Egy püspöki székhely legföljebb
jövedelmeik forrását jelentette. Ehhez járul, hogy az önazonosságnak azok a
területhez, etnikumhoz és nyelvhez kötődő formái, amelyek ma természetesnek
hatnak, a középkorra egyáltalán nem jellemzők. Helyettük inkább személyekhez,
családokhoz és intézményekhez fűződő lojalitás érvényesül. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">A „spanyolosítás” tehát kétségtelen tény, de magyarázatra
szorul. Ahhoz, hogy a jelenséget megértsük, körül kell határolni, mit
jelentettek a liturgia és annak helyi változatai a középkori társadalomban,
milyen eszközökkel dolgozhatók föl és értelmezhetők, végül pedig milyen
következtetésekre adnak alkalmat az európai identitások tér- és időbeli
alakzataival kapcsolatban. <o:p></o:p></p>
<p align="center" class="DOM-alalalalalcm" style="text-align: center;">II.<o:p></o:p></p>
<p class="DOM-tompa">Egy hagyományos társadalom vallási élete az orthodoxia és az
orthopraxis kettősségén nyugszik. Hagyományosnak itt azokat a társadalmakat nevezem,
amelyeket erős közmegegyezés, úgynevezett sensus communis hat át. Ezekben a
gondolkodási és viselkedésmintákat nem elsősorban fölérendelt ideológiai és
erőszakszervezetek egységesítik, hanem a társadalom mintegy alulról termeli ki
őket, együttműködve saját elitjével. Az, hogy valaki kívül reked a
közmegegyezésen, rendellenesség, amelyet a társadalom igyekszik lehetetlenné
tenni vagy megtorolni, de a nonkonformizmusra való hajlam átlagos körülmények
között eleve gyenge. Nemcsak a negatív következményektől való félelem miatt,
hanem azért sem, mert a közmegegyezéshez való alkalmazkodás belátható erkölcsi
és gyakorlati előnyökkel jár, és mert a közmegegyezésszerű keretek még mindig
nagy játékteret engednek a társadalmon belüli kisebb csoportok önszerveződésének.
Ez különbözteti meg a hagyományos társadalmakat azoktól a totalitárius rendszerektől,
amelyek – meglehet, részben sokszor nosztalgiából – a közmegegyezést mesterségesen
próbálják létrehozni. Ez éppen ellenkezőleg hat: a társadalmi szolidaritás
gyengül, az önszerveződés elsorvad. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Az orthodoxia fogalma kevésbé szorul magyarázatra, hiszen az
európai kultúra vallásai ma alapvetően doktrinálisan határozzák meg magukat, és
a külvilág is így tekint rájuk. Ez azt jelenti, hogy az adott valláshoz való tartozás
egy eszmerendszer elfogadását jelenti, amelyből bizonyos következmények
hárulnak az egyéni életvitelre és a társadalmi értékekre nézve. A rítusok ehhez
képest külsőségek, amelyek mintegy megerősítik vagy kidíszítik az eszmei
lényeget. Ez azonban még ma is csak látszólagos. Egyrészt azért, mert a
felekezetek, vallási közösségek vagy maguk relativizálják saját tanításukat,
vagy gyakorlatilag szemet hunynak afölött, hogy híveik többsége csak részlegesen
vallja a doktrínát, illetve vállalja annak következményeit. A közösség önazonossága
és megtartó ereje mindazonáltal megmarad, azaz a hívek valamiért továbbra is azonosulnak
vele. Másrészt azért látszólagos a doktrína elsőbbsége, mert a külvilág az
adott valláshoz való tartozást bizonyos rituális jegyekhez köti: így templomba
járáshoz, étkezési tilalmakhoz, megkülönböztető öltözetekhez, sőt az elvileg
erkölcsi természetű magatartásmódok is rituális-szimbolikus többletjelentést
kapnak, mint például az átlagon felüli gyermekvállalás, az imádság, az alamizsnálkodás,
vagy a fegyverviselés tilalma. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">A kultusznak és az életmódnak ezeket a rögzült, kívülről és
belülről is számon tartott jellegzetességeit nevezem összefoglalóan
orthopraxisnak. Az orthopraxis jelentősége a <st1:personname productid="mai Eurp£ban" w:st="on">mai Európában</st1:personname> sem csekély,
de ennél is nagyobb a hagyományos társadalmakban, amelyekben az orthodoxia
gyakorlatilag vitán felül áll. Ezekben a rítus, a liturgia a vallásosság teste,
tapasztalati valója, az a tulajdonképpeni megnyilvánulási mód, amelyben a társadalom
tagjai találkoznak, és amelyről fölismerik egymást. Minden egyéb vagy ebben
találja meg a helyét, vagy megmarad kivételes rétegek – misztikusok és teológusok
– belügyének. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">A liturgiának ez a központi szerepe két jellemző folyamatot
indít meg. Az egyik, hogy a kultusz nagyszabású, összegző alkotássá válik,
amely integrálja az adott társadalom teljesítményeit. Ez valamiféle szívó
hatás, amelynek következtében a kulturális javak (pl. technikai tudás és
művészi alkotóerő) megindulnak a kultusz felé, és a közvetlen vallási
funkciókon kívül létrehozzák az illető kultúra emlékművét. Természetes, hogy ez
a folyamat a liturgia körüli kulturális javak fölhalmozódásához és centrumok
képződéséhez vezet. Az eredmény kézenfekvő, ha végigsétálunk Európa történelmi
városrészein, bejárjuk katedrálisait, múzeumait és könyvtárait, megismerkedünk
a preklasszikus kor zenetörténetével vagy akár a paraszti folklór
szokásrendjeivel. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">A másik folyamat ellenkező irányú. A közmegegyezés
fönnmaradásához nélkülözhetetlen az a mozgási szabadság, amely a
közmegegyezésen belül áll rendelkezésre. Olyan ez, mint maga a játék a játékszabályokhoz
képest vagy a kreativitás a formai kötöttségekhez képest: a szigorú keret
inkább katalizálja, semmint hátráltatja a képzelőerőt és a lehetőségek
kihasználását. Így a kultusz is minél gazdagabb, kidolgozottabb, annál inkább
ad lehetőséget arra, hogy ne csak a kultuszközösség egésze, hanem egyes kisebb
csoportjai is megkülönböztessék magukat általa. Ez a folyamat a liturgia körüli
kulturális javak szóródását és decentralizációt hoz magával. Míg a szívó,
centralizáló folyamat szempontjából Európa és a római rítus egyet jelent, addig
a szóró, decentralizáló folyamat az Európán belüli csoportokra és alcsoportokra
világít rá az identitásképzés premodern viszonyai közepette. A következőkben
ezeket vizsgálom. <o:p></o:p></p>
<p align="center" class="DOM-alalalalalcm" style="text-align: center;">III.<o:p></o:p></p>
<p class="DOM-tompa">A liturgia változatait érintő kérdés lényege, hogy a
források és a bennük foglalt szertartások azonosságai és különbségei
rendszerszerűen viselkednek-e. A két szélsőséges álláspont szerint ugyanis vagy
„minden rítus egy kaptafára ment”, amint egy jeles középkortörténészünk
fogalmazott sok pályatársa véleményét kifejezve, vagy ahány forrás, annyi
változat különböztethető meg – ez manapság a forrásokkal behatóan foglalkozó
kutatók gyakori álláspontja. Mindkét állításnak van igazságtartalma. Egyfelől lenyűgöző
az a lényegi állandóság, amely a nyugati liturgia első egzakt forrásától, Szent
Benedek (480–547) Regulájától a XX. századig követhető. Másfelől tudunk olyan angol
püspökről, aki egy apátság meglátogatása után azért rótta meg a szerzeteseket,
mert ugyanazon a templomon belül sem használtak azonos tartalmú misekönyveket. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">A probléma nem egyedi. Szinte minden területen azt
tapasztaljuk, hogy a jelenségek egyszerre tűnhetnek nagyon hasonlónak vagy
végtelenül sokfélének, attól függően, hogy az érzékelési tartományt hogyan
állapítjuk meg. Az ember által kiadható beszédhangok az elvileg lehetséges
hangingerekhez képest nagyon szűk tartományban mozognak, ebből a szempontból
tehát minden emberi beszéd hasonló. Ugyanakkor nincs két ember, aki minden
hangot pontosan azonosan ejt ki, így ha objektív mérőeszközökkel dolgoznánk,
azt kellene megállapítanunk, hogy minden ember által kiadott hang különbözik. Érzékelésünk
mégis fonológiai sávokat állapít meg, és azokon belül képes elkülöníteni az
értelmes beszéd jelentést elemeit a bábeli zűrzavarban. Hasonlóan működik a
zene, a színek és a formák, szagok, tapintási ingerek befogadása, és explicit
leírásként is helyesnek bizonyul például az élővilág vagy a nyelvek rendszertana.
Mindezekben az a közös, hogy a beérkező információk jelentős részét ki kell szűrni
mint érdektelent, és egy szűkebb halmazukat kell dekódolni mint
jelentéshordozót. A kiszűrendő információk egyik részét olyanok alkotják,
amelyek túlságosan általánosak, mint például az alapzaj egy előadás hallgatása
közben, másik részüket olyanok, amelyek túlságosan egyediek, mint például az
előadó enyhe beszédhibája. A jelentést egy köztes tartomány hordozza, amelyet a
hallott hangokat megszűrve és elemezve a tudatunkban rekonstruálunk. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">A liturgiaváltozatok esetében ez a köztes tartomány az úzus.
Úzus alatt a szertartások összességének egy olyan, leírható végzési módját
értjük, amely tartósan jellemző valamely egyházi intézményre. Az úzus mint
segédfogalom azért is használható biztonsággal, mert számos középkori forrás
kifejezetten hivatkozik rá. Szerintük a székesegyházaknak, apátságoknak, központosított
szerzetesrendeknek úzusa van, azaz liturgiáik egyéni vonásai nem
véletlenszerűek, hanem rendszert alkotnak, és ez a rendszer kifejezi és
fölismerhetővé teszi a liturgiát gyakorló intézményt. Az úzusok elvileg összefoglaló
kategóriaként kellene, hogy viselkedjenek. Magukba foglalnák egyrészt ugyanazon
intézmény különböző korú és típusú forrásait, másrészt az intézmény alá rendelt
további intézmények liturgiáit. Az úzusok ugyanis büszkén hivatkoztak tekintélyes
múltjukra, képviselőik pedig törvényileg is megfogalmazták azt a kívánalmat,
hogy minden egyházmegye saját székesegyházának szokásához alkalmazkodjék. A szerzetesrendek
szintén megkövetelték, hogy tagjaik, bárhol működnek, az egységes rendi
gyakorlatot kövessék. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Ez a szint mintegy az úzusok „alatt” helyezkedik el. De
maradnak kérdések az úzusok „fölött” is. A hordozó intézmények tudniillik
további összefoglaló kategóriákhoz tartoznak. Minden püspökség része egyfelől
egy érseki tartománynak, másfelől egy politikai alakulatnak, azok pedig további
földrajzi, kulturális, nyelvi, etnikai vagy politikai tömbökhöz tartoznak. Ezen
túlmenően vízi és szárazföldi közlekedési útvonalak, anyaintézmények és
alapításaik, kereskedelmi, dinasztikus és egyházi kapcsolatok sűrű hálózata
szövi át a korabeli Európát, és veti föl az úzusok csoportosításának, halmazokba
rendezésének kérdését. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Az anyag kicsúszni látszik a kutató keze közül. Az azonos intézményhez
tartozó források történelmileg nem mindig változatlanok, az alárendelt intézmények
forrásai nem mindig követik a fölérendelt intézményekéit, az egy
egyháztartományhoz vagy politikai alakulathoz tartozó források nem mindig
hasonlítanak egymáshoz jobban, mint a többiekhez, és ahol úzusok közti
kapcsolatra derül fény, ott ez nem mindig értelmezhető a hordozó intézmények
közti történelmi kapcsolat révén. Az eredmény tehát látszólag kiábrándító, de
éppen ezért kecsegtet azzal a lehetőséggel, hogy olyan mintázatokra lehet
belőle következtetni, amelyek máskülönben rejtve maradnának. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Hogy ezek a mintázatok nem jelentéktelenek, azt a liturgia
központi szerepe szavatolja. Mielőtt azonban továbblépnénk, tisztázni kell,
hogy egyáltalán milyen adatok teszik megragadhatóvá, leírhatóvá és
összevethetővé a liturgiaváltozatokat. Ez azért is nélkülözhetetlen, mert
történészek és kodikológusok a XX. század második feléig a liturgikus
könyveknek olyan adatait részesítették előnyben, amelyeknek kevés közük volt a
liturgiához, és ez a hozzáállás mára sem veszett ki. Ilyen adatok voltak a forrásokban
előforduló szentek nevei, amelyekből egy-egy helyi kultuszra lehet következtetni,
illetve azonosítható földrajzi és személynevek. Hogy a liturgia mint liturgia
is leírható és hordozó intézményekhez köthető, az az elmúlt évtizedek szemléletváltásának
még nem kellőképpen méltányolt eredménye. <o:p></o:p></p>
<p align="center" class="DOM-alalalalalcm" style="text-align: center;">IV.<o:p></o:p></p>
<p class="DOM-tompa">Maga a liturgia olyasféle alapelemekből áll, amelyeket egyes
gondolkodók manapság mémeknek neveznek. A rendszerezhetőség kedvéért ezeket három
csoportba sorolom: (1) szövegek, (2) dallamok, (3) ceremoniális elemek. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">A szövegek a liturgia hangzó anyagát alkotó tételeket és a
tételek rendezett egymásra következéséből megszülető kompozíciót jelentik. A
tétel egy tovább nem osztható egység, amelynek nemcsak szövege meghatározott,
hanem műfaja is – ez megszólalásának mikéntjét és a struktúrán belüli helyét,
kontextusát határozza meg. Egy ima, egy ének vagy egy olvasmány mint szöveg
azonos lehet egy másik, például bibliai szöveggel, de mint liturgikus tétel
önálló, független valóság, csak rá jellemző tulajdonságokkal. Sokszor támad az
a benyomásunk, hogy a tulajdonképpeni szöveg másodlagos ahhoz a többletjelentéshez
képest, amelyet a tétel a liturgiában fölvesz. Körülbelül olyan jelentésmódosuláson
megy keresztül, mint amikor egy mondatot kiveszünk eredeti szövegösszefüggéséből,
és megteszünk egy másik szöveg mottójának. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">A dallamok azt a tág értelemben vett hangzásmódot jelentik,
amellyel a szöveg megszólal. Mivel a középkori liturgia akusztikusan mindig
átalakítja a szöveget a prózai kimondáshoz, fölolvasáshoz képest, dallamnak minősül
csöndben vagy halkan való elmondása is, de az átmenetek egész sora lenne
leírható a különböző mértékig egyénített recitációkon keresztül a teljesen
egyedi és kidolgozott szöveg-dallam kombinációkig, amelyeket már mai értelemben
vett zenedaraboknak nevezhetünk. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">A ceremoniális elemek összefoglalóan a szertartások
nonverbális vetületét jelentik. Ide tartozik mindaz, ami a liturgia hogyanjára:
szereposztására, terére, tárgyi környezetére, mozgásaira, gesztusaira
vonatkozik. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Habár a történeti liturgiákban ezek az elemek egymástól
elválaszthatatlanul érvényesültek, elsősorban írott forrásokból ismerjük őket.
Ez azzal a következménnyel jár, hogy a megismerhető anyag szempontjából a szövegek
kerülnek túlsúlyba. A szövegeket tartalmazó forrásoknak csak egy szűkebb köre
tartalmaz hangjelölést, és ezeknek is csak egy része értelmezhető. Még
kevesebben vannak azok a források, amelyek a ceremoniális részletekről szólnak,
és ezek sem teljesek, jóllehet kiegészíthetők a ránk maradt képi
információkkal. További nehézség, hogy az adatok rögzítettsége fordítottan
aránylik a gyakoriságukhoz. A középkorban éppen azt volt fölösleges leírni,
amit rendszeresen és széles körben gyakoroltak, és éppen azt írták le, ami
kivételes volt. Mindez elégségesen érzékelteti, hogy a vizsgált valósághoz
képest a történész egy heterogén és aránytalanul dokumentált emlékanyaggal
kénytelen szembenézni. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">A változatok elemzése csak az ismert adatokra épülhet. De az
ismert adatokat is rendezni és válogatni kell ahhoz, hogy érdemi eredményre jussunk.
Más, működőképesnek bizonyult rendszertanok példáival élve: az állatok
osztályozása szempontjából nincs nagy jelentősége egyébként szembeötlő
tulajdonságoknak, hogy például egy élőlény vízben él vagy repül, milyen a színe
és a mintája, ragadozó vagy mindenevő, míg fontosak lehetnek kevésbé szembeötlő
tulajdonságai, hogy például gerinces, szoptat vagy kérődzik. Közismerten nem
jártak és járnak sikerrel azok sem, akik hasonló hangzású szavak alapján
igyekeznek nyelvrokonságra következtetni. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Az összehasonlító elemzés tárgyai ezért azok az adatok
lesznek, amelyek kellő mennyiségben, térben és időben arányosan állnak
rendelkezésre, tartósnak és jellegzetesnek bizonyulnak. Itt is segítségünkre
van a köztes tartomány módszertani elve. A hordozó intézmények között a székesegyházak
azok, amelyek eléggé, de még nem túlságosan sűrűn helyezkednek el, és értékelhetően
vannak dokumentálva. Kevesebb adat felületes, több adat áttekinthetetlen, és a kiegyenlítetlen
forrásanyag miatt aránytalan eredményt hozna. Az európai székesegyházak
gyakorlata viszont olyan tipológiai háló megalkotását teszi lehetővé, amely nem
terjed ugyan ki minden részletre, de elhelyezhetővé teszi az újabb adatokat. Az
állatrendszertan példájánál maradva: fölfedezhetünk ismeretlen fajokat, de
ezeket nagy biztonsággal beilleszthetjük a már ismert rendszerbe. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">A tulajdonképpeni adatok között a liturgikus tételek,
közülük is az úgynevezett propriumok, tehát a szertartások saját, bizonyos
ciklusokban változó szövegei képezik a köztes tartományt. Ezek két szempontból
vizsgálhatók: a készlet és a szerkezet szempontjából. A liturgikus tételek készlete
ugyanis egy-egy úzusra vetítve afféle szöveggyűjteményként viselkedik. Minden
úzusnak van egy bő, de nem végtelen repertoárja: azoknak a tételeknek az
összessége, amelyet ismer. Fontos itt megjegyezni, hogy a középkor még
elsődlegesen szóbeli kultúra, azaz a készlet valóban a közösségi tudatban őrzött
és hagyományozott, rendelkezésre álló anyagot jelenti. A liturgikus készletek
Európa egészére vetítve halmazokként ábrázolhatók: egyes tételek a közkincs
részei, mindenütt használatosak, mások tágabb, ismét mások szűkebb területen
mutathatók ki, egyesek szórtan, zárványokban élnek, mások egészen lokálisak.
Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb jelentősége itt is a köztes tartománynak: a nem
általánosan elterjedt, de nem is teljesen egyedi tételeknek van. <o:p></o:p></p>
<p align="center" class="DOM-alalalalalcm" style="text-align: center;">V.<o:p></o:p></p>
<p class="DOM-tompa">A tételkészlet szerkezetbe épül. Ilyen szerkezet nemcsak
egy-egy szertartás, hanem a teljes liturgikus nap vagy az egyházi év is. De a
kompozíció nemcsak „függőlegesen”, a rítus időbeli előrehaladásának megfelelően
ragadható meg, hanem „vízszintesen” is, különböző szertartások analóg helyei
alapján. Így például ádvent első vasárnapjának az evangéliuma egyfelől ádvent
első vasárnapjának miséjébe, másfelől a miseevangéliumok éves ciklusába
illeszkedik. A szerkezet akkor is lehet jellemző, ha a tételkészlet nem az. Ha
egy úzus egyébként közismert tételeket csak rá jellemző válogatásban és
sorrendben alkalmaz, akkor a készlet nem tekinthető az úzus jelölőjének és az
összehasonlítás alapjának, de a szerkezet igen. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">A szerkezeti jellegzetességeket akkor lehet megérteni, ha
tisztázzuk, milyen nagyformákba épülnek be a tételek. A keresztény liturgia
szertartásai tartalmi alapon és a hordozó források szintjén három csoportba
sorolhatók: (1) mise, (2) zsolozsma, (3) egyéb. A mise az eucharisztikus
áldozatot, leíró értelemben a köré szerveződő szöveg-, dallam- és gesztuskészletet
jelenti; a zsolozsma a hét napszakot megszentelő ima-istentiszteletet és annak
készletét; az egyéb kategória pedig a további, kisebb vagy nagyobb formátumú
szentségkiszolgáltatásokat, szenteléseket, áldásokat és drámai-mimetikus
rítusokat. Ilyen például a keresztelés, a templomszentelés vagy a virágvasárnapi
körmenet. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Szerkezeti értelemben ez a három csoport csak kettő. A mise
és a zsolozsma közös vonása, hogy a liturgikus év „szuperstruktúrájához” tartoznak,
hogy szerkezetük úzusok fölött állóan kötött, és hogy szöveganyaguk állandó
(ordinárium) és változó (proprium) tételek összekapcsolódásából jön létre. Az
egyéb szertartások nem föltétlenül kapcsolódnak a liturgikus évhez, szerkezetük
képlékeny és úzusonként változik, szöveganyaguk pedig teljes egészében saját.
Ez utóbbi megállapítás az előbbiekből következik, hiszen állandó és változó
részeket csak akkor lehet megkülönböztetni, ha ugyanaz a szertartástípus
valamilyen „szuperstruktúra” keretein belül periodikusan ismétlődik. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">A kötött szerkezetű rítusok ezért egységesen leírhatók, és
statisztikai módszerekkel vizsgálhatók. El lehet készíteni olyan adatsorokat és
az adatsorokat kezelni képes rendszereket, amelyek az állandó szerkezetbe illeszkedő
változó tételeket készletként és a tételeknek a szerkezetben elfoglalt helye
alapján is földolgozhatóvá és összevethetővé teszik. A helyes munkamódszer
fölismerése után csak a hatalmas forrásanyag értelmes megválogatása és pontos,
egységes elveken nyugvó bevitele jelent kihívást. Bonyolultabb megközelítést
igényelnek a kötetlen szerkezetű rítusok, ezeknél ugyanis a szerkezet nem eleve
adott, hanem éppen az összehasonlítás során körvonalazódik. A szertartás
különféle változatainak egymásra montírozása során ismeri föl a kutató azokat a
szervező elveket, amelyek a zavarba ejtően heterogén anyagot egységes
szempontok szerint feldolgozhatóvá és összevethetővé teszik. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Ez a módszertani fejtegetés talán furcsának, egyesek számára
akár elidegenítőnek is tűnik. Kiindulópontunk egy olyan fennkölt, szellemtől és
szépségtől áthatott terület, mint a vallási szertartások. Kérdéseink egy olyan,
szintén magasztos területre irányulnak, mint az európai identitások. A kettő
között mégis mintha egy hidegen technikai tevékenység: tételkezdetekből álló
adatsorok rögzítése és rendszerezése alkotná a hidat. Ez azonban téves
benyomás. Nemcsak azért, mert az adatsorok mögött élet van, ahogyan egy
telefonkönyv, egy könyvtári katalógus vagy egy múzeumi leltár is személyeket,
műveket, tárgyakat jelent. Hanem azért is, mert az elemzői tapasztalat megmutatja:
az adatsorok gépies összevetése nem hoz jelentős eredményt. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">A szertartások nem öntudatlan folyamatok eredményei, hanem
tudatos, emberi alkotómunka termékei: művészi alkotások, és éppen ezért
csúsznak ki gyakran a rendszerező igyekezet kezei közül. A rítusok és az úzusok
soha nem lesznek olyan következetességgel megragadhatók, mint a természeti
tények és folyamatok, mert állandóan közbeszól az emberi tényező. Nagyobb
léptékben azonban az emberi tényező sem teljesen autonóm: egy stílus, egy
motívum, egy technika is leírható tér- és időbeli korlátok között terjed el,
azonosíthatóvá teszi azokat, akik alkalmazzák, és azokat, akik nem. A liturgia
„mémjei” is így viselkednek. Habár megismerésükhöz és rendszerezésükhöz nem
lehet nélkülözni nagy mennyiségű adat elemzését, az igazi végeredmény nem egy
adatbázis vagy egy táblázat, hanem annak az alkotói munkának a megragadása,
amelynek során az úzus és az adott szertartás létrejött és alakult. Ezt pedig
végső soron narratív eszközökkel lehet csak kifejteni. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Az egyes rítusok nagy forrásbázisra épülő, de a műelemzéshez
hasonlóan intuitív, történeti-összehasonlító megismerése és megismertetése
életre szóló kutatási program, amelyet lehetetlen esszéisztikusan
összefoglalni. Azokra a következtetésekre térek tehát, amelyeket számos
részlettanulmány után sikerült levonnom az úzusok történetéről és földrajzáról.
<o:p></o:p></p>
<p align="center" class="DOM-alalalalalcm" style="text-align: center;">VI.<o:p></o:p></p>
<p class="DOM-tompa">Előre kell bocsátani, hogy az úzusoknak van ugyan karaktere,
de ez a karakter utólagos tulajdonítás eredménye. A liturgia elemei
nemzetköziek, egy-egy szövegből, gesztusból erőltetett volna bármiféle nemzeti,
regionális vagy helyi karakterre következtetni. Habár egyes liturgikus
jegyekből még ma is divat pl. római szigorúságra, spanyol szertelenségre, kelta
misztikára vagy germán aggályosságra következtetni, a pontosabb történelmi
elemzés szinte mindig rácáfol erre. Ha egy liturgikus megoldás lengyelnek vagy
angolnak mutatkozik, az nem azért van, mert a lengyel vagy az angol néplélekből
éppen ilyen liturgia fakad föl, hanem azért, mert Lengyelországban vagy
Angliában – történelmi esetlegességek és egyéni kezdeményezések folytán – éppen
ezt a megoldást követték széles körben és hosszú ideig, így idővel „a szívükhöz
nőtt”. Hasonlóan a jelhasználat számos más esetéhez, a jelet nem immanens tulajdonságai
predestinálták arra, hogy egy bizonyos jelentést hordozzon, hanem a használat
„töltötte föl” az adott jelentéssel. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Az úzus a történelemben jön létre, de keletkezése nehezen
ragadható meg. Egyrészt azért, mert a latin Európa legfiatalabb egyházai sem későbbiek
a XIV. századnál, míg éppen a XIV. század előtti forrásanyag viszonylag szűkös
és egyenetlen eloszlású. Akkor sem sokkal jobb a helyzet, ha bizalommal vagyunk
a szórványosabb, korai emlékek iránt. Értékelhető források ugyanis először a
VII–VIII. századból maradtak fönn, míg Európa jelentős részén ekkor már több
évszázada folyt a liturgikus élet. A status nascendi tehát általában homályban
marad. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Segítségünkre van viszont a szertartások alapvetően
konzervatív természete. Habár a liturgia valamikor kénytelen megszületni, és
olyankor képlékeny állapotban van, hamar megszilárdul, és onnantól kezdve
hajlamos megmerevedni. A liturgia a survival-jelenségek melegágya: holt
nyelveket képes szent nyelvként konzerválni, divatból kiment ruhadarabokat
szertartási öltözetként alkalmazni, korszerűtlenné vált technikákat (pl. olajmécses,
kéziratosság) fölértékelni. A liturgia konzervatív jelenjéből ezért következtetni
lehet arra a múltra, amikor mindezek természetesnek számítottak. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">A tételek és a szerkezet nem survival-jelenségek, ezért
ilyen értelemben nem köthetők korhoz. A jelenségek csoportosításával mégis
földrajzi mintázatokat kapunk, amelyek megfeleltethetők egy-egy tényleges
történelmi korszak politikai-kulturális térképének. Azt az állapotot, amikor egy
liturgikus jelenség a később tapasztalható alakját elnyerte, formatív periódusnak
nevezem. Ha nem is tudjuk a jelenséget más eszközökkel datálni, változatainak
elterjedéséből következtetni lehet arra a korra, amikor létrejött és elterjedt.
Ilyen formatív periódus több is lehet. A szertartástípusok nem egykorúak, hanem
rétegeket alkotnak. Egy-egy réteg nem változik számottevően, miután
megszilárdult, de a változatok által kirajzolt térképek különbözhetnek az adott
liturgikus elem formatív periódusának függvényében. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Némileg leegyszerűsítve négy ilyen történelmi réteget
különíthetünk el. (1) Az első a latin úzusok közös alapja, a római réteg. Ennek
formatív periódusa a VII–VIII. század, amikor az érett Róma-városi liturgia
előbb magánkezdeményezésre, majd a frank uralkodók döntése nyomán elterjedt az Alpokon
túli Európában. (2) A második a frank réteg. Ez onnan ismerhető föl, hogy
jellegzetességei szokatlanok Itáliában, viszont egyszerre jellemzők a mai
belga, északkelet-francia és nyugat-német területeken, vagyis a frankok eredeti
szállásterületén, Austrasiában. A formatív periódus itt Nagy Károly ideje,
amikor az egyházi értelmiség kodifikálta és továbbfejlesztette a római alapokra
épülő liturgikus rendet. (3) A harmadik réteget német–rómainak nevezhetnénk. Formatív
periódusa az Ottó-kor, a X. század. Jellegzetessége, hogy Európát egy nyugati
és egy keleti térfélre osztja a Rajna, illetve az Alpok vonalában. (4) Végül a
negyedik réteg az új egyházaké a XI–XIV. században. Itt nincs egyetlen formatív
periódus, hanem az újonnan keresztény hitre tért (közép-európai, skandináv,
balti) népek egyházszervezetével párhuzamosan születnek meg a helyi úzusok, a
politikai és kulturális helyzettől függően azonnal vagy némi késéssel.
Magyarországon például a helyi úzus megalapozása István kori fejleménynek
tűnik, míg Prágában csak a XIII. század végétől mutatható ki a később
jellegzetes hagyomány. <o:p></o:p></p>
<p align="center" class="DOM-alalalalalcm" style="text-align: center;">VII.<o:p></o:p></p>
<p class="DOM-tompa">Az első tájékozódást leginkább a harmadik formatív periódus
során kialakult állapot segíti. Ekkor körvonalazódtak Európa nagy liturgikus
tájai, amelyek maguk is egyfajta köztes tartományt alkotnak: jellegzetességeik
már nem olyan általánosak, mint a római és a frank rétegéi, de még nem is olyan
egyediek, mint az új egyházakéi. Ebben az értelemben négy nagy liturgikus
tájról beszélhetünk, köztük egy széles és összetett átmeneti sávval. A tájakat
olyan fantázianevekkel láttam el, amelyek emlékeztetnek az adott területre, de
nem felelnek meg egyházi vagy politikai alakulatoknak. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">(1) A legnagyobb, keleti táj a Rajnától és az Alpoktól
keletre helyezkedik el. Ez a Német-Római Birodalmat és annak határőrvidékét
foglalja magába, illetve kiterjed a szomszédságában létrejött új egyházakra.
Mivel eredetileg a birodalmi egyházszervezet része vagy annak missziós területe
volt, ezt a tájat összefoglalóan germánnak nevezem. (2) A nyugati rész – tekintélyesebb
múltjával összhangban – nem ilyen egységes. Központi területét Franciaország
északkeleti és belső területei alkotják, ezt hívom gall tájnak. (3) Normandia
azonban a Brit-szigetekkel együtt az anglonormann tájhoz tartozik. Ide
sorolható még az angol missziók és egyházszervezet hatása alatt állt Norvégia,
és a szintén normann Szicília. (4) Dél-Franciaország pedig – mint már szó volt
róla – az Ibér-félszigettel mutat közös jellegzetességeket. Ezt a területet
nevezem összefoglalóan iberoprovanszál tájnak. (5) Az átmeneti sáv a Rajna, az
Alpok és az Appenninek vonalát követi. Északon Dél-Németalföld és Lotaringia
tartozik ide. Ezen a részen gall és germán vonások keverednek úgy, hogy az
előbbiek vannak túlsúlyban. Délen Burgundia, Svájc, Itália és Dalmácia tartozik
az átmeneti sávhoz. Itt szintén gall és germán vonások keverednek, de
túlsúlyban az utóbbiak vannak, az alpesi és itáliai úzusokban pedig gyakran
megjelenik valamiféle közös mediterrán színezet, amely részben az
iberoprovanszál tájjal rokonítja őket. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">A tájakon belül többnyire hiába próbálunk meg további
úzuscsoportokat körülhatárolni. Rokoni kapcsolatok kimutathatók, de ezek nem térségenként
szerveződnek. A tájakat azért is nevezem tájaknak, mert az emberi
beavatkozástól érintetlen természeti adottságokra emlékeztetnek. A táji jelleg
alól nincs kivétel. A tájakon belül azonban, a liturgikus jellegzetességeknek
egy következő szintjén egy olyan jelenség tűnik föl, amelyet mesterséges diverzitásnak
neveztem el. Ez azt jelenti, hogy a változatok száma nagyobb, mint amennyi a
rendelkezésre álló rítuselemek spontán variálódási lehetőségeiből fakadna. A
változatok tehát nem maguktól, természetes szétfejlődéssel jöttek létre, hanem
valakik, valamikor tudatosan dolgoztak azon, hogy az úzusok egymástól elkülönbözzenek.
Így a szomszédos úzusok nemhogy nem állnak össze térségekké vagy kistérségekké
a tájon belül, hanem sokszor még inkább különböznek egymástól, mint térben
távolabbi rokonaiktól. Így az egyes úzusok a tájhoz „lojálisak”, de közvetlen
környezetüktől szigetszerűen elválnak. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Ez a tény a középkori térképzetnek a maitól való alapvető
eltérésére figyelmeztet. A mai ember a közigazgatási rendszerekkel összhangban
territoriálisan fogja föl a teret: a tér folytonos, és az egyes territóriumok
halmaz–részhalmaz viszonyban állnak egymással. Így tartozik össze egy kontinens,
egy államszövetség, egy ország, egy megye, egy szűkebb körzet és egy település.
Ennek a térképzetnek az alapja az, hogy a világ egésze az emberi uralomnak
alávetett, meghódított, „háziasított” tér, amely ismerős, és amelynek „van
gazdája”. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">A középkori ember térfelfogását nem az összeérő, folytonos
territóriumok tapasztalata határozza meg. Számára a káosz–kozmosz kettősség a döntő.
A világ alapvetően ismeretlen és veszélyes vadon, amelyből az emberi
civilizáció tereit ki kell hasítani. A természettől többé-kevésbé elhódított
térből is szigetszerűen emelkedik ki a település, különösen a fallal körülvett
város, közepén a székesegyházzal. Ez a térfelfogás elkötelezetten urbánus.
Hasznos itt figyelmeztetni arra, hogy a városiassággal szemben meglévő és a
vidékre, a paraszti életformára vágyakozással tekintő „bukolikus” életérzés késői
fejlemény, amely az újkor eltömegesedett városainak ellenhatása – a hagyományos
kultúrákban a város és a városi életforma vallási presztízse nagyobb a
vidékiénél. A város egyszersmind kultikus középpont, míg a vidék legföljebb a
város kisugárzási köre. Az egyik városhoz ezért szorosabban kapcsolódik a másik
város, mint a környező vidék, a tér pedig úgy jelenik meg, mint a pontszerűen
kiemelkedő városok, és az őket vonalszerűen összekötő kapcsolatok hálója,
amelyet a köztes tér fölé feszítettek. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Egyes, a hálóhoz tartozó városok között szorosabb a
kapcsolat, mint mások között, de ez nem függ a földrajzi közelségtől. Szintén
középkori adottság, hogy a javak mozgatása nehézkesebb, mint az embereké, és
hogy a hatalomgyakorlás és a szellemi befolyás feltétele a fizikai jelenlét.
Részben ebből fakadóan a középkori elitek tagjai utazó életmódot folytattak: a
világiak váraik és kastélyaik, az egyháziak székesegyházak, kolostorok, egyetemek
között. A nekik közömbös vidékeken, településeken egyszerűen áthaladtak, mint
manapság az Intercity-vonatok, a hozzájuk tartozó településeken viszont
tartósan berendezkedtek. Szintén szórva helyezkedtek el a birtoktestek a birtokoshoz,
a szerzetesi alapítások az anyaházhoz képest. Ez a rendszer kellőképpen megmagyarázza,
hogy a liturgikus kapcsolatok – amikor egyáltalán vannak – miért nem régiókat,
hanem egymástól viszonylag távoli, elszigetelt pontokat fognak össze. A legtöbb
kapcsolódás a tájon belül olyan, mint amilyen egy anyavárosé a gyarmataihoz. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Ez magyarázza meg azt is, hogy miért nem felelnek meg
mindenben a „falusi” úzusok a városiaknak. Elvileg ugyan kötelességük lenne az
illetékes székesegyház úzusát követni, de a kultusz a maga legtisztább
formájában csak a székesegyházban elérhető. A szertartáskönyvek hibásabb,
igénytelenebb változatai jutnak vidékre, és mivel a könyv drága és nehezen
előállítható, használatban tartják azokat is. Olyan ez, mint amikor egy
háztartásból a rosszabb minőségű, de még működőképes tárgyakat a nyaralóba
száműzik. <o:p></o:p></p>
<p align="center" class="DOM-alalalalalcm" style="text-align: center;">VIII.<o:p></o:p></p>
<p class="DOM-tompa">Van néhány terület, ahol mégis kimutatható az úzusok
regionális összetartozása egy tájon belül. Norvégiában és Lengyelországban a
XVI. századi liturgikus könyvek már országos szokásra hivatkoznak. Angliában és
Itáliában a sarumi (Salisbury), illetve a római úzus fokozatosan szintén
országos jelentőségre tesz szert – legalábbis a fönnmaradt források mennyisége
és a tőlük különbözők hiánya alapján erre lehet következtetni. Ezek azonban
késő középkori fejlemények, amelyek nem vezethetők vissza az előző századokra. Csak
Magyarország látszik kivételesnek annyiban, hogy kezdettől fogva országos úzust
követ: ilyen mértékű egységesítés ekkora területen és ilyen hosszú időn át
sehol másutt nem tapasztalható. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Mégis figyelemreméltó, hogy a tendencia legalábbis a
középkor végén az országos úzusok felé mutat. Ha a liturgikus tájakat
összevetjük az érsekségek határaival, azt tapasztaljuk, hogy nem felelnek meg
egymásnak, illetve csak ott, ahol az érseki tartomány egybeesik az
országhatárokkal. Ahol nem esnek egybe, ott nagyobb a jelentősége az
országhatároknak, mint az egyháztartományok határainak, tehát az úzus – bármilyen
különösen hangozzék – nem kifejezetten egyházi jelenség. Mivel szerepe elsősorban
az, hogy a nyugati keresztény oikumenén belül hordozza kisebb csoportok önazonosságát,
nem a keresztény oikumené saját közigazgatási rendszeréhez, az egyházszervezethez,
hanem a politikai-kulturális határvonalakhoz igazodik. Az is jellemző, hogy a
tájak részben megelőlegezik az újkori nemzetállamokat. Nagy Britannia, Spanyolország,
Franciaország és Németország liturgikusan érvényes kategóriák akkor is, amikor
éppen független vagy lazán összefüggő államok működnek a területükön. De a
tájakon belül is vannak jellegzetességek, amelyeket joggal lehetne katalánnak,
svájcinak, sőt belgának nevezni. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Ezek a jelenségek ma is ismerősnek tűnnek, de hangsúlyozni
kell, hogy kisebbségben vannak. A liturgikus tájak – Franciaországot kivéve – nagyobbak
a későbbi nemzetállamoknál: az iberoprovanszál táj magába foglalja nemcsak
Aragóniát vagy Baszkföldet, hanem Portugáliát és Provence-t is, az anglonormann
táj nemcsak Skóciát és Wales-t, hanem Írországot és Normandiát is, a germán táj
pedig Európa egész keleti és északi részére kiterjed. Ezek többnyelvű,
többkultúrájú, sokszor politikailag széttagolt területek. A középkorban is
voltak ugyan függetlenségi törekvések, mégsem merült föl, hogy a tájra jellemző
liturgiát az elnyomó hatalommal asszociálták volna, és ezért meg akarták volna
változtatni. Olyan adottság volt, mint ahogy a szomszédok azonos levegőt szívnak.
<o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Ezzel szemben a nyelvileg, kulturálisan és politikailag valóban
összetartozó térségek csak nagyritkán feleltethetők meg úzusoknak vagy úzusok összetartó
csoportjának. A „régiók Európájának” nincs nyoma a liturgiatörténetben.
Helyette inkább a mesterséges diverzitás érvényesül, amelynek következményét
így lehetne elkeresztelni: a „testvérvárosok Európája”. A jelenség egyik
magyarázata a már kifejtett középkori térfelfogásban rejlik. Ez választ ad arra
a kérdésre, hogy miért nem kapcsolódik föltétlenül a városhoz a környező vidék,
de nem ad választ arra, hogy miért nem alkotnak az egymással szomszédos városok
egységes tömböt. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Ha egyértelmű magyarázat nincs is, egy gondolatkísérletet
erejéig hadd utaljak két párhuzamos antropológiai fölismerésre. Az első nagyon
egyszerű: az önazonosságnak nélkülözhetetlen gesztusa az elhatárolás, vagyis annak
megállapítása, hogy kik azok, akik nem mi vagyunk. Ezt a gesztust minden
csoport a tényleges környezetéhez képest teszi meg, így érthető, ha elsősorban
a hozzá legközelebb állóktól akar különbözni. A dolog önmagában természetes,
habár hamar eszünkbe jut róla az etnikai vagy vallási feszültségek megannyi
pusztító következménye. A másik párhuzam viszont kifejezetten pozitív. A
hagyományos rokonsági rendszerek alapfogalma az exogámia, azaz a kívülről való
házasodás. Ennek lényege nem a génállomány frissen tartása (ilyesmiről az
emberiségnek sokáig nem volt fogalma). Az exogámia és a vele rokon jelenségek
éppen azzal biztosítják a társadalmi vagy a társadalmak közti szolidaritást,
hogy kötelezően kiléptetik az egyént a „mi” közegéből a „nem mi” közege felé. A
távoli úzusokat összekötő kapcsolatrendszer valami ehhez hasonló kohéziót
biztosít. <o:p></o:p></p>
<p align="center" class="DOM-alalalalalcm" style="text-align: center;">IX.<o:p></o:p></p>
<p class="DOM-tompa">Térjünk végül vissza kiindulópontunkhoz, a Durandus-féle
püspöki szertartáskönyv „spanyolságának” kérdéséhez! <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Történelmi szempontból Durandus a negyedik formatív
periódusban, az új egyházak időszakában alkotott. Ez az időszak viszonylag
későinek tűnik ugyan az utóbb megalkotott középkorfogalomhoz képest, de nem
késői abból a szempontból, hogy az „úzusteremtő készség” még jellemző volt rá:
a liturgiát bizonyos mértékig alakíthatónak fogta föl. Durandus ezért nemcsak
összegezte és rendszerezte a rendelkezésére álló örökséget, hanem alkotó módon
bele is avatkozott. Ez az alkotómunka mégsem jelentett önkényes ötletelést: a
hagyományban rendelkezésére álló tételkészlet és szerkesztési elvek újszerű
kombinációját jelentette, mint egy játék, amelynek eszközei kötöttek és
szabályai szigorúak. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">Célja föltehetően nem az volt, hogy római, és különösen nem,
hogy egyetemes pontifikálét alkosson. Mende püspöke volt, szimbolikus
értelemben életre szólóan eljegyezve egyházmegyéjével. Ez valószínűleg többet
jelentett neki, a languedoci nemesembernek, mint karrierista kortársai jelentős
részének, mert bár nagyrészt Itáliában élt, visszautasította, amikor Ravenna
érsekévé akarták kinevezni. Pontifikáléját tehát elsősorban saját katedrálisának
írta, talán éppen kárpótlásul, amiért alig szolgált benne. Az ő szemében a
pápai primátus még nem kapcsolódott össze a római úzus primátusával; ott
egyébként is a pápa volt a „megyéspüspök” akihez rendhagyó szertartások és
rendhagyó szertartáskönyvek tartoztak. Ha meg is fordult benne, hogy
pontifikáléja esetleg nemzetközi sikert arat, akkor nem római, hanem valamiféle
„multikulturális” jellegre kellett törekednie, ez pedig a látókörében lévő
iberoprovanszál, gall–germán és római elemek ötvözésével volt megvalósítható. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">XXII. János avignoni pápasága alatt ez az egyveleg időszerű
üzenetet kezdett hordozni. Iberoprovanszál volt maga a pápa, és székhelye,
Avignon. Gall, azaz francia volt a politikai hatalom, amelynek támogatását
élvezte – a germán különállás a Durandus-pontifikáléban szereplő szertartásokra
kevéssé jellemző. Végül pedig Róma eszméje biztosította a pápaság tekintélyét, akár
Rómán kívül is. <o:p></o:p></p>
<p class="DOM-szveg">A XV. század végére, amikor az első nyomtatott kiadás
megjelent, majd még inkább a XVI. század végére, amikor jelentéktelen
változtatással kötelezővé tették, ez a történelmi helyzet rég feledésbe merült.
De mivel a pápák régóta ezt a pontifikálét részesítették előnyben, egyszerűen a
„szívükhöz nőtt”. Így és ezért lehetett a rómaiság emblémájává, holott
eredetileg elsősorban nemzetközi, másodsorban pedig jellegzetesen provanszál
volt. </p><p class="DOM-szveg">Eredetileg megjelent: </p><p class="DOM-szveg">Földváry Miklós István: „Régiók, történelem és önazonosság a középkori Európában. A liturgiatörténet tanúsága”, in Széchenyi Ágnes – Buzinkay, Géza (szerk.): <i>(Magyar) Nemzet és Európa. Tanulmányok a 70 éves Martin József tiszteletére. </i>Líceum Kiadó, Eger 2014. 91–105.</p>Földváry Miklós Istvánhttp://www.blogger.com/profile/03940069584626978743noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-32664659968746493592023-11-14T09:07:00.001+01:002023-11-14T09:07:20.184+01:00Latin kiejtési útmutató egyházi zeneművekhez<h3 style="text-align: left;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; white-space: pre-wrap;">Bevezetés</span></h3><span id="docs-internal-guid-d18f20de-7fff-50a8-c68c-8267df539ccc"><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Mint minden hosszabb időn át beszélt nyelv, a latin is sokat változott több mint 2000 éves története során. A liturgikus használatban lévő latin szövegek kiejtése eltér a középiskolai vagy egyetemi közegben megszokottól: középkori – tehát nem antik (restituált), de nem is humanista gyökerű (erazmiánus) – ejtési hagyományra vezethető és vezetendő vissza. Ám ez a középkori vagy egyházi ejtés nem írható le teljességgel normatív módon, hiszen a különféle nyelveket beszélő népek különböző korokban és a beszélők műveltségének megfelelően a latin szövegeket tulajdon nyelvük fonetikai bázisához igazították. Ma is reménytelen próbálkozás lenne világszerte egységesíteni az angol kiejtést; ha egy brit, egy amerikai, egy indiai és egy ausztrál beszélget, nem igyekeznek egymás kiejtését utánozni, mégis jól megértik egymást. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az egyes hangok pontos ejtésének módjában megjelenő nemzeti különbségek tehát egyaránt legitimek, de egyik nemzetnek sem kötelessége átvenni egy másik nemzet tőle fonetikailag idegen gyakorlatát. Ez elsősorban a betűk hangértékére vonatkozik. Az olasz például ugyanazt az </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">fonémát használja hosszú hangsúlyos (pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">secolo</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">) és rövid hangsúlytalan magánhangzóként (pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">felice</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">), míg a francia rövid </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">hangja sokszor inkább a magyar </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">é [eː] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">fonémához áll közel (pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">préparation</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">), hosszú </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">hangja viszont inkább a magyar </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e [e] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">fonémához (pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">père</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">). A francia és a magyar </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">hangok hosszúsága tehát egybeesik, de különböző fonémáknak felelnek meg. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Még feltűnőbb a különbség a mássalhangzók kiejtésében. A magas magánhangzó előtti </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">c-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">t például a német a magyar </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">c-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">hez </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[ts], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">az olasz a magyar </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">cs-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">hez </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[tʃ], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">a francia a magyar </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sz-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">hez </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[s], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">míg a spanyol az angol </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">th-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">höz </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[θ] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">hasonló fonémával adta vissza. A XX. század elején X. Pius pápa kampányt indított a rómainak nyilvánított olaszos ejtés általános elterjesztése érdekében, amely Dél- és Nyugat-Európában sikerrel járt; ezért van, hogy egyházi környezetben Angliában, Franciaországban és Spanyolországban is általában a </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">cs-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ző kiejtés az uralkodó. Közép- és Kelet-Európa országai azonban, vagyis Németország, Lengyelország és az egykori Habsburg területek máig megtartották a maguk </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">c-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ző dialektusát. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A XX. század 70-es évei óta hódító régizenei mozgalom a történeti latin kiejtések iránt is érdeklődött, ezért például francia barokk egyházi művek felvételein ma inkább franciás, míg a solesmes-i bencések gregorián énekében olaszos fonémákat hallunk. Mindkettő elfogadható, de hangsúlyoznunk kell, hogy a kiejtés pontos helyreállítása ugyanolyan historizmus, mint a korhű hangszerek használata. Nagy szaktudást és körültekintést igényel, és ahogy az átlagos előadó ma modern hangszereken szólaltatja meg a régizenét, úgy jobban teszi, ha a latin szöveget is saját természetes, helyi kiejtési hagyományát követve énekli. A tökéletlen historizálás keresetté, modorossá, olykor akár nevetségessé is teheti az előadást. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A középkori egyházi kiejtés elvei a hangsúlyozás, a szótaghosszúság és ennek eredményeképpen a beszédintonáció szintjén egész Európában megegyeztek. A latin ennyiben hasonló változásokon ment át, mint a görög vagy a héber. Ókori állapotában mindhárom nyelv állandó magánhangzóhosszúságokat és ezektől független hangsúlyokat alkalmazott, de történetük során megszűnt a magánhangzók kötött hosszúságértéke, és az intonáció meghatározó tényezőjévé a hangsúly vált. A szótagok hosszúsága is ehhez alkalmazkodott, azaz gyakorlatilag nem léteztek többé hosszú, de hangsúlytalan magánhangzók. Az eredmény a latinra nézve egy, a mai olaszhoz hasonló hanglejtés lett. A beszéd szilárd pontjai a hangsúlyos és lehetőség szerint hosszú szótagok; az intonáció hangsúlyról hangsúlyra lépve halad, és viszonylag könnyedén és gyorsan átsiklik a közbeeső – és szükségképpen rövid magánhangzós – hangsúlytalan szótagokon. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A jelenlegi közép-európai gyakorlatban megjelenő bizonytalanság annak következménye, hogy az előző századok, és különösen a közelmúlt egyházi használatában keveredtek a humanista-klasszicista iskolai kiejtés egyes könnyen elsajátítható elemei a hiteles egyházi örökséggel. Hosszú időn át jezsuita, piarista és egyéb szerzetesi iskolák voltak a klasszikus műveltség átadásának központjai, így a papok, akik máskülönben a liturgiát végezték, egyszersmind az ókori latinság szakértői is voltak. Nem meglepő, ha iskolai és tudományos tevékenységük interferált egyházi tevékenységükkel, és ennek hatása diákjaikra is átterjedt. Az idősebb papi nemzedék gyakorlatából a közelmúltban és valamelyest ma is ismert „egyházi latin” tehát olyasféle kulturális keverék, mint a </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Breviarium Romanum-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">nak a XVII. század elején klasszicista ízlés szerint átírt himnuszai vagy a </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Medicaea-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">kiadások gregorián dallamvilága. Mind a történelmi, mind az elvi alapokat nélkülözi, és ma, a mögötte álló műveltség és társadalmi háttér letűntével már kegyeletből sem érdemes megőrizni. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A hiteles egyházi latin kiejtési szabályait érdemes tehát annak változatai ellenére is rendszerezve összefoglalni. Egy ilyen összefoglalás alapján legalább nyelvterületenként egységesíthető lenne a mai liturgikus alkalmak, illetve liturgikus műveket megszólaltató koncertek és hangfelvételek éneklési és olvasási gyakorlata. Az alábbiakban elsősorban a magyarországi közönséget tartjuk szem előtt, de az elvek a természetes fonémakülönbségeket szem előtt tartva másutt is alkalmazhatók. </span></p><h3 style="line-height: 1.38; margin-bottom: 24pt; margin-top: 24pt; text-align: left;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">I. Mássalhangzók</span></h3><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A mássalhangzók kiejtését föltűnően befolyásolja az egyes élő nyelvek beszélőinek szokása. Különösen az újlatin ajkú népek érzik természetesnek, hogy a leírt latin mássalhangzó-állományt anyanyelvük hangzásvilága szerint értelmezzék, és erre – minthogy a latinnak anyanyelvi beszélői ma már nincsenek, közvetlen leszármazottait viszont éppen ezek a népek beszélik – minden joguk megvan. Magyarországon ugyanakkor csak indokolt esetben érdemes például az olasz vagy francia ejtési gyakorlatot követni: ilyen lehet egy-egy zenemű historizáló előadása, ehhez azonban komoly előtanulmányok szükségeltetnek a ténylegesen korhű kiejtés minden részletével kapcsolatban.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A középkori Magyarországon szokásos egyházi latin kiejtés rendszere a nyelvtörténet eszközeivel viszonylag jól rekonstruálható. Ennek egyik legfontosabb jellemzője volt, hogy szó végén az </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sz </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">hang </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">s-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sé </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[ʃ], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">intervokális (két magánhangzó közti) helyzetben vagy szó elején pedig </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">zs-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">vé vált </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[ʒ]. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ezt meggyőzően mutatja számos szavunk, különösen személynevünk (pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Sóphia</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> > Zsófia, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Bálthasar </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">> Boldizsár, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Isaías </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">> Ézsaiás, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">salvia </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">> zsálya). Más lágyítások is bevettek lehettek; így vált a </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">g </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">magas magánhangzó előtt </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">gy-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">vé </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[ɟ] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ángelus </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">> angyal, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Argýllus </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">> Árgyélus, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Geórgius </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">> György, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">spóngia </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">> spongya), a </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">t </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">pedig </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ty-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">vé </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[c] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Sebastiánus </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">> Sebestyén, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Doróthea </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">> Dorottya, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sacrístia </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">> sekrestye).</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A mai liturgikus gyakorlattól mégis idegen lenne, ha az eredeti (vagy annak vélt) régi magyarországi ejtést próbálnánk követni. E kiejtés hagyományozása a török időkben elbizonytalanodott, majd a XIX. században végleg megtört. Az elmúlt közel félezer évben a német területek latin kiejtése terjedt el egyre szélesebb körben és vált uralkodóvá lassan Magyarországon is. Ebben a formájában illeszkedett az egyházi ejtésbe és az iskolai gyakorlatba – amint ezt későbbi németes átvételeink </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">z [z] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">hangjai jelzik (pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Therésia </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">> Teréz, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Croesus </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">> Krőzus). A németes ejtés ezért része a magyar kiejtési hagyománynak, ha nem is azonos vele egészében, és ma már egy majdnem fél Európára érvényes szokást képvisel. A mássalhangzók egyházi-liturgikus kiejtésénél követendő norma ennyiben megegyezik a mai középiskolai (erazmiánus) normával. Megjegyzendő, hogy: </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">1) C</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">c [ts], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ha utána </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e, i, y, ae, oe </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">áll; különben </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">k [k]; </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">caelum </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= célum, de </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">corda </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= korda </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">2) S</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sz [s] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(magánhangzó előtt sem </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">z [z]!</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">); pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">consílium </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= conszílium, nem conzílium </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">3) TI</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ci [tsi]</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">, ha magánhangzó követi és nem áll előtte </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">s, t </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">vagy </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">x; </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">orátio</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> = orácio, de </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">caeléstia</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> = cel</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sztia; </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">4) Z</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">dz [d͡z] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(csak kölcsönszavakban, mint pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">zelus, ázyma, Azarías</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">). </span></p><h3 style="line-height: 1.38; margin-bottom: 24pt; margin-top: 24pt; text-align: left;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">II. Magánhangzók</span></h3><h4 style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 0pt; text-align: left;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A) Hangérték </span></h4><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Szinte az összes kérdés, amely a középkori ejtéssel kapcsolatban egyáltalán fölmerülhet, a magánhangzókat érinti. A magánhangzók helyes kiejtésének lényege, hogy a középkorra jellemző hosszú-rövid (hangsúlyos-hangsúlytalan) szembenállást az adott anyanyelv hangállományával összhangban érzékeltesse. A fonémák szintjén a kívánatos magyarországi latin kiejtés csak néhány esetben tér el saját ábécénk megszokott kiejtésétől. Vagyis:</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">1) A = elöl képzett nyílt, de nem föltétlenül hosszú </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">á [ɐ, ʌ, aː] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(a továbbiakban </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">a-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">val átírt hang ilyen rövid </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">á-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">nak értendő, hátul képzett nyílt </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">a [ɒ] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">régi átvételeink tanúsága szerint soha nem volt a hazai ejtésben);</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">2) U = </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">u, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">de a </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">gu, qu, su </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">hangcsoportokban az </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">u </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">másik magánhangzó előtt általában </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">v-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">nek hangzik </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[ɰ]; </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sequor</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> = székvor, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sanguis</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> = szangvisz, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">mansuetúdo </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= manszvetúdó;</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">3) Y = </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">i </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">abýssus </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= ab</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">i</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sszusz (sohasem </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ü [ɥ]!</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">);</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">4) </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">E, AE, OE </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= az újkori írásképtől függetlenül (!) </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">vagy </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">é, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(sohasem </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ö </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">vagy </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ő </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[ø] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">vagy </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[øː]!</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">), de ez a sokakat foglalkoztató kérdés csak a hangsúly helyes alkalmazásával dönthető el (ld. alább). </span></p><h4 style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">B) Hangsúly</span></h4><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A klasszikus latin ejtésben a szótagok időtartama (hosszúság-rövidség) volt a döntő; a szótag eredeti időtartamát (</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">quantitas</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">) a mai nyelvkönyvek és szótárak a magánhangzó fölé húzott vízszintes ékezettel jelölik (innen tudhatjuk meg a szó egyes nyílt szótagjainak eredeti időtartamát). A hellenisztikus korban kezdett jellemzővé válni az </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">isochronia-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">nak nevezett nyelvi jelenség, amelynek lényege, hogy a korábban eltérő hosszúságú magánhangzók egyenlő idejűvé válnak, a kvantitás tehát megszűnik. Ebből az átmeneti állapotból alakult ki a középkori, hangsúlyokon (</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">accentus</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">) alapuló kiejtés, amelyben a hangsúlyos nyílt szótagok megnyúltak, a többi szótag viszont megrövidült. Az egyházi latinban ezért: </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">1) az utolsó szótag mindig hangsúlytalan;</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">2) ha a szó két szótagból áll, a hangsúly mindig az első szótagon van;</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 6pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">3) ha a szó kettőnél több szótagból áll, a hangsúly az utolsó előtti szótagon </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(syllaba paenultima) </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">van abban az esetben, ha</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 37pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">α) az a klasszikus latinban természeténél fogva hosszú volt </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(natura longa), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">vagyis a szótag hosszú magánhangzót tartalmazott, pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">generatiónes, decórem, radícem;</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 6pt; margin-left: 37pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">β) a szótag magánhangzóját kettő vagy több mássalhangzó követi (kettős mássalhangzónak számít az </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">x [ksz] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">és a </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">z [dz] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">is), vagyis a szótag zárt, tehát helyzeténél fogva hosszú </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(positione longa) </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">tekintet nélkül a magánhangzó eredeti hosszúságára, pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">exspécto, ingréssus;</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">4) ha az utolsó előtti szótag magánhangzója a klasszikus latinban természeténél fogva rövid volt, és csak egy mássalhangzó követi vagy egy sem, a hangsúly a szó végétől számított harmadik, vagyis az utolsó előttit megelőző szótagon </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(syllaba antepaenultima) </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">van, pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">omnípotens, Dóminus, ánima, suscípiat.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Essék szó végül az indulatokat is fel-felkorbácsoló </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e [ɛ] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">illetve </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">é [eː] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">hangokról! Az </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">és </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">é </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">hangok ejtése a legtöbb nyelvben nem számít olyan különleges problémának, mint a magyarban. Többnyire nem érvényesül ugyanis a magyar nyelvre jellemző logika, amely szerint az </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">mindig rövid, az </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">é </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">mindig hosszú, és a kettő különböző fonéma lenne. Az alábbiakban a hangsúlyos, de zárt szótagok nyomatékkal, de röviden ejtett magánhangzóit aláhúzással különböztetjük meg, a hangsúlyos és nyílt szótagok nyomatékkal és hosszan ejtett magánhangzóit éles ékezettel jelöljük. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">1) Ha az </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(vagy a vele egyenértékű </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ae, oe</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">) hangsúlytalan vagy zárt szótagban van, nyílt </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">nek ejtendő pl: hangsúlytalanok – </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">pater</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (páter), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">misericórdiae</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (miszerik</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">o</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">rdie), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">saeculórum</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (szekulórum), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">fratres</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (frátresz), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">salve</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (szalve), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">te</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (te), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">me</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (me), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">de</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (de), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Evae</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (éve), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">flentes</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (flentesz), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">húmiles</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (húmilesz), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">esuriéntes</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (eszuri</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ntesz), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">tuae</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (túe), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">suae</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (szúe) stb; zárt szótagosok – </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">incénsum </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(inc</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">nszum), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">déxtera</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (d</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ksztera), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">resurréctio</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (reszurr</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">kcio), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">aetérnus</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (et</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">rnusz), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">descéndit</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (deszc</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ndit).</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 6pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">2) Ha az </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e (ae, oe) </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">hangsúlyos (ld. B/1, 2, 3, 4 pontok) és egyszersmind nyílt szótagba esik, akkor és csak akkor válik </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">é-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">vé. Nyílt szótagról pedig akkor beszélhetünk, ha </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 37pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">α) a magánhangzót nem követi mássalhangzó (pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">deest </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(déeszt); ez ritka jelenség, és kiejtése tekintetében gyakran kivételnek számít, ld. alább); </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 37pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">β) a magánhangzót egyetlen mássalhangzó követi, pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sémini </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(szémini), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sáecula </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(székula), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">véritas</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (véritasz), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">caelum </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(célum), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">poenis </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(pénisz – minden prüdériát félretéve);</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 37pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">γ) a magánhangzót zöngés veláris hang </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[ɰ] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">qu, gu</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">) követi, pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">réquiem </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(rékviem), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">aequum </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(ékvum);</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 37pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">δ) a magánhangzót egy zárhangból </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(p, b, t, d, c, g) </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">és egy folyékony hangból </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(l, r) </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">álló mássalhangzó-kapcsolat követi (ún. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">muta cum liquida</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">), pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">petra </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(pétra), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">taetrum </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(tétrum), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ténebrae </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(ténebre). </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A hangsúlyos magánhangzó minden más esetben nyomatékos, de rövid (ezt jelöltük föntebb aláhúzással). Az egy szótagú szavak mindig hangsúlytalanok, a magánhangzó-párokat pedig röviden (mintegy kettőshangzóként) ejtjük, pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Deus</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (Dēusz), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">meus</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (mēusz), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">reus </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(rēusz), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">eius</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (ējusz), stb. Nincs jelentősége a hosszúság szempontjából az írásképnek: hangsúlytalan helyzetben az </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ae </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">vagy </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">oe </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">betűk kiejtése is rövid, nyílt </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">laetítia </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(letícia), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Maríae </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(maríe), és ugyancsak nem számít a klasszikus hosszúság, ha egy magánhangzó zárt vagy hangsúlytalan helyzetben jelenik meg, pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">venérunt </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(venérunt), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">fecísti </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(fec</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">i</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">szti), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">oboediéntia </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(obedi</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ncia). A szóvégi </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">vagy </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ae </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">mindig </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">nek ejtendő: a hang a közhiedelemmel ellentétben hosszú melizmákat is képes hordozni, gondoljunk a </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Kýrie </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">vagy a </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Dómine </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">szavakra! Ezzel szemben hosszan ejtjük a hangsúlyos, nyílt szótag magánhangzóját akkor is, ha az klasszikus hangértéke szerint rövid </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(ŏ, ĕ), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Dóminus</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (dóminusz), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">pétimus</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (pétimusz), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">decus</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (dékusz), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">genus</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (génusz), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">progénies </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(progéniesz), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">venit </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(vénit, imperfectumban, azaz jelen időben is) és még inkább akkor, ha eredetileg is hosszú </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(ē) </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sémini </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(szémini), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sémita </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(szémita). </span></p><h3 style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Lehetséges kivételek </span></h3><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Néhány kivételes esetet az összetétel vagy a nyelvi analógia befolyásol. Így pl. a létige egyes alakjait általában hangsúlytalannak tekintjük, pl. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">erat </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(ĕrat), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">erit </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(ĕrit), erunt (ĕrunt), jóllehet a föntiek alapján érat, érit és érunt lenne a szabályos kiejtésük, a </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">bénedic </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(bénedik) vagy a </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">débita </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(débita) stb. szavak kiejtését pedig átszínezheti a </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">benedíctio</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (bened</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">i</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">kcio) vagy a </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">debitóribus</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (debitóribusz) alakok eltérő hangsúlyrendje. Ugyanígy hatással lehet a kiejtésre, hogy a </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">muta cum liquida-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">kat és a zárhangra következő zöngés velárisokat egyes esetekben nyilvánvalóan zárt szótagnak érzékelték a beszélők. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Különösen az erősen ritmizált egyszólamú énekek megszólaltatásakor érzékelhető, de az újlatin nyelvek is sokszor tanúsítják, hogy a középkori ember sokszor és sok területen máshol hangsúlyozott egyes szavakat, mint ahol a klasszikus hangértékeket figyelembe véve, az újkori liturgikus nyomtatványokban jelölt módon szabályos lenne. Ilyenkor természetesen nem érdemes a ritmussal nyilvánvalóan ellentétes hangsúlyrendet erőltetni. Ugyanez a helyzet a XV–XVI. század aggályosan prozódikus darabjainál (a XVI. század második felétől kezdve a zeneszerzők is a szerkönyvekben jelölt hangsúlyozáshoz alkalmazkodnak). Szinte következetes, hogy a középkorban még nem tekintik hangsúly szempontjából egy szónak az igekötős igéket és a belőlük képzett szavakat. A </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">circúmdedit </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">pl. hangtanilag szabályos antepaenultima, de mivel összetétel, számos dallam azt sugallja, hogy c</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">i</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">rcum+dédit volt az egykori kiejtése. Hasonlóan viselkednek a latinban egyébként igen ritka összetett szavak. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Engedményeket lehet tenni a klasszikus kiejtés egyes elemeinek azokban a szillabikus dallamú ambrozián himnuszokban is, amelyeknek lejtésében még a metrika és a dallam szempontjából is az ókori kvantitások hatása érvényesül, illetve azokban az időmértékes himnuszokban, amelyeknek dallama érezhetően tekintetbe veszi a metrikát. Fontos hangsúlyoznunk, hogy ez nem fakad önmagában abból, hogy az adott költemény eredetileg hexameterben, disztichonban vagy sapphói strófában íródott; az előadó ideális esetben el tudja skandálni a verset, fölismeri annak metrumát, és érzékeli a dallam metrizáló hajlamát vagy annak hiányát. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Amikor viszont nem ellenkezik semmivel, a történeti valóság összetettségének ismeretében is ajánlatos a fönti elveket követő gyakorlat szigorú, akár doktréner követése: mára – sajnos – sem az egyházi, sem az iskolai latin nyelvhasználat nem tekinthető élő hagyománynak, egy tudatosan, személyes erőfeszítéssel elsajátítandó kiejtés pedig nem engedi meg a divergenciának azt a fokát, amely az elsődlegesen szóbeli közvetítéssel továbbadott, az élet szinte minden területét átható latinitás korában még nem számított zavarónak.</span></p><h3 style="line-height: 1.38; margin-bottom: 24pt; margin-top: 24pt; text-align: left;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Válogatott irodalom </span></h3><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Balázs </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">János: „A latin a Duna-tájon”. In: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Nyelvünk a Duna-tájon</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Szerk. Balázs János. Tankönyvkiadó, Budapest, 1989, 95–140.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Bithell, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Jethro: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">German Pronunciation and Phonology</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Routledge Library Editions: Phonetics and Phonology, 2019 [1952].</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Brittain, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Frederick: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Latin in Church. The History of its Pronunciation</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Mowbray, 1955.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Copeman, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Harold – </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Scherr,</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Vera: „German Latin”. In: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Singing Early Music</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Szerk. Timothy McGee. Indiana University Press, Bloomington, Indiana, 1996.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Copeman, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Harold: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Singing in Latin. Or Pronunciation Explor’d</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Oxford, 1990.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Erasmus,</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Desiderius Roterodamus:</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> De recta Latini Graecique sermonis pronuntiatione</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">dialogus.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Ex officina Roberti Stephani typographi, Paris, 1547.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Farnell, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Lewis Richard: „The Restored Pronunciation of Latin”. In: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">The Classical Review</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> 46 (1932): 51–53.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ferguson, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ronnie: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A Linguistic History of Venice</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Leo. F. Olschki, 2007.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Fludorovits </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Jolán: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Latin jövevényszavaink hangtana</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 26, Budapest, 1930.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Fowler,</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> G. Herbert:</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> „</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Notes on the pronunciation of medieval Latin in England”. In: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">History</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> 22 (1937): 86. 97–109.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Földváry </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Miklós István: „A latin liturgikus szövegek kiejtése”. In: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A jó harc: Tanulmányok az ősi római rítusról és a katolikus szent hagyományról</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Szerk. Pánczél Hegedűs János. Casa Editrice „La Magione” – Miles Christi, Poggibonsi – Budapest, 2006. 209–214.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Kniezsa </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">István: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Korompay</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Eszter: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A magyarországi latin kiejtés története.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> PhD disszertáció, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Nyelvtudományi Doktori Iskola, Magyar Nyelvészet Program, 2023.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Melich</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> János: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Latinbetűs helyesírásunk eredete</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Magyar Tudományos Akadémia, 1934.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Meyer-Lübke, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Wilhelm: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Einführung in das Studium der romanischen Sprachwissenschaft</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Carl Winter’s Universitätsbuchhandlung, Heidelberg, 1909.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Mollay </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Károly: „A német–magyar nyelvi érintkezések”. In: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Nyelvünk a Duna-tájon</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Szerk. Balázs János. Tankönyvkiadó, Budapest, 1989.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Norberg, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Dag: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">An Introduction to the Study of Medieval Latin Versification</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. The Catholic University of America Press, 2004.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Pope, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Maurice:</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> „</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">The Right Way of Speaking Latin and Greek. Introductory Note”. In: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">DOBD Collected Works of Erasmus</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. University of Toronto Press, 1985: 348–365.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Pyles, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Thomas:</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> „</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Tempest in Teapot. Reform in Latin Pronunciation”. In: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Early Literary History</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> 6 (1939): 138–164.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Scherr, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Vera: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Aufführungspraxis Vokalmusik: Handbuch der Lateinischen Aussprache</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Bärenreiter, 1991.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Sidney, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Allen William: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Vox Latina. A Guide to the Pronunciation of Classical Latin (2nd ed.).</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Cambridge University Press, 1978 [1965].</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Story, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">William Wetmore:</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">„The Pronunciation of the Latin language”. In: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">The North American Review</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> 128 (</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">1879)</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">: 59–73.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Volf </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">György:</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Kiktől tanult a magyar írni, olvasni? A régi magyar ortographia kulcsa</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Magyar Tudományos Akadémia, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">1885. </span></p><br /><h1 style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Latin Pronunciation Guide for Sacred Music </span></h1><h3 style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Introduction </span></h3><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Like all languages used over a long period of time, Latin has changed a great deal over its two-thousand-year history. The pronunciation in a liturgical context differs from that typically used in secondary schools or universities. Liturgical Latinity derives from a medieval background and not from an ancient tradition (represented by the restored pronunciation) or a humanist one (represented by the Erasmian pronunciation). A medieval or ecclesiastical pronunciation, however, cannot be described in a completely normative way, since peoples speaking different languages adapted Latin texts to the phonetic base of their own language at different times and to varying degrees according to the literacy of the speakers. Even today, it would be a futile attempt to standardise English pronunciation worldwide; when a Briton, an American, an Indian, and an Australian talk, they do not try to imitate each other’s phonetics, but they understand each other well enough.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">National differences in the exact pronunciation of certain sounds are therefore legitimate, but no nation is obliged to adopt the phonetically alien practices of another. This is particularly true for allophonic variation (the exact sound value of graphemes). For example, Italian uses the same </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">phoneme for a long stressed vowel (</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[ɛ̃], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">secolo</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">) and a short unstressed vowel (</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[ɛ], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">felice</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">). The short </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[e] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">in French, however, is often closer to the long Hungarian </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">é [eː] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">phoneme (e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">préparation</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">), while the long French </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e [ɛ̃] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">is closer to the short Hungarian </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e [ɛ] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">phoneme (e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">père</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">). Thus, the French and Hungarian </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sounds, although similar in length, correspond to different phonemes.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">The difference in the pronunciation of consonants is even more striking. The Latin </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">c </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">before a front vowel, for example, is pronounced by the Germans with a phoneme similar to the Hungarian </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">c [ts], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">by the Italians with the Hungarian </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">cs [tʃ], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">by the French like the Hungarian </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sz [s], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">and by the Spanish close to the English </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">th [θ]. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">At the beginning of the 20th century, Pope Pius X launched a campaign to make the Italianate pronunciation (claimed to be Roman) obligatory, and he succeeded in Southern and Western Europe; hence the predominance of the </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[tʃ] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">pronunciation in ecclesiastical contexts in England, France, and Spain. However, the countries of Central and Eastern Europe, namely Germany, Poland, and the former Habsburg Empire, have retained their </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[ts] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">dialects to this day.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">The early music movement that has prevailed since the 1970s has also taken an interest in historical Latin pronunciation, so that today, for example, French phonemes are characteristic of the recordings of French Baroque sacred music, while Italian phonemes are more likely to be heard in the Gregorian chant of the Benedictines of Solesmes and other French monasteries. Both are acceptable, but it should be stressed that the attempt at restoring period pronunciation is as much a historicism as the use of period instruments. It requires a great deal of skill and care, and just as the average performer today plays early music on modern instruments, it is better to sing the Latin text according to one’s own natural, local pronunciation. Imperfect historicisation can make a performance artificial, affected, and sometimes even ridiculous.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">The principles of medieval ecclesiastical pronunciation in terms of stress, syllable length and, consequently, intonation were the same throughout Europe. In this respect, Latin underwent similar changes to Greek and Hebrew. In their ancient state, all three languages used fixed vowel lengths and independent stresses, but, in the course of their history, the fixed vowel lengths disappeared and stress became the determining factor in intonation. The length of syllables followed suit, i.e. there were no longer long but unstressed vowels. The result for Latin was a pronunciation similar to that of modern Italian. The fixed points of the speech are the stressed and, as far as possible, long syllables; the intonation moves from stress to stress and passes relatively easily and quickly through the intervening – and necessarily short vowelled – unstressed syllables.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">The uncertainty in current Central European practice is the result of mixing some easily learnt elements of humanistic-classical school pronunciation with the authentic ecclesiastical heritage. For a long time, the schools run by Jesuits, Piarists, and other religious orders were simultaneously the centres of classical education; the same priests who celebrated the liturgy were also teachers of the Latin classics. It is not surprising that their educational and scholarly activities interfered with their worship, and that the effects of this interference were transmitted to their students. Thus, the ‘ecclesiastical Latin’ that some have inherited from past decades is practically a cultural mixture of the practices of the older generation of clergy, such as the hymns of the Roman Breviary, revised in the early 17th century according to classical standards, or the Gregorian melodies of the Medicaea editions, following the principles of Renaissance and early Baroque prosody. It lacks both historical and conceptual foundations and is no longer worth preserving out of piety, now that the cultural and social background behind it has completely disappeared.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">The rules of authentic ecclesiastical Latin pronunciation, despite their variations, should therefore be systematically summarised. On the basis of such a summary, it would be possible to standardise, at least from one language area to another, the singing and reading practice of contemporary ceremonies, as well as concerts and recordings of sacred music. In the following, the focus is primarily on the Hungarian audience, but the principles could also be applied elsewhere, taking into account the natural phonemic differences.</span></p><h3 style="line-height: 1.38; margin-bottom: 24pt; margin-top: 24pt; text-align: left;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">I. Consonants</span></h3><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">The pronunciation of Latin consonants is most obviously influenced by the vernacular of the speakers. In particular, it is the Romance-speaking peoples who find it natural to pronounce the written Latin consonant range according to the idiom of their mother tongue, and they have every right to do so since Latin today has no native speakers and its direct descendants are spoken by these very peoples. In Hungary, nevertheless, it is only worthwhile to follow the pronunciation of Italian or French in justified cases such as the historical performance of a piece of music, and even if so, this requires a careful study of all the details of the actual period pronunciation.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">The system of ecclesiastical Latin pronunciation in medieval and early modern Hungary can be reconstructed relatively well using the tools of historical linguistics. One of its most important features was that the </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">s </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sounded as </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sh [ʃ] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">at the end of a word, and as </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ž [ʒ] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">in an intervocalic position (between two vowels) or at the beginning of a word. This is convincingly demonstrated by many Hungarian loanwords, especially personal names (e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Sophia > Zsófia, Balthasar > Boldizsár, Isaias > Ézsaiás, salvia > zsálya</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">). Other softenings were also typical; </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">g </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">before a front vowel sounded as </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">gj [ɟ] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(e.g., </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">angelus > angyal, Argýllus > Árgyélus, Geórgius > György, spongia > spongya</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">), and </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">t </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">as </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">tj [c] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Sebastianus > Sebestyén, Dorothea > Dorottya, sacrístia > sekrestye</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">).</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Yet it would be alien to contemporary liturgical practice to try to follow a hypothetical old Hungarian pronunciation. Unfortunately, its tradition faltered in the Ottoman period and was finally abandoned in the 19th century. In the course of the last half a millennium, the Latin pronunciation of German-speaking areas became more and more widespread and slowly became the dominant pronunciation in Hungary as well. It gradually penetrated both church life and school practice, as evidenced by the </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">z [z] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sounds of later adoptions through German mediation (e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Therésia > Teréz, Croesus > Krőzus</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">). The German-type pronunciation is therefore part of Hungarian history, even if not identical to it, and is now a viable option that applies to almost half of Europe. In this respect, the norm for the ecclesiastical-liturgical pronunciation of consonants is the same as in the average Erasmian school practice. To sum up:</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">1) C</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">c [ts], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">if </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e, i, y, ae, oe </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">follows; otherwise </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">k [k]; </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">caelum </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[tseːlum], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">but </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">corda </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[korda] </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">2) S</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">s [s] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(not </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">z [z] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">even before vowels!); e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">consílium = [con'si:lium], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">not </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[con'zi:lium]</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">3) TI</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">tsi [tsi]</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">, if followed by a vowel and not preceded by </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">s, t </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">or </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">x; </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">orátio</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= [o'ra:tsio], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">but </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">caeléstia</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= [tsɛ'lɛstia]; </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">4) Z</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">dz [d͡z] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(only in loanwords like e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">zelus, ázyma, Azarías</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">). </span></p><h3 style="line-height: 1.38; margin-bottom: 24pt; margin-top: 24pt; text-align: left;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">II. Vowels</span></h3><h4 style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 0pt; text-align: left;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A) Phonemes</span></h4><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">The majority of questions that can be asked about medieval pronunciation concern vowels. The point of correct vowel pronunciation is to clearly express the opposition between long and short (stressed and unstressed) sounds that characterised the Middle Ages through the natural vowels of the mother tongue. At this level, the recommended Latin pronunciation in Hungary differs only in a few cases from the usual pronunciation of the vernacular alphabet. To sum up:</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">1) A = open front but not necessarily long </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">a [ɐ, ʌ, aː] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(in the following, every sound transcribed with </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">a </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">refers to this; open back </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">a [ɒ]</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">, otherwise more characteristic to Hungarian vernacular, has never existed in Hungarian Latinity according to the testimony of loanwords;</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">2) U = </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">u, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">but in compounds like </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">gu, qu, su </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">and followed by another vowel </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">u </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">typically sounds as </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">v [ɰ]; </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sequor</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> = </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[se:kɰor], sanguis</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= [saŋɰis], mansuetúdo </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[mansɰɛ'tu:do]</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">3) Y = </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">i, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">abýssus </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[ab'issus], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">never like the French </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">u [ɥ];</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">4) </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">E, AE, OE </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">= </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e [e] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">or </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ay [eɪ] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">regardless of the modern etymological spelling, (never </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">oe [ø] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">or </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[øː]</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">), but the actual distinction between the short and the long phonemes depends on the stress (see below).</span></p><h4 style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">B) Stress</span></h4><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">In ancient Latin pronunciation, it was the duration of the syllables (length or shortness) that counted; in modern textbooks and dictionaries, this original duration of a syllable </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(quantitas) </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">is indicated by a horizontal accent over the vowel (this is how we learn the original duration of each open syllable of a word). In the Hellenistic period, a linguistic phenomenon called </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">isochronia </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">began to spread, whereby vowels of previously different lengths became equal in duration, the original quantities being treated carelessly. From this transitional state emerged the medieval pronunciation determined by stress </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(accentus), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">in which stressed open syllables became lengthened, while the other syllables were shortened equally, regardless of their original duration. In ecclesiastical Latin, therefore:</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">1) the last syllable is always unstressed;</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">2) if a word consists of two syllables, the first is always the stressed one;</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 6pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">3) if a word consists of more than two syllables, the second to the last, i.e. the penultimate syllable </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(syllaba paenultima) </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">is stressed if </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 37pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">α) it had been long by nature </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(natura longa) </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">in ancient Latin, i.e. the syllable had contained a long vowel like </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">generatiónes, decórem, radícem;</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 6pt; margin-left: 37pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">β) its vowel is followed by two or more consonants (including </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">x </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">and </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">z, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">despite being spelt by single letters), i.e. the closed syllable is long by nature </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(positione longa), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">regardless of the length of its original vowel like </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">exspécto, ingréssus;</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">4) if the vowel of the penultimate syllable had been short by nature in ancient Latin, and it is followed by none or only one consonant, the third to the last, i.e. the antepenultimate syllable </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(syllaba antepaenultima) </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">is stressed, e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">omnípotens, Dóminus, ánima, suscípiat.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Finally, we turn to the intricate problem of the </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e [ɛ] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">or </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ay [eː] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sounds. This is undoubtedly of greatest interest to Hungarian audiences because, unlike in many other languages, native speakers use two different phonemes for the short and long forms of this vowel pair. Accordingly, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">as a short vowel is always pronounced </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e [ɛ], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">even in a stressed but closed syllable, while </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">as a long vowel is always pronounced </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ay [eː], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">only in syllables both open and stressed. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">1) If the </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(or the equivalent </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ae, oe</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">) stands in an unstressed or closed syllable, it is pronounced as an open-mid front </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e.g. in unstressed positions – </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">pater [pa:tɛr], misericórdiae [misɛri'kordiɛ], saeculórum [sɛku'lo:rum], fratres [fra:trɛs], salve [salvɛ], te [tɛ], me [mɛ], de [dɛ], Evae [e:vɛ], flentes [flɛntɛs], húmiles ['hu:milɛs], esuriéntes [ɛsuri'ɛntes], tuae [tu:ɛ], suae [su:ɛ] etc; </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">in closed stressed positions – </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">incénsum [in'cɛnsum], déxtera ['dɛkstɛra], resurréctio [rɛsur'rɛktsio], aetérnus [ɛ'tɛrnus], descéndit [dɛs'tsɛndit].</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 6pt; margin-left: 25pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">2) If the </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(or the equivalent </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ae, oe</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">) is stressed (cf. above B/1, 2, 3, 4) and simultaneously stands in an open syllable, then and only then does it sound like an ay [e:] vowel. The possible cases for a syllable to be open are if </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 37pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">α) the vowel is not followed by any consonant (e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">deest [de:ɛst]; </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">it is, however, a rare phenomenon and, with regard to the pronunciation, often exceptional; see below) </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 37pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">β) the vowel is followed by a single consonant, e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sémini ['se:mini], sáecula ['se:kula], véritas ['ve:ritas], caelum [tse:lum], poenis </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(leaving aside all prudery) </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[pe:nis];</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 37pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">γ) the vowel is followed by the compound of a labial plosive and a velar consonant </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(qu, gu) </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">réquiem [re:kɰiɛm], aequum [e:kɰum]; </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3090909090909089; margin-bottom: 0pt; margin-left: 37pt; margin-right: 12pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12pt; text-indent: -12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">δ) the vowel is followed by the compound of a plosive </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(p, b, t, d, c, g) </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">and a liquid </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(l, r) </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">consonant </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(muta cum liquida), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">petra [pe:tra], taetrum [te:trum], ténebrae ['te:nɛbrɛ]. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">In all other cases, the accented </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">vowel is stressed but short. Monosyllabic words are always unstressed, and contiguous vowel pairs are pronounced short (as if they were diphthongs), e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Deus [dɛ̃us], meus [mɛ̃us], reus [rɛ̃us], eius [ɛ̃jus], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">and so on. The spelling is indifferent to the ancient vowel length. In unstressed positions and in closed syllables, the pronunciation of the graphemes </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ae </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">or </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">oe </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">is also short, open-mid front </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">laetítia [lɛ'ti:tsia], Maríae [ma'riɛ], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">and the original length is also irrelevant when a vowel occurs in an unstressed or closed position, e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">oboediéntia [obɛdi'ɛntsia], fecísti [fɛ'tsisti], venérunt [vɛ'ne:runt]. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">The final </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">or </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ae </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">is always pronounced short: the sound can also carry long melismas, contrary to popular belief, as attested by the many </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Kýrie </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">or </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Dómine </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">vocatives in plainchant. In contrast, the vowel of a stressed open syllable is pronounced long even if it had been short by ancient measures </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(ŏ, ĕ), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Dóminus ['do:minus], pétimus ['pe:timus], decus [de:cus], genus [ge:nus], progénies [proge:niɛs], venit [ve:nit] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(equally in the present tense), and even more so if it had already been long by nature </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(ē), </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sémini ['se:mini], sémita ['se:mita].</span></p><h3 style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Possible Exceptions</span></h3><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Certain exceptions result from word composition or linguistic analogy. For example, some, especially enclitic, forms of the verb </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">esse </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(to be) are usually considered unstressed, e.g. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">erat [ɛrat], erit [ɛrit], erunt [ɛrunt], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">although the theoretically expected pronunciation would be </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[e:rat], [e:rit], </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">and </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[e:runt]. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">The pronunciation of the words </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">bénedic ['be:nɛdik] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">or </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">débita ['de:bita] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">etc. could occasionally tend towards </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">['bɛnɛdik] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">or </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">débita ['dɛbita] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">under the influence of their frequent but differently stressed derivatives </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">benedíctio [bɛnɛ'diktsio] </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">or </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">debitóribus [dɛbi'to:ribus]. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Similarly, pronunciation may be affected by the fact that </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">muta cum liquida-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">s (</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">tr, cl, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">etc.) and plosives followed by velars (</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">qu</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">) were in some cases perceived by speakers as apparently closed syllables.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">It is particularly noticeable in the singing of rhythmically conceived plainchant, but some Romance languages also bear witness to the fact that, in the Middle Ages and in many areas, certain words were often stressed differently from the way in which they would normally be stressed according to the accents indicated in modern liturgical editions, based on the ancient lengths of vowels. In such cases, of course, it is not worthwhile to impose accents that are obviously contrary to the music. The same applies to the worryingly prosodic polyphonic pieces of the 15th and 16th centuries (from the late 16th century, composers also adapted to the accents marked in the service books). It is almost consistent that, in the Middle Ages, compound words were not yet considered undivided units from the accentuation’s point of view. For example, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">circúmdedit </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">is a phonetically regular antepenultimate verb as a single word, and so it is accented in modern service books; but several melodies suggest that, perceived as a compound of verb and prefix, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">círcum+dédit </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">was its more typical accentuation. Compound nouns, otherwise very rare in Latin, behave in a similar way. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Elements of classical pronunciation can also be found in Ambrosian hymns with a syllabic melodic line, still influenced by ancient quantities, and in metered hymns, whose melody takes the time-measured verses into account. It is important to emphasise that this is not due to the fact alone that the poem was originally written in hexameter, distich, or Sapphic stanza; ideally, the performer should be able to recognise the metre and the absence or presence of metrical tendencies in the actual melody.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 24pt; margin-top: 24pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">But when it does not contradict anything else, even in the face of the complexity of historical reality, it is advisable to apply a strict, even doctrinal, set of the above principles. Today, unfortunately, neither the ecclesiastical nor the educational use of Latin can be considered a living tradition, and a pronunciation that has to be consciously acquired by everyone through individual effort does not allow for the degree of divergence that was not considered disturbing in the age of a flourishing Latinity, handed down mainly by oral tradition and pervading several areas of everyday life.</span></p><h3 style="line-height: 1.38; margin-bottom: 24pt; margin-top: 24pt; text-align: left;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Select Bibliography </span></h3><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Balázs </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">János: ‘A latin a Duna-tájon’ [Latin in the Danube landscape]. In: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Nyelvünk a Duna-tájon</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Szerk. Balázs János. Tankönyvkiadó, Budapest, 1989, 95–140.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Bithell, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Jethro: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">German Pronunciation and Phonology</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Routledge Library Editions: Phonetics and Phonology, 2019 [1952].</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Brittain, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Frederick: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Latin in Church: The History of its Pronunciation</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Mowbray, 1955.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Copeman, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Harold – </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Scherr,</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Vera: ‘German Latin’. In: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Singing Early Music</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Szerk. Timothy McGee. Indiana University Press, Bloomington, Indiana, 1996.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Copeman, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Harold: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Singing in Latin: Or Pronunciation Explor’d</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Oxford, 1990.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Erasmus,</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Desiderius Roterodamus:</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> De recta Latini Graecique sermonis pronuntiatione</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">dialogus.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Ex officina Roberti Stephani typographi, Paris, 1547.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Farnell, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Lewis Richard: ‘The Restored Pronunciation of Latin’. In: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">The Classical Review</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> 46 (1932): 51–53.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ferguson, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ronnie: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A Linguistic History of Venice</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Leo. F. Olschki, 2007.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Fludorovits </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Jolán: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Latin jövevényszavaink hangtana </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[The phonology of our Latin loanwords]</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 26, Budapest, 1930.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Fowler,</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> G. Herbert:</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> ‘</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Notes on the pronunciation of medieval Latin in England’. In: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">History</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> 22 (1937): 86. 97–109.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Földváry </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Miklós István: ‘A latin liturgikus szövegek kiejtése’ [The pronunciation of Latin liturgical texts]. In: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A jó harc: Tanulmányok az ősi római rítusról és a katolikus szent hagyományról</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Szerk. Pánczél Hegedűs János. Casa Editrice ‘La Magione’ – Miles Christi, Poggibonsi – Budapest, 2006. 209–214.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Kniezsa </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">István: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">[Our orthography until the age of the printing press]</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Korompay</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Eszter: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A magyarországi latin kiejtés története</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> [The history of Latin pronunciation in Hungary]. PhD dissertation, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Nyelvtudományi Doktori Iskola, Magyar Nyelvészet Program, 2023.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Melich</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> János: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Latinbetűs helyesírásunk eredete</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> [The origin of our Latin lettered orthography]. Magyar Tudományos Akadémia, 1934.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Meyer-Lübke, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Wilhelm: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Einführung in das Studium der romanischen Sprachwissenschaft</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Carl Winter’s Universitätsbuchhandlung, Heidelberg, 1909.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Mollay </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Károly: ‘A német–magyar nyelvi érintkezések’ [German-Hungarian literary connections]. In: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Nyelvünk a Duna-tájon</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Szerk. Balázs János. Tankönyvkiadó, Budapest, 1989.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Norberg, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Dag: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">An Introduction to the Study of Medieval Latin Versification</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. The Catholic University of America Press, 2004.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Pope, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Maurice:</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> ‘</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">The Right Way of Speaking Latin and Greek: Introductory Note’. In: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">DOBD Collected Works of Erasmus</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. University of Toronto Press, 1985: 348–365.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Pyles, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Thomas:</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> ‘</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Tempest in Teapot: Reform in Latin Pronunciation’. In: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Early Literary History</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> 6 (1939): 138–164.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Scherr, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Vera: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Aufführungspraxis Vokalmusik: Handbuch der Lateinischen Aussprache</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Bärenreiter, 1991.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Sidney, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Allen William: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Vox Latina: A Guide to the Pronunciation of Classical Latin (2nd ed.).</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Cambridge University Press, 1978 [1965].</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Story, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">William Wetmore:</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">‘The Pronunciation of the Latin language’. In: </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">The North American Review</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> 128 (</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">1879)</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">: 59–73.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Volf </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">György:</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Kiktől tanult a magyar írni, olvasni? A régi magyar ortographia kulcsa</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> [From whom did the Hungarian learn to read and write? The key to old Hungarian orthography]. Magyar Tudományos Akadémia, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">1885.</span></p><div><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11pt; font-variant-caps: small-caps; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></div></span>Földváry Miklós Istvánhttp://www.blogger.com/profile/03940069584626978743noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-58265463567638283992023-08-31T13:02:00.003+02:002023-08-31T13:06:43.792+02:00Záró kutatási beszámoló (Lendület 2018–2023)<p style="text-align: left;"><span style="text-align: justify; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="text-align: justify; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit; text-align: justify;">Vállalásunkat teljesítettük: Usuarium néven létrehoztuk a középkori és a kora újkori latin szertartáskönyvek legnagyobb elektronikus gyűjteményét és adatbázisát, és ugyanezen a címen megírtuk a témát szintézisbe foglaló kézikönyv-sorozat első két részét. A következő beszámolóban előbb e két eredmény jelentőségét, viszonyát és sajátosan magyar vonatkozásait mutatjuk be, részletezve a kutatási tervtől való eltéréseket pozitív és negatív megközelítésből is: a nem tervezett, de megvalósult, illetve a tervezett, de meg nem valósult teljesítményeket. Ez utóbbiak afféle szakmai végrendeletet is jelentenek: feladatokat, amelyeket örökül hagyunk vagy reménybeli saját, újabb kutatási projektjeinknek, vagy olyan kollégáknak, akik érdemesnek látják átvenni tőlünk a stafétát. A mellékletekben a kutatócsoport ismeretterjesztő és publikációs tevékenységét, konferenciáit foglaljuk össze az elmúlt évből. A beszámoló lezáró jellegének megfelelően röviden újra leírjuk a kutatásnak azokat az alapvető kérdéseit, elveit és módszereit is, amelyek a korábbi beszámolókban már érintve voltak, de a hangsúlyt az utolsó év friss eredményeire helyezzük. </span></span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="text-align: justify; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit; text-align: justify;"><br /></span></span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img height="651" src="https://lh4.googleusercontent.com/hqM8YzLJKEIEwAew9saJVKFD7vr7b17_-V86oycfFrZF7Wzez0XxrCwF6bxStPLBAuOb3PAVtSdAFCdgZMVWJQnMcGhit-KcBmQEQ8KjQ3TG545LcWynrCrV7oVqG8MzbJmnMhKeg4tQC39J_liu06o" style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 10pt; margin-left: 0px; margin-top: 0px;" width="529" /></div></div><span id="docs-internal-guid-d722074e-7fff-74ab-d98f-25f6146828e5"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;"><b><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 7pt; margin-top: 21pt; text-align: left;"><b style="font-family: inherit;">Kérdésfölvetés, munkahipotézis, technológia </b></p></b></span></span><p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">A kutatás alapkérdése a középkori szertartási élet változatossága volt. Mind a korabeli vélemények, mind a mai kutatói tapasztalat azt mutatják, hogy létezett valamiféle egység és tartósság a latin liturgiákban. A római rítusra való hivatkozás nem volt üres frázis: számos olyan vonást találunk, amely összeköti a legkorábbi emlékeket a legkésőbbiekkel, és összefogja a nyugati kereszténység egészét. Ugyanakkor már az érett középkor is számon tartotta és a jelen tudományosság is észleli e hagyomány szinte beláthatatlan változatosságát. Nem világos, hogy a két tényező pontosan hogyan viszonyul egymáshoz. Miben tartós és egységes, miben sokféle és változékony a liturgia; tudományosan leírható-e, megragadható-e egység és sokféleség viszonya, vannak-e szervező elvei, törvényszerűségei a tér- és időbeli alakulásnak? </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">A válaszhoz részben egy munkahipotézis, részben a technikai lehetőségek fölismerése vitt minket közelebb. A munkahipotézis mögött egy térkép víziója állt: az a gondolat, hogy ne forrásokat, ne is személyeket, hanem tartós intézményeket vagy közösségeket, illetve gyakorlatilag működési helyüknek megfelelő földrajzi koordinátákat tekintsünk az egyes hagyományok alanyának. A liturgiáról a legközvetlenebb és legjobban összevethető értesüléseket szerkönyvek szolgáltatják, a szerkönyveket pedig általában használta valaki, aki egy intézményhez tartozott, az intézmény pedig egy templomhoz kötődött, amely állt valahol. Ilyen módon a legapróbb liturgikus adat is – a hordozó könyv gazdáin keresztül – megjeleníthető a térképen. Az ötlet nem volt megalapozatlan: legkésőbb a XIII. századtól az érintettek maguk is megfogalmazzák, hogy a római rítus úzusokban él, vagyis egyes egyházi intézmények bizonyos kérdésekben saját szokásaikat követik, az úzust pedig egy-egy templomhoz kötik. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">E szemlélet az érett középkortól mutatható ki szövegesen, de csak a nyomtatványkorra vezetett odáig, hogy szinte minden jelentős intézmény reprezentatív könyvekben rögzítse saját hagyományát. Ebből fakadt a munkahipotézis másik pillére, hogy tudniillik az összehasonlító elemzés kiindulópontjának a Gutenberg és a Tridentinum közti évtizedek nyomtatott szertartáskönyveit érdemes tekinteni. A módszer rendkívül termékenynek bizonyult. Hatalmas, e szempontból szinte teljesen kiaknázatlan kincsestárat nyitott meg, de folyamatosan meg kell küzdenie azzal az előítélettel, amely a nyomtatványokat a középkorkutatás szempontjából megbízhatatlan, túl késői forrásoknak tekinti. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">Mindez puszta elmélet maradt volna a technikai lehetőségek bővülése nélkül. A régi könyvek világszerte folyó digitalizálása következtében elérhetővé vált egy olyan cél, amelyet korábban a fizikai és anyagi korlátok elképzelhetetlenné tettek: több ezer reprezentatív forrás másolatának beszerzése és egységes elvek szerinti földolgozása arra törekedve, hogy a források egyenletesen lefedjék a latin rítusú Európa térképét. A gyűjtés építhetett a világhálón szabadon hozzáférhető anyagokra, de nem korlátozhatta magát rájuk. Kiindulópontja nem az egyes forrás, hanem az intézményi háló volt, amely a forrásokat kitermelte és használta. Ennek megfelelően arra törekedtünk, hogy beszerezzünk legalább egy kiadást minden olyan intézményből és könyvtípusból, amely a kutatás tengelykorának tekintett időszakban nyomtatott szerkönyveket jelentetett meg. Ezt a réteget tekintettük reprezentatívnak, azaz olyan viszonyítási alapnak, amelyhez a korábbi és a későbbi korok, a többi intézmény, illetve a bizonytalan eredetű kéziratok adatait hozzámérhetjük. A nyomtatványkori tipológiai háló így az európai liturgia változatosságának panorámaszerű pillanatfelvételét nyújtja a XV–XVI. század fordulója körüli időszakból. Minden további következtetés arra épül, hogy ez a pillanatfelvétel mennyiben terjeszthető ki az előző korokra, illetve mennyiben marad érvényes a következőkben. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 7pt; margin-top: 21pt; text-align: left;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;"><b>Az adatbázis tartalma és nagyságrendje </b></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Az Usuarium tehát egyrészt liturgikus könyvek másolatainak elektronikus könyvtára, (</span><a href="https://usuarium.elte.hu/books" style="text-decoration-line: none;"><span style="color: blue; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Sources</span></a><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">) másrészt a belőlük származó információk adatbázisa (</span><a href="https://usuarium.elte.hu/research/conspectus" style="text-decoration-line: none;"><span style="color: blue; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Research/Conspectus</span></a><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">). Szervező elve az úzus fogalma, azaz hogy minden adat egy könyvhöz, minden könyv egy intézményhez, és minden intézmény egy helyhez tartozik (</span><a href="https://usuarium.elte.hu/origins" style="text-decoration-line: none;"><span style="color: blue; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Uses</span></a><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">). A földolgozás az arányosság és az átfogó jelleg jegyében történt. Azt, hogy honnan és milyen mennyiségben maradtak fönn források, esetlegesnek tekintettük. Hiányzó adatokat természetesen nem pótolhattunk, de törekedtünk arra, hogy minden intézmény azonos súllyal jelenjék meg a térképen: a jobban dokumentált központok ne kerüljenek előnybe azokhoz képest, amelyekről csak kevés forrás tanúskodik, az intézményi háló viszont a lehető legszélesebben fedje le a középkori Európa területét. Jóllehet sokféle forrással foglalkoztunk, a jelen kutatási szakaszban a misekönyvekre összpontosítottunk. Nem akartuk föladni a teljesség igényét, ezért inkább dolgoztuk föl egyetlen liturgiatípus minden emlékét, és hagytuk a többi liturgiatípust a következő évekre. Ami tehát szinte hiánytalanul megvalósult, az a Trient előtti nyomtatott misekönyvek teljes tartalmának módszeres összevetése. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">Jelenlegi tudásunk szerint 185 egyházmegye jelentetett meg saját nyomtatott misszálét az 1470-es évek és az 1600-as évek eleje között. Ezek közül mindössze két olyan maradt (Coria és León), amelynek könyvét egyelőre nem sikerült beszerezni, három olyan, ahonnan csak hiányos példányhoz jutottunk (Elne, Tortosa, Urgell), és egy olyan, amelynek nyomtatott kiadását egy hiteles, eredeti úzusmegjelölést tartalmazó kézirattal pótoltuk (Béziers). A projekt utolsó hónapjaiban levélben fordultunk az érintett városok püspökeihez és polgármestereihez, hogy ezeket a hiányokat is pótolhassuk, de az adatbázis így is tartalmazza a valaha saját misszálét megjelentető egyházmegyék miseliturgiáinak 96%-át. Ezeken felül négy kiemelt területre összpontosítottuk a földolgozó munkát: (1) egyházmegyékre, amelyekből nyomtatvány nem maradt fönn, de kézirat igen, (2) központosított szerzetesrendekre, (3) nyomtatott misszálét kiadó bencés apátságokra, (4) és a magyar középkor korai emlékeire. Összesen mintegy 250 teljes forrást dolgoztunk föl. Ezek a könyvek egyenként átlagosan 500–700 oldalasak: áttekintő táblázatuk (konspektus) 5000–6000 rekordot tartalmaz, elkészítésük legalább egy bő hónapot vesz igénybe. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Míg az áttekintő táblázatok az adott könyv minden szövegét rögzítik (a rubrikákat hiánytalanul, az olvasmányokat, imákat, énekeket kezdő- és szükség szerint zárószavakkal), addig a tartalomjegyzékek vagy indexek az egyes könyvek fejezeteit és a bennük előforduló liturgiatípusokat tekintik át. Ezekhez is át kell tekinteni a könyv teljes tartalmát, de csak 40–50 (kivételes esetben nagyjából 200) rekordból állnak, és néhány óra alatt elkészíthetők. Olyanok, mint a részletesebb kéziratkatalógusok leírásai, de előnyük, hogy az egyes liturgiatípusokat tárgymutatószerű címkékkel is ellátják, így azok visszakereshetők a rítus nézőpontjából, és felszínre hoznak olyan műfajidegen tartalmakat, amelyekre az adott könyv típusa alapján nem számítanánk (pl. miseordó egy breviáriumban). Az Usuarium indexanyaga több mint 1000 forrásra terjed ki, és ebben a mennyiségben már benne vannak a jelen kutatás szűkebb témáján túlmutató könyvek is: a legkorábbi emlékek a VII–IX. századból, a gallikán és mozarab rítusok könyvei és az órómai kódexek, a XVII–XVIII. század megmaradt nem római misekönyvei, és az egyéb műfajok: a rituálék és a pontifikálék a teljesség igényével, de előrehaladott a breviáriumok és az ordináriuskönyvek földolgozása is. Ez a háttér lehetővé teszi, hogy a részletesen földolgozott emlékeket könnyen, gyorsan és nagy mennyiségben hozzámérjük a tágabb történelmi, liturgikus és műfaji környezethez. Az átmeneti állapotban lévő kalendáriumi adatokat is hozzájuk számolva az Usuarium 2023 nyarára 1 300 000-nél is több eredeti, a kutatócsoport tagjai által közvetlenül a forrásokból bevitt </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">(human input)</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> adatot számlál, ami világviszonylatban is messze a leggazdagabb liturgikus adatbázissá teszi. (Összehasonlításképpen a legnagyobbakkal: a múlt század 80-as évei óta nemzetközi együttműködésben készülő </span><a href="https://cantus.uwaterloo.ca/sources" style="text-decoration-line: none;"><span style="color: blue; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Cantus Database</span></a><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> 207 forrást jegyez, és azoknak is csak az énektételeit tartalmazza; a </span><a href="https://cantusindex.org/stat" style="text-decoration-line: none;"><span style="color: blue; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Cantus Index</span></a><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> 59 234 tételről tud.) Ez az információmennyiség már eléri a </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">big data</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> szintjét, azaz – figyelembe véve a források arányosságra és teljességre törekvő válogatását – statisztikailag reprezentatív, az elkerülhetetlen rögzítési hibákat vagy az eredetikben megjelenő esetlegességeket is ellensúlyozó képet ad a kutatás tárgyáról. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 7pt; margin-top: 21pt; text-align: left;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;"><b>Földolgozás, rendszeralkotás, elemzés </b></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">Mindeddig a mennyiségi oldalt emeltük ki; essék hát szó a minőségről is! Ha egy géppel beolvasott és értelmezett szöveget nyers adatnak tekintünk, akkor az Usuariumba bevitt eredeti rekordokat félnyers adatoknak nevezhetjük. Egyrészt azért, mert a feldolgozó munkát végző mintegy húsz kolléga latintudása, paleográfiai jártassága és liturgikus ismeretanyaga változó, másrészt azért, mert még a legfölkészültebb kutató sem látja előre azokat az eredményeket, amelyek csak az anyag egészének ismeretéből és összevetéséből vezethetők le. A félnyers adatok ezért nem jelentik a munkafolyamat végét. Műfajonként előbb helyesírási-nyelvtani ellenőrzésnek, javításnak és szabványosításnak vetettük alá őket (tételszintű standardizálás), majd kialakítottuk a liturgikus tételek szövegtárát (szövegszintű standardizálás): ebben minden kezdőszavakkal rögzített tétel egy központi, ideális textus receptus-hoz kapcsolódik, amelynek rögzítettük bibliai helyét vagy egyéb forrását, azonosítóját más adatbázisokban, és gépi úton listáztuk előfordulásait az Usuariumon. Ez a letisztázott, egységesített tételanyag lett az, amellyel már hatékonyan dolgoznak az adatbázis kereső, szűrő, statisztikai és megjelenítő eszközei. Az olvasmányok közül a próféciák és szentleckék, az énekek közül az introitusok, graduálék, traktusok, offertóriumok, offertórium-verzusok és kommúniók, a könyörgések közül az orációk, kollekták és super populum imádságok jutottak el a teljes földolgozottságig, de a projekt hivatalos lezárása után is munka alatt vannak a hiányzó műfajok, vagyis az Alleluják, szekvenciák, evangéliumok, szekréták és posztkommúniók. Az eredmény a római rítus miseszövegeinek átfogó virtuális szótára. Jelentőségét mutatja, hogy olyan nemzetközi referenciákhoz képest is, mint a Cantus Index vagy a Corpus Orationum, több ezres nagyságrendű új szöveget rögzítettünk, a perikópák adattára pedig előzmény nélküli. Ez lett az elsődleges forrásanyag, amelyre a további elemzések épülnek. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Mivel az emberi emlékezetnek és vizualizációs képességnek fölfoghatatlan adatmennyiségről van szó, egyszerűsítésre, általánosításra volt szükség: el kellett választanunk a lényeges adatokat a lényegtelenektől. Ezt először gépi eszközökkel igyekeztünk megoldani. Ahhoz, hogy működésük és jelentőségük érthetővé váljék, előbb a kutatás egy újabb vonatkozását, a rendszerszemléletet kell megmagyaráznunk. A munkának egyszerre előfeltevése és következtetése, hogy a liturgia nyelvszerűen viselkedik. Olyan kód, amelyben elemeknek bizonyos meghatározott készlete számít jelentéshordozónak (ezek alkotják mintegy a nyelv szókészletét), és bizonyos elvek, szabályok szervezik az elemek egymáshoz rendelését (azaz van szintaxisa). Ahogy a nyelv, úgy a liturgia is nyitott rendszer: be tud fogadni új szavakat és kialakíthat új szabályokat, de ezek mindig a már meglévő szavak és szabályok keretei közé illeszkednek, és jelentőségük korlátozott marad. Mindez a legnyilvánvalóbban a szertartások szövegi összetevőire: tételeire, műfajaira és szerkezetére érvényes, de ugyanígy viselkednek a szertartási mozdulatok, tárgyak és terek, megszólalási módok vagy szereplők is. Ahhoz, hogy az elsődleges anyagot kezelni és értelmezni tudjuk, a liturgia szintaxisát és szókészletét kellett megállapítanunk. Az előbbinek az Usuarium rendszere (</span><a href="https://usuarium.elte.hu/system" style="text-decoration-line: none;"><span style="color: blue; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">System</span></a><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">), az utóbbinak szövegtára (</span><a href="https://usuarium.elte.hu/texts" style="text-decoration-line: none;"><span style="color: blue; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Texts</span></a><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">) felel meg. A nonverbális kód megállapítására egyelőre nem vállalkoztunk, de sikeresen teszteltük a módszert a kánon rubrikaanyagának elemzésén. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">E megközelítés kulcsfogalma a hozzárendelés (asszignáció), vagyis egy szöveg liturgikus helyzetének, szerepének pontos és egységes kódnyelvvel való meghatározása. Ehhez szükséges volt a latin szerkönyvekben valaha is előfordult szertartástípusok föltérképezése és nevezéktana (</span><a href="https://usuarium.elte.hu/indexlabels" style="text-decoration-line: none;"><span style="color: blue; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Ceremonies</span></a><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">), az egyházi év időinek </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">(Season/Month, Week, Day)</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> és a szertartások témáinak, tehát az ünnepeknek, szentkategóriáknak és votív szándékoknak </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">(Topics)</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> rögzítése, és a műfajok </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">(Genres)</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> készletének megállapítása. Ezek segítségével, illetve néhány hasznos gyűjtőfogalom beépítésével pontosan meghatározhatóvá vált egy-egy asszignáció, és lekérdezhetők lettek azok a szövegek, amelyek az adott szerepben Európa-szerte megjelentek. Az elemző eszközök így két nézőpontból képesek vizsgálni a teljes anyagot: a tételek és az asszignációk felől. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 7pt; margin-top: 21pt; text-align: left;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;"><b>A gyakoriság fogalma és a tételszintű elemzés </b></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">A tételek meghatározó vonása a gyakoriság </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">(Frequency).</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> A liturgia abban is nyelvszerűen viselkedik, hogy szavai, azaz tételei hatványfüggvény-eloszlást követnek: egy viszonylag szűk csoportjuk kiemelkedő gyakorisággal fordul elő, legnagyobb részük viszont nagyon ritka vagy kifejezetten egyedi. Mivel a teljes lefedettség és a korpusz hiánytalan földolgozása alkalmat adott a statisztikai vizsgálatra, a gyakoriságot számszerűen, egy-egy tétel tartós, megbízható jellemzőjeként írhattuk le. A földolgozott műfajokról gyakorisági statisztikát készítettünk (</span><a href="https://usuarium.elte.hu/research/item_statistics" style="text-decoration-line: none;"><span style="color: blue; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Item Statistics</span></a><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">), amelyben szerepel az adott szöveg összes előfordulásának száma és az, hogy a műfaj egészéhez képest ez hány százalékot jelent. Azaz például a hitvallók vagy vértanúk ünnepén használatos </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Domine praevenisti</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> kerekítve 3,3%-os gyakorisága azt jelenti, hogy az egy év alatt Európa-szerte elénekelt összes graduále nagyjából 3,3%-át ez a tétel tette ki. Az érték természetesen nem pontos, mert a könyvek nem egyformán részletes tételsorokat közölnek, de a nagyságrendeket jól érzékelteti. A matematikától a bölcsészet felé fordulva ez az arányszám azt is megvilágítja, hogy mennyire mélyen volt része az adott szöveg és dallam az európai emlékezetnek és kulturális közmegegyezésnek. Mivel azonban a tételek gyakoriságának alig egy-két tucatja haladja meg az 1%-ot, a gyakoriság bevett mérőszámának az ezredszázalékot (pcm) tekintettük. A százalékos értékekre mindenekelőtt azért volt szükség, mert a földolgozott forrásanyag folyamatosan gyarapszik, így a jegyzett előfordulások száma is nő, de egymáshoz viszonyított arányuk a teljes lefedettségnek köszönhetően lényegesen nem módosul. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><br /></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="border: none; display: inline-block; height: 303px; overflow: hidden; width: 529px;"><span style="font-family: inherit;"><img height="303" src="https://lh4.googleusercontent.com/HJOgalWtJOzGrKHpThXjYIau2EWnZaZmgZpqAw-U2S_MDpW8sqLQGSgJ-YkLRnfSzIRbLOhQTULbmMY57pIIC8kLZbme4oo4gs2CaxXd5dV82Bfy_ekqt9hYr84C3IiWXWiCn2sDRvRNyNcroVnVQ7iNOJCuqYVS" style="margin-left: 0px; margin-top: 0px;" width="529" /></span></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 6pt; margin-top: 6pt; text-align: center;"><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">Az introitusok gyakorisági görbéje lineáris skálán </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">A legszűkebb készletet az énekelt miseproprium műfajai foglalják magukba, de ez is legalább 500 körüli tételt jelent műfajonként. Ezért folyamodtunk a grafikai megjelenítés segítségéhez. A földolgozott műfajok gyakoriságát és változékonyságát (ld. alább) grafikonon ábrázoltuk </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">(chart).</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> Ezek más hatványfüggvényszerűen viselkedő értékekhez hasonló, parabolához közelítő görbét rajzoltak ki: a szűk, szélsőségesen gyakori tételkészlet meredeken fölfelé ível, a bő, szélsőségesen ritka vagy egyedi készlet pedig hosszú, lapos farkat alkot. Az összehasonlító elemzés elsősorban nem ezekre, hanem a köztes tartományra építhet, amely a lineáris skálán jelentéktelennek látszik. Beépítettük tehát a logaritmikus skálán való, azaz helyiérték-arányos megjelenítés lehetőségét is, amely a kiugró értékek vizuális jelentőségét csökkenti, a köztes tartomány arányait viszont kiemeli. Ez már viszonylag egyenletesen ereszkedő görbét rajzol ki, de a legtöbb műfajnál megfigyelhető egy pont vagy szakasz, amelytől kezdve a gyakoriság meredeken zuhan. Ez a pont vagy szakasz az, amely az általánosan elterjedt tételeket elválasztja a korhoz vagy területhez kötődő tételektől. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><br /></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="border: none; display: inline-block; height: 315px; overflow: hidden; width: 528px;"><span style="font-family: inherit;"><img height="315" src="https://lh4.googleusercontent.com/JlehQX57QVnphIWCHbtJiK0R2GGgnARCRsCkxnHmjN1pKG99aICZH04Z5n1rik4T6WzyFuxiI2JGUDSeuoIKSScRiWnBREiCjgUtuc92CY-YKV91ebS1_2Vlq_MjRWvvDOlLxeb_OCEr3WCwB-0g_fvL1sSIsfin" style="margin-left: 0px; margin-top: 0px;" width="528" /></span></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 6pt; margin-top: 6pt; text-align: center;"><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">Az introitusok gyakorisági görbéje logaritmikus skálán</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Nyilvánvalóan nem várhattuk el, hogy a döntően teológiai, történelmi, irodalmi vagy zenei képzettségű közönség magáévá tegye az ezredszázalékokban való gondolkodást vagy a logaritmikus skálák használatát. Ezért a tételek gyakoriságát szöveges értékként is megállapítottuk, öt kategóriát állítva föl. Nem a legmagasabb gyakorisági értékekből indultunk ki, mert azok a kevés kiemelkedően gyakori tétel miatt eltorzítják a valódi arányokat, hanem meghatároztuk az adott műfaj átlagos gyakoriságát, ezt tekintve középértéknek. A megközelítés helyesnek bizonyult, mert a középérték a legritkábban elhangzó, de még általánosan elterjedt tételek gyakoriságának felelt meg. A középérték alatti tartományt két részre osztottuk: az alsó félbe eső tételek képviselik az alacsony gyakoriságot </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">(low),</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> a felső félbe esők a közepeset </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">(medium).</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> E két tartományt tükröztük a középérték fölötti sávra: az így nyert kategóriák jelzik a magas </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">(high)</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> és a kiemelkedő </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">(extreme)</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> gyakoriságot. A négy negyed megbízható jelölőnek bizonyult: a besorolások megfelelnek a kutatói tapasztalatnak és intuíciónak. A négy negyed fölé eső néhány érték maga is a kiemelkedő csoportba került, a csak egyszer előforduló tételeket viszont egy rendszeren kívüli, egyedi </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">(unique)</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> csoportba soroltuk. A grafikon hosszú farka minden műfajban ezekből áll. Ide tartoznak azok a késői, helyhez kötött tételek, amelyeknek meggyökeresedése erősen kétséges. Számszerűen sokan vannak, de jelentőségük általában nem nagy; olyanok, mint a nyelv sikertelennek bizonyult újításai: elfeledett szakszavak, rétegnyelvi vagy irodalmi különcségek. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">A tételekből kiinduló vizsgálat segédfunkciója a bibliai kereső (</span><a href="https://usuarium.elte.hu/bible_sources" style="text-decoration-line: none;"><span style="color: blue; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Bible</span></a><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">). Ez az eszköz azt mutatja meg, hogy egy-egy bibliai könyvből vagy annak fejezet- és versszámokkal meghatározott rövidebb szakaszából milyen liturgikus tételek származnak, föltüntetve az adott tételek gyakoriságát is. Mivel a középkorban a bibliai szöveg elsősorban a liturgikus használat közvetítésén keresztül hatott az európai tudatra, a bibliai kereső segít azonosítani a kor „használati Bibliáját”, a gyakoriság-értékekkel pedig azt is érzékelteti, hogy a liturgikus használaton belül mely szövegeknek mekkora hatást tulajdoníthatunk. A nem bibliai eredetű tételek elsősorban a könyörgések: ezek fő referenciája a </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Corpus Christianorum – Series Latina</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> sorozat nagyszabású gyűjteménye, amelynek elsőként alkottuk meg digitális változatát, megteremtve a régóta nélkülözött digitális hivatkozási lehetőséget a téma minden kutatójának (</span><a href="https://usuarium.elte.hu/corpusorationum/" style="text-decoration-line: none;"><span style="color: blue; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Corpus Orationum</span></a><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">). Ahol lehetett, a rendszerben tárolt orációkat mi is CO-azonosítókkal rögzítettük, és ugyanígy tettünk az énekek és a </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Cantus Index</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> viszonylatában </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">(CI References).</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> Mivel azonban az Usuarium mindkét gyűjteménynél bővebb merítést ad, célszerűnek bizonyult saját azonosítókat is bevezetnünk: ezek lettek a liturgikus szövegtár minden műfajára kiterjedő USU-számok. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 7pt; margin-top: 21pt; text-align: left;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;"><b>A sokféleség fogalma és a hozzárendelés-szintű elemzés </b></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">A hozzárendelések (asszignációk) értékelésének meghatározó vonása a sokfélség </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">(Diversity).</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> Ennek számszerűsítését a liturgikus funkciók egységes nevezéktana tette lehetővé. Műfajonként listáztuk a rendszerben előforduló összes esetet, és összeszámláltuk, hogy hányféle szabványosított szövegtétel kapcsolódik hozzájuk (</span><a href="https://usuarium.elte.hu/research/assignment_statistics" style="text-decoration-line: none;"><span style="color: blue; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Assignment Statistics</span></a><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">). Mivel a sokféleség alapvetően nem változik az értékek mögött álló forrásanyag bővülésével, ez az együttható önmagában is jelzi egy-egy liturgikus helyzet jelentőségét az összehasonlító elemzésben. Mivel a sokféleség függ az adott műfaj teljes készletétől (a szélső érték pl. az evangéliumoknál 33, míg az introitusoknál csak 17), itt nem dolgoztunk ki olyan kifinomult eszközöket, mint a gyakoriság mérésére. Az arányok azonban hasonlóak. A szélsőséges sokféleség azt jelzi, hogy az adott asszignációt nem korlátozta a hagyomány vagy a közmegegyezés. A pünkösd utáni 18. vasárnap szentleckéje például 36 különböző olvasmány lehetett, amelyek közül a leggyakoribb is csak az esetek 15,5%-ában fordul elő. Ilyen helyek kevéssé alkalmasak hagyományok vagy hagyománycsoportok azonosítására; inkább arról tanúskodnak, hogy a tétel könnyen módosítható volt, az adott funkciót szinte bármely szöveggel be lehetett tölteni. De nem tájékoztató az 1-es sokféleség sem: a szentleckéknél ide tartozik a tételek mintegy kétharmada. Ez azt jelenti, hogy a funkció és az azt betöltő szöveg kapcsolata egyértelmű és kizárólagos a római rítus teljes területén és valószínűleg teljes dokumentált története során is. Ha azonban ezek a tételek nem is alkalmasak hagyományok azonosítására, határozottan jelzik azt a közös réteget, amely a római rítust összefogja. Ha a bevezetőben egység és sokféleség viszonyát jelöltük meg a kutatás fő kérdéseként, akkor kijelenthetjük, hogy a magas vagy kiemelkedő gyakoriság és a sokféleség hiánya teszi statisztikailag, számszerűen megragadhatóvá is azt, ami az úzusokat egyetlen rítushoz sorolja, egyszersmind ennek alapján mérhető föl, hogy egy liturgikus eltérés vagy változtatás megmarad-e a római rítus nem jogi, hanem empirikus értelemben vett keretei között. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">Tervbe vettük a tételek legjellemzőbb hozzárendeléseinek gépi rögzítését is, de ezt az eszközt még nem sikerült kifejleszteni. A sokféleség szoftveres elemzése egyébként is elmarad a gyakoriságétól, aminek az is oka, hogy az adatbevitelkor fölvett jellemzők sokszor ellenőrzésre és javításra szorulnak. Ezt ellensúlyozza egyrészt az adott szerepben előforduló tételek százalékos statisztikája, másrészt hogy a gyakoriságot jelölő grafikonokon a sokféleséget is jelöltük. Az értékek itt kevésbé szélsőségesek, mint a gyakoriságnál. Bizonyos mértékig követik annak ívét, ami természetes is, hiszen minél gyakrabban használatos egy tétel, annál nagyobb esélye van változatos funkciókban megjelenni, de a rajzolat cikkcakkos. Ez annak köszönhető, hogy gyakoriság és sokféleség nem egyenesen arányos. Egy szentek ünnepeire rendelt közös tétel például egyszerre gyakori és sokféle, mert számos különböző alkalommal megszólal. Egy nagy, hagyományos ünnepre rendelt tétel ugyanakkor gyakori, de nem sokféle, mert mindig és mindenütt megszólal, de csak meghatározott alkalommal. Viszont a gyakorisághoz hasonlóan itt is a közepes sokféleség-értékek emelik ki az összehasonlító elemzésben leghasznosabb adatokat. A viszonylag alacsony, de értékelhető számok rávilágítanak azokra a választásokra, amelyek Európát tájakra vagy térségekre osztják. Nagyböjt 2. vasárnapi introitusának 6-os értéke alapján világosan elkülönül a fősodor, egy ibero-provanszál, egy beneventán és egy normann változat. A pünkösd utáni 7. vasárnap szekrétája a maga 4-es értékével a Rajna vonalán egy északnyugati és egy délkeleti térfélre osztja Európát. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="border: none; display: inline-block; height: 507px; overflow: hidden; width: 529px;"><span style="font-family: inherit;"><img height="507" src="https://lh3.googleusercontent.com/kWSQzyzyrGmaRBCCcmfRVLBhnHKcwlEY_nIcKGs8gIIx9rSZzZ2Cl6wUJ-IqtYe8rbZdyXJGWsO47PlRxa0p5fbrdUGrA3enXhZH2hEgXDtxQ3ZjFW85glWxJ_fz6UVv9MvAhid_gj8iVtbgUP0aKd4dpd_5IxBv" style="margin-left: 0px; margin-top: 0px;" width="529" /></span></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 6pt; margin-top: 6pt; text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">A </span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Cantate Domino</span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> karácsonyi offertórium-verzus elterjedtsége a nyomtatványkorban</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">Az Usuarium szelleméből és elgondolásából legszervesebben fakadó kutatóeszköz egyértelműen a térképes megjelenítés. Ez hasznos a tételekből kiindulva is, ha azok nem általánosan elterjedtek. A karácsonyi misék offertórium-verzusait térképre vetítve például kiderül, hogy ezek fönnmaradása az érett középkorig kifejezetten német sajátosság: sem a Birodalomtól keletre, sem attól nyugatra nem számottevő. De még kifejezőbb a térképes nézet az asszignációk felől közelítve, amikor az ugyanazon szerepet betöltő, de különböző tételek elterjedtségét mutatja meg. Ádvent első vasárnapjának evangéliuma például három jellemző szakasz lehetett. Az újkori római gyakorlatból ismert változat csak az esetek 15,6%-át teszi ki és csak a mediterrán térségben adatolt, ott sem kizárólagos. A többségi, 70,7%-os választás összefogja az Alpoktól északra fekvő Európát, de Hispániában is egyenrangú a mediterrán változattal. Végül a legszűkebb, de még jelentős, 12%-os csoport burgundi, normann és akvitán tömbökben fordul elő. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="border: none; display: inline-block; height: 713px; overflow: hidden; width: 529px;"><span style="font-family: inherit;"><img height="713" src="https://lh6.googleusercontent.com/tAklbAqUDd6ZMwPRWb7bLb0k6psyle15EwCfdxwthLHxQuafHV16aGt3ub0hB4bs2QdAEePyOlG0BAqFxQLNKW8A1jDxDccFjqtNV2BjfVoTN-xX7tHBkilUr-8N0jaMHtpBMa8jwODvAzBAaRbkTPYYs9QBt6Lq" style="margin-left: 0px; margin-top: 0px;" width="529" /></span></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 6pt; margin-top: 6pt; text-align: center;"><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">Az ádvent első vasárnapi evangéliumok eloszlása</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">A már teljesen feldolgozott műfajoknál ezek a kutatóeszközök kényelmesen használhatók. A listák elemeire, majd a statisztika- és térkép-gombokra kattintva sok száz publikáció-értékű eredmény hívható elő. De a kutatás </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">(Research)</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> menüpont alkalmat ad különlegesebb lekérdezésekre is, az eredmények táblázat-formátumban exportálhatók és tisztázva, javítva visszatölthetők, így az Usuarium képes interaktív kutatói felületként működni egy-egy sajátosabb téma elemzésénél, kidolgozásánál. Olyan, mint egy hangszer, amelyen néhány egyszerű dallamot kevés tanulás után bárki megszólaltathat, de amelynek virtuóz használatához kitartó gyakorlásra van szükség. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 7pt; margin-top: 21pt; text-align: left;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;"><b>A kézikönyv koncepciója </b></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">A mennyiségi áttörés és a földolgozást segítő technológia jelentette a kutatás fedezetét, de eszköznek szántuk, nem célnak. Munkánk nem digitális bölcsészeti vállalkozás volt, hanem azoknak a kulturális működéseknek, magatartásoknak a megértése, amelyek a középkori liturgiát megalkották, hagyományozták és alakították. Ezt elbeszélő formában szerettük volna megragadni. Tervünk egy olyan olvasóbarát, nem mértéktelen terjedelmű kézikönyv-sorozat volt, amely a téma iránt érdeklődő, művelt, de nem szakképzett olvasót is bevezeti ebben a sokaktól már távoli, de lenyűgöző világba. Úgy ítéltük, hogy új információtörténeti paradigma részesei vagyunk, amelyből a tudományos élet egyelőre nem eléggé vonta le a következtetéseket. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">Az egyik oldalon azt látjuk, hogy a tudományos eredményeket még mindig publikációkban mérik, azaz kinyomtatásra szánt cikkekben, tanulmányokban és könyvekben. A hozzáférhető információk mennyiség azonban ugrásszerűen megnőtt, és a világháló a kutatás legkényelmesebb és általában elsődleges forrása. Ez ahhoz az őszintétlen helyzethez vezet, hogy a szerzők hagyományos formátumú, nyomtatott művekbe próbálják átmenteni a gyakran digitális eredetű tudást. Az értékes publikációk száma egyre nagyobb, az olvasó szinte képtelen velük lépést tartani, az angol nyelv egyeduralmat szerez, és ezzel a tudományos életben súlyosan sérül az esélyegyenlőség, és a nyomtatott műveket riasztó méretű jegyzetapparátusok, bibliográfiák és mellékletek terhelik meg, ami a művek folyamatos, elmélyült végigolvasása ellen hat. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">A másik oldalon azt látjuk, hogy a tudománymetria értékükön alul kezeli az elektronikus publikációkat. Mivel honlapot bárki létrehozhat és az nem megy keresztül semmiféle szakmai ellenőrzésen, egy internetes oldal csak ritkán kanonizálódik, azaz válik büszkén idézhető referenciává. Egy honlap lehet tetszetős, de mélysége nehezen mutatható meg: a mögötte álló adattartalom, minőség és szervezettség csak figyelmes használat során derül ki. Ráadásul egy digitális felület állandóan alakul, gazdagodik és javul, de tetszhalottá vagy akár elérhetetlenné is válhat. Az óvatosság tehát jogos, de a kihívások megfelelő válaszra várnak. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">Mi ebben a kettősségben lehetőséget láttunk. Vannak tartalmak, amelyeket el kell mesélni és meg kell hallgatni, és vannak olyanok, amelyeket kényelmesebb és olcsóbb elektronikusan közreadni és tanulmányozni. A digitalizáció nemcsak a könyvkultúra ellensége, hanem megmentője is lehet azzal, hogy megszabadítja a könyvet és az elbeszélést az olvasóidegen elemektől. Ezért arra a merész lépésre szántuk el magunkat, hogy az Usuarium adatbázisból nyert leglényegesebb tanulságokat egy viszonylag rövid, szinte esszészerű formában tárjuk az érdeklődők elé, magát az adatbázist viszont nem látjuk el magyarázó szövegekkel. A könyv mutatja meg, hogy a kutatás mögött átgondolt koncepció áll és levonhatók belőle kulturális vagy történelmi következtetések, és az adatbázis hitelesíti és teszi visszakereshetővé a könyv megállapításait. De tisztában vagyunk azzal, hogy a megközelítés szokatlan, sőt talán kissé provokatív. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">A munka határidőre elkészült, de további sorsát mérlegelnünk kellett. Eredeti tervünk az, hogy valamely rangos nemzetközi kiadónál jelentetjük meg, ez azonban pályázatok írását, a kötet referenciákkal való ellátását és rengeteg utómunkálatot, korrektúra-fordulót jelent. Erre már nem maradt idő, pénz és energia, ráadásul a kutatás lendületben van, természetes folytatása felé törekszik, amit megakasztana a szintézis hosszas csiszolgatása. Ezért úgy döntöttünk, hogy saját kiadásban, kézirat gyanánt, a kereskedelmi forgalmat elkerülve tárjuk a szakmai nyilvánosság elé. Az Usuarium közel egy évtizede gyarapszik és fejlődik, kutatók százai használják, koncepciója és főbb eredményei nem lappanghatnak soká. Könyvváltozata kevésbé lesz magasan jegyzett publikáció, de mint szabadon hozzáférhető munka talán több érdeklődőhöz eljut. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 6pt; text-align: center;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="border: none; display: inline-block; height: 547px; overflow: hidden; width: 384px;"><span style="font-family: inherit;"><img height="547" src="https://lh3.googleusercontent.com/e0Q00gLosRT7WAMhcVDiWy6lvRh8MvhOhT5LE-NyYWD69n4EPRbaYsN42U-unyIbseyTiMgF5A7SXMsJlFZ173Z5nTmweZ4C7QlGfamKpOQ4bv9EYABztyZEVawAQgYJtrO8czekQ6ZBVtniwegh3KPPLST5SUya" style="margin-left: 0px; margin-top: 0px;" width="384" /></span></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 6pt; margin-top: 6pt; text-align: center;"><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">Az Usuarium-kézikönyv címoldala</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 7pt; margin-top: 21pt; text-align: left;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;"><b>A kézikönyv tartalma </b></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">A tervezett kézikönyvből az eredetileg is tervezett két rész valósult meg, de ma úgy látjuk, hogy további két helyett további öt kötetben fog folytatódni. Ez azt is jelenti, hogy bár a két elkészült kötet kerek egész, néhány eredetileg tervezett témát mintegy kiszerveztünk belőle. A legfájóbb hiányt az egyházi év rendkívüli szertartásai jelentik. Ezek a liturgia változatainak talán leginformatívabb forrásai, és kutatócsoportunk valójában ezekről tud a legtöbbet. A misetételek minden képzeletet fölülmúló tömegének földolgozása azonban olyan kihívást jelentett és jelent még mindig, amely nem engedte meg, hogy ezekkel is foglalkozzunk. Félnyers adatok formájában mindenesetre rögzítettük őket, magyar vonatkozásaikról tanulmányok és disszertáció születtek, és a hamvazószerdai ordónak kísérleti jelleggel minden elérhető emlékét bevittük a rendszerbe, azaz teljes történelmi mélységében áll előttünk. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Másrészt viszont – bár a kézikönyv ezekkel sem foglalkozik – jelentős eredmények születtek olyan területeken, amelyek eredetileg nem voltak részei a tervezett kutatásnak. Ez a kutatócsoport szellemi vonzerejének volt köszönhető. A projekt öt éve alatt a vezető kutató tanítványai részben doktori ösztöndíjasként, részben OTDK résztvevőként vagy az ÚNKP támogatottjaként mélyültek el a szerzetesi élet (Stamler Ábel), a temetőszentelés, az alapkőletétel és a házasságkötés (Horváth Balázs), a keresztelés és a keresztjárónapok, (Tóth Richárd), a temetés (Kátai Katalin és Suba Katalin), a bűnbánattartás (Lenyó Orsolya) vagy a király- és császárkoronázás szertartásaiban (Gloviczki Ráhel). Mindezekből két disszertáció, egy első helyezett OTDK-dolgozat és számos jelentős folyóiratcikk és konferencia-előadás származott. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a misén és zsolozsmán kívüli, eredetileg együtt kezelt szertartástípusok változatai és változásai három jellegzetes csoportba rendeződnek. Másként viselkednek az évkörhöz alkalmazkodó, mindenütt régóta megünnepelt, a teljes közösséget megmozgató rítusok (processzionále), az alkalomszerűen végzett, mintegy elitisztikus, sokszor nem hazai terepen végzett, nem csak egyetlen, összeszokott közösséget érintő püspöki rítusok (pontifikále) és a szintén alkalomszerű, de gyakori, kevés szolgálattevőt érintő, de a világiak részéről legnagyobb figyelemmel kísért plébániai rítusok (rituále). A jelenséget kifejtettük, de a három kategóriának várhatóan egy-egy egyenrangú részt fogunk szentelni. Ezek földolgozására nyújtottunk be 2023 májusában </span><a href="https://drive.google.com/drive/folders/1ba_k47lLvk38CF_XOv5bFIdppF7849mA?usp=drive_link" style="text-decoration-line: none;"><span style="color: blue; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">RITPONT</span></a><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> fedőnevű ERC-pályázatunkat </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">(Advanced Grant).</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">A másik hiányt a latin liturgia őskora, az ólatin és órómai forrásanyag jelenti. Megvalósult belőle az első ezredforduló latin szerkönyveit leíró Klaus Gamber-féle katalógus (</span><a href="https://usuarium.elte.hu/catalogue/29/view" style="text-decoration-line: none;"><span style="color: blue; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">CLLA</span></a><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">) beépítése az Usuariumba (Paulik Péter), az ambrozián misszále teljes szöveggel való földolgozása (Suba Katalin) és a legfontosabb korai emlékek indexelése, az órómai és a gallikán könyveké különös részletességgel. De be kellett látnunk, hogy ezen a területen, ahol az elsődleges és a másodlagos irodalom aránya éppen fordított a nyomtatványkorhoz képest, nincs esélyünk jelentős eredményt elérni a projekt futamidején belül. A korai forrásokat ismerjük és szem előtt tartjuk, egyes kutatásaink, mindenekelőtt a keresztelésre irányuló, módszeresen föl is dolgozták őket, de ma úgy ítéljük, hogy a teljes érett középkori helyzet fölvázolása után, a zsolozsmáról szóló hatodik kötetet követően kell majd választ adnunk arra a kérdésre, hogy hogyan viszonyulnak mindehhez a Karoling-kor és az azt megelőző korszakok emlékei. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Az elkészült kötet (</span><a href="https://drive.google.com/file/d/1oHNwUnjUz6JL62iDseLi1cIYjkBQ7wnY/view?usp=drive_link" style="text-decoration-line: none;"><span style="color: blue; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Usuarium</span></a><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">) két részből áll: a teljes sorozatot megalapozó áttekintésből </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">(Preliminaries),</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> amely szűk száz oldalt foglal el, és a misét tárgyaló második részből, amely az áttekintésnek mintegy másfélszerese. Az áttekintés a sorozat tárgyának és céljának tisztázása után eleinte történeti jellegű: a liturgia alanyainak, az úzusoknak bemutatásával kezdődik. Ahogy később, úgy itt is a trienti zsinat körüli állapotok jelentik a kiindulópontot: milyen szereplők alakították Európa liturgikus arculatát a korai nyomtatványkorban, és mikor alakulhattak ki azok az állapotok, amelyeket a nyomtatványkori pillanatfelvétel megörökít. A következő fejezet a csatornát mutatja be, amelyen keresztül az úzusok hallatnak magukról: az írott forrásokat. A téma tankönyvszerű bemutatásán túllépve (ehhez bőséges irodalom áll rendelkezésre külföldről, magyarul pedig épp a vezető kutatótól) a szöveg könyvszerkesztési megoldások, a használat és a tartalom összefüggéseire figyel, kiemelve, hogy a könyvkultúra bennfoglaltan tájékoztat az egyes műfajok és liturgiatípusok sorsáról, megítéléséről, és ezáltal a változatok kialakításában játszott szerepéről. A harmadik fejezet az alapvetően tipológiai, szinkron szemléletű kutatás történeti vonatkozásait tárgyalja. Belátja, hogy az úzusokban való gondolkodás termékeny, de nem általános érvényű szempont: a szemlélet első nyomai a X–XI. századból származnak, általános érvényre csak az érett középkorban jut, és érvényessége legföljebb a XVII. század végéig terjed. A korábbi időszakra a tekintélyelvű egységesítési törekvések és a szabad, helyi kezdeményezések kettőssége jellemző, a kora újkor nem romanizált liturgiáiban pedig az egyéni alakítás végleg elszakad a helyi vagy intézményi identitástól. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">Az első rész második fele eltávolodik a történelmi nézőponttól a szerkezeti nézőpont felé. A negyedik fejezet a föntebb már érintett rendszerszemlélet kifejtése, az ötödik pedig azokat a területeket és módozatokat vizsgálja, amelyek alapján a megfigyelt változatok értékelhetők. Fő tézise, hogy a különbségek gépies összevetése nem célravezető; helyette azt a szerepet és rangot kell fölmérnünk, amelyet a változatokban élő jelenség a korabeli tudatban betöltött. Végül a bevezető áttekintés az Usuarium módszertanának, kutatási és megjelenítő eszközeinek bemutatásával zárul, amint azokat föntebb, az adatbázis tárgyalásakor már ismertettük. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">A misét bemutató második rész szerkezete önmagában is magyarázatra szorul. Kézenfekvő lett volna előbb a mise állandó (ordinárium), majd változó (proprium) részeit bemutatni. A tényleges eredményeket mérlegelve azonban világossá vált, hogy az anyag nem ezen az elven rendeződik. A misének is vannak magas gyakoriságú és alacsony sokféleségű részei. Voltaképpen ezek hozzák létre a római misét, ezek biztosítják önazonosságát, de vegyesen érintik az ordináriumot és a propriumot, sőt nagyobb részük a propriumot érinti. Ezt neveztük el a mise magjának, és erről szól az első fejezet. A leíráskor arra törekedtünk, hogy a liturgiában kevéssé tájékozott olvasó is megértse a mise szerkezetét és egyes elemeinek szerepét, de a szakember is találkozzék új, megvilágító vagy elgondolkodtató fölvetésekkel. Miután kiderült, hogy a proprium nagyobb szilárdsága és kötöttebb szerkezete miatt is előbb tárgyalandó, mint az ordinárium, az is világossá vált, hogy föltételezi a liturgikus év ismeretét, pontosabban annak érzékeltetését, hogy miért változékonyabbak egyes hozzárendelések másoknál, melyek az egyházi év változatok képződése szempontjából érzékeny pontjai, szakaszai. Ezért szól a második fejezet az évkör problematikájáról. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">E kettős alapozás után már sor kerülhetett a proprium három rétegének áttekintésére (olvasmányok, énekek, imák), majd az ordinárium elemzésére a mise folyamatának időbeli előrehaladása szerint. A munkának e szakaszai a legtárgyszerűbbek, ezek érintkeznek a legszorosabban az adatbázis adattartalmával. Az olvasmányok feldolgozását a vezető kutató előkészítő munkája után Stamler Ábel végezte, illetve végzi, mert az evangéliumok végleges korpusza még mindig munka alatt van. Az énekeket Suba Katalin dolgozta, illetve dolgozza föl: folyamatban van még az Alleluják hatalmas készlete, és hátravannak a szekvenciák. A könyörgések több tízezres tömege jelentette a legnagyobb, majdnem teljesíthetetlen feladatot. Horváth Balázs vállalkozott rá, sikerrel, de a temporálén túli szekréták és posztkommúniók rendezésére egyelőre nem került sor. Az ordinárium megismerése és megértése nem lett volna lehetséges Kiss-Pető Apor kitartó és pontos munkája nélkül. Ő a teljes anyag rendezésén felül közel 200 oldalas jegyzetben készítette elő a vonatkozó fejezetek megírását, mesterszakos szakdolgozatában rövidebben összefoglalta az eredményeket, és javaslataival, kritikáival, pontosításaival nagyban hozzájárult a végleges szöveg megbízhatóságához. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 7pt; margin-top: 21pt; text-align: left;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;"><b>Magyar vonatkozások </b></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">Mivel a kézikönyv maga is szintézis, a főbb következtetéseket a beszámolóban nem foglaljuk össze, de kitérünk a magyar vonatkozásokra, amelyekre a pályázat címe utalt. Nyilvánvaló, hogy munkánk inkább szólt az európai összefüggésekről, mint a legrégibb magyar szertartáskönyvekről, de ez mind az érintett területek és intézmények, mind a róluk tanúskodó források arányának megfelel. Mondanivalónk lényege pontosan az volt, hogy a legrészletesebb hazai vagy közép-európai kutatás sem képes megfelelően értelmezni a középkori magyar liturgia jelenségeit akkor, ha hiányzik az a keretrendszer és viszonyítási háttér, amelyben ezek valaha elhelyezkedtek. Ugyanakkor a magyar források átfogó és teljes történelmi mélységükben való ismerete mélyfúrásként támogatta az összeurópai, szükségképpen részleges és felületes mintavételt. Míg az összképet elsősorban a nyomtatott misszálékból kirajzolódó panoráma alapján vázoltuk föl, magyar összefüggésben pontosan föl tudtuk mérni a nyomtatványkorból levont következtetések érvényességét, előzményeit és a székesegyházi intézményhálózaton kívül eső, „provinciális” környezetét. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">A megfogható eredmények a bemeneti oldalon az Usuarium tartalmában, a kimeneti oldalon publikációkban jelentek meg. Átfogó és arányos jellege mellet az Usuarium magyar súlypontja szembeötlő: a nyomtatott misekönyvek földolgozása, a </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Missalia Project</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> Magyarországról indult, az ultramontán, esztergomi, pécsi, zágrábi és pálos misekönyvek bevitelével. A korai vagy kiemelkedően fontos források mindegyikét indexeltük. Teljes áttekintő táblázatot készítettünk a XIV. század előtti miseforrások és pontifikálék mindegyikéről (pl. Szelepcsényi, Oláh, Németújvári, Isztambuli misszálék, MR 124) és néhány XIV. századi misszáléról (MNS, Cod. Lat. 94, Miskolci), a két szakramentárium (Pray, Szent Margit) és pontifikále (Hartvik-agenda, Esztergomi benedikcionále) teljes szöveggel került a rendszerbe. Ez azzal az eredménnyel jár, hogy a bennük szereplő tételek statisztikái és térképei mindig a legteljesebb európai összefüggésben jelennek meg, jelentőségüket, rokonsági rendszerüket tárgyilagosan föl lehet mérni. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Szövegkiadásban jelent meg az esztergomi rituále-hagyomány kivételes emléke, az </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Agendarius,</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> a </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Breviarium Strigoniense</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> teljes időszaki része nyolc kötetben (ebből az utolsó kettő a jelen projekt eredményeként), és terjedelmes tanulmányokban elemeztük a nagypénteki és a nagyszombati liturgia legkorábbi emlékének viszonyát a későbbi hazai és az általános európai környezethez. Az összehasonlító elemzés és a datálási lehetőségek jellemző példája a pálos úzusnak a magyar hagyományhoz való viszonyát tárgyaló cikkünk. Rövid, közérthető tanulmánnyal és kódexismertetésekkel járultunk hozzá az Árpád-kort bemutató reprezentatív kötethez, és mi jegyezzük a </span><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Brill Medieval Liturgy: A Research Guide</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> címmel készülő nagyszabású összefoglalás Kelet-Európáról szóló fejezetét. Ahogyan a kézikönyv, úgy e két utolsó munka is olyan következtetéseket von le néhány oldalban, amelyek mögött évek tapasztalata és adatok százezrei állnak; megismétlésükkel nem szeretnénk terhelni ezt a már így is hosszúra nyúlt beszámolót. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left; text-indent: 12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><br /></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="border: none; display: inline-block; height: 403px; overflow: hidden; width: 460px;"><span style="font-family: inherit;"><img height="403" src="https://lh3.googleusercontent.com/gfHIUXExGVRyomZOUMzvD6GY9JUtguX_-RW-FPcRzbpoSaqmU7st_nSQzE7XvFLnuT105De5qePmBSdhTaD1UA5feefORmSau3pfWNI0jmYFOTnDX3zO5881828smfI2tIdO9cDQlJSttEDyHOfvYj6qJYBrDi02" style="margin-left: 0px; margin-top: 0px;" width="460" /></span></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 6pt; margin-top: 6pt; text-align: center;"><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;">Az Usuarium műhelye által 2023 augusztusáig bevitt adatmennyiségek tortadiagramon</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 7pt; margin-top: 21pt; text-align: left;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;"><b>Epilógus </b></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Munkánkat termékenynek és sikeresnek ítéljük, de sok az elvarratlan szál, és tanácstalanul, némi szorongással tekintünk a jövő elébe. Tevékenységünket a kitűzött cél, és nem a rendelkezésre álló, egyébként kivételesen nagyvonalú támogatás határozta meg, amelynek kereteit messze túlléptük. Az Usuarium műhelyében elindulása óta 38 személy dolgozott (</span><a href="https://usuarium.elte.hu/contributors" style="text-decoration-line: none;"><span style="color: blue; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Contributors</span></a><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">), közülük 20 komolyan és tartósan hozzájárult a projekt sikeréhez. A kutatás hivatalos lezárásakor 15-en vettek részt a munkában. Az anyagi keret már hónapokkal a zárás előtt kimerült, és a fizetések addigra is sokat vesztettek értékükből: az egyetlen teljes állású kolléga nagyjából havi 200 ezer, a négy félállású 100 ezer forint körüli összeget kapott kézhez; a többieket a vezető kutató és néhány jólelkű adományozó finanszírozta, vagy ingyen dolgoztak. A dologi, utazási vagy nyomdaköltségeket is magánforrásból fedeztük. Az intézményi környezetet, infrastruktúrát tönkretette a járványidőszak: a szenior kollégák Budapesttől távolabb költöztek, némelyikük családfenntartóként kénytelen volt biztosabb megélhetés után nézni, és a kutatásba bevont egyetemi hallgatók, doktoranduszok is jóval ritkábban találkoznak személyesen, mint annak előtte. Intézményi vagy anyagi folytatás tehát nincs, egyetlen reményünk a nehezen elnyerhető ERC maradt: olyanok vagyunk, mint a marathóni hírnök, aki beszámolhat a győzelem híréről, de többre nincs ereje. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 7pt; margin-top: 21pt; text-align: left;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: inherit;"><b>Eredmények címszavakban </b></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12.45pt; text-align: left; text-indent: -12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Forrásbeszerzés</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> | Közel 1400 forrásmásolat, köztük (kevés kivétellel) az összes nyomtatásban valaha megjelent misszále és rituále egy-egy kiadása </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12.45pt; text-align: left; text-indent: -12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Adatbevitel</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> | Több mint 1000 forrás mutatózott tartalomjegyzéke, mintegy 250 misekönyv teljes tartalma (konspektus), további rítusok bevitele kéziratos forrásokból is (pl. miseordó, keresztelés, hamvazószerda, koronázás), több mint 160 forrás kalendáriuma és szanktoráléja, összesen több mint 1 300 000 strukturált rekord </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12.45pt; text-align: left; text-indent: -12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Adatelemzés</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> | A miseproprium teljes korpuszának nyelvi-helyesírási ellenőrzése és szabványosítása, digitális szövegtár kialakítása a megfelelő műfajokból </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12.45pt; text-align: left; text-indent: -12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Szoftver-funkciók</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> | Műfajonkénti áttekintés (Generic Synopsis), statisztikák tétel (Item Statistics) és hozzárendelés szerint (Assignment Statistics), kereső- és szűrőfelület a konspektusokhoz és indexekhez, térképes megjelenítés, saját térképgrafika, gyakoriság és sokféleség grafikonos megjelenítése lineáris és logaritmikus skálán, bibliai kereső, Corpus Orationum Online </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12.45pt; text-align: left; text-indent: -12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Tanulmány</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> | Összefoglaló monográfia két részben, tanulmányok a történelmi folytonosság kérdéséről és egyes rendkívüli rítusokról, két megvédett és két készülő disszertáció, egy szakdolgozat és egy OTDK-győztes dolgozat </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12.45pt; text-align: left; text-indent: -12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Magyar vonatkozások</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> | A XIV. század előtti miseforrások hiánytalan bevitele, rendkívüli ordók összehasonlító elemzése, összefoglaló tanulmányok magyarul és angolul </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; padding: 0pt 0pt 0pt 12.45pt; text-align: left; text-indent: -12.45pt;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-style: italic; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Hiányosságok</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"> | A rendkívüli ordók teljes körű, módszeres földolgozása, a miseproprium egyes műfajainak (evangélium, Alleluja, szekvencia, szekréta, posztkommúnió, ordináriumtételek) elhúzódó ellenőrzése és rendezése </span></span></p><div><span style="font-family: "EB Garamond", serif; font-size: 12pt; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><br /></span></div></span>Földváry Miklós Istvánhttp://www.blogger.com/profile/03940069584626978743noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-31208192856943655322023-08-08T09:55:00.000+02:002023-08-08T09:55:08.684+02:00A liturgikus szöveg mint bensővé tett hittartalom <p style="text-align: left;">Nem szeretnék teológiáról beszélni e jeles teológusokból
álló körben. Inkább azokról a tapasztalatokról számolok be, amelyek saját
életemben és másokéban igazolták: a liturgia nemcsak következménye, hanem előzménye
is a hitnek és a belőle fakadó életnek. Nem abban az értelemben, ahogyan ma
talán sokan gondolják: mintha a liturgia missziós terület volna, amelynek tanító
jellege és érzéki hatása alkalmas a hitetlenek megtérítésére vagy a bizonytalan
hitűek megerősítésére. Nem, a liturgia a választottak ügye. Amint a
keresztelési rítus tanítja: csak az léphet be az Isten templomába, aki ellene
mondott a sátánnak, és hitet tett a Szentháromság mellett.</p>
<p class="DOM-szveg" style="text-align: left;">Inkább arról a sajátos helyzetről beszélek, amellyel mi, európai
katolikusok gyakran vagyunk kénytelenek szembenézni. Amikor azok nem ismerik a
hitet, azok ingadoznak benne, vagy azok nem merik magukra venni összes
következményét, akik már beléptek az Isten templomába, részesültek
katekézisben, éltek és élnek a szentségekkel. Nem a gyönge hitűekre gondolok:
ebben egyikünk sem lehet a másik bírája. Az evangéliumi ördöngös atyjával
mondhatnánk mindnyájan: „Hiszek, Uram, segéljed az én hitetlenségemet!” Hanem
azokra, akik nem ismerik, vagy ha ismerik, nem tudják szeretni, és mert nem
tudják szeretni, nem tudják elfogadni hitük tartalmát. Közéjük tartoztam egykor
magam is. </p>
<p class="DOM-szveg" style="text-align: left;">Nem térek ki most gyermekkorom elkötelezetten vallásos,
szinte fanatizmusba hajló éveire. Ilyenek után, kamaszkorom vége felé, majd
huszonéves egyetemistaként találkoztam azzal a szellemi és érzelmi kihívással,
amelyet a felvilágosodás utáni Európa gondolkodása és művészete jelent. Nem
keresztényellenes vagy harciasan heterodox nézetekről van szó, hanem
keresztényietlen értékekről, érzékenységekről, hangulatokról — józanul láttak
valaha a Római Index összeállítói, amikor úgy ítéltek: nemcsak elméleti
munkákat, hanem nagyregényeket is föl kell venni a tiltott könyvek listájára.
Nem lettem nyíltan aposztatává, inkább azt az utat követtem, amelyet a vallási
„progresszívek” általában: némi nosztalgiával fordultam a katolicizmus felé, de
mintegy idézőjelbe tettem, megválogattam és újraértelmeztem. Szerettem, ahogy
az ember egy kedves, de szenilis nagyszülőt szeret, de szégyelltem is
tanításáért, amely korlátoltnak, erkölcséért, amely merevnek, és
érzésvilágáért, amely sivárnak tetszett előttem. </p>
<p class="DOM-szveg" style="text-align: left;">Mindeközben érdeklődéssel fordultam a nagy ókori kultúrák,
illetve a természeti népek vallásossága felé. Magával ragadott ezek gazdag
mitológiája, kultusza, közvetlen viszonya az emberi testhez és a természeti
környezethez. Hozzájuk képest a kereszténységről bennem élő benyomás szárazon
elméleti és kicsinyes maradt. Nem voltam és nem vagyok ezzel egyedül, azért is bátorkodom,
sőt tartom fontosnak elmondani. </p>
<p class="DOM-szveg" style="text-align: left;">Ezzel a háttérrel kezdtem újra fölfedezni a kereszténységet.
Olyan volt, mintha hosszas felfedezőútra indultam volna, hogy megtaláljak egy
új világrészt, és saját szülőföldemen szálltam volna partra, de úgy, hogy
sokáig nem ismertem föl: otthon vagyok. Három meghatározó tapasztalat segített.
Latinszakosként egy kiegészítő képzés keretében középkori irodalommal kezdtem
foglalkozni, amelynek tekintélyes hányadát teszi ki a liturgikus anyag, de ami
nem az, az is egyházi, vagy lépten-nyomon kapcsolódik az egyháziassághoz.
Zenére fogékony és zenét tanuló fiatalként mindig mélyen érintett a középkor és
a reneszánsz művészete, ez a túlnyomórészt szintén liturgikus zene, amelyet
lehetőségeim szerint aktívan is műveltem. Végül az archaikus kultúrák szeretete
indított arra, hogy élő kapcsolatba kerüljek azzal, ami belőlük nyomokban
fönnmaradt, elsősorban a keleti keresztény és a zsidó liturgiák, valamint a
néphagyomány közvetítésével. Ezek révén kezdett előttem kirajzolódni a
kereszténységnek egy olyan, addig ismeretlen vagy legalábbis elhomályosult
képe, amely nemhogy fölveszi a versenyt az ókori kelet vagy a klasszikus
antikvitás kultúráival, de magasan fölül is múlja őket. Egyre jobban szerettem
tehát, és egyre kevésbé vetettem meg vénséges nagyanyámat, az Egyházat. Sőt
egyre inkább kezdte egy minden lelki és testi szépséggel megáldott, csodálatos
ifjú hölgy benyomását kelteni… </p>
<p class="DOM-szveg" style="text-align: left;">Mindez még merő esztéticizmus — mondhatnák Önök, és igazuk
lenne. Az európai és közel-keleti keresztény kultúrák szeretete nem mindjárt
jelentette a katolikus hit- és erkölcstan föltétel nélküli igenlését. Olyan
volt eleinte, mint a rajongás, amelyet minden valamirevaló szakember érez
szakterülete iránt. De a befolyás, amelynek boldogan tettem ki magam,
visszafordíthatatlan munkába kezdett. Főleg arra emlékszem, amikor a zsolozsma
gregorián antifónakészletének módszeres, dallamtípusok szerinti tanulása közben
egyszer azt kellett mondom a feleségemnek: az ember nem játszhat ezzel a tűzzel
úgy, hogy meg ne égesse magát. </p>
<p class="DOM-sszegzs" style="text-align: left;">Nem folytatom az önvallomást. Csupán arra hívom föl a
figyelmet, hogy esetemben nem a liturgia általi megtérésről volt szó, nem is
addig nem ismert igazságok föltárásáról. Rendszeres és tudatos liturgiavégzés
után (évekig ministráltam, énekeltem szkólában, végeztem a zsolozsmát), alapos
katekézisben részesülve (hitoktatóim jóvoltából pontos és elmélyült képzést
kaptam), komoly közösségi élet mellett támadt bennem a hiányérzet, és e
hiányérzetet az, amit a XX–XXI. század fordulójának egyházi valóságából látnom
adatott, nem tudta kielégíteni. Így összegezhetném a problémát: az igazság
—talán túlontúl testies ember vagyok, de merem vállalni— számomra nem volt elég
érzékletes, megfogható, átélhető, magával ragadó, egyszóval nem volt elég szép.
</p>
<p class="DOM-szveg" style="text-align: left;">Ez az igazság a liturgiában új arcát mutatta felém. Nem
kampányolt, nem agitált, nem akart meggyőzni, inkább tartózkodóan viselkedett.
Úgy beszélt a hitről, hogy látszólag nem beszélt róla. Bibliai szövegek sajátos
elrendezésével, azok új összefüggésbe helyezésével mondott rejtélyes dolgokat,
rég ismert tartalmakat közölt sodró erejű mondatokban és szemléletes képekben.
Meg kellett érte dolgozni: nehezen olvasható kódexek mélyén latinul, élőszóban pedig
görögül, héberül, koptul vagy ószlávul rejtegette a hitet, és ha a nyelvi
akadályokon keresztültörve magam utána akartam mondani, amit tanít, „énekemmé
kellett, hogy legyenek az ő igazságai”: dallamokat, tónusokat kellett
elsajátítanom. És az ember már csak olyan, hogy azt tudja igazán szeretni és
becsülni, amiért megdolgozott. </p>
<p class="DOM-szveg" style="text-align: left;">Ez az igazság nem maradt meg a templom vagy a hittanterem
falai között. A liturgiával kellett élnem, kelnem és feküdnöm, átjárta az élet
minden örömét és nehézségét, a nap és az év kozmikus ciklusát, az emberi
életidőt. A liturgia szövegein nem elmélkedtem többé, nem volt igazán értelme
az elemző gondolkodásnak. Helyette azon vettem észre magam, hogy zsoltárok,
himnuszok, evangéliumi szakaszok, könyörgések, prefációk és az egyházatyák
liturgizálódott beszédei járnak át, és ezeknek a szövegeknek nemcsak tartalma,
hanem dallama, tere, mozgása, színe, illata van. A hit alanya többé nem a
tudatom, hanem teljes testi-lelki létezésem, a világ nem szent és profán részekre
oszlik, hanem tere és ideje rendezetten épül olyan szent középpontok köré,
amelyeknek szentségéből a legkülsőbb héj is részesül. Mindenütt a mi „Istenünk <span style="letter-spacing: -.1pt;">tornácaiban” vagyunk, ahogy akkor, első megjelent
tanulmányom címében kifejeztem. <o:p></o:p></span></p>
<p class="DOM-szveg" style="text-align: left;">Ez az igazság nem szorított korlátok közé, hanem
fölszabadított. Magába foglalta, sőt beteljesítette mindazt a gondolati és
esztétikai gazdagságot, amelyre addig is fogékony voltam. Az emberi ésszel föl
nem fogható, abszurdnak tűnő dogmákat nem rideg anatémákkal kényszerítette rám,
hanem úgy fogalmazta meg, fejezte ki metaforákkal és öltöztette dallamokba,
hogy kényszer nélkül is átéreztem: vétek lenne őket elutasítani. Az életvezetés
túlhaladottnak tűnő katolikus elveit, amelyeket addig nem vagy legföljebb
valami örömtelen beletörődéssel fogadtam el, egy fáradságos, de boldog élet
egyedüli lehetőségének kezdtem látni általa. </p>
<p class="DOM-szveg" style="text-align: left;">És ez az igazság nem jött zavarba önmagától. Használta a
teljes Szentírást, annak minden kínos, zavarba ejtő szakaszával együtt, bátran
hangoztatta a népszerűtlen tanítást is, nem igazodott semmiféle korszellemhez.
Válogatott a Szentírásból, válogatott a szenthagyományból, de nem azért, hogy
kiemelje a nekem tetszőt és letagadja a nekem nem tetszőt, hanem hogy a tudni-
és átéreznivalók emberileg befogadhatatlan tömegét az egész sérelme nélkül
befogadhatóvá tegye. Valóban, aki a liturgiát ismeri, azt nem érik meglepetések
a teológiában. </p>
<p class="DOM-szveg" style="text-align: left;">Utólag ébredtem rá, hogy amit személy szerint átéltem,
érvényes az Egyház egészére. A hit tartalmát az Egyház előbb ünnepelte
liturgikusan, mint formulázta meg dogmatikusan. A liturgia nem egy előzetesen elméletileg
kidolgozott tartalom drámai megjelenítése, hanem fordítva: olyan ősesemény,
amelyből az elméleti tartalmat elvonatkoztatják. Értelmezésre mindig az szorul,
ami sűrítetten hordozza a jelentést. Ha nem így lenne, akkor kezdhetnénk
mindjárt az értelmezéssel, hiszen a szimbólum, az áttételesség csak zavarná a
megértést. „Hogy hallván halljanak, és ne értsenek.” De nem így van. A
liturgia, éppen azért, mert sűrített, állandó forrása a hitről való gondolkodásnak,
mindig új motívumai bonthatók ki, válhatnak fontossá. Az Egyház imádsága akkor
is része a hitletéteménynek, ha nem biblikus, ha pedig biblikus, akkor a
liturgikus alkalmazás az exegézis fő támasza és próbaköve. </p>
<p class="DOM-szveg" style="text-align: left;">De nemcsak a liturgia teológiai forrásértékére érdemes
fölhívni a figyelmet. Jóllehet a liturgia a hittartalom fontos forrása,
semmiképpen sem kizárólagos forrása. A hittartalom azonban mintegy vissza is lesz
forgatva a liturgiába, amelyből —legalábbis részben— származott. A
hittartalomnak elevenséget az egész Egyház szintjén csak az kölcsönözhet, ha
újra meg újra fölidéződik, megszólal, élet és melegség járja át. Ezt az
elevenséget és meleget biztosítja a liturgia a nap és az év, sőt tulajdonképpen
az egész történelem folyamán. </p>
<p class="DOM-sszegzs" style="text-align: left;">Ha viszont így van, akkor miért nem nyilvánvaló mindenkinek,
ahogyan nekem sem volt mindig az? Azt hiszem, azért, mert az Egyház liturgiája
úgy viselkedik, mint maga az Egyház: állandó válságban van, miközben lényegileg
tökéletes. </p>
<p class="DOM-szveg" style="text-align: left;">A liturgia nem rögtön ható csodaszer, hanem lehetőség, amely
átvegetálja ugyan a legmostohább körülményeket is, de figyelemre, szeretetre és
tartós gondoskodásra van szüksége ahhoz, hogy emberi szempontból a leggyümölcsözőbb
hatást fejtse ki. Nem ez az emberi szempont a célja, de mintegy mellékesen eléri
ezt a célt is. A liturgiavégzés annál tökéletesebb, minél inkább tiszta istenszolgálatként
viselkedik, azaz megfeledkezik az emberi oldalról. E tevékenységében viszont az
egyes ember az egész Egyházzal azonosul, föloldódik benne, gesztusai és szavai
tökéletesen egyháziassá válnak. Azokkal a gesztusokkal és szavakkal fordul
Istenhez, amelyeket az Egyház tőle kapott, és nemzedékek, évszázadok
gyakorlatában érlelt és szentelt meg. A liturgiát végző ember lemond önmagáról,
hogy visszanyerje önmagát az Egyház személyében, vagyis abban a személyben,
akit kizárólag Istenhez való viszonya határoz meg. Az egyes ember minél azonosabbá
válik az Egyházzal, annál közelebb kerül végső, legeredetibb identitásához. A
liturgia tehát emberi szempontból annál hatékonyabb, minél teljesebben képes mozgósítani
azt a gondolati és érzületi eszközkészletet, amelyet az Egyház a történelem során
fölhalmozott. </p>
<p class="DOM-szveg" style="text-align: left;">Ezt tapasztalom kutatóként, apaként, egy világi közösség
vezetőjeként és tanárként is. Ezért szeretnék kiemelni befejezésül néhány
gyakorlati szempontot, amelyek remélhetőleg másoknak is segítenek abban, hogy
„többet hozzanak ki” a liturgiából: </p>
<p class="DOM-szveg" style="text-align: left;">(1) A liturgiáról szóló diskurzusban élesen különválik a
történész-kutatók hidegen technicista és a lelkiségi irodalom tartalmatlanul
kegyeskedő megközelítése. A liturgia forrásanyaga legföljebb polemikus
összefüggésben, a reformok igazolása vagy vitatása terén jelenik meg.
Meggyőződésem, hogy ez tévút. A liturgiatörténet nem szakemberek magánügye. Bármely
korszak vagy közösség liturgiaváltozatához kötődik valaki, a részek csak az
egész összefüggésében értelmezhetők: történetük és kontextusuk van. Aki valóban
tanulni és érzékelni akarja a hitet a liturgiából, az nem alakíthatja saját ízlése
szerint, hanem meg kell ismernie, mi, hogyan és miért van benne. Ezért elemi
fontosságú, hogy legalább a katolikus értelmiség közvetlenül tanulmányozza a
történelmi forrásokat. A liturgiatudomány művelői tartsák feladatuknak, hogy
kutatásaikat hozzáférhetővé és érthetővé tegyék a szélesebb közönségnek, a
szélesebb közönség pedig ne nyugodjék bele, hogy másod- vagy harmadkézből származó
értesülései vannak! </p>
<p class="DOM-szveg" style="text-align: left;">(2) A liturgikus szövegek olyan sűrítmények, amelyeknek
akadálytalan befogadása megtévesztő. Mintha értenénk, amit valójában nem
értünk. Érdemes legalább részben latinul tanulmányozni őket. Nemcsak azért,
mert minden fordítás szükségképpen veszteségekkel jár, hanem azért is, mert a
sűrű szövegeket lassan, ízlelgetve lehet csak igazán befogadni. Az a küzdelem,
amelyet az ember egy idegen nyelvvel folytat, természetes módon lassítja a befogadás
folyamatát, lehetővé, sőt szükségessé teszi, hogy minden szó, fordulat és
gondolat megtapadjon a lélekben. A latinitás összeköt az Egyház történelmével,
kiragad abból a kisebbségi és sokszor nyomasztó helyzetből, amelyben ma élünk,
és egy tágasabb egyháziasságba enged betekinteni. A tanulás összeszedettséget,
fegyelmet kíván, az értelem áldozata. Minden tudás feladatok elvégzése során
alakul ki: műveleteket, gyakorlatokat kell elvégeznünk, hogy egy készségre
szert tegyünk. A célunk itt az, hogy magunkévá tegyük a liturgia, tehát az
Egyház kifejezésmódját és a mögötte álló lelkületet. Ehhez kínál matériát a
nyelvtanulás. </p>
<p class="DOM-szveg" style="text-align: left;">(3) Ugyanez elmondható az énektanulásról is. Az énekelt
szöveg másként épül az emlékezetbe, mint a prózai. Kifejező ereje, töltése jóval
nagyobb. Inkább igénybe veszi az egész testet. A liturgiában egy-egy szöveg
olyan szorosan kapcsolódik az őt hordozó dallamhoz vagy tónushoz, hogy a zenei
forma egyben liturgikus funkció, másrészt pedig fölidéző ereje van: egy-egy
dallami fordulat egész gondolatsorokat hív elő abban, aki otthonosan mozog a gregoriánumban.
A liturgikus ének maga is szemlélődés. Ahogy az idegen nyelv lelassítja, és
ezzel elmélyíti a szöveg befogadását, úgy az ének, különösen a melizmatikus
ének szinte kikényszeríti, hogy a megszentelt szavak mindegyikét szótagonként
és hangonként ízleljük végig. Az a szellemi erőfeszítés, amelyet a hívő a
liturgia megszólaltatása és megértése érdekében tesz, mentalitássá válik benne,
beépül mozgásába, légzésébe, hangulataiba és gondolkodásmódjába. </p>
<p class="DOM-szveg" style="text-align: left;"><span style="letter-spacing: -.1pt;">(4) Sietek leszögezni,
hogy amit mondtam, nem jelenti a liturgia professzionalizálá</span>sát. A
paraliturgikus ájtatossági formák, a népnyelvű gregorián és a népének nélkül
egy hűvösen elitista rétegkultúrába torkollnának a mégoly helyes kezdeményezések.
De biztos vagyok abban, hogy a szeretet nem fogy el. Minél többet teszünk meg
az istenszolgálatban, annál többet kapunk tőle; minél több energiát és időt
fektetünk bele, annál szívesebben fektetünk bele majd még többet. Az
egyszerűbb, népiesebb liturgikus jelenségek nem az elsődleges liturgia
pótlására, hanem annak ihletésére keletkeztek. Minél fejlettebb és igényesebb a
központ, annál többre képes a periféria. </p>
<p class="DOM-szveg" style="text-align: left;">(5) Végül hangsúlyoznom kell, hogy a liturgia nem azonos a
misével. Különösen a zsolozsma jelentőségére kell minduntalan fölhívni a
figyelmet, bár a többi szertartástípus is megérdemelné a részletes tárgyalást.
A mise vitathatatlanul az Egyház liturgikus életének csúcspontja, de nem a mise
a legtöbb szöveget mozgató, a „leginformatívabb” szertartástípus. Ez a
zsolozsma. A liturgia tanító karaktere itt nyilvánul meg igazán, itt alkalmazza
a legtöbb és a legváltozatosabb szöveget, itt bánik igazán alkotó módon a
bibliai és a nem bibliai eredetű tételekkel. Egyelőre a pápák és a II. vatikáni
zsinat egyértelmű állásfoglalásai sem voltak elegendők ahhoz, hogy a zsolozsma
valódi népliturgiává váljék. A misétől viszont nem lehet elvárni, hogy az élet
egészét átjárja, hiszen természeténél fogva csúcspont. Az ünnepi ebéd főfogása
nem helyettesítheti a mindennapi kenyeret. </p>
<p class="DOM-szveg" style="text-align: left;">A zsolozsma kiváltképp alkalmas arra, hogy háziliturgiává
váljék. Az elmúlt évszázadban sokan kárhoztatták a nyugati liturgia klerikális
jellegét, de az egészséges laicizálódást általában nem ott szorgalmazták, ahol
hiteles és indokolt lett volna. Nem az eredendően papi liturgiát helyes
laikusokkal végeztetni, hanem hozzáférhetővé kell tenni azt a liturgiát, amely
természeténél fogva nem klerikális. A körülményekhez megfelelően alkalmazott
zsolozsma legjobb eszköze lehet a mindennapok megszentelésének, annak, hogy a
magánház családegyház lehessen. </p>
<p class="DOM-sszegzs" style="text-align: left;">A megtanult, megértett, áténekelt, átimádkozott,
átcelebrált liturgia tehát tartalmazza a hitet. Egyszersmind eszközt és
programot ad bensővé tételére, hogy az ember testét, lelkét és egész életét
áthassa. Hogy „tapadjon belső részeihez — adhæreat in visceribus”, ahogy egy áldozás
utáni ima mondja.</p>
<p class="DOM-bibliogrfia" style="text-align: left;">Megjelent: </p>
<p class="DOM-bibliogrfia" style="text-align: left;"><span class="author-name">Földváry Miklós István: „</span>A liturgikus szöveg mint bensővé tett hittartalom”, <span class="journal-title"><i>Praeconia
Liturgiatudományi Folyóirat</i></span> <span class="journal-volume">VIII/1</span><span class="page"> (2013) 30–35 </span></p><p class="DOM-bibliogrfia" style="text-align: left;"><a href="https://tar.liturgia.hu/Praeconia/Praec2013_1.pdf">https://tar.liturgia.hu/Praeconia/Praec2013_1.pdf</a></p>Földváry Miklós Istvánhttp://www.blogger.com/profile/03940069584626978743noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-3907160962252677672023-07-01T13:29:00.057+02:002024-01-29T11:18:10.643+01:00 A misekánon rubrikaanyaga <span id="docs-internal-guid-4fa62df9-7fff-53c4-05cc-26b5fda1faa7"><span><div class="separator" style="clear: both; font-family: inherit; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixAl-aufyaN7tZI__ktkJ_x4NpccFPjuq2ow3122U00AD_RcQUj54n8rzqjAR7of9F-UP5KgyuLTGjmuO4VuUKeSnp1rCa3oS20jqxmfoZI-nPWxPBzCOFEBgeMuBnCbvmBCWVn_q32CkkLnDTtjslka1k_vKbzoNMHLfwL8zmZNhseh0IOCvIVnN-kz0/s1845/32.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1213" data-original-width="1845" height="358" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixAl-aufyaN7tZI__ktkJ_x4NpccFPjuq2ow3122U00AD_RcQUj54n8rzqjAR7of9F-UP5KgyuLTGjmuO4VuUKeSnp1rCa3oS20jqxmfoZI-nPWxPBzCOFEBgeMuBnCbvmBCWVn_q32CkkLnDTtjslka1k_vKbzoNMHLfwL8zmZNhseh0IOCvIVnN-kz0/w546-h358/32.jpg" width="546" /></a></span></span></div><div class="separator" style="clear: both; font-family: inherit; text-align: center;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline;"><br /></span></span></div><p style="font-family: inherit;"></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline;">A jelen vázlat kísérlet a misekánon középkori és kora újkori változatainak rubrikális áttekintésére. A kánon szövege szigorúan egységes volt; az érett középkorra még azok a változatok vagy betoldások is nagyrészt eltűntek, amelyek a korai forrásokban még megvannak, vagy amelyekről a liturgiamagyarázó hagyomány említést tesz. Az elemzés <a href="https://usuarium.elte.hu/indexlabel/23/view" target="_blank">251 forrás 4412 rubrikájának</a> kódolására, osztályozására és értelmezésére épül. A források gazdái nagyobbrészt egyházmegyék központjai, kisebb részben befolyásos apátságok (pl. Melk, Vallombrosa, Montearagón, Ainay) vagy szerzetesrendek: mindegyikre egyszerűen a helynévvel vagy a rend közkeletű rövidítésével hivatkozom. A feldolgozó munka legnagyobb részét </span><a href="https://docs.google.com/document/d/1EvQaMIuMI-7sAxlMscOniI5ls-IBA6WiODGlgwjIn84/edit?usp=sharing" style="font-family: inherit; text-decoration-line: none;"><span style="color: #1155cc; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline;">Kiss-Pető Apor</span></a><span style="font-family: inherit; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline;"> kollégám végezte, de őt is évek anyaggyűjtő munkája előzte meg. A kódolás azt jelenti, hogy a jellemző utasításokat, elsősorban a pap mozdulatainak „táncrendjét” egységes terminológiát használó angol jelölőkkel („tag”-ekkel vagy „markup”-okkal) láttam el, amelyek nagy mennyiségben is visszakereshetővé, szűrhetővé, rendszerezhetővé tették a különbözőképpen megfogalmazott, de azonos gesztusokra vonatkozó szövegeket. 60 ilyen „tag”-et használtam, de vannak kategóriák, amelyeket tovább lehetne részletezni, és olyanok is, amelyek esetleg fölöslegesnek vagy összevonhatónak bizonyulnak. A további finomítás elkerülhetetlen, de ez a sikeres kísérlet példát és kiindulópontot jelenthet később a mise és más rítusok nonverbális adatainak kvantitatív elemzéséhez és összevetéséhez is. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: inherit; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A kánont a kora középkor óta szakaszokra tagolják. Az alábbi elemzés a legrészletesebb, 14 artikulusra való felosztást követi. Van, hogy egy-egy mozzanat az előző modul utolsó vagy a következő modul első rubrikájához kapcsolódik; ez egyelőre némi következetlenséghez vezet, de ne tévesszen meg senkit, az elemzést nem befolyásolja. A kánon félkövérrel szedett szövegét </span><a href="https://moly.hu/konyvek/ordo-missae" style="font-family: inherit; text-decoration-line: none;"><span style="color: #1155cc; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Alácsi Ervin János</span></a><span style="font-family: inherit; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> miseordó-kiadásából kölcsönöztem, ezt megszakítva fűztem hottá saját kommentárjaimat a megfelelő helyeken. Ezen kívül pirossal beillesztettem a misekánonhoz fűzött első rubrikákat az úgynevezett VII. <i>Ordo Romanus-</i>ból (OR VII., egy <i>Paduense </i>típusú gregorián szakramentárium részlete, kiadója, Michel Andrieu szerint Lotaringiából vagy Burgundiából származik, valamikor 750 és a 800-as évek vége közöttről); a Sankt Paul im Lavanttal-i híres X. századi szakramentárium lapszéleiről (Codex S. Pauli in Carinthia 20/1, </span><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">12r skk.), amelyek szintén az OR VII-re mennek vissza; és a kánonról szóló rubrikális megjegyzéseket Guillelmus Durandusnak, a középkori liturgiamagyarázó hagyomány XIII. század végi összegzőjének </span><i style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">Rationale </i><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">című hatalmas munkájából (D). Ahol olyan érdekes rubrikákkal találkoztam, amelyeket érdemes szövegszerűen idézni, ott azokat is beillesztettem, arra a városra hivatkozva, amelynek úzusát a megfelelő misszále képviseli; a források mind megtalálhatók az </span><i style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">Usuarium </i><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">adatbázisban. </span></p><h3 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br />ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK </span></h3><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A kánon egyes szakaszait szerzőknek, általában régi pápáknak tultjdonítja a hagyomány. Erről inkább a liturgiamagyarázó művek szólnak, de néha a szerkönyvek is utalnak rájuk, főleg spanyol területeken. Ezeket az 'authorship' „tag” jelöli. Minden szakaszt más pápának tulajdonít a segoviai misszále és a vele e tekintetben rokon mexikói rituále, az egyetlen Európán kívüli forrás:</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Segovia: Basilius (<i>Te igitur</i>), Ignatius (<i>In primis</i>), Caelestinus (<i>Memento Domine</i>), Gregorius (<i>Communicantes</i>), Innocentius (<i>Hanc igitur</i>), Maxentius (<i>Quam oblationem</i>), Baccius (<i>Qui pridie</i>), Sergius (<i>Unde et memores</i>), Leo (<i>Supplices</i>), Calixtus (<i>Memento etiam</i>), Pelagius (<i>Nobis quoque</i>), Sixtus (<i>Per quem</i>), Gregorius: Dialogus (<i>Per omnia, Pater noster</i>). </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Mexico: Basilius (<i>Te igitur</i>), Ignatius (<i>In primis</i>), Caelestinus (<i>Memento Domine</i>), Sergius (<i>Communicantes</i>), Innocentius (<i>Hanc igitur</i>), Maxentius (<i>Quam oblationem</i>), Britius (<i>Qui pridie</i>), Sergius (<i>Unde et memores</i>), Leo (<i>Supplices</i>), Calixtus (<i>Memento etiam</i>), Pelagius (<i>Nobis quoque</i>), Sixtus (<i>Per quem</i>). </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Montearagón: Clemens papa (<i>Te igitur</i>), Syricius (<i>Communicantes</i>), Leo (<i>Hanc igitur</i>), Gregorius: Dialogus (<i>Diesque</i>), Alexander (<i>Qui pridie</i>). </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Astorga: Syricus (<i>Communicantes</i>), Burgos: Sixtus (<i>Communicantes</i>), Ourense, Évora: Alexander (<i>Qui pridie</i>), Reims: Leo (<i>Supplices</i>), Pray-kódex, OSPPE: Clemes Alexandrinus (<i>Te igitur</i>). </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Létrehoztam egy külön 'addition' „tag”-et a nem szokványos szövegelemeknek, de ezek a jelen elemzésnek nem képezik tárgyát. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Föltűnő, hogy jellegzetes megfogalmazású rubrikák több különböző forrásban is visszatérnek. Ezek alapján érdemes lesz ellenőrizni, hogy nem bizonyos filológiai (és ennek megfelelően tartalmi) ordótípusokról van-e szó, amelyek több úzususban is megjelenhetnek, azaz nem egyszerűen helyi hagyományt, hanem hagyományok meghatározott csoportjait képviselik. Ha a szöveges együttállások következetesek, akkor kialakítható a miseordók valamiféle tipológiája.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Jellemző, hogy a kora újkorban már léteznek helyi propriumok római ordináriummal (pl. Metz, Aosta, a XVII. századtól Köln, Münster), és római propriumok helyi ordináriummal (pl. XV. századi Melk, Bursfelde, OSB). A saját úzus megőrzése és a kuriális úzus átvétele tehát történhetett modulárisan, a liturgia bizonyos elemeire vonatkozólag, és nem föltétlenül jelentett egységes, mindenre kiterjedő intézkedéscsomagot. </span></p><h3 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">1. TE IGITUR </span></h3><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A pap kezdő pozíciója változatos. A leggyakoribb, hogy összetett kézzel meghajol az oltár előtt, és ebből a helyzetből csókolja meg az oltárt az <i>uti accepta habeas-</i>ra. Ez az alaphelyzet. Másutt (inkább délen) már előtte, a <i>Sanctus </i>vagy a kánont bevezető apológiák alatt meghajolva állt, és épp a kánonra egyenesedett föl. Kezét ekkor is vagy összetette és az oltáron nyugtatta, vagy külön, nem összetéve helyezte az oltárra. Az álló helyzetből kiinduló változatnál jellemző, hogy a <i>Sanctus </i>végeztével fölemeli és széttárja a kezét, szemeit az égre emeli, majd lesüti, és azután teszi le a kezeit. Ez a klasszikus római változat is: voltaképpen egy epikletikus, az isteni jelenlétet alázattal lehívó-megidéző gesztus, amely sok hagyományban a felajánlási rítussor része (is) volt. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Egyedül Mainzban vannak igazi furcsaságok. Ilyen a kánon előtti külön kézmosás és az ostya lábánál rajzolt kereszt. De könnyen lehet, hogy ez valójában az oltárcsók majdani helyére a három áldó ujjal (ld. később) vagy hüvelykujjal rajzolt kereszt, amely széles körben szokásban volt, és a kánon elején Durandus is ír róla, valamint Vallombrosa is jelzi. A kánonkép megcsókolása a kánon előtt ritka, de létezik (Mainz, Halberstadt, dánok); a megfelelő áldások (kereszt: Hereford, Utrecht, <i>sedes maiestatis: </i>Aix, Marseille, Sigüenza, Urgell) általánosabbnak mutatják. Ugyanez másutt a mise elején, az oltárhoz járuláskor volt jellemző. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Te ígitur, clementíssime Pater,</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: Quae verba dicendo sacerdos se ante altare inclinat. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">per Iesum Christum, Fílium tuum, Dóminum nostrum, súpplices rogámus ac pétimus, uti accépta hábeas, et benedícas </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">D: Hic osculatur altare (sacerdos in missa ter osculatur altare, licet quidam novies osculentur | fiunt oscula ipsa manibus super altare depositis. | Nunnulli in locis ipsis osculandis signum crucis cum tribus extensis digitis prius imprimunt, alii tamen in paenultimo et finali <i>Dominus vobiscum </i>nec osculantur altare, nec in illo imprimunt signum crucis, sed se solum ante faciem suam signant, et bene). </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A következő elem az oltárcsók az <i>uti accepta habeas-</i>ra. Ez általánosnak tűnik, de nem mindegy, hova történik. Mindenképpen oltárra helyezett kezekkel végzi a pap. Az észak-francia és főleg anglonormann, breton források mindig az adományoktól jobbra írják elő, de vannak kifejezetten balra és középre rendelt csókok is. Vallombrosa írja, amit Durandus, is, hogy a soron következő csók helyére a pap keresztet rajzol. A csókok valószínűleg a korporálén kívül történtek, így a jobbra előirányzott csókok összefüggésben lehetnek azzal, ha a korporále nem hagyott helyet középen a csóknak. Ez történhetett akkor is, ha az oltár széléhez közel terítették ki, de akkor is, ha visszahajtották pallaként az adományokra. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">OR VII: Hic signat oblationem et calicem tribus vicibus, non tamen sub una cruce, sed separatim singulis singulas faciens cruces. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">hæc </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> dona, hæc </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> múnera, hæc </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> sancta sacrifícia illibáta; </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Végül a három kereszt a <i>haec dona-</i>ra az adományok fölött általános: a pap bal keze az oltáron, jobb kézzel rajzolja őket, három ujjal. Minden középkori forrás, amely részletezi az áldások módját, kitér arra, hogy ezeket a három fölső ujj (hüvelyk, mutató, középső) kinyújtásával és a két alsó (gyűrűs, kisujj) behajlításával végezték, ahogy erről Alácsi Ervin János a </span><a href="http://strigonium.blogspot.com/2020/09/tanitas-keresztvetesrol.html" style="text-decoration-line: none;"><span style="color: #1155cc; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">keresztvetés</span></a><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> kapcsán részletesen írt. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A <i>Te igitur-</i>hoz kötődő változatok tehát a kezdő pozíció, a könyvcsókok megléte és az oltárcsók helye szerint csoportosíthatók. Ezeken kívül sok érdekes rubrika szól a paténatartásról és az adományok fölé vetett keresztek méretéről és alakjáról. Az egyik kedvencem, mely szerint ne legyenek hevenyészettek, és ennek következtében görbék a keresztek, mert „in circuitu impii ambulant”. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; font-family: inherit; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirLjXHiCb2yerZ8S8oDf2Qv61t1tO6ocGwb_yEWPpX1iGJFRvMH7tA_7vd9g-EqBxRCcBsC58mIFr-k2U3KPCaPfSzs6CRYR6T9G3chy_q63uUMP9c_K73hegCOn4nrsZkLfBzH-1k5S1hivR8zl0KgsXrUf3W_oqFC7zF2ZqDTQu--vOIVUOrdHrwYgI/s2160/28.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2160" data-original-width="1631" height="692" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirLjXHiCb2yerZ8S8oDf2Qv61t1tO6ocGwb_yEWPpX1iGJFRvMH7tA_7vd9g-EqBxRCcBsC58mIFr-k2U3KPCaPfSzs6CRYR6T9G3chy_q63uUMP9c_K73hegCOn4nrsZkLfBzH-1k5S1hivR8zl0KgsXrUf3W_oqFC7zF2ZqDTQu--vOIVUOrdHrwYgI/w523-h692/28.jpg" width="523" /></a></span></div><p style="font-family: inherit;"></p><h3 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">2. IN PRIMIS </span></h3><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A szakasz teljesen egységes, mindenütt fölegyenesedve, kiterjesztett kézzel, úgynevezett orans-tartásban mondták az egészet. De, amint később látni fogjuk, az orans tartás nem föltétlenül és kizárólag a kezek vállszélességben és vállmagasságban való kitárását jelentette, mint az újkorban. Érzékelhető a tendencia, hogy a kánon minden egyes szakaszához egyedi, megkülönböztetett testhelyzetet rendeljenek, és az is, hogy a középkor végén, főleg Dél-Európában egyre jobban terjedő kuriális ordó ezeket leegyszerűsítette, mintegy áramvonalasította azzal, hogy az összetett és a diszkréten kiterjesztett kezek két alapvető testhelyzetére redukálta a lehetőségeket. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">In primis, quæ tibi offérimus pro Ecclésia tua sancta, cathólica, quam pacificáre, custodíre, adunáre, et régere dignéris toto orbe terrárum una cum fámulo tuo, papa nostro, </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">N. </span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">et antístite nostro, </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">N. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: Quod vero addunt quidam de antistite et rege, nova traditio est.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A királyt említése a középkor végére Rómán kívül általános, de külön, rubrikában is foglalkozik vele Grenoble, Lleida, Salamanca, Palencia, Sigüenza, Gniezno. Császár (<i>imperator</i>) csak Metzben szerepel. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A <i>me indigno </i>formulát a pápa, püspökök vagy apátok használták az <i>antistite </i>helyett, ha maguk miséztek: pl. Avignon, Gniezno, Cosenza, Montearagón. Le Puy-ben ugyanez lehet, hogy a celebráló papra vonatkozott, tehát nem helyettesítette, hanem kiegészítette a pápára és a püspökre vonatkozó megemlékezést. A beneventán-campaniai könyvek viszont következetesen közölnek egy hosszabb, külön apologetikus szakaszt a papnak önmagáról való megemlékezésül (Capua, Benevento, Albaneta, Monte Cassino, Kotor). </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">Régi monasztikus könyvek a kongregációról is megemlékeznek (Lorsch, Monte Cassino). </span></p><p style="font-family: inherit;"></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">et ómnibus orthodóxis atque cathólicæ et apostólicæ fídei cultóribus.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ezt a szakaszt korai könyvek néha kihagyják, vagy csak utólag illesztik be. Így tesz a Pray-kódex is, összhangban azzal, hogy a <i>Micrologus </i>ezt a kánon fölösleges (<i>superfluum</i>) részének ítéli. A <i>Sacramentarium Gelasianum Vetus-</i>ban eredetileg nincs, a „superscribenda” szavak után áll a királyról való megemlékezéssel együtt, vö. Mohlberg 1981: 1244 (184. o.). </span></p><h3 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbPx7Lw2z1ZiQ01u4bnoe4aQwm-RjSJ5H60EbxqWR8EQTiSObqdpdKJBuVlk_MSQYXtATDzAwlUi6OV384oHxvm256hED4l2hltpM3uSwKuCgIt0vvr2Dlej_C5C5BUJZMbSgNhoGYmokSbX04loSyJqASqt1qKgF_94bzgfx9LQv-eEXGHPzpON-AaQU/s450/Noah_catacombe.jpg" style="font-family: inherit; margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="323" height="695" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbPx7Lw2z1ZiQ01u4bnoe4aQwm-RjSJ5H60EbxqWR8EQTiSObqdpdKJBuVlk_MSQYXtATDzAwlUi6OV384oHxvm256hED4l2hltpM3uSwKuCgIt0vvr2Dlej_C5C5BUJZMbSgNhoGYmokSbX04loSyJqASqt1qKgF_94bzgfx9LQv-eEXGHPzpON-AaQU/w499-h695/Noah_catacombe.jpg" width="499" /></a></span></h3><h3 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">3. MEMENTO DOMINE </span></h3><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ezt mindenütt az előbbi orans pozícióban, a megemlékezések szerves folytatásaként mondja a pap, majd a személyes megemlékezésekre összeteszi a kezét, és utána újra kitárja. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Meménto, Dómine, famulórum famularúmque tuárum, </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">N.</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> et </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">N. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">OR VII: Hic nomina vivorum memorentur, si volueris, sed non dominica die, nisi ceteris diebus. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Különbség mindössze két dologban van. Az egyik a kéztartás a személyes megemlékezés közben: egyes források kifejezetten írják, hogy arcához emeli a kezét, mások azt írják, hogy vagy így, vagy a melle elé teszi, ismét mások kifejezetten hangsúlyozzák, hogy ne emelje az arcához (Grenoble, Calahorra, Toledo, Braga, Cosenza, Gniezno). Egy megjegyzi, hogy csukja be a szemét a megemlékezések közben (pontosabban: hogy nyissa ki utána; ebből derül ki, hogy korábban becsukta őket), és áttételesen erre utal majd a második <i>Memento-</i>ban a szemek becsukása körüli ellentét (ld. ott). Néhol hangsúlyozzák, hogy ne tartson sokáig a megemlékezés, mert veszélyes (nyilván a pap figyelmének elterelődése miatt, amelyre kényesek voltak: Trondheim, Salisbury) vagy unalmas (a hívekre való tekintettel: Toledo, Calahorra, Tarazona). </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A másik különbség, hogy kimondják-e a neveket vagy sem. Általános irányelv, hogy ajakmozgással, aspirálva semmiféle idegen szöveg ne kerüljön a kánonba. A kérdés, hogy a nevek idegen szövegnek minősülnek-e. A Rajna-Alpok vonaltól keletre kifejezetten jellemző a kimondás, ezt a <i>recit* </i>és <i>nomin* </i>szótövek jelzik, nyugaton pedig a nem kimondás, amelyre a <i>mentaliter, in corde, in mente </i>kifejezések és a <i>reminisc*, recol* </i>szótövek utalnak. Ezen belül még a terminológia is helyhez kötött: a <i>reminisc* </i>például észak-francia, a <i>ment* </i>mediterrán forrásokra jellemző. A második <i>Memento-</i>nál részletesebben foglalkoznak azzal, hogy mit jelent mindez a kánon főszövegében megjelenő <i>N. et N. </i>szavakra nézve, azaz mennyire kell őket komolyan venni (ld. ott). </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Érdekes még a megemlékezés témája. A leggyakoribb kifejezés a <i>pro quibus tenetur orare, </i>de van <i>propinqui amici inimici </i>(Zágráb), <i>amici vivi </i>(Agen, Amiens, Le Mans, Poitiers, Tournai, Bazas, Bordeaux), <i>parentes et amici vivi </i>(Le Mans, Poitiers, Tours, Angoulême, Vannes) és rendezett, tételes lista is, hogy milyen kategóriákat kell végiggondolni (Salisbury, Tarazona, Trondheim, Grenoble, Toledo, Cosenza, Segovia, Plasencia). Ugyanezek a listák gyakran jelennek meg a miseelőkészület részeként, hogy ne zavarják vagy „fertőzzék meg” a kánont. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">et ómnium circumstántium, </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Grenoble: Non est hic addendum: <i>Atque omnium fidelium Christianorum, </i>cum in principio canonis fuerit expressum. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A tilalom ellenére ez a kiegészítés gyakori volt. Érdemes lenne <a href="https://usuarium.elte.hu/research/conspectus?f=JTdCJTIydGVybXMlMjI6JTVCJTdCJTIyaXRlbSUyMjolN0IlMjJvcGVyYXRvciUyMjolMjJsaWtlJTIyLCUyMnZhbHVlJTIyOiUyMiUyNWF0cXVlJTIwb21uaXVtJTIwZmlkZWxpdW0lMjBDaHJpc3RpYW5vcnVtJTI1JTIyJTdEJTdEJTVELCUyMm9yZGVyJTIyOm51bGwsJTIyZ3JvdXBzJTIyOiU1QiU1RCwlMjJjb3VudCUyMjpudWxsJTdE" target="_blank">föltérképezni</a> az előfordulásait; egyelőre úgy tűnik, hogy a germán törzsterületen nincs, de tőle keletre és nyugatra is előfordul (Németországban csak szórványosan, a nyugati határvidéken: Münster, Maria Laach, </span><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">Worms</span><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">). Az ultramontán misszále </span><i style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">omnium fidelium vivorum </i><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">szövegváltozattal hozza. Régi könyvek további toldalékokat iktatnak be ide, a legbővebbek a Stowe-misszále és a beneventán térség kiegészítései. </span></p><div style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit; font-weight: 700;">quorum tibi fides cógnita est et nota devótio, </span></span><span style="font-family: inherit; font-weight: 700; white-space: pre-wrap;">pro quibus tibi offérimus, </span></div><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ez a tagmondat a korai kéziratokból hiányzik, és a ciszterci könyvekből később is. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">vel qui tibi ófferunt hoc sacrifícium laudis pro se suísque ómnibus, pro redemptióne animárum suárum, pro spe salútis et incolumitátis suæ, tibíque reddunt vota sua, ætérno Deo, vivo et vero!</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: Innocentius quoque papa statuit, ut ante consecrationem hostiae non recitentur nomina defunctorum. </span></p><h3 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">4. COMMUNICANTES </span></h3><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Sok rubrika utal a saját <i>Communicantes-</i>ekre, de ezeknek nincs rubrikális jelentőségük. Ceremoniálisan a <i>Communicantes </i>előtt vagy annak kezdetén jellemző a kis térdhajtás (<i>parum flect* genua</i>), főleg észak-francia forrásokban, kevés déliben és egy hispánban (València). Hogy mit jelent ez a kis térdhajtás, nem világos; néhol később szó van földig hajtott térdről, amiből következhet valami „pukedliszerű”, kisebb tiszteletadás. Ugyanez ritkán kis meghajlássá szelídül ugyanazon a normann-flamand vidéken (Tournai, Coutances). Ez a kis meghajlás ugyanúgy van megfogalmazva, mint a szent nevekhez kapcsolódó, de nem azonos velük. Ugyanakkor lehet, hogy – legalábbis néhol – azoknak szóló, megelőlegezett tiszteletadást jelentett, mert azok a könyvek, amelyek a kis térhajtással kezdik a <i>Communicantes-</i>t, rendszerint nem utalnak főhajtásra a szent neveknél. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Más helyeken (Németalföld kisugárzásában: Bréma, Münster, Utrecht, Skara, Liège) azzal indul a szakasz, hogy a pap fölemeli és kiterjeszti a kezét. Ez azt föltételezi, hogy a <i>Memento </i>végéig összezárva tartotta őket. Párizsban a <i>descendat brachia </i>nehezen értelmezhető; vsz. ugyanezt jelenti és elírás vagy félrehallás lehet az <i>extendat-</i>ból. Az alaphelyzet ezután és a tiszteletadás után is az egyenes tartás és kiterjesztett kar.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Communicántes, et memóriam venerántes in primis gloriósæ, semper Vírginis Maríæ, Genitrícis Dei et Dómini nostri, Iesu Christi, </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Kis meghajlás, azaz csak a fej meghajtása kíséri a szent nevek említését Máriától Jézusig (<i>parum inclinat/caput inclinat</i>) főleg az újabb mediterrán könyvekben. Ez ritkán van jelezve, és amikor igen, akkor is szórtan, tehát lehet az adott ordinárium részletességének jele, de elképzelhető, hogy a kezdő tiszteletadás alternatívája. A ma szokásos kettős meghajlás a kereszt (Jézus), majd a könyv felé (Mária) nem adatolt, sokkal inkább a folyamatos fejhajtás a két név közé eső hét szó alatt.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">et beatórum apostolórum ac mártyrum tuórum: Petri et Pauli, Andréæ, Iacóbi, Ioánnis, Thomæ, Iacóbi, Philíppi, Bartholomǽi, Matthǽi, Simónis et Thaddǽi, Lini, Cleti, Cleméntis, Xysti, Cornélii, Cypriáni, Lauréntii, Chrysógoni, Ioánnis et Pauli, Cosmæ et Damiáni </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">OR VII: Si fuerit natale sanctorum, hic dicat: <i>Sed et diem natalicii beati </i>illius <i>celebrantes. </i></span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Grenoble: Quibus non sunt adiungendi ulli sanctorum, cum id sit contra ritum sanctae Ecclesiae. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A napi szentről szóló kiegészítés (<i>necnon et illorum/necnon eorum sanctorum quorum hodie sollemnis in conspectu gloriae tuae celebratur triumphus </i>[<i>in toto orbe terrarum</i>]) korai és késői forrásokban is megvan, de csak délen és nyugaton, a germán (gregorián) térségben hiányzik. A Bobbiói misszále is közöl analóg formulát. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Kozma és Damján említésére hüvelykujjával keresztet rajzol az ajkára a pap Lyon térségében két forrásban (Ainay: <i>Signet se super os suum, </i>Grenoble: <i>Hic faciat crucem ante os suum pollice manus dextrae</i>). Hogy miért, az nem világos. Lehet, hogy mert orvosszentek, vagy mert velük végződik a névsor? Mindenesetre nem patrónusok a megfelelő helyeken, tehát csak a kilétük vagy a helyzetük magyarázhatja a jelenséget. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">További szentek elsősorban korai forrásokban tűnnek föl, akkor még, úgy tűnik, szokásban volt a patrónusok vagy a fontos helyi és egyéb szentek (Hilarius, Márton, egyházatyák, Benedek) beiktatása, akár nagyobb mennyiségben is. A SGV-ben: <Dionysii Rustici> et Eleutherii <Hilarii Martini Augustini Gregorii Hieronymi / Benedicti>, vö. Mohlberg 1981: 1246 (184. o.). Később csak Vince gyakori a vértanúk közé beszúrva. Móric megvan Sionban (Agaunum, vagyis a mai Saint-Maurice onnan csak 28 km). Trondheimben Sixtus helyett Szilveszter áll, ami lehet elírás is, de a nidarosi székesegyház egyik románkori kápolnája neki volt szentelve. Az ambrozián kánon kimagaslóan sok egyedi szentet említ. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">et ómnium sanctórum tuórum, quorum méritis precibúsque concédas, ut in ómnibus protectiónis tuæ</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az ‘oltalom’ szóra ábrázoló jelleggel keresztet vet a pap. Ez elég ritka, főleg Észak-Európában szokás (Magdeburg, Viborg, Roskilde, Riga, Gniezno) és elszórtan Észak-Franciaországban (Avranches, Vannes). Gniezno rubrikája sajátos: az arcon és a mellen (<i>facies, pectus</i>) való megjelölést ír. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">muniámur auxílio.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A római ordinárium (és követői: a késői Aosta, Metz is) itt előírja a kezek összetételét. Ez rendszerszerű, minden konklúziót így kezel a misekönyörgések mintájára, de másutt soha nem utal rá rubrika. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Per eúndem Christum, Dóminum nostrum. Amen.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: Secundum quosdam non debet hic responderi <i>Amen, </i>neque usque ad fractionem hostiae. | Hoc tamen non ubique servatur. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">OSPPE: Nota, quod in toto canone non debet dici <i>Amen, </i>nisi cum perventum fuerit ad <i>Per omnia saecula saeculorum </i>ante <i>Pater noster. </i></span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A fönti megjegyzések ellenére a könyvek itt nem, hanem csak a kánon végén beszélnek a konklúziót követő amen elmaradásáról (ld. ott). </span></p><h3 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">5. HANC IGITUR </span></h3><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ez voltaképpen a kánon epiklézis-szakasza, nem elsősorban szöveggel, hanem gesztusokkal kifejezve. Két jellegzetes testhelyzet kapcsolódik hozzá.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Jellemzően meghajolva, összetett kézzel kezdik, és ez tűnik az OR VII alapján az ősibb változatnak, de vannak eltérések a meghajlás mértékében. Van, ahol kifejezetten mélyen történik: <i>profunde/humiliter </i>(Viborg, Kassa), van, ahol közepesen: <i>cum scapulis </i>(Avranches, Coutances, Tournai, Vannes, ez utóbbi mindig a keresztre tekintéssel jár együtt), és van, ahol kicsit (<i>parum, caput</i>), ez magyar-lengyel jellemző (és még Herefordban). </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A másik jellemző gesztus a kezek adományok fölé helyezése, mint ma. Auxerre-ben a pap a kézfejét kereszt alakba téve terjeszti az adományok fölé (a XIV. századi kéziratos és a nyomtatott könyvben is ez van). Ez kifejezetten déli és nyugati hagyomány, csak olasz, spanyol és francia forrásokban található meg, illetve olyan határterületeken mint Németalföld és Genf. Utrecht egyesíti a kettőt: meghajol, majd az adományok fölé terjeszti a kezét (elvileg ezt teheti meghajolva is, ha elég távol áll tőlük vagy elég mély az oltár).</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ritkább, de ismert jelenség ekkor az ostyára tekintés (intenciós vizualizáció, szemben a korábbi keresztre tekintéssel). Ez angol sajátosság (Sarum, York), de Clermont és talán Beauvais is ismeri (ott nem egyértelmű a rubrika). </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Cosenza és Salamanca <i>ritus servandus-</i>a szerint a ministráns közben meggyújtja a fáklyát (intortícium, Sanctus-gyertya) és a pap mögé térdel vele, egyenesen tartva azt, ahogy számos ábrázoláson is látszik. A két rubrika szó szerint azonos, itt is fölmerül, hogy a két könyv ugyanazt a <i>ritus servandus-</i>t tartalmazza. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hanc ígitur oblatiónem servitútis nostræ, sed et cunctæ famíliæ tuæ, </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">OR VII: Hic inclinat se usque ad altare, dicens. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red;"><span style="white-space: pre-wrap;">L: Hinc inclinat se usque ad altare dicens. </span></span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: </span><span style="color: red; font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">Manus in modum crucis extendit. | </span><span style="color: red; font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">Quod tamen alii faciunt, quando dicunt </span><i style="color: red; font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">Hanc igitur. </i><span style="color: red; font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">| Hoc dicendo, sacerdos in quibusdam ecclesiis se profunde inclinat. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A legkorábbi könyvekben itt előfordulhatnak kiegészítések <i>quam tibi offerimus </i>kezdettel, ahogy húsvét és pünkösd nyolcadában később is. Ezek valaha a <i>Communicantes-</i>betétekhez hasonlóan gyakoribb, propriumszerű betoldások voltak. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A kezek kereszt alakban való kiterjesztéséről, amelyet Durandus említ, itt nem találtam adatot egyetlen forrásban sem. Bazas rubrikája részletes, de nem tökéletesen értem. Ha jól sejtem, azt mondja, hogy előbb az oltárra tett kézzel meghajolva áll, majd a <i>quaesumus-</i>ra összeteszi a kezét, vélhetően fölegyenesedik (ld. a Pray párhuzamát alább), az adományok fölé terjeszti a kezeit, majd fölemeli orans tartásba. Ez tehát Utrechthez hasonlóan a meghajlás és az adományok fölé terjesztett kéz összehangolása lenne. A fölegyenesedés pontos helye, amint alább látszik, változatos. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">quǽsumus, Dómine, ut placátus accípias,</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A Pray-kódex szerint itt kel fölegyenesedni. Sens, Vallombrosa: itt visszahúzza a kezét. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">diésque nostros in tua pace dispónas, atque ab ætérna damnatióne</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Rigában itt kereszttel jelöli a mellét. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">nos éripi, et in electórum tuórum iúbeas </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Magdeburg, Konstanz: itt kel fölegyenesedni. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">grege numerári!</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Róma és követői: szokásosan összeteszi a kezét a konklúzióra.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Per Christum, Dóminum nostrum. Amen.</span></p><h3 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir3ObBhbzyE9D1T886x2QUHMWlEtXCDS_OM7xvnElWRQxRZvxMh9nyVAs9P1gUCs_MfJQhzir8vUUF_PrIS-E1GfCes1oVB8LYWi1pfIYUMfhEHlv4rQGrwf1hqOHW4NVh8vBP5yU9wz5L4vJByOGzqzJ2OiVjKtEmyz0hOWAc4Hs5uNquWxWt-FjX2Mc/s400/04martin.jpg" style="font-family: inherit; font-size: 18.72px; margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="350" height="556" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir3ObBhbzyE9D1T886x2QUHMWlEtXCDS_OM7xvnElWRQxRZvxMh9nyVAs9P1gUCs_MfJQhzir8vUUF_PrIS-E1GfCes1oVB8LYWi1pfIYUMfhEHlv4rQGrwf1hqOHW4NVh8vBP5yU9wz5L4vJByOGzqzJ2OiVjKtEmyz0hOWAc4Hs5uNquWxWt-FjX2Mc/w486-h556/04martin.jpg" width="486" /></a></span></h3><h3 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">6. QUAM OBLATIONEM </span></h3><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A germán úzusokra, amelyekben a pap végig meghajolva mondta a <i>Hanc igitur-</i>t, jellemző, hogy ezen a ponton előírják a pap fölegyenesedését. Ez szinte kötelező elem a Rajnától keletre; az <i>erig*/erect* </i>szótő a <i>Quam oblationem </i>előtt „bejósolja” egy könyv keleti eredetét. Cseh könyvek szerint a pap már itt leleplezi a kelyhet (Prága, Žatec). Vélhetően orans tartásban folytatja, de ezt kifejezetten csak Gniezno írja.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ahol volt intenciós vizualizáció előzőleg (az ostyára nézett: </span><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">Beauvais, Sarum, York</span><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">), ott most a kehelyre irányítja a tekintetét. Ez a szokás úgy jeleníti meg a <i>Hanc igitur-</i>t, mint a kenyérre vonatkozó epikletikus imát, és a <i>Quam oblationem-</i>et mint a kehelyre vonatkozót. Ez szemben áll az OR VII alábbi rubrikájával, amely éppen az oblationem szó miatt ezt a szakaszt csak a kenyérre érti. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A spanyoloknál, ahol kezét mindeddig az adományok fölé terjesztette, itt visszahúzza és összeteszi. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">OR VII: Hic erigit se sursum. Solam oblatam hic benedicit. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">L: Hic erigit se sursum. | Hic solam oblatam benedicit. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMJeVxyuYUN8ByKWarq3kjQNfGtJXXzW0DEflMM5TUQoMJTYDmKZ-dru2Q35VgbltgDhJEO6KPgIvzXdfXGYN7oxxclQNLLmoUskAV4SC803AbXnHgc8GaQNnZi2XBY3_LkpVW5RjM1ma4-Ec0p1yTmZ6loMazWf1RjxkG_BopcZUAlX12NBUcM2VzGIk/s703/Quam%20oblationem.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="440" data-original-width="703" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMJeVxyuYUN8ByKWarq3kjQNfGtJXXzW0DEflMM5TUQoMJTYDmKZ-dru2Q35VgbltgDhJEO6KPgIvzXdfXGYN7oxxclQNLLmoUskAV4SC803AbXnHgc8GaQNnZi2XBY3_LkpVW5RjM1ma4-Ec0p1yTmZ6loMazWf1RjxkG_BopcZUAlX12NBUcM2VzGIk/s320/Quam%20oblationem.JPG" width="320" /></a></span></div><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br />Quam oblatiónem tu, Deus, in ómnibus, quǽsumus,</span><p></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az 5 keresztvetés az adományokra általános, amint az is, hogy 3 mindkettő fölött van, majd 2 külön-külön a kenyér és a bor fölött. Calahorra, Montearagón: közben a bal kéz az oltáron nyugszik. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">bene </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> díctam, adscrí </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> ptam, ra </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> tam, </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Vic, Melk: a kezeket föl kell emelni a 3 és a 2 kereszt között, de ez vsz. csak pontosító, elválasztó koreográfiai elem. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">rationábilem acceptabilémque fácere dignéris,</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">OR VII: Hic ambos signat, id est oblationem et calicem. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">L: Hic ambos signat, id est oblationem et calicem. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ut nobis cor </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> pus et sán </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> guis</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Észak-francia, lengyel, cseh adatok: itt fölemeli a kezét, és fölülről összekapcsolja. Nem világos, hogy ez mit jelent, de úgy tűnik, kezét összetéve az adományokra teszi, amint korábban az auxerre-i rubrika mondta (a tipikus kifejezés: <i>iungat manus sursum, </i>sok helyen kiegészítve azzal, hogy <i>super hostiam/panem/sacrificium</i>). Vsz. az oblationem kifejezés miatt néhol hangsúlyozottan csak a kenyér fölé teszi a kezét: ezt csupa francia adat tanúsítja, főleg normannok (Bayeux, Évreux, Lisieux, Sées), de egyebek is. Valence csak a kehelyre helyezteti a kezet (talán praktikus intézkedés, mert az van magasabban és távolabb). Néhány spanyol (Tarazona, Córdoba, Toledo) szerint ezen a ponton a pap nyitott tenyerével <i>(manibus apertis) </i>megérinti a kelyhet és az ostyát. Nem kizárt, hogy a <i>iungat manus </i>sursum azt jelenti, hogy fölülről összekapcsolja velük a kezét, vagy az összekapcsolt kezét rájuk teszi; ebben az esetben a <i>Hanc igitur </i>alatt fölébük terjesztett kezét most közvetlenül ráereszti az adományokra. Ahol néztem, ott ezt a rubrikát a <i>Hanc igitur </i>alatt mindig a kezek adományok fölé nyújtása előzi meg, ami ezt a hipotézist támasztja alá. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">fiat</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A dán könyvek (Koppenhága, Lund, Roskilde) ezen a ponton azt mondják, hogy a pap tegye össze a kezét, majd <i>suscipiat paulisper in altum, </i>de nem teszik egyértelművé, hogy a kezét vagy az adományokat. Nem kizárt, hogy kissé megemelte az adományokat, mert valóban ezt mondja egy lundi adat (<i>hic levet hostiam</i>), mellette egy lapszéli javítással (USU 1138/24). De az északi, német és spanyol forrásokban egyértelműen a kezét emeli föl. Egyszerűen: Bréma, Strängnäs, Poznań, Skara; <i>in altum/sursum: </i>Havelberg, Magdeburg, Prága, Würzburg, Konstanz, Riga, Metz; <i>in caelum: </i>Salzburg, València. Fölemeli, majd összeteszi a kezét: Lleida, Plasencia, Tournai, Ávila, Braga, Cosenza, Montearagón. A gesztus ugyanaz, mint a kánon elején is megjelenő epikletikus mozdulatsor (vö. Messina, Cosenza, Astorga, Sarum, York). </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">dilectíssimi Fílii tui, Dómini nostri, Iesu Christi!</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ezalatt meghajlás lehet: mélyen, végig (Viborg), vagy főhajtás csak Jézus nevére (Salamanca, Calahorra, Montearagón). </span></p><h3 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">7. QUI PRIDIE </span></div></span></h3><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az átváltoztatás a kánon vége mellett a legbővebben rubrikázott szakasz, de meglehetősen egységes. Állandó eleme az ujjak megtörlése az elején (változó, hogy 2 vagy 4 ujjat említenek a könyvek, de úgy tűnik, a 4 itt mindig 2×2-t jelent), a színek megfogása és fölemelése az oltárról, de csak kissé (ahogy a fölajánlásnál is, az oltártól való eltávolítás jelöli ki a konszekráció terét), áldó keresztek rajzolása föléjük, amelyek közül az utóbbihoz a kelyhet újra le kell tenni, hogy csak a bal kézben tartva meg ne billenjen, majd fölmutatásuk és letételük. Állandó elem a kánoni ujjak használatára és a szavak pontos, csöndes, folyamatos kimondására vonatkozó utasítás is. Ha ezeket az egyetemes szabályokról szóló rubrikákat kiiktatjuk, akkor az anyag felére csökken. Ami tényleges úzuskülönbségként változik, az a testhelyzet, a tiszteletadások és a kehely letakarásának módja. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hispán források rendszerint kiemelik, hogy ne lehessen látni a színeket az átváltoztatás előtt. A színek kézbevételét, amelynek tipikus megfogalmazása az <i>accipiat hostiam/panem, </i>nem láttam el külön taggel, és nem jeleztem a letevésüket (<i>pone, depone</i>) sem, mert kézenfekvő. Néhol hangsúlyozzák, hogy az ujjak megtörlése után még nincs tiszteletadás, hiszen még nem változtak át az anyagok, hanem csak konszekráció után.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A konszekráció testhelyzete nem biztos, hogy teljesen egységes. Van, ahol egyértelműen fölegyenesedve kellett mondani az elejét, és a színeket kissé fölemelni közben. Ezt a legrészletesebb mediterrán ordók írják le (Lleida, Plasencia, Salamanca, Cosenza, Grenoble). A kiinduló helyzetben a pap összetett kézzel áll, ahogy a <i>Hanc igitur </i>záró rubrikájából is következik.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Qui prídie, quam paterétur, accépit panem in sanctas ac venerábiles manus suas, et, elevátis óculis in cælum </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A szemek égre emelését, majd azonnali lesütését jellemzően a nyugati és déli források jegyzik, keleten csak egyes északiak (skandinávok, lengyelek, Riga, Bréma, Brandenburg) és az örökké különutas Würzburg. Hagyományos német, cseh, magyar anyagban erről nincs szó, és a franciákban is aránylag ritka. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ad te, Deum, Patrem suum omnipoténtem, tibi grátias agens,</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Itt a pap egyes lengyel ordók szerint megüti a mellét (Gniezno, Krakkó: <i>tundat pectus, </i>a krakkóiban ez csak utólagos lapszéli jegyzet). Braga ugyanezt a konszekráció összefüggésében szükségtelennek mondja. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">bene </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> díxit, fregit,</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Reimsben a megtörést utánzó mozdulatot tesz, de nem töri meg az ostyát. Calahorra kifejezetten kárhoztatja ezt a szokást (<i>sicut aliqui minus docti facere solent</i>), ami megerősíti, hogy valaha létezett.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">dedítque discípulis suis, dicens: Accípite, et manducáte ex hoc omnes!</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Egyes, alább ki is másolt rubrikákból úgy tűnik, szokás volt a szereztetési igék és a konszekrációs aktus túldramatizálása pl. azzal, hogy minden egyes szót lehelet-löketként, mintegy köpködve mondtak rá az ostyára, megcsókolták az ostyát (de pl. Meaux ezt kifejezetten előírja úrfelmutatás előtt), vagy kereszt alakban mozgatták a fejüket a kimondásuk közben. Ez mind a szakramentális-varázslós aspektus eltúlzásának minősült. Előfordul viszont rubrikában előírásként a közvetlen ráolvasás a színekre (Hereford, Bazas: <i>inclinet/inclinans se ad hostiam, </i>Calahorra: <i>quasi vellet coniungere verba cum materia</i>).</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az oltárra könyökölést kifejezetten kevés forrás említi (Lleida, Braga, Cosenza, Salamanca). A fej meghajtása vagy a kis meghajlás bizonyos esetekben talán tiszteletadás, de máskor a szereztetési igék kimondásának pozíciója.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">HOC EST ENIM CORPUS MEUM.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: Dictis verbis illis, sacerdos elevat corpus Christi, et exinde stringit pollices et indices. | In elevatione autem utriusque squilla pulsatur, tunc etiam cerei accenduntur. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Braga: Nec necesse est crucem cum capite hac illac figurare, neque insufflare, nec hostiam vel manus osculari, nec pectus percutere, nec aliquid extra canonem dicere. | Cosenza: Caveat, ne faciat crucem cum ore. | Calahorra: Non tamen ita distinguens singula verba, nec sic respirans in singulis, quasi si quodlibet verbum esset una oratio. Nec est necesse crucem cum capite hac illac figurare, nec hostiam osculari, ut nonnulli faciunt. | Hereford: Nec aliquo modo corpus Christi osculetur, nec ab aliqua parte corpus Christi tangi debet, nisi tantum digitis ad hoc specialiter consecratis. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az <i>enim </i>szó megléte vagy hiánya a korai forrásokban még bizonytalan, később általános. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A test felmutatása általános. Előtte mindenképpen az imádás valamilyen gesztusára kerül sor, amely lehet térdhajtás vagy meghajlás. Ahol nem volt pontosítva, hogy mi a <i>reverentia </i>vagy <i>adoratio, </i>ott térdhajtásnak értelmeztem, a <i>humiliatio-</i>t pedig meghajlásnak, de ez némiképp önkényes, és néha valószínűbb, hogy meghajlást jelentenek. Rómában előtte és utána is térdhajtás van, Calahorrában és Tarazonában előtte térd, utána meghajlás, majd ismét térd. Mindenesetre valamivel több adat van a meghajlásra, mint a térdelésre, és az utóbbiak egy része sem biztos. Óvatosan kijelenthető tehát, hogy a térdhajtás a középkori átlagban ritkább lehetett, és a tiszteletadás jellemzőbb gesztusa a meghajlás volt.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A testet is lefedik a <i>filiola-</i>val (visszahajtható korporále vagy palla, de lehet két különböző palla egyike is) Calahorrában. A tömjént csak Calahorra említi, de használata szélesebb körben föltételezhető, ábrázolásokon is gyakran szerepel. Cosenza, Calahorra és Toledo írja a kazulaemelést. Sarum írja egyedül, hogy a testtel keresztet rajzol a kehely fölött, mielőtt letenné. Le Puy-ben a pap megüti a mellét (<i>percute pectus</i>) a test letétele után és a tiszteletadás előtt (vö. A lengyel szokással és az azt elítélő bragai szöveggel). </span></p><h3 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDwEkFDHzBgJ4jmBaiTR84JW5J-mBugWmfNtM2L_cLZC5WgA5EcR_uKkVLQBdvqQXEc2ZZ12DGvfmkMWiupFNlf00Zk065FqbsdpmAJOVs46IDeqOrytE1MdRq5JYePWuqtf5pNtd68zQzugoqxFr6RP2F_BWciWu2FAW6Ltx-v-COODqzhwpZRX0lXVw/s823/1a.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="788" data-original-width="823" height="439" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDwEkFDHzBgJ4jmBaiTR84JW5J-mBugWmfNtM2L_cLZC5WgA5EcR_uKkVLQBdvqQXEc2ZZ12DGvfmkMWiupFNlf00Zk065FqbsdpmAJOVs46IDeqOrytE1MdRq5JYePWuqtf5pNtd68zQzugoqxFr6RP2F_BWciWu2FAW6Ltx-v-COODqzhwpZRX0lXVw/w457-h439/1a.jpg" width="457" /></a></div><br />8. SIMILI MODO </span></h3><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Símili modo, postquam cenátum est, accípiens et hunc præclárum cálicem</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: Parum elevat calicem. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">in sanctas ac venerábiles manus suas, item tibi grátias agens,</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Gniezno, Krakkó itt is mellverést ír elő, párhuzamosan az előző szakasszal. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: Ut sine periculo calicem benedicat, in altari deponit. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">bene </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> díxit,</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Grenoble, Calahorra, Braga: a test konszekrációja után az áldás már az alsó három ujjal történik, mert a hüvelyk- és mutatóujj már nem választható szét (amiből következik, hogy előtte viszont a fölső hárommal történt). Sarum, OHum és Melk viszont kivételnek veszi az áldásokat a kánoni ujjak összezárása alól (<i>nisi dum facit benedictiones, nisi ad cruces faciendas, praeterquam in signationibus</i>), ugyanígy Astorga, Viviers, Ávila, Bayonne. Lehet, hogy ezzel van összefüggésben az ujjak kehely fölötti megtisztítása is, amit Sarum pl. külön ír (<i>fricet digitos</i>). Ebből az következik, hogy a három fölső ujj és az áldás kapcsolata mély és meghatározó volt (morbid adalék, hogy Formosus pápa holttestéről is ezt a három ujjat vágták le a 897-es ún. hullazsinaton; a pápai áldás a modern korig megőrizte ezt a hagyományt). </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Egyetlen metzi könyvben (2494/369) itt mindkét szín fölött kell keresztet rajzolni (előtte csak a kenyér fölött), de ez annyira egyedi, hogy inkább hibának tűnik. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">dedítque discípulis suis, dicens: Accípite, et bíbite ex eo omnes! </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: Parum tenet elevatum usquedum in altum elevat, ut illum populo ostendat. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">HIC EST ENIM CALIX SÁNGUINIS MEI, NOVI ET ÆTÉRNI TESTAMÉNTI, MYSTÉRIUM FÍDEI, QUI PRO VOBIS ET PRO MULTIS EFFUNDÉTUR IN REMISSIÓNEM PECCATÓRUM.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: Hic autem sacerdos elevat calicem, ut illum populo ostendat. Quaedam ecclesiae duas habent pallas corporales, et ibi elevatur calix coopertus cum altera earum. Aliae vero ecclesiae unam tantam habent pallam, et ibi elevatur absque velamine, discoopertus. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A jellemző az, hogy előtte leleplezik a kelyhet, és a letétele után befödik, de Bragában és Montearagónban valóban betakarva mutatják föl a kelyhet, ahogy Durandus is írja az egyik lehetőségként. Lefedve veszi kézbe a pap Bayonne és Melk szerint is, és utána legalábbis nincs szó a leleplezésről.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A kehely felmutatása általános, de kérdés a felmutatás magassága (amint a kánon végi úrfelmutatásnál is). Angliában azt írják a könyvek, hogy <i>ad caput </i>(York) vagy <i>usque ad pectus vel ultra caput </i>(Sarum). Koppenhága: <i>non multum alte. </i>Montearagón: <i>non debet excedere caput sacerdotis. </i>Ezek mind óvintézkedések lehettek, hogy a túl magas úrfelmutatással ne veszélyeztessék a kehely stabilitását és ezzel a szent vért. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hæc quotiescúmque fecéritis, in mei memóriam faciétis.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: Qui autem calicem discoopertum elevant, illum in hoc loco cum palla corporali cooperiunt. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A Stowe-misszále itt még tartalmaz egy betoldást, későbbi forrásokban már egységes. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A kezek az oltáron nyugszanak a tiszteletadások alatt: Grenoble, Toledo.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Cosenza: a fáklyát eloltják.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Calahorra, Sigüenza: a szubdiákonus itt veszi föl a paténát az oltárról, és tartja a Miatyánkig. A fölajánláskor még nem rejtették el, ahogy egyszerű misében sem volt általános szokás a paténa elrejtése a korporále alá. </span></p><h3 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5BMKiLoYX3t_JDda4dv93sJguyP6YMdxOAGryXRnUfmFifxFhfDrIkCk28IiSXcinHq6gKSHh6G8dzrEhCS3qYtg5K5DjNjDwbvGs0ndZ69EEtLwXlqdQ65Qso1MCanYu_xdRQP4xea8sRsfqIZv_N7OmmfHS__o88mQlEI-sQEIUNfRh-OZGfaYRjrw/s3000/2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="2205" height="588" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5BMKiLoYX3t_JDda4dv93sJguyP6YMdxOAGryXRnUfmFifxFhfDrIkCk28IiSXcinHq6gKSHh6G8dzrEhCS3qYtg5K5DjNjDwbvGs0ndZ69EEtLwXlqdQ65Qso1MCanYu_xdRQP4xea8sRsfqIZv_N7OmmfHS__o88mQlEI-sQEIUNfRh-OZGfaYRjrw/w432-h588/2.jpg" width="432" /></a></div><br />9. UNDE ET MEMORES </span></h3><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ma rendi liturgiák sajátosságaként ismert, de valaha teljesen általános volt itt a kezek kereszt alakban való széttárása. Egyes vélemények szerint ez gesztus a keresztrefeszítést jeleníti meg, és voltaképpen csak a <i>tam beatae passionis </i>szavakra vonatkozik. Van némi bizonytalanság abban, hogy a kezek széttárása pontosan mit jelentett. Az <i>in modum crucis </i>megfogalmazásra 96 adat van, ezek jelentik legbiztosabban a karoknak a törzshöz képest merőleges kiterjesztését. Minden keleti és északi forrás ide tartozik, de nincs köztük egyetlen olasz sem. Aránylag kevesebb a spanyol (10) és a francia adat (48).</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Mindössze 31 rubrika van erről a mozzanatról, ahol az <i>in modum crucis </i>kifejezés nem szerepel, de az <i>extendo </i>ige igen. Ezek vsz. ugyanazt jelentik; Würzburg írja is, hogy az oltár két széle felé terjessze ki a karját. Az <i>erigo </i>ige használata (Mainz) is ezt jelentheti.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Egyes rubrikák csak a kéz fölemeléséről szólnak: Vallombrosa (<i>expassas [sic] ad caelum</i>), Toul (<i>in altum</i>), Skara (<i>expansis manibus</i>). Valószínűleg számolnunk kell tehát egy harmadik lehetőséggel is vállszélességben széttárt és a kereszt alakban kiterjesztett karok mellett: a karok széles, magas, hajlított karral való széttárásával, ahogy manapság a reformált rítusú misékben szokás. Talán erre utal Vienne az ott jellemző <i>modus maiestatis </i>kifejezéssel. Ahol tényleg úgy tűnik, hogy a római gyakorlatból ma is ismert, szűk orans-tartást vett föl a pap, az Ávila (<i>circa humeros</i>), Palencia (<i>paululum extensas</i>), Braga (<i>ante pectus</i>) és a kuriális ordók (Róma, Aosta, Metz: <i>disiunctis manibus</i>). </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Unde et mémores, Dómine, nos, servi tui, sed et plebs tua sancta eiúsdem Christi, Fílii tui, Dómini nostri </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">D: Manus in modum crucis extendit, agoniam illam habitu oculorum et faciei quodammodo repraesentat. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Korai könyvekben gyakori a <i>sumus </i>ige az <i>Unde et memores </i>után. <i>Plebs tua sancta catholica: </i>Nevers, Gniezno. <i>Nos et servi tui: </i>Coimbra. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A Bernoldus-féle Micrologus itt kárhoztatja, ha Krisztus születéséről is megemlékezik a szöveg, amiből kikövetkeztethető, hogy létezett ilyen hagyomány, és valóban létezett. Egyes korai források mellett (Lorsch, Modena, Kotor) későiekben is előfordul (Vallombrosa, Évora, Agen, Le Puy, Bayonne). Bayonne-ban utólag kihúzták, és kivakarták az esztergomi MNS-ből is (XIV. század). Krisztus halálát említi Châlons, születését és halálát is Messina, Cosenza, Metz, és két helyen razúra látható egy X. századi reimsi szakramentáriumban. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit; font-weight: 700;">tam beátæ passiónis, </span></span><span style="font-family: inherit; font-weight: 700; white-space: pre-wrap;">necnon et ab ínferis resurrectiónis,</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: Illas ad se, ut prius, reducens, eas parum erigit. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sed et in cælos gloriósæ ascensiónis,</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: Eas erigit aequaliter usque ad humeros. Ex nunc stringuntur digiti, scilicet pollices et indices, nec disiunguntur, nisi quando oportet hostiam tangi vel signa fieri. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ahol úgy tartják, hogy a karok kiterjesztése csak a szenvedés fölidézéséhez kapcsolódik, ott eddig orans-tartást követnek, és csak ekkor tárják ki a karjukat (pl. Prága, Brandenburg, Bréma, Ratzeburg). Montearagón és Bazas szintén <i>ante pectus </i>tartja a kezét idáig, majd itt kereszt alakban széttárja. Kevesebb helyen, főleg iberoprovanszál területeken (Durandus is odavalósi) és északnémet-lengyel körökben létezik a Durandus által is írt dramatizálás: a pap a passió említésére széttárja a kezét, a pokolraszállásra leereszti, az oltárra helyezi, vagy meghajol, a mennybemenetelre (<i>elevatis manibus ferebatur in caelum, </i>vö. L 24,50–51) följebb emeli. Ilyen összetett rubrikasorok szerepelnek pl. Brandenburg, Bréma, Gniezno, Krakkó, Montearagón, Salamanca, Tarazona, Toledo és Bazas könyveiben. Mivel ezek mind az úzusoknak egy későbbi nemzedékét képviselik, a következő folyamatot föltételezem: </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(1) A klasszikus orans tartás, a szélesen és magasan kiterjesztett kar volt a legeredetibb, ennek visszafogottabb változata a római típusú vállszélességben és -magassában széttárt kar is. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(2) Ezt allegorikusan átértelmezték kereszt-alakra, vagyis a karok fölemelése már egyenesen, merőlegesen történt, és a megfeszített Krisztus jelenítette meg. Ebben szerepet játszhatott az a disszimilációs logika is, amely arra törekedett, hogy a kánon egyes szakaszaihoz különböző, jellegzetes testtartásokat rendeljen. Amint a következő szakaszban kiderül, a klasszikus orans tartás a <i>Supra quae propitio-</i>hoz rendelődött, így az <i>Unde et memores-</i>nek különböznie kellett tőle. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(3) Végül aprólékosan kidolgozták az anamnetikus mozdulkatokat a szét-le-vissza-föl (<i>passio-inferi-resurrectio-ascensio</i>) logika szerint annak jegyében, hogy a mise, és különösen a kánon Krisztus keresztáldozatát dramatikusan is megjelenítse. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">Saint-Brieuc az előbb írtaknál kevésbé dramatizál (nincs alászállás), de itt fölemeli a kezét a kereszt alakból. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Montearagón: fölegyenesedik, a kezét összeteszi.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">offérimus præcláræ maiestáti tuæ de tuis donis ac datis</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Angoloknál és a fősodorbeli franciáknál a pap csak itt ereszti le vagy húzza vissza a kezeit.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az ekkor következő 3+2 kereszt (az OR VII alábbi szavai ellenére) általános: a szakasz analóg a <i>Quam oblationem-</i>mel, azaz 3× mindkét szín, 2× egy-egy szín fölött rajzol keresztet a pap. Legföljebb annyit részleteznek a rubrikák, hogy közben a bal kéz mit csinál, pl. az oltáron nyugszik vagy a kelyhet biztosítja.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">OR VII: Hic quattuor vicibus solam oblatam signat, et in quinta vice super calicem solum crucem faciens. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">L: Hic quattuor vicibus solam oblatam signat, et in quinta vice super calicem solam crucem faciens. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">hóstiam </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> puram, hóstiam </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> sanctam, hóstiam </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> immaculátam, panem </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> sanctum vitæ ætérnæ, et cálicem </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> salútis perpétuæ.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><i>Veram et immaculatam hostiam: </i>Messina, Cosenza. <i>Immolatam hostiam: </i>Salamanca. </span></p><h3 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSCLyteKdVo8Ta8vij6rcQnuutrBE0T3fewfgNwzhD2MULWeAxJT4L91pOHr7VPLr8P0AP0GXZptr0UtwJHkX3rzsEpXSrMaqaOQlLxnFvi4SxwTVvNAV1g8vXGRQFoEQ3WchLM18nlZHgodaESqsCoMw0IwOLOKf22xFeUcdrtuaOIviKFRC6gtZ-GIw/s1261/15.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1185" data-original-width="1261" height="447" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSCLyteKdVo8Ta8vij6rcQnuutrBE0T3fewfgNwzhD2MULWeAxJT4L91pOHr7VPLr8P0AP0GXZptr0UtwJHkX3rzsEpXSrMaqaOQlLxnFvi4SxwTVvNAV1g8vXGRQFoEQ3WchLM18nlZHgodaESqsCoMw0IwOLOKf22xFeUcdrtuaOIviKFRC6gtZ-GIw/w475-h447/15.jpg" width="475" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div>10. SUPRA QUAE PROPITIO </span></h3><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Egyes könyvek ezt a részt hangsúlyosan imádságnak (<i>oratio</i>) nevezik (Arles, Carcassonne, Montearagón). A szakasz közben nincs változás, minden rubrika arról a testhelyzetről szól, amelyben mondják. Két fő megoldás létezik: az imádkozó tartás és a kezek szent színek fölé terjesztése vagy helyette a fölébük hajolás. Az első minden bizonnyal a kereszten imádkozó Krisztust idézi föl, hiszen az előző szakaszt a megfeszítésnek, a következőt pedig a kereszthalálnak feleltette meg az allegorézis. A második lehetőség a szöveget ábrázolja: ahogyan Isten derűs arccal tekint le az áldozatra, úgy jeleníti meg ezt a letekintést, lehajlást, az áldozat elfogadását a pap mozdulata. Nincsenek egyértelmű földrajzi mintázatok, de talán inkább a belső európai területekre (minden német és több francia) jellemző az utóbbi (kezek fölül vagy meghajlás), és a külsőbb területeken az előbbi (karok széttárása). Valószínű, hogy a kézrátétel ezen a ponton reciprok viszonyban van a <i>Hanc igitur </i>alattival: ahol ott nincs kézrátétel (hanem meghajlás), ott itt van, és ahol ott kézrátétel van, ott itt nincs. A hispán, skandináv, magyar és lengyel anyag kevert. Jobban részletezve: </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">1. típus (imádkozó gesztusok): ezeknél ugyanaz a probléma, mint föntebb az <i>Unde et memores-</i>nél. Ritkán, de biztosan létezett a kereszt-alakban kitárt karok testhelyzete itt is. Akkor tekintettem így, ha a forrás egyértelműen utal rá az <i>in modum crucis </i>és az <i>ut prius </i>szavakkal, illetve az egyenességet kifejező <i>erigo </i>ige származékaival (Waldhausen, Gniezno, Krakkó, egyes pozsonyi misszálék). Ennél jóval gyakoribbak azok a rubrikák, amelyekről föntebb föltételeztem, hogy magasabb, széttártabb karú orans tartásra utalnak annál, amelyet a római gyakorlatból megszoktunk, és ez meg is felelne a szakasz <i>oratio </i>jellegének. Akkor vettem így, ha a <i>manus </i>helyett a <i>brachium </i>szó szerepelt vagy az <i>extendo/elevo/levo </i>ige olyan kiegészítésekkel, mint <i>in altum, in caelum, super caput, sursum. </i>Végül létezett a szokott helyeken a római típusú diszkrét karkitárás: Ávila, Córdoba (<i>contra humeros</i>), Lleida-Salamanca (<i>ante pectus</i>), Palencia, Lyon, Metz, Aosta, Cosenza, Róma, Braga. Érdekes, hogy a Pray-kódex is ezt mondja, tehát a <i>Supra quae </i>a magyar ordók legszéttartóbb része, minden lehetőség előfordul. Egyszerűen összetett kézről van szó Thérouanne-ban és Verdunben. Összegezve tehát ezek vagy az előző pozícióba térnek vissza, vagy a kereszt alakról váltanak a <i>modus maiestatis-</i>típusú szélesebb imádkozó tartásra. A megkülönböztetés a rubrikák megfogalmazása alapján nem tökéletesen biztos, de az arányok, tendenciák mindenképpen ezek.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">2. típus (elfogadó gesztusok): kizárólag francia könyvekben a kézrátétel gyakran jár együtt azzal, hogy a pap föltekint közben az égre (<i>ad caelos/sursum</i>), főleg a Loire-tól északra. Érdekes, hogy egyetlen nem franciaként ezt mondja a Miskolci misszále is (<i>levet oculos</i>). Ezzel szemben a szent színekre tekint a pap jóval kevesebb, de szintén csak francia forrás szerint; itt több a déli (Meaux, Saint-Brieuc és Dol mellett: Clermont, Mende, Viviers). A másik sajátosság, ha nem mindkét szín, hanem csak az egyik fölé terjeszti a kezét. A kehely a gyakoribb: ez jellemzően német, sőt rajnai (Mainz, Speyer, Worms és még Würzburg), lengyel (Krakkó, Płock, Poznań), de van két provanszi is (Aix, Embrun). Csak a szent test ritka, de szintén a germán periférián: Utrecht, Strängnäs.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az utóbbinak egy altípusa, amikor nem a kezét teszi a színek fölé, hanem föléjük hajol összetett kézzel (ez gyakorlatilag megegyezhet a szemkontaktusos típussal). Ez is német megoldás (főleg szász: Brandenburg, Havelberg, Magdeburg, Halberstadt mellett Trier, Gniezno), de Astorga is ezt hozza.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Supra quæ propítio ac seréno vultu respícere dignéris, et accépta habére, sícuti accépta habére dignátus es múnera púeri tui, iusti Abel, et sacrifícium patriárchæ nostri, Abrahæ, et, quod tibi óbtulit summus sacérdos tuus, Melchísedech, sanctum sacrifícium, immaculátam hóstiam! </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><i>Vultu aspicere dignare et acceptu(m) habere: </i>korai könyvekben mint Bobbio, Stowe, Poitiers. </span></p><h3 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">11. SUPPLICES TE ROGAMUS </span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span></h3><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Általánosan elterjedt, hogy a pap kezét a mellén keresztbe téve (<i>manibus cancellatis</i>), mégpedig úgy, hogy a jobb legyen fölül (kivéve: Córdoba, Salamanca, ott fordítva), mélyen meghajol az oltár előtt. Ennek elsődleges ihletője nyilvánvalóan a <i>supplex </i>szó használata, amely etimológiailag meggörnyedést, összecsukódást jelent (vö. a magyar komplex, komplikál szavakkal). De a modern, kurializáló spanyolok ezt itt is összetett kézzel való maghajlásra változtatják. Meglehetősen egyértelmű tehát a testhelyzetek szabványosítása a kora újkori, „tridentinizáló” hagyományban, vagyis hogy vagy az összetett, vagy a vállig széttárt kezek pozíciója felé konvergáljon a testtartás, és ne legyen más lehetőség. A lengyel források következetesen úgy fogalmaznak, hogy az oltáron vagy az oltár előtt tartsa keresztben a kezét, és sokszor nincs szó meghajlásról vagy utána fölegyenesedésről; ennek a pontos jelentése nem világos; lehet, hogy nem a mellén tette őket keresztbe, hanem az oltár előtt/fölött, de az is lehet, hogy ugyanazt jelenti, mint másutt. Pray szerint térdig hajol (a középkori papság igen hajlékony lehetett), azt jelezve, hogy Krisztus lehajtván fejét, kiadá lelkét (J 19,30). A Deissmann 60-as jelzetű Isztambuli misszáléban kereszt alakban kitárt karral hajol meg, ami még közvetlenebbül jeleníti meg a kereszthalált. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUYdNPNt_2kGwYyDF6LkxQ9MqOoj3Fnm4indfQvb6y6TadJmrXcMSLmwHF6N3qnNkbL6I0mi7iznEH3qYMn1_tcgip5iu7CyXoXsq29xhyFE576rOvsqAf4GefOy-rN56Yrtpw_sIY9STFxDS6ajNvdbwR_kCJcVtARIeetyiqP3kENBb49oGVYe3UwOg/s729/Supplices.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="524" data-original-width="729" height="230" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUYdNPNt_2kGwYyDF6LkxQ9MqOoj3Fnm4indfQvb6y6TadJmrXcMSLmwHF6N3qnNkbL6I0mi7iznEH3qYMn1_tcgip5iu7CyXoXsq29xhyFE576rOvsqAf4GefOy-rN56Yrtpw_sIY9STFxDS6ajNvdbwR_kCJcVtARIeetyiqP3kENBb49oGVYe3UwOg/s320/Supplices.JPG" width="320" /></a></span></div><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br />OR VII: Hic inclinat se iterum iuxta altare, dicens. </span><p></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">L: Hic inclinat se ante altare dicens. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: Sacerdos inclinans orat, et dicit. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Súpplices te rogámus,</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">OR VII: Hic orat apud se, quod voluerit. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">L. Hic orat apud se quod voluerit, deinde dicit verba haec. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: Stat inclinatus, cancellatis manibus ante pectus. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">omnípotens Deus, iube hæc perférri per manus sancti ángeli tui in sublíme altáre tuum, in conspéctu divínæ maiestátis tuæ, </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><i>Te rogamus et petimus … ex hoc altaris sanctificationis: </i>Stowe, Poitiers. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">OR VII: Hic se erigit, haec verba dicens. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">L. Hic se erigit haec verba dicens. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Calahorra: Caveat, ne faciat aliquod signum aut motum cum cubitis aut capite aut cum ore, ut aliqui facere solent, insufflantes et vertentes caput hac illac. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><i>Angeli tui Michaelis: </i>Messina, Cosenza. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ut, quotquot ex hac altáris participatióne</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: Osculatur semel altare. Quidam ter osculantur, alii bis. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Általános ezen a ponton a fölegyenesedés, majd az oltárcsók, de változik a csókok helye és száma is. Előttük itt gyakoribb a keresztrajzolás említése a csók majdani helyére (Tournai, Coutances, OSPPE, Gniezno, Krakkó). Előfordul közép-jobb-bal (Tarazona), közép-bal-jobb (Grenoble, Lyon, Vienne), csak jobb (Sarum, York, Tournai, Toledo, Coutances, Amiens, Sens), és az oltár széle is (Braga). </span><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">Zágráb is három csókról beszél de nem részletezi a helyüket. </span><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">Változó, hogy a csókok közben a pap külön teszi le a kezeit az oltárra (Lleida, Salamanca, Braga, Cosenza), vagy összetéve (Calahorra). </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sacrosánctum Fílii tui cor </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> pus et sán </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> guinem sumpsérimus, omni bene </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> dictióne cælésti</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A három kereszt jellemzően két külön áldást jelez a két színre, és egy keresztvetést a papnak saját magára. Sarumban csak két keresztről szól a rubrika (<i>super hostiam és in facie sua</i>), de ez rendhagyó és indokolatlan, tehát lehet, hogy egyszerű kihagyás.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">et grátia repleámur.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A római típus a konklúzióra szokás szerint összeteszi a kezét. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Per eúndem Christum, Dóminum nostrum. Amen.</span></p><h3 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">12. MEMENTO ETIAM </span></h3><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ez a rész mindenben párhuzamos az első <i>Memento-</i>val. A kezek összetétele és a megfelelő helyeken lehetőségként archoz emelése is ugyanúgy szerepel (pl. Cosenza, Braga, Lleida igen, Grenoble nem), a kis főhajtás is (Montearagón), de szó van újdonságként a szemeknek a Szentségre irányításáról. Ennek az a jelentősége, amint Toledo kifejti, hogy az első <i>Memento </i>alatt még becsukta a szemét, de ebben már nem teheti, mert szeme előtt van Krisztus, aki előtt nem illik teljesen becsuknia. Ez jellegzetesen spanyol rubrika (a környéken még Bazas, Braga is), de pl. Grenoble szerint itt is becsukja a szemét. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">OR VII: Hic orationes duae dicuntur, una super diptychos, altera post lectionem nominum, et hoc cottidianis vel in agendis tantummodo diebus. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: <i>Memento mei, quaeso, Domine ... memento etiam, Domine, famulis, </i>in qua sacerdos pro se orabat ... sed, quia in multis modernis codicibus oratio illa non invenitur, ideo secundum illos istud etiam superfluit, vel, quod melius est, respicit aliud <i>Memento, </i>quod praecedit. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Amint az OR VII tényként és Durandus lehetőségként írja, itt valaha voltak szövegszerű kiegészítések, és ezek magyarázzák az <i>etiam </i>(is) szó használatát. Az eltűnésük után az első <i>Memento-</i>hoz képest értették az <i>etiam-</i>ot. A tartósan megmaradt kiegészítéseket a megfelelő szövegrészeknél írom. A pap önmagáért mondott betoldása, amelyről Durandus beszél, egy X. századi reimsi könyvben még megvan, de onnan is kihúzták utóbb. A Stowe-misszáléban is vannak betoldások. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Meménto étiam, Dómine, famulórum famularúmque tuárum, </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">N.</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> et </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">N.</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">,</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Grenoble: Hoc in loco maiusculae litterae <i>N. et N., </i>quae in missalibus ponuntur statim post dictionem <i>tuarum, </i>significant, quod sacerdos faciat particularem memoriam defunctorum … quorum nomina singillatim hic tacita mente sunt commemoranda, addens in mente hoc vel aequivalens. | Calahorra: Commemorat sine motu labiorum eos defunctos, quos in specie commemorare tenetur. | Montearagón: Ubi consueverunt etiam poni <i>N. et N. </i>et redire ad verba. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A fönt idézett könyvek külön kitérnek arra, hogy a kánon főszövegében szereplő <i>N. et N. </i>miért nem cáfolja meg az aritkulált kimondásra vonatkozó tilalmat. Albaneta beírja: Márton és Rajnald; ők talán jótevők, alapítványozók lehettek. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">qui nos præcessérunt cum signo fídei, et dórmiunt in somno pacis! </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><i>Et omnium fidelium defunctorum qui nos praecesserunt: </i>Metz, Troyes, Autun, Bayonne, Évora, Braga. Ennél hosszabb kiegészítések következetesen a beneventán térségben fordulnak elő (Albaneta, Monte Cassino, Kotor, Dalmácia: „a feljegyzettek” a diptichonra utal, amelynek bal táblájára az élőket, jobb táblájára az elhunytakat írták; előfordulnak még „az adományozók”, „a temetőben nyugvók”). A két szintén dél-itáliai, de normann könyv (Messina, Cosenza) a celebráns rokonait, az adományozókat és a pap imáit kérőket foglalja a szövegbe. Dél-Franciaországban akadnak még hasonló jelenségek (pl. Agde, Nîmes). </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Montearagón szerint idáig az oltáron van a pap keze, és csak utána emeli föl diszkrét római orans tartásba. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: Fecerat specialem memoriam pro aliquibus, ideo subiicit dicens. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Itt megismétlődik a nevek kimondott vagy csak gondolati említésének kérdése, mint az első <i>Memento-</i>ban. A <i>recit* </i>és a <i>nomina </i>szavak itt is jellemzően germán körben fordulnak elő (és Itáliában: Modena, Spoleto, Verona, régi Monte Cassino is, ami a törésvonal német-római, tehát legkésőbb XI. századi eredetére utal). A germán körből egyedül Brandenburg kivételes: <i>Hic nominate sola intentione fideles mortuos secundum voluntatem propriam </i>(vagyis konkrétan, de beszédaktus nélkül), és Skandinávia is nyugatra hajlik. A <i>reminisc*, recol*, in memoria </i>és a <i>mental*/in mente/in corde </i>kifejezések a gall, angol és hispán anyagban uralkodók. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Olykor tiszteletadás kíséri ezt a részt (Grenoble: <i>reverentia, </i>Lyon: <i>flectat modicum genua, </i>ezek vsz. ugyanazt jelentik), majd rendszerint orans tartásban folytatja. Lehet, hogy ez valamiféle bocsánatkérés a szemkontaktus megszakításáért (amelyről Grenoble kifejezetten szól), ahogyan az oltártól való kifordulásokat is bocsánatkérő oltárcsók előzi meg. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ipsis, Dómine, et ómnibus in Christo quiescéntibus locum refrigérii, lucis et pacis ut indúlgeas, deprecámur.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Itt a római típus logikája föltételezi a kezek összetételét, de nem írják külön. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Per eúndem Christum, Dóminum nostrum. Amen.</span></p><h3 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">13. NOBIS QUOQUE </span></h3><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Általános, hogy a pap megüti a mellét és az első három szót emeltebb hangon mondja. A részletesebb könyvek kitérnek arra, hogy a mellverés ne érintse a kánoni ujjakat, de ez természetesnek számít. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Nobis quoque,</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: Haec verba proferendo, sacerdos paululum expressa voce, percusso pectore, silentium interrumpit. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Általában hangsúlyozzák, hogy kevéssé emeli csak meg a hangját (Brandenburg: <i>voce grosse emissa, </i>de ez bizonyára a <i>lente </i>megfelelője, nem a német „groß” mai jelentése szerint, mert teljesen egyedülálló lenne, és a magyar „öreg”-hez hasonlóan a „groß” tágasat, vastagot is jelent). Utána mindig csöndben folytatja. Előtte és utána, ha foglalkoznak vele, orans tartást írnak elő (Ainay, Tarazona), közben enyhe meghajlást (Córdoba, Lleida). Francia források gyakran meghagyják a lehetőségét a háromszori mellverésnek, de mindig csak az egy alternatívájaként, sosem irányadó, egyetlen lehetőségként. Néhány misszále viszont kifejezetten előírja, hogy csak egyszer (<i>semel: </i>Tournai, Koppenhága, Burgos, Salisbury és több francia, de többen vannak, akik megengedik a hármat). </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">peccatóribus, fámulis tuis, de multitúdine miseratiónum tuárum sperántibus, partem áliquam et societátem donáre dignéris, cum tuis sanctis apóstolis et martýribus, cum Ioánne, Stéphano, Matthía, Bárnaba, Ignátio, Alexándro, Marcellíno, Petro, Felicitáte, Perpétua, Agatha, Lúcia, Agnéte, Cæcília, Anastásia et ómnibus sanctis tuis, intra quorum nos consórtium non æstimátor mériti, sed véniæ, quǽsumus, largítor admítte! Per Christum, Dóminum nostrum.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">További szentek folytathatják a sort, főleg régi forrásokban, de sokkal visszafogottabban, mint az első <i>Memento-</i>nál. Itt is az ambrozián kánon a legbővebb, de az is mértéktartóbb, mint előzőleg. </span><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">A </span><i style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">martyribus </i><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">után betoldja az </span><i style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">atque/ac virginibus-</i><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">t: Capua, Ourense, Évora. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Itt van a Sixtus-napi szőlőáldás helye <i>Infra actionem </i>felirattal (Noyon). Modenában <i>In fractione </i>felirat van ugyanitt (Modena ambrozián terület, és ott létező műfaj a <i>confractorium, </i>de lehet az <i>infra actionem </i>elírása is, és az a valószínűbb). Nagycsütörtökön a betegek olajának szentelése következik itt. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">Számos forrás kiemeli, hogy erre a konklúzióra ne mondjanak </span><i style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">amen-</i><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">t, mindenfelé Európában. Grenoble, Melk, Toledo megmagyarázza, hogy ennek oka a soron következő szakaszt kezdő vonatkozó névmás, vagyis hogy Krisztus említése ne szakadjon el a rá vonatkozó </span><i style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">quem-</i><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">től.</span></p><h3 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg562m3QFUkTyRny-i-V8eZe8XCGcyeNNTA9jRLakWRiEodSaxO0tODGGSBAVGlPlGrLp8x4xSJbQbJtw4Qszla8rS9dwbihLbJafloEPb8-ssojODDhjA9W6zs0-ViGvCrDNlA9QwxhywaCRgFp73LqRrv8-M_uVgQCDiSLdoOOCPkhmw9BsGSQOHmCWU" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="391" data-original-width="925" height="222" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg562m3QFUkTyRny-i-V8eZe8XCGcyeNNTA9jRLakWRiEodSaxO0tODGGSBAVGlPlGrLp8x4xSJbQbJtw4Qszla8rS9dwbihLbJafloEPb8-ssojODDhjA9W6zs0-ViGvCrDNlA9QwxhywaCRgFp73LqRrv8-M_uVgQCDiSLdoOOCPkhmw9BsGSQOHmCWU=w528-h222" width="528" /></a></div><br />14. PER QUEM HAEC OMNIA </span></h3><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A pap kezét a szent színek fölé terjeszti (Ávila, Calahorra, Narbonne), vagy összeteszi (Lleida, Ainay, Cosenza, Braga). A következő rész a kánon talán legbonyolultabb szakasza. Ennek magyarázata az órómai szertartásrendben rejlik, ahol az itt esedékes úrfelmutatást az archidiákonus végezte, és a pápa vetett kereszteket a szent testre és vérre, majd érintette meg a kehely száját két <i>oblatio-</i>val: e két mozzanatot később az áldozópap egy személyben végzi, ezért a kelyhet le kell tennie, bár püspöki misében fönnmarad az ősi változat is. Mindenesetre a két fő variációs tényező az öt kereszt és az úrfelmutatás mikéntje, illetve néhol az érintés mozzanata is fönnmaradt. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">OR VII: Hic archidiaconus, erigens se, venit, et, involvens calicem mappula, levat illum contra domnum papam. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Per quem hæc ómnia, Dómine, semper bona creas,</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A következő szavakra a pap jobbjával 3 keresztet rajzol mindkét szín fölött. Ahol külön írják, ott tudjuk, hogy bal keze az oltáron nyugszik közben (Montearagón, Grenoble). A kehely ezalatt általában még le van takarva, főleg délen (külön is megjegyzik ezt: Auxerre, Tarazona, Zaragoza, Noyon), de előfordul, főleg északnyugaton, ahol már előtte kitakarják (Thérouanne, Verdun, York).</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">OR VII: Hic ambos signat, id est oblationem et calicem, tribus vicibus, singulis singulas faciens cruces. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sanctí </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> ficas, viví </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> ficas, bene </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> dícis, et prǽstas nobis.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">D: Hic sacerdos vel diaconus removet corporale desuper calice, et, calice discooperto, accipiens hostiam, dicit. | Exaltat vocem,</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">et aliquantulum calicem elevat. | Diaconus accedit, et exaltatum parumper sacrificium sive calicem cum corpore de altari, tam ipse, quam sacerdos deponit. | Adhuc in ipsa elevatione tenetur hostia cum quattuor digitis. | Quaedam tamen ecclesiae in primis tribus petitionibus dominicae orationis tenent calicem elevatum. | Diaconus super os depositi calicis corporale deponit. | Diaconus secundum morem quarundam ecclesiarum mensam osculatur altaris, et ... osculatur dextrum armum pontificis. | In quibusdam etiam ecclesiis sacerdos hic hostiam osculatur. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Cosenza, Messina: negyedszerre saját magára is keresztet vet.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ahol eddig le volt fedve a kehely, mint általában, ott ekkor takarják ki, majd öt keresztet rajzolnak a szent testtel a kehely fölött. Ez általános, de hogy a keresztek pontosan hol rajzolódnak, az változatos és bonyolult. Elvileg elképzelhető lenne, hogy ahol nem részletezik a keresztek helyét (tehát egyszerűen azt írják, hogy a kehely fölött 5×), ott a könyvek csak alul vannak rubrikálva. Ám valószínűbb, hogy tényleg ez a kiindulópont, mert az öt Krisztus sebeinek száma, így érvényes szimbolikus szám a kánonban, a szöveg pedig itt nem indokolja a színek megkülönböztetését. Lyonban is ez a differenciálatlan rubrika szerepel, márpedig Lyon rendszerint a legalapvetőbb, legkezdetlegesebb változatot képviseli. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Esztergomban következetesen három keresztről ír a rurbika, de öt van berajzolva a könyvekbe; Kelet-Európára egyébként is jellemző az öt egyforma kereszt. Lehet, hogy ez egy utólagos módosítás nyoma: a korai magyar források még differenciáltak, majd törölték az utolsó két keresztről szóló rubrikát, de elmulasztották ötre módosítani a hármat az első, megmaradt rubrikában. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az öt kereszt 3+2-es elosztása eredetileg a megelőző két ötös keresztvetés analógiájára (<i>Quam oblationem, Unde et memores</i>) történhetett, de utána továbbgondolták szimbolikusan vagy dinamikusan. A szimbolikus megközelítés azt jelenti, hogy az egyes kereszteknek és azok helyzetének jelentést tulajdonítottak (hogy pontosan mit, azt a szerkönyvek nem fejtik ki; Krisztus sebeinek ábrázolása lehetett az egyik szempont); a dinamikus azt, hogy az öt kereszt valamiféle térbeli fokozást, közelítést, szűkülő fókuszt ír le, egyre beljebb hatolva a kehelybe. A kettő gyakran ötvöződik úgy, hogy csak 3 vagy 4 kereszt viselkedik dinamikusan. Alább osztályozom az eseteket:</span></p><h4 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A megkülönböztetés nélküli alaphelyzet: </span></h4><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(0) 5× ugyanúgy: Lyon, Mende, Poitiers, Tours, Troyes, Esztergom (?), OSPPE, Gniezno, Krakkó, Płock, Poznań, Strängnäs, Tournai, Prága, Havelberg, Schleswig, Trier, Astorga, Bayeux, Beauvais, Bordeaux, Carcassonne, Coutances, Évreux, Laon, Le Mans, Le Puy. </span></p><h4 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A 3+2 kereszt és változatai: </span></h4><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(1a) 3× a kehely szájának kerületén, 2× a kehely és önmaga között: Melk, Ávila, Calahorra, Elne, Girona, Urgell, Lleida, Palencia, Agen, Auxerre, Bayonne, Embrun, Grenoble, Metz, Vienne, Viviers, Németújvári misszále, Ultramontán misszále, Aosta, Capua, Cosenza, Róma, Vallombrosa, Braga, Angoulême, Avranches, Bayonne, Beauvais, Bourges, Cambrai, Die, Dol, Lisieux, Metz, Narbonne, Nevers, Párizs, Reims, Saint-Brieuc, Saint-Malo, Senlis, Sens, Soissons (?), Vannes, Utrecht. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(1b) 3× a kehely szájának kerületén, 2× a kehely oldalán (mellette?): Meaux. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(1c) 3× a kehely szájának kerületén, 1× a kehely száján, 1× a kehely és önmaga között: Aix, Marseille. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(1d) 3× a kehely szájának kerületén, 1× a kelyhen túl, 1× a kehely és önmaga között: Langres. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(1e) 3× a kehely szájától egyre befelé haladva, 2× a kehely és önmaga között, de másodjára a kehely lábánál: Koppenhága, Roskilde, Salamanca, Zágráb, Messina, Modena, Montearagón, Tarazona, Toledo, Pécs (negyedszerre: <i>ad labium calicis</i>). </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(1f) 3× a kehely szájától egyre befelé haladva, 1× a kehely és önmaga között, 1× mellette: Riga. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(1g) 3× a kehely szájától egyre befelé haladva, 1× fölötte, mint először, 1× a kehely és önmaga között: Lund, Uppsala, Sarum, Trondheim. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(1h) 3× a kehely szájától egyre befelé haladva, 1× a kehely és önmaga között, 1× fölötte, mint először: OHum, Bazas. </span></p><h4 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A 4+1 kereszt és változatai: </span></h4><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(2a) 4× a kehely fölött és 1× a kehely száján: Liège, Köln, Münster. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(2b) 4× a kehely fölött és 1× mellette/az oltáron/a lábánál: Viborg, Würzburg, Pray, Skara. </span></p><h4 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A 2+1+2 kereszt és változatai: </span></h4><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(3a) 2× a kehely fölött, 1× benne, 2× mellette: Klosterneuburg. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(3b) 2× a kehely fölött, 1× benne, 1× fölötte, mint először, 1× a száján: Mainz, Osnabrück. </span></p><h4 style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; text-align: left;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">5 különböző kereszt: </span></h4><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(4a) A kelyhen túl, belül, messze túl, előtte, mellette vagy benne: Brandenburg. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(4b) A kelyhen túl, fölötte, benne, túl, előtte: Bréma, Hereford. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Néhol írják, hogy a pap közben meghajol (Lleida), illetve meghajol (Vallombrosa, Gniezno) vagy térdet hajt a keresztek előtt (Montearagón, Salamanca, Astorga, Ávila, Cosenza, Róma, Braga, Aix, Meaux). Ez a leleplezett szent vérnek szól, és a kurializáló könyvekben a keresztek után is megismétlődik, más kánon alatti tiszteletadások keretező logikája szerint. A fölegyenesedést utána jellemzően a modern, kurializáló ordók jegyzik.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">OR VII: Hic levat domnus papa oblationes duas usque ad oram calicis, et, tangens eum de oblationibus, tenente illum archidiacono. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Per </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> ipsum et cum </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> ipso et in </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> ipso est tibi, Deo, Patri </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> omnipoténti in unitáte Spíritus </span><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">+</span><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Sancti omnis honor et glória.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Itt került sor egy második úrfelmutatásra, de ennek módja és mértéke változatos volt, alább osztályozom a lehetőségeket: </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(1) Egyáltalán nincs szó elevációról (de ki sincs zárva), csak a szent testnek a kehelyhez érintéséről (Liège, Mainz, Köln, Münster, OPraem) vagy a kehely fölé tartásáról (Žatec, Osnabrück, Grenoble, Valence). Ez utóbbi rubrika néha a kis elevációhoz kapcsolódik, így lehet, hogy máskor is feltételezi. Ez áll legközelebb az OR VII szövegéhez, amelyben az archidiákonus emeli föl a kelyhet, és a pápa érinti azt meg csak az <i>oblatio-</i>kkal. Ez az eredete annak a szokásnak is, amikor csak a testet emelik föl ezen a ponton. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(2) Elevációt írnak elő, de nem részletezik, hogyan: Halberstadt, Magdeburg (csak <i>hostiam</i>), Riga (mindkettőt). </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">(3) Hangsúlyosan kis elevációról van szó (</span><i style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">parum, aliquantulum</i><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">), két szín alatt: magyarok és olaszok általában, Melk, Bréma, Skara, Braga, Calahorra, Bayeux, Coutances, Agen, Vienne. Sigüenza: a pap az oltárra könyököl, fejét meghajtja, és úgy emeli föl a színeket.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(4) A nép is látja, csak a szent testet emelik föl, jobb kézzel: uralkodóan észak-francia megoldás, Utrecht is követi, délen még Die, Ainay, Astorga, Ávila. Klosterneuburg is csak az <i>oblata-</i>t említi.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">Ami a testhelyzeteket illeti, a pap ezután térdet hajt vagy mélyen meghajol, és kezét az oltárra teszi (Koppenhága, Hereford, Sarum, Cosenza, OHum, modern spanyolok). De van, ahol széttárja a kezét (Elne, Aix, Marseille, Angoulême, Bayonne, és általában mindenütt, ahol jobb kézzel nagy úrfelmutatást végzett csak a szent testtel), vagy széttárja és összeteszi a kezét (Urgell). A részletesebb források némelyike pontosítja, hogy a fennhangra váltás előtt vissza kell tenni a testet a kehely lábához.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A konklúziót mindig fennhangon mondja a pap. Sok rubrika már a Miatyánk tónusát részletezi; közvetve ez és a kottázás is föltételezi, hogy innentől fennhangra vált. Részben ennek köszönhető szakaszhoz kapcsolódó a rubrikák kiugró mennyisége. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A <i>Cum ipso </i>szakaszt mintegy tropizálja néhány úzus, kihasználva, hogy végre a kánon változhatatlan szövegének határterületére érkezett (ahogyan a kánont bevezető szövegek is előfordulnak a <i>Sanctus </i>alatt vagy után). Ezek mind az iberoprovanszál területekről valók (Vic, Lleida, Pamplona, Carcassonne). Valamivel bőbeszédűbb az ambrozián kánon és egy dalmát beneventán ordó kánonja is. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">OR VII: Tunc dicit in altum. </span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Per ómnia sǽcula sæculórum. Amen.</span></p><p dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="color: red; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">OR VII: Tunc reponit oblationes in altare, et dicit in altum: <i>Oremus. </i>Deinde dicit: <i>Praeceptis salutaribus … </i></span></p></span></span>Földváry Miklós Istvánhttp://www.blogger.com/profile/03940069584626978743noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-53770758970926811242022-12-06T09:21:00.000+01:002022-12-06T09:21:07.398+01:00Az Esztergomi benedikcionále áldása Szent Miklós napjára<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjtx4i4VKGHC5LTnAQP0anTzRpu6PFuPpuiW5UTMfZfl4ONYQ9QJkB9czeUQCOhF1ddI5ZFgEpQQSA5CBu0rNWTJUb9PBHiggAMyN1UInT0j4pRxsc9hfRW6RjUn0RRyRGkxmyU3vufUwaWDZpKKWoERF6QNo0ZluIFuvTFCCahSiYB-Aaw-qkjGyx-" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="341" data-original-width="761" height="224" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjtx4i4VKGHC5LTnAQP0anTzRpu6PFuPpuiW5UTMfZfl4ONYQ9QJkB9czeUQCOhF1ddI5ZFgEpQQSA5CBu0rNWTJUb9PBHiggAMyN1UInT0j4pRxsc9hfRW6RjUn0RRyRGkxmyU3vufUwaWDZpKKWoERF6QNo0ZluIFuvTFCCahSiYB-Aaw-qkjGyx-=w502-h224" width="502" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjQVMj18V-MnRXLyIiB0f7LcPuMeaivELNY3Vg6zU0SI-hidtKhOfKGpZhz6KGoxmKSBXWBSimGn4jp4RNzLhhqb6nCvzgeBV0Qgkp-gwuKoz-OYKlNH130t-PKT5tVwkP4S4l2yOWPfJwB2gzZ98WGtk36kY3f5OiUxLz-C1HJWO4Z3-Dii_qinDvg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="676" data-original-width="761" height="377" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjQVMj18V-MnRXLyIiB0f7LcPuMeaivELNY3Vg6zU0SI-hidtKhOfKGpZhz6KGoxmKSBXWBSimGn4jp4RNzLhhqb6nCvzgeBV0Qgkp-gwuKoz-OYKlNH130t-PKT5tVwkP4S4l2yOWPfJwB2gzZ98WGtk36kY3f5OiUxLz-C1HJWO4Z3-Dii_qinDvg=w501-h377" width="501" /></a></div><br /><i><span style="font-size: large;">Rege, Domine, corda plebis tuæ per arma iustitiæ,
absterge ab illa lasciviam carnis iniquæ, ut, quæ optat, beato Nicolao,
confessore tuo intercedente, obtineat, qui, te inspirante, tres eripuit
virgines auri splendore ab obsceno stupri fœtore.</span></i><p></p>
<p class="MRH-BSmagyar"><i><span style="font-size: large;">Obtineat, quæsumus, Domine, in tremendo tuo examine
sententiam potius remissoris, quam iudicis, qui tres iuvenes pro tuo nomine
defendit a crudeli censura comitis, iniuste illos damnantis. </span></i></p>
<p class="MRH-BSmagyar"><i><span style="font-size: large;">Ipsius precibus, Domine, inter varia huius mundi
discrimina protegat nos tuæ fortitudinis dextera, quæ, suis protensa meritis,
ne sævientis mergerentur fluctibus maris, te invocantibus affuit nautis. </span></i></p><p class="MRH-BSmagyar"><i><span style="font-size: large;"><br /></span></i></p>
<p class="MRH-BSmagyar"><span style="font-size: large;">Vezéreld, Urunk, az igazság fegyverzetében a te népednek
szívét, töröld le róla az álnok test bujaságát, hogy elnyerje, amit kíván, Szent
Miklós, a te hitvallód közbenjárására, aki ihletésedre az arany tündöklésével megszabadította
a három szüzet a meggyaláztatás fertőjétől!</span></p>
<p class="MRH-BSmagyar"><span style="font-size: large;">Eszközölje ki, kérünk, Urunk, a te rettenetes
vizsgálatodkor, hogy inkább felments, semmint bíróként ítélj, ő, aki a három
ifjút a te nevedért megvédte a kegyetlen ítélettől, mellyel a helytartó igaztalanul
sújtotta őket! </span></p>
<p class="MRH-BSmagyar"><span style="font-size: large;">Az ő fohászkodásaiért, Urunk, e világ sokféle válságai
közepette oltalmazzon minket a te erősséges jobbod, mely az ő érdemeiért
kiterjesztve, hogy a dühöngő hullámokban el ne merüljenek, a téged szólító
hajósoknak is megjelent! </span></p><p class="MRH-BSmagyar"><span style="font-size: large;"><br /></span></p>
<p class="MRH-commentarius"><span style="font-size: medium;"><b>Fordítói jegyzet | </b>A biblikusabb „igazság
fegyverzete által” helyett jobb a „-ban/-ben”, mert maga a vezetett nép ölti
fel a fegyverzetet, nem a vezetés történik a fegyverzet segítségével. A
szórendben törekedtem a rövidebb kólonok érzékeltetésére, ezért a szintagmák
sorrendje néhol nem az eredeti. Az <i>obsceno … foetore:</i> „förtelmes bűz”
helyett magyarul talán elég a „fertő”, a <i>stuprum</i> pedig, mivel a
legendában kényszerű, inkább „meggyaláztatás”, semmint „paráznaság” vagy
hasonlók. A második tag élén álló <i>obtineat:</i> „nyerje el” más értelemben
szerepel, mint az első tagban. Jóllehet a nép is elnyerhetné az enyhébb
ítéletet, az alanyi mellékmondat utána Miklósra vonatkozik, ami egyértelműbb,
ha az állítmányt „eszközölje ki”-vel adom vissza. A „válság” lehet, hogy kissé
kiszól a szövegből, de azt hiszem, a <i>discrimen</i> (mint sorsforduló vagy
éles döntési helyzet) legkifejezőbb fordítása. </span></p>
<p class="MRH-commentarius"><span style="font-size: medium;"><b>Kommentár |</b> Egy korábbról már ismert áldás első
tagjának átdolgozása és újakkal való kiegészítése. Ilyen értelemben vett
kísérletezések, új stílusban készült saját áldások voltak a 15. nyári
vasárnaptól (200.) megjelenő rövid (2. típusú) tételek, és ilyen lesz a záró
Szent Kereszt-áldás is (286.). Az eredetije egy, 3. típusú „gall” áldás Szent
Iván Nyakavágására (<span style="font-variant: small-caps;">Moeller</span> 254). Ezeknek
fő jellegzetességük, hogy orációszerűek, második személyben Istenhez (azaz nem
a gyülekezethez, mint általában) szóló tagokból és rövid, kiegyenlítetlen, gyakran
rímes szakaszokból állnak össze, szemben az uralkodó, „vizigót” áldások <i>gravitas-</i>ával
(vö. az előző Cecília- és az András-áldással, 249–250.). Különösen a harmadik
tagban föltűnő, hogy töredezett szövegelemeket milyen nagyívű hyperbatonok
fogják össze. A tartalmi háttér a Miklós-legenda három jelenete: a három, apjuk
által kurválkodásra szánt szűz megsegítése az ablakon át bedobott aranyakkal;
az igazságtalanul elítélt három katona tettleges megmentése a vesztőhelyen
(Miklós ráveti magát a hóhérra, és elveszi tőle a kardját); a viharba került
hajósok megszabadítása (pl. <i>Legenda aurea</i> 16–17.). A legenda egyébként
ilyen terjedelemben nem mutatható ki a zsolozsmában, az esztergomi breviáriumok
hat nokturnusának nem is rövid olvasmányait a jóval részletesebben elmesélt
„Mikulás-történet” (a három szűzé) tölti ki (Br dig. 874.). A legenda-alapú
szöveget azonban végig biblikus nyelvezet szövi át. Ilyen az eredeti áldásban
is meglévő, de itt sem idegenszerű <i>per arma iustitiae:</i> „az igazság
fegyverzete által” a 2K 6,7 fordulata, amely egyrészt ádvent első vasárnapi
szentleckéből (R 13,12: <i>induamur arma lucis: </i>„öltsük föl a világosság
fegyverzetét”), másrészt az azonos szövegű nagyböjti antifónából (<i>Per arma
iustitiae</i>) közismert. Használata a BS kontextusában fölidézi egyrészt az
első ádventi vasárnapnak az ünnephez való közelségét, másrészt Miklós harcias és
böjtölő természetét, amely gyermekkorának történeteiben (csecsemőként szerdán
és pénteken csak egyszer szopott) és a második hivatkozott csodában
megnyilvánul. Szintén biblikus a zsoltárokból jól ismert motívum, a <i>tuae
fortitudinis dextera … protensa:</i> „a te erősséges jobbod kiterjesztve”,
amelynek közvetlen mintája talán az Is 62,8: <i>in dextera sua et brachio
fortitudinis suae,</i> kontaminálva az Ószövetségben lépten-nyomon előforduló <i>brachio
extento:</i> „kiterjesztett karral” fordulattal (a <i>protensa</i> ennek a
„megbolondítása”, ezzel az igekötővel nem fordul elő a Vulgatában). Izaiás az
ádventi zsolozsmák folyamatos olvasmánya, de szorosabb perikopális kapcsolat
itt nem mutatható ki. Figyelemreméltó, hogy a prófécia folytatása a gabonáról
szól (<i>si dedero triticum tuum ultra cibum inimicis suis:</i> „nem adom többé
a te búzádat eleségül a te ellenségeidnek”), és a 3. tagban említett hajósok
története Miklós gabonacsodájával folytatódik, így az elhallgatott búza-motívum
afféle <i>tertium comparationis</i> a legenda és a bibliai hely között. Az
időben közeli ádvent első vasárnapi áldásokból kerülhetett ide az <i>in
tremendo tuo examine:</i> „a te rettenetes vizsgálatodkor”, amely az 1–2.
áldásban is szerepelt, közvetítésükkel pedig Nagy Szent Gergelyre megy vissza
(ld. ott). Végül a BS szóhasználati jellegzetessége az <i>inspiratio: </i>„ihletés”
említése, amely a gyűjteményben további három helyen szerepel, mindig saját áldásokban.
</span></p>Földváry Miklós Istvánhttp://www.blogger.com/profile/03940069584626978743noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-90558563795712945782022-11-04T09:09:00.002+01:002022-11-04T09:09:42.849+01:00Megrendelhető az Agendarius és előzménye, az Obsequiale<p><span style="font-size: medium;">A Magyar Egyházzenei Társaság webshopján keresztül beszerezhetővé vált az októberben bemutatott Telegdi-féle Agendarius. A kötet a latinul nem tudóknak is izgalmas forrás: egyedülálló XVI. századi népnyelvű magyarázatokat és buzdításokat tartalmaz a szentségekről és szentelményekről, sőt az első magyarul fönnmaradt (és aktualitását azóta sem vesztett) lelkitükröt a gyóntatási ordó részeként. Az október 13-i konferencia és bemutató hanganyaga is letölthető, meghallgatható <a href="https://drive.google.com/drive/folders/1XPIimPwKaui69eCsMA_I1fcrH2TwNfGE?usp=share_link" target="_blank">innen</a>. </span></p><p><span style="font-size: medium;">A könyvek megrendeléséhez kattintson az ismertetők címére! </span></p><p><span style="font-size: medium;"><a href="https://egyhazzene.hu/online-konyvesbolt/varga-benjamin-obsequiale-strigoniense-1490-1560/" target="_blank"></a></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAK4prakWEBngcbkXqHTokF_Fuz-bkGFysk30PCtxN5v-h63sU8e0db-IBGge-xQFsl3KkbNNtZp0S0ywKI6gWhq-uqIJjtNXwXJ4Dqy8SIv_vwvXFRFvqvmWxVD3S1itcLtiCKp9wBQPZ3W4XZ8Qn2ihdUU9UX04epGbvgIKpxKH1prR11v4acT7J/s1063/Obsequiale.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="752" data-original-width="1063" height="376" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAK4prakWEBngcbkXqHTokF_Fuz-bkGFysk30PCtxN5v-h63sU8e0db-IBGge-xQFsl3KkbNNtZp0S0ywKI6gWhq-uqIJjtNXwXJ4Dqy8SIv_vwvXFRFvqvmWxVD3S1itcLtiCKp9wBQPZ3W4XZ8Qn2ihdUU9UX04epGbvgIKpxKH1prR11v4acT7J/w534-h376/Obsequiale.JPG" width="534" /></span></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://egyhazzene.hu/online-konyvesbolt/varga-benjamin-obsequiale-strigoniense-1490-1560/" style="text-align: left;" target="_blank"><span style="font-size: medium;"><b>OBSEQUIALE STRIGONIENSE</b></span></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both;"><span style="font-size: medium;">Azokat a rítusokat, amelyek kívül esnek a mise és a zsolozsma szokásos menetén és kiszolgáltatásuk nem püspöki kiváltság, az újkorban a rituálénak nevezett könyvtípus tartalmazta. A rituale megnevezés azonban csak a római rituále XVII. századi elterjedésével vált közkeletűvé; azelőtt az agenda, a manuale, vagy (egy viszonylag szűk, jellegzetesen közép-európai körben) az obsequiale volt használatos. Az esztergomi obsequiale egyike a korai nyomtatványkor Magyarországon legnépszerűbb kiadványainak: legalább kilenc kiadást megért az 1490 és 1560 közti időszakban. Az utókor érdeklődésére elsősorban azért tarthat számot, mert ez a magyar középkor első és egyben utolsó forrása, amely részletesen és a teljesség igényével közli az emberi élet nagy határhelyzeteihez kötődő szertartások hazai változatát, és mert ez az egyetlen forrás, amelynek tartalma végigkövethető az esztergomi úzus közel ezer évén át, azaz hidat képez a XI. századi kezdetek és az utolsó, XX. század eleji fejlemények között.</span></div><div class="separator" style="clear: both;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div><span style="font-size: medium;"><br /></span></div></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghJ8JX1FV51alnmlaBhvHTsm-heJcWTthLyXqPVVfnAotF-zVixxc_GcD6qJbIg1ZD9WfLc2fkizIS9SIftayZkAaADw1zmESS_cqOmuSEcke3xL9v-tM6w6bDlu7NfXw_8HAXUmf-3oJoLiBUqzU4QcbUb20zdM2uT9Lae2YraZoNyAaUhAfxPHG2/s1043/Agendarius.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="725" data-original-width="1043" height="370" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghJ8JX1FV51alnmlaBhvHTsm-heJcWTthLyXqPVVfnAotF-zVixxc_GcD6qJbIg1ZD9WfLc2fkizIS9SIftayZkAaADw1zmESS_cqOmuSEcke3xL9v-tM6w6bDlu7NfXw_8HAXUmf-3oJoLiBUqzU4QcbUb20zdM2uT9Lae2YraZoNyAaUhAfxPHG2/w533-h370/Agendarius.JPG" width="533" /></span></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://egyhazzene.hu/online-konyvesbolt/varga-benjamin-agendarius-strigoniensis-15831596/" style="text-align: left;" target="_blank"><span style="font-size: medium;"><b>AGENDARIUS STRIGONIENSIS</b></span></a></div></div><div><span style="background-color: white;"><div><span face="Calibri, Helvetica, sans-serif" style="font-size: medium;"><br /></span></div><div><span face="Calibri, Helvetica, sans-serif" style="font-size: medium;">Telegdi Miklós a tridenti zsinat vége és a sajátosan magyar liturgia föladása, Oláh Miklós és Pázmány Péter érseksége között működött, a török hódoltság legnagyobb kiterjedése és a reformáció megállíthatatlannak látszó terjedése idején. Egyszerre volt a hagyomány őre és merész újító. Nevéhez fűződik az esztergomi úzus utolsó hiteles, de már újkori szellemben szerkesztett normaszövege, az 1580-as ordináriuskönyv kiadása is. Az Agendarius más úton jár. A középkori örökséget mind a szertartásrend, mind a szövegek szintjén radikálisan egyszerűsíti; e tekintetben egy, a XI. század óta folytonos gyakorlattal szakít. Ellentételezésül magas színvonalú magyarázó beszédeket ad a lelkipásztorkodó papság és népnyelvű szertartásszövegeket a hívek kezébe. Jóllehet a nem egyházmegyés, hanem országos érvényességű rituálék kibocsátása, a szentségi-szentelményi rítusok rövidítése és a népnyelvűség bővebb alkalmazása az egész korra jellemző folyamat, az Agendariust következetessége és minősége is az átlag fölé emeli. A XV–XVI. század nyomtatott rituáléinak áttekintése után kijelenthetjük, hogy egy sem akad köztük, amely hozzá hasonló. A jelen kötetben először jelenik meg Telegdi barátja és munkatársa, Mossóczy Zakariás még merészebb, de kéziratban maradt, immár egészen népnyelvű rituále-kísérlete. A két főpap kezdeményezései torzók: a középkori előzményektől elszakadtak, de alig találtak folytatásra a Pázmány-kori konszolidáció során. Fölbecsülhetetlen forrásai a liturgia mellett a magyar néprajznak, nyelv- és irodalomtörténetnek, de még inkább megrendítő emlékei a XVI. század végi egyházi értelmiség útkeresésének. </span></div><div style="font-family: Calibri, Helvetica, sans-serif; font-size: 16px;"><br /></div></span></div>Földváry Miklós Istvánhttp://www.blogger.com/profile/03940069584626978743noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-16665070010592323062022-09-24T19:28:00.001+02:002022-09-24T19:35:59.508+02:00Survival vagy revival? Zsidó elemek a római liturgiában<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAeKfevGOoAkORFx19bjBp3jejW3vnQazWXxchXGUuyvnbNp8qypnsLzDr6K465CYZhuGBQ77ZvjDLCUcWrv6SH56tnyyAOu-RmzxegcMZm6zXEhtW4YZCA-KZCSwcN5A-g_aFuzO1MBZGiNktQj_oy0tvrEi2jLFVVkZcjVCg2EqEfaIvQntlkBDw/s1600/Rosh-Hashanah.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1201" data-original-width="1600" height="415" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAeKfevGOoAkORFx19bjBp3jejW3vnQazWXxchXGUuyvnbNp8qypnsLzDr6K465CYZhuGBQ77ZvjDLCUcWrv6SH56tnyyAOu-RmzxegcMZm6zXEhtW4YZCA-KZCSwcN5A-g_aFuzO1MBZGiNktQj_oy0tvrEi2jLFVVkZcjVCg2EqEfaIvQntlkBDw/w554-h415/Rosh-Hashanah.jpeg" width="554" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">I. </span></div><p></p><p><span style="font-size: medium;">Néhány évvel ezelőtt élénk társadalmi vitát váltott ki — az egyházi nyilvánosság határait túllépve — XVI. Benedek pápa intézkedése, amellyel szélesebb körben hozzáférhetővé tette, sőt a megreformált változattal egyenrangúnak nyilvánította a római katolikus liturgia hagyományos formáját. A kritikusok népes táborának egyik kedvelt ellenérve volt, miszerint a hagyományos liturgia antijudaista lenne. E vélemény emblematikus hivatkozási alapja a zsidókért mondandó nagypénteki könyörgés volt, amely az Ószövetség népét hűtlennek és az ígéretek újszövetségi beteljesülésére vakoknak mondta. A fölvetés annyira érzékeny területet érintett, hogy a pápa hamarosan egy újonnan fogalmazott, stílusában enyhébb változatot hirdetett ki kötelezőnek.</span></p><p><span style="font-size: medium;">Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a problematika csak a XX. század történelmi traumáinak következtében, utólag vetődött föl. A nagypénteki könyörgés kérdése, és tágabb értelemben a zsidóság iránti pozitív elfogultság következményei már a ’20-as években fölmerültek, méghozzá a katolikus Egyház legfelsőbb köreiben. Akkor azonban a liturgia változatlanságának igénye még visszatartotta a kezdeményezéseket. Később ezek az akadályok egyre inkább elhárultak, ami végeredményükben ellentétes, de eljárásukat tekintve hasonló eredményekre vezetett. Csak néhány példát említve:</span></p><p><span style="font-size: medium;">(1) A kifejezett antiszemitizmus az egyházi életet sem kímélte. Megtörténhetett, vagy legalábbis bizonyos körökben fölmerülhetett a zsidó elemek, sőt az egész Ószövetség kiiktatása például azokban a mozgalmakban, amelyek a nácizmussal kiegyeztek, de a kereszténységet mint valamiféle nemzeti hagyományt fönntartották. A legjellemzőbb példán, a német evangélikus egyház megalkuvó irányzatán kívül így gondolkodtak egyes szlovák, magyar vagy horvát szélsőségesek is. </span></p><p><span style="font-size: medium;">(2) Ugyanakkor léteztek, sőt máig befolyásosak a katolikus Egyházban olyan karizmatikus mozgalmak, amelyek nagyban merítenek a neoprotestáns szabadegyházi közösségek gyakorlatából. Ezek meghatározó vonása a deklarált filoszemitizmus, amely a zsidó vagy annak vélt szokások, sőt általában az orientális, nemritkán érzelmeskedő gesztusok iránti előszeretetben mutatkozik meg. Ez jellemző például a Neokatekumenális Útra vagy a Nyolc Boldogság Közösségre. </span></p><p><span style="font-size: medium;">(3) Míg az előző két jelenség megmaradt az egyházi életen kívül, illetve annak peremvidékén, egy harmadik meghatározó vonásává vált a ’70-es években végrehajtott liturgiareformnak. Ennek vezérmotívuma az archaizálás: bizonyos zsidó gesztusok és szövegek átvétele azzal az érveléssel, hogy bizonyára ez volt a zsidóságból származó Jézus, az apostolok és az őskeresztények gyakorlata. Ennek jegyében értékelődtek föl például a <i>Didaché </i>című II. századi zsidókeresztény irat szertartási utasításai, és kerültek be elsősorban a mise felajánlási liturgiájába a kiddus mintájára szerkesztett imák. </span></p><p><span style="font-size: medium;">A három magatartás közös vonása, hogy elutasítják az őket közvetlenül megelőző, történelmi adatokkal igazolható hagyományt, azzal szemben érzületükben és elvileg is kritikusak, s olyan elemek révén kísérelnek meg hangot adni a zsidóság iránti rokon- vagy ellenszenvnek, amelyek korábban nem voltak jelen saját hagyományukban.</span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">II. </span></p><p><span style="font-size: medium;">A mondottakkal szemben mintegy három pillanatképpel szeretném fölhívni a figyelmet egy másik lehetőségre. Mindhárom vázolt jelenség szerves része volt a katolikus liturgiának az első keresztény évezredre visszanyúlóan, megkérdőjelezhetetlen és szoros kapcsolatban állnak a zsidó gyakorlattal, az utóbbi évtizedek reformjai, amelyek elvileg kereszténység és zsidóság közeledését célozták meg, mégis leszámoltak velük. A három jelenség keletkezési ideje, típusa és jelentősége más és más, de éppen ezért alkalmasak arra, hogy a lehetőségek teljes spektrumát megjelenítsék.</span></p><p><span style="font-size: medium;">(1) Egykor magam is átéltem, és azokon a barátaimon, hallgatóimon keresztül, akikkel közösen látogattunk zsinagógát, újra és újra megtapasztalom azt a kultúrsokkot, amelyet a zsidó istentisztelet jelent. A fogékony keresztény vagy keresztény tapasztalati háttérből érkező hallgató általában azzal az elvárással tér be a zsinagógába, hogy ősi, keleties dallamokat hall majd, valami olyat, amilyen az artisztikus-ríkatós kántorének, amelyet koncerteken, fölvételeken is rendre hallani lehet. Ehhez képest csalódnia kell, mert néhány, akkor is inkább paraliturgikus „számtól” eltekintve az istentisztelet nagy részében ezt hallja: az előimádkozó néhány szót énekel, utána hosszú csönd, mormogás, beszélgetés, várakozás, majd ismét néhány szó ének, és így tovább. Az istentisztelet nagy részében csönd és látszólagos szervezetlenség uralkodik a közös és egységes ének, fölolvasás, imádság helyett. </span></p><p><span style="font-size: medium;">Ma, amikor személyesen és a világháló révén fölvételről is egyre több embernek van módja megtapasztalni a katolikus mise régi formáját, meglepően hasonló tapasztalatokat lehet szerezni. E liturgiában ugyanis nem a „háttal misézés” és nem a latin nyelv jelentik a legnagyobb meglepetést. Ezekről a legalapvetőbb tájékozottság mellett már előre lehet tudni, és egyik sem kizárólagos tulajdona a régi rítusnak, elvileg mindkettő megvalósulhat a modern liturgiában is. Nem, a meglepetést, a „kultúrsokkot” — különösen a régi rítus azon formáiban, amikor kórus és/vagy a nép éneke nem hangzik széles felületeken („csendes mise”, <i>missa lecta</i>) — elsősorban az jelenti, hogy a szertartás szövegeinek nagyobb és fontosabb része csöndben hangzik el. Aki misekönyvből próbálná követni a szövegeket, alig hall belőlük valamit, és amit hall, az is szinte tartalmatlan, ismétlődő, formuláris szöveg. A felajánlás kezdetén a pap ennyit recitál: <i>Dominus vobiscum </i>(Az Úr legyen veletek), a nép felel: <i>Et cum spiritu tuo </i>(És a te lelkeddel); ismét a pap: <i>Oremus </i>(Könyörögjünk), majd csöndben folytatja. Hosszú szünet után: <i>Per omnia saecula saeculorum </i>(Mindörökkön örökké), a nép felel: <i>Amen, </i>ismét a pap: <i>Dominus vobiscum, </i>és így tovább. Egy kevéssel hosszabb, immár szép szövegű és dallamú tétel, a prefáció azt az illúziót kelti, hogy végre lesz szellemi és esztétikai táplálék, de a <i>Sanctus </i>(Szent vagy) után ismét csak hosszú, még hosszabb csönd következik, majd: <i>Per omnia saecula saeculorum. </i>A zsolozsmában és más rítusokban ugyanígy hangzik el a két alapimádság, a Miatyánk és a Hiszekegy: hangos kezdőszavak, mormogás, majd az utolsó két tagmondat hangosan.</span></p><p><span style="font-size: medium;">(2) Közismert, hogy a zsidó liturgikus év legsűrűbb időszaka ősszel van, amikor szep-tember vagy kora október táján egymást érik a legnagyobb ünnepek: az újév, az engesztelőnap, a sátoros ünnep és a Tóra Öröme. A keresztény ünnepkörök ehhez képest húsvét és karácsony, nagyjából tehát a tavaszi napéjegyenlőség és a téli napforduló köré szerveződnek. A húsvét eredetileg is zsidó ünnep, a karácsonynak pedig kissé erőltetett, de funkcionálisan hellyel-közzel meggyőző megfelelője kezd lenni a hanuka. Mégis feltűnő, hogy az őszi napéjegyenlőség táján, amikor a zsidó istentiszteleti élet a legintenzívebb, a kereszténységben látszólag tökéletes uborkaszezon van. Nem meglepő, hogy a kozmikus ciklus ünnepeire oly érzékeny Rudolf Steiner és az ő antropozófiai irányzata (ma ezek révén közvetve a Waldorf-intézmények) a szeptember 29-ei Szent Mihály-ünnepben próbáltak és próbálnak pótolni valami ilyesmit.</span></p><p><span style="font-size: medium;">Pedig a római liturgia ősidőktől fogva ismer egy mozgó ünnepsorozatot, a szeptember harmadik hetének szerdáját, péntekjét, majd csúcspontként szombatját kitöltő őszi évnegyedes böjtöt, népiesen kántorböjtöt <i>(ieiunium quattuor temporum). </i>Ilyen böjtök nevüknek megfelelően minden évszakban vannak, témájuk az engesztelés, a hálaadás egyes jellemzően biblikus termények: a gabona, a bor és az olaj betakarításáért, és az emberiség zsengéjének fölajánlása papszentelések formájában. A XI. századtól kezdve a téli kántorböjt az ádvent, a tavaszi a nagyböjt, a nyári a pünkösd összefüggésébe került, és veszítette el jelentőségét. Az őszi kántorböjt azonban megmaradt mindennemű interferencia nélkül. Nehéz lett volna vele mit kezdeni, legföljebb szüreti hálaadásnak lehetne értelmezni, de miseszövegei félreérthetetlen irányokat jelölnek ki.</span></p><p><span style="font-size: medium;">A szerdai mise introitusa: „Fújjátok meg a harsonát (sófárt) a hónap kezdetén, mert ez a parancsolat Izráelben!” (Ps 80,4) A második olvasmány arról szól, ahogyan Ezsdrás a hetedik hónap első napján előhozta és felolvasta a népnek Mózes könyveit. (2Esr/ Neh 8,1–10) Szombaton az első olvasmány témája: e hetedik hónap tizedik napján az engesztelés szent ünnepét tartsátok meg, semmi munkát azon ne végezzetek, a nyugalom sabbatjaként üljétek meg, és estétől estéig tartsátok meg a ti szombatjaitokat. (Lv 23,26–32) A második olvasmányban: a hetedik hónap tizenötödik napjától hét napon át tartsatok ünnepet, az első és a nyolcadik napon sabbatot tartsatok, és lakjatok sátrakban hét napon át, hogy megtudják utódaitok: sátrakban rendeltem, hogy lakjanak Izráel fiai, midőn kivezettem őket Egyiptom földjéről. (39–43) Ugyanezt ismétli meg a mise áldozási éneke, és az ószövetségi Templomról és a szombatról elmélkedik a szentlecke (H 9,2–12) és az evangélium (L 13,6–17) is. Az őszi kántorböjt tehát, különösen annak szombatja egymás után idézi föl az újév, azaz a kürtharsogás napja <i>(jóm hatterúá), </i>a tóraadás, az engesztelőnap és a sátoros ünnep tényét éppen szeptemberben, a római a hetedik hónapban, amely nagyjából a zsidó <i>tisrí-</i>nek felel meg.</span></p><p><span style="font-size: medium;">(3) Végül egy hangsúlyozottan „műzsidó” szertartást idézek föl. Körülbelül a X. században szinte mozgalomként hatotta át a latin Egyházat a törekvés, hogy szertartási életében kifejezésre juttassa a folytonosságot az ószövetségi papsággal, Templommal és áldozati kultusszal. Ide tartozott már valamivel korábban a papok és püspökök olajjal való felkenése, illetve egyes ruhadarabok, például az Áron mellköveinek megfelelő racionále használata. </span></p><p><span style="font-size: medium;">De a legteljesebben végiggondolt, leggazdagabb ilyen rítussor talán a templomszenteléshez kapcsolódik. Középpontjában az oltárba építendő ereklyék állnak, de ez itt kevésbé lényeges. Fontosabb, hogy az ereklyék egy rudakon hordozható ládában vannak, amely pontosan megfelel a frigyszekrénynek. A ládát a dedikáció („hanuka”) előtti estén egy sátorban helyezik el, amely a pusztai hajlék modellje — a sátor képe egyébként is végigkíséri az isteni jelenlét minden megnyilvánulását a körmeneti baldachintól a tabernákulum függönyén át a kehelyvélumig. A szentelés napján a ládát szerpapok veszik vállukra, akiket az ünnepélyes latin terminológia levitáknak nevez. A menet előtt tömjénező halad, amely a füstoszlopot képviseli. Mindeközben az elhangzó énektételek is kifejezésre juttatják, hogy ami történik, az a pusztai vándorláshoz, közelebbről pedig a frigyszekrény fölemeléséhez és Jeruzsálembe viteléhez hasonló, pontosabban annak beteljesülése. A kőből épített templom fölszentelési imái maguk is Salamon fölszentelő imájából kölcsönöznek. (3Rg 8,12–53, 2Par 6,14–42)</span></p><p><span style="font-size: medium;">Zsidó örökségről itt két okból sem beszélhetünk. Egyrészt azért nem, mert meglehetősen jól ismerjük ugyanezen szertartások korábbi változatait, amelyekben nem hangsúlyos vagy egyáltalán nincs is jelen a judaizáló elem. Másrészt azért nem, mert a zsidóság maga nyilvánvalóan nem gyakorolta, legföljebb bibliai, talmudi és rituális emlékezetében őrizte a Templom és a hozzá, illetve előzményeihez kapcsolódó kultusz emlékét. Amit látunk, az tudatosan kigondolt, választott, akart alkotás, egy egész kor kreatív igyekezetének tárgya és eredménye. </span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">III. </span></p><p><span style="font-size: medium;">Mindezek nincsenek meg, pontosabban kifejezetten el lettek törölve a megújított római liturgiában. Nem kétséges, hogy ilyen gesztusok, szövegek, szimbólumok nem születhettek antijudaista érzületből. De az is világos, hogy nem tartoznak az ősidőkből fönnmaradt előzmények kategóriájába. Mindezt a kereszténység nem vehette át a zsidóságtól. Inkább mondhatók <i>revival-</i>nek, semmint <i>survival-</i>nek.</span></p><p><span style="font-size: medium;">De gondolkodjunk el kissé! Bármennyire is elképzelhető, sőt rokonszenves ma egy olyan verseny, amelyben két keresztény liturgiaváltozat azon mérkőzik, hogy melyikük a zsidósabb, egy ilyen polémia visszavetítése a késő ókorra vagy a középkorra naivitás lenne. A korai kereszténységre azért nem jellemzők a túlélő jelenségek, mert ott és akkor elsődleges szempont volt egyrészt annak megmutatása a zsidóság felé, hogy a kereszténység valami újat, többet jelent; másrészt annak megmutatása a pogányság felé, hogy a kereszténység nem valami egzotikus misztériumvallás, egy a sok közül, most éppen Palesztinából. Nem arról van szó tehát, hogy a keresztény liturgia a zsidó liturgiából nőtt ki, és fokozatosan elvesztette ezt a jellegét, hanem éppen fordítva: egy eredetileg kevésbé „zsidós” liturgia vált idővel egyre „zsidósabbá”. A keresztény liturgiának ezek a valóban judaizáló elemei tehát később keletkeztek, akkor, amikor az Egyház társadalmi és kulturális biztonságérzetét már semmi nem fenyegette. </span></p><p><span style="font-size: medium;">De ezekben a korokban a zsidóság a legjobb esetben is csak megtűrt kisebbség, és nem követésre érdemes minta volt. Mi késztette tehát a „győztes” keresztény felekezetet arra, hogy a sosemvolt örökséget mesterségesen pótolja? Azt hiszem az, hogy a keresztény Egyház egyszerűen zsidóbb akart lenni a zsidóknál. A fogalom, amely viszonyukat leírja, nem a <i>survival, </i>nem is a <i>revival, </i>hanem a versengés: az <i>aemulatio.</i> </span></p>Földváry Miklós Istvánhttp://www.blogger.com/profile/03940069584626978743noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-9757102741119776822022-08-14T20:24:00.003+02:002022-09-23T19:47:59.810+02:00Ének vagy felolvasás?<p><span style="font-size: medium;">A hagyományos római liturgiában – és az ólatin, keleti és ókeleti
liturgiákban ugyanígy – minden fennhangon megszólaló szöveg énekelt szöveg. A
XX. századi reformok előtt a csöndes mise elméletileg egyet jelentett a
magánmisével, még akkor is, ha általános, sőt számos helyen többségi gyakorlat
volt a „nyilvános magánmise”, amikor az oltárnál folyó csöndes szertartáson
nemcsak részt vett a gyülekezet, hanem vele párhuzamosan énekelt is – nem a
mise ordináriumát és propriumát, hanem a csöndes szertartást
értelmező-kommentáló miseénekeket. A hivatalos szabályok eszményi világában
azonban ez nem számított énekelt, különösen nem ünnepélyes misének. Az
ünnepélyes misében – természetesen ismét csak elméletileg – énekelve kellett,
hogy elhangozzék az ordinárium, a proprium, és mindaz, amit a pap, az
asszisztencia és a gyülekezet fennhangon imádkozott: a bevezető dialógusok, a
könyörgések, a prefáció, a Miatyánk és az összes olvasmány.</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ami nem énekelve szólalt meg, az nem számított fennhangon
való megszólalásnak. A pap legszentebb, titokzatos szövegei: a felajánlás, a
kánon és az áldozás körüli imák csöndben, a pap és az asszisztencia közti
dialógusok halk beszédhangon szóltak; ez utóbbiak valamely énektétel
takarásában: a lépcsőima az introitussal, a felajánlás vége az offertóriummal
egyidejűleg. A két látszólagos kivétel a prédikáció és az áldozás előtti
dialógus: ezek egyike sem része a hivatalos miseliturgiának. A misét befejező,
beszédhangon adott áldást is úgy írják le a XX. század közepén a források, mint
a záróének közben mondott tételt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Kevesen tudják, hogy még a megreformált római rítust
szabályozó – és soha be nem tartott – rendelkezés sem szakított teljesen ezzel
a hagyománnyal. Az 1967-ben kiadott <i>Musicam sacram </i>instrukció engedményképpen
lehetővé teszi ugyan, hogy az énekelt és ünnepélyes mise egyes tételei prózában
szólaljanak meg, de hierarchikus sorba rendezi őket, és megtiltja az
alacsonyabb fokozathoz tartozók énekes megszólaltatását akkor, ha a magasabb
fokozathoz tartozók prózában hangoznak el. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi
rubrikák szerint is szabálytalan minden olyan mise, ahol például népének kíséri
a felajánlást, vagy elhangzik az énekelt miseordinárium, de a celebráns
prózában mondja a prefációt, a könyörgéseket és a Miatyánkot!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">E szabályozás zenei mostohagyermekei kétségkívül az
olvasmányok. Az instrukció az utolsó fokozat utolsó kategóriájába sorolja őket,
és ha ez nem lenne elég, még azt a homályos kitételt is teszi, hogy „kivéve, ha
ének nélkül helyesebbnek látszik azokat olvasni”. De vajon mi vezetett az
olvasmányok éneklésének ehhez az elsorvadásához, sőt elsorvasztásához?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Az egyik tényező biztosan a liturgia oktató jellegének
előtérbe kerülése a megszentelő és hódolati aspektussal szemben. A szertartás
ebben az összefüggésben nem <i>ex opere operato </i>működő kegyelmi erő, amely a
résztvevők értelmi-érzelmi állapotától függetlenül is hat rájuk (ami viszont
nem jelenti azt, hogy a résztvevőknek ne lenne kívánatos és gyümölcsöző
értelmileg-érzelmileg ráhangolódniuk), sem nem elsősorban Istenre irányuló
szolgálat és hódolat, hanem a hívekre irányuló oktatás-nevelés, ami a tudati és
erkölcsi tartalmakat illeti, és megrendítő-lelkesítő performansz, ami a nem
szöveges, nem gondolati elemeket illeti. A zenének legföljebb ebben az utóbbi
összefüggésben lehet szerepe.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A jelenség nem legújabb kori hanyatlás eredménye. Az egész
XIX–XX. századi liturgikus megújulási mozgalom erősen intellektuális volt:
ideálja a művelt hívő, aki fordításokat és kommentárokat forgatva készül a
liturgiára, vesz részt a liturgián; az aktív hívő, aki az értelmi-érzelmi
jelenléten túl válaszaival, testhelyzetével öntudatosan és látványosan
bekapcsolódik. Ennek a szemléletnek a tanúi Pius Parsch és Szunyogh Xavér
Ferenc nagyhatású művei, kiadványai, vagy az 1961-es <i>Collectio rituum
</i>„agyonmagyarázott” szentségkiszolgáltatásai.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">De a folyamat nem itt kezdődött. Az „egyszerre kint s bent”
megközelítés, hogy tudniillik a szertartások résztvevői, végzői egyszersmind
gondolkodnak a szertartásokról, hogy a közvetlen cselekvésen túl egy párhuzamos
valóságban mentálisan „tornáztatják” magukat, sőt ezt tekintik a hiteles,
odaadó részvétel feltételének, már a középkori liturgiamagyarázatokban jelen
van, európai kultúránk alapvető tendenciája. Különösen határozottá azonban a
bibliai olvasmányoknál vált. A protestáns reformáció Szentírás-központúsága a tridenti
zsinat utáni korszakban meghallgatásra talált: a bibliai szövegek rangja
helyreállt az őket egykor háttérbe szorító költeményekkel vagy legendákkal,
prédikációkkal szemben. A janzenista ihletésű neo-gallikán liturgiák nem álltak
meg itt sem. A „több Szentírást” jelszava a liturgikus könyveket változatos
bibliai szöveggyűjteményekké, amolyan igeolvasási útmutatókká tette. Ha kevésbé
radikálisan is, a II. vatikáni zsinat utáni reformok ehhez az előzményhez
nyúltak vissza, és egyben ökumenikus gesztust próbáltak tenni, amikor lemondtak
a „fölösleges ismétlődésekről”, és több, változatosabb bibliai szakaszt
építettek a megreformált szertartásrendbe. A liturgiatörténet fintora, hogy
ezzel az ökumenikus gesztussal eltávolodtak az összes keleti keresztény egyház,
de az evangélikusok és az anglikánok bibliaolvasási gyakorlatától is.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A másik tényező az ének általános kiszorulása az európai
polgári társadalom életéből. „Amerikai férfi csak akkor énekel, ha részeg” –
mondta egy jeles egyházzenész-prelátus az Egyesült Államokból. Valóban: a
XX–XXI. században az ének a rendkívüli élethelyzetek, a kisebbségek, az
alacsonyabb társadalmi osztályok sajátja. Ezért az egyre nagyobb intellektuális
bevonódást igénylő vallásos társadalom egyre kevésbé alkalmas az énekes bevonódásra.
Ez a helyzet hívta életre a liturgikus megújulási mozgalom utolsó szakaszában,
de még a II. vatikáni zsinat előtt a dialógusmise intézményét. Ebben a
miseformában a gyülekezet nemcsak az asszisztencia válaszaiba, hanem elvileg a
szkóla „énekeibe” is bekapcsolódott – prózában.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A papság ugyanebből az egyre kevésbé és kevesebbet éneklő
társadalomból került ki. Az olvasmányok éneklését ezért két tényező nehezítette
egyszerre. Egyfelől az olvasmányok bibliai szövegek voltak, amelyeket a
közfelfogás a liturgia par excellence oktató szövegeinek tartott: figyelni
kellett rájuk, érteni kellett őket. Másfelől klerikusoknak fönntartott szövegek
voltak: nem szólaltathatta meg őket akárki. Ha volt is a közösségben énekelni
tudó és akaró személy, az evangéliumot csak fölszentelt diákonus vagy pap
olvashatta, és a többi olvasmánynál is előnyt élvezett az, aki lektorként vagy
– annak idején – alszerpapként szolgált. Az a probléma, hogy a hivatal vagy az
alkalmasság élvezzen-e előnyt, máig érezteti hatását, például a passióéneklésnél.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A harmadik tényező a liturgikus zene professzionalizálódása,
szintén már a középkor óta. Ha a liturgia szöveges tartalmának célja az
oktatás-nevelés, a nem szöveges tartalom célja pedig a megrendítés-lelkesítés,
akkor a liturgia céljaira legalkalmasabb zene az, amelyik
érzelmileg-indulatilag a leghatásosabb. A hatásosság pedig állandóan változik,
egyrészt a kor ízlésével, másrészt a megszólaltatás művészi minőségével. Minden
kor embere érzékenyebb azokra a művészi eszközökre, amelyek körülveszik,
amelyekkel együtt nőtt föl, amelyek saját kultúrájának alaphangulatából,
életérzéséből fakadnak. A többit, ha egyáltalán foglalkozik velük, el kell
sajátítania. Magától értődő, hogy nagyobb hatást tesznek rá a professzionális
előadók, akik az adott stílus vagy műfaj megszólaltatására szakosodtak. Ebben
az értelemben az egyházi zene szükségképpen válik egyre kortársibbá és egyre
bonyolultabbá.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ám a liturgia olyan felület, ahol egy ezzel ellentétes
tendencia is érvényesül: a hagyományosság. A rítus emberi, kulturális,
társadalmi szinten abból meríti erejét, hogy nem korhoz, egyénhez vagy
közösséghez kötött. Aki a rítust végzi, az egy, az emberléptékűnél nagyobb,
tereket és korokat átívelő folyamat részének tudja magát. A múlt presztízs:
rendszerint még a liturgikus reformok bevezetői sem arra büszkék, hogy mennyire
innovatívak, hanem arra hivatkoznak, hogy voltaképpen ősi, feledésbe merült
hagyományokhoz nyúlnak vissza. Ugyanez vonatkozik az egyetemességre: jóllehet
mindig voltak, és egyre inkább vannak „rétegliturgiák”, a szertartás élményként
is mindenekelőtt közösségi élmény, amelynek rendeltetése egy kultúrákra,
népekre, életkori, társadalmi, műveltségi csoportokra töredezett Egyház
egységbe forrasztása. Ha nem így lenne, nem merülne föl újra meg újra az igény
városmissziókra, pápalátogatásokra, eucharisztikus kongresszusokra. De éppen a
hagyományosság és az ebből fakadó presztízs teszi annyira vonzóvá a liturgiát
mint a kreativitás terepét. Az alkotó, aki liturgikus művet alkot, vagy művét
liturgikus közegben helyezi el, nincs többé kiszolgáltatva a közízlés
változásának. Műve tartós, közönsége biztosítva van, részévé válik a tereken és
korokon átívelő, megszentelt folyamatnak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ez az ellentét a szertartási funkció és a funkciót betöltő
alkotás fokozatos elszakadásához vezet. Funkció a templomépület, az oltár,
rajta a terítő vagy a kehely, a szobor vagy a festmény; de a funkciót betöltő
alkotás jellege változhat a kor ízlésével, mérete, gazdagsága, minősége pedig a
használó intézmény és közösség igényességével, gazdagságával együtt. Ugyanígy a
zenében: funkció lehet az ordinárium, a proprium, a zsoltározás, de a szöveg és
a jellegzetes műfaji, terjedelmi, szerkezeti elemek megtartása mellett bármely
dallam betöltheti.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A funkció olykor apropóvá, sőt alibivé válik. Ilyenkor már a
műfaji, terjedelmi, szerkezeti elemek sem számítanak, és előfordul, hogy a
szöveg sem. A Machaut-mise Kyriéje még alternál, de 8–10 perces terjedelmével
már szétfeszíti a szertartási kereteket. Tallis negyvenszólamú <i>Spem in alium-</i>a
még liturgikus szöveg, de szakismeretek nélkül senki meg nem mondaná, hogy
eredetileg Eszter könyvének szeptemberi zsolozsmaolvasmányaihoz tartozó
responzórium. Barokk szerzők tetszőleges szövegű motettákat vagy szöveg nélküli
orgonadarabokat neveznek offertóriumnak, a bécsi klasszika templomi szonátái
pedig világias hangulatú kamaraművek az el nem hangzó propriumtételek
pótlására.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Köztes állomás volt ezen az úton az érett középkor, amely
nemcsak a liturgikus szöveget, hanem annak hagyományos zenei nyelvét is
tiszteletben tartotta. Ami először képlékennyé vált, az a műfajokat elválasztó
határvonal, de ez a jelenség nemcsak követi, hanem sokak szerint meg is előzi
az európai cantus planus klasszikus korszakát. A liturgikus egyszólamúság több
ezer tételt számláló törzsanyaga évszázadokkal az első lejegyzés előtt kellett,
hogy létrejöjjön. Nemcsak az első hangjelzett, hanem az első szöveges emlékek
is már egy olyan kiforrott, történelmileg rétegzett anyagot képviselnek,
amelynek megalkotásához szerzők, hagyományozók, intézmények és főleg idő
kellettek.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A gregorián ének szöveges és kottás forrásokkal adatolt
történetére jellemző, hogy az egyes liturgikus műfajok meghatározott
dallamtípusokat, motívumokat használnak. Azoknál a műfajoknál is, amelyeknek
minden vagy szinte minden dallama egyedi, megállapíthatók a műfaj egészére
jellemző vonások a terjedelem, a szerkezet, a szöveg-dallam kapcsolat, a
hangnemi lehetőségek kihasználása terén. Egyes dallamelemek ugyanakkor arról
árulkodnak, hogy ez nem volt mindig így. Ismerünk traktus-motívumokat használó
graduálét, responzórium-motívumokat használó kommúniót, az offertóriumok zenei
alkata pedig akár tételenként eltérhet: a rövid, recitatív, antifónaszerű tétel
ugyanazt a szerepet tölti be, mint a hosszú, virtuóz, monumentális alkotás.
Egyes kutatók úgy látják a gregorián ének írásbeliség előtti korszakát, mint
egy gazdag zenei kultúra eszközkészletének differenciálódását liturgikus
funkciók szerint.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ugyanez következik be a differenciálódás korszaka után, sőt,
ami a forrásokat illeti, valójában már azzal egyidejűleg. Az első olvasható
gregorián tételek, amelyekből a műfajonkénti differenciálódásra lehet
következtetni, a XI–XII. századból valók. Ezek biztosan korábban keletkezett
dallamok későbbi lejegyzései. Az ugyanekkor keletkezett – tehát nemcsak
ugyanekkor lejegyzett – énekekben azonban már elhomályosul a műfaji különbség.
Egy verses zsolozsmában ugyanazokat a zenei eszközöket használják az antifónák
és a responzóriumok, sőt a strófaszerkezettől eltekintve a himnuszok is.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A kortárs zenei nyelv tehát utat keres, és talál. Először a
liturgia kortárs fejleményeit veszi célba: a szabadon gyarapítható műfajokat,
amilyenek az új ünnepekre szánt szekvenciák, himnuszok, költött zsolozsmák. Ez
azonban korlátozott mozgástér, és nem is a legtekintélyesebb. Egy másik eszköz
hagyományosság és kreativitás összeegyeztetésére a tropizálás, amikor az
eredeti tétel érintetlenül megmarad, de kortárs bevezetőkkel, kiegészítésekkel,
toldalékokkal gyarapodik. A tropizálás egyik változata a többszólamú
földolgozás is. Az eredeti tétel alá írt egyszerű orgánum lehet egy írásban meg
nem örökített technika emléke, de az eredeti tételek fölé írt, azoknál
melizmatikusabb, nagyobb hangterjedelmű, énektechnikailag nehezebb szólamok már
ugyanúgy a kortárs művészet érvényesülési alapjának tekintik az alapul vett
tételt, mint az egyszólamúság keretei közt megmaradó trópusok. Hagyományosság
és kreativitás viszonya mindkét esetben a gazdaállat és az élősködő
metaforájával írható le, fönntartva, hogy ez a viszony az élővilágban sem
mindig válik a gazdaállat kárára.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">További lehetőség a művészileg még ki nem aknázott területek
birtokba vétele. Ahogyan a képzőművészet újabb és újabb épületelemeket,
tárgyakat fedez föl magának, amikor az alkotókészség terepévé teszi, vagy
egyenesen létrehozza például a tornyokat, homlokzatokat, rekesztőket,
retablókat, oltárelőket, úgy a zenei alkotókészség is kiterjedhet olyan
műfajokra, amelyekkel korábban nem foglalkozott. A legismertebb ilyen példa
maga a miseordinárium, amely ősi alakjában egyszerű, szillabikus, változatlan,
kis hangterjedelmű akklamációkból állhatott, de miután a kor zeneszerzői
fölfedezték maguknak, máig megállíthatatlan gyarapodásnak és
differenciálódásnak indult. Vagy ilyen az Alleluja is, amely eredetileg néhány
visszatérő dallammodellt használt, de – szemben a miseproprium többi műfajával
– új dallamokat, sőt szövegeket is befogadott mindaddig, amíg az egyszólamú
liturgikus énekkultúra eleven maradt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Kevésbé volt maradandó, de ugyanebbe a kategóriába tartozott
a mise recitatív tónusainak zenei kidolgozása, újraírása. Még a XX. századi
szerkönyvek is megkülönböztetik a könyörgések, a prefációk, a Miatyánk és az
olvasmányok feriális (egyszerű, köznapi) és ünnepélyes tónusát. Ami a
prefációkat illeti, az ünnepélyes tónus alternatívájaként közölnek még
ünnepélyesebb változatokat is. Az olvasótónusok közt is vannak az ünnepélyes
tónussal egyenértékű változatok, amelyeket olykor régibb (<i>antiquior</i>) tónusként
jegyeznek a könyvek. Ezek a jelenségek egy valaha sokkal gazdagabb és
változatosabb recitáló kultúra maradványai. Ugyanezt a gazdagodást sejtetik
olyan, a recitációval való szoros kapcsolatukat el nem vesztett, de egyedi
dallamokat mozgató műfajok, amilyen az invitatórium-zsoltár, a lamentáció vagy
a genealógia. Mindhárom esetben azonosíthatók a műfaj egyszerűbb, formulárisabb
képviselői, és hozzájuk képest az egyedi kompozíciók.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Az egyedileg komponált és a recitatív műfajok közti határ
valószínűleg már a gregorián őstörténetben sem volt áthághatatlan. A bibliai,
sőt ritkán a patrisztikus szövegeknek is mintegy két létmódja volt. Elhangoztak
a szó műfaji értelmében vett olvasmányként a zsolozsmában vagy a misében,
recitatív tónuson (<i>accentus</i>), bármit is jelentett ez akkoriban, a hangjelzéssel
nem dokumentált korszakban. De legalább egyes részleteik ugyanazzal a szöveggel
szintén elhangozhattak egyedi, megkomponált dallamon (<i>concentus</i>).<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Már az első fönnmaradt szöveges források teljes
gazdagságában tartalmazzák egyrészt az ószövetségi zsolozsmaolvasmányokhoz
kapcsolódó históriákat, azaz responzórium-sorozatokat, másrészt a napi
evangéliumokhoz kapcsolódó kantikum-antifónákat. A két jelenség valószínűleg
egykorú. A forrásokkal nem megközelíthető ősidőben egy szűkebb, zsoltárszövegű
responzórium-ciklus tagolta az évközi idő matutínum-olvasmányait, míg az
evangéliumi kantikumokból, a Benedictusból és a Magnificatból kiemelt
antifónák, vasárnap pedig Alleluja-szövegű antifónák keretezték a kantikumokat.
Ám egy pontosan meg nem határozható időpontban a kora középkori alkotók mintegy
„rászabadultak” erre a két lehetőségre: responzóriumokat komponáltak a
matutínumban olvasott olvasmányok egy-egy jellegzetes verséből, és antifónákat
a napi miseevangéliumok verseiből.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Jellemző, hogy mindkét tételcsoport bővebb anyagot ad, mint
amekkorának a liturgikus funkció keretei helyet biztosítanak. Nem 9–12
responzórium és nem 1–1, sőt nem is 7–7 antifóna keletkezett (a liturgikus rend
szerint ennyire lenne szükség), hanem jóval több. A fölös mennyiséget bizonyos
napokon a matutínum vagy a kishórák vették föl, máskor választható tétel lett
belőlük (ezek egy része azután többnyire feledésbe merült).<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A megkomponált olvasmányok szempontjából az antifónák az
érdekesebbek. Számos evangéliumi szakasznak minden egyes mondatából antifóna
született. A prózai olvasmányszövegek ilyen értelemben vett megzenésítése (és
itt okkal használjuk ezt a szót, mert a recitációt a korabeli liturgusok
magától értődőnek találták, nem fogták föl zenének) nem is állt meg az
evangéliumoknál. Bizonyos napokon, így ádvent és nagyböjt első vasárnapján a
szentleckét is „antifónákká írták szét”, a hatvanadvasárnapi liturgia pedig egy
patrisztikus szövegű (Nagy Szent Gergelytől vett) antifónaciklus kísérletének
nyomát őrzi.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A középkori énekesek előtt tehát volt példa arra, hogy
hogyan lehet recitált szövegeket zeneileg újrafogalmazni, és maguk is képesek
voltak arra, hogy bizonyos műfajokban újat alkossanak. Korlátot nem is annyira
a saját képességeik, mint inkább a hagyomány szabta keretek jelentettek. Voltak
funkciók, amelyek megengedték a kreatív alakítást, és voltak, amelyek nem. Az
olvasmány eleinte az előbbiek közé tartozott – később zsinati határozat
tiltotta az újrakomponálását. Egyes ünnepek olvasmányait bizonyos úzusokban
tropizálva énekelték: ilyen volt a karácsonyi éjféli mise – főleg spanyol és
brit területeken népszerű – próféciája és a Nagyboldogasszony-napi szentlecke.
Amint már hangsúlyoztuk, a tropizálás párhuzamos a többszólamú földolgozással.
Nem véletlen, hogy többszólamú változatok gyakran ugyanazokkal a tételekkel
összefüggésben maradtak fönn, amelyekre az egyszólamú kidolgozás vagy a
tropizálás is jellemző: az alkotói gesztus mindhárom esetben ugyanaz.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A komponált olvasmánytónusok módszeres föltárása egyelőre
nem történt meg: a többszólamú változatok mint a többszólamúság emlékei
hozzáférhetők, de az egyszólamúak közül valószínűleg még sok lappang e
tekintetben földolgozatlan kéziratokban. Megközelítésüket különösen nehézzé
teszi, hogy mindnyájan kivételes esetek, toldalékok. Nincs olyan liturgikus
könyvtípus, amely kifejezetten komponált olvasmányokat tartalmazna.
Antifonálékban, graduálékban, hangjelzett zsolozsmás- és misekönyvekben
viszonylag kiszámítható helyeken fordulnak elő genealógiák, passiók,
lamentációk, de ami ezen fölül van, az véletlenszerű kötetek elején, végén,
lapszélein, szekvencionálékba, tropáriumokba rejtve várja a fölfedezést.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3_7XcnwnebNDU_hF8skvs7CzyS5HNXic1lXldZ9k9v4pxLqeOORdRD61sO1ij9HmVktKhupNFKfO2AmxLXdA-3ZVV9V7qdcUy1UclHb4ljyxUnl5nutmo6G_uGppd97gP6WAeuqQeZDGmKkBHBXdiTcUZ6a_XNeoCu6J4ev7H-Lg8jmKJCVqxU8zu/s748/Liber%20generationis.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="748" data-original-width="510" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3_7XcnwnebNDU_hF8skvs7CzyS5HNXic1lXldZ9k9v4pxLqeOORdRD61sO1ij9HmVktKhupNFKfO2AmxLXdA-3ZVV9V7qdcUy1UclHb4ljyxUnl5nutmo6G_uGppd97gP6WAeuqQeZDGmKkBHBXdiTcUZ6a_XNeoCu6J4ev7H-Lg8jmKJCVqxU8zu/w273-h400/Liber%20generationis.PNG" width="273" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br /></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixxlWkMoOI3d7Raw-eAEm9Eb3-ALcIlgDV1g8rIjwNChCERYQRB5ZzeH3miLNCveGYSTYhuy6cDYZOWR0H4Vkgl3yfSUJyuLG7WcHaI50U5TxgmMLYGWck7wVnedjHj4CqbVejaUOHPN6tqVuNNTsjA-HU0jGaTfpGmbFJ5cD-zCCBV3wGSiKLALOB/s759/In%20omnibus%20requiem.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="759" data-original-width="500" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixxlWkMoOI3d7Raw-eAEm9Eb3-ALcIlgDV1g8rIjwNChCERYQRB5ZzeH3miLNCveGYSTYhuy6cDYZOWR0H4Vkgl3yfSUJyuLG7WcHaI50U5TxgmMLYGWck7wVnedjHj4CqbVejaUOHPN6tqVuNNTsjA-HU0jGaTfpGmbFJ5cD-zCCBV3wGSiKLALOB/w264-h400/In%20omnibus%20requiem.PNG" width="264" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br />Ami Magyarországot illeti, a forráshelyzet szűkös, de
legalább átlátható. Mindkét forrásunk a XIV. századi Esztergomból való: az
egyik az 1341 előttinek tartott Missale notatum szekvencionáléja, a másik az
1370 körülre datált Esztergomi kollektáre függeléke. Az előbbi őrizte meg a karácsonyi
matutínumban olvasott Máté-genealógia és a föntebb említett két tropizált
olvasmány, a karácsony-éjszakai prófécia és a Nagyboldogasszony-napi szentlecke
dallamát. A genealógiák dallama nemzetközileg is bőven adatolt, érdemes lenne
egész Európát átfogó összehasonlító elemzésnek alávetni. A tropizált
olvasmányok lényegükben egy dallam és szöveg tekintetében is szekvenciaszerű
trópus és egy komponált olvasmány összeházasításai. Egyedi jelenségek, a
recitációs kultúrára mint olyanra nem vetnek több fényt.<o:p></o:p></span><p></p>
<p class="MsoNormal"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7d-qaEkzVrFj4RXqYPZutXAiPShkHAgmXRiC76gpZf3buMxQskrxvBY0ZNmVVAVdkAkSmtxQj32vJjRLrjEYDlDSgYX3fPWwG2LjfkC-bKo2Ql38oysZjdsj95OD-u80a3so4jcW6QD6jwB0Uh5k5zOkDTsR--LwNMo8tySlebEXVRczFlMdXwXR9/s821/Qui%20timet.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="821" data-original-width="560" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7d-qaEkzVrFj4RXqYPZutXAiPShkHAgmXRiC76gpZf3buMxQskrxvBY0ZNmVVAVdkAkSmtxQj32vJjRLrjEYDlDSgYX3fPWwG2LjfkC-bKo2Ql38oysZjdsj95OD-u80a3so4jcW6QD6jwB0Uh5k5zOkDTsR--LwNMo8tySlebEXVRczFlMdXwXR9/w273-h400/Qui%20timet.PNG" width="273" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br /></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6EbljdgnZSdeH7tS7OyeaTsdhavqQ1yROge8biTdrGLIelE1BBIFpM-sGtzLQhmxXPq56JG92plfyI9eg1-bGZheTpMfSQKLNWNWS3iXCs9fIEKqUQORlcrIrI6_lP3f7ZSCz0ZAqmP-fiQ_Zb2672P0X_I9EOQiwTevuS0v8YlfWQNr78ltLhRgD/s831/Angelus%20Domini.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="831" data-original-width="560" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6EbljdgnZSdeH7tS7OyeaTsdhavqQ1yROge8biTdrGLIelE1BBIFpM-sGtzLQhmxXPq56JG92plfyI9eg1-bGZheTpMfSQKLNWNWS3iXCs9fIEKqUQORlcrIrI6_lP3f7ZSCz0ZAqmP-fiQ_Zb2672P0X_I9EOQiwTevuS0v8YlfWQNr78ltLhRgD/w270-h400/Angelus%20Domini.PNG" width="270" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br />Az Esztergomi kollektáre olvasmányai közt maradt fönn a
Lukács-genealógia dallama, amelyet Nyugat-Európában a középkor végéig olvastak
a vízkereszti matutínum végén, ugyanúgy a Te Deum előtt, ahogy karácsonykor a
Máté-genealógiát. Míg a Máté-genealógia egész Európában és Magyarországon is
szokásban maradt (nálunk 1580-ból származik róla az utolsó emlék), addig a
Lukács-genealógia keleten kiszorult a használatból (nálunk még a XI. századi
Hartvik-agenda és az első ismert, XIII. századi esztergomi breviárium is
tartalmazza). Ám a genealógiáknál is érdekesebb az a torzóban maradt ciklus,
amelyet egy ismeretlen zeneszerző jegyzett a kollektáre utolsó lapjaira. Maga a
kódex 110, korabeli számozású fóliót tartalmaz. A számozás a 94. fólióval
megszakad a csonkán maradt gyászszertartásoknál, majd 8 fólió (egy ív) hiány
után kezdődik újra Szent István első vértanú evangéliumával (amely az elején
szintén csonka). Ezt követik a többi karácsony nyolcadába eső ünnep, Szent
János, Aprószentek, Becket Szent Tamás szentleckéje és evangéliuma, a
Lukács-genealógia, és a lap alján – ma már olvashatatlanul – az év legrövidebb
evangéliuma kiskarácsony napjára Jézus körülmetéléséről.<o:p></o:p></span><p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Az anyag egy kéz munkája, a dallamok is egységes
megközelítésről árulkodnak. Valószínű, hogy a hiányzó egy ív mintegy felét az
esztergomi úzusú temetés töltötte ki, majd a karácsonyi misék olvasmányai és a
Szent István-napi szentlecke következtek. Ismeretlen esztergomi zeneszerzőnk
tehát karácsonnyal kezdve módszeresen végigkomponálta a nyolcad olvasmányait.
Mivel nem különböztette meg az ünnepeket rangjuk szerint, könnyen lehet, hogy
egy egész évre szóló komponált olvasmányoskönyvet akart összeállítani, de az is
elképzelhető, hogy érdeklődése karácsony nyolcadának ünnepélyesebbé tételére
szorítkozott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Noha ünnepenként, szentlecke-evangélium párokban halad és a
„tónusokat” összeköti a fríg hangnemi keret, a zenei elgondolás külön kezeli a
lecke- és az evangéliumdallamokat. Az evangéliumok az egyszerűbbek,
egységesebbek, de meg lehet bennük figyelni egyre komplexebbé váló
megoldásokat. Míg az első evangélium viszonylag sztereotip kezdő, tagoló és
záró formulákra bontható, a másodikban már megjelenik egy alternatív zárlati
formula, amely a kérdő mondatokra és a monosyllabákra (egyszótagú zárlatok) jellemző.
A későbbi tételekben azonban az ezzel rokon formulák már nem kötődnek sem a
modalitáshoz, sem a szótagszámhoz, hanem csak a zárlati lehetőségeket teszik
változatosabbá. Ugyanez a helyzet a „Domine” szót hangsúlyosabbá tevő
melizmatikus iníciummal. A zene olvasmányról olvasmányra lépve egyre
„műzeneibb”: ha rokon eszközöket is használ, egyre változatosabban használja
őket, egyre kevésbé viselkedik tónusszerűen.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Még összetettebbek a lecketónusok. Ezeknek közös vonása a
periódusokban való gondolkodás, a túbaváltás és a zárószakasz ariózus
kidolgozása. A módszer azt sejteti, hogy a szerző nemcsak karácsony nyolcada
iránt érdeklődött. Ebben az időszakban ugyanis a szentleckék atipikusak: a
bölcsességi irodalomból és a Jelenések könyvéből valók, vagyis szövegük
viszonylag egyszerű, rövid mondatokból áll, a héber gondolatritmusos verselés
párhuzamokra épülő szerkezetét követi. Ez a szövegtípus nem igényel ennyire
komplex zenei formát. Az év nagy részét kitöltő szentleckék viszont a páli
levelekből valók. Ezekre a hosszú, folyondárszerű, szerkezetileg alig átlátható
mondatfűzés jellemző. Még a mai, sokkal egyszerűbb recitációs tónusok mellett
is nehezére esik a fölolvasónak, hogy hol helyezze el a zárlati formulákat
olyan olvasmányokban, amelyekben szigorúan nyelvtani értelemben nincs, vagy
alig van pont. Egy ilyen szövegtípust recitálni meglehetősen fárasztó és
unalmas, ha a lektornak csak a tagoló (metrum, mediáció) és a záró (punctum,
termináció) formulák állnak rendelkezésére. Ha viszont akár egyetlen hosszú mondat
is zenei eseménnyé tehető azáltal, hogy a tagmondatok két-három túbahangon
haladnak végig, vagy fríges és dúros zárlatokat váltogatnak szakaszonként,
akkor a szentleckékben rejlő szövegi kihívás termékenyítőleg hat a zeneszerzői
technikára.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ugyanez a helyzet a befejező mondatokkal. Az egyszerű
olvasmánytónusok is megkülönböztetett zárlati formulával és a túbahang
kérdőtónushoz hasonló leszállításával készítik elő az olvasmány végét. Az
Esztergomi kollektáre lecketónusai ezt a funkciót egy emeltebb, melizmatikusabb
zárómondattal töltik be, amely a lamentációk befejezésével vagy a passiókat
lezáró planctus-szal (a sírbatételt elbeszélő, már nem párbeszédes szakasz),
sőt távolról a 2. tónusú traktusok befejezés előtti, „hisztérikus” verseivel
rokon. A magyar moll-passió ismerőiben ez a jelenség a „mintegy száz fontot”
szavak melizmatikus kidolgozását idézi föl.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Azoknak, akik szeretik, és a lehetőségekhez képest
igyekeznek föleleveníteni a középkori magyar liturgikus örökséget, fájó hiány,
hogy nem tudunk semmit az olvasmánytónusokról. A zsolozsma olvasmánytónusát
jobb híján a kora újkori újhelyi pálos processzionále alapján rekonstruáljuk,
és fölmerült, hogy a passiótónus planctus-dallama általános evangéliumtónusként
is használható lenne. Ez azonban túl egyedi, túl ünnepélyes, és túlságosan
kötődik a nagyhéthez. Valószínű, hogy amikor a korabeli rubrikák előírják, hogy
a planctus-nál „változtasd a hangot evangéliumra”, akkor nem arra gondolnak,
hogy általános evangéliumtónusra kell váltani, hanem hogy a ceremoniális
értelemben evangéliumnak (azaz nem passiónak) számító szakaszhoz egy másik, de
szintén egyedi dallam tartozik.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Nem állíthatjuk, hogy akár az Esztergomi Missale notatum
tropizált dallamaiban, akár az Esztergomi kollektáre megkomponált tónusaiban ráleltünk
volna a tulajdonképpeni esztergomi olvasótónusra. Azt azonban állíthatjuk, hogy
ezek a dallamok hitelesek, a középkori esztergomi székesegyházban, annak egy
virágzó korszakában ténylegesen megszólaltak. Mint ilyenek fölhasználhatók egy
az egyben vagy inspirációként a jelenben is.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Messzebbre vezető kérdés, hogy vajon léteztek-e egyáltalán
esztergomi olvasótónusok? Túlságosan is természetesnek találjuk, hogy a
középkori liturgia ismert olyan „alapértelmezett” olvasótónusokat, amilyeneket
a Liber usualis-ban és a hozzá hasonló újkori kiadványokban találunk. Ezekben a
recitáció egy jól megállapítható túbahangon szólal meg, a zárlati és a tagoló
formulák mindig ugyanazok, alkalmazásuk a szótagszám és a hangsúlyviszonyok
ismeretében egyértelmű. Ilyen formulakészleteket először a XVI. századból,
főleg Spanyolországból ismerünk.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Visszatérő jelenség, hogy egy adatot akkor kezdenek el
rögzíteni, amikor már nem természetes; hogy egy tudás, készség, kulturális
érték iránt akkor nyilvánul meg először érdeklődés, amikor utolsó óráit éli. Ez
történt korunkban az egzotikus népek szokásaival, az európai paraszti
kultúrával, a keleti keresztény liturgiákkal. Az olvasmányok éneklése
évszázadokon át a legtermészetesebb dolog volt, senki nem tartotta fontosnak
lejegyezni. De mind a kortárs, még élő recitációs kultúrák, mind az írásban
rögzített, különleges recitációs tónusok azt sejtetik, hogy a túbahangra és
zárlati formulákra korlátozott olvasmánytónus legföljebb csontváza a
recitációnak. A keleti egyházakban ma is élő, a magyar görögkatolikus
gyakorlatban is megfigyelhető olvasmányéneklés állandó elemekből építkezik, de
kedveli az iníciumokat, váltogatja a túbahangokat, és a felolvasó tapasztalata,
muzikalitása arányában alkalmazható egyszerűbb és összetettebb formában is.
Olyan, mint a társastánc: el lehet járni pusztán az alaplépések ismeretében, de
szinte korlátlan mértékben színesíthető, cifrázható, annyira, hogy a
díszítmények akár teljesen el is takarhatják az alapot.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ha így tekintünk a megkomponált olvasótónusokra,
elképzelhető, hogy nem kell éles törést föltételeznünk az elveszett, átlagos
vagy egyszerű tónus és a fönnmaradt, egyedileg megkomponált tónusok között. Az
utóbbiak olyanok, mint az előbbiekre épülő, utólag lejegyzett vagy előre
fölvázolt improvizációk. Belőlük pedig elvonatkoztathatók a <i>Liber usualis-</i>ban
foglaltakhoz hasonló, könnyen elsajátítható és alkalmazható tónusok alapelemei,
nem megfosztva a részletezés, kidolgozás, gazdagítás lehetőségétől.</span><o:p></o:p></p>Földváry Miklós Istvánhttp://www.blogger.com/profile/03940069584626978743noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-49944090901630487532022-07-13T13:32:00.000+02:002022-07-13T13:32:35.265+02:00A három ifjú éneke az évnegyedes böjtök szombatjain – Zenei megfogalmazás és kronológia 5.<p><span style="font-size: medium;">III. <i>Benedictus es in firmamento caeli</i></span></p>
<p class="MEZ-Norml" style="text-indent: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A zeneileg kidolgozott
Dániel-kantikumok közül a legterjedelmesebb és leginkább melizmatikus változat valószínűleg
egyben a legősibb. Műfajmegjelölése rendszerint traktus, amit hosszúsága,
melizmatikus dallamvezetése és formulahasználata indokol. Vélhetően a vele való
interferencia befolyásolhatta azt a chartres-i szkriptort, aki traktusnak
címezte az előző alfejezetben tárgyalt, rövid antifónát. Valójában azonban
egyedi, az ismert gregorián műfajok egyikébe sem sorolható dallammal állunk
szemben, amely viszont tartalmaz például Alleluja-motívumokat vagy olyan dúsan
díszített akklamációkat, amilyeneket a nagypénteki kereszthódolatból (<i>Venite
adoremus, </i>impropériák)<i> </i>ismerünk. </span></p>
<p class="MEZ-Norml"><span style="font-size: medium;">Szerkezete is sajátos. A nyitóvers az eredeti kantikum első,
<i>Benedictus es </i>kezdetű sorokból álló részének utolsó sora: ez vezeti be a
kantikum második, <i>Benedicite </i>kezdetű sorokból álló szakaszát. Önmagában
áll, olyasféle előkészítő szerepe van, mint a notkeri szekvenciák „epodoszának”,
azaz első, a felelgető szakaszt megelőző sorának. Ezt követik a bibliai
szöveghez hű áldások, néhány kivételtől eltekintve <i>Benedicite</i> kezdettel
és <i>Domino </i>befejezéssel, éppúgy hármasával, ahogy az augsburgi
megoldásnál láttuk. (Ami tehát a szöveget illeti, az augsburgi változat
lényegében ugyanez a tétel egy antifóna-refrénnel kiegészítve.) Valószínű, hogy
ezeket egy-egy énekes szólaltatta meg váltakozva a három ifjú szerepében, az
úgynevezett <i>litania trina</i> előadásmódjának megfelelően, amelyet máshol, így
genealógiák éneklésénél is használtak. Ezekre a hármas <i>Benedicite</i> csoportokra
felel a teljes kórus a <i>Hymnum dicite</i> refrénnel. A tétel teljes
változatában 10 ilyen háromsoros „strófából” áll, amelyek közül az utolsó
rendhagyó módon kettéválik: az első két felszólítás után visszatér a refrén,
majd a befejező, a három ifjút név szerint megszólító vers után ismét, amely
így a doxológiákra emlékeztető módon leválik a kantikum egészéről. Refrénenként
számolva tehát 11-re nő a strófák száma. </span></p>
<p class="MEZ-Norml"><span style="font-size: medium;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMsHc70KlQCwtIj_uWvY9x5pcbpC44Yz5x9CjbuZ2fBUscn8JTJTfJ60JfJQkKldH2q-vUb1680gqtbCcyKcvm3K2lXsbrqY-28h1U-r6arE3U7mlAJZZc2VOLsm_JbLnCN9hNywkFC5SeS8sySwxxMZKvj-nqkNxKKF835wd7uiXxN36PONwWppxr/s985/Laon%201.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="985" data-original-width="793" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMsHc70KlQCwtIj_uWvY9x5pcbpC44Yz5x9CjbuZ2fBUscn8JTJTfJ60JfJQkKldH2q-vUb1680gqtbCcyKcvm3K2lXsbrqY-28h1U-r6arE3U7mlAJZZc2VOLsm_JbLnCN9hNywkFC5SeS8sySwxxMZKvj-nqkNxKKF835wd7uiXxN36PONwWppxr/w517-h640/Laon%201.JPG" width="517" /></a></span></div><span style="font-size: medium;"><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhajqkuVo0YAEprmJWBsj2EJvgpC8bI7cXJidsddhdGrNyXeZ3PRQxGCR_fhvg6Y5dWZs7f_mv2Bg7fdMUrNVy96ifDM5U7RZ1Sq-gZMz1-zlK6iykXJd-mqYtYP3Do-Jc4PLeCC70xgUnonkQ37L1-2ZwrzSNJdfUDRFGn6Eh_uzh-3gCm2KK5i34s/s960/Laon%202.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="847" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhajqkuVo0YAEprmJWBsj2EJvgpC8bI7cXJidsddhdGrNyXeZ3PRQxGCR_fhvg6Y5dWZs7f_mv2Bg7fdMUrNVy96ifDM5U7RZ1Sq-gZMz1-zlK6iykXJd-mqYtYP3Do-Jc4PLeCC70xgUnonkQ37L1-2ZwrzSNJdfUDRFGn6Eh_uzh-3gCm2KK5i34s/w565-h640/Laon%202.JPG" width="565" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgo59-HNt8a3Fh1RoNWrgc9CyCO8_r8ViuInpGpgUxBEekR3BwQTUCNccDgM-IsO_mrgpxE0UfSpQNl8_v2XPlRd5WzUo4_JPGbuR2jHbE87f_T32h40sPWCyieTHbvLthrLs_Qt2i867lFCTaUKXevsnNbk5O-P8K0mQhZz95rZjWM3s9YToztZyMV/s997/Laon%203.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="997" data-original-width="780" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgo59-HNt8a3Fh1RoNWrgc9CyCO8_r8ViuInpGpgUxBEekR3BwQTUCNccDgM-IsO_mrgpxE0UfSpQNl8_v2XPlRd5WzUo4_JPGbuR2jHbE87f_T32h40sPWCyieTHbvLthrLs_Qt2i867lFCTaUKXevsnNbk5O-P8K0mQhZz95rZjWM3s9YToztZyMV/w501-h640/Laon%203.JPG" width="501" /></a></div><br />A strófák dallami váza azonos, de a tényleges megformálás a
szöveghez idomulva kissé változik, és a melizmatika helyenként szinte
extatikusan gazdag. Erre példa a második hármas <i>Benedicite</i> kezdete és a
tételt záró szakasz, amely a három ifjút, Ananiást, Azariást és Misaelt név
szerint szólítja meg. </span><p></p>
<p class="MEZ-Norml"><span style="font-size: medium;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0gCUs388bq72eGNcGyJVASVJQ1rJkNsczBG3_U-5epe3E5fLFqpZZWmnycVj5irg2MMCOHFFImSIelRNaVlgF-NImKLCo9nUODii3K2hSBDM88rNFrxXgokb2Vml2mEL4Vs-7VqVklzvYMBGrcg-9gm_LoIcjG1GTNdHGoAuHWJ6L35EsADNeBW4s/s787/Ananias.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="465" data-original-width="787" height="236" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0gCUs388bq72eGNcGyJVASVJQ1rJkNsczBG3_U-5epe3E5fLFqpZZWmnycVj5irg2MMCOHFFImSIelRNaVlgF-NImKLCo9nUODii3K2hSBDM88rNFrxXgokb2Vml2mEL4Vs-7VqVklzvYMBGrcg-9gm_LoIcjG1GTNdHGoAuHWJ6L35EsADNeBW4s/w400-h236/Ananias.JPG" width="400" /></a></span></div><span style="font-size: medium;"><br />A három-három <i>Benedicite</i> dallama „AAB” szerkezetet
követ, vagyis az első kettő azonos, a harmadik viszont eltér tőlük: hosszabb és
nagyobb ambitusú. Ez a megoldás voltaképpen Bar-forma, a fokozás retorikai alakzata: a
kétszeri, azonos terjedelmű és jellegű elhangzás kialakítja az ismétlődés és
általa a megszokottság légkörét, meghatározza a hallgató elvárási horizontját,
a harmadik tag viszont kilép ebből a „komfortzónából”, és éppen ezzel ér el
átütő hatást. Irodalmi értelemben ilyen a római kánon <i>hostiam puram, hostiam
sanctam, hostiam immaculatam </i>anaforája, zenei párhuzamként pedig ismét a
szekvenciákra utalhatunk, amelyeknek legeredetibb metrikai eljárása a párversek
hosszúságának vagy a strófákat alkotó sorok számának megnövelése a költemény
csúcspontján, általában kevéssel a befejezés előtt.</span><p></p>
<p class="MEZ-Norml"><span style="font-size: medium;">Az „A” szakaszok eleje és vége kötött, a 8. tónusra jellemző
G–C tengelyen nyugszik, a zárlat azonban kilép ebből, és E-n fejeződik be. Ez a
tónustól idegen lépés a dallamsor ismétlődése miatt igen hangsúlyossá válik, az
egész tételnek különleges, egzotikus színezetet kölcsönöz. A kétszeres álzárlat
késleltetése után annál erőteljesebben oldja föl a hangnemi feszültséget szabályos
G befejezésével a „B” szakasz és a refrén. A közbülső rész a szöveg változó terjedelmének
megfelelően alakul, akár el is maradhat. Alapvetően H-n recitál szillabikusan,
de ezt gyakran színesíti H–G–A motívumokból álló mozgó recitációval. Főleg a
rövid középrészeknél és a kötött szakaszvég előtt hajlításokkal is él. </span></p>
<p class="MEZ-Norml"><span style="font-size: medium;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzSZdXNYgTGEqLOH-zTT7G0a-gGw9clrInXdTfKWucvhcCRGyADj8CkmElP-CECktSnVAeCx407VRu6kWJA7tZsj1EmdVx8FLkvIce1z9dkEO-Gg5_s1yZD3zQHY71Wep6Mhdl6qw4912GEEtrwI4bJ2fdkxeAVKZLFkl3LONQXhVMVG5W-v7a7NVm/s872/A-szakasz.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="125" data-original-width="872" height="58" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzSZdXNYgTGEqLOH-zTT7G0a-gGw9clrInXdTfKWucvhcCRGyADj8CkmElP-CECktSnVAeCx407VRu6kWJA7tZsj1EmdVx8FLkvIce1z9dkEO-Gg5_s1yZD3zQHY71Wep6Mhdl6qw4912GEEtrwI4bJ2fdkxeAVKZLFkl3LONQXhVMVG5W-v7a7NVm/w400-h58/A-szakasz.JPG" width="400" /></a></span></div><span style="font-size: medium;"><br />A „B” szakaszok mély járású indítása az „A” szakaszok E
álzárlatát folytatja, majd ismét eléri a G–C tengelyt. A <i>Benedicite</i> szó
végét jobban kicifrázza. A közbülső, változó szövegű rész itt H helyett G-n
recitál, színesítő elemként az AGF climacust iktatva be mint másodiníciumot
vagy az AG clivist mint akcentust, majd az „A” szakasz záró formuláját kissé
módosítva visszatér az E-re. Az utolsó tag az F pozícióját erősíti meg a markáns
G zárlat előtt. </span><p></p>
<p class="MEZ-Norml"><span style="font-size: medium;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi15RIrXHbgPPCpY1EdCoAxko0yyECH5RtKheGXaPxBIcB7oDyDfgvIUM_HWnh02djHZnvS_1n23jIdk6JVwlg0MFgdwKk-tfvDwYawuzcQFDvWZUTYAmfuesLHo9AP0fR0VQkPC3z8sIqjVBfCuj7oEDR_NN-RT95dGIqdze8ajydbH5D3uVTtRlzN/s1180/B-szakasz.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="142" data-original-width="1180" height="49" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi15RIrXHbgPPCpY1EdCoAxko0yyECH5RtKheGXaPxBIcB7oDyDfgvIUM_HWnh02djHZnvS_1n23jIdk6JVwlg0MFgdwKk-tfvDwYawuzcQFDvWZUTYAmfuesLHo9AP0fR0VQkPC3z8sIqjVBfCuj7oEDR_NN-RT95dGIqdze8ajydbH5D3uVTtRlzN/w400-h49/B-szakasz.JPG" width="400" /></a></span></div><span style="font-size: medium;"><br />Bár az „AAB” sorszerkezet végigkövethető a tételen, az első
„A” szakasz eleje a strófáknak csaknem felében módosul, és jelentősen kibővül
egy hosszú, H finálisú melizmával. Ez immár fölfelé tágítja ki E-ig a tétel
hangterjedelmét. Különösen jellemző az ilyen „áriázás” a 2. és az utolsó
előtti, 10. strófára, illetve a <i>Benedicite</i> helyett <i>Benedicat</i>
szóval kezdődőkre, a kantikum tagoló pontjaira, amelyek mintegy összefoglalják
az utánuk következő megszólítottakat: a <i>terra </i>a földrajzi jelenségeket
és az állatvilágot, <i>Israel </i>az embereket. </span><p></p>
<p class="MEZ-Norml"><span style="font-size: medium;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgL009rUCQVcSmPjDdTj3vFbC6CqKS187NM_lWgEcdEFxa7oMJlAtCxtSjzu5cedtppYkPBxES1hAOkblXo6J3fRhyk8-Dz0OT-0hbAalywFoyga0TxPHCsZMTEYpUASk2sP2xPl5OodPErnP-cd7b5yJ6NC43P3giee2pfdhfh7V6yfgO_9YVFhqyT/s764/Benedicat.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="252" data-original-width="764" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgL009rUCQVcSmPjDdTj3vFbC6CqKS187NM_lWgEcdEFxa7oMJlAtCxtSjzu5cedtppYkPBxES1hAOkblXo6J3fRhyk8-Dz0OT-0hbAalywFoyga0TxPHCsZMTEYpUASk2sP2xPl5OodPErnP-cd7b5yJ6NC43P3giee2pfdhfh7V6yfgO_9YVFhqyT/w400-h133/Benedicat.JPG" width="400" /></a></span></div><span style="font-size: medium;"><br />Az <i>Ananias Azarias Misael</i> záróstrófában szintén
megjelenik a H finális és az áriázás, de a dallam ezektől eltekintve egyedi. A
bevezetőnek és a végig változatlan refrénnek is saját dallama van. Stílusában
mindkettő megegyezik a strófákéval —két, illetve három tag, a zárlatokban
hosszú, kidolgozott melizmák—, de nem követik amazok sémáit. Mindkettőben
szerepel egy-egy D-finálisú belső zárlat (nem azonos formulával), amely a
strófákban nincs meg. A bevezetőben az intonációs szakasz CH végződése
megelőlegezi a rendhagyó „A” sorok indításának H-végű melizmáját. </span><p></p>
<p class="MEZ-Norml"><span style="font-size: medium;">A három formulát (bevezető, strófa, refrén) két megfoghatóbb
mozzanat is összekapcsolja. Az egyik az a hirtelen feltörekvő dallammenet,
amely az alsó D-ről az (F–)E–G–A hangokon keresztül érkezik a C túbahangra. A
másik a végső zárlatok közös, még egységesebb megfogalmazása. </span></p><span style="font-size: medium;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmMovt3zr0EXrnNL4DxYLvC5ijYU2ib3dl1v6OjlBt0-c3S9uy762se0yc4T4i_9zaRVzYgsQ6zRIJKeb5qdNFuOFIsxgSgDfhG7GaKeyKlUYdRGznragsMFe08w7RRJkzi43vtPePCAWfDalBjf2tBGNSbvfl_vFc4CGuBs5_IV9uOdF9AHpDEDyl/s553/Formul%C3%A1k.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="553" data-original-width="329" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmMovt3zr0EXrnNL4DxYLvC5ijYU2ib3dl1v6OjlBt0-c3S9uy762se0yc4T4i_9zaRVzYgsQ6zRIJKeb5qdNFuOFIsxgSgDfhG7GaKeyKlUYdRGznragsMFe08w7RRJkzi43vtPePCAWfDalBjf2tBGNSbvfl_vFc4CGuBs5_IV9uOdF9AHpDEDyl/w238-h400/Formul%C3%A1k.JPG" width="238" /></a></div></span><p class="MEZ-Norml"><span style="font-size: medium;">Elsősorban ez az, amely az <i>Ostende</i> típusú vagy a
nagyszombati Alleluja befejezésére emlékeztet, de a <i>Benedictus es in
firmamento-</i>nak nem minden változatára jellemző. A párizsi és a sarumi
hagyomány refrénje például szűkebb ambitusú és E-re zár. Hogy mégis megmaradjon
a tétel a 8. tónusban, a párizsi változat a refrén utolsó visszatérésére külön
dallamot ad, amely G-re zár, a sarumi szerint pedig a darab végén újra el kell
énekelni a bevezetőt. Szintén E-finálisú a refrén egy katalán misszáléban.
Jogosan merülne föl, hogy akkor bizonyára visszatért a bevezető, de ott —és
erre párhuzamot eddig nem találtunk— a bevezetőben is ugyanez az E-zárlat
található. Ilyen körülmények között tehát 3. tónusúvá értelmeződik át a tétel:
az E-végű szakaszok nem egzotikus kitérőt jelentenek. A lényeg mindenképpen a
G–C tartomány bejárása és az izgalmas oszcillálás a két hangnem között. </span></p><span style="font-size: medium;"><br /></span><div><div><div><div><div id="ftn1">
</div>
</div></div></div></div>Földváry Miklós Istvánhttp://www.blogger.com/profile/03940069584626978743noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-44141097918511191972022-07-09T08:05:00.003+02:002022-07-09T08:05:55.673+02:00Kutatás iterv 2022–2023<span style="font-size: medium;">Egy projekt utolsó évének kutatási terve természetéből fakadóan csupa önkorlátozás. Szeretnénk kerek, a maga nemében lezárt munkafolyamatot hagyni magunk után, ezért arra törekszünk, hogy a már előrehaladott és befejezésre esélyes vállalkozásokat részesítsük előnyben azok rovására, amelyek egy éven belül várhatóan nem vezetnének ilyen eredményre. Ugyanakkor világosan látjuk az utóbbiakban rejlő lehetőséget is. Szeretnénk tehát ezt pontosan megfogalmazni, részben a projekt remélt folytatásának előkészítéséül, részben fölvetésként, amelyre talán máshol, máskor, mások felelnek majd.<br /><br />Az utolsó év versenyfutás az idővel. A kutatás logikai sorrendje az információk földolgozása, rendszerezése, értelmezése, majd az értelmezés megfogalmazása. A gyakorlatban viszont mindezek párhuzamosan folynak. Az információkat már a teljes földolgozottság előtt el kell kezdeni rendszerezni, már a rendszerezés, sőt a bevitel során értelmezni kell, és az értelmezést már akkor meg kell fogalmazni, amikor az új adatok fényében még többé-kevésbé módosulhat. Ennek megfelelően az alábbi kutatási terv a következő egységekből épül föl:<br /><br />1. A kutatás tervezett eredménye („output”)<br />2. Adatbevitel (forrásfeldolgozás)<br />3. Rendszerezés (standardizálás, repertory)<br />4. Értelmezés (szinopszis, jelenségek osztályozása, történelmi mélység)<br />5. Megfogalmazás (kézikönyv)<br />6. Magyar vonatkozások összefoglalása<br />7. Pályázati tevékenység (ERC, szövegkiadás, publikációk külföldön, posztdoktori kutatások)<br /><br />Mi lesz tehát az Usuarium 2023 nyarára? Reményeink szerint mennyiségileg a nyomtatásban megjelent XV–XVI. századi misszálék összefoglaló adatbázisa, minőségileg az érett középkor és a kora újkor liturgiájának „térképes nézete”. Magába foglalja majd a teljes szöveganyagát legalább egy misszálénak a latin egyház minden olyan intézményéből, amelynek ebből az időszakból maradt fönn kiadása: elsősorban az egyházmegyékből, másodsorban a központosított szerzetesrendekből, harmadsorban egyes ólatin rítusokból (ambrozián, mozarab). Ami bizonytalan, az egyrészt a kevés nem romanizált bencés forrás (pl. Monte Cassino, Valladolid), néhány szerzetesrend (pl. trinitáriusok, humiliátusok, ispotályosok), néhány, egyelőre nem beszerezhető nyomtatott forrás és a beszerzett, biztos eredetű, de kéziratos források bevitele. Hogy ezekkel foglalkozunk-e, az első félév munkatempóján, a feladatok optimális elosztásán múlik.<br /><br />Miről mondunk le? Mindenekelőtt a XV. század előtti anyag részletes földolgozásáról. Az eredmény a kutatási tervben megfogalmazottak szerinti „szinkron tipológiai háló” lesz. Szinkron, mert egyetlen korszak állapotait jeleníti majd meg. Tipológiai, mert azon belül lefedi teljes Európát, azaz várhatóan a lehetséges változatok szinte mindegyike arányosan és helyhez, intézményhez köthetően, térképre vetíthetően elő fog fordulni a mintavételben. És háló, mert lyukacsos: az adatok mintegy mérési pontokként fognak viselkedni, amelyek arányosan és kellő sűrűséggel elhelyezve érzékeltetik a változatok lehetséges skáláját, a tendenciákat, a helyi, térségi vagy táji jellemzőket, de nem adnak számot minden egyes intézmény gyakorlatáról.<br /><br />A nyitva maradó kérdések kétfelé oszthatók: egy földrajzi-intézményi és egy történelmi csoportra. Földrajzi-intézményi értelemben adósak maradunk a nem központosított szerzetesi közösségek (bencés monostorok és ágostonos kanonoki házak) úzusaival. Ezek alapvető viszonyát a világi egyházszervezet úzusaihoz tisztáztuk, de a részletek alig földeríthetők a viszonylag szűk és nagyon egyenetlen forrásállomány miatt, és mert ennek a forrásállománynak a bevitele most kivitelezhetetlen és nem is eléggé kifizetődő munka lenne. Adósak maradunk a nyomtatványokkal nem arányosan dokumentált területek úzusaival is. Ide azok a térségek tartoznak, amelyeknek liturgiája a XV. században már nem különbözött egyházmegyénként: elsősorban Itália, de részben Anglia és Magyarország is. A probléma mindenütt ugyanaz: ismerjük a késő középkor uralkodó úzusait, és ismerünk ezektől eltérő könyveket korábbról, de e korábbi könyvek intézményi-földrajzi hovatartozását nem mindig, pontosabban általában nem tudjuk biztonsággal meghatározni. Végül adósak maradunk az ólatin rítusok módszeres áttekintésével, ezek egymáshoz, a VIII. századtól romanizált úzusokhoz és saját kora újkori mintakiadásaikhoz való viszonyának tisztázásával. Részeredményeink, tapasztalataink ezekről is vannak, de egy mindenre kiterjedő elemzés túllép a jelen kutatás lehetőségein.<br /><br />A történelmi csoport a XV–XVI. századból ismert anyag előzményeit jelenti. Nem fogunk konspektusokat készíteni kéziratokból, legföljebb ott, ahol eredeti címmel ellátott, biztos eredetű kézirat áll csak rendelkezésünkre nyomtatvány helyett. Itt azonban nem kell lemondanunk a következtetésekről. A nyomtatott anyagból ugyanis bőségesen megállapíthatók olyan jellegzetességek, amelyeknek visszakeresése a kéziratosság korában megvilágítja az adott jellegzetesség élettartamát, és ezzel az úzus történeti mélységét. Ellentétes kronológiai megközelítésben ezek a mélyfúrások hitelesítik a nyomtatott anyagot mint a korábbi századok gyakorlatának megbízható tanúját. Az egyetlen terület, ahol a bizonytalan eredetű és a régi kéziratos forrásokat is behatóan tanulmányozzuk, Magyarország. A hazai liturgiatörténet így egyszerre lesz a legkidolgozottabb esettanulmány a teljes európai liturgiatörténethez, illetve válik érthetőbbé a teljes európai liturgiatörténet megvilágításában.<br /><br />A kutatás kezdettől fogva azokra a tartalmakra korlátozódott, amelyeket az érett középkor és az újkor egy átlagos misszáléba utalt, azaz a mise propriumára, ordináriumára és az évkör különleges szertartásaira. Ez egyes misszálékra vetítve több és kevesebb is lehet. Vannak könyvek, amelyekből az évkör különleges szertartásai, sőt akár az ordinárium is hiányoznak: ezek a párhuzamosan megjelentetett rituáléban kaptak helyet. Másokban viszont épp ellenkezőleg, szinte egy teljes rituále is megtalálható: közlik pl. a keresztelés, a házasságkötés, a temetés vagy a zarándokok megáldása rendjét. Ami a misszálékat illeti, nagyvonalúan járunk el. Mindent rögzítünk, ami megvan bennük. A hiányos forrásokat viszont próbáljuk kiegészíteni a rituálékból. Nem célunk, hogy a zsolozsmát vagy az évkörtől több-kevésbé független szentségi-szentelményi rítusokat földolgozzuk. Ez csak egy újabb, a jelenlegivel azonos léptékű kutatási programban lenne megvalósítható.<br /><br />A következőkben előbb a megvalósuló kutatás folyamatát tekintjük át, majd az egyelőre meg nem valósuló kutatás lehetőségeit vizsgáljuk. 2022 végéig a kutatócsoport elsődleges feladata a „Gibraltár-hadművelet”, azaz teljes konspektus készítése abból a 80–90 francia, brit és ibér misekönyvből, amelyek még hátravannak. Mivel a munka (a három angol forrástól eltekintve) a Szajna–Saône–Rhône vonaltól halad délnyugatnak, végpontját Andalúzia (Sevilla és Granada), képletesen szólva Gibraltár fogja jelenteni. E cél érdekében minden emberi és anyagi erőforrást meg szeretnénk mozgatni. Átlagosan heti négy forrás feltöltése nem tűnik lehetetlen vállalkozásnak még akkor sem, ha néhány úzusnak újonnan szereztük be emlékeit, így azok kétszeresen számítanak: temporáléjukat és ordináriumukat is most kell földolgoznunk.<br /><br />A földolgozás két területen, három fázisban zajlik. Optimális esetben meg kellene várnunk vele a teljes lefedettséget, azaz a „Gibraltár-hadművelet” végét, de ezt nem engedhetjük meg magunknak, egyes területeken pedig nincs is rá szükség.<br /><br />Az egyik, mennyiségileg a legtöbb adatot érintő terület a miseproprium tételkészletének rendezése olvasmányok, énekek, imák sorrendben. Mivel a miseproprium szerkezete állandó, műfaji készlete kötött, a munka viszonylag gépies, műfajonként elvégezhető. Eredményeképpen három réteg fog kirajzolódni.<br /><br />(1) Megállapíthatóvá válik a római rítus alaprétege: azok az asszignációk (ismét elnézést kérünk a szakzsargonért), amelyeknek diverzitása 1, a hozzájuk rendelt tételek frekvenciája 100%. A szerkezeten kívül, amely a rítus szintaxisának felel meg, voltaképpen ezek határozzák meg azt a viszonyítási keretet, amely a római rítust kijelöli. Igen érdekes az így nyert adathalmazt összevetni a legkorábbról fönnmaradt forrásokkal. A két forráscsoport, azaz a legkésőbbiek egységes anyaga és a legkorábbiak kölcsönösen megerősítik egymást, de kiderül, hogy már a legkorábbiak sem tökéletesen egységesek, azaz a nem adatolt kezdetekről az összehasonlító elemzés mond el többet.<br /><br />(2) Megállapíthatóvá válnak az úzusokra tartósan jellemző eltérések, az ún. markerek, illetve a belőlük kirajzolódó táji, térségi mintázatok. Így egyrészt birtokunkba kerül egy olyan adatcsoport, amely hitelt érdemlően azonosít egyes úzusokat, másrészt kirajzolódnak a római rítuson belüli főbb választóvonalak, amelyek sokszor utalnak az őket létrehívó történelmi körülményekre is. Magától értődően ez az a réteg, amelynek visszakövetése a kéziratosság korába a legfontosabb: árulkodik az egyes úzusok történetéről és az úzus mint identitás-paradigma kibontakozásáról is. Egyelőre azt állapíthatjuk meg, hogy a markerek a XIII–XIV. századig általában rutinszerűen visszavezethetők, de akadnak példák a X. századra visszamenő markerekre is. Magyarországon a XI. századi Hartvik-agenda és az esztergomi nyomtatványok közti szoros kapcsolat európai összefüggésben is kiemelkedőnek számít.<br /><br />(3) Megállapíthatóvá válnak a liturgia kreatív felületei. A hagyomány által kevésbé megszentelt, kevésbé közösségi misék a kora újkorig megmaradtak az egyéni kezdeményezés játékterének. Egyes szent-ünnepeken, és még inkább a votív misékben számos meglepő szövegválasztással találkozunk, de ezek nem mindig markerek, azaz nem jellemzők régóta egy-egy úzusra, nem önazonosságának részei. Mindazonáltal érdekesek, értékesek, és néhány köztük ősi, de nem elterjedt vagy szórványokba visszaszorult tétel. Számos új adattal gazdagítják a nemzetközi adatbázisokat, amelyek méltatlanul kevés figyelmet szentelnek a „kései” forrásoknak, és rávilágítanak a kánonhoz való viszony megváltozására. Ezt érzékeltetendő néhány kérdést teszünk föl, amelyekre éppen ez a réteg felel. Mi volt az, amit a középkor egyes századaiban megszenteltnek, változhatatlannak tekintettek? Hogyan szűkült ez a kör össze a kora újkorra? Mi volt a különbség a liturgia szerkezetéhez és a szerkezetet kitöltő tételkészlethez fűződő viszony között? Meddig számított alakíthatónak maga a szertartásrend, és mettől csak az egyes szövegek, dallamok? Mik voltak a kreativitás forrásai: elsősorban új alkotások, vagy a műfajok közti határok lebontása? Hogyan reagált a XVI. századi helyzetre a katolikus restauráció, azaz mennyiben tipikus a korra nézve a „tridenti” misszále?<br /><br />A másik terület a rendkívüli ordóké. Furcsának tűnhet, de szerkezetileg, az elemzés módszerét tekintve ide sorolható az ordinárium kutatása is. Ez a forráscsoport különösen informatív, magyar összefüggésben pedig a legfontosabb, mert a hazai liturgia legkorábbi történetéből csak ide tartozó adatok maradtak fönn. Éppen ezért a kutatás nem előzmények nélküli. Nem a jelenlegi részletességgel, de évekkel ezelőtt sikerült fölvázolnunk a tipológiai hálót Gyertyaszentelő, hamvazószerda, virágvasárnap, nagycsütörtök és nagypéntek rítusairól, idén pedig nagyszombatról is. Ami hátravan, az karácsony éjszakája, húsvétvasárnap, a Litania maior és minor, pünkösd vigíliája és a mise általános rendje. E területek beláthatóbbak és kutatásuk izgalmasabb, több személyes sikerrel kecsegtet, mint a proprium elemzése. Ugyanakkor változékonyabbak, nehezebben megfoghatók, a rítusok szerkezetének átlátása komoly tapasztalatot és értelmezői készséget föltételez. A történelmi mélység fölméréséhez itt a korai források módszeres, teljes földolgozására van szükség. Az ordinárium és a még nem elemzett ordók kutatását már a 2022-es évben el kell kezdeni néhány erre kijelölt kollégának, a 2023-as évtől kezdve pedig monografikus témaként jelölnénk ki egy-egy ilyen ordót az elemzésükre vállalkozóknak.<br /><br />A három munkafázisról a tavalyi tervben már írtunk. Hogy most vissza kell rájuk térnünk, az a folyamat késésének köszönhető. Az első lépés az incipitanyag műfajonkénti exportálása, helyesírási, nyelvtani javítása és egységesítése. A második a standardizálás: a javított incipit-változatok szabványos, egyedi azonosítóval ellátott incipithez rendelése. Az azonosító szerepét olvasmányoknál a bibliai könyv és fejezet, énekeknél a Cantus Index referenciaszáma, könyörgéseknél a Corpus Orationum tételszáma tölti be. Ahol nincs ilyen szám, ott föltüntetjük, hogy a nagy adatbázisokban még nem szereplő tételről van szó. A Cantus Indexben a folyamat lezárultával rögzítjük az új tételeket, a Corpus Orationum-hoz pedig érdemes lesz kiegészítést szerkesztenünk. A standardizálás után publikálható az adott műfaj szinopszisa, annak segítségével pedig elvégezhetők a rendszert átláthatóbbá, egyértelműbbé tevő módosítások. A harmadik lépés az ún. repertory kidolgozása, valójában az Usuarium már létező „Texts” menüpontjának újraépítése előbb a teljes propriumra, majd a rendkívüli ordókra vonatkozólag is.<br /><br />Egyik kollégánk már most elsősorban az incipit-anyag javításával és standardizálásával foglalkozik. Munkája értelemszerűen nem lezárt, de jelentősen meg fogja könnyíteni azokét, akik 2023-ban a már lezárt, teljes anyagot fogják kezelésbe venni. A repertory kidolgozása ekkorra marad. Egy-egy műfaji réteg elemzése monografikus téma: a rendkívüli ordók mellett ezekre kell majd egy-egy specialistát ráállítanunk.<br /><br />Az eredmények kiértékelése, rendszerezése és bemutatása e lépésekben foglalható össze: az adatbázis „áramvonalasításában”, a sajátosságok kiszűrésében és kontextusba helyezésében, amely vázlatok, jegyzetek, rövid közlemények formáját öltheti, az eredmény értekező megfogalmazásában és a szakirodalommal való szembesítésében.<br /><br />(1) A teljes adatbevitel és a standardizálás után az Usuarium műfajonkénti szinopszisa elvileg emberi beavatkozás nélkül is kimutatja, hogy a liturgikus rend mely pontja érzékeny vagy érdekes a változatok szempontjából, és hogy ezek a változatok milyen földrajzi-intézményi mintázatba rendeződnek. De sem az eredeti források, sem az adatbevivők, sem maga a rendszer nem lehet tökéletesen következetes. A nyers szinopszis tévedésből, következetlenségből vagy túlzott részletezésből kifolyólag sokszor elválaszt összetartozó, ritkábban összekapcsol különböző jelenségeket. A kész szinopszist ezért át kell fésülnünk, és a mögötte álló adatokat úgy kell javítanunk, hogy az eredmény a legjobban fejezze ki az adatbázis mögött húzódó valóságot. Ez különösen érvényes az egy misén belül többször előforduló tételek szabványos sorrendezésére (próféciák, orációk, graduálék, Alleluják) és a különböző dátumokhoz rendelt, de azonos témájú napokra, a rendkívüli ordóknál ugyanazon szöveg bizonytalan műfaji megjelölésére. Számos esetben az anyag nem egyszerűsíthető tovább adatvesztés nélkül: olyankor az elemzőnek kell fölhívnia a figyelmet a külön regisztrált jelenségek összetartozására. Ezt a munkát a misepropriumnál műfajonként, a többi esetben ordónként érdemes elvégezni (az utóbbiakhoz a szerkezeti eltérések miatt nincs szinopszis, a tisztázásra azért van szükség, hogy értelmes szűrési eredményekhez jussunk nagy mintavételen is).<br /><br />(2) A minden szempontból rendezett anyag már megadja a tájékoztatást egy-egy nap, szertartási elem vagy tétel változékonyságáról. A kutatói feladat a változékony pontok alatt három fő területet értünk. Az első földrajzi-intézményi, amely a legkifejezőbben térképen ábrázolható. A különlegesnek számító jelenség vajon egyedi, szórványos, vagy úzusok egy meghatározott csoportjára jellemző? Elterjedtségéből le lehet-e vonni valamiféle következtetést születésére, átvételére, továbbadására vonatkozólag? A második terület történeti, amely időgrafikonon ábrázolható. Megvan-e a különleges jelenség az illető úzus korábbi forrásaiban, ha igen, meddig követhető vissza, és a korai forrásokban is különlegesnek számít-e? Vannak ugyanis valódi újítások, elszigetelt jelenségek, tartós úzusmeghatározó jegyek, de fosszíliák is, azaz olyan jelenségek, amelyek valaha általánosak vagy széles körben ismertek voltak, de idővel helyi vagy térségi jellegzetességgé szorultak vissza. A harmadik terület a belső viszonyrendszer: a liturgia által kialakított asszociációs hálót jelent. Egy szöveg előfordulhat egy adott szerepben úgy, hogy sehol másutt nem fordul elő, de úgy is, hogy egy másik liturgikus összefüggést idéz föl. Egy gesztus vagy egy szerkezeti megoldás is lehet egészen egyedi, de gyakoribb, hogy analóg helyeket idéz föl a szertartási élet egészéből. Ezek azonosítása nélkül egy-egy rítus vagy szöveg elemzése hiányos vagy félrevezető.<br /><br />Egy-egy figyelemreméltónak bizonyuló jelenség elhelyezése a mondott összefüggésekben aprómunka, amely a rövidhírtől az önálló tanulmányig sokféle formát ölthet. Sok ilyen azonban lehetővé teszi a vizsgált elemek természetrajzának és történetének megírását. Az egyes kutatók feladata tehát minél több ilyen adat és mikroelemzés előállítása akár jegyzetszerűen, a végleges megfogalmazás igénye nélkül. Az így beérkező adatok alapozzák meg a monografikus földolgozást.<br /><br />(3) A monografikus földolgozás alapvetően a vezető kutató feladata: a tervezett kézikönyv végső formába öntését jelenti. Ezzel késésben vagyunk; nem hanyagságból, hanem mert a következtetések nem vonhatók le a megfelelő mennyiségű és megfelelő minőségben elemzett adat nélkül. A 2022-es évben, amíg a „Gibraltár-hadművelet” és az „előstandardizálás” folyik, elsősorban az alapvetés megírása életszerű: a liturgia történetéről, földrajzáról, szerkezetéről, forrásairól szóló fejezeteké. Számos előzmény áll rendelkezésre hozzájuk, amelyek közül némelyik az általános, némelyik a saját résznek felel meg jobban. Ugyanakkor ezek igénylik a legnagyobb átgondoltságot és a legtöbb írói leleményt, hiszen egy egész szemléletmód közérthető, de a szakembereknek is meggyőző átadása a cél. Utolsó fázisként az egyes tételcsoportok, illetve az egyes ordók kifejtésére kell sort keríteni. Ez a megfelelő adatok birtokában gyorsabb és könnyebb munkának ígérkezik, hasonlót már számos előtanulmányban végeztünk. A várható végeredmény egy tisztázott, nyelvileg és szakmailag lektorált kézirat lesz. További sorsára a pályázati tevékenységről szóló bekezdésekben térünk ki.<br /><br />(4) Jelen körülményeink között a legnagyobb kihívás az eredmény elhelyezése a szakirodalom keretei között. A nehézség egyik része technikai: Magyarországon hagyományosan nehezebben jutunk hozzá a szükséges könyvekhez, folyóiratokhoz és adatbázisokhoz, és bár korábbi pályázatokból jelentős pénzt szántunk könyvtárépítésre, a mostaniban nem ez volt a prioritás. Ha az lett volna, akkor sem lennénk versenyképesek egy nyugat-európai vagy amerikai intézmény fölszereltségével.<br /><br />Egy másik rész elvi: a szakirodalmi földolgozás nem lehet arányos, egyrészt mert a nemzetközi tudományos életben érdemtelen helyzeti előnyre tettek szert az angol nyelvű publikációk, így sok értékes szöveg rejtve marad, másrészt mert a hozzáférhető anyag sem egyformán tartalmas. Alapgondolatunk végig az volt, hogy a múlt és a jelen többi kutatója is csak az elsődleges forrásokból juthat következtetésekre, ezért fontosabb, hogy azok mindegyikét beszerezzük és megismerjük. Ezen a téren kétségkívül előtte is járunk a nemzetközi mezőnynek. Ahhoz azonban, hogy eredményeinket elfogadtassuk, ismernünk és hivatkoznunk kell a külföldi kollégák és műhelyek eredményeit.<br /><br />Ezek az eredmények a kora újkor óta a miénkkel ellentétes megközelítésre épülnek. Alig beláthatóan nagy és részletes az első keresztény évezred liturgikus forrásainak és az őket is megelőző áttételes dokumentumainak szakirodalma. Az érett középkor, és főleg a nyomtatványkor viszont legföljebb helyi érdeklődésben részesült: ki-ki a saját intézményének múltját kutatta, szélesebb összefüggésektől általában függetlenül. A liturgia ráadásul számos szakterület találkozási pontja. A történész, a kodikológus, a zenetudós, az irodalmár, a művészettörténész joggal várja el a maga területének beható ismeretét attól, aki annak liturgikus vonatkozásairól mer nyilatkozni.<br /><br />Elképzelésünk szerint a kézikönyv egyes fejezeteihez annotált bibliográfiát csatolnánk, de ez a mondottak miatt nem lehet tökéletes. Abban reménykedünk, hogy sikerül megnyernünk egy-egy szakmai lektort, aki ha teljessé nem is teheti a gyűjtést, legalább fölhívhatja figyelmünket a bántó hiányokra. Az elsődleges forrásokkal ilyen probléma nincs, az egyre teljesebb dokumentáció szerepét maga az Usuarium tölti be.<br /><br />Az európai liturgia történeti-összehasonlító kutatása a korai magyar forrásanyag elemzéséből nőtt ki, és a nyertes Lendület-program címe is hangsúlyozta az eredmény hazai vonatkozásait. A magyar és a nemzetközi szempont nem választható külön: saját emlékeinket a nemzetközi környezet fényében értjük meg jobban, a teljes európai anyagról kialakított, szükségképpen elnagyolt képhez képest pedig a magyar emlékek bensőséges ismerete mutatja meg, mire számíthatnánk, ha egy-egy úzust vagy úzuscsoportot részletekbe menően vizsgálnánk.<br /><br />Mégis úgy véljük, valós igényt elégítünk ki, ha önálló publikációban fogalmazzuk meg azokat az eredményeket, amelyek az elmúlt évek munkája után új megvilágításba helyezik a magyar középkor fönnmaradt szertartáskönyveit, illetve a mögöttük álló gyakorlatot és szellemiséget.<br /><br />Ugyanerre külföldön is van igény. Csak az elmúlt évben három fölkérést kaptunk a közép-európai úzusok bemutatására, egyet csak lexikon-szócikk terjedelemben Franciaországból (ez már megjelent), egy másikat kézikönyv-fejezet terjedelemben Angliából szeptemberi határidővel (Medieval Latin Liturgy: A Research Guide, Brill), és egyet monografikus terjedelemben (East Central and Eastern Europe in the Middle Ages 450–1450, Brill) – ezt kénytelenek voltunk a Lendület-kutatás idejére átmenetileg elhárítani.<br /><br />Egy magyar nyelvű összefoglaló tanulmány és angol kézikönyv-fejezet várhatóan ebben a kutatási évben el fog készülni, a magyar liturgiatörténet és különösen az első források bemutatására pedig a folytatás egyik lehetséges útjaként tekintünk.<br /><br />A jelen kutatási program eszményi folytatását egy ERC (European Research Council) támogatta vállalkozás jelentené. Megpályázására ígéretet is tettünk a Lendület-szerződés megkötésekor. Intézményi hátteréről és témájáról is világos elképzeléseink vannak. A pályázatot közösen nyújtanánk be a Zenetudományi Intézetben működő, Czagány Zsuzsa vezette Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoporttal, megszüntetve azt a régi diszciplináris törést, amely a téma zenei és bölcsész hátterű kutatóit, intézményeit választja el egymástól. A téma az Usuarium kiterjesztése lenne a liturgia további két összetevőjére: a zsolozsmára és az évkörtől független rítusokra. Szélesebb érdeklődésre, mondhatni közönségsikerre főleg az utóbbiak számíthatnak. Az emberi élet fordulópontjait kijelölő rítusok (keresztelés, házasság, temetés), az egyház és a társadalom reprezentatív eseményei (zsinat, kiközösítés, koronázás, istenítéletek) a liturgia eredeti rendszerében ugyan másodlagos szerepet játszanak, a mai nyilvánosságot mégis jobban foglalkoztatják, mint a mise és a zsolozsma. A zsolozsma ugyanakkor a legnagyobb dallam- és szöveganyagot mozgatja meg a liturgián belül, így módszeres földolgozása hiánypótló és számos diszciplína érdekében áll. Egy kétszer öt éves ERC-projektben mindkettőre ki tudnánk terjeszteni a már megszerzett tapasztalatot, így elkészülhetne a valóban mindenre kiterjedő adatbázis és a kézikönyv tovább két vagy három kötete.<br /><br />Ez mintegy az A terv. A B terv ezzel párhuzamosan és e nélkül is kivitelezhető. A vezető kutató nem tagadja, hogy az elmúlt évek egyre gyorsuló és egyre összetettebbé váló kutatócsoporti munkája igen elfárasztotta. Az eredményalapú tudományosság azonban nem tolerálja a leállást. A kompromisszumot a következőképpen képzeljük el.<br /><br />2009-ben jelent meg a Monumenta Ritualia Hungarica sorozat első két kötete, az esztergomi misszále és ordináriuskönyv. A sorozat Series Practica alsorozata 2014-ben indult el a pszaltérium három kötetével. Az összes többi kötet puhafedelű, kis példányszámú próbakiadásként jelent csak meg, számos fontos magyar emlék pedig évek óta vesztegel a világhálón 80–90%-os befejezettségi szinten. Ilyen pl. az Esztergomi benedikcionále, a Hartvik-agenda, a Pray-kódex, a Veszprémi pontifikále, a Szepesi ordinárius, a Telegdi-ordinárius, a Telegdi-Agendarius, a Pázmány-rituále. A szégyenletes elmaradás oka kettős. Az egyik, hogy az indító kötetek magas könyvészeti nívót határoztak meg, amelynek csak kötetenként kb. kétmillió forintos költséggel tudnánk megfelelni. Ez önálló, komoly publikációs pályázatok nélkül nem kivitelezhető, még akkor sem, ha az összes eddigi MRH-kötet kifizetődőnek bizonyult, az utolsó példányig elfogyott. A másik ok, hogy épp a magyar források kiadásával indult el az a kutatási irány, amely az Usuariumhoz vezetett. A nagyobb, átfogóbb vállalkozás nem hagyott időt és erőt a kisebbnek.<br /><br />2023–2024-ben akár így, akár úgy, törleszteni szeretnénk az adósságot a félkész kiadások befejezésével és megjelentetésével. Ez nyugodtabb, beláthatóbb, kevesebb koordinációt igénylő munka. Ha az ERC-t nem nyerjük meg, segít regenerálódni. Ha megnyerjük, a magyar forrásokon keresztül megteremti a rítusoknak és szövegeknek azt a törzsanyagát, amelyre később a teljesebb adatbázis épülhet. Az MRH folytatására ezért az ERC pályázattal párhuzamosan publikációs pályázatokat tervezünk benyújtani.<br /><br />A harmadik pályázati kategória a monográfiáké. Kiadót kell találnunk mindenekelőtt az Usuarium kézikönyv-változatához (külföldi kollégáink a Brepols-t ajánlják). A javaslat ilyen esetekben maga is egy pályázathoz hasonló, amelyet önálló munkaként kell megírnunk. De megfogalmazott javaslatként kell kezdeményeznünk a föntebb említett, magyar liturgiáról szóló Brill-monográfiát is.<br /><br />Végül a negyedik csoport a posztdoktori pályázatoké. A kutatócsoport közegében felnőtt egy fiatal liturgiatörténész-nemzedék. Ők alkotnák egy reménybeli ERC-kutatócsoport személyzetét, de ha erre nem lesz lehetőség, alapvető érdek, hogy megmaradjanak a szakmában. Ebben az utóbbi esetben érdemes elővenniük a kényszerűen félretett résztémákat: a monasztikus úzusokat, Itáliát, az ólatin és a korai római forrásokat; illetve szövegkiadási terveinket: Konstanzi Bernold Micrologus-át és a Corpus Orationum Supplementum-kötetét, Iodocus Clichtoveus magyar vonatkozású Elucidatorium-át. <br /><br />A 2023-as pályázatok sikerén egy erején felül teljesítő tudományos műhely sorsa múlik, ezért a beadványok megírására nagy gondot kell fordítanunk. Valószínűleg koncentráltan, a december–januári időszakban lesz érdemes foglalkoznunk velük, az adatbevitel és az adatelemzés, illetve az összefoglaló fejezetek és a részleges elemzések között. Így a tavaszi pályázati szezonnak már kész anyagokkal indulhatunk neki. </span>Földváry Miklós Istvánhttp://www.blogger.com/profile/03940069584626978743noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-67767781780665795612022-07-06T13:31:00.002+02:002022-07-06T13:34:12.579+02:00Kutatási beszámoló 2021–2022<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ahogy tavaly is előre bocsátottuk, az alábbi beszámoló
föltételezi a kutatás alapvető elveinek ismeretét, amelyet a <a href="https://docs.google.com/document/d/1npwtQ4OZaudVewm0A_OR-WQUQDxIYujXU50ucjB5-f4/edit?usp=sharing">2019-es
beszámoló</a> elején „Célok és módszerek” címszó alatt foglaltunk össze.
A továbbiakban csak a 2021–2022-es kutatási év sajátos feladataival
foglalkozunk. Mielőtt a részletekre térnénk, összefoglalásul egy pozitív és egy
negatív mozzanatot szeretnénk kiemelni.</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Az elmúlt év leglátványosabb eredménye kétségkívül a kutatás
volumenének kibontakozása. Földrajzi értelemben átléptük a Rajna–Alpok vonalat:
az Usuarium jelenleg tartalmazza a Normandia és Provence között meghúzható
Szajna–Saône–Rhône vonaltól keletre húzódó terület minden nyomtatott
misszáléjának teljes tartalmát. Ez közel 120 intézményt jelent, egyenként 6–700
oldalas forrásokkal, oldalanként átlagosan 12–13 tétellel. Robert Amiet
katalógusa szerint a XVII. század elejéig 178 egyházmegye adott ki nyomtatott
misszálét, ehhez járul néhány egyéb rítus vagy intézmény és a szerzetesrendek,
így a teljes anyagnak közel kétharmadánál járunk. Könnyű belátni, hogy
mindennek csak egy részlete, pl. Közép-Európa, Skandinávia vagy Németország
liturgikus örökségének átfogó földolgozása önmagában is meggyőző kutatási téma
lehetne. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ehhez adódik hozzá a szinte teljes bibliográfiai rálátás a
megfelelő intézmények korábbi kéziratos anyagára, az 1000 körüli index, amely
az egyes szertartástípusokat teszi összevethetővé, és a kifinomult keresési,
szűrési és megjelenítési rendszer, amely a kutatást támogatja. Az elkészült
esettanulmányok azt mutatják, hogy mindezek birtokában bármely szertartás
történeti-összehasonlító elemzése elvégezhető és releváns eredményekre vezet
mind az összképet, mind egy-egy forrás vagy hagyomány (így pl. a magyarok) sajátosságait,
viszonyrendszerét, beágyazottságát illetően. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A negatív vonatkozások: az erőforrások elégtelensége, a
járványidőszakban megváltozott kutatási környezet és a diszciplináris
bizonytalanság. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A választott módszertan, forrásállomány és eszköztár
működőképesnek bizonyult, azaz a témán belül gyakorlatilag minden területen
érdemi mondanivalónk lenne. A munkakedvet azonban korlátozza az idő, a pénz és a
személyi állomány. A kutatás folyamatos és nagy mennyiségű adatbevitelre épül,
amely monoton, fárasztó, de pontosságot, fegyelmet és figyelmet igénylő munka.
Kevés ember van rá. A jelenlegi 3,5 álláshelyhez és a támogató személyzethez
(könyvtáros, informatikus) a most kezdődő évre 12 önkéntes kolléga csatlakozott,
és így is csak éppen hogy van esélyünk a tervezett mennyiség földolgozására. Az
érintettek egy teljes munkanapra vetítve kb. 10 000 Ft-ért dolgoznak, ami
legföljebb diákoknak vagy független pályakezdőknek vonzó. Az adatbevitel lényegében
nem hagy időt önálló kutatómunkára, de még a bevitt adatok elemzésére,
szintetizálására, az adatbázis rendezésére, tisztogatására sem (ilyen feladat
pl. a térkép-előkészítés vagy a digitális oldalszámok és képhivatkozások ellenőrzése).
Ez vagy a vezető kutatóra marad, vagy újabb kollégák bevonását teszi
szükségessé, vagy a forrásfeldolgozástól von el erőket. Mindezt nem panaszként
fogalmazzuk meg, hanem annak megvilágításául, hogy miért vagyunk kénytelenek a
kutatás egyes irányairól átmenetileg lemondani, jóllehet eszközeink meglennének
hozzájuk. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A legutóbbi beszámolóban bizakodva mondhattuk, hogy a
járványügyi intézkedések nem gátolták a munkát, hiszen alapvetően digitális
eszközökkel folyik, „home office” rendszerben is végezhető. Mostanra
megjelentek a kedvezőtlen hatások. A legfontosabb az utánpótlás-nevelés
kétévnyi kiesése. A föntebb említett önkéntesek alapvetően egyetemi hallgatók
és doktoranduszok. Az ő megszólításukhoz és betanításukhoz órák, konzultációk,
a személyes ráhatás alkalmai kellenek. Ilyenek 2020–2021-ben nem voltak, így a
kutatás mögött álló képzett összmunkaerő csökkent, idén pedig különösen sok
időt és erőt igényelt a kiesés kampányszerű pótlása. A rutinos, kipróbált
kollégai kör ugyanekkor – legtöbb tagja eleve nem származott a fővárosból – Budapesttől
távolabbra költözött, a rendszeres találkozók, eszmecserék megszűntek vagy
megritkultak. Ez egyrészt a munkamorált érintette rosszul: otthoni környezetben
kevesebben képesek rendszeres, fegyelmezett munkát végezni. Másrészt a szakmai
párbeszédet: az online értekezletek vagy a rendszertelen időközönként
megtartott összejövetelek nem adták meg azt az inspirációt, amelyet a
munkahelyi környezet és a napi vagy hetenkénti érintkezés. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Végül különös kihívást jelent az eredmény közvetítése a
szélesebb nyilvánosság felé. Föltett szándékunk, hogy kilépjünk a
liturgiakutatás ma szűknek számító területéről, pontosabban fölszámoljuk ezt a
szűkséget. Ennek útja a szélesebb értelemben vett történelem- (középkorkutatás)
és társadalomtudományok (antropológia, ritualisztika) felé való nyitás lenne. A
folyóiratcikkeinkre adott külföldi lektori vélemények azonban azt mutatják,
hogy az áttörés nemzetközileg egyelőre nehezen kivitelezhető. Nagyobb ívű,
általánosabb következtetéseinket egyszerűen nem hiszik el, ezek dokumentációját
ugyanakkor túl részletezőnek és ezért érdektelennek találják. Egy-egy
körülhatárolt, beláthatóbb téma kidolgozásával bizonyára nagyobb sikert érnénk
el, de a jelen kutatásnak éppen a lehető legtágabb kontextus fölvázolása a
célja és erőssége, és egy-egy résztéma kifejtése aránytalanul sok időt vonna el
tőle. Úgy érezzük tehát, hogy munkánk gyümölcse a mérhető szakmai siker
szintjén csak lassan, várhatóan jóval a pályázati ciklus lejárta után fog
beérni, ami kényelmetlen választás elé állít minket. Vagy gyors és látványos
részeredményekre törekszünk, de lejjebb adunk a célból, vagy vállaljuk a lassú
és kevéssé látható építkezést a teljesebb eredmény érdekében. Természetesen az
utóbbit választjuk, de reméljük, hogy bírálóink is ebben támogatnak majd. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Forrásbeszerzés | A forrásgyűjtés módszereiről és a
regisztrált források kategóriáiról a tavalyi beszámolóban részletesen írtunk.
Az előrelépés azóta egyrészt mennyiségi: több mint 2000 új könyv került a
rendszerbe, elsősorban két forrásból. Az egyik <a href="https://usuarium.elte.hu/catalogue/29/view">Klaus Gamber</a> katalógusa,
amely az első évezred ismert latin liturgikus kéziratait és töredékeit veszi
jegyzékbe, beleértve a nem római rítusúakat is. Ez tehát a forrásokkal
dokumentált európai liturgiatörténet kronológiai alsó határát kijelölő korpusz.
A másik <a href="https://usuarium.elte.hu/catalogue/4/view">Robert Amiet</a>
már idézett katalógusa a nyomtatott misszálékról és breviáriumokról, amely az
1470-es évektől az 1840-es évekig foglalja magába a forrásanyagot, beleértve az
ún. neogallikán könyveket is. Ezt követően már csak Róma és néhány
szerzetesrend jelentetett meg szerkönyveket. Ez tehát az úzusokat fölvonultató
európai liturgiatörténet kronológiai felső határát kijelölő korpusz. A kettő
közti időszakról a korábbi években földolgozott, elsősorban országos
érdeklődésű katalógusok tájékoztatnak. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Minőségi előrelépést jelent az adatok fokozatos tisztulása.
Az úzusok (intézmények), könyvtárak, katalógusok, nyomdászok egyre több
könyvnél valid értékek, azaz illeszkednek az Usuarium rendszerébe, különféle
szempontokból könnyen kereshetők, összevethetők. Lekérdezhető pl. egy-egy
intézmény összes ismert forrása vagy egy-egy referenciaértékű katalógus minden
tétele. Ez azért fontos, mert csak így lehet hatékonyan föltárni egy-egy
nyomtatott emlék tanúságának előtörténetét, tisztázni, hogy honnan mi áll
rendelkezésünkre, és hogy a ténylegesen fönnmaradt forrásállománynak melyik és
mekkora rétege az, amellyel dolgozni tudunk. A másik előrelépés, hogy megszűnt
az indexelt, de közzé még nem tett tételek csoportja. Minden indexelt könyv
adatait ellenőriztük, majd a megfelelő könyvet publikáltuk, illetve fordítva:
minden publikált könyvet indexeltünk, kivéve a legutóbb föltöltött néhányat,
amelyeknek indexelése folyamatban van. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A forrásbeszerzésre szánt összeg egy részét viszont
átcsoportosítottuk az adatbevitel fedezésére. A hozzáférhető források immár
annyian vannak, hogy újak beszerzésére legföljebb érzékeny hiányok pótlásául
van szükség, a beszerzett források földolgozására ezzel szemben mindig kevés a
pénz. </span></p><p class="MsoNormal"><i><span style="font-size: medium;">Adatbevitel </span></i></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A kutatócsoport elsődleges feladata a
misekönyv-konspektusok teljessé tétele volt. A teljesség a következőket
jelenti. (1) Magyarország felől nyugatnak haladva minden fönnmaradt könyv sorra
kerül, az előrehaladást az Usuarium nyitóoldalán az „<a href="https://usuarium.elte.hu/news">Improvement history</a>” „Missalia Project
expanding” kezdetű hírei követik. Jelenleg a legsűrűbb egyházszervezetű francia
érseki tartományokon (Rouen, Reims, Besançon, Vienne, Aix-en-Provence)
dolgozunk. (2) Minden forrás minden rubrikája teljes szöveggel kerül a
rendszerbe. (3) A liturgikus tételek csak incipittel, de minden műfajból (ima,
olvasmány, ének) bekerülnek. (4) A szoros értelemben vett miseliturgián kívüli
ordókat is földolgozzuk (szentségek, szentelmények, processziók), ha azok
szerepelnek az adott könyvben. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A misszálék tervszerű bevitelén kívül a feltöltöttük a
rendszerbe az előző évek összes, akkor táblázatformátumban földolgozott adatát.
A tavalyi beszámolóban már említetteken kívül ilyenek voltak egyes <a href="https://usuarium.elte.hu/news/10/ceremonies-of-the-holy-week">nagyheti
ordók</a> (krizmaszentelés, lábmosás, nagypéntek, nagyszombat), a <a href="https://usuarium.elte.hu/news/13/rogation-days">keresztjáró napok</a>, <a href="https://usuarium.elte.hu/news/14/the-blessing-of-an-abbess">apátnő</a>
szentelése, <a href="https://usuarium.elte.hu/news/19/queens-and-empresses">királynők
és császárnők</a> koronázása vagy beiktatása, a <a href="https://usuarium.elte.hu/news/27/military-sacramentals">katonai szentelmények</a>
(katona, kard, zászló, hadijelvények), az <a href="https://usuarium.elte.hu/news/31/cemetery-and-foundation-stone">alapkőletétel
és a temetőszentelés</a>, néhány korai <a href="https://usuarium.elte.hu/news/22/opening-to-new-genres-pontificals">pontifikále</a>
és benedikcionále teljes szövege, a zsolozsmáskönyvek <a href="https://usuarium.elte.hu/news/25/opening-to-new-genres-psalters">pszaltériumai</a>.
</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A forrásföldolgozás első szintjeként több száz könyvet
indexeltünk, elsősorban az új beszerzéseket vagy a kutatás során érdekessé váló
darabokat. Az anyag bővülése az Usuarium nyitóoldalán a „New contents” cím
alatt követhető. A <a href="https://usuarium.elte.hu/news/18/index-liturgicus-ad-corpus-consuetudinum-monasticarum">monasztikus
konszuetúdók indexét</a> könyvformátumban jelentettük meg. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ha az ólatin projektnek nevezett részkutatást nem is tudtuk
azon a szinten elvégezni, amelyen szerettük volna, jelentős előrelépést
könyvelhetünk el az itáliai ólatin rítusok terén. A bibliai szövegeket
leszámítva teljes szövegű konspektus készült az <a href="https://usuarium.elte.hu/news/20/opening-to-new-rites-ambrosiana">ambrozián</a>
misszále 1499-es nyomtatott kiadásáról, és reprezentatív mennyiséget vittünk be
a <a href="https://usuarium.elte.hu/news/11/missalia-project-expanding-dalmatia-southern-italy">beneventán</a>
forrásokból is, beleértve dalmát és campaniai intézményeket is (Benevento,
Capua, Albaneta, Dubrovnik, Kotor). A munka egyrészt rávilágított a beneventán
forráscsoport földrajzi kiterjedésére, élettartamára és jellegzetességeire,
másrészt igazolta azt a tételünket, hogy a beneventán könyvek markáns vonásaik
ellenére szerkezetileg nem különülnek el a római rítusúaktól, illetve ahol
igen, ott a korabeli terminológia helyesnek bizonyul: a déli lombardok
(Benevento) alapvetően az északi lombardok (Milano) ambrozián rítusából
kölcsönöznek. </span></p><p class="MsoNormal"><i><span style="font-size: medium;">Adatelemzés </span></i></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A bevitt adatok kiértékelését, a belőlük
kialakítható szintézis lehetőségét az <a href="https://usuarium.elte.hu/news/15/standardization-of-the-mass-lectionary">olvasmányanyagon</a>
próbáltuk ki. Több hónapnyi munkával javítottuk és ellenőriztük az adatbázisban
található összes, olvasmányszövegre mutató bejegyzést (akkor 10613-féle adatot),
majd egységes, a bibliai könyvet és fejezetet is föltüntető incipithez (ún.
standard item) rendeltük őket. A standard item képezi az Usuarium „Research”
menüpontjában elérhető statisztikai és térképes eszközök alapját. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Az így létrejött teljes anyag értelmező áttekintését először
a liturgikus év temporális szakaszán próbáltuk ki. Olyan táblázatot
szerkesztettünk (szinopszis), amelyben minden asszignáció, vagyis az év minden
napja és/vagy témája (pl. szentek, kommúnis, votív témák) alatt megjelenik
minden előforduló olvasmány a megfelelő szövegválasztást képviselő intézmények
felsorolásával együtt. Azaz látható, hogy mennyire egységes vagy sokféle az
illető nap vagy téma olvasmányválasztása (diverzitás), mely olvasmányok
jöhetnek egyáltalán szóba, azok Európa egészére vetítve mennyire gyakoriak vagy
ritkák (frekvencia), és hol jellemzők (térkép). A szinopszis maga is rávilágít
az adatbázis hibáira, a rögzítés következetlenségeire, amelyek célirányosan, a
megfelelő tétel vagy asszignáció exportjával gyorsan és könnyen kijavíthatók. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A tapasztalatok többféleképpen hasznosultak. Egyrészt
kialakult a normalizálás és standardizálás módszere. Ennek jelentősége az, hogy
miközben az adatokat több, különböző előképzettségű, a latin nyelvben,
paleográfiában, liturgiában nem egyformán járatos személy rögzíti, a hibák vagy
következetlenségek gyorsan és következetesen számolhatók föl. Másrészt sikerült
kidolgozni a szinopszis gépi előállításának elveit. Erről majd a
szoftverfejlesztéseknél szólunk bővebben. Harmadrészt objektív képet kaptunk az
olvasmányanyag variálódásáról, a rá ható tényezőkről, a nyomtatványkori
forrásanyag és a legkorábbi ismert források tartalmának kapcsolatáról. Ezeket
egy <a href="https://drive.google.com/file/d/18luSwNxGatq_26eqaEEn14boRpw84MV4/view?usp=sharing">kézikönyvfejezetben</a>,
illetve a Dániel-olvasmányról és -kantikumról szóló <a href="https://drive.google.com/file/d/13j0YvofGCPKlZDIXhjdhQBk-JG5JgmUP/view?usp=sharing">esettanulmányban</a>
fejtettük ki. Jelenleg a szinopszis a miseproprium olvasott és énekelt
rétegéhez áll rendelkezésre, ebből standardizálva az összes olvasmány, a
szekvenciák és az introitusok vannak. Az év idén jobban kutatott szakaszainak (nagyszombat,
pünkösd vigíliája, kántorböjti szombatok) tételei is standardizálva lettek. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Jogosan merül föl a kérdés, hogy a tavalyi tervhez képest
miért nem készült el több műfaj áttekintése, és miért várat magára a liturgikus
szövegek összesített jegyzéke (repertory). A válasz a kapacitások már beismert
korlátain kívül a munkaszervezés logikája. Újabb és újabb források
földolgozásával hetente több ezer adat kerül újonnan a rendszerbe. Bár a
temporális tételkészlet már lefedi a kontinenst, a francia, angol és spanyol szanktorálék,
kommúnék és votív részek számos meglepetést tartogatnak. Az olvasmányanyag
súlypontja a temporáléban van, ott az eredmény valószínűleg máris
reprezentatív. Az ének- és könyörgésanyag igazán váratlan, különleges tételeire
ellenben a szanktoráléban és az azt követő részekben lehet számítani, ezért
érdemes megvárnunk a teljes adatbevitelt (ahogy egymás között a haladási irány
miatt mondjuk: eljutnunk Gibraltárig). </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Az olvasmányanyaghoz elkészült egy hasznos, de még nem
publikált segédeszköz is: az <a href="https://docs.google.com/spreadsheets/d/1-mYgun8i_50GA1v3xsT_mkCEbm2BLzUeyy_lgqx_LrY/edit?usp=sharing">evangéliumi
perikópák</a> párhuzamainak jegyzéke és tematikus azonosítása a <a href="https://www.worldcat.org/title/synopsis-of-the-four-gospels-greek-english-edition-of-the-synopsis-quattuor-evangeliorum-on-the-basis-of-the-greek-text-of-nestle-aland-26th-edition-and-greek-new-testament-3rd-edition-the-english-text-is-the-second-edition-o">Nestle-féle
konkordancia</a> alapján. Ez azt jelenti, hogy nemcsak könyv, fejezet és vers,
hanem téma szerint is kereshető lesz egy-egy epizód liturgikus előfordulása
(pl. az adópénz, Jézus megkísértése, a magvető). A módszer kiterjeszthető az
evangéliumokon kívüli szövegekre is. Előnye kettős. Egyrészt a perikóparendek
egykori összeállítói tartalmi egységeket, és nem versszámokat tartottak szem
előtt, és a több evangéliumban is szereplő epizódokból rendszerint egyet
emeltek be a fő (vasár- és ünnepnapi) ciklusba. Másrészt az eltérő kezdőszavak
és a terjedelmi különbség olykor elfedi a szövegválasztás lényegi azonosságát
(pl. a szamáriai asszony történetét nem mind ugyanattól a verstől kezdik az
úzusok, de a történetet mindegyik nagyböjt 3. hetének péntekjéhez rendeli. </span></p><p class="MsoNormal"><i><span style="font-size: medium;">Szoftver-funkciók </span></i></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A növekvő forrásmennyiség rendszeres
feltöltése és kezelése, az adatok szinkronizálása, az egyre komplexebb rendszer
állandó javítása és tesztelése önmagában is komoly informatikusi feladat. A
felhasználó nézőpontjából az év leglátványosabb fejlesztése a
szinopszis-generátor, amely két szakaszban készült el: előbb a temporáléra,
majd az évkör többi napjára és témájára. Az így kinyerhető és tanulmányozható
adatok a „Research/Conspectus” eszközzel már korábban is hozzáférhetők voltak,
de előhívásuk körülményes volt és a rendszerben való jártasságot igényelt. A „<a href="https://usuarium.elte.hu/research/synopsis?genre=10">Generic Synopsis</a>”
eszközzel elérhető adatsorok kiértékelve és láttatva tartalmazzák minden egyes
propriumműfaj variálódásának mintázatait; szinte csak a tanulmányban való
megfogalmazásra várnak. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Hasonlóan felhasználóbarát fejlesztés, hogy a „<a href="https://usuarium.elte.hu/indexlabels">Ceremonies</a>” menüpontból minden
egyes rítusnál elérhető az adott forrás konspektusa, ha már létezik. A teljes
rítus minden konspektusa csak azért nem, mert egyes esetekben ez több tízezres
adatmennyiséget jelentene, amelynek valós idejű lekérdezése megbénítaná a
rendszert. A „ceremony-gombok” haszna kettős. Egyrészt közvetlenül
tanulmányozható, exportálható, javítható velük a megfelelő forrás megfelelő
ordója. Másrészt megmutatják az illető rítus földolgozottságának mértékét:
azokból a forrásokból, amelyek mellett van ilyen gomb, már földolgoztuk az
illető rítust, azokból, amelyek mellett nincs, még nem. A következetlenségeket
segít kijavítani, hogy a lista végén „See also” cím alatt föl vannak sorolva
azok a könyvek is, amelyekben szerepel az illető rítushoz tartozó adat, de nincs
indexelve (ha van ilyen). </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Inkább a kutatókat segíti, hogy most már nemcsak a
konspektusok, hanem az indexek is kereshetők, szűrhetők, exportálhatók és
importálhatók. Az indexek a könyvek tartalmának „csak” fejezetszintű,
tárgymutatószerű leírásai, de mennyiségük éppen ezért több mint nyolcszorosa a
konspektusokénak. Az új eszközzel nemcsak forrás vagy szertartástípus, hanem
pl. eredeti cím, kotta, népnyelvű szöveg, illusztráció alapján is kereshetünk
ebben az anyagban. A többféle szempontú szűrés a bevitt adatok rendezésére,
egységesítésére, a címke híján lappangó adatok kinyerésére is alkalmas. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Mindkét technológiát tovább terjesztjük. A
szinopsziskészítés és a szűrőeszköz is olyasmi, amit kisebb változtatással
alkalmazhatunk más menüpontokra, így az úzusok (egyházmegyék, rendek,
intézmények) listájára és a könyvekre vagy a hozzájuk kapcsolódó adatokra. Az
így kinyert adatok mezőbővítéssel könnyen megfeleltethetők a nagy nemzetközi
adatbázisok adatainak. Fontos újdonság a műfajok rendszerének továbbfejlesztése.
Mivel a liturgia szerkezetének alapegységei a szöveges tételek műfajai, a
tapasztalatok fényében új műfajokat vagy műfajon belüli alegységeket (pl.
strófák, divíziók) kellett jelölhetővé tennünk. Ez nagyarányú átalakítás,
számos hibalehetőséggel. A bővített rendszer már működik, de tesztelése még
most is folyik. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Koncepciót változtattunk a térképes megjelenítés dolgában.
Az OSM (Open Street Map) alapú térkép kidolgozása a jelen igényekhez képest
fölöslegesen bonyolultnak tűnik. Helyette egy saját fejlesztésű, az
egyháztartományokat és – az úzusok korában releváns, dokumentált – egyházmegyéket
bemutató <a href="https://usuarium.elte.hu/news/32/ecclesiastical-map-of-western-europe-in-the-middle-ages">térképet</a>
helyeztünk el a „Uses” és a „Research” menüpontokban. A mai állapotokat
megjelenítő Google Maps eredmények ezzel könnyen összevethetők. A jövőben ezt a
térképet igyekszünk az úzusok és adatok modellezésének eszközévé fejleszteni. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Végül meg kell említenünk az oldalszámkezelő
segédfunkciókat. Az adatbázis építésének kezdeti fázisában nem volt
következetes, hogy a forrásokról fekvő (kétoldalas) vagy álló (egyoldalas)
képeket tároltunk-e, sem az, hogy megtartottuk-e előttük az őrző könyvtár által
a digitális másolat elé iktatott adatlapokat. A szabványos formátum idővel az
álló, egyoldalas, előzékek nélküli változat lett, de az adatsorok számos
könyvnél a régibb képanyagról készültek, ami néha oda vezetett, hogy a
digitális oldalszámok hibás oldalra mutatnak, rájuk kattintva nem a megfelelő
kép nyílik meg. A probléma megoldására ún. <a href="https://usuarium.elte.hu/storagestate/pagefix">pagefix</a> segédprogramot
fejlesztettünk. Ebben ellenőrizhetők az indexekhez, konspektusokhoz és
kalendáriumokhoz tartozó oldalszám-adatok és képek, az elcsúszás pedig egyszerű
számtani műveletekkel kijavítható. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Az adatbevivők válláról vesz le terhet az eredeti
oldalszámokat generáló segédprogram. Mint közismert, a kódexek, korai
nyomtatványok nem oldal-, hanem fóliószámozást közölnek, és ez is gyakran
megszakad, újraindul. Mindeddig kézzel, szabadszavas értékként rögzítettük az
oldalszámokat, de néhány hónapja ezt elhagytuk. Rendelkezésünkre áll ugyanis
egy opn (original page number) generátor, amely bizonyos függvények alapján a
könyv egészére vagy egy-egy szakaszára automatikusan kiszámítja az eredeti
fóliószámozást. Az eszközt munkaerő híján még nem vettük használatba, de
hamarosan kipróbáljuk. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Dolgozunk az azonos forráshoz tartozó, de könyvtári
tételként különböző könyvek összekapcsolásának módján is (related book). Ez pl.
egy kéziratot fog a belőle készült szövegkiadáshoz rendelni, vagy egy könyv
több töredékét, egy nyomtatvány azonos kiadásának több példányát egymáshoz. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Amire még nem került sor: az oldalmegjelenítés grafikájának
tökéletesítése, a research-felület áttekinthetőbbé tétele, saját
konspektusszerkesztő felület. Az első kettő a hamarosan kezdődő évre marad, az
utóbbira ebben a kutatási programban várhatóan nem fog már sor kerülni.
Megmaradunk a táblázat-alapú adatbevitelnél. </span></p><p class="MsoNormal"><i><span style="font-size: medium;">Értekezés </span></i></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Kora ősszel készült el a miseliturgia <a href="https://drive.google.com/file/d/18luSwNxGatq_26eqaEEn14boRpw84MV4/view?usp=sharing">olvasmányrendjét</a>
és annak variálódását ismertető tanulmányunk. A megírt szövegből két tanulság
adódott. Kiderült, hogy az elemzésben alkalmazott szempontok számos más
fejezetben is ugyanazok lennének, ezért érdemes őket önállóan, a kézikönyv
bevezető fejezetei közt tárgyalni. Ezen kívül világossá vált, hogy az
eredményeket legjobban egy, a kora újkori tudományos könyvekre jellemző „pars
generalis/pars specialis” felosztás lenne képes közvetíteni. Az általános rész
átfogóan, elbeszélő módon mutatná be a problémát, a részletekre a saját rész
térne ki. Az általános rész tehát érdekesebb, olvasmányosabb, pl. az
olvasmányok esetében ez világítja meg a perikóparend mibentlétét,
összeállításának szempontjait, az alapréteget és a történelmi változásokat, a
változást hozó tényezőket. A saját rész inkább egy-egy probléma megoldásához
hasznos, nem folyamatos olvasásra való. Innen tudhatja meg pl. az olvasó, hogy
egy-egy nap vagy téma olvasmányrendje mennyire változékony, és ha az, mely
változatok mely intézményekre jellemzők. A saját rész tehát voltaképpen a
szinopszis megszövegezése lenne. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A kísérletből tanulva még az ősszel megírtuk a tervezett
kézikönyv <a href="https://drive.google.com/file/d/16iGd6qrMJJGLUJc-G0G3HqYQUzqRnpSU/view?usp=sharing">első
fejezetét</a>, a nyugati liturgia visszafelé haladó történetét az úzusokra
összpontosítva. Ennek vége vezet át a liturgia szerkezetét, rendszerét tárgyaló
második fejezetbe. Az elmélet két tanulmányban hasznosult: a <a href="https://drive.google.com/file/d/1PTinCpnKQvKZ5r3aUla3kY1C0b76INqG/view?usp=sharing">Karoling
liturgiareformról</a> szóló szélesebb közönséghez szól, de szinte minden
jelentős kérdésre kitér. Magyarul megjelent, <a href="https://drive.google.com/file/d/1_EYyylPwtAvfcX08iNC8n98Arum2TI-M/view?usp=sharing">angol
változatát</a> viszont sajnos visszautasították a Traditio című folyóirat
lektorai. Ennek hátteréről föntebb írtunk. Az írás komoly kihívás a szakma újkori
konszenzusával szemben, a terjedelem és a közérthetőség viszont nem engedi meg
a következtetésekkel arányos dokumentációt. Erre valószínűleg csak a tanulmány
monográfiává fejlesztése adna alkalmat, amire viszont a kézikönyv mellett most nincs
idő. A másik tanulmány, épp ellenkezőleg, a részletekről szólt: az <a href="https://drive.google.com/file/d/1coi6wMzM8IXyiBs-QbtAfGMgH4B4Jrz9/view?usp=sharing">úzuskülönbségek
tartósságának</a> problematikáját mutatta be az első forrásoktól a XVIII.
századig. Világossá váltak belőle a módszertan szilárd alapjai, de a nyugati
liturgiatörténet paradigmaváltásai is. Ez részben saját munkahipotézisünkhöz
képest is újdonság. A kutatás kezdetén ugyanis úgy gondolkodtunk az úzusokról,
mint a középkorban mindvégig meghatározó jelenségekről. Most inkább úgy látjuk,
hogy az úzusok koncepciója a X. századtól kezdve formálódott ki, a produktív
időszak a XIII. század végéig tartott, eredménye pedig a XVII. század elejéig
őrződött meg. Valójában ennek kifejtését tartalmazza a megírt kézikönyvfejezet.
A kontinuitás-tanulmány kedvező bírálatokat kapott a Speculum című folyóirat
lektoraitól, de a szerkesztőség túlságosan szaktudományosnak ítélte. Jelenleg
némi kiegészítéssel az Ephemerides Liturgicae szerkesztőbizottsága dönt róla. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Összeurópai témában három dolgozattal igyekeztünk erősíteni a
magyar nyelvű tudományosságot. A vezető kutató egyik témavezetettje a <a href="https://usuarium.elte.hu/news/5/the-largest-collection-of-coronation-ordines">királykoronázás</a>
rítusát dolgozta föl az Usuariumon elérhető minden ordó alapján. A tanulmány
első díjat nyert az Országos Tudományos Diákkonferencia középkortörténeti
szekciójában, de a bírálatok alapján arra a belátásra jutottunk, hogy kétfelé
érdemes bontani. Inkább történeti érdeklődésű dolgozat lett a magyar
vonatkozású kérdésekből (alább), míg a koronázási rítus szerkezetét, típusait
egy <a href="https://drive.google.com/file/d/1l-ysdoyhBUYmReyVMyz-NFqF4rlYuqyq/view?usp=sharing">vallástörténeti-ritualisztikai
dolgozat</a> foglalta össze: a Vallástudományi Szemle jelentetné meg, amelynek
lektorai már jóváhagytak egy, a <a href="https://drive.google.com/file/d/1mtGQfHU-nX-By1RGW8WluPl_YWbxiAPh/view?usp=sharing">keresztjáró
napokról</a> (Litania minor, Rogationes) szóló kutatócsoporti munkát is. A
legterjedelmesebbre a kántorböjti szombatok <a href="https://drive.google.com/file/d/13j0YvofGCPKlZDIXhjdhQBk-JG5JgmUP/view?usp=sharing">Dániel-olvasmányáról
és -kantikumáról</a> szóló tanulmány sikerült. Több éves kutatási előzmények
után, a jelenlegi adatmennyiség és informatikai eszköztár birtokában a téma a
kutatócsoport tevékenységének reprezentatív összefoglalásává fejlődött:
érzékletesen mutatja be földrajz és történelem, hagyományőrzés és alkotókészség
kölcsönhatását. A kottamellékletek, illusztrációanyag és jegyzetapparátus
beépítése még folyamatban van. A szöveget a Magyar Egyházzene jelenteti meg.
Idővel angol változatban is szeretnénk közölni, talán a Plainsong and Medieval
Music hasábjain. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Egy Franciaországban szerkesztett, Közép-Európa középkoráról
szóló lexikonba mi írtuk a térség <a href="https://drive.google.com/file/d/1gPSdTeAufBFg7YtWoF886QcFNHzXdg0c/view?usp=sharing">liturgiájáról</a>
szóló szócikket. </span></p><p class="MsoNormal"><i><span style="font-size: medium;">Magyar vonatkozások </span></i></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Szinte mesterséges dolog leválasztani
az összeurópai liturgiatörténetet tárgyaló dolgozatokat a magyarokról. Tavaly nyáron
készült el, majd a Fons folyóiratban jelent meg a <a href="https://drive.google.com/file/d/1fQ04TGIxGa4_uJFFWFKY4Bfg784WEpgM/view?usp=sharing">Pray-kódex
temetési szertartását</a> tárgyaló tanulmányunk. Fő eredménye, hogy bizonyítja:
a Pray-kódex temetése, amely határozottan különbözik a magyar gyászszertartások
hagyományától, a XI. század eleji clunyi állapotokat veszi alapul, és egészíti
ki mértékletesen az esztergomi rend alapján. Az eredményhez azonban kalandos
utat kellett bejárni. Szükség volt az Usuariumban tárolt <a href="https://usuarium.elte.hu/news/6/funeral-services-and-the-rites-around-the-sick">összes
gyászszertartás</a> földolgozására éppúgy, mint a <a href="https://usuarium.elte.hu/news/18/index-liturgicus-ad-corpus-consuetudinum-monasticarum">monasztikus
konszuetúdók</a> liturgikus adatainak indexelésére. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A koronázási liturgia a magyar középkortudomány kedvelt
témája, az elérhető legteljesebb kontextus azonban ezt is új megvilágításba
helyezi. A föntebb már említett <a href="https://drive.google.com/file/d/1fayZnbLHoxy7FXFSKUi5RVMBqPljBvI3/view?usp=sharing">tanulmányt</a>
a Történelmi Szemle fogadta el közlésre. Hazai vonatkozásban legfőbb tanulsága,
hogy bemutatja, miért kerülhetett az Egbert-ordóként ismert angolszász rítus a
magyar kutatás látókörébe, illetve miért elképzelhetetlen, hogy eszerint
koronázták légyen Árpád-kori királyainkat. De mire ide eljut, áttekinti és
rendszerezi az európai koronázási ordók típusait, és számos, nemzetközileg is
előzmény nélküli következtetésre jut. A három legjelentősebb: (1) Tisztázza az
angolnak tartott koronázási ordók komplex kapcsolatrendszerét a Karoling
előzményektől a X. századi angolszász kodifikáción át a germán (PRG)
hagyománnyal keveredő anglonormann ordókig. (2) Kimutatja a XIII. század végi
és később egyeduralkodóvá váló Durandus-ordó (PGD) előzményeit a hispán és
dél-francia területeken. (3) Azonosítja az eszközöket, amelyeknek segítségével
a fönnmaradt források legalább felét kitevő – és Magyarországon is használatos
– PRG ordók térségi, olykor akár nemzeti alcsoportokra bonthatók. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A magyar liturgia kezdeteiről rövid, de a legfrissebb
eredményekre épülő tanulmányt írtunk a nagy tudományos és közéleti vitát
kiváltó Királyok és szentek kiállítás katalógusába. A tanulmányt a legfontosabb
<a href="https://drive.google.com/file/d/1knHMpa-Itycc7f-bLU1toj4Wx2n4Llml/view?usp=sharing">Árpád-kori
szertartáskönyvek</a> rövid ismertetése és bibliográfiája követte. A szöveg
végül nem jelenhetett meg a katalógusban (a szerzők szinte egységesen <a href="https://www.valaszonline.hu/2022/01/14/kiralyok-szentek-kiallitas-kozlemeny/">visszavonták</a>
munkáikat), de úgy tudjuk, a Nemzeti Múzeum és az Akadémiai Kiadó ez év
novemberében a többi tanulmánnyal együtt meg tervezi jelentetni. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A téli-tavaszi hónapokat a <a href="https://drive.google.com/file/d/1MbUyGvxUKgKrnUf1xZdbuKOr4dk5wD1G/view?usp=sharing">nagyszombati
ordó</a> elemzésére szántuk. Az eredményekből fog táplálkozni a kézikönyv
nagyszombat-fejezete, de az elkészült tanulmány a magyar hagyomány első
képviselőjére, a Hartvik-agendára koncentrál. Elhelyezi azonban a teljes magyar
és nemzetközi összefüggésben. A tanulmány több mint 40 oldal lett úgy, hogy részletes
dokumentációja nyomtatásban nem, csak az Usuariumon érhető el. Ez önmagában is
szemlélteti, hogy az egyre nagyobb forrásanyag és az egyre kifinomultabb
kutatási eszközök mekkora feladatok elé állítanak minket. Történetileg a
tanulmánynak talán legizgalmasabb tanulsága, hogy rávilágít az esztergomi
úzusnak a XII. század elején végbement, de következetlen „gregorianizálására”.
Egyéb tekintetben azon az úton halad, amelyet a Hartvik-agenda <a href="http://vallastudomany.elte.hu/sites/default/files/Publika%CC%81cio%CC%81k/FMI/Egy%20%C3%BAzus%20sz%C3%BClet%C3%A9se%202.pdf">korábbi
ordóinak</a> elemzései már kijelöltek. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A Pray-kódex kutatásához járult hozzá a temetőszentelés és
az <a href="https://drive.google.com/file/d/1zLdhajO7t8Ic8Yr52tbBcoku7SbVs1J-/view?usp=sharing">alapkőletétel</a>
ordóinak földolgozása is. Közülük elsősorban az utóbbi bizonyult érdekesnek:
kirajzolódott a rítus sajátosan magyar hagyománya, annak közép-európai
kapcsolatrendszere és Pray-kódexbeli továbbfejlesztése is. A kutatás társadalmi
hasznosulásához adalék, hogy a télen a Pray-kódex ordója szerint tette le Varga
Lajos váci segédpüspök úr a gödöllői <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/uj-premontrei-apatsagi-templom-alapkovet-tettek-le-godollon">premontrei
apátsági templom alapkövét</a>. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Végül egy kisebb, de a magyar zenetörténetben jelentős
publikációnkról teszünk említést. Bevezető tanulmánnyal, énekelhető magyar
fordítással és a dallamok más szövegekre is alkalmazható tónussá
absztrahálásával megjelent azon két magyar forrás kiadása, amely <a href="https://drive.google.com/file/d/1fybpRydCsDGpVdHCsnx-gEtaj4QX_L8O/view?usp=sharing">olvasmánydallamokat</a>
tartalmaz. Ez a budapesti OSzK Cod. Lat. 408-as jelzetű esztergomi
kapituláréjának függeléke karácsony nyolcadának megkomponált olvasmányaival,
kiegészítve a Missale notatum Strigoniense szekvencionáléjában lejegyzett
Máté-genealógiával és tropizált olvasmányokkal a karácsony-éjféli misére és
Nagyboldogasszony napjára. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A magyar források különös hangsúlyt kaptak az adatbevitelnél
is. Teljes konspektussal szerepel az Usuariumon a <a href="https://usuarium.elte.hu/book/261/conspectuses">Hartvik-agenda</a>, a <a href="https://usuarium.elte.hu/book/710/conspectuses">Pray-kódex</a>, a <a href="https://usuarium.elte.hu/book/692/conspectuses">Németújvári misszále</a>,
az MR 124-es <a href="https://usuarium.elte.hu/book/918/conspectuses">Zágrábi
pontifikále</a> és a <a href="https://usuarium.elte.hu/research/conspectus?f=JTdCJTIydGVybXMlMjI6JTVCJTdCJTIyYm9vay5zaG9ydFRpdGxlJTIyOiU3QiUyMm9wZXJhdG9yJTIyOiUyMmVxJTIyLCUyMnZhbHVlJTIyOiUyMk1pc3NhbGUlMjBub3RhdHVtJTIwU3RyaWdvbmllbnNlJTIyJTdEJTdEJTVELCUyMm9yZGVyJTIyOm51bGwsJTIyZ3JvdXBzJ">Missale
notatum Strigoniense</a> minden fönnmaradt részlete. Közülük az első két
kézirat szövege hiánytalan, azaz digitális szövegkiadásnak tekinthető. Szintén
teljes szöveggel töltöttük föl a krakkói székesegyházi archívum <a href="https://usuarium.elte.hu/book/1145/conspectuses">Ms. 23-as</a> kódexét,
egy 1100 körülinek tartott benedikcionálét. A kézirat jelentősége, hogy bár
mindeddig kiadatlan, ez a műfaj legbővebb ismert darabja, amely magába foglalja
a nála korábbi <a href="https://drive.google.com/drive/folders/0B51WxlA6CLCJQ3M0bTltY2pCZ28?resourcekey=0-m-YXrrJ6aaCkj6W-k2UuBA&usp=sharing">Esztergomi
benedikcionále</a> szinte teljes szövegét is (még nincs feltöltve), de fő
újdonsága egy reprezentatív közép-európai szanktorále. Önálló kiadást és bemutatást
érdemelne, de ezt kénytelenek vagyunk a Lendület-program utánra hagyni. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Kapcsolatok, ismeretterjesztés, népszerűsítés | Az Usuarium
mára a világháló adatokban leggazdagabb liturgikus gyűjteményévé vált, ami
bármely, a latin liturgikus szöveganyaghoz kapcsolódó internetes keresésből
nyilvánvalóvá válik. <a href="https://docs.google.com/spreadsheets/d/1d05Q9g9RV0_1jz56AqA4qKPqXSYtW2Yy1eVnVe5Ywf0/edit?usp=sharing">Regisztrált
felhasználónk</a> jelenleg 250 van – ennyien kértek felhasználónevet és jelszót
a gyűjtemény használatához, azaz tartottak igényt a digitális forrásmásolatok
megtekintésére és letöltésére, a térképes megjelenítésre vagy az adatok
táblázatformátumú exportjára (a többi adatbázis-funkció szabadon hozzáférhető).
A legmeggyőzőbb eszköz munkánk megismertetésére és népszerűsítésére kétségkívül
ez. Az eredménnyel nagyvonalúan bánunk: nemcsak a sokszor drágán beszerzett
másolatokat tesszük közkinccsé, hanem a nagy munkával előállított adatsorokat
is. Bár minél többen használnák, fejlesztenék tovább őket! </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Felhasználóinktól számos elismerést, pozitív visszajelzést
kapunk. Néhányan a munkába is szívesen bekapcsolódnának, de a feladatokkal
szembesülve általában elveszítik lelkesedésüket. Ez két szempontból tanulságos.
Egyrészt megmutatja, hogy a magyar tudományosság mennyire pótolhatatlan
szolgálatot tesz a nemzetközi kutatói közösségnek azzal, hogy ezt a fontos, de
megterhelő munkát elvégzi. Ami az érett középkor liturgiáját illeti, egy magyar
műhely egész Európa örökségéért vállal felelősséget. Másrészt kijelöli a
folytatás útját: hiába kívánatos a nemzetköziesítés és hiába javítja egy újabb
pályázat esélyeit a széles körű együttműködés külföldi kollégákkal,
intézményekkel, ez a mi esetünkben nem lenne hatékony. Az elvekben és
módszerekben való egyetértés, a munkafolyamatok szigorú ellenőrzése és – be
kell vallanunk – az európai viszonylatban olcsó munkaerő nélkül ekkora
forrásanyag teljes körű földolgozására nem lenne esély. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A már kifejtett okokból nem különösebben jeleskedünk külföldi
kutatóutakban, konferenciákban. Amin részt vettünk, azt alább fölsoroljuk.
Meghívást kaptunk viszont szeptemberre egy nagyszabású padovai konferenciára (<a href="https://medievalartresearch.com/2022/02/26/call-for-papers-experiencing-the-sacred-the-role-of-the-senses-in-medieval-liturgies-and-rituals-1st-international-multidisciplinary-conference-series-21st-23rd-september-2022-deadline-15th/">Experiencing
the Sacred – The Role of the Senses in Medieval Liturgies and Rituals</a> – Università
di Padova, Dipartimento dei Beni Culturali) és novemberre egy bécsi műhelykonferenciára
(Repetition and Ritual, Text and Edition, Challenges and Solutions – Vienna
Euchologia Project, Österreichische Akademia der Wissenschaften). </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A korábbiaknál nagyobb gondot fordítottunk eredményeinek
bemutatására, a szélesebb közönséggel való megismertetésére, szellemi,
kulturális jelentőségének kifejezésre juttatására. Magán az Usuarium
nyitóoldalán rendszeresen megjelennek az újonnan feltöltött források és
adatsorok. <a href="https://usuarium.elte.hu/book/1145/conspectuses">Rövidhírekben</a>
mutatjuk be a legújabb fejlesztéseket, akár bevitt adatokról, akár magasabb
szintű földolgozásról, akár technológiai fejlesztésekről van szó. Ez angol
nyelven történik, elsősorban a nemzetközi nyilvánosságnak szól. A rövidhírek
archiválhatók, hivatkozhatók, így egy-egy fontos területet már akkor
összefoglalnak, amikor még nem született belőle publikáció. A magyar közönségre
gondolva a vezető kutató szakmai <a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100081122246451">facebook-oldalt</a>
indított, illetve hét év után újraindította szakmai <a href="http://capitulumlaicorum.blogspot.com/">blogját</a> is. A nyugati liturgiatörténet
kutatása világi szempontból a kulturális örökségvédelemhez tartozik.
Természetes gazdái egyfelől a katolikus Egyház és bizonyos történelmi protestáns
felekezetek, másfelől az európai közösség lennének. A nem kifejezetten
tudományos közönséget megszólító írások, bejegyzések célja, hogy erre fölhívják
a figyelmet, és kialakítsanak egy olyan jóindulatú, érdeklődő közeget, amely
akár egyik, akár másik szempontból magáénak érzi ó-Európának ezt a
vonatkozását. </span></p><p><span style="font-size: medium;">
Munkánkat és legfontosabb eredményeinket tavaly októberben megrendezett
második „<a href="https://btk.elte.hu/dstore/document/4159/TKH_2021_reszletes_program.pdf">Tájak,
korok, hagyományok</a>” című konferenciánkon ismertettük, idén tavasszal pedig
a Magyar Művészet folyóirat fölkérésére <a href="http://www.magyar-muveszet.hu/folyoiratok/magyar-muveszet-223">tematikus
számban</a> mutattuk be a liturgiakutatás lehetséges kapcsolódásait a művészi
tevékenységhez (ritualisztika, érzékek, vizuális művészetek, zene, irodalom). A
lapszámot bemutató <a href="https://youtu.be/EVYKyCXIEE0">beszélgetésünk</a> és
néhány más, kutatásaink <a href="https://youtu.be/8axrb76IxyE?t=373">tudományszervezési</a>,
<a href="https://youtu.be/VlYymW_BpSU">zenei</a>, <a href="https://mediaklikk.hu/video/magyar-kronika-2022-23-adas-hieronymus-bosch/">művészettörténeti</a>
vonatkozásait megvilágító beszélgetés, interjú a világhálóra is fölkerült. A
vírusidőszak pozitív hozadéka, hogy az egyetemi keretek közt tartott <a href="https://drive.google.com/drive/folders/1KpuhEvJTIySEPjA_3FoDYQwMzAoVtb59?usp=sharing">előadások,
szemináriumok</a> közül is többet rögzítettünk, amelyekhez így utólag,
tartósan, többen is hozzáférnek. </span></p>Földváry Miklós Istvánhttp://www.blogger.com/profile/03940069584626978743noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-43298951263459437752022-07-02T08:51:00.001+02:002022-07-06T13:33:21.934+02:00Kutatási terv 2021–2022<p><span style="font-size: medium; font-weight: 700; white-space: pre-wrap;">Áttekintés területenként, címszavakban </span></p><span id="docs-internal-guid-15fa6ed1-7fff-5b09-8e30-2eafb3393a95"><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Forrásbeszerzés </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 35.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Teljes ólatin forrásanyag, ami a misét és az éves ciklust illeti </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 35.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hiánypótlás: nem vagy nem reprezentatív példánnyal dokumentált hagyományok </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 35.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hiánypótlás: történeti mélység </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Adatbevitel </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 35.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Újonnan beszerzett források rendszeres indexelése </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 35.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Kb. 90–100 teljes misszále </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 35.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Alapvető ólatin források </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 35.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Rituálék miseordója és évköre, ha a megfelelő úzus misszáléjából ezek hiányoznak </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 35.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Házasságkötés </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Adatelemzés </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 35.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A római proprium hagyományos műfaji spektrumának „standardizálása” és „repertorizása” </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 35.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az egyes rétegek és műfajok szinopszisa </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Szoftver-funkciók </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 35.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Szinopszis-generátor </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 35.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Térképes megjelenítés fejlesztése </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 35.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Oldalmegjelenítés fejlesztése </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 35.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Research-felület felhasználóbarátabbá tétele </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 35.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Source/Book különbségtétel kidolgozása </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 35.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Export/Import funkció kiterjesztése minden menüpontra </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Értekezés </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 35.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az Usuarium-kézikönyv tartalomjegyzéke </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 35.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Elkészült tanulmányok bedolgozása (Alapvetés, Systema liturgiae, Kontinuitás) </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 35.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Új fejezetek írása (Miseordinárium, Szakramentárium, Lekcionárium, Graduále, Extra ordók) </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Magyar vonatkozások </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A XI–XII. századi magyar források bevitele az Usuariumba, a legfontosabbak teljes szöveggel </span></p><span style="font-size: medium;"><br /></span><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Erőforrások, munkaszervezés </span></p><span style="font-size: medium;"><br /></span><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A kutatás utolsó két évében a munka kimeneti oldala válik hangsúlyossá. A cél az, hogy a kiterjedt és sokrétű erőfeszítés két éven belül egy, a maga nemében lezárt, átfogó, az érdeklődő kívülállóknak is hozzáférhető szintézisben legyen összefoglalható. A szintézis egyrészt az Usuarium-adatbázis (usuarium.elte.hu) akkor esedékes állapotában, másrészt az általa megalapozott kézikönyvben kell, hogy testet öltsön. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ehhez arra van szükség, hogy a rendelkezésre álló emberi erőforrásokat a legjobban kihasználjuk, a feladatokat pedig úgy határozzuk meg, hogy minél kevesebb forrás feldolgozásával minél átfogóbb képet kapjunk a középkori liturgiaváltozatokról. Mára elegendő tapasztalatot gyűjtöttünk, és mind forrásállományunk, mind informatikai eszközeink eljutottak arra a szintre, hogy nagy biztonsággal válogathassunk a rendelkezésre álló adatok között. A kihívás így is rendkívüli. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A kutatócsoport kutatói állománya a vezető kutatón kívül 4 fő, 3,5 állásnyi munkaidőben. Ehhez járul a kutatócsoport informatikusa, akivel munkafázisonként kötünk szerződést, valamint néhány önkéntes, akiknek a munkáját anyagilag nem vagy csak jelképesen tudjuk ellentételezni. Az eredeti tervet ezért néhány tekintetben egyszerűsítenünk kell. Nem vállalunk felelősséget a középkori magyar irodalomban megjelenő liturgikus idézetek földolgozásáért (ez Déri Balázs professzor munkája lett volna, aki nincs a kutatócsoport alkalmazásában, de elképzelhető, hogy elvégzi a feladatot), sem a hazai liturgikus terminológiát földolgozó glosszáriumért (Kondákor Szabolcs), sem a magyar liturgikus naptárakat és szanktorálékat áttekintő Chronographiáért (Jusztin Péter). </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A forrásállomány feldolgozását annyiban egyszerűsítjük, hogy – amint a tavalyi kutatási tervben ez már szerepelt – minden úzusnak csak egy, de reprezentatív forrását dolgozzuk föl teljes egészében. Az így nyert adatok diverzitásra épülő összevetéséből szinkron tipológiát alakítunk ki, elkülönítjük az egy-egy úzusra jellemző megkülönböztető vonásokat („markerek”), és ezeknek a meglétét vagy hiányát ellenőrizzük szúrópróbaszerűen az adott úzus régibb forrásaiban, így állapítva meg az illető hagyomány élettartamát. </span></p><span style="font-size: medium;"><br /></span><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Forrásbeszerzés </span></p><span style="font-size: medium;"><br /></span><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Mivel az ólatinnak nevezett rítusok (gallikán, mozarab, ambrozián, beneventán) forrásanyaga töredékes, lehetőleg minden fönnmaradt emlékről digitális másolatot vagy szövegkiadást kell beszereznünk. A forrásanyag föltárásához vezérfonalnak használható Klaus Gamber katalógusa (Codices Liturgici Latini Antiquiores, 1968), amely rítusonként tárgyalja az első évezred emlékanyagát. Be kell szereznünk a szerzőnek Alban Dolddal közösen kiadott Texte und Arbeiten című füzetsorozatából is az ólatin töredékeket, palimpszeszteket közlő füzeteket. Az egyes területek, témák szakértőinek munkáit, hivatkozásait átolvasva ellenőriznünk kell, hogy nem kerültek-e elő időközben további források. Ha ez a forrásmennyiség túl soknak bizonyul, előnyben részesítjük a gallikán és a mozarab anyagot: az ambrozián hagyomány egységesebb, a beneventán pedig – amint azt várhatóan bizonyítani fogjuk – nem sorolható a szoros értelemben vett ólatin rítusok közé. Ez utóbbi, itáliai forráscsoport föltárását jó lenne a helyszínen végezni, amihez anyagi hátterünk nem elegendő, de ha lehetséges és szükséges, megpróbálunk kiegészítő forrást szerezni. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Reprezentatív forrásnak az ős- és korai nyomtatványkor misszáléit tekintjük, a kevésbé részletes misszálékat kiegészítve a megfelelő rituáléval, amely rendszerint tartalmazza a liturgikus év rendhagyó szertartásait akkor is, ha azok a misszáléból hiányoznak. Gyűjteményünkben mára majdnem minden olyan intézményből van legalább egy ilyen reprezentatív forrás, amelyből egyáltalán fönnmaradt. A kevés kivételt most kell beszereznünk (pl. León, Cahors, Huesca, Cosenza). Máshonnan vannak ugyan megbízható kézirataink (pl. Béziers, Aix, Arles, Bordeaux) vagy szövegkiadásaink (pl. Aosta, Palermo, York, Hereford), de jobb lenne ezeket nyomtatványokra vagy legalább eredeti példányokra cserélni, ha azok hozzáférhetők. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az elmúlt évben elsősorban régibb, kéziratos anyagokat szereztünk be a történeti mélység vizsgálatához. Ha a keret lehetővé teszi, szeretnénk e beszerzéseket is folytatni. A már föltérképezett forrásbázist elsőbbségi sorba rendeztük, és ebből válogattunk a lehetőségekhez képest. Évről-évre több kézirat válik hozzáférhetővé a világhálón, de így is nagy a területek közti arányeltolódás: pl. Franciaországból szinte minden elérhető, míg Hispánia és a németajkú országok aluldokumentáltak. Ezt ki kell egyenlítenünk. </span></p><span style="font-size: medium;"><br /></span><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Adatbevitel </span></p><span style="font-size: medium;"><br /></span><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Amióta az Usuarium forrásanyaga ez év elején megtöbbszöröződött, arra törekszünk, hogy minden újonnan közzétett digitális másolathoz azonnal elkészüljön az ún. index, tehát a liturgikus tartalmaknak megfelelően fölcímkézett tartalomjegyzék. Pillanatnyilag a 43 folyamatban lévő megrendelésen kívül is 19 forrás vár publikálásra, és ez a szám egyre növekszik. Arra törekszünk, hogy minden héten 6 új forrást indexeljünk és tegyünk közzé. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A munka legnagyobb része a teljes konspektusok készítése. Minden úzusból egy-egy reprezentatív forrást viszünk be a rendszerbe minden liturgikus tétel incipitjével, teljes rubrikaanyaggal és az Usuarium rendszere szerinti kódolással. Ez teszi lehetővé a többszázezres nagyságrendű adathalmaz elemzését, összehasonlítását, kiértékelését. Idén március óta 30 úzus ilyen teljes konspektusát tettük közzé. A projekt zárásáig legalább 180 úzus van még hátra. Ehhez a számhoz a desideratumok miatt hozzájárulhat néhány további, de könnyít a terheken, hogy egyes úzusokról csak néhány oldalnyi töredék tanúskodik. Ügyelnünk kell arra, hogy a lakonikusabb misszálék mellett a rituálékat is földolgozzuk. Mindenesetre nagyjából 90–100 úzus jut egy kutatási évre. A tapasztalatok szerint 1 embernek legalább 2 hétre van szüksége egy konspektus elkészítéséhez, egy átlagos év 45 munkahetet számlál, így legalább 4 ember folyamatos munkájával lenne megvalósítható a kitűzött cél. Ez valamivel több, mint amire képesek vagyunk, de nem sokkal több. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A munkát a térképen Magyarországról kiindulva, keletről nyugat felé folytatjuk. A kutatási év végére biztosan eljutunk a Rajna-Alpok vonalig, azaz teljes képünk lesz a történelmi Magyarország, Csehország, Lengyelország, a Baltikum, Németország, Németalföld, Skandinávia, Itália és Dalmácia anyagáról. Várhatóan a legsűrűbb egyházszervezetű Franciaország, illetve Hispánia és a Brit-szigetek maradnak a 2022–2023-as kutatási évre. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az ólatin rítusokban való alapvető tájékozódáshoz már elkészült a legjelentősebb fönnmaradt beneventán misszále konspektusa, és rajta kívül néhány rokon dél-olasz (Capua, Albaneta) és dalmát forrásé (Dubrovnik, Kotor). A következő lépés a legfőbb gallikán emlékek bevitele minél teljesebb szöveggel (Bobbiói misszále, Missale Gothicum, Missale Gallicanum Vetus, Missale Francorum, Luxeuili lekcionárium), valamint a nyomtatott ambrozián és mozarab misszále. Az idén beszerzendő forrásanyag az így kialakított rendszerhez fog kapcsolódni. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Nem biztos, hogy most megvalósítható, de a Pray-kódex értelmezéséhez nagyban hozzájárulna a házasságkötési ordók teljességre törekvő földolgozása. Ugyanezt a munkát a gyászszertartásokkal már elvégeztük, és jelentős eredményre jutottunk. Ha túlvállaljuk magunkat, az nem a realitásérzék hiányából, hanem átfogó érdeklődésből és a téma iránti lelkesedésből fakad. </span></p><span style="font-size: medium;"><br /></span><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Adatelemzés </span></p><span style="font-size: medium;"><br /></span><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ezen a téren súlyos lemaradásaink vannak, de csak azért, mert mind az adatmennyiség, mind az adatmennyiséget keresni, szűrni képes számítógépes rendszer csak mostanra jutott arra a szintre, amikor a tervezett munka hatékonyan és eredményesen elvégezhető. Ebben az évben a „rendes”, jövőre a „rendkívüli” műfajokkal és szövegekkel foglalkoznánk. A rendes szöveganyag a miseproprium szabályszerűen ismétlődő ima-, olvasmány- és énekműfajait jelenti. Ezekből gyakorlatilag teljes tételkészletet rögzíthetünk, és megállapíthatjuk a változékony pontokat, elemezhetjük a változás természetét, logikáját. A munkafolyamat a következő: </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Rétegenként vagy műfajonként táblázatformátumban exportáljuk a konspektusok teljes incipitanyagát. Ezt nyelvi ellenőrzésnek és helyesírási egységesítésnek vetjük alá, a kérdéses helyeket ellenőrizzük, a hibákat javítjuk. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A második lépés az incipitek „standardizálása”, vagyis a terjedelmi különbségektől és a szövegváltozatoktól eltekintve egy-egy jellegzetes, ideáltipikus incipithez (standard item) rendeljük az azonos tételeket. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A standard item-et egyeztetjük a normatív tétellistával (repertory of items), és ahol kell, kiegészítjük a hiányzó referenciákkal. Ilyen a normatív teljes szöveg (standard full text), a hivatkozási szám, amelynek segítségével már létező adatbázisokhoz is kapcsolódhatunk (a Cantus Index-hez való kapcsolódás már folyamatban van), de pl. a bibliai szövegek tartalmi összefoglalása is, amelynek az evangéliumi szakaszoknál van különös jelentősége. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A távlati cél az, hogy kialakítsuk a liturgikus tételek teljes repertóriumát, amely nemcsak magukat a tétleket tartalmazza, hanem közvetlenül kapcsolódik forrásokbeli előfordulásaikhoz is: a tételre kattintva azonnal kiderül, hogy mely úzusok forrásaiban, milyen funkcióban, milyen gyakorisággal fordul elő az adott szöveg. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A standard item teszi lehetővé másfelől azt, hogy az adott funkcióban (asszignáció) előforduló tételeket statisztikailag elemzzük, és használatukat, előfordulásaikat térképen szemléltessük. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az ellenőrzött, standardizált és repertory-listához kapcsolt tételekből azután szinopszist készítünk. Ez azt jelenti, hogy egy-egy műfajt az ideális egyházi évre vetítve megállapítjuk, melyek az évkörnek azok az „érzékeny” napjai, amelyeken az adott műfaj variálódik, milyen a variálódás mértéke (diverzitás), milyenek a változatok arányai (frekvencia), milyen földrajzi mintázatot mutatnak („mapping”), és ebből milyen történelmi következtetések vonhatók le. A szinopszis-készítést az evangéliumi perikópákon próbáltuk ki, de a tapasztalatok alapján a munka egy részét gépesíteni tudjuk. A szinopszisokat és tanulságaikat önálló publikációként és kézikönyv-fejezetként is hasznosíthatjuk. Jelenlegi terveink szerint a lekcionárium-szinopszis a Spicilegium Friburgense sorozat Subsidium-köteteként, az oráció-szinopszis a Brepols-féle Corpus orationum supplementum-köteteként, az ének-szinopszis a Plainsong and Medieval Music folyóirat egyik tanulmányaként jelenhetne meg (bár méltó folytatása lenne René-Jean Hesbert Antiphonale Missarum Sextuplex-ének is). </span></p><span style="font-size: medium;"><br /></span><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Szoftver-funkciók </span></p><span style="font-size: medium;"><br /></span><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az említett munkafolyamatot segítené egy olyan program, amelyet a legtalálóbban talán szinopszis-generátornak nevezhetnénk. Ez a megoldás egy-egy műfaj standard item-jeit írná át táblázatformátumba a következőképpen: </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az ideális évkör lekérdezési képlete a temporáléban a season, week, day, topic, genre, series. A szanktoráléban month, day, topic, genre, series. Az évkörtől független alkalmaknál (kommúne, votív) topic, genre, series. A program minden egyes lekérdezésnél megállapítja, hogy hányféle standard item fordul elő az adott funkcióban, hogy melyik standard item hány százaléka az összes adatnak, és mindegyik mellett listázza az úzusokat, amelyekre az adott standard item jellemző. Kutatási szempontból a változékonyabb pontok, azokon belül a kisebb elterjedtségű tételek lesznek érdekesek. Ezek a tételek az úgynevezett „markerek”: olyan megkülönböztető jegyek, amelyek hitelt érdemlően bizonyítják egy-egy forrásnak az adott úzushoz tartozását akkor is, ha a forrás eredete egyébként tisztázatlan. A markereket használhatjuk a kontinuitás ellenőrzésére is. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A többi szoftver-funkció kezdetleges szinten már elkészült, használható. Célunk az, hogy a kutatócsoport szűkebb körein kívül is érthetők, áttekinthetők, könnyen használhatók, gyorsak és esztétikusak legyenek. A következőkről van szó: </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A jelenlegi, Google Maps-alapú térképes megjelenítés finomítása, szépítése, kivezetése a bejelentkezett felhasználói felületre (általános hozzáférést azért nem adunk, mert a Google Maps nem ingyenes eszköz.) Egy következő lépés lenne saját, Open Street Map alapú térképek szerkesztése a középkori egyházszervezetnek és kronológiának megfelelően. Ehhez saját használatra folyamatosan rajzolunk, rajzoltatunk térképeket, kategorizáljuk az intézményeket. A dokumentált úzusokat megjelenítő térkép már készen van, a jövő évre tartozik az egyházmegyék határainak megrajzolása és a térkép kiegészítése a valaha létezett, de liturgikus forrásokkal nem adatolt egyházmegyékkel. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Szeretnénk szebbé, gyorsabbá és gyakorlatiasabbá tenni a források oldalképeinek megjelenítését is. Jelenleg az index- és konspektusbejegyzések melletti digitális oldalszám kattintható, de a képformátum kezdetleges, a betöltés sebessége lassú, a szöveges tartalmakkal való összevetés nehézkes. További probléma, hogy a képanyag optimalizálásakor néhol elszakadt vagy eltolódott egymástól az indexekben és konspektusokban régebben rögzített, illetve a tényleges digitális oldalszám. Ezt forrásonként kell javítani. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Szintén a szélesebb közönséget szolgálná a Research felület áttekinthetőbbé, felhasználóbarátabbá tétele. Ez az eszköz már most lehetővé teszi a legösszetettebb kutatói kérdések megfogalmazását is, de a munkamódszerünkben, adatszerkezetünkben járatlan látogatót talán még elriasztja. Mivel célunk az, hogy az Usuarium révén könnyen használható segédeszközt adjunk minden kutató vagy érdeklődő kezébe, ezen még finomítanunk kell. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A források és kötetek közti kapcsolat, illetve az export/import eszköz kiterjesztése inkább a mi munkánkat segíti. Az előbbi azt jelenti, hogy ha azonos forrásból több változatunk is van (pl. egy kiadás több példánya, téli és nyári kötet, azonos könyv töredékei, eredeti fénykép, mikrofilm, szövegkiadás), akkor ezeket a forráskatalógus összetartozó adatokként mutassa be. Az utóbbi az adatok gyors módosítását, javítását, egységesítését szolgálja. Az eszköz a konspektusoknál már működik, de kívánatos lenne az indexeknél, a könyveknél és voltaképpen minden további menüpontban. </span></p><span style="font-size: medium;"><br /></span><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Értekezés </span></p><span style="font-size: medium;"><br /></span><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az Usuarium-kézikönyv első kötete (A mise és az évkör) eddigi elképzeléseink szerint a következő fejezetekből épülne föl: </span></p><span style="font-size: medium;"><br /></span><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">1. Általános bevezetés: a liturgia jelentősége, a variálódás problémája, az úzus fogalma </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">2. Alapvető hipotézis és módszerek: a nyomtatványkor jelentősége </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">3. A szinkron tipológia történelmi környezete és érvényességi köre </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">4. Történelem, kontinuitás, paradigmaváltások </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">5. Földrajzi és intézményi mintázatok (egyházmegyék, szerzetesség) </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">6. A liturgia rendszere </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">7. A miseordó </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">8. A szakramentárium </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">9. A lekcionárium </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">10. A graduále </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">11. A rendkívüli rítusok </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">12. Az ólatin hagyományok és az őstörténet </span></p><span style="font-size: medium;"><br /></span><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A címek provizórikusak, a sorrend és az arányok is változhatnak. A jelenlegi kutatási évhez elsősorban a 7–9. fejezet tartozik, de részben vagy egészben elkészültek már a korábbi fejezetek is (pl. Methodological outlines, Systema liturgiae, Continuity and discontinuity). A munka során külön fázist jelent a hátteret biztosító adatelemzés, amelynek dokumentációja magán az Usuariumon lesz ellenőrizhető, az értekezések megfogalmazása, amelynél nagyvonalú, közérthető, szinte esszéisztikus nyelvet igyekszünk használni, az angol nyelvi lektorálás, a szakirodalom áttekintése és – Edmond Martène köteteihez hasonlóan – a legjellegzetesebb példák kiemelése egy szöveggyűjteményben az egyes témakörök után. </span></p><span style="font-size: medium;"><br /></span><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Magyar vonatkozások </span></p><span style="font-size: medium;"><br /></span><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: medium; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Mivel az Usuarium konspektusai ma már nemcsak incipiteket, hanem teljes szövegeket is tárolhatnak, a legkorábbi magyarországi szertartáskönyvekből digitális forráskiadást készíthetünk ezzel a módszerrel. Ennek a haszna kettős: egyrészt minden szöveg elérhetővé és kereshetővé válik, másrészt a rendszernek köszönhetően nyilvánvaló lesz minden funkcionális (más szövegek azonos pozícióban) és szövegi párhuzama (azonos szövegek azonos vagy különböző pozícióban, ha különbözőben, akkor melyben). Ez a kapcsolat voltaképpen egy, a kritikai kiadásokét nagyságrendekkel meghaladó, de a tervszerű anyaggyűjtés és adatfeldolgozás miatt nem véletlenszerű forrásapparátust hoz létre. Ebben az évben a szakramentáriumokat és a pontifikálékat építenénk be: az Esztergomi benedikcionálét, a Hartvik-agendát, a Szent Margit-szaramnetáriumot, a Pray-kódexet, a Veszprémi pontifikálét. Egyelőre nem teljes szöveggel, de incipitekkel és rubrikákkal rögzítenénk a Németújvári misszálét és az MR 124-es zágrábi pontifikálét. Kívánatos lenne a Deissmann 49-es és 60-as Isztambuli misszále bevitele is, de ezt egyelőre nem tudjuk megígérni. </span></p><div><span style="font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></div></span>Földváry Miklós Istvánhttp://www.blogger.com/profile/03940069584626978743noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-3092761361114996102022-06-23T10:43:00.006+02:002022-07-06T13:35:20.627+02:00A három ifjú éneke az évnegyedes böjtök szombatjain – Zenei megfogalmazás és kronológia 4.<p><span style="font-size: medium;"> II. <i>Omnia opera Domini</i></span></p>
<p class="MEZ-Norml" style="text-indent: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Apró, de jelentős lépés a zenei
kidolgozás irányába, amikor a kantikum szintén teljes egészében elhangzik az
olvasmány részeként, de nem követi mindjárt könyörgés, hanem elhangzik köztük egy
egészen rövid és egyszerű, mégis saját dallammal rendelkező <a href="https://usuarium.elte.hu/research/conspectus?f=JTdCJTIydGVybXMlMjI6JTVCJTdCJTIyZ2VucmUlMjI6JTdCJTIyb3BlcmF0b3IlMjI6JTIyZXElMjIsJTIydmFsdWUlMjI6JTIyNDAlMjIlN0QsJTIyc3RhbmRhcmRJdGVtJTIyOiU3QiUyMm9wZXJhdG9yJTIyOiUyMmVxJTIyLCUyMnZhbHVlJTIyOiUyMk9tbmlhJTIwb3BlcmElMjBEb21pbmklMjIlN0QlN0QlNUQsJTIyb3JkZXIlMjI6bnVsbCwlMjJncm91cHMlMjI6JTVCJTVELCUyMmNvdW50JTIyOm51bGwlN0Q=">tétel</a>, amely a
három ifjú énekének egyik mondatát idézi. </span></p>
<p class="MEZ-Norml"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUFUlOD0wqQuHZZ4SN0Y17hONFkVvS-YbZsHy2pDaArdmbsOTRBFkZPv17WgKRDEmvWY07xt-8koEoVknJZeMP5X4pdUuNlDhrk44Hjp4cnkr-F9b8db7Kg__BbTqDVYsdWmkcNyhuzAmP2Ulk5YMXz8BL7dSyPYHsKqsCAmGoFt1PvgS0bNw6PAaV/s1586/Missel_de_Chartres_avec_notation_%5B...%5D_btv1b10721384s_189.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1586" data-original-width="1377" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUFUlOD0wqQuHZZ4SN0Y17hONFkVvS-YbZsHy2pDaArdmbsOTRBFkZPv17WgKRDEmvWY07xt-8koEoVknJZeMP5X4pdUuNlDhrk44Hjp4cnkr-F9b8db7Kg__BbTqDVYsdWmkcNyhuzAmP2Ulk5YMXz8BL7dSyPYHsKqsCAmGoFt1PvgS0bNw6PAaV/w348-h400/Missel_de_Chartres_avec_notation_%5B...%5D_btv1b10721384s_189.jpg" width="348" /></span></a></div><div><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div><span style="font-size: medium;">Két változatban fordul elő. Az egyszerűbb csak az <i>Omnia
opera Domini Deum benedicite</i> szöveget használja. Formai értelemben szillabikus
építkezésű, kvint hangterjedelmű, azaz „lapos” járású, kéttagú antifóna. Egyik
kottás forrása akként is jelöli meg — különös, és ennek jelentősége a következő
alfejezetben mutatkozik majd meg, hogy egy másik ugyanonnét viszont traktusként.
4. tónusú dallam az antifóna-összkiadás 4B2 csoportjából, stílusa a hétközi
zsoltározásban megszokott pszalmikus antifónákéval rokon. Az első tag lényege és
egyben különlegessége a rokon tételekhez képest az A recitálóhangnak inkább az 1.
tónushoz illő, előkészítés nélküli, lendületes elérése egy rövid inícium után,
majd a hajlításokkal finomított leereszkedés a D-re, amelynek során a hangsúlyt
az ereszkedő dallamvonal átmeneti megtörése jelöli ki, hasonlóan a
zsoltárdifferenciákhoz. A második tag már a szűkebb F–A–E tartományt járja be,
a dallam fríg tonalitása csak itt válik nyilvánvalóvá.</span></div><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiGO90f5tBbExytAJH7aObPIhiOfiZ_Kmw_xsaHNTCu3eah1wxbOWB_Wc9c77vbKEgEG8rBnLgMnRG8YMVLFrOcFaTQyQdCW6bnwG7kQDD6vA1RzfPTzltHewIlHxUrURSyYKsBbBXtGlMG2CsXdaB0R5G9oQtN_m7yLW6lq5nIyTVLXyHM2GH1dkzN" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img alt="" data-original-height="231" data-original-width="997" height="93" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiGO90f5tBbExytAJH7aObPIhiOfiZ_Kmw_xsaHNTCu3eah1wxbOWB_Wc9c77vbKEgEG8rBnLgMnRG8YMVLFrOcFaTQyQdCW6bnwG7kQDD6vA1RzfPTzltHewIlHxUrURSyYKsBbBXtGlMG2CsXdaB0R5G9oQtN_m7yLW6lq5nIyTVLXyHM2GH1dkzN=w400-h93" width="400" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br /></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyFhqYV2KEKN30pT-WZ0jdhQXeHzQzQEnkPpGpFseMiNO69-KVz44meiaMglCdnJpGHHqtMFJjGVZvI4M64luNGAqlVn-B-hdW9l5rY7G5AVMgCN2ixsH5vP19otvmMPqWtR8OCU74ygmpy15GktpCfITRd8izrlDqBkQAyEzQX2vcR5jBtRRaLkGg/s620/Chartres_Omnia%20opera.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="456" data-original-width="620" height="294" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyFhqYV2KEKN30pT-WZ0jdhQXeHzQzQEnkPpGpFseMiNO69-KVz44meiaMglCdnJpGHHqtMFJjGVZvI4M64luNGAqlVn-B-hdW9l5rY7G5AVMgCN2ixsH5vP19otvmMPqWtR8OCU74ygmpy15GktpCfITRd8izrlDqBkQAyEzQX2vcR5jBtRRaLkGg/w400-h294/Chartres_Omnia%20opera.jpg" width="400" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br /></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaJsHgb2bU7-Y9X3GZh3IPlzHF7c2y0ag9lT1StBN8ve1pIGmJwryPvgypijFGXyqC-_8_m_63wGuCvhe2U-Cyy04v4wcVOKqkSjOMT_nI5Obeh2aXsGTizWN8h4LBBDy-zFOGaY8YOsr0w7Mb63bJmnaZKSRPCEqcn4Fhmnt67TEEl9EgEYenw2hj/s592/Chartres_Omnia%20opera+.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="592" data-original-width="277" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaJsHgb2bU7-Y9X3GZh3IPlzHF7c2y0ag9lT1StBN8ve1pIGmJwryPvgypijFGXyqC-_8_m_63wGuCvhe2U-Cyy04v4wcVOKqkSjOMT_nI5Obeh2aXsGTizWN8h4LBBDy-zFOGaY8YOsr0w7Mb63bJmnaZKSRPCEqcn4Fhmnt67TEEl9EgEYenw2hj/w301-h640/Chartres_Omnia%20opera+.JPG" width="301" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br />Ilyen antifónák keretezték a zsoltárokon kívül a laudes
ószövetségi kantikumait is. A zsolozsmában vasárnap énekelt Dániel-kantikum
<a href="https://usuarium.elte.hu/research/conspectus?f=JTdCJTIydGVybXMlMjI6JTVCJTdCJTIycGFydCUyMjolN0IlMjJvcGVyYXRvciUyMjolMjJlcSUyMiwlMjJ2YWx1ZSUyMjolMjI2JTIyJTdELCUyMmRheSUyMjolN0IlMjJvcGVyYXRvciUyMjolMjJlcSUyMiwlMjJ2YWx1ZSUyMjolMjI1MCUyMiU3RCwlMjJtYXNzSG91ciUyMjolN0IlMjJvcGVyYXRvciUyMjolMjJlcSUyMiwlMjJ2YWx1ZSUyMjolMjIyNyUyMiU3RCwlMjJnZW5yZSUyMjolN0IlMjJvcGVyYXRvciUyMjolMjJlcSUyMiwlMjJ2YWx1ZSUyMjolMjI1MTAlMjIlN0QsJTIyc2VyaWVzJTIyOiU3QiUyMm9wZXJhdG9yJTIyOiUyMmVxJTIyLCUyMnZhbHVlJTIyOiUyMjQlMjIlN0QlN0QlNUQsJTIyb3JkZXIlMjI6bnVsbCwlMjJncm91cHMlMjI6JTVCJTVELCUyMmNvdW50JTIyOm51bGwlN0Q=">jelentős számú antifónát</a> ihletett: nemcsak a közvasárnapokon, hanem a böjtelő
és a nagyböjt vasárnapjain is saját, de mindig az ének szövegét földolgozó vagy
a három ifjú történetére utaló, tehát az évkör megfelelő napjától tartalmilag független
tételek kísérték. Közéjük tartozik az ötvenedvasárnapi <i>Omnia opera Domini
Dominum benedicite in aeternum</i> is, ez azonban nem egyezik meg a kántorböjti
szombatok azonos kezdetű darabjával. A katalán Elna breviáriuma szerint (ma
Elne Franciaországban) még a közvasárnapokon is nem kevesebb, mint tíz ilyen
antifóna közül lehetett választani. </span><p></p>
<p class="MEZ-Norml"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoaXRI6_tttS9VfVRiKU3CJZHMIZrECmz4we-x51WSqGyVjjzBNIAt0rhd5SQe5E_sMv-2B1PxsJOpHGX91w6xINrkr2AbdiswBY7aExxQhqLXcAE_8WZQlV_6Ha8kxSp4tdENNummEZjhayUIuCWE9bRZfWLCgBOotkYQpr0ealUlOVIOSrYiX8uG/s807/Elne.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="594" data-original-width="807" height="295" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoaXRI6_tttS9VfVRiKU3CJZHMIZrECmz4we-x51WSqGyVjjzBNIAt0rhd5SQe5E_sMv-2B1PxsJOpHGX91w6xINrkr2AbdiswBY7aExxQhqLXcAE_8WZQlV_6Ha8kxSp4tdENNummEZjhayUIuCWE9bRZfWLCgBOotkYQpr0ealUlOVIOSrYiX8uG/w400-h295/Elne.JPG" width="400" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br />Annál érdekesebb, hogy az <i>Omnia opera Domini Deum
benedicite</i> nincs köztük, és nem tudnak róla a ma elérhető legteljesebb
digitális gyűjtemények, a <a href="http://cantusindex.org/">Cantus Index</a> és a <a href="https://cantus.uwaterloo.ca/search">Cantus Database</a> sem. Egyedül az Usuarium
jegyzi mint a téli, azaz vízkereszt utáni közvasárnapok laudesének negyedik
antifónáját Burgosban. Nem zárható ki tehát teljesen, hogy a zsolozsmából
származott át a kántorböjt-szombati misékbe, de éppúgy lehetséges, hogy a
burgosi úzus gyarapította antifónakészletét egy kántorböjti tétellel. Az sem kizárt, hogy Burgosban az ötvenedvasárnapi tétel került általánosabb használatba. Bárhogy
is történt, kétségtelen, hogy a tétel egyszerűsége ellenére kifejezetten ritka,
dallamvezetése a típushoz képest egyedi, és egyelőre több adat tanúskodik róla
a misében, mint a zsolozsmában. Mindez arra mutat, hogy nem tartozik a
pszalmikus antifónakészlet ősi, legeredetibb rétegéhez, hanem inkább annak
nyelvezetét használó újabb kompozíció.</span><p></p><span style="font-size: medium;">Az összetettebb típus ugyanennek az antifónának egy távoli dallamváltozatát
alkalmazza, de kiegészíti a három ifjú énekének második, a zsolozsmában is
használatos szakaszával <i>(Benedicite omnia opera Domini Domino).</i> Az ének
ebben az esetben nem része az olvasmánynak, amely a rövid, narratív szakasz
végével lezárul. A kantikum itt csak abban különbözik a bibliai szövegtől, hogy
a <i>Benedicite</i> felszólítások után elhagyja a <i>laudate et superexaltate
eum in saecula</i> refrént. A <i>Benedicite</i> kezdetű sorokat hármasával fogja
össze, majd <i>hymnum dicite</i> zárlattal látja el; ez vezet át az antifóna
háromversenkénti visszatéréséhez. Tónusa egyszerű, 4. tónusú recitáció, de nem
zsoltártónus. Szerkezete is különleges, mert a szövegnek megfelelően háromszor
ismétel meg egy iníciummal induló és mediációval végződő formulát, majd a <i>hymnum
dicite</i> zárlatot iktatja be saját dallammal. Ez a saját dallam a túbán
végződik, így dallami értelemben nem a tónus terminációjaként viselkedik, hanem
ünnepélyes várakozást keltve az antifóna visszatérését készíti elő. </span><p></p><p class="MEZ-Norml"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsgTFqT4RJbObOPZlSwaj7G61fWa1cB_7T-XjSB5ZzEo7OILF9htMFmKIu0_xkTbZhoEYcQ69nAvBMlgQQeSyO5T36b0KgCaJcETANbqFHldai_wulGKaQQEqev6OVmvbE6A1z-Y8S6iqgjKr6sLsizEak7TC4U3OFR6WCAK66GdHotvdItSgpD1H1/s2291/Augsburg%20Z479_027v(029v).jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1276" data-original-width="2291" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsgTFqT4RJbObOPZlSwaj7G61fWa1cB_7T-XjSB5ZzEo7OILF9htMFmKIu0_xkTbZhoEYcQ69nAvBMlgQQeSyO5T36b0KgCaJcETANbqFHldai_wulGKaQQEqev6OVmvbE6A1z-Y8S6iqgjKr6sLsizEak7TC4U3OFR6WCAK66GdHotvdItSgpD1H1/w400-h223/Augsburg%20Z479_027v(029v).jpg" width="400" /></span></a></div><p></p>
<p class="MEZ-Norml"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjM93FbpR9yC5DIZOI1P1rt4236-8E4iG8ElUFtUaz6MZLIcABxlJpUux9GlaNFkt8aPtQC228Vk_HQlgnbGpbXF5_aI34W5xdGESASewC-Tjr0EQbKrnYM6fqlEdjANRZypcZNHzCghyTydf8v27X5u6RwNlaN1SN4QziWf10abfsjJYc-COkwpP0s" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img alt="" data-original-height="746" data-original-width="985" height="303" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjM93FbpR9yC5DIZOI1P1rt4236-8E4iG8ElUFtUaz6MZLIcABxlJpUux9GlaNFkt8aPtQC228Vk_HQlgnbGpbXF5_aI34W5xdGESASewC-Tjr0EQbKrnYM6fqlEdjANRZypcZNHzCghyTydf8v27X5u6RwNlaN1SN4QziWf10abfsjJYc-COkwpP0s=w400-h303" width="400" /></span></a></div><div><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><span style="font-size: medium;">Az <i>Omnia opera</i> kezdetlegesebb alkalmazási módja a
teljes olvasmányhoz kapcsolódik, de az olvasmányban már szerepel a káldeusok
pusztulását leíró rész. Egy másik nyoma a megoldás viszonylagos archaikusságának,
hogy az ezt használó úzusok nem föltétlenül különböztetik meg a nyári
kántorböjtöt Allelujával. Amint erre még visszatérünk, ez a kántorböjtök
időzítésének XI. századi rendezése előtti viszonyok emléke. A kantikummal
kiegészített változat valamivel modernebb, mert határozott különbséget tesz az
olvasmányként előadott narratív bevezető és az énekként megszólaltatott
kantikum között, de első fönnmaradt forrása ennek is X. századi, ami ismét
fölhívja a figyelmet arra, hogy az elemzett folyamatok nagyobb részt az írásos
emlékekkel megközelíthető kor előtt mentek végbe. </span><p></p>
<p class="MEZ-Norml"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRpYyXu3ODfS-RCa-bMAieXpexuh6VKmYLp2lnyB2StejxLnijqdM4Cz4r_T5js9pfmpHrmm2DHWUbutas5ly3Gz2jP-ev3CAR8DBLyCks_j40FI3RfEXmTSZwe3C83tCo-I9_fXVBfXjO_tzKkTuL3N-KmeQNX3buxSltniP6meI24xEI8m1FRm6Z/s1124/Augsburg%2013.sz.%201.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1124" data-original-width="767" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRpYyXu3ODfS-RCa-bMAieXpexuh6VKmYLp2lnyB2StejxLnijqdM4Cz4r_T5js9pfmpHrmm2DHWUbutas5ly3Gz2jP-ev3CAR8DBLyCks_j40FI3RfEXmTSZwe3C83tCo-I9_fXVBfXjO_tzKkTuL3N-KmeQNX3buxSltniP6meI24xEI8m1FRm6Z/w437-h640/Augsburg%2013.sz.%201.jpg" width="437" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br /></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcGeYbkI7R7mM6zXuUAbY7x_B8O0mGoDyLPHRFLXCvXJTYO_Lju8o1u8KVSqgc2YDGhXYOcieG20Wu4_t3wQ5Mw3rRLWgGOCKoTsKglqZ61wgBpYMiREoXVUMFir1Ybt5d8dE654Qa8cMlKQ7a2ZbrMFupSYMD5inKknjNGCfLorGHaV9m0P9kwthO/s1144/Augsburg%2013.sz.%202.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1144" data-original-width="696" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcGeYbkI7R7mM6zXuUAbY7x_B8O0mGoDyLPHRFLXCvXJTYO_Lju8o1u8KVSqgc2YDGhXYOcieG20Wu4_t3wQ5Mw3rRLWgGOCKoTsKglqZ61wgBpYMiREoXVUMFir1Ybt5d8dE654Qa8cMlKQ7a2ZbrMFupSYMD5inKknjNGCfLorGHaV9m0P9kwthO/w390-h640/Augsburg%2013.sz.%202.jpg" width="390" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br /></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiephJjUTjz-I5SnTmtZq0AERUTm11rtzu_lTs2YjATJ-6i-KqqM_2rOEsFRu_5IiGeo4piP2mMd_mCPp3ssSdzap3m9ZMIaDV8p35Y6LhZPoQZfKBl03_ygK5mA6H6u30w2NAZItunV7aFXMp0Tx9rprSka92EdD03_P1q30mPaWnAGH6iRsUiAubp/s1117/Augsburg%2013.sz.%203.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1117" data-original-width="753" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiephJjUTjz-I5SnTmtZq0AERUTm11rtzu_lTs2YjATJ-6i-KqqM_2rOEsFRu_5IiGeo4piP2mMd_mCPp3ssSdzap3m9ZMIaDV8p35Y6LhZPoQZfKBl03_ygK5mA6H6u30w2NAZItunV7aFXMp0Tx9rprSka92EdD03_P1q30mPaWnAGH6iRsUiAubp/w432-h640/Augsburg%2013.sz.%203.jpg" width="432" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br /><a href="https://usuarium.elte.hu/research/conspectus?f=JTdCJTIydGVybXMlMjI6JTVCJTdCJTIyZ2VucmUlMjI6JTdCJTIyb3BlcmF0b3IlMjI6JTIyZXElMjIsJTIydmFsdWUlMjI6JTIyNDAlMjIlN0QsJTIyd2VlayUyMjolN0IlMjJvcGVyYXRvciUyMjolMjJlcSUyMiwlMjJ2YWx1ZSUyMjolMjI0MCUyMiU3RCwlMjJpdGVtJTIyOiU3QiUyMm9wZXJhdG9yJTIyOiUyMmxpa2UlMjIsJTIydmFsdWUlMjI6JTIyT21uaWElMjUlMjIlN0QlN0QlNUQsJTIyb3JkZXIlMjI6bnVsbCwlMjJncm91cHMlMjI6JTVCJTVELCUyMmNvdW50JTIyOm51bGwlN0Q=">Az <i>Omnia opera</i> kántorböjti használata</a> csak elszórtan
mutatható ki, és szinte jelentéktelen kisebbséget alkot. Legkövetkezetesebb, a
nyári Alleluját sem ismerő képviselői Bourges és Chartres, míg Allelujával a
normandiai Avranches alkalmazza. Az ilyen földrajzi mintázatok rendszerint liturgikus
„fosszíliákra” jellemzők: olyan jelenségekre, amelyek egy korábbi, a legtöbb
helyen feledésbe merült állapotot tartottak fönn, illetve olyan, egykor újító
kezdeményezések maradványaira, amelyek vagy eleve sem arattak általános sikert,
vagy háttérbe szorultak náluk népszerűbb megoldásokkal szemben. Különösen
gyakran találkozunk ilyenekkel a gall táj középső vidékein, nagyjából a Szajna
és a Garonne folyók által határolt területen. </span><p></p>
<p class="MEZ-Norml"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbc8LGM-KuNOsQd_bOGZfQYmqN04HuLXFD7luDo-Q2qXU06KINM4kn3vrLBIQSUB-_mSU2r4Ywmsk2MMeqVfTl1mt83wVTOcF5XmJodQHOG0v-9_mWTuTzW64yv-fPhj1_qB2JfwEUVo3qtulgR3hrcwgiUWcypezxOh9P7MzNdoUatncHhYynlw7O/s1130/Augsburg%20983.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="656" data-original-width="1130" height="233" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbc8LGM-KuNOsQd_bOGZfQYmqN04HuLXFD7luDo-Q2qXU06KINM4kn3vrLBIQSUB-_mSU2r4Ywmsk2MMeqVfTl1mt83wVTOcF5XmJodQHOG0v-9_mWTuTzW64yv-fPhj1_qB2JfwEUVo3qtulgR3hrcwgiUWcypezxOh9P7MzNdoUatncHhYynlw7O/w400-h233/Augsburg%20983.PNG" width="400" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br />A kantikummal kiegészített típus egyedüli képviselője
Augsburg. Ám itt a tavaszi és az őszi kántorböjt az első, 983 körüli
misekönyvtől az utolsó, 1555-ös misszálekiadásig következetesen ugyanazt a
megoldást hozza. Az <i>Omnia opera</i> a <i>Benedicite</i> kantikummal ezért
egyrészt az augsburgi úzus egyik biztos megkülönböztető jegye, másrészt
bizonyítéka annak, hogy a kora újkorban azonosítható helyi hagyományok
alkalmanként akár az első évezredre is visszavezethetők.</span><p></p><p class="MEZ-Norml"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqKOm1xVnEbjYLs6Pm5cbZBeM_G-pK2jmKXeAYJizaxR_PXkZzWkgyujIfJB1DndXRnmEw_f0k0jm3T_Ne6yY5o51sngzjEpdTsE5_Fj0tUqlW3sB6-a3JOVSU0FjOM8tLgnmlnHvwrjAK829prlKCzlZ1as1tE3asY_DjHudaG7Q6-kVxo8hdv8tS/s500/Augsburg%20print.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="373" data-original-width="500" height="299" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqKOm1xVnEbjYLs6Pm5cbZBeM_G-pK2jmKXeAYJizaxR_PXkZzWkgyujIfJB1DndXRnmEw_f0k0jm3T_Ne6yY5o51sngzjEpdTsE5_Fj0tUqlW3sB6-a3JOVSU0FjOM8tLgnmlnHvwrjAK829prlKCzlZ1as1tE3asY_DjHudaG7Q6-kVxo8hdv8tS/w400-h299/Augsburg%20print.JPG" width="400" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br />Megtévesztő lehet, hogy vannak további esetek, amikor az
olvasmány leghosszabb, azaz a kantikumot is magába foglaló változatát
egymondatos énektétel kíséri <i>Benedictus es in firmamento caeli et laudabilis
et gloriosus in saecula </i>szöveggel.<i> </i>Pusztán a szöveget látva
hajlamosak lennének ezeket is az <i>Omnia opera-</i>hoz hasonló antifónának
értelmezni, és valóban: a szöveg megtévesztésig hasonlít a Dániel-kantikumnak a
hetvenedvasárnapi laudesben énekelt antifónájához. A kevés fönnmaradt kottás
forrásból azonban egyértelműen kiderül, hogy ezek a tételek nem antifónák,
hanem egyetlen versre rövidített csökevényei egy széles körben ismert,
monumentális tételnek. </span><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjux8pOy46yPu16ReN3vb43peruB5xvWUyanZWW0ACNSwt64GMGK6uOhXuOce3CHZjPnH2rPOTUwzbYk8VPcBAZ8dnhDFbMK_TvYuKcxxuhyvcyPwe5Od3Eu7agFc0wPL2bhJbZnYkZ2mfPB1k3wmMHzZiZDFDR1Vd9BOIHinH5KW1eMunQJK7m27UO/s440/Orl%C3%A9ans_%20Benedictus.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="381" data-original-width="440" height="346" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjux8pOy46yPu16ReN3vb43peruB5xvWUyanZWW0ACNSwt64GMGK6uOhXuOce3CHZjPnH2rPOTUwzbYk8VPcBAZ8dnhDFbMK_TvYuKcxxuhyvcyPwe5Od3Eu7agFc0wPL2bhJbZnYkZ2mfPB1k3wmMHzZiZDFDR1Vd9BOIHinH5KW1eMunQJK7m27UO/w400-h346/Orl%C3%A9ans_%20Benedictus.jpg" width="400" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgR3zJ86xoohfK6FruYOauN3gGcEKA2YRLxm-epHr9Ip41DhSu6jS8nVIbwIX9iJ7QJS5SKgPl0arjZBNQDgNsY4oHFv4wEH1mPXa-lwWqW0QD92dboMhzJ6INgXOI63uCuAQF53BA5fE_mvPvvvCljIin_nejvoM3GVdi528CyJHJsreCm7oZOH-53/s482/Fleury.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="463" data-original-width="482" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgR3zJ86xoohfK6FruYOauN3gGcEKA2YRLxm-epHr9Ip41DhSu6jS8nVIbwIX9iJ7QJS5SKgPl0arjZBNQDgNsY4oHFv4wEH1mPXa-lwWqW0QD92dboMhzJ6INgXOI63uCuAQF53BA5fE_mvPvvvCljIin_nejvoM3GVdi528CyJHJsreCm7oZOH-53/w400-h384/Fleury.png" width="400" /></a></span></div>Földváry Miklós Istvánhttp://www.blogger.com/profile/03940069584626978743noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-79202191806129164832022-06-20T12:47:00.003+02:002022-07-06T13:35:02.112+02:00A három ifjú éneke az évnegyedes böjtök szombatjain – Zenei megfogalmazás és kronológia 3.<p><span style="font-size: medium;"> I. Az ének mint olvasmány</span></p>
<p class="MEZ-TompaNorml"><span style="font-size: medium;">Legkezdetlegesebb állapotában a három ifjú éneke része
az <a href="https://usuarium.elte.hu/research/conspectus?f=JTdCJTIydGVybXMlMjI6JTVCJTdCJTIyd2VlayUyMjolN0IlMjJvcGVyYXRvciUyMjolMjJlcSUyMiwlMjJ2YWx1ZSUyMjolMjI0MCUyMiU3RCwlMjJkYXklMjI6JTdCJTIyb3BlcmF0b3IlMjI6JTIyZXElMjIsJTIydmFsdWUlMjI6JTIyNTclMjIlN0QsJTIyZ2VucmUlMjI6JTdCJTIyb3BlcmF0b3IlMjI6JTIyZXElMjIsJTIydmFsdWUlMjI6JTIyOTAlMjIlN0QsJTIyc3RhbmRhcmRJdGVtJTIyOiU3QiUyMm9wZXJhdG9yJTIyOiUyMmVxJTIyLCUyMnZhbHVlJTIyOiUyMkFuZ2VsdXMlMjBEb21pbmklMjA0JTIwLi4uJTIwTWlzYWVsJTIwRG9taW5vJTIwKERuJTIwMyklMjIlN0QlN0QlNUQsJTIyb3JkZXIlMjI6bnVsbCwlMjJncm91cHMlMjI6JTVCJTVELCUyMmNvdW50JTIyOm51bGwlN0Q=">ötödik próféciának</a>. Sőt, talán kifejezőbb úgy fogalmazni, hogy a három ifjú
éneke maga az ötödik prófécia néhány mondatnyi narratív bevezetéssel, hiszen az
ének terjedelme sokszorosan meghaladja a bevezetését. A könyvek grafikai
eszközzel egyáltalán nem különítik el a kettőt, az éneket az olvasmány részének
tekintik. A szöveg így sem kelti a befejezetlenség érzetét, mert a rá következő
könyörgés —helyzete szerint <a href="https://usuarium.elte.hu/research/conspectus?f=JTdCJTIydGVybXMlMjI6JTVCJTdCJTIyd2VlayUyMjolN0IlMjJvcGVyYXRvciUyMjolMjJlcSUyMiwlMjJ2YWx1ZSUyMjolMjI0MCUyMiU3RCwlMjJkYXklMjI6JTdCJTIyb3BlcmF0b3IlMjI6JTIyZXElMjIsJTIydmFsdWUlMjI6JTIyNTclMjIlN0QsJTIyZ2VucmUlMjI6JTdCJTIyb3BlcmF0b3IlMjI6JTIyZXElMjIsJTIydmFsdWUlMjI6JTIyMTMwJTIyJTdELCUyMml0ZW0lMjI6JTdCJTIyb3BlcmF0b3IlMjI6JTIybGlrZSUyMiwlMjJ2YWx1ZSUyMjolMjJEZXVzJTIwcXVpJTIwdHJpYnVzJTI1JTIyJTdEJTdEJTVELCUyMm9yZGVyJTIyOm51bGwsJTIyZ3JvdXBzJTIyOiU1QiU1RCwlMjJjb3VudCUyMjpudWxsJTdE">a nap kollektája</a>— minden kántorböjti szombaton
ugyanaz, és maga is a három ifjú történetére utal.</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6MWJ3uJhGFhlpyKyZEQAxITJb9Vsu_atvbo920nHty2SvsnyNokJagy7AQLEEY24gQrnfGMwKi22e5S47RdEa45Bw26Q7Z_a7Xz5ljzgpSc2CP5DEQ-on8Zj9pQty1k4yF32Xtj7Kw72SvuKxrbsFdmwebt_fD_STXRHYvKbuwD4w-b6cFeB_ULGk/s526/Lyon1.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="526" data-original-width="355" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6MWJ3uJhGFhlpyKyZEQAxITJb9Vsu_atvbo920nHty2SvsnyNokJagy7AQLEEY24gQrnfGMwKi22e5S47RdEa45Bw26Q7Z_a7Xz5ljzgpSc2CP5DEQ-on8Zj9pQty1k4yF32Xtj7Kw72SvuKxrbsFdmwebt_fD_STXRHYvKbuwD4w-b6cFeB_ULGk/w432-h640/Lyon1.JPG" width="432" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br /></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihp543CH3tl9lnycWybv4f0559-fDJ8VPbOQFkcTS8zTaGYx0eT_dJ8cuUfq5t6ZfxgW006hRXMSDqcxe5ewZqB9273lgrS3UDR8ItA3nVLXSExXGCCJ1uDHjH9wejoSC54jC0Pa4ERh8Kb-r-H2dUAtj3T9ZklPnK3UqC8U4yLg53fRbGDT0d2tLb/s510/Lyon2.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="510" data-original-width="358" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihp543CH3tl9lnycWybv4f0559-fDJ8VPbOQFkcTS8zTaGYx0eT_dJ8cuUfq5t6ZfxgW006hRXMSDqcxe5ewZqB9273lgrS3UDR8ItA3nVLXSExXGCCJ1uDHjH9wejoSC54jC0Pa4ERh8Kb-r-H2dUAtj3T9ZklPnK3UqC8U4yLg53fRbGDT0d2tLb/w450-h640/Lyon2.JPG" width="450" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br /></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEWhlPlLSTD7mYNH9I1oNv12axb9lG5f0S6s36OAqa9hpDG4ymL-TQ-oFhKHbK7sF4_dh-2x0q6zS9SNgV_E3Oq_BAEstsA84k4IRZUY-OcdDsZRORSpC5sNn24QePnFGUNl7YW-6AqmebE93riqp27xLP6SLCu2cHnAD60WrGz30JCn7FgxkXbWNC/s513/Lyon3.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="513" data-original-width="346" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEWhlPlLSTD7mYNH9I1oNv12axb9lG5f0S6s36OAqa9hpDG4ymL-TQ-oFhKHbK7sF4_dh-2x0q6zS9SNgV_E3Oq_BAEstsA84k4IRZUY-OcdDsZRORSpC5sNn24QePnFGUNl7YW-6AqmebE93riqp27xLP6SLCu2cHnAD60WrGz30JCn7FgxkXbWNC/w432-h640/Lyon3.JPG" width="432" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br />A jelenség legközelebbi párhuzamai azok a liturgikus
olvasmányok, amelyek szintén énekkel folytatódnak. A Bibliában nem számít
ritkaságnak, ha egy történeti vagy prófétai szövegbe „dalbetét” kerül: a
zsolozsmában is használt kantikumok kivétel nélkül ilyen összefüggésből
vétetnek. Ritkább, amikor az ének és az éneket bevezető elbeszélés együtt
hangzik el a liturgiában, de erre is van példa. Simeon éneke, a <i>Nunc
dimittis</i> <a href="https://usuarium.elte.hu/research/conspectus?f=JTdCJTIydGVybXMlMjI6JTVCJTdCJTIyc2Vhc29uJTIyOiU3QiUyMm9wZXJhdG9yJTIyOiUyMmVxJTIyLCUyMnZhbHVlJTIyOiUyMjExJTIyJTdELCUyMmRheSUyMjolN0IlMjJvcGVyYXRvciUyMjolMjJlcSUyMiwlMjJ2YWx1ZSUyMjolMjIyJTIyJTdELCUyMmdlbnJlJTIyOiU3QiUyMm9wZXJhdG9yJTIyOiUyMmVxJTIyLCUyMnZhbHVlJTIyOiUyMjExMCUyMiU3RCwlMjJ0b3BpY3MubGFiZWwlMjI6JTdCJTIyb3BlcmF0b3IlMjI6JTIyZXElMjIsJTIydmFsdWUlMjI6JTIyUHVyaWZpY2F0aW8lMjBCTVYlMjIlN0QsJTIyc3RhbmRhcmRJdGVtJTIyOiU3QiUyMm9wZXJhdG9yJTIyOiUyMmVxJTIyLCUyMnZhbHVlJTIyOiUyMlBvc3RxdWFtJTIwaW1wbGV0aSUyMHN1bnQlMjBkaWVzJTIwcHVyZ2F0aW9uaXMlMjAoTCUyMDIpJTIyJTdEJTdEJTVELCUyMm9yZGVyJTIyOm51bGwsJTIyZ3JvdXBzJTIyOiU1QiU1RCwlMjJjb3VudCUyMjpudWxsJTdE">Gyertyaszentelőkor</a>, Mária éneke, a <i>Magnificat</i> pedig <a href="https://usuarium.elte.hu/research/conspectus?f=JTdCJTIydGVybXMlMjI6JTVCJTdCJTIyc2Vhc29uJTIyOiU3QiUyMm9wZXJhdG9yJTIyOiUyMmVxJTIyLCUyMnZhbHVlJTIyOiUyMjE2JTIyJTdELCUyMmRheSUyMjolN0IlMjJvcGVyYXRvciUyMjolMjJlcSUyMiwlMjJ2YWx1ZSUyMjolMjIyJTIyJTdELCUyMmdlbnJlJTIyOiU3QiUyMm9wZXJhdG9yJTIyOiUyMmVxJTIyLCUyMnZhbHVlJTIyOiUyMjExMCUyMiU3RCwlMjJ0b3BpY3MubGFiZWwlMjI6JTdCJTIyb3BlcmF0b3IlMjI6JTIyZXElMjIsJTIydmFsdWUlMjI6JTIyVmlzaXRhdGlvJTIwQk1WJTIyJTdELCUyMnN0YW5kYXJkSXRlbSUyMjolN0IlMjJvcGVyYXRvciUyMjolMjJlcSUyMiwlMjJ2YWx1ZSUyMjolMjJFeHN1cmdlbnMlMjBNYXJpYSUyMChMJTIwMSklMjIlN0QlN0QlNUQsJTIyb3JkZXIlMjI6bnVsbCwlMjJncm91cHMlMjI6JTVCJTVELCUyMmNvdW50JTIyOm51bGwlN0Q=">Sarlós Boldogasszonykor</a> például része a mise evangéliumának. Az ének kezelése az
olvasmány összefüggésében azonban kérdéseket vetett fel, aminek egyértelmű jele
két ősi ünnep evangéliuma. A <a href="https://usuarium.elte.hu/research/conspectus?f=JTdCJTIydGVybXMlMjI6JTVCJTdCJTIyc2Vhc29uJTIyOiU3QiUyMm9wZXJhdG9yJTIyOiUyMmVxJTIyLCUyMnZhbHVlJTIyOiUyMjElMjIlN0QsJTIyZGF5JTIyOiU3QiUyMm9wZXJhdG9yJTIyOiUyMmVxJTIyLCUyMnZhbHVlJTIyOiUyMjU2JTIyJTdELCUyMmdlbnJlJTIyOiU3QiUyMm9wZXJhdG9yJTIyOiUyMmVxJTIyLCUyMnZhbHVlJTIyOiUyMjExMCUyMiU3RCwlMjJzdGFuZGFyZEl0ZW0lMjI6JTdCJTIyb3BlcmF0b3IlMjI6JTIyZXElMjIsJTIydmFsdWUlMjI6JTIyRXhzdXJnZW5zJTIwTWFyaWElMjAoTCUyMDEpJTIyJTdEJTdEJTVELCUyMm9yZGVyJTIyOm51bGwsJTIyZ3JvdXBzJTIyOiU1QiU1RCwlMjJjb3VudCUyMjpudWxsJTdE">téli kántorböjt péntekjén</a> a <i>Magnificat,</i>
<a href="https://usuarium.elte.hu/research/conspectus?f=JTdCJTIydGVybXMlMjI6JTVCJTdCJTIyc2Vhc29uJTIyOiU3QiUyMm9wZXJhdG9yJTIyOiUyMmVxJTIyLCUyMnZhbHVlJTIyOiUyMjE1JTIyJTdELCUyMmRheSUyMjolN0IlMjJvcGVyYXRvciUyMjolMjJlcSUyMiwlMjJ2YWx1ZSUyMjolMjIyNCUyMiU3RCwlMjJnZW5yZSUyMjolN0IlMjJvcGVyYXRvciUyMjolMjJlcSUyMiwlMjJ2YWx1ZSUyMjolMjIxMTAlMjIlN0QsJTIyc3RhbmRhcmRJdGVtJTIyOiU3QiUyMm9wZXJhdG9yJTIyOiUyMmVxJTIyLCUyMnZhbHVlJTIyOiUyMkVsaXNhYmV0aCUyMGltcGxldHVtJTIwZXN0JTIwdGVtcHVzJTIwKEwlMjAxKSUyMiU3RCwlMjJ0b3BpY3MubGFiZWwlMjI6JTdCJTIyb3BlcmF0b3IlMjI6JTIyZXElMjIsJTIydmFsdWUlMjI6JTIySW9hbm5lcyUyMEJhcHRpc3RhJTIyJTdEJTdEJTVELCUyMm9yZGVyJTIyOm51bGwsJTIyZ3JvdXBzJTIyOiU1QiU1RCwlMjJjb3VudCUyMjpudWxsJTdE">Szent Iván napján</a> pedig Zakariás éneke, a <i>Benedictus</i> csak jelképesen zárja
a napi evangéliumot: az elbeszélő szakasz végén a kantikum első verse
elhangzik, de a teljes ének nem. </span><p></p>
<p class="MEZ-Norml"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5SAfbILJRFPSlzwTSeagSzAIZvy9p7PCMFtBZjzlizftypdLPDVy6mjh-W3OGE3c9-aYmaSv_yDIZg56RJkNOc_v0A6lo2GS6e8WreoZZfO72W52WKTPiXBlqeMdLIc8EZU_p9vZ7GJS1yj5mkBry40szUWD0BkC7TLhUnVJ3LlA-CSqO4XJd0FN8/s1270/Visitatio.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1270" data-original-width="821" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5SAfbILJRFPSlzwTSeagSzAIZvy9p7PCMFtBZjzlizftypdLPDVy6mjh-W3OGE3c9-aYmaSv_yDIZg56RJkNOc_v0A6lo2GS6e8WreoZZfO72W52WKTPiXBlqeMdLIc8EZU_p9vZ7GJS1yj5mkBry40szUWD0BkC7TLhUnVJ3LlA-CSqO4XJd0FN8/w414-h640/Visitatio.JPG" width="414" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br /></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEia7ww9AWIx2z2G-Qks7nH4OkMdaLBQU3DpbEOVF_I4kWHGvaZBYcQ99hkdwuLVYiVhdX0QQBfHTcwnUewxwxFj9RWgzq7Tz4SZ83-z5Y80ezQgh4SbwjoB0jbXcufPFk0S-h3IwQWUDX0kWIQbfenqh9bt1Q4KwmfmYxKnfYaerssVPmTnWGjl0ziQ/s721/Adv_QuT.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="721" data-original-width="403" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEia7ww9AWIx2z2G-Qks7nH4OkMdaLBQU3DpbEOVF_I4kWHGvaZBYcQ99hkdwuLVYiVhdX0QQBfHTcwnUewxwxFj9RWgzq7Tz4SZ83-z5Y80ezQgh4SbwjoB0jbXcufPFk0S-h3IwQWUDX0kWIQbfenqh9bt1Q4KwmfmYxKnfYaerssVPmTnWGjl0ziQ/w358-h640/Adv_QuT.JPG" width="358" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br /><a href="https://usuarium.elte.hu/research/conspectus?f=JTdCJTIydGVybXMlMjI6JTVCJTdCJTIyd2VlayUyMjolN0IlMjJvcGVyYXRvciUyMjolMjJlcSUyMiwlMjJ2YWx1ZSUyMjolMjI2JTIyJTdELCUyMmRheSUyMjolN0IlMjJvcGVyYXRvciUyMjolMjJlcSUyMiwlMjJ2YWx1ZSUyMjolMjI1NyUyMiU3RCwlMjJnZW5yZSUyMjolN0IlMjJvcGVyYXRvciUyMjolMjJlcSUyMiwlMjJ2YWx1ZSUyMjolMjIyMCUyMiU3RCwlMjJzZWFzb24lMjI6JTdCJTIyb3BlcmF0b3IlMjI6JTIyZXElMjIsJTIydmFsdWUlMjI6JTIyNSUyMiU3RCU3RCU1RCwlMjJvcmRlciUyMjpudWxsLCUyMmdyb3VwcyUyMjolNUIlNUQsJTIyY291bnQlMjI6bnVsbCU3RA==">Nagyszombaton</a> Mózes hálaadó éneke a Vörös-tengeren való átkelés
után, Izaiás éneke az Úr szőlőjéről és Mózes tanító éneke a Deuteronomiumból a megfelelő
elbeszélések végéhez csatlakozik. A beneventán térségben ugyanígy csatlakozik
Jónás éneke a cethal gyomrában a Jónás-történethez, és Azariás éneke a három
ifjú történetéhez. Mindezekben az esetekben az eredeti olvasmány és ének
terjedelme arányos, viszonyuk kiegyenlített, a történelmi tendencia pedig az,
hogy az ének jelképessé rövidül, miközben zeneileg talán kidolgozottabbá válik.
</span><p></p>
<p class="MEZ-Norml"><span style="font-size: medium;">Az érett római rítusban a nagyszombati kantikumok mindnyájan
8. tónusú traktusok, méghozzá a nap voltaképpeni traktusa, a <i>Laudate Dominum</i>
kontrafaktumai. E kontrafaktum-jelleg miatt a traktusok szakirodalma lényegében
egyetért abban, hogy nem tartoznak a műfaj legeredetibb rétegéhez, amely típusossága
ellenére számos különleges, csak egy-egy tételre jellemző dallamfordulatot
alkalmaz. Kevésbé megalapozott az a vélemény, miszerint a római nagyszombat
olvasmányos szakaszából eredetileg teljesen hiányzott volna az ének: csak
próféciák váltakoztak könyörgésekkel, a bibliai kantikumok pedig a megfelelő
olvasmányok részeként hangzottak volna el próféciatónuson. </span></p>
<p class="MEZ-Norml"><span style="font-size: medium;">Az érvelés a római nagyszombat első írott forrásaira, az <i>Ordines
Romani-</i>ra hivatkozik. A forráscsoport legkorábbinak tartott szövegei
valóban nem említik a traktusokat, miközben pontosan és részletesen rögzítik a
nagyszombati mise többi énektételét. Mégis óvatosságra int, hogy az olvasmányos
szakaszból nemcsak a traktusokat, hanem a próféciákat és a könyörgéseket sem adják
meg egyenként. Azon túl, hogy a próféciák sorozata a teremtéstörténettel indult,
semmit nem tudunk meg belőlük. </span></p>
<p class="MEZ-Norml"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjI_Tubcv4xM5LG-ohDcdD8Et4BlVLBca1HjssurqeH6-B__Z5Dklvg5nK11M4NxbtucVoygXfhOE-5Yia-aN1fRNen7TjhRu1YHRPqevLpY5-2S8hTvqjQSl8-wwd8zqWaO-BuPWe0C7EriG19p8GPfd7rZS8ELmhjvpwFfbRi0LxEoqaHTngAo8P/s717/OR.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="341" data-original-width="717" height="190" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjI_Tubcv4xM5LG-ohDcdD8Et4BlVLBca1HjssurqeH6-B__Z5Dklvg5nK11M4NxbtucVoygXfhOE-5Yia-aN1fRNen7TjhRu1YHRPqevLpY5-2S8hTvqjQSl8-wwd8zqWaO-BuPWe0C7EriG19p8GPfd7rZS8ELmhjvpwFfbRi0LxEoqaHTngAo8P/w400-h190/OR.JPG" width="400" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br />A római nagyszombat másik legrégibb emléke, az ógelazián
szakramentárium viszont egyértelműen a <i>cum cantico</i> megjegyzést fűzi mindhárom
érintett olvasmányhoz. Ebből nem következik, hogy a kantikumok a próféciákétól
eltérő tónuson szólaltak volna meg, az viszont igen, hogy a VIII. század elejéről
fönnmaradt rendtartás lejegyzői többletként, nem egyszerűen az olvasmány
részeként tartották őket számon. </span><p></p>
<p class="MEZ-Norml"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4Zgw0qS3XZwM0ioQDhe_umOouf482As_PkM3DNYX5Q1Q6OMdclRqP9ZnWZdWeJ1Du6DoJhB6dbKqy4YKie8bT78C76HJizoFjM3KPw5S_PaXjsW3EGS9yUJjIM_S-AaDlxaBBrTxmxKZw8vxZ13dF4_iocDSFQEnthO-kn2U8NLBpBkKrUUMxnKFv/s648/SGV.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="648" height="185" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4Zgw0qS3XZwM0ioQDhe_umOouf482As_PkM3DNYX5Q1Q6OMdclRqP9ZnWZdWeJ1Du6DoJhB6dbKqy4YKie8bT78C76HJizoFjM3KPw5S_PaXjsW3EGS9yUJjIM_S-AaDlxaBBrTxmxKZw8vxZ13dF4_iocDSFQEnthO-kn2U8NLBpBkKrUUMxnKFv/w400-h185/SGV.JPG" width="400" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br />Egyes szerzőknél fölmerül a lehetősége annak, hogy a
kantikumokat az olvasmányon belül mégiscsak megkülönböztették egy, az olvasmányrecitációnál
nem bonyolultabb, de attól különböző, az antifóna nélküli zsoltáréneklésben a
bencéseknél mindmáig szokásos <i>in directum </i>tónussal. Másképp közelítve
meg a kérdést: azt is mondhatnánk, hogy a kantikumnál jóval rövidebb bevezető
szakaszt különböztették meg prológusként a voltaképpeni olvasmányt jelentő
kantikumtól, olyasformán, ahogy a Lukács-genealógiát bevezető elbeszélő
mondatok válnak el dallamilag a szigorú értelemben vett genealógiától. Az
érintett úzusok nem az éneket tekintették az olvasmány folytatásának, hanem az
olvasmányt tekintették az ének bevezetőjének.</span><p></p><p class="MEZ-Norml"><span style="font-size: medium;">Ezt támogató történeti adat Rómából nincs, de az ólatin
liturgiák valami hasonlóra utalnak. Közülük az ambrozián és a beneventán
nagypénteken, a mozarab nagyszombaton nagy terjedelemben olvastatja a három
ifjú történetét. A könyvek kotta nélkül, de grafikailag az olvasmány elbeszélő
szakaszaitól megkülönböztetve hozzák a kantikum szövegét. Néhol arra is
találunk példát, hogy a kantikumot az elbeszéléssel egyező betűtípussal jegyzik
le, de saját címfelirattal vagy iniciáléval látják el, mintha az olvasmány
divíziója lenne. Mindenesetre, ha volt is dallami megkülönböztetés az
olvasmány-prológus és a kantikum között, erre a kettőt egyetlen tételnek
tekintő római rítusú könyvek nem utalnak, kikottázott emlékük pedig egyelőre
nem került elő. </span></p>
<p class="MEZ-Norml"><span style="font-size: medium;">Az olvasmányt a kantikummal összevonó úzusok természetesen
az eredeti bibliai szöveget közlik teljes terjedelmében. Érdekesebb
megfigyelés, hogy legtisztább változatuk nem alkalmaz a prológusban egy olyan átszerkesztést,
amelyet minden további római úzusban megtalálunk. Ez utóbbiakban a bevezető
mondatok után, amelyek elbeszélik az angyal leereszkedését a tüzes kemencébe
(Dn 3,49–50), beékelődik két, az eredeti bibliai szövegben korábban olvasható
vers (47–48), amelyekből kiderül, hogy a kemence kicsapó lángja elpusztította a
káldeusokat. Ez a szövegrész a most tárgyalt változatban nincs meg, aminek oka
vélhetően nem a káldeusok iránti nagyobb együttérzés, hanem az, hogy a perikópa
itt még mentes minden utólagos beavatkozástól.</span></p><p class="MEZ-Norml"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxfZvT4tZVMgSDFUk51cs8VHNv-tJOXciagpVtluRu6JPjTjN0haJIk_-rwHUnC_3LQMoHBvQ6BvCoCBpvJyq_i1LUY3AONRgwLUsjeb-i5ZFFLSImeGGopcd003V1iFINl2H8JX7T1bOMpNRNrGu9ZTh5pKNOsq6gkCaYN4D4ALR-gFMkeFn3X4s7/s1516/T%C3%A9rk%C3%A9p_burgund.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1516" data-original-width="1045" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxfZvT4tZVMgSDFUk51cs8VHNv-tJOXciagpVtluRu6JPjTjN0haJIk_-rwHUnC_3LQMoHBvQ6BvCoCBpvJyq_i1LUY3AONRgwLUsjeb-i5ZFFLSImeGGopcd003V1iFINl2H8JX7T1bOMpNRNrGu9ZTh5pKNOsq6gkCaYN4D4ALR-gFMkeFn3X4s7/w442-h640/T%C3%A9rk%C3%A9p_burgund.JPG" width="442" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br />Végül az összevont változat ősisége mellett szólnak az
úzusok, amelyekben használatos. Lyon, Die és Uzès képviselik, három ősi
burgundiai egyházmegye a Rhône völgyében, amelyek más összefüggésben is
kivételes konzervativizmusukról híresek. Közülük Lyon és Die a legkövetkezetesebbek:
mind a négy kántorböjti szombaton ugyanazt a szöveget használják, és nem
illesztik be a káldeusok pusztulásáról szóló két verset. A Rhône-tól nyugatra
fekvő Uzès részben már az újdonságokra nyitottabb provanszál térség hatása
alatt áll, és ennek megfelelően következetlenebb: a pünkösd nyolcadába eső
nyári kántorböjtön a kantikum első sorából képzett, népszerű Alleluját helyezi
el a prófécia után, és beilleszti a káldeusok pusztulásáról szóló verseket. </span><p></p><p class="MEZ-Norml"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihpr8Xeh2wZPQcNpJPuFpJbuQbZaB047JZDTERUgHrybbjgAiPZOOxxjfd5q9ldqizhozNd0EY3mDADs2IKxX2di9BIx2osPS5WXKiGYdaCfjvvCNgbARbiWd4uRTV9IFAfjzOX_4p42CdAVYofXmpZgBIqpbcJ_3tT_oLNXMbhqvcTs0EfkJTJXiW/s691/Die_Proph.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="657" data-original-width="691" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihpr8Xeh2wZPQcNpJPuFpJbuQbZaB047JZDTERUgHrybbjgAiPZOOxxjfd5q9ldqizhozNd0EY3mDADs2IKxX2di9BIx2osPS5WXKiGYdaCfjvvCNgbARbiWd4uRTV9IFAfjzOX_4p42CdAVYofXmpZgBIqpbcJ_3tT_oLNXMbhqvcTs0EfkJTJXiW/w400-h380/Die_Proph.JPG" width="400" /></span></a></div><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXjWVpcTvpeOS7xuC51T_dECOoevanxJHoTfvBgvU5e7D4qbfI38PX_rB-wpTB-W1c1KA1bwlmIQW7f6GvwORgty1-Cb3IGlA7Tz2mQ2xODNI8ZUBvYqPcq-B2kabDZYzGEPCAhbsq2nDkL_XupWjs2Vbvycq8KF5JVpO8KsYgEV2uKx5iOACQVNDi/s726/Uzes_Proph.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="619" data-original-width="726" height="341" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXjWVpcTvpeOS7xuC51T_dECOoevanxJHoTfvBgvU5e7D4qbfI38PX_rB-wpTB-W1c1KA1bwlmIQW7f6GvwORgty1-Cb3IGlA7Tz2mQ2xODNI8ZUBvYqPcq-B2kabDZYzGEPCAhbsq2nDkL_XupWjs2Vbvycq8KF5JVpO8KsYgEV2uKx5iOACQVNDi/w400-h341/Uzes_Proph.JPG" width="400" /></span></a></div><p class="MEZ-Norml"><br /></p>Földváry Miklós Istvánhttp://www.blogger.com/profile/03940069584626978743noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-63234572200087481282022-06-14T09:55:00.002+02:002022-07-06T13:34:43.564+02:00A három ifjú éneke az évnegyedes böjtök szombatjain – Zenei megfogalmazás és kronológia 2.<p><span style="font-size: medium;">Közismert, hogy a római graduále, antifonále és processzionále énekanyaga nem egyetlen alkotói korszak termése, hanem legnagyobb részük már az első ismert forrásokban kész és rendezett gyűjteményként áll előttünk. Az énekek többségét ezért nem tudjuk olyan értelemben korhoz és szerzőhöz kötni, ahogyan például az érett középkorban bevezetett ünnepek zsolozsmáit. Az egyes műcsoportok relatív időrendjének megállapítására stíluskritikai, filológiai és liturgiatörténeti módszerek kínálkoznak. </span></p><p><span style="font-size: medium;">(1) A zenei nyelv, amelyet egy-egy tétel használ, szinte soha nem áll egyedül. Az adott liturgikus műfaj szűkebben vagy tágabban értelmezett korpuszán belül rokonai vannak. Ez a rokonság kétféleképpen alakulhat ki: vagy úgy, hogy a műcsoport egyes darabjai mintául szolgáltak másoknak, vagy úgy, hogy azonos szerző, szerzői csoport vagy legalábbis azonos ízlés és technika áll mögöttük. Ebben az értelemben a rokon megfogalmazású tételek ugyanúgy stílushoz és közvetve korhoz köthetők az egyszólamúságon belül, ahogyan korokra jellemző stílusokat különítünk el a többszólamú műzenében. A középkori és különösen a liturgikus művészet kétségtelenül hagyományőrzőbb, mint az újkori, de épp gyökeresen új műfajai és zenei megoldásai bizonyítják, hogy nem állt tőle távol az innováció. Az előző korok termését nagy tisztelettel őrizték és adták tovább, de új darabokat vagy kontrafaktumokat a régiek mintájára csak addig írtak, amíg a mintadallamot legalább mint valamiféle <i>stile antico-</i>t magukénak érezték. </span></p><p><span style="font-size: medium;">(2) Az énekeknek szövegük van. A szöveg a dallamhoz képest <i>terminus a quo-</i>t jelent, azaz korábbi nála, vagy ritkábban egykorú vele. Ez a megközelítés főleg a költött, ismert szerzőségű művek esetén jelöli ki egy-egy dallam vagy dallamcsoport történelmi helyét. </span></p><p><span style="font-size: medium;">De hasznos a bibliai könyveknél is, amelyeknek keletkezési ideje a gregorián ének szempontjából érdektelen. Bizonyos szövegeket együtt, következetesen kezd alkalmazni a liturgia olyan szerepben, amely azelőtt nem létezett, vagy amelyet korábban más szövegek töltöttek be. Ha énekelt műfajról van szó, a liturgikus alkalmazás nem valósulhat meg dallam nélkül, így magától értődik, hogy az új korpusz bevezetése zeneszerzői tevékenységgel járt együtt. Jellemző példa erre az evangéliumszövegű Benedictus- és Magnificat-antifónák vagy az ószövetségi históriákhoz rendelt responzóriumok sorozata. </span></p><p><span style="font-size: medium;">Tájékoztató lehet a latin fordítás is, elvégre a Vulgatát követő tételek rendszerint későbbiek, mint a Vetus Latinát követők, az utóbbiak esetén pedig különösen érdekes, hogy a számos változat közül melyik képezi az ének szövegkönyvét. </span></p><p><span style="font-size: medium;">Végül megállapítható, hogy az eredeti szöveg logikailag megelőzi az átdolgozást, centót vagy parafrázist. Ha rendelkezésünkre állnak az eredeti bibliai szöveget földolgozó és azt átfogalmazó énektételek is, akkor jó eséllyel az előbbieket tarthatjuk korábbinak, jóllehet az <i>ad fontes </i>jellegű, puritán beavatkozások a liturgia történetében sem ismeretlenek. </span></p><p><span style="font-size: medium;">(3) Ha nem is állíthatjuk, hogy az egyszerűbb mindig megelőzi a bonyolultabbat, annyit állíthatunk, hogy a valami mindig későbbi a semminél. Azaz ha egyes liturgiaváltozatokban föltűnik egy jelenség, amely más liturgiaváltozatokból hiányzik, akkor valószínű, hogy azok a változatok, amelyekből hiányzik, egy kezdetlegesebb állapot tanúi. Rövidítések, egyszerűsítések a szertartási életben is előfordulnak ugyan, de ezek rendszerint a rítus egyhangúbb, esztétikailag kevésbé vonzó, a figyelmet kevésbé megragadó elemeit érintik. Hosszú olvasmány- vagy könyörgéssorozatokból elmaradhatnak tételek, zsoltárválogatások; litániák vagy préceszek lerövidülhetnek, de az egyedi énekanyag vagy az emlékezetes gesztusok készlete inkább gyarapodni szokott. </span></p><p><span style="font-size: medium;">A másik termékeny módszer annak megfigyelése, hogy mely hagyományokra jellemző egy-egy jelenség. Az úzusoknak és csoportjaiknak, az általuk alkotott térségeknek vagy tájaknak ugyanis van egy abszolút és egy relatív kronológiai helyzete. Egy székesegyház, monostor vagy szerzetesrend gyakorlata nem korábbi az egyházmegye vagy intézmény alapításánál. Ennek megfelelően az egykori Római Birodalom mediterrán térségeinek úzusai korábbiak, mint a késő ókorban „barbár” ellenőrzés alatt álló területekéi, a frank területek úzusai korábbiak, mint az északi és keleti germán tartományokéi, és ez utóbbiak is korábbiak, mint az első ezredforduló után megtérő skandináv, kelet-európai vagy balti népek úzusai. Az alapítási évszámok által kijelölt sorrendet nevezem tehát az intézmények abszolút kronológiának. </span></p><p><span style="font-size: medium;">A relatív kronológiával arra figyelmeztetek, hogy nem minden intézményről föltételezhető folytonos liturgikus gyakorlat. A hagyományok megtörésének szomorúbb esete, amikor az intézmény elpusztult vagy szertartási élete kényszerűen megszakadt. Ez történt például a mór uralom alá kerülő hispán vagy a pogánylázadásoktól sújtott észak-német egyházakkal. Ilyenkor az újraalapítás vagy újbóli használatba vétel a liturgikus élet új rendjével hajlamos együtt járni. Kevésbé drámai az a törés, amelyet egy-egy szervezeti vagy liturgikus reform okoz, vagy egyszerűen csak az átlagosnál nagyobb fogékonyság a kor újdonságaira. A jelenségeknek ebbe a körébe tartozik például egyes szerzetesházak csatlakozása valamely kongregációhoz, a gregorián mozgalomhoz való kapcsolódás, illetve olyan modernizációs hullámok fogadtatása, amilyen a processziós és püspöki rítusok kidolgozása vagy a szentgalleni és szentviktori költészet volt a IX–XI. században. </span></p><p><span style="font-size: medium;">Ugyanez a megközelítés az abszolút kronológiában elfoglalt helyüknél korábbra is utalhat egyes úzusokat, amelyek az átlagosnál nem inkább, hanem kevésbé befogadók az újításokkal szemben. Jellegzetesen ilyenek például egyes a burgundiai úzusok (Lyon, Vienne környéke). Ezek a kora újkorig következetesen és a szertartási élet szinte minden területén ellenálltak olyan kezdeményezéseknek, amelyek egész Európában érvényre jutottak, beleértve a legősibb mediterrán alapításokat és magát Rómát is. </span></p><p><span style="font-size: medium;">A következőkben tehát logikai sorban és részben időrendben tárgyalom azokat a megoldásokat, amelyekkel a kántorböjt-szombati Dániel-kantikumok zenei megformálásánál találkozunk. Kötelességem hangsúlyozni, hogy ez a sorrend saját (re)konstrukcióm: a változatok az elsődleges forrásanyagban egykorúak, egymással párhuzamosan találhatók meg. Az érveket, amelyek a sorrend mellett szólnak, maguk az elemzések fogják tartalmazni. Előbb az énektétel zenei megfogalmazását és a gregorián korpuszban vele rokon jelenségeket mutatom be, majd a szövegválasztás és a liturgikus használat figyelembevételével következtetek a zenei megfogalmazás helyére a gregorián ének őstörténetében. A zenei elemzésekben Szaszovszky Ágnes, a szövegi-liturgikus elemzésekben Suba Katalin rendszerező munkájára támaszkodom. </span></p><div><br /></div>Földváry Miklós Istvánhttp://www.blogger.com/profile/03940069584626978743noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-34222348981532753952022-06-11T18:14:00.002+02:002022-07-06T13:34:27.418+02:00A három ifjú éneke az évnegyedes böjtök szombatjain – Zenei megfogalmazás és kronológia 1.<p><span style="font-size: medium;"><span style="text-indent: 0cm;">Liturgiaváltozatokat összevetni
fáradságos </span><span style="letter-spacing: -0.1pt; text-indent: 0cm;">munka. Liturgikus dallamváltozatokat
</span><span style="text-indent: 0cm;">még annál is fáradságosabb, és sokszor mintha egyik sem érné meg a
fáradságot. Az azonosságok gyakran semmitmondók, a különbségek
áttekinthetetlenek. Ám néha a kutató olyasmire bukkan, ami minden fáradságért
kárpótolja: megvilágító erejű pontokra a szertartássorban, amelyek rendet
visznek a káoszba, tételekre, amelyek földrajzilag és történelmileg is értelmes
mintázatokkal nyugtatják meg a jelentésre szomjas elmét. Ezek egyike a Dániel-kantikum,
azaz a három zsidó ifjú éneke a tüzes kemencében.</span></span></p>
<p class="MEZ-Norml"><span style="font-size: medium;">A tétel igen népszerű a keresztény liturgikus
hagyományokban. Használják a bizánci és ókeleti rítusok, jelen van az ólatin
hagyományok mindegyikében és a római rítus összes helyi vagy rendi változatában.
Megjelenik a zsolozsmában, a miseordinárium részeként, a szent háromnapban és azokon
a virrasztásokon, amelyeket a római úzusok az évnegyedes vagy kántorböjtök
szombatjain celebráltak. A jelen tanulmány ez utóbbiakkal foglalkozik. </span></p>
<p class="MEZ-Norml"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhq_lzthhulWkP5rpkp1bcdJaE4us6fM2zO_uLkcrim3DAJJ4pOOMjAIDhnOxnyMGgkDAUXAhHypKZ_NSV7q2_CnLaNvTQLLaq37VC6OUW46jvNwviQ913w0wO00zyD7jPIwO9Vke_vR-iOOmiES3lkEFqg0JT9dkpvD0VH3Es8We8vB324wYg_uKXD" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img alt="A nyári kántorböjti szombat Dániel-olvasmánya és a rá következő Alleluja az 1570-es római misszáléban" data-original-height="1341" data-original-width="967" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhq_lzthhulWkP5rpkp1bcdJaE4us6fM2zO_uLkcrim3DAJJ4pOOMjAIDhnOxnyMGgkDAUXAhHypKZ_NSV7q2_CnLaNvTQLLaq37VC6OUW46jvNwviQ913w0wO00zyD7jPIwO9Vke_vR-iOOmiES3lkEFqg0JT9dkpvD0VH3Es8We8vB324wYg_uKXD=w461-h640" width="461" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br />A kántorböjti szombatok Dániel-kantikumának különlegessége,
hogy sem szövegét, sem dallamát tekintve nem egyetlen tétel. E szombatok sajátja,
hogy a szentlecke előtt húsvét és pünkösd vigíliájához hasonlóan ószövetségi olvasmányokat,
„próféciákat” olvastatnak. Előttük egy-egy könyörgés hangzik el, utánuk pedig
egy-egy énektétel: általában graduále, pünkösd nyolcadában Alleluja. Az utolsó
olvasmány mindig a három ifjú történetéből való: azt a mozzanatot beszéli el,
amikor az Úr angyala leszállott a tüzes kemencébe, és olyanná tette annak
közepét a három ifjúnak, mint a harmatos szellő, miközben a kemence
negyvenkilenc rőfnyi távolságra kicsapó lángja elemésztette a káldeusokat, akik
a tűzre vetették őket. A jelenet a kantikummal folytatódik, amelyet az ifjak a
kemencében énekeltek, előbb Istent áldván, majd az egész teremtett világot
fölszólítván, hogy csatlakozzanak dicsőítő énekükhöz. A kantikum műfaja
—szemben az előző próféciákat követő énektételekkel— egyszer sem graduále, és
csak pünkösd nyolcadában Alleluja. Az olvasmányhoz való viszonya is sajátos. Nem
használja föl a kétrészes kantikum teljes szövegét, amelynek egy része így vagy
elmarad, vagy az olvasmány részeként hangzik el, vagy az olvasmány részeként és
énektételként is megszólal. </span><p></p>
<p class="MEZ-Norml"><span style="font-size: medium;">A Dániel-olvasmány és -kantikum kidolgozásának ez a
változatossága valószínűleg csak azért nem keltette föl mindeddig a magyar
gregoriánkutatás figyelmét, mert sem az újkorban általánossá váló
római-kuriális úzus, sem a magyar és más közép-európai hagyományok nem tudnak
róla. Jelentőségének fölismeréséhez a tőlünk távoli dél- és nyugat-európai
úzusok földolgozására volt szükség. </span></p>
<p class="MEZ-Norml"><span style="font-size: medium;">A négy kántorböjti szombaton legalább négyféle olvasmánnyal
és ötféle énektétellel találkozunk. Vannak úzusok, amelyek következetesen
kapcsolják össze a megfelelő olvasmányt a szövegét folytató énekkel, és a négy
legelterjedtebb énektételt a négy évszaknak megfelelő kántorböjti szombatokhoz rendelik. Ez
azonban túl szép ahhoz, hogy eredeti legyen. Európa északkeleti fele nem is ismeri mind a négyféle megoldást. Másutt, ha ismerik is őket, még csak nem is mindig
ugyanazok az olvasmányváltozatok kapcsolódnak ugyanahhoz az énektétel-változathoz.
Az ilyen mintázatok rendszerint történelmi okokkal magyarázhatók. A középkori
liturgiatörténet természetes iránya a gazdagodás és a rendszereződés, azaz egy
hagyomány általában a kevesebbtől a több, a logikátlanabbtól a logikusabb felé
tart. Új tételek mindvégig készülnek, de régi tételek alig merülnek feledésbe; a
hagyományozódás során véletlenül egymás mellé került elemek tartalmi
kapcsolatba lépnek, de ritkán romlik el a köztük eredetileg is meglévő kapcsolat.
</span></p>
<p class="MEZ-Norml"><span style="font-size: medium;">Az ötféle kantikum öt különböző zenei stílust képvisel.
Van köztük egyszerű antifóna zsoltártónussal, gazdagon díszített, nagy hangterjedelmű, erősen melizmatikus tétel,
recitatív tónusként értelmezhető formula, strófikus himnusz és „középgenerációs” Alleluja. E tételek az egyszólamúságon belül nem ugyanazon korszak zenei
nyelvét használják, következésképp nem készülhettek és terjedhettek el
egyidejűleg. A négy kántorböjthöz négyféle olvasmány–ének párosítást rendelő
úzusok nemcsak azért nem lehetnek a legeredetibbek, mert egész Európát nézve
kisebbségben vannak, hanem azért sem, mert a rendszerezésük tárgyát képező
tételek dallamai egy hosszú zene- és ízléstörténeti folyamat egymástól távoli
állomásait jelenítik meg. A dallamok elemzése, a liturgikus megoldások rendszerezése, és a kettő összevetése az őket hagyományozó egyházi intézmények történelmi helyzetével ezért alkalmas arra, hogy helyreállítsunk egy olyan folyamatot, amely a római rítus és annak gregorián éneke őstörténetére vet némi fényt. </span></p>
<p class="MEZ-Norml"><span style="font-size: medium;">E folyamat végpontja még mindig a vonalrendszeres hangjelzés
föltalálása elé, a legkorábbról fönnmaradt szertartáskönyvek idejére tehető. Az
énekkészlet legmerészebb, ha nem is legkésőbbi darabja ugyanis Walafrid Strabo reichenaui apát költeményére
íródott, aki 849-ben távozott az élők sorából. Ha föltételezzük is, hogy a
dallamot esetleg utólag szerezték szövegéhez, sokkal későbbi nem lehet: neumás
lejegyzésben már a IX. századból ismert. Ehhez képest a középkor emlékezete úgy
tartotta számon, hogy a római rítus énekanyagának első rendezése Szent Jeromos
korára, a IV. századra nyúlik vissza. Bármilyen kételkedve viszonyulnánk ehhez
a hagyományhoz, nem vitatható, hogy a zsoltárok kiemelkedő szerepe és a
szövegkezelés módszere a patrisztikus korhoz fűzi a liturgia alaprétegét, és az
sem, hogy legalábbis a zsolozsma szerkezete és műfajai megszilárdultak Szent
Benedek korára, a VI. század első felére. Szent Benedek és Walafrid Strabo
halála közt is eltelt 300 év, de ha komolyan vesszük a középkori hagyományt,
akkor a gregorián ének leolvasható hangjelzés nélküli története megközelítőleg 650 évet
foglal magába. Ez pedig több, mint ami Machaut-t választja el Kurtágtól.</span></p>Földváry Miklós Istvánhttp://www.blogger.com/profile/03940069584626978743noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-35098215654320233382022-06-11T11:18:00.003+02:002022-07-06T13:33:40.945+02:00Újraindul a blog<p><span style="font-size: medium;">Több mint hét év után arra az elhatározásra jutottam, hogy újraindítom a <a href="http://capitulumlaicorum.blogspot.com/">capitulumlaicorum</a> blogot. Nem mint a Szent Mihály Laikus Káptalan felületét: a káptalan annak idején megszűnt, miután betöltötte feladatát. Amiért alakult, részben liturgikus gyakorlattá vált, részben tudományos iskolává. Az elsőben a <a href="https://szentmihalytemplom.hu/szent-mihaly-szkola/">Szent Mihály Szkóla</a> révén, a másodikban a <a href="http://vallastudomany.elte.hu/content/liturgiat%C3%B6rt%C3%A9neti-kutat%C3%B3csoport">Liturgiatörténeti Kutatócsoport</a> révén veszek részt. A blog azonban értékes dokumentum és információforrás a hazai liturgikus megújulás (egyik) hőskorából: akkor indult, amikor 2007-ben XVI. Benedek pápa közzétette híres, azóta hatályát vesztett <i>Summorum Pontificum </i>motu proprióját, és akkor fejeződött be, amikor visszavonultam az egyházi közéletből. „Brand” is abban az értelemben, hogy összefogja a vallásos és az akadémiai életet, amelyek hivatalosan és elvileg nem tudhatnak, vagy legalábbis nem különösebben akarnak tudni egymásról, pedig ebben az esetben alig értelmezhetők egymás nélkül. Ezért a címet és az összképet a folytonosság jegyében nem változtatom meg. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy mostantól kezdve ez nem egy intézmény vagy egy közösség blogja, hanem egy magánszemélyé. </span></p><p><span style="font-size: medium;">Mégsem mint magánszemélyé. Célja inkább a tájékoztatás, mindenekelőtt a tudományos ismeretterjesztés. Azzal szembesülök, hogy tudományos közleményeket az emberek nem olvasnak. Még azok sem eléggé, akiknek ez a szakmájuk, de azok egyáltalán nem, akiket a szakmán kívül érintenének. Mintha ma a papír, a könyv- vagy folyóiratformátum inkább elriasztaná az olvasókat. Talán arra várnak, hogy figyelmesen, összeszedetten, mégis ellazultan hátradőljenek egy hintaszékben, és egy tea vagy egy pohár bor mellett elmélyüljenek a nagy műben. Ilyen helyzetek viszont nincsenek, így maradnak az elolvasatlan szövegek és az örök nosztalgia . </span></p><p><span style="font-size: medium;">Én magam az idő múlásával egyre közérthetőbben és élvezetesebben próbálom megírni a mondanivalómat, de a közeg, amelyben végül megjelenik, nem a remélt olvasóim közege. Nincsenek illúzióim, tudom, hogy blogokat sem szokás már olvasni. De egy blog maradandóság tekintetében félúton van a megjelent közlemény és a magánlevél vagy fészbukposzt között. Lehet egy munkafolyamat vagy a kísérletezés, gondolkodás tanúja, mert módosítható, törölhető, közben viszont tartós, hivatkozható, visszakereshető. Úgy képzelem ezt el, ahogy régebben a nagy regények fejezetei folyóiratokban jelentek meg, folytatásokban. Rengeteg szöveget írok és írtam, amit alig olvastak. Ettől kezdve szeretném őket kisebb részletekben, aktualizálva közzétenni, kihasználva azt is, hogy az elektronikus közlés több képet és linket bír el, mint a nyomtatott. </span></p><p><span style="font-size: medium;">Vágjunk hát bele! Ma van a nyári kántorböjt szombatja. Húsvét óta a fő munkám az volt, hogy a kántorböjti szombatok miséjében énekelt Dániel-kantikumot, másként a három ifjú énekét kutatom. A téma nem előzmény nélküli: Suba (akkor még Sabo) Katalin kolleginám 2017–2018-ban OTDK dolgozatban és két tanulmányban fejtette ki az akkori eredményeket: </span></p><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p><span style="font-size: medium;">Sabo Katalin: <i><a href="https://drive.google.com/file/d/1dksQMyVZOxj1yA_jnaNp3IsHMhQHiC2a/view?usp=sharing">Öröm és gyász a mártírok sírjainál. A három ifjú éneke az ókeresztény liturgiában</a>. </i>OTDK-dolgozat. ELTE BTK Művészettörténeti Intézet 2017. </span></p><p><span style="font-size: medium;">Sabo Katalin: „A három ifjú éneke mint liturgikus tétel a kántorböjti szombatokon”, in <i><a href="https://docplayer.hu/68160587-Fiatal-kutatok-es-doktoranduszok-vii-nemzetkozi-teologuskonferenciajanak-tanulmanykotete.html">Fiatal kutatók és doktoranduszok VII. nemzetközi teológuskonferenciájának tanulmánykötete</a>. </i>Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola, Pécs 2017. 325–331. </span></p><p><span style="font-size: medium;">Sabo Katalin: „<a href="https://egyhazzene.hu/wp-content/uploads/2022/01/279-286_Sabo-Katalin.pdf">A Dániel-kantikum liturgikus használatának tipológiája és ólatin vonatkozásai</a>”, <i>Magyar Egyházzene </i>XXIV (2018/2019) 279–286.</span></p></blockquote><p><span style="font-size: medium;">Szaszovszky Ágnes egyidejűleg – közös kérésünkre – számos átírást készített a hangjelzett forrásokból, és egy <a href="https://drive.google.com/file/d/0B51WxlA6CLCJYXdxeUpvc1lUSmM/view?usp=sharing&resourcekey=0-wc9R7kMfTvK2EiXs8WAGaA">publikálatlan vázlatban</a> a zenei elemzés alapjait is lefektette; <a href="https://www.elte.hu/media/ee/fe/7560160aa53e75d2cc14c3f8eeb348723034466512868bc96c2461f4beff/T%C3%A1jak,%20korok,%20hagyom%C3%A1nyok.%20LitKutCsop%202018+%20(1).jpg">2018-as konferenciánkon</a> meg is szólaltattunk néhány részletet. A téma hallatlanul izgalmasnak bizonyult. Egyike azoknak, amelyek legjobban szemléltetik a liturgia életét a térben és az időben, illetve az utakat, amelyek megértéséhez vezetnek. </span></p><div><br /></div>Földváry Miklós Istvánhttp://www.blogger.com/profile/03940069584626978743noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-46064402863814008402015-01-06T21:00:00.000+01:002015-01-10T09:14:43.323+01:00Újraalakul a magyar Juventutem-szervezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqwJt-nNBhfGblQexENjjVt285c0u0DAmdcT6mRxiopd5TZNbPv53pDlcNo8zqaVSTnws5C7WcLmVrBYoY06Z_IolpxzN5OLipzLHj5lXfkFjveCtmLzLkKC_aSq0zq45yavEuoHrr3qY/s1600/juventutem_logo.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqwJt-nNBhfGblQexENjjVt285c0u0DAmdcT6mRxiopd5TZNbPv53pDlcNo8zqaVSTnws5C7WcLmVrBYoY06Z_IolpxzN5OLipzLHj5lXfkFjveCtmLzLkKC_aSq0zq45yavEuoHrr3qY/s1600/juventutem_logo.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
<br />Az elmúlt évben mindenki előtt világossá vált, hogy a hagyományos liturgia művelését szolgáló jelenség, amelyet egy bő évtizede alakítunk, és amelyet még inkább alakítanak rajtunk kívül álló isteni és emberi tényezők, feszegeti az intézményi és közösségi kereteket, amelyeket eddig adtunk neki. Viszont nem világos, hogy milyen megváltozott keretek közé lenne érdemes illesztenünk úgy, hogy folytonossága az előzményekkel nyilvánvaló maradjon, kellőképpen független, és mégis párbeszédre képes legyen, illetve megnyíljék előtte a természetes továbbfejlődés, a hazai és a nemzetközi egyházi életbe való intézményesülés távlata. <br />
<br />
A változások egyik, társas vetülete a nemzedékváltás. A hősi idők képviselői már nem mind vannak köztünk, a vezető szerepeket nem ők viszik, és én magam is visszavonultam az irányításból és általában a pesti misékről. Ez, mint minden leválás és születés, fájdalmas dolog, de egy kezdeményezés életképességét az igazolja a legjobban, ha függetlenedni képes koroktól és szituációktól, akár személyes karizmáktól, és mint gyakorlat, illetve eszme hagyományozódik tovább. Ebbe a szakaszba kerültünk mostanra. <br />
<br />
Csoportdinamikai szempontból is elmondható, hogy míg a kezdeti időszakban a konvergencia volt meghatározó, azaz egy vegyes összetételű, széles, de nem különösen elkötelezett társaságból kialakult valamiféle kemény mag, addig az utóbbi években a divergencia uralkodik, azaz újra széles, sokféleképpen kötődő közösség kapcsolódik a hagyományos liturgiához. Ők adottságnak tekintik, megszokták, hogy ez van, de nem akarnak elitkommandó lenni, amely fönntartja. A fönntartására természetesen ezután is szükség van, és ez nem lehetséges elkötelezett „kemény mag” nélkül, de a hangsúly átkerült a népegyházi jellegű kvázi-plébánia vagy -plébániák üzemeltetésére. <br />
<br />
A másik vetület az intézményesülés. Amit elkezdtünk, annak idején nonkonformizmus volt, jóllehet hangsúlyoztuk az engedelmesség, az egység és az egyházi hierarchia iránti elkötelezettségünket. Természetes, hogy aki bizonyos értelemben újat akar hozni, akár a hagyomány jegyében, az provokál, és a megszokott keretek átmenetileg ellenállnak. Ez a provokáció azonban, legalábbis azon a szinten, ahol módunk volt provokálni, sikerrel járt. Innentől kezdve, legalábbis egy darabig, az út, amelyen járnunk kell, a konformizmusé, és ez egyet jelent az intézményesüléssel. Erre vonatkozólag azonban mindeddig nem volt megnyugtató tervünk. Egyértelmű volt, hogy az a valami, amelyet Szent Mihály Laikus Káptalannak neveztünk, az én eredeti elképzeléseim értelmében már nem vagy csak alig létezik, az a valami viszont, amit kialakított és szolgált, nagyon is létezik. Az előző évben különféle elképzelések fogalmazódtak meg a továbblépésről, de engem egyik sem nyugtatott meg, mert féltettem négy tényezőt: (1) a liturgia működőképességét biztosító laikus bázist, (2) a közösség autonómiáját, ezáltal (3) a liturgikus élet (mise, zsolozsma, szentségek-szentelmények), lelkiség és tudás egységét, (4) a sajátos hangsúlyok (népliturgia, helyi hagyományváltozatok) megtartását. Mostanra, számos beszélgetés és a jelenlegi aktív vezetőkkel való egyeztetés során körvonalazódott egy megoldási terv, amelyet szeretnék alább röviden összefoglalni. A változások tényleges elindítása vízkereszttől fokozatosan következik be. Ezek nyitánya volt a vízkereszti nagymiséhez kapcsolódó rendkívüli közgyűlés (régi káptalani terminológia szerint), amely mindenkit megszólított, aki részt szeretne venni az újraszerveződésben. <br />
<br />
A megoldás lényege, hogy a káptalan operatív, azaz intézményes, szervezői és kommunikációs tevékenységét függetlenítjük a liturgikustól, mégpedig úgy, hogy Juventutem Magyarország néven újraalapítjuk azt az ifjúsági szervezetet, amellyel mindeddig, bár kevéssé hangsúlyosan, a káptalan azonos volt. Amikor 2005-ben az FSSP bábáskodásával létrejött a <em>Foederatio Internationalis Juventutem </em>(FIJ), akkor a budapesti régi rítusú közösség eminens tagjai jelen voltak, maga a CLSMA alapító tagközösség volt, engem pedig Nényei Sárával a nemzetközi szervezet alapító tagjaként jegyeztek be. Mivel a mi hazai működésünk fölöttébb idő- és energiaigényes volt, és sokkal nagyobb arányban fejlődött, mint a legtöbb külföldi közösségé, ezt a Juventutem-vonulatot eddig nem hangsúlyoztuk különösebben. Most viszont éppen ennek a „leporolása” tűnik alkalmasnak arra, hogy egy elsősorban operatív és egyházpolitikailag „korrekt” keretbe helyezzük az odaillő tevékenységeket. <br />
<br />
Egy ilyen kezdeményezés természetesen nem lenne lehetséges, ha nem lenne, aki alkalmas szemlélettel, energikusan, időt és erőt nem kímélve irányítja. Ilyen alkalmas emberként bizonyított az utóbbi években Kiss Bertalan, akinek informális vezetői szerepét e tekintetben kívánatos megerősíteni. Ő 2012 óta, amióta az úgynevezett <em>Summorum Pontificum-</em>zarándoklatokat tartják, eljár Rómába, fölvette és tartja a kapcsolatot a hasonló jellegű külföldi közösségekkel, köztük a Juventutemmel. Az együttműködésre való igény kölcsönös, a külföldi kollégák nagyra becsülik az itthoni eredményeket és azt a liturgikus modellt, amelyet fölállítottunk, mi viszont szeretnénk ezt továbbadni, és cserébe megismerni a külföldi gyakorlatot, élvezni annak imádságos, baráti és intézményes támogatását. Kiss Bertalan az asszisztencia és a hozzá kapcsolódó feladatok példás megszervezésén, ellátásán túl készítette elő mindezt. A formálódó Juventutem-közösség vezetőjének úgy ajánlom őt, mint a káptalan, azaz voltaképpen az eddigi magyar Juventutem-közösség vezetője. Ugyanakkor a köztünk lévő lelki rokonság és baráti kapcsolat képes biztosítani, hogy az eddig elért eredmények, eddig képviselt szempontok fönnmaradjanak az új keretek között. Ha nehezen válok is meg mindattól, amit sokáig a „főművemnek” tekintettem, egyértelműen az ő kezei között látom a legnagyobb biztonságban. <br />
<br />
Mindennek jegyében 2015 vízkeresztjével létrejött egy országos ernyőszervezetet Juventutem Magyarország néven, Kiss Bertalan vezetésével, akinek a magam részéről minden eddigi vezetői feladatomat átadom, és kérem majd ehhez a káptalan tagjainak és szélesebb környezetének támogatását. Ez venné át, illetve tenné magáévá a jövőben a hagyományos liturgiával, illetve a megreformált liturgia hagyományos szellemben való megjobbításával kapcsolatos információs és szervezői feladatokat. Nyilvános felületként egy <a href="http://www.juventutem.hu/">www.juventutem.hu</a> című internetes oldal indult, és ehhez kapcsolódik mostantól az eddig a káptalan neve alatt működő Facebook-oldal és szélesebb körű levelezőlista. A távlati terv a hasonló jellegű országos kezdeményezések összefogása és az egyházi hivatalosság előtti képviselete lenne, tekintettel mindazokra a kapcsolatokra, amelyek adottak és tovább erősítendők. <br />
<br />
A káptalan ezzel párhuzamosan egyelőre megmaradna, illetve megújulna a liturgia közvetlen ápolását célzó, monasztikus lelkületű közösségként, abban a szellemben, amelyet igyekeztem a nyáron a váci táborban tartott előadásokon megvilágítani. A káptalan intézményi vetületét ezzel nagyrészt fölszámolnánk: nem lennének dékán és dignitások, szabályzat, közgyűlés (egy utolsót tartunk pünkösdkor, éppen a tapasztalatokat megvitatandó, és hogy senki ne érezze úgy, a változást a megkérdezése nélkül kényszerítettük rá), csak rendszeres oltárszolgálat és kórusima. Hogy ez mennyire életképes, majd elválik, egyelőre mégis fontosnak tartjuk, hogy a kísértésektől körülvett aktivizmus mellett, mögött, sőt annak szívében jelen legyen az a liturgiából táplálkozó élet, gondolkodásmód és életérzés, amely Szent Benedek szavai szerint az <em>opus Dei-</em>nek semmit elébe nem helyez. <br />
<div style="text-align: right;">
<em>Földváry Miklós </em></div>
Földváry Miklós Istvánhttp://www.blogger.com/profile/03940069584626978743noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-52038884865607896172014-12-14T23:41:00.000+01:002014-12-21T18:49:04.501+01:00Karácsonyi szertartásaink<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZuDAzwLev3mjzBWktOp9Upxro0Re5Xil4S6YoRCteMV5FNEx8NCWwL0Y1J8OBK6riq6qxUNMrN8vKZab-JWrMiFWr6OfeM8VdmvlJX6bajMARHIv2g2Q3Qioi0HpjmcVbSLwFgv-AJ30/s1600/memling-adviento-y-triunfo-de-cristo-pintores-y-pinturas-juan-carlos-boveri.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZuDAzwLev3mjzBWktOp9Upxro0Re5Xil4S6YoRCteMV5FNEx8NCWwL0Y1J8OBK6riq6qxUNMrN8vKZab-JWrMiFWr6OfeM8VdmvlJX6bajMARHIv2g2Q3Qioi0HpjmcVbSLwFgv-AJ30/s1600/memling-adviento-y-triunfo-de-cristo-pintores-y-pinturas-juan-carlos-boveri.jpg" height="167" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>Ádvent és a Krisztus diadala (Hans Memling németalföldi festő, 1480 körül).<br />A kép érdekessége, hogy az eljöveteltől a kereszthalálig Jézus életének <br />huszonöt epizódját ábrázolja </i><i>egyszerre </i></td></tr>
</tbody></table>
<a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Life_of_Christ" title="Life of Christ"></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
A karácsonyi idő <i>(tempus nativitatis) </i>ünnepi szertartásait idén a következők szerint tartjuk meg:<br />
<ul>
<li>2014. december <b>24</b>-én, szerdán <b><span style="color: red;">21.30</span> </b>órakor:<b> </b><i><a href="https://www.facebook.com/events/1519401941659160/?ref=5" rel="" target="_blank">karácsonyi ünnepélyes mise</a> (missa prima in gallicantu) — </i><span style="color: red;"><b>figyelem!</b></span><i> — </i>a szokásosnál korábban, a Váci utcai Szent Mihály-templomban (Angolkisasszonyok); <span class="fsl">a misét követően Mezei János vezetésével a templomban a
hívek egynokturnusos <b><span style="color: red;">karácsonyi virrasztó zsolozsmát </span></b>énekelnek a népzsolozsmás
anyagból. Ez utóbbin is szeretettel látnak minden érdeklődőt;</span></li>
<li>2014. december<b> 25</b>-én, csütörtökön <b>12 </b>órakor:<b> </b><i>énekelt <a href="https://www.facebook.com/events/558152937653612/?ref=5" target="_blank">karácsonyi nappali mise</a> (missa tertia in die)</i> a Váci utcai Szent Mihály-templomban;</li>
<li>2014. december <b>26</b>-án, pénteken <b>12 </b>órakor: <i>énekelt mise <a href="https://www.facebook.com/events/695253300588189/?ref=5" target="_blank">Szent István diákonus protomártír ünnepéről</a> </i>a Váci utcai Szent Mihály-templomban; </li>
<li>2014. december <b>27</b>-én, szombaton<b> <span style="color: red;">14 </span></b><span style="color: red;">órakor:</span> <i><a href="https://www.facebook.com/events/397343097095719/?ref=5" target="_blank">pótkarácsonyi matutínum</a></i> a Keleti Károly utcai Krisztus Király-templomban (a matutínum anyagát lásd <a href="http://gloria.tv/?media=43351" target="_blank"><b>itt</b></a>);</li>
<li>2014.<b><b> </b></b>december <b>28</b>-án, vasárnap<b> 12 </b>órakor: <i><a href="https://www.facebook.com/events/751109168314629/?ref=5" target="_blank">énekelt mise az aprószentekről</a> </i>a Váci utcai Szent Mihály-templomban (ekkor végezzük el a <span style="color: red;"><b><a href="http://capitulumlaicorum.blogspot.hu/2009/12/janos-napi-borszenteles-szertartasa.html" target="_blank">János-napi borszentelés</a></b></span> szertartását is); <span style="color: red;">ez alkalommal hallhatjuk majd Francisco Guerrero spanyol reneszánsz komponista karácsonyi miséjét <i>(<a href="http://www.uma.es/victoria/guerrero.html" target="_blank">Puer qui natus</a>)</i> az Istvánffy Kamarakórus előadásában (vezényel: Muntag Lőrinc). </span></li>
<li>2015.<b> </b>január <b>1</b>-jén, csütörtökön <b>12 </b>órakor: <i>énekelt mise <a href="https://www.facebook.com/events/754734614563857/?ref=5" target="_blank">karácsony nyolcadáról</a> </i>a Váci utcai Szent Mihály-templomban.</li>
</ul>
Ádvent harmadik vasárnapjának hetében van a téli évnegyedes böjt avagy kántorböjt <i>(ieiunium quattuor temporum),</i> a <a href="https://gloria.tv/?media=571781" target="_blank">hagyományos böjti fegyelem</a> szerint szerdán és szombaton enyhített böjtöt, pénteken szigorú böjtöt tartunk ilyenkor. <br />
<br />CLSMA Lectorhttp://www.blogger.com/profile/02309292787667344814noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-81601728803791828942014-12-06T17:11:00.000+01:002014-12-07T21:17:09.156+01:00Immaculata Conceptio<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlXGLXwzAlFTxxm9Rpc012byWV3D7dT3rJuHvdmoCx4_tgd3a9heW3HpBZ0na7tmLtHQEzZ8RL-wo0y4wCAeoV_rw8l5VQBw-WmxQLbti34F5M49FtmzbVqJL-EY9lTSpa_F1YXHumaQI/s1600/Francisco_de_Zurbaran_Immaculate_Conception_2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlXGLXwzAlFTxxm9Rpc012byWV3D7dT3rJuHvdmoCx4_tgd3a9heW3HpBZ0na7tmLtHQEzZ8RL-wo0y4wCAeoV_rw8l5VQBw-WmxQLbti34F5M49FtmzbVqJL-EY9lTSpa_F1YXHumaQI/s1600/Francisco_de_Zurbaran_Immaculate_Conception_2.jpg" height="400" width="265" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>A szeplőtelen fogantatás (Francisco de Zurbarán, 17. sz. első fele)</i></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<b>2014. december 8-án, hétfőn, </b>a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén <a href="https://www.facebook.com/events/1563487807219981/?fref=ts" target="_blank">szentmisét</a>
tartunk a <a href="https://goo.gl/maps/bz8kM" target="_blank">Szervita téri Szent Anna-templom</a>ban, a hétköznapi miséken szokásos <b>19 órai</b> kezdettel.<br />
A polifón misék sorozatában ez alkalommal Orlandus <b>Lassus</b> <i>Missa super Confundantur superbi </i>című miséjét hallhatjuk majd az <b>Istvánffy Kamarakórus </b>előadásában (vezényel: Muntag Lőrinc).<br />
<br />CLSMA Lectorhttp://www.blogger.com/profile/02309292787667344814noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-60389093742885073572014-11-23T20:09:00.000+01:002014-12-07T21:16:31.560+01:00Híreink az új egyházi év kezdetén<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOv4eAHfETRGCb2lcXUOMfn5bzV4Kw2pgWKng377raEt-psmfqPz23D-34S6OfcZ8Rx2Fw-3sGhFLlpZ4e7sXAz5AiD6lPOY46V_fz5fWnjucf8V363BwRF__GymFO8OSRRmRGY5ARnv4/s1600/Z232_001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOv4eAHfETRGCb2lcXUOMfn5bzV4Kw2pgWKng377raEt-psmfqPz23D-34S6OfcZ8Rx2Fw-3sGhFLlpZ4e7sXAz5AiD6lPOY46V_fz5fWnjucf8V363BwRF__GymFO8OSRRmRGY5ARnv4/s1600/Z232_001.jpg" height="400" width="311" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>„Hozzád emelem, Uram, az én lelkemet</i><i><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><i><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]--><span style="font-family: "Adobe Garamond Pro","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">…</span>” — kottás introitus<br />ádvent 1. vasárnapjáról az ún. Bakócz-graduáléban (fol. 1.)</i></i></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<span class="fsl" style="font-size: large;"><b><a href="https://www.facebook.com/events/371741072990918/?ref=5" target="_blank">Ádventi matutínum</a></b> </span><br />
<span class="fsl">Az ádventi időszakot <b>2014. november 29-én, szombaton,</b>
az első vasárnap előestéjén az esztergomi hagyomány szerinti virrasztó
zsolozsmával </span><span class="fsl">(<a href="http://gloria.tv/?media=39964">matutínum és laudes</a>) kezdjük meg, <b>20 óra 30 perckor </b>a Váci
utcai Szent Mihály-templomban, zsolozsmáink rendes helyszínén.</span> <br />
<br />
<b><span style="font-size: large;"><a href="https://www.facebook.com/events/1509462209304748/?ref=5">Ádventi lelkinap a hegyi beszédről</a> </span></b><br />
<b>2014. december 6-án, szombaton </b>Kovács Ervin Gellért premontrei atya <a href="https://www.facebook.com/events/1509462209304748/?ref=5">ádventi lelkinapot</a> tart a pesti ferenceseknél (Budapest V., Ferenciek tere). A lelkinap <b>9 órakor kezdődik </b>szentmisével a templomban, majd elmélkedések következnek a Szent Ferenc teremben, a templomtól jobbra lévő rendház közösségi termében. A minden érdeklődő előtt nyitott program kora délután (<b>13 óra körül</b>)<b> </b>fejeződik be.<br />
<br />CLSMA Lectorhttp://www.blogger.com/profile/02309292787667344814noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-49871973057639260302014-11-09T17:59:00.000+01:002014-11-09T18:06:25.217+01:00Egyháznapi matutínum<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSXYd7Vkcz-FD1xRcvYF0h3xdrvCCNGUTbkm-6M8I6ShvedD6d__wX9bAzt9a7xfuzUKt3PGNAoE9ij90MzFSYosgXf6lEfgLviDsNx63r2xXbi5ZTuN795f2GKpgD-fBw2GEVtRGJmkQ/s1600/esztergom.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSXYd7Vkcz-FD1xRcvYF0h3xdrvCCNGUTbkm-6M8I6ShvedD6d__wX9bAzt9a7xfuzUKt3PGNAoE9ij90MzFSYosgXf6lEfgLviDsNx63r2xXbi5ZTuN795f2GKpgD-fBw2GEVtRGJmkQ/s400/esztergom.jpg" height="278" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: x-small;"><i>A középkori Esztergom a <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/A_k%C3%B6z%C3%A9pkori_Szent_Adalbert-sz%C3%A9kesegyh%C3%A1z_%28Esztergom%29" target="_blank">Szent Adalbert-székesegyház</a>zal<br /><span class="szoveg">(rekonstrukció, Ferenc Tamás grafikája)</span></i></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: small;"> <span style="font-size: large;"><span style="color: red;">2</span></span>014. <b>november 15-én, </b>szombaton este <b>20 óra 30 </b>perces kezdettel ünnepélyes <a href="https://www.facebook.com/events/308318119360837/?context=create&previousaction=create&source=77#" target="_blank">virrasztó zsolozsmát </a>imádkozunk a Váci utcai Szent Mihály-templomban (Angolkisasszonyok) a török harcokban elpusztult esztergomi katedrális
fölszentelésének emlékére, amelyet a magyar egyház hagyományosan a Szent
Márton napját követő vasárnap ünnepel. A zsolozsma anyaga megtekinthető és letölthető a Gloria.tv <a href="http://www.gloria.tv/?media=38348" target="_blank">megfelelő</a> oldaláról, de nyomtatva, korlátozott példányszámban a helyszínen is rendelkezésre bocsátjuk. Minden kedves érdeklődőt szeretettel látunk. </span><br />
<br />CLSMA Lectorhttp://www.blogger.com/profile/02309292787667344814noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-69610698241025847282014-11-07T00:00:00.000+01:002014-11-07T22:32:33.234+01:00Irodalom és liturgia az államalapítás-kori Magyarországon<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgilP3D31hCTEimHFZOUY9DCUcQNeTjuNspQzMr_tPM00qXCACVYg0zThf9VzJahq0TD1osXHxZmh92maFDFjsoX3SGWWws1m-jy-wR775XEHvAZYTs8xk2L439ivxF-eteMyxdHWk9LCY/s1600/BenStrig.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgilP3D31hCTEimHFZOUY9DCUcQNeTjuNspQzMr_tPM00qXCACVYg0zThf9VzJahq0TD1osXHxZmh92maFDFjsoX3SGWWws1m-jy-wR775XEHvAZYTs8xk2L439ivxF-eteMyxdHWk9LCY/s1600/BenStrig.png" height="287" width="400" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: large;"><span style="color: red;">M</span></span>EGJELENT az ELTE BTK Vallástudományi Központja keretében működő
<a href="http://vallastudomany.elte.hu/content/liturgiat%C3%B6rt%C3%A9neti-kutat%C3%B3csoport">Liturgiatörténeti Kutatócsoport </a>új sorozata, a „Műhelytanulmányok” első,
programadó kötete Földváry
Miklós Istvántól. A mű címe: <i>„Az <span class="il">esztergomi</span> <span class="il">benedikcionále</span>: Irodalom és liturgia az államalapítás-kori Magyarországon”.</i> A könyv a kutatócsoport <a href="http://vallastudomany.elte.hu/node/75">honlapján</a> teljes terjedelmében elérhető, de nyomtatott formában is meg lehet <a href="mailto:foldvary.miklos@btk.elte.hu">rendelni</a> (darabonkénti ára 2000 Ft).<br />
Kedvcsináló részlet a fülszövegből: <br />
<blockquote class="tr_bq">
„Látva az irodalomnak és a liturgiaalakításnak
azt a magas színvonalú alkotását, amelyet az <span class="il">Esztergomi</span> <span class="il">benedikcionále</span>
(és a tőle elválaszthatatlan Hartvik-agenda) őrzött meg az utókornak,
nem tudjuk és nem is akarjuk kivonni magunkat a személyesség benyomása
alól. Az ambíció, az elgondolás, a stílus, az ízlés sokkal egyénibb
annál, hogysem hátterében több nemzedék lassú és reflektálatlan
tevékenységét föltételezzük. Óhatatlanul fölmerül tehát a kérdés: ki
volt, kik voltak a megnevezetlen szerző vagy szerzői-szerkesztői kör,
aki vagy amely a születő magyar liturgikus úzus kialakításán dolgozott?”</blockquote>
CLSMA Lectorhttp://www.blogger.com/profile/02309292787667344814noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4653280110786077873.post-28281874626982714842014-11-05T09:49:00.000+01:002014-11-05T12:24:55.032+01:00Az igazság megtagadása a hit halála<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM02-1oJrwGc-U4EqhR1UUWAup3vZT9os1GhUpdUJO3g59sINgj-G1MT2fYN19KxDqHJVV3DgaMTR3RZJ0IudB36mdbAcExJAWeReYpicSvQV3szVVQFKOhLErmlOhAiJO3LbJ4faYAhw/s1600/popes-pray_2518213b.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM02-1oJrwGc-U4EqhR1UUWAup3vZT9os1GhUpdUJO3g59sINgj-G1MT2fYN19KxDqHJVV3DgaMTR3RZJ0IudB36mdbAcExJAWeReYpicSvQV3szVVQFKOhLErmlOhAiJO3LbJ4faYAhw/s1600/popes-pray_2518213b.jpg" height="248" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Alábbiakban közöljük fordításban, teljes terjedelmében őszentsége, XVI. Benedek emeritus pápa üzenetét, melyet a <a href="http://lexikon.katolikus.hu/P/P%C3%A1pai%20Urbaniana%20Egyetem.html">Pápai Urbaniana Egyetem</a>hez intézett 2014. október 21-én, abból az alkalomból, hogy a frissen újjáépített aula magnát róla nevezték el. Ez a szöveg a lemondása után nyilvánosságra hozott írásai közül az első nagyobb lélegzetű munka, eredeti szövege <a href="http://www.korazym.org/18000/messaggio-benedetto-xvi-urbaniana-religioni-missione/">olasz</a>. Fordításunk több angol változat egybevetésével készült, referenciául a Fr. Richard G. Cipolla által készített, a Rorate Caeli blogon <a href="http://rorate-caeli.blogspot.com/2014/10/first-major-text-of-pope-benedict-xvi.html">közzé tett</a> változatot ajánljuk.</i></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><small><span style="font-size: large;">—</span></small><small><span style="font-size: large;"><small><span style="font-size: large;">—</span></small></span></small><small><span style="font-size: large;"><small><span style="font-size: large;"><small><span style="font-size: large;">—</span></small></span></small></span></small></span><small><span style="font-size: large;"><small><span style="font-size: large;"><small><span style="font-size: large;"><small><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">—</span></span></small></span></small></span></small></span></small><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><small><span style="font-size: large;">—</span></small><small><span style="font-size: large;"><small><span style="font-size: large;">—</span></small></span></small><small><span style="font-size: large;"><small><span style="font-size: large;"><small><span style="font-size: large;">—</span></small></span></small></span></small></span><small><span style="font-size: large;"><small><span style="font-size: large;"><small><span style="font-size: large;"><small><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">—</span></span></small></span></small></span></small></span></small><br />
<small><span style="font-size: large;"><small><span style="font-size: large;"><small><span style="font-size: large;"><small><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"></span></span></small></span></small></span></small></span></small></div>
<br />
<span style="color: red;"><span style="font-size: x-large;">S</span></span>ZERETNÉK először is szívből köszönetet mondani rektor úrnak, a Pápai Urbaniana Egyetem vezetőségének, tanárainak és a diákság képviselőinek, hogy az újjáépített aula magna névadójául engem ajánlottak. Külön köszönet az egyetem kancellárjának, Fernando Filoni bíboros úrnak, aki magáévá tette ezt a kezdeményezést. Nagy öröm számomra, hogy ezen a módon mindig jelen lehetek majd az egyetemen folyó munkában.<br />
Valahányszor a Hittani Kongregáció prefektusaként ellátogathattam az egyetemre, mindig magával ragadott az egyetemességnek az a légköre, amit az intézmény valósággal sugároz magából, hiszen a földkerekségnek valóban minden részéből érkeznek ide fiatalok, arra készülvén, hogy az Evangéliumot szolgálják a mai világban, mindenütt. Lelki szemeimmel magam előtt látom az aula magnában a mai alkalomból összegyülekezett ifjú seregletet is, olyan közösséget, amelynek tagjai a katolikus anyaszentegyház döbbenetes valóságát az életükkel teszik láthatóvá.<br />
„Katolikus”: az egyháznak ez a meghatározása, amely a legrégebbi idők óta a hit megvallásának része, hordoz valamit a Pünkösdből. Emlékeztessen bennünket, hogy Jézus Krisztus egyháza soha nem volt egyetlen nép vagy kultúra sajátja, kezdetektől az egész emberiségnek rendeltetett. Jézusnak a tanítványokhoz intézett utolsó szavai ezek: „Tegyetek tanítványokká minden népeket” (Máté 28:19). Pünkösdkor az apostolok sokféle nyelven szóltak, ezzel mutatva meg — a Szentlélek ereje által — hitük teljességét, egyetemes voltát.<br />
Azóta az Egyház minden kontinensen felnövekedett. Kedves diákok, a ti jelenlétetek az egyház egyetemes arcának tükrözője. Zakariás próféta olyan messiási királyságot jövendölt meg, amely tengertől tengerig uralkodik, és a béke birodalma lesz (Zakariás 9:9). És valóban, mindenütt, ahol az Eucharisztiát ünneplik, úgy, ahogyan az Úról vettük, és az emberek „egy testté” lesznek, jelen van valami abból a békéből, amelyet Jézus Krisztus ígért meg a tanítványainak. Hogy ti, drága barátaim, ezen a békén munkálkodjatok, ebben a zaklatott és erőszakos világban egyre sürgetőbb. Ebben a világban kell felépíteni a Krisztus békéjét, és megoltalmazni. Ezért is olyan fontos ennek az egyetemnek a munkája, ahol ti azt szeretnétek megtanulni, hogyan kerülhettek közelebb Jézus Krisztushoz, s hogyan lehettek az Ő tanúi. <br />
A feltámadott Úr az apostolaira bízta, és rajtuk keresztül minden idők tanítványaira, hogy vigyék el szavát a világ minden részébe, és tegyenek tanítványokká minden embert. A második vatikáni zsinat, midőn az <i><a href="http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=14">Ad gentes</a> </i>dekrétumban a folytonos hagyományt összefoglalta és áttekintette, megvilágította ennek a missziós feladatnak mélységesen szükséges voltát, és arra szólította fel korunk egyházát, hogy újult erővel lásson neki.<br />
De vajon érvényes-e ez ma még? — kérdezik sokan az egyházon belül és kívül is. Tényleg lehetséges ez a küldetés ebben a világban, ahogyan ma kinéz? Nem lenne-e helyesebb és illőbb, ha a vallások egymásra találnának a párbeszédben, és közösen munkálkodnának a világ békéjén? Ezzel azonban szembeállítható egy másik kérdés: vajon a dialógus helyettesítheti-e a missziót? Ma sokak közös eszménye, hogy a vallásoknak a gyakorlatban tisztelniük kell egymást, és az egymással folytatott párbeszédben a békét célzó közös erővé kell válniuk. E gondolkodásmód mögött többnyire az a feltételezés áll, miszerint a különböző vallások csak változatai ugyanazon egyetlen valóságnak; hogy a „vallás” amolyan közös műfaj, amely, bár más-más kultúrákban más-más formákat ölt magára, végső soron ugyanazt az egy valóságot fejezi ki. Az igazság kérdése, amely kezdetben mindennél inkább foglalkoztatta és mozgatta meg a keresztényeket, ebben a gondolkodásban zárójelbe kerül. Ez az eszme föltételezi, hogy végső soron az Istenről hiteles tudás nem nyerhető, és hogy legjobb esetben is csak szimbólumok készletével lehet jelenvalóvá tenni azt, ami szavakkal kimondhatatlan. Az igazságról való lemondás realisztikus és hasznos álláspontnak tűnik a világ vallásai közti béke érdekében.<br />
És mégis halálos a hit számára. A hit elveszíti kötelező erejét és komolyságát, ha mindent — végső soron egymással felcserélhető — szimbólumokra redukálunk, melyek csak távolról képesek utalni az isteni természet egyébként megközelíthetetlen misztériumára.<br />
Kedves barátaim, láthatjátok, a misszió kérdése nem csak a hitről vet fel alapvető kérdéseket, de arról is, hogy mi az ember. Egy rövid üzenet keretében, mellyel üdvözölni kívántalak mindannyiótokat, természetesen meg sem kísérelhetem mélyrehatóan elemezni ezeket a kérdéseket, melyekkel manapság valamennyien szembesülünk. Mindenesetre szeretném legalább felvázolni a róluk való gondolkodás irányát, amit követendőnek tartok, ha komolyan akarjuk venni a feladatot.<br />
Két különböző kiindulópontból fogom ezt tenni. <br />
<br />
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;">I</span></b><br />
<div style="text-align: left;">
1. A közvélekedés szerint a vallások egymás mellett léteznek, valahogy úgy, mint a földrészek és az egyes országok a világtérképen. Ez azonban így nem egészen pontos kép. A vallások a történelemben mozgásban vannak, éppen úgy, ahogyan a népek és kultúrák is. Vannak „várakozó” vallások, ilyenek például a törzsi vallások: megvan a történelmi jelentőségük, de egy nagyobb találkozásra várnak, amely kiteljesedésre juttatja majd őket.</div>
</div>
Mi, keresztények meg vagyunk győződve róla, hogy ez a találkozás, amire várnak, a Jézus Krisztussal, a belőle áradó világossággal való találkozás, amely egyedül képes arra, hogy elvezesse őket a teljes igazságukhoz. És a Krisztus is vár rájuk. A vele való találkozás nem valami külső erő beavatkozása, ami elpusztítja a kultúrájukat és történelmüket, hanem valami nagyobbnak a kapuja, az a cél, amely felé az útjuk tart. Ez a találkozás ezért mindig egyben megtisztulás és felnőtté válás is. És a találkozás kölcsönös: a Krisztus is vár a történelmükre, bölcsességükre, a világról való látásmódjukra.<br />
Manapság egy másik aspektust is egyre világosabban látunk: míg a nagy keresztény múlttal bíró országokban a kereszténység több szempontból is kifáradt, s az evangéliumi mustármagból kinőtt hatalmas fa egyes ágai elszáradtak, sőt, a földre hullottak, a Krisztus találkozása a várakozó vallásokkal új életet teremt. Ahol azelőtt csak fásultság volt, a hit új dimenziói jelennek meg, és hoznak örömet magukkal.<br />
2. A vallás önmagában sem egyrétű jelenség. Mindig több dimenziót különíthetünk el benne. Az egyik oldalon látjuk az örök Isten utáni, e világon túlra nyújtózást, s ez nagy dolog. A másikon azonban ott vannak azok az elemek, melyeket az emberi történelem és vallásgyakorlás hozott létre. Ezek között a nyilvánvaló szép és nemes dolgok mellett találunk hitvány és pusztító vonásokat is, ott, ahol az ember önzése vette birtokba a vallást, és ahelyett, hogy kitárta volna a kapukat, önmagába zárkózó, elkülönült világgá tette.<br />
A vallás tehát soha sem tisztán pozitív vagy negatív jelenség: mindkét aspektus keveredik benne. Kezdeteikor a kereszténység nagyon erősen érzékelte azoknak a pogány vallásoknak a negatív elemeit, amelyekkel találkozott. Ezért a keresztény üzenet kezdetben nagyon kritikus volt a vallással mint olyannal szemben. A hit csak azután volt képes megújító erejével hatni, hogy előbb felülkerekedett az általa ördöginek tekintett hagyományokon. Ilyen kiindulásból állította szembe egymással a vallást és a hitet például az evangélikus teológus Karl Barth, végletesen negatív módon ítélve meg az előbbit, mint amely mindenestül az emberi arrogancia műve, amikor a maga módján akarja megérteni az Istent. Dietrich Bonhoeffer magáévá tette ezt a szemléletet, és egy „vallás nélküli” kereszténységet hirdetett meg. Ez a látásmód kétségtelenül egyoldalú és elfogadhatatlan. Azt azonban helyesnek tűnik megállapítani, hogy minden vallásnak, ha nem akar eltévelyedni, kritikusnak kell lennie a vallással mint olyannal szemben. Ez vonatkozik eredeténél és természeténél fogva a keresztény hitre is, amely hangsúlyozott tisztelettel viseltetik a vallások nagy várakozásai és mély belső gazdagsága iránt, de kritikus mindavval szemben, ami bennük negatív. Ebből a racionális alapállásból következik, hogy a keresztény hitnek mindig meg kell újítania kritikai képességét saját vallásos történetével szemben is.<br />
Számunkra, keresztények számára Jézus Krisztus az élő Isten Igéje (Logosz), az a világosság, amely segít nekünk különbséget tenni aközött, ami a vallás természetéhez tartozik, és aközött, ami az eltorzulása, kiforgatása. <br />
3. Napjainkban egyre hangosabb és hangosabb azok szava, akik arról igyekeznének meggyőzni minket, hogy a vallás mint olyan avult el és lett túlhaladottá. Azt mondják, hogy az ember tetteit egyedül csak a kritikus értelemnek volna szabad meghatároznia. Hasonló elképzelések mögött az a meggyőződés áll, hogy a pozitivista gondolkodás meghozta a tiszta értelem döntő győzelmét. Valójában azonban ennek a gondolkodásnak, világnézetnek ugyanúgy megvannak a maga történelmi esetlegességei, és ugyanúgy köti sajátos, történetileg kialakult kultúrája. Úgy vélni, hogy ez az egyetlen autentikus módja a gondolkodásnak, az emberi lét fogyatkozása lenne, olyan dimenziókat zárna el előle, melyek a létezéshez nélkülözhetetlenek. Az ember lesz kisebbé, nem pedig nagyobbá, ha nincs többé tere a pragmatizmuson túllépő autentikus eszméknek, ha nincs hely többé az Istenre irányuló tekintetnek. A pozitivista értelem helye a technológia, a gazdálkodás nagyszerű szférája, de nem merül ki vele mindaz, ami emberi. Rajtunk, hívőkön áll tehát, hogy újra és újra szélesre tárjuk az ajtókat, melyek a puszta technológiai gondolkodáson és a tiszta pragmatizmuson túlra, létezésünk csodálatos nagyságának az élő Istennel való találkozásban megnyilvánuló valóságához vezetnek. <br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;">II</span></b> </div>
1. Ezek a gondolatok, amelyek talán kissé nehezen követhetőek, arrafelé mutatnak, hogy ebben a gyökeresen megváltozott világban Jézus Krisztus evangéliumának a hirdetése megmaradt értelmes feladatnak. Van persze más, egyszerűbb igazolása is a ma számára szóló küldetésnek. A szeretet megkívánja, hogy megosszák. Az igazság is megkívánja, hogy megosszák. Akit nagy öröm ért, nem tarthatja meg magának, tovább kell adnia. Ugyanez áll a szeretet ajándékára, az önmagát kinyilvánító igazság felismerését lehetővé tévő adományra. <br />
Amikor András találkozott a Krisztussal, meg kellett osztania a testvérével: „Megtaláltuk a Messiást” (János 1:41). És Fülöp, aki megkapta ugyanennek a találkozásnak az ajándékát, sem tehetett egyebet, mint hogy közölje Natanaellel: megtalálta azt, akiről Mózes és a próféták írtak (János 1:45). Nem azért hirdetjük Jézust, a Krisztust, hogy a lehető legnagyobb számban toborozzunk híveket a közösségünknek, és még kevésbé a hatalom kedvéért. Azért beszélünk róla, mert tudjuk, hogy tovább kell adnunk azt az örömet, amit megnyertünk.<br />
Akkor leszünk Jézus Krisztus szavahihető hirdetői, amikor a létezésünk legmélyén találkoztunk össze vele, amikor a vele való találkozásban elnyertük az igazság, a szeretet és az öröm nagy megtapasztalását.<br />
2. A vallás jelenségének természetes része a nagy feszültség az Istennek tett misztikus felajánlkozás (ezzel adjuk át magunkat teljesen neki) és az embertársaink és a teremtett világ iránt érzett felelősség között. Márta és Mária mindörökre elválaszthatatlanok, akkor is, ha időről időre a hangsúly egyikük vagy másikuk személyére esik. A találkozási pont a két pólus között az a szeretet, amellyel megérintjük Istent, és ugyanakkor megérintjük az ő teremtményeit is. „És mi megismertük, és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét” (1János 4:16): ez a mondat fejezi ki a kereszténység igazi természetét. A szeretet, amely sokféle módon nyilvánul meg és tükröződik vissza minden idők összes szentjeiben, ez a kereszténység igazságának hiteles bizonyítéka.<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
XVI. Benedek</div>
<br />
<div style="text-align: right;">
<i>Fordította: Kátai Katalin </i></div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
CLSMA Lectorhttp://www.blogger.com/profile/02309292787667344814noreply@blogger.com0