NAGY SZENT GERGELY PÁPA ÜNNEPÉRE

A ma ünnepelt Nagy Szent Gergely pápa mondja röviden és velősen híres kilencedik levelében, hogy az ember azt tiszteli, „akit a kép újszülöttként vagy halottként, de égi dicsőségében is (aut natum aut passum sed et in throno sedentem) emlékezetbe idéz”. A fenti sorok a szenvedő Krisztus egy olyan, valódi képére utalnak, amely egy látomás során nyilatkozott meg a pápának szentmiséje közben. Eszerint a Megváltó mint a Fájdalmak Férfija (Is 53,3) a passió eszközeivel megjelent Gergelynek, és vérét az oltáron álló kehelybe csorgatta. Ez az ábrázolás imago pietatis vagy vir dolorum néven terjedt el a középkor folyamán. Eucharisztikus vonatkozása miatt gyakran ábrázolták szentségházakon és oltárok predelláin. Bizáncban az a változat gyakoribb, amely nem mutatja Krisztus kezeit, a nyugati példákon viszont általában látszanak a szögektől átszúrt kezek; ez a változat jobban illett a Krisztus sebeinek és vérének kultuszát középpontba állító devócióhoz. Rómában a XIV. század végén egy kis mozaikikonról úgy tartották, hogy azt a szent pápa látomására való emlékeztetőül készíttette magának. A szóban forgó kép a S. Croce in Gerusalemme-templomban található, ahol a pápák a nagypénteki istentiszteletet is tartották. Ma a bazilika múzeumában látható egy XVI. századi Szent Gergely-oltár és ereklyetartó részeként (mintegy 200 ereklyével), annak közepébe illesztve. A triptichon felirata szerint „Fuit Sancti Gregorii Magni Papae”. A S. Croce-beli kegykép típusa azonban már rég elterjedt Nyugaton, amikor a képet „eredetinek” kiáltották ki. Az ikon 1300 körül került egy konstantinápolyi görög adományaként a sínai Szent Katalin-kolostorba, majd onnan 1380 körül Raimondello Orsini del Balzo kapitányhoz (akinek a címerét is viseli). Ez utóbbi azonban hamarosan megvált tőle, és a római karthauziaknak adományozta.

N.E.