PÉNZÜGYI JELENTÉS

Kedves káptalani tagok, pártolóink, jótevőink, támogatóink!

A Szent Mihály Laikus Káptalan 2006 vége óta rendelkezik közös anyagi alappal, amelyből a közösség liturgikus célú és logisztikai kiadásait fedezi, és amelyet hosszabb távon saját templom felszerelésére és fenntartására gyűjt. Mivel a káptalani kassza az utóbbi mintegy másfél évben jelentősebb összegekhez jutott egyrészt a perselyezésből, másrészt a hívek, pártoló tagok és más támogatók jótékonyságából, harmadrészt a rendes tagok éves tagdíjából, jónak látjuk költségvetésünk vázlatos ismertetését, hogy a kedves hívek is lássák, mire szánják a pénzüket. Mint újonnan megválasztott vagyonfelelős, nem tudok teljes mértékben részletes képet adni a visszamenőleges könyvelésről, ezért csak nagyságrendileg sorolom fel az elmúlt két és fél év bevételeinek és kiadásának tételeit.

2007-ben mintegy 190e forint folyt be tagsági díjból, 60e forint nevesíthető támogatóktól és 120e forint névtelen adományozóktól, továbbá 110e forint a 2007 novembere végén rendszeresen megkezdődött szentmisék perselyezéséből. Ugyanebben az évben 130e forintot fizettünk Ervin atya útiköltségére, 120e forintot a liturgikus öltözetek anyagára és varratására és további 30e forintot egyéb apróbb kiadásokra, úgymint tömjén, gyertyák, hirdetés, templomhasználat. Az egyenlegünk így 2007 végén nem egészen 200e forint volt.

2008-ban a tagdíjak 180e forintot tettek ki, egyéb adományok pedig 160e forintot. Az egész éves perselyezésből 550e forint folyt be. Voltak banki költségeink, alig több mint 4e forint, benzin- és útiköltség 170e forint, valamint anyagköltségek (gyertyák, tömjén, szén, oltárterítő, fénymásolás, további ruhavarratás) 70e forint értékben. Legnagyobb kiadásunkat a továbbra is készülőfélben levő mestermű, az éneklőszék (faragott előénekesi pulpitus) anyagköltsége tette ki 336e forint értékben. Az év végi mérleg így 310e forint körül alakult.

2009 januárjától május végéig, azaz júniusig 32e forint tagdíjat kaptunk, 20e forint adományt, 190e forint perselypénzt. 70e forintért csináltattunk szórólapokat, 8e forintnyi bankköltséget és 70e forintnyi anyagköltséget (fénymásolás, könyvkötés, ruhavarratás, gyertyák, benzin) számoltunk el, továbbá 54e forint éves tagdíjat utaltunk át a Juventutem szövetségének. Az ez évi mérleg így 40e forintra jön ki.

A három év mérlegének összege ~550e forint, amely megfelel az általam Nényei Sárától május folyamán átvett összegnek.

A jelen helyzetről általánosságban elmondható, hogy május óta a bevételeink tovább növekedtek, egyrészt újabb tagdíjak befizetésével, másrészt és leginkább a megszaporodott adományokból, amelyek nemcsak pártoló tagjainktól, hanem más névtelen vagy nevesíthető támogatóktól származtak. Nekik ezúton is hálás köszönet jár: Gratias Benefactoribus! Róluk a Capitulum Generale egyik határozatának értelmében külön is megemlékezünk szentmise-felajánlás formájában és alkalomadtán egy-egy köszönő levélben.

Tényekben szólva a káptalan kasszájának tartalma így az elmúlt két hónap alatt jócskán meghaladta a 700e forintot. Ezen összeg tárolására – amint az a blogon is olvasható volt – új, kedvezőbb feltételű bankszámlát nyitottam, amely 500e forint fölött napi számítással és havonkénti jóváírással évi 9%-ot kamatozik lekötés nélkül. Pénzügyi terveim között szerepel az összeg bizonyos hányadának ennél is jóval magasabb hozamú egyéves futamidejű lekötése a közeljövőben úgy, hogy emellett a bankszámlán maradó összeg 500e forint alatt továbbra is 7,5%-os kamatot biztosít. Mivel jelentősebb kiadások ez évben nem várhatóak (pl. a benzinköltség, a ruhavarratás, a Juventutem-tagdíj gyakorlatilag megszűntek), az esetlegesen és állandó jelleggel felmerülő kisebb költségek fedezhetőek lesznek a továbbiakban befolyó tagdíjakból és adományokból. Hosszabb távon pedig gondolkodom egy folyamatos díjas befektetésen, amelynek megfontolását nehezíti a rendszeres bevételt biztosító perselypénzek megszűnése, így ez a tranzakció némi kivárást igényel, hogy lássam, mekkora összeget tudunk állandó jelleggel produkálni.

A könyvelést június eleje, az új bankszámla létrejötte óta vezetem teljes részletességgel, havonkénti kivonat készítésével, így visszamenőleg a havi lebontás éppúgy, mint a pillanatnyi egyenleg átlátható és megtekinthető a káptalan tagjai számára. Fontos megjegyzés és egyben kérésem volna, hogy mivel a befolyt összegeket nevesítve (természetesen bizalmasan), az adományok esetében napra pontosan dátumozva kezelem, a kedves hívek és adományozóink legyenek szívesek csekkes befizetés, illetve átutalás esetén feltüntetni a teljes nevüket, kivéve persze, ha személyes okokból ezt kimondottan nem szeretnék. Megjegyzem azonban, hogy köszönetet is csak így fogunk tudni mondani nekik az említett módokon. Végül szeretném kifejezni abbéli reményemet, hogy tevékenységünk továbbra is rokonszenvre, lelki és anyagi támogatásra talál a kedves hívek körében, illetve hogy működésem hosszú távon is hatékonyan szolgálja majd a káptalan pénzügyeit.

Imádságos szeretettel, tisztelettel és köszönettel:
Csontos Gergely, fidelis dispensator

SZENTMISÉK EGÉSZ HÉTEN A MARGIT KÖRÚTON

Az e héten tartott liturgikus tanfolyam keretében, de nemcsak a tanfolyam résztvevői számára július 13-tól 17-ig, azaz hétfőtől péntekig mindennap déli 12 órakor nyilvános, régi rítusú szentmisét celebrál Alácsi Ervin János főtisztelendő úr Budapesten, az országúti ferencesek Szent István-protomártír plebániatemplomában. A pénteki szentmise szentségimádás miatt a rendház kápolnájában lesz megtartva.

FR. BARSI BALÁZS OFM A RÉGI RÓMAI RÍTUSÚ SZENTMISÉRŐL

Amint arról korábban hírt adtunk, a Magyar
Televízíó M1 csatornája 2009 július 12-én,
vasárnap délelőtt 10.30-kor sugározta azt a Sümegcsehiben rögzített szentmisét, amelyet 2009 június 14-én Barsi Balázs atya mutatott be a római rítus rendkívüli formájában. A szertartás után a Katolikus Krónika interjút készített Balázs atyával, aki még a liturgia hatása alatt állva fogalmazta meg érzéseit és gondolatait a hagyományos római rítussal kapcsolatban. A műsor első 16 percében elhangzó interjú az MTV videótárában megtekinthető.

AZ „ECCLESIA DEI” PÁPAI BIZOTTSÁG SZEREPVÁLTOZÁSA
HÁTTÉRMAGYARÁZAT AZ ÚJ PÁPAI MOTU PROPRIÓHOZ

2009 július 2-án, pontosan huszonegy évvel azután, hogy II. János Pál pápa az Ecclesia Dei motu proprióval létrehozta a hasonnevű pápai bizottságot, XVI. Benedek pápa Ecclesiae unitatem címmel újabb motu propriót bocsátott ki, amelyben átalakította a bizottság szervezetét és működését. Mivel az Apostoli Szentszék dikasztériumai között eddig ez a bizottság foglalkozott — kizárólagos jelleggel — a hagyományos római liturgia ügyével, különösen pedig a 2007 július 7-i Summorum Pontificum motu proprio végrehajtásával, szerepváltozása közvetlenül érinti a CLSMA tevékenységét. Ugyanakkor a szerkezeti átalakulás mögött olyan mélyebb teológiai és egyházkormányzati problémák húzódnak meg, amelyek tisztázása nemcsak a hagyományhű katolikusok régi vágya, hanem immár a Szentatya egyházfői tevékenységének is egyre központibb elemévé válik. A háttérül szolgáló események rendkívül szövevényesek, ráadásul áttekintésüket megnehezítik a világi — és időnként, sajnos, az egyházi — médiában megjelenő téves, sőt nem egyszer torzító, ideologikus beállítások. Egy ilyen blogbejegyzésben természetesen nem lehet mindenre reflektálni, így most csak a helyzet megértéséhez legszükségesebb szempontokat szeretnénk vázolni.

Az Ecclesiae unitatem motu propriót a Szentszék sajtóterme július 8-án tette közzé latin és olasz nyelven, később pedig német és angol fordítása is megjelent. Ezzel egy időben adták hírül, hogy a pápa a bizottság eddigi elnöke, a 80. életévét betöltött Darío Castrillón Hoyos bíboros helyébe William Levada bíborost, a Hittani Kongregáció prefektusát, nemrég elhunyt titkára, Mons. Mario Marini helyébe pedig Mons. Guido Pozzit, a Nemzetközi Teológiai Bizottság segédtitkárát és a Hittani Kongregáció munkatársát nevezte ki. Levada bíboros ebből az alkalomból egy rövid, olasz nyelvű közleményt adott ki.

A motu proprio tartalmáról és a személyi változásokról itthon röviden beszámolt a Magyar Kurír, részletesebb összefoglaló pedig a Vatikáni Rádió honlapján olvasható. Az események hátterét és — szokásosan megbízható — értelmezését nyújtja Érszegi Márk Aurél kánonjogász-teológus, a Vatikáni Figyelő szerkesztője.[Július 10-én, pénteken megjelent a dokumentum első magyar nyersfordítása.]

Nem kívánva megismételni mindazt, ami az említett helyeken olvasható, a továbbiakban a motu proprio távlati célját és ennek a liturgiával való összefüggését szeretnénk körüljárni.


1. XVI. Benedek pápa eddig két motu propriót adott ki az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottsággal kapcsolatban: a két évvel ezelőtti Summorum Pontificumot, amelyben általános elvként mondta ki a hagyományos római rítus végzésének szabadságát és részletesebben szabályozta az 1970-es reform előtti liturgikus könyvek használatát, valamint most az Ecclesiae unitatemet, amely viszont kizárólag a X. Szent Pius Papi Testvérülettel (FSSPX) való tárgyalásokról és a bizottság szervezeti átalakításáról szól. A kettő között az teremt kapcsolatot, hogy az Ecclesia Dei motu proprio annak idején mindkét feladatkört e bizottság hatáskörébe utalta. A változás, amellyel a pápa a 2007-ben még önálló, sőt liturgikus hatáskörében igencsak megerősített bizottságot most a Hittani Kongregáció segédszervévé fokozta le, arra utal, hogy a dikasztérium a liturgiával kapcsolatos küldetését gyakorlatilag teljesítette, így most inkább a hittani és egyházfegyelmi feladatok irányába kell fordulnia.

2. A Szentszék és az FSSPX közötti párbeszéd megindulásának első feltétele a hagyományos római rítus használatának jogi rendezése volt, ami két évvel ezelőtt megtörtént (a pápai törvény végrehajtása sajnos elég sok kívánnivalót hagy maga után, ez azonban magát a dialógust már nem érinti). A második feltétel a Marcel Lefebvre érsek által 1988-ban engedély nélkül felszentelt négy püspök kiközösítésének visszavonása volt, amire a Szentatya 2009 január 21-én szánta el magát. Ahhoz viszont, hogy az FSSPX püspökei és papjai, akik kánonjogilag továbbra is a felfüggesztés (suspensio a divinis) állapotában vannak, ismét teljes közösségre lépjenek a Katolikus Egyházzal, egy harmadik feltételnek is teljesülnie kell: meg kell oldani azokat a teológiai és egyházfegyelmi problémákat, amelyek miatt a Testvérület fokozatosan eltávolodott, majd végül függetlenítette magát az Egyház törvényes hatóságától. Ezek a problémák egyrészt a II. Vatikáni Zsinat határozatainak értelmezésével, másrészt a zsinat alatt és után lezajlott reformokkal kapcsolatosak, s mindkét körben kiemelt szerepet kap a liturgia kérdése.

3. Úgy tűnik tehát, hogy az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottság átalakításával a liturgia ügye a gyakorlati rendezés után most az elmélet szintjére emelkedik. Azokat a fenntartásokat ugyanis, amelyeket az FSSPX az ún. liturgikus reform értelmezésével és megvalósításának módjával kapcsolatban megfogalmazott, az utóbbi időben egyre többen kezdték hangoztatni a Katolikus Egyház közösségén belülről is — elsőként maga Joseph Ratzinger bíboros, akinek ez irányú megnyilatkozásai már a 80-as évektől kezdve ismeretesek. Tőle származik a „reform reformja” kifejezés, amellyel a zsinat után bevezetett liturgikus gyakorlatnak az egyházi hagyomány szellemében való korrekciójára utal, s amelyben — immár pápaként — fontos szerepet szán a hagyományos római rítus megtermékenyítő hatásának is. Az FSSPX-szel való párbeszédnek tehát remélhetőleg komoly hozadéka lesz abban, hogy minél többen megértsék a római rítus rendkívüli formájának teológiai alapjait, s ennek fényében értelmezzék és végezzék a római rítus rendes formáját.

4. Ezekkel a biztató jövőbeli lehetőségekkel szemben az új motu proprio több olvasóját és értelmezőjét elszomorította az a tény, hogy a pápa nem rendelkezett az átalakított bizottság liturgikus hatásköréről. Ez azért meglepő, mert így a régi római rítus szabályozásának 1988-ban megállapított, majd 2007-ben jelentősen bővített jogkörét a továbbiakban egy liturgikus szakkérdésekben az előzőnél lényegesen járatlanabb testület gyakorolná. A bizottság ugyanis nemcsak új elnököt és titkárt kapott, hanem távozik alelnöke, Mons. Camille Perl, valamint összes eddigi munkatársa is. Az ő feladatukat Levada bíboros közleménye szerint a Hittani Kongregáció tagjai veszik át, akiket az egyes kérdések tanulmányozására esetileg felkért szakértők fognak segíteni. Magyarán szólva a bizottságnak csak a neve marad meg, a liturgikus szempontból felkészült és évtizedes gyakorlattal rendelkező személyzet 100%-ban kicserélődik. Ilyen körülmények között aligha várható, hogy a bizottság képes lesz ellátni a Summorum Pontificum motu proprio 11—12. cikkelyében rá ruházott feladatokat.

5. Ez a vészjósló helyzet azonban szerencsére csak látszólagos, pontosabban ideiglenes. A Szentszék belső viszonyait ismerők figyelmét nem kerülte el, hogy a közelmúltban komoly személyi változások történtek a liturgiával foglalkozó Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációnál: először a prefektus személye változott, amikor a régi rítussal szemben rendkívül tartózkodó Francis Arinze bíboros helyébe Őszentsége Toledó érsekét, Antonio Cañizares Llovera bíborost nevezte ki, majd a szülőhazájába visszatérő Albert M. Ranjith érsek titkári helyére a domonkosrendi J. Augustine Di Noiát léptette elő, aki a Hittani Kongregáció altitkáraként egyik legközvetlenebb munkatársa volt. Legutóbb pedig Cañizares bíboros vette maga mellé saját egykori helynökét, Mons. Juan Miguel Ferrer Greneschét, akit a pápa második altitkárnak nevezett ki a liturgikus kongregációba. Mindez arra utal, hogy a hagyományos liturgia szabályozásának jogkörét, amely eddig kizárólag az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottságnál volt, a Szentatya nemsokára az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációra ruházza át, ahol a kompetens szakemberek egymás mellett fogják felügyelni a római rítus rendes és rendkívüli formáját. Arra a kérdésre pedig, hogy ezt az egyszerű, de nagy horderejű döntést miért nem lehetett az új motu proprióba belefoglalni, alighanem a „Messa in latino” olasz blog kitűnő elemzése ad választ: az elmúlt hónapokban a nemzetközi sajtó és politika állandó kereszttüzében álló pápa mindenekelőtt Lefebvre érsek követőivel szemben akar határozottságot mutatni a Williamson-ügy bűnbakjainak „eltávolításával” és egy széleskörűbb, átláthatóbb tárgyalási platform kialakításával (amelyet a motu proprio 6. c) pontjával a biztonság kedvéért a maga közvetlen ellenőrzése alá rendel), hogy eközben a háttérben nyugodtabban készíthesse elő a 2007-ben felszabadított hagyományos liturgia szervesülésének intézményes garanciáit. Mert lehet-e egyértelműbb jele a rendes és a rendkívüli forma teljes egyenjogúságának, mint az, hogy a liturgikus kongregáció két párhuzamos részlege foglalkozik velük?

6. Végül érdemes megemlíteni egy másik kérdést is, amely szintén nem fordul elő az Ecclesiae unitatem motu proprióban. Egyes értesülések szerint az első tervezetben még nemcsak az FSSPX-szel való teológiai dialógus ténye és indoka szerepelt, hanem a pápa kifejtette volna a tárgyalásokat vezérlő alapelveket is. Amint azt korábbi megnyilatkozásaiból tudjuk, ezek lényege, hogy a II. Vatikáni Zsinat egészét nem valami megfoghatatlan és ideológia-szerűen képviselt „zsinati szellem” szerint, hanem az egyházi hagyomány fényében kell értelmezni, a „szakadás hermeneutikájával” a „folytonosság, ill. a reform hermeneutikáját” kell szembeállítani. Az Egyház élő hagyományáról van tehát szó, amelyet nem lehet egyetlen múltbeli időpontban befagyasztani, de ugyanígy nem lehet önmaga ellen fordítva kisajátítani sem. Mindez a liturgiában a zsinat által szorgalmazott természetes, szerves fejlődést jelenti, amelyet Ratzinger bíboros joggal kért számon az íróasztal mellett összeállított mesterséges rítusokon, XVI. Benedek pápa pedig saját ceremoniális gyakorlatával igyekszik felmutatni az egész világnak. Ez a fejlődés nyilván a régi rítust sem kerülheti el, nem mindegy azonban, hogy ki őrködik fölötte: az 1965 utáni változtatások felé hajló Mons. Perl, vagy az 1955 előtti nagyhét gazdag szimbolikáját dicsérő Cañizares bíboros. Reméljük, hogy az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottság átszervezése ebből a szempontból is a jövő útját egyengeti.

R.Z.

MEGJELENT A 'MONUMENTA RITUALIA HUNGARICA'
LITURGIKUS SZÖVEGKIADÁS-SOROZAT ELSŐ KÉT KÖTETE

Új liturgikus szövegkiadás-sorozat indult Monumenta Ritualia Hungarica címen. A sorozat célja a középkori magyar liturgikus hagyomány fönnmaradt emlékeinek megjelentetése. Első kötete az 1484-es, először kinyomtatott Esztergomi misekönyv (Missale Strigoniense 1484), második kötete egy, az esztergomi rítust szabályozó normatív szöveg, az 1493 és 1520 között hat ismert kiadást látott Esztergomi ordinárius (Ordinarius Strigoniensis) kritikai kiadása. A reprezentatív kiállítású köteteket terjedelmes és alapos tanulmány vezeti be, és kiemelkedően részletes mutatók zárják. A bolti árhoz képest 20% kedvezménnyel vásárolhatók meg a kiadó könyvesboltjában (nyitva hétfőtől péntekig 7:30-16:30 [pénteken 16:00-ig]), az alábbi címen:

Argumentum Kiadó és Nyomda Kft.
1085 Budapest, Mária utca 46.

A könyvek bolti forgalomba még nem kerültek, de a következő tanév kezdetétől biztosan megvásárolhatók lesznek az ELTE BTK Latin Tanszékén (1088 Budapest, Múzeum krt. 4./F) és a LFZE Egyházzene Tanszékén (1061 Budapest, Vörösmarty u. 35.). Postai megrendelés esetén a bolti árhoz postaköltség, a banki átutalás miatt pedig 2500 Ft kezelési költség járul (ez utóbbi a megrendelt kötetek számától független). A rendelést elektronikus levélben vagy faxon lehet elküldeni az alábbi címre. Gyors kézbesítésre számíthatnak, a megrendelő a számlát a csomaggal együtt kapja meg.

Ambrus Dóra
E-mail: arg-terj@vnet.hu
Fax: +36-1-485-1041



Missale Strigoniense 1484
id est Missale secundum almae ecclesiae Strigoniensis, impressum Nurenbergae apud Anthonium Koburger, anno Domini MCCCCLXXXIIII (RMK III 7)
DÉRI BALÁZS (kiad.)
Argumentum Kiadó, Budapest 2009.
(Monumenta Ritualia Hungarica I =
Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum XVI)
Keményfedelű, cérnafűzött
68 (bevezető) + 659 (szöveg) + 71 (mutatók) oldal
7 színes illusztráció
ISBN 978-963-446-517-1
Ára: 6800 Ft

Esztergom, és általa a magyar egyház a középkorban a frank-római hagyományba tökéletesen illeszkedő, egyszersmind azonban tudatosan egyénített szertartásrendet mondhatott magáénak. Kötetünk az esztergomi rítusú miseliturgia megszilárdult, XV-XVI. századi alakját rögzítő, első nyomtatott misekönyv teljes szövegének normatív, kritikai kiadása. A főszöveg a filológiai pontosság és az áttekintehőség, kezelhetőség szempontjait egyesíti: egyszerre kíván megfelelni a liturgiában és a latin nyelvben kevésbé jártas tanuló és a szakember elvárásainak. Helyesírása ezért egységesített, de megőrzi a középkori központjeleket is mint a nyelvi és talán a zenei tagolás emlékeit, oldalképét pedig világosan elkülönülő fejezet- és tételcímek, valamint kurzivált rubrikák tagolják. A terjedelmes anyagban való tájékozódást fejlécezés és az eredeti oldalszámok kiemelése segíti. A bevezető tanulmány számot ad a sorozat egészének célkitűzéséről, előzményeiről, módszeréről és terveiről, majd a forrás tágabb kontextusát megvilágító fejezetek következnek az esztergomi rítusról, a liturgikus könyvek kinyomtatásának magyarországi hátteréről, jelentőségéről és módjáról. A tanulmányt az elmaradhatatlan könyvészeti leírás, a kiadás elveit bemutató fejezet és gazdag bibliográfia zárja. A főszöveg után kritikai apparátus következik (benne a miseordó forrásunkból hiányzó kezdetének pótlásával az ún. Pálóczi-misszále szerint) részletes tartalomjegyzékkel. A függelék különlegessége, hogy a hagyományos latin misekönyv minden egyes szövegét magába foglaló és földolgozó indexet tartalmaz, amelyben a tételtípusok szövegkezdet, liturgikus használat és bibliai hely alapján is kereshetők. Valószínűleg ez a miseliturgia szöveganyagáról valaha készült, mindeddig legteljesebb ilyen összeállítás.



Ordinarius Strigoniensis
impressum pluries Nurenbergae, Venetiis et Lugduni annis Domini 1493-1520 (RMK III Suppl. I 5031, RMK III 35, 134, 165, 166, 238)
FÖLDVÁRY MIKLÓS ISTVÁN (kiad.)
Argumentum Kiadó, Budapest 2009.
(Monumenta Ritualia Hungarica II =
Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum XVII)
Keményfedelű, cérnafűzött
80 (bevezető) + 188 (szöveg) + 16 (mutatók) oldal
8 fekete-fehér illusztráció
ISBN 978-963-446-518-8
Ára: 4000 Ft

Az ordináriuskönyv a virágzó középkor liturgiájának legjellemzőbb normaszövege. Mintegy a XII. századtól kezdve ebben a műfajban egyesültek mindazok a szövegtípusok, amelyek a liturgiavégzés másodlagos forrásaként a szertartások tételválogatását, szimbolikus, történeti vagy elméleti magyarázatát, szereplőit, zenei megvalósulását, térbeli helyzetét vagy tárgyi környezetét rögzítették. A magyar középkorból ilyen könyvek csak kis számban maradtak fönn, így minden ismert forrás kiemelkedő jelentőséggel bír. Ezek egyike az esztergomi főszékesegyház nyilvánvalóan többször átdolgozott, XV. századi ordináriuskönyve, amely 1520-ig legalább hatszor jelent meg nyomtatásban, előzményeiben pedig legalább a XIV. századig vezethető vissza. Kötetünk e forrásnak minden fönnmaradt változatát földolgozó, kritikai kiadása. A főszöveg az első, nürnbergi kiadásra épül, helyesírása és tipográfiája olvasóbarát, azaz a sorozat gyakorlatával összhangban korabeli elveket valósít meg a korszerű tipográfia eszközeivel, egyaránt megfelelve így a tudományosság és az ismeretterjesztés kívánalmainak. A bevezető tanulmány összegzi a kiadónak a liturgikus normaszövegek történetével és tipológiájával kapcsolatos kutatási eredményeit, majd az esztergomi rítus rövid bemutatása után filológiai-könyvészeti leírást ad a forrás egyes kiadásairól és ma elérhető példányairól. Önálló fejezetben tér ki a szöveg retrospektív mozzanataira, amelyek a könyv kéziratos előzményeire engednek következtetni, majd a kiadás elveit részletezi. Különlegessége, hogy függelékként fordításban is közli az egyházi év rendhagyó szertartásainak leírását. A főszöveget részletes tartalomjegyzék és a liturgikus napok mutatója zárja.

CHORALIS CONSTANTINUS 500

2009. július 5-én, a pünkösd utáni 5. vasárnapon a Corvina Consort fog szkólaként szolgálni a szokásos, fél 4 órai szentmisén a Belvárosi Főplebániatemplomban. Az együttműködésre a Choralis Constantinus 500 című sorozat keretében kerül sor, amelynek célja, hogy megszólaltassa Heinrich Isaac (Konstanz) Habsburg udvari zeneszerző XVI. századi vállalkozását, az egyházi év teljes misepropriumának polifon végigkomponálását a 2008-tól 2011-ig terjedő időszakban. Minthogy Isaac művének ihletője is a hagyományos római miseliturgia volt és alapelvünk, hogy mindannak a művészi értéknek, amelyet ez a rítus hívott életre, ugyanez a rítus ma is otthonos közege kell, hogy legyen, szívesen adtunk teret az egyébként is minőségi, kifejezetten egyházias muzsikának. Mindazonáltal továbbra is csak szertartásaink korlátozott hányadában lehet többszólamú zenére számítani: a káptalan elkötelezettje marad egyrészt a gregorián egyszólamúságnak, másrészt a gyülekezet énekes értelemben is tevékeny részvételének. A most vasárnapi szentmisén elhangzik:

Motetta – Anon.: Laudáte púeri Dóminum
Heinrich Isaac: Asperges me (Choralis Constantinus I.)
Introitus – Heinrich Isaac: Exáudi Dómine (Choralis Constantinus I.)
Kyrie – Heinrich Isaac: XIV. Missa Paschale (II)
Gloria – Heinrich Isaac: XIV. Missa Paschale (II)
Graduale – Protéctor noster (Graduale Pataviense, fol. 32)
Alleluia – In te Dómine, sperávi (Choralis Constantinus I.)
Motetta – Josquin des Prez: In te Dómine, sperávi
Credo (ambrozián)
Offertorium – Benedícam Dómino (Graduale Pataviense, fol. 37v)
Motetta – Ludwig Senfl: Beáti omnes
Sanctus – Heinrich Isaac: XIV. Missa Paschale (II)
Agnus Dei – Heinrich Isaac: XIV. Missa Paschale (II)
Communio – Unam pétii (Choralis Constantinus I.)
Exitus – Johannes Ockeghem: Salve regína (II.)

Az énekes szolgálatot Pintér Ágnes, Pászti Károly, Kalmanovits Zoltán és Demjén András teljesíti. Szintén a Corvina Consort működik majd közre három hét múlva, július 26-án, a pünkösd utáni 8. vasárnap énekes szentmiséjén.

LITURGIKUS TANFOLYAM (RÉSZLETES)

Véglegesedni látszik a nem egészen két hét múlva esedékes liturgikus tanfolyam programja, ezért az alábbiakban közzétesszük az erre vonatkozó részleteket.

TALÁLKOZÓ

A tanfolyam július 13-án, hétfőn, délelőtt 9 órakor kezdődik Budapesten, az országúti ferences plébánián (Margit körút). Kérünk mindenkit, hogy pontosan háromnegyed 9-kor legyen a templom főbejárata előtt, hogy onnan együtt mehessünk majd át a tanácsterembe. Ha valaki nem tud pontosan érkezni, szíveskedjék előre jelezni.

NAPIREND

Minden napot előadással fogunk kezdeni a tanácsteremben (9:00-9:30). Az előadók Ft. Alácsi Ervin János, P. Barsi Balázs OFM, Dobszay László és Földváry Miklós István lesznek. A reggeli előadások a liturgia általános kérdéseit fogják tárgyalni, így a hagyományos liturgia megőrzésének és fölelevenítésének történetét, kölcsönhatását a reformált liturgiával az ún. benedeki reformok keretei között és perspektívájában, a zenei szolgálat elvi alapjait, a templomtér kialakításának és a liturgikus tárgyak használatának főbb szempontjait. Az előadásokat rövid bevezetésnek szánjuk: a két évvel ezelőtti, esztergomi tanfolyam tapasztalataiból kiindulva most elsősorban a gyakorlati képzésen lesz a hangsúly.

Az előadás után egész délelőtt gyakorlat lesz. Ezeket a foglalkozásokat olyan személyek vezetik majd, akik papként, illetve ministránsként és egyházzenészként rendszeresen végzik a hagyományos római liturgiát és kitekintéssel vannak az általános magyar helyzetre is. Szeretnénk, ha a tanfolyamon résztvevők előbb általános, habár kevésbé kidolgozott képet kapnának rítusról az olvasott, illetve énekes misék szintjéig, így nem veszítenék el bátorságukat és bizalmukat abban, hogy a tanfolyam végére önállóan is végezhetik majd a szertartásokat. Az áttekintő gyakorlatok után a szentmise egyes részeivel foglalkoznánk részletesebben. A gyakorlatokat az érdeklődők felkészültségéhez mérten egy-egy vezető irányítaná, de lennének további segítők, akik az egyes tanulókat figyelik, szükség esetén korrigálják, válaszolnak esetleges kérdéseikre. Az énekesek-orgonisták a templomban "szárazmisék" keretében gyakorolnák a zenei szolgálatot. Összegezve tehát az első két napban a teljes miseliturgia, a következő két napban annak részletei lennének a tananyag, majd az utolsó napon lehetőleg ismét a teljes szentmisét vennénk át, akár már valóságos szertartások formájában.

A gyakorlás után énekes szentmisére kerül sor (12:00), amelyen a résztvevők teljesítenek szolgálatot. Ha felkészültségük megengedi, a közös szentmisét a résztvevő papok valamelyike is celebrálhatja, egyébként pedig a tanfolyam utolsó napjaiban a gyakorlás részeként mód lesz régi rítusú magánmisék bemutatására. Közös zsolozsmahórákat a szoros időbeosztás miatt nem tervezünk, de önszerveződő formában erre is van lehetőség, különösen a délutáni gyakorlat lezárásaképpen. Az ebédről a környéken ki-ki önköltségen és saját ízlése szerint kénytelen gondoskodni.

A délutáni program félórás kerekasztal-beszélgetéssel kezdődnék, amelyen a délelőtti előadással vagy a gyakorlatokon fölmerült elvi és gyakorlati kérdésekkel kapcsolatban lehet majd az előadókhoz, oktatókhoz fordulni (14:00-14:30). Ezt követően ismét gyakorlat következnék, amelyet lehetőség szerint vesperással zárnánk le. A napi program mindenestül este 6 órára ér véget. A gyakorlatokon természetesen végig alkalmazkodunk a tanulók igényeihez, érdeklődéséhez.

ANYAGIAK

A tanfolyamra eddig 26 személy jelentkezett, míg a költség kb. 46 000 Ft (ez tulajdonképpen a terembérleti díjakat jelenti). Mivel az eredeti, 1000 Ft-os részvételi díjat nem szeretnénk megemelni, kérjük, hogy aki teheti, önkéntesen támogassa a tanfolyamot. Fejenként átlagosan 2000 Ft-ból ez könnyen megoldható lenne, és nyilván van, akinek ez nem sokat számít, de olyan is, akinek korántsem mindegy. Szép lenne, ha a tehetősebbek tapintatosan segítenék a jobban rászorulókat, és nem a szervezőkre, oktatókra hárulna a többletköltség.

KELLÉKEK

Azokat, akik papként vagy papnövendékként vesznek részt a tanfolyamon, kérjük, hogy lehetőleg hozzanak magukkal kehelyfölszerelést és római misekönyvet. Előny, ha saját miseöltözetet is tudnak hozni. A többiek részéről is könnyebbség, ha van saját liturgikus ruhájuk.

JELENTKEZÉS

A tanfolyamra egészen annak elkezdéséig lehet jelentkezni, kérjük az információk további terjesztését.

Minden további kérdésre szívesen válaszolunk, minden javaslatot örömmel fogadunk. Figyelmükbe ajánljuk a tanfolyam meghirdetője és védnöke, Barsi Balázs atya első nyilvános régi rítusú szentmiséjéről készült filmfölvételt és a vele fölvett interjút, amelyeket a Magyar Televízió 1-es csatornája július 12-én, vasárnap délelőtt fél 11 órai kezdettel fog sugározni.

A Szervezőbizottság