KECSKEMÉTI GYÁSZMISE

Kecskeméten legközelebb e hónap 16-án lesz hagyományos szertartású szentmise a Piarista Templomban. A Mindenszentek utáni időszakra való tekintettel a szervezők novemberben votív Requiem bemutatása mellett döntöttek. További részletekhez, valamint az ez alkalomra összeállított misefüzet letöltéséhez kattintson ide.

ÉVFORDULÓK HETE I.

Korábban már jeleztük, hogy a nemzetközi mintákat követve a fényképek mellett videófelvételeket is szeretnénk közzétenni a káptalan működéséről. Október 25-én négy újonnan készült rövid klipet töltöttünk fel a YouTube portálra az aznapi Haydn-miséről, amelyeket a képes beszámoló végén a blogbejegyzésbe is beágyaztunk. Emellett azonban a káptalannak igen bőséges archív anyaga is van, amelyet a képek és a videók sikere láttán olvasóinkkal is szeretnénk megosztani. Szerencsénkre a Gloria.tv, amely kifejezetten a katolikus tartalmú művek terjesztésére jött létre, nemcsak videók, hanem képek és szövegek megosztását is lehetővé teszi. Ezért a továbbiakban itt fogjuk elektronikus formában elérhetővé tenni a rendszeres zsolozsmáink anyagát közlő füzeteket, valamint a későbbi képeket és videókat.

A már meglevő anyag közlésére a mai nappal kezdődő hét ad kiváló alkalmat. Három évvel ezelőtt történt ugyanis, hogy közösségünk a szükséges egyházi engedély birtokában megtarthatta első nyilvános szentmiséjét Budapesten. A szertartásról videófelvétel készült, amelyet a Gloria.tv-n négy részre bontva lehet megtekinteni Földváry Miklósnak a káptalan nevében létrehozott profilja alatt. A jobb nézhetőség érdekében ezeket sorrendbe állítva itt is beágyaztuk. Előttük a videók leírása, valamint — kordokumentumként — az eseményről szóló kétféle hirdetés olvasható.

* * *

2006. november 12-én, vasárnap, az elpusztult, középkori esztergomi székesegyház fölszentelésének ünnepén, délután 2 órai kezdettel, Budapesten, a városligeti Jáki kápolnában hosszú évek után először celebráltak hagyományos római (ún. tridenti) rítusú ünnepélyes misét Magyarországon. A szertartást a Szent Mihály Laikus Káptalan (CLSMA) kérésére engedélyezte Erdő Péter bíboros-érsek a Szent Péter Papi Testvérület (FSSP) kijelölt papjának. Ezzel az alkalommal kezdődött meg a hagyományos liturgia ünneplésének rendszeressé válása az országban (az eleinte havonkénti gyakorlat ma már minden vasár- és ünnepnapra kiterjedt). A celebráns Andrzej Komorowski FSSP (Krakkó), a diákonus Kovács Ervin (Szabadka), a szubdiákonus Alácsi Ervin János (Róma) volt. Az asszisztenciát és a szkólát a CLSMA tagjai alkották Földváry Miklós István, illetve Fehér Judit vezetésével. Orgonán játszott Déri Balázs. Bár az amatőr felvételt a karzat egyik előnytelen pontjáról, kézi kamerával készítették, dokumentumértéke miatt érdemesnek láttuk közölni.







1. Accessus altaris — concio [az oltárhoz vonulástól a prédikációig]




2. Concio — praefatio [a prédikáció második felétől a prefáció végéig]




3. Sanctus — Ite missa est [a kánon elejétől a nép elbocsátásáig]




4. Recessus altaris — benedictiones neomystae [utolsó evangélium, kivonulás, majd újmisés áldásosztás]

DEDIKÁCIÓS MATUTÍNUM

2009. november 14-én, szombat este 8 órai kezdettel ünnepélyes matutínumot végzünk a középkori esztergomi székesegyház fölszentelésének emlékére Budapesten, a Belvárosi Szent Mihály-templomban. A dedikációs (egyháznapi) zsolozsmát minden évben a Szent Márton ünnepét (november 11.) követő vasárnap előestéjén tartjuk. Az alkalom kifejezi egyrészt az esztergomi egyházhoz, különösen is annak ősi liturgikus hagyományához való ragaszkodásunkat, másrészt különös jelentőséget kölcsönöz neki, hogy ezzel a nappal kezdődtek meg három évvel ezelőtt Budapesten a rendszeresen celebrált, hagyományos rítusú szentmisék. Minthogy a káptalannak azóta sincs "maradandó hazája", saját templomunk fölszentelési évfordulója helyett azt az elpusztult, és ezért szellemi templomot ünnepeljük, amelyet leromboltak a történelem viszontagságai és az újjáépítés lendülete, mégis élő kövekből épült, ezért reméljük, hogy a mindent újjáalkotó Isten egykor ismét fölékesíti.

A kezdési időpont a téli időszakban szokásoshoz képest valamivel későbbi, mert a templomban előzőleg egyházi koncert lesz. Gyülekezni fél órával a szertartás előtt, kivételesen nem a Ward Mária-teremben, hanem a sekrestyében (a főoltár mögött) fogunk. Az offícium anyagát tartalmazó kiadvány a helyszínen 300 Ft-ért megvásárolható.

"EGY KATOLIKUS TRADICIONALISTA KÖZÖSSÉG FORMÁLÓDÁSA"

Sajátos környezetben volt szó tegnap a káptalanról és a hozzá kötődő, budapesti gyülekezetről. Déri Balázs, egyéb tevékenységei mellett a budapesti misék rendszeres orgonakísérője, egy felekezetközi vallástudományos-teológiai konferencián (saját honlapja itt található) elemezte a vallásszociológia szempontjai szerint, kellő objektivitással, de érintettségét sem tagadva a közösség sajátos összetételét, mentalitását, gyökereit, helyét a magyar és a nemzetközi tradicionalizmus világában. Az írott változatot a szerző egyetértésével közzétesszük, amint végleges alakját elnyeri. (A jelenlévők a kérdések, hozzászólások alapján leszűrhették, hogy a mai magyar katolikus teológusok körében milyen mértékű a tájékozatlanság a hagyományos liturgia történeti helyzetét illetően: többek előtt megközelítőleg sem világos, hogy milyen viszonyban volt a Tridenti Zsinat utáni liturgia a korábbiakkal, sem az, hogy milyen mértékben és módon változott meg ugyanez a liturgia a II. Vatikáni Zsinatot még megelőző reformok hatására, amelyek az ún. '62-es állapotokhoz vezettek. Nekik és minden érdeklődőnek ismét csak ajánlani tudjuk az erről szóló, korábban már idézett összefoglalást.)

Az előadás összefoglalója

„XVI. Benedek pápa 2007. július 7-én újraszabályozta a római liturgia régebbi formájának (usus antiquior) használatát, s ennek, valamint a II. Vatikáni Zsinat liturgikus újításai által létrejött szertartásnak (a novus ordónak) a viszonyát egymáshoz. A Summorum pontificum a „régi római” vagy „tridenti” rítusú liturgiát mint „rendkívüli formát” egyenjogúvá tette az utóbbi években kialakult rendes formával. A „tridenti” rítus a római rítus egy változata, úgy, ahogyan az a XVI. századtól kezdve elterjedt és használatos volt. II. János Pál pápa 1988-as Ecclesia Dei motu propriója révén, szigorú engedélyezési eljárásokhoz kötve egyre több helyen törvényesen is bevezethették a régi rítust, így kezdhette el működését néhány éve a budapesti belvárosi plébániatemplomban a jelenleg legrendszeresebb liturgikus életet megvalósító régi rítusú közösség. A közösség magját olyan értelmiségi fiatalok alkotják, akiknek döntésében teológiai és lelkiségi igények, orthodox vagy más hagyományos keresztény rítusok megismerése, kulturális és zenei meggondolások vegyesen fordulnak elő. Hozzájuk csapódnak a régi rítus idősebb hívei és további érdeklődők. Az előadás az egyéni tapasztalatok mellett kérdőíves fölmérésen és néhány interjún alapul [ezek az előzetes tervvel szemben végül nem készültek el, de idővel sor kerülhet rájuk]. Megpróbálja megragadni egy alakuló közösség indítékait, önazonosságának jellemző pontjait, kapcsolatait a külföldi s hazai régi rítusú mozgalommal, jellegzetességeit azokhoz viszonyítva, s helykeresését az egyházi közegben.”

ESZTERGOMI RECITÁLÓ TÓNUSOK

Az esztergomi hagyomány, éppúgy, mint más egyházmegyés és rendi rítusok, sajátos változatban ismerte és használta az alapvetően egységes gregorián éneket. Gyakori előfordulásuk miatt különösen nagy érdeklődésre tarthatnak számot a zsolozsma és a mise recitációs tónusainak esztergomi változatai, amelyeket a zsolozsmában kezdettől fogva használunk és amelyekhez kiadványainkban a zsoltárok kijelölése is igazodik. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy a középkori magyar forrásállományt ért mérhetetlen veszteségek miatt egyetlen recitációs tónusról sincs közvetlen esztergomi emlékünk. Mégis bizalommal használhatjuk a rendelkezésre álló pálos forrásokat, hiszen a remeterendet Özséb esztergomi kanonok alapította, megállapodott liturgiája pedig egészen csekély módosulással az esztergomi rítus lett. Noha a pálosok a XVII. század kezdetén föladták saját rítusukat és átvették a "tridenti", azaz a kuriális-ferences változatot, dallamváltozataik ezután is (a római szövegválasztások dacára) a középkori magyar örökség hűséges tanúinak bizonyultak. Így a pálos forrásokban föllelhető, más párhuzamokkal nem rendelkező dallamokat megalapozottan tekintjük a hiányzó esztergomi adatok pótlásának. Az egyszerű zsoltártónusokat és az evangéliumi kantikumok (Benedictus, Magnificat) díszesebb dallamait a częstochowai kolostorkönyvtár XV. századi, R. I. 215. jelzetű pálos kantuáléjának tonáriusa őrizte meg. A matutínumi olvasmányok, a verzikulusok és a könyörgések dallama az Országos Széchényi Könyvtár Oct. lat. 794. jelzetű, 1644-es, ún. Ujhelyi processzionáléjában maradt fönn. A két forrás vonatkozó részeinek átírása Szendrei Jankának a középkori magyar recitáló tónusokról szóló fejezetében jelent meg (Rajeczky Benjamin OCist [szerk.]: Magyarország zenetörténete I. Középkor. Akadémiai Kiadó, Budapest 1988.) Alább az ott szereplő átírások másolatát tesszük közzé részben dokumentációképpen, részben azért, hogy rendelkezésére álljon mindazoknak, akik ápolni igyekeznek a római liturgia magyarországi változatát. Ezzel egyszersmind megemlékezünk Szent Adalbert püspök és vértanú, az Esztergomi Főegyházmegye patrónusa Ereklyeátvitelének mai ünnepéről.

1-3. zsoltártónus

4-6. zsoltártónus

7-8. zsoltártónus

verzikulus dallama

olvasmánytónus

könyörgés dallama

LETÖLTHETŐ A SZENTÍRÁSI SZAKASZOK KÖNYVE

A szentmise olvasmányainak hagyományos magyar fordítását tartalmazó, a Szentszék által is jóváhagyott Szentírási szakaszok könyve, amely mindeddig könyvritkaságnak számított, Csontos Gergely (szkennelés), Talmácsi József (feltöltés) és a Gloria TV jóvoltából közkinccsé vált: mától kezdve letölthető erről a helyről. A káptalani szentmiséken (a latin liturgiának és az illő mértékű, szent népnyelvűségnek való, kettős elkötelezettségünk jegyében) idén tavasz óta magunk is ezt használjuk. Korábbi bejegyzésünknek megfelelően ajánljuk mindazoknak, akik Magyarországon vagy magyar ajkú hívek körében a római perikóparend népnyelvű fordítását igénylik.

AZ ÜNNEPÉLYES GYÁSZMISE SAJÁTOSSÁGAI

A fekete színű paramentumokon kívül előkészítendő fekete palást, szenteltvíz és körmeneti kereszt, valamint a szentély bejáratánál a tumba (ravatal vagy jelképes sír) hat gyertyával (ha lesz absolutio a mise után). Az oltáron nem lehet virág, és a gyertyák lehetőleg méhviaszból legyenek (sötét sárga színűek). Az orgona csak az ének kíséretéhez szólhat. Az antependium is fekete, de ha az illető oltáron őrzik az Oltáriszentséget, akkor lila. A jelen lévő klérusnak is legyenek kikészítve gyertyák. A kehely a kredencián legyen kikészítve, de vélum nélkül. Tömjén csak az offertóriumtól használatos. A pap minden éneket feriális tónusban énekel. Minden kézcsók elmarad.

LÉPCSŐIMA. A lépcsőimában elmarad az Introíbo-zsoltár, csak az antifónáját mondják. Nincs oltárfüstölés az introitus előtt. Az introitus elején nincs keresztvetés, hanem a celebráns a könyvre vet keresztet, a szolgálattevők egyáltalán nem vetnek keresztet. Az introitus végén és minden más helyen, ahol egyébként szokásos, elmarad a Glória Patri. A kollekta és a posztkommúnió alatt a celebránst kivéve mindenki térdel.

SZENTLECKE. A szentleckét recto tono énekli a szubdiakónus, és a lecke éneklése után nem megy a paphoz áldást kérni, sem kezet csókolni, hanem visszaadja a könyvet a ceremonárnak. A hosszú szekvencia alatt a pap és a ministerek rövid úton a helyükre mennek és leülnek. Szokásban van, hogy a klérus az evangélium alatt, valamint Sanctustól az áldozás végéig égő gyertyákat tart a kezében. Ha ezt betartják, a szekvencia végén kell kiosztani a gyertyákat.

EVANGÉLIUM. Evangélium előtt (a celebráns által elolvasott evangélium után) nincs tömjénbetét; a diakónus elmondja a Munda cor-t, de nem kér áldást a paptól. Az evangéliumi menetben az akolitusok nem visznek gyertyákat (de azért ott állnak az evangéliumos könyvet tartó szubdiakónus jobbján és balján), és tömjént sem használnak. Az evangélium után sem tömjénezik meg a papot, és a szubdiakónus sem viszi a könyvet a paphoz csókra, hanem csak átadja a ceremonárnak.

FÖLAJÁNLÁS. Offertóriumkor a szubdiakónus a szokásos módon hozza a kelyhet az oltárra, de vállvélum nélkül. A diakónus ekkor teríti ki a korporálét. A kehelyvélumot a szubdiakónus veszi le a kehelyről, majd átadja a második akolitusnak, aki a kredenciára viszi. A szubdiakónus (ill. a diakónus, ha nincs felszentelt szubdiakónus) áldás nélkül önt vizet a kehelybe. A szubdiakónus nem tartja a paténát, hanem azonnal a celebráns baljára megy, útközben középen térdet hajtva. Ő kíséri a papot az oltár tömjénezése közben is, a diakónussal együtt. A pap a paténtát a korporále alá rejti. A tömjénezés a szokásos módon zajlik, de a pap tömjénezése után senki mást nem füstölnek meg. A kézmosás után a diakónus és a szubdiakónus a pap mögé állnak sorban.

KÁNON. Amikor a diakónus a Quam oblatiónem-re átmegy a leckeoldalra, a szubdiakónus mögötte, vele egyszerre térdet hajt, és ő is a leckeoldalra megy, ott oldalt letérdel a legalsó lépcsőre, és tömjénez úrfelmutatáskor. A tömjént a ceremonár teszi előzetesen a füstölőbe. Úrfelmutatás után visszaadja a füstölőt a turifernek, és visszamegy középre, ahol térdet hajt, és ott marad Pax Dómini-ig.

MIATYÁNK–ÁLDOZÁS. A Pater noster vége felé a diakónus térdet hajt, felmegy a celebráns jobbjára, és csók nélkül átadja neki a paténát. Agnus Dei előtt a szubdiakónus is felmegy a pap baljára, és közösen mondják: Agnus Dei, qui tollis peccáta mundi, dona eis réquiem, közben nem ütik a mellüket. Békecsók nincs.

BEFEJEZÉS. A posztkommúnio és a Dóminus vobíscum után a diakónus az Ite missa est helyett Requiéscant in pace-t énekel, közben nem fordul a nép felé. Az áldás elmarad, de a Pláceat után azonnal következik az utolsó evangélium a szokásos módon. A turifer már kimehet a füstölőért, az akolitusok már mehetnek a gyertyákért, a pap és a diakónusok a szédeszhez mennek, és átöltöznek az absolutióhoz, amely máris következik.

K.E.G.