2008. december 30.

KÉPEK VARGA LAJOS PÜSPÖK ÚR RÉGI RÍTUSÚ SZENTMISÉJÉRŐL
A VÁCI KAROLINA-KÁPOLNÁBAN


Vasárnap, december 28-án igen hosszú idő után először celebrált nyilvános szentmisét magyar püspök magyar templomban a hagyományos római szertartás szerint. A kis kápolna megtelt hívekkel, az asszisztencia és a zenei szolgálatot ellátók (köztük a CLSMA több, a Váci Egyházmegyében működő tagja) igyekeztek legjobb tudásuk szerint helytállni. A szentmisék várhatóan folytatódnak; adja Isten, hogy a püspök urat kedvező tapasztalatok erősítsék meg a régi rítussal való kapcsolatában!


A nemzetközi fogadtatásról:
http://www.newliturgicalmovement.org/2008/12/developments-in-hungary-hungarian.html

2008. december 29.

SZENTMISÉK VÍZKERESZTKOR ÉS GYERTYASZENTELŐKOR

Immár véglegesnek tekinthető, hogy 2009. január 6-án, vízkeresztkor, illetve február 2-án, Gyertyaszentelőkor a Belvárosi Szent Mihály-templomban tartunk régi rítusú, énekes szentmisét, mindkét ünnepen este fél 7 órai kezdettel.

Vízkeresztről és a többi, egyes püspöki karok által vasárnapra helyezett ünnepről ajánljuk mindenki figyelmébe az Ecclesia Dei pápai bizottság állásfoglalását, amelyről - sok további, hasznos hírrel együtt - Alácsi Ervin J. tudósít a következő címen: http://strigonium.blogspot.com/2008/11/az-ecclesia-dei-jabb-hivatalos.html

Ez azonban azt is jelenti, hogy a régibb liturgikus hagyományhoz kötődő katolikusoknak ha nem is kötelező, de illő valóban ünnepként kezelniük ezeket az alkalmakat: azaz lehetőség szerint pihenéssel, imádsággal és szentmisehallgatással szentelni meg őket. Aki megteheti, helyes, ha ünnepélyesebben öltözik föl ilyenkor, jó előre szabadnapot vesz ki, ha rajta múlik, máskorra időzíti a vizsgáit, nem lót-fut, nem végez és nem végeztet piszkos vagy nehéz fizikai munkát.

2008. december 27.


VÍZKERESZTI MATUTÍNUM

2009. január 5-én, hétfőn este fél 7 órai kezdettel vízkereszti matutínumot imádkozunk az esztergomi rítus szerint Gödöllőn, a Premontrei Szentlélek- és Gyümölcsoltó Boldogasszony-plebániatemplomban. A matutínum és a laudes között immár hagyományosan helyet kap a Csillagjáték (Tractus stellae), a Magyarországon elsőként adatolt liturgikus dráma. Gödöllő és a templom megközelítését az egy évvel ezelőtti hirdetésben részletesen leírtuk, ld. http://capitulumlaicorum.blogspot.com/2007/12/vzkereszti-matutnum-s-egyebek-2008.html A vasúti indulások ahhoz képest két perccel kerültek korábbra, egyébként minden változatlan, ld. http://elvira.mav-start.hu/elvira.dll/xslms/uf A Budapestről érkezőknek javasoljuk a 17.03-kor Egerbe induló gyorsvonatot, ezzel kényelmesen el lehet érni a premontrei atyák 18 órakor kezdődő vesperását, amelyet közvetlenül követ a matutínum.

Másnap, vízkereszt ünnepén mindenképpen tartunk énekes szentmisét az esti órákban, ennek pontos helyét és idejét azonban még nem sikerült rögzíteni. Amint véglegesedik, a káptalani blogon fogjuk közzétenni.

Végül fölhívjuk a figyelmet, hogy a vízkereszt utáni vasárnapon, január 11-én, a szokásos, fél 4 órai szentmisénk keretében Joseph Haydn "Nicolaimesse" című, 1772-es misekompozícióját szólaltatja meg a Pécsi Székesegyház Mozart Kórusa és Zenekara Szamosi Szabolcs vezényletével. Ez lesz az első alkalom abból a 13 részes sorozatból, amelynek folyamán a szerző további művei is fölhangzanak majd a Belvárosi Főplebániatemplomban a CLSMA vasárnapi, énekes szentmiséinek ordináriumaként. A részletes program megtalálható a december 16-17-i blogbejegyzésekben.

2008. december 20.


SZENTMISÉK KARÁCSONY NYOLCADÁBAN

Az előrejelzéseket megerősítve hirdetjük, hogy 2008. december 24-én, szerdán lesz régi rítusú "éjféli" mise (missa prima in nocte/gallicantu) a Gellérthegyi Pálos Sziklatemplom Szent István-kápolnájában, este 10 órai kezdettel. Karácsony első és második napján, december 25-én és 26-án (csütörtök-péntek) a szokásos időben és helyen, tehát délután fél 4 órakor és a Belvárosi Főplebániatemplomban tartunk szentmisét, ugyanígy kiskarácsonykor, azaz karácsony nyolcadadnapja, a mi Urunk Körülmetélése ünnepén (2009. január 1., csütörtök).

2008. december 17.

A 2009-es Haydn-év keretében celebrált ének- és zenekaros szentmisék, illetve a kapcsolódó koncertek előrelátható, részletes programját alább közöljük. Kisebb változtatások jogát a szervezők fönntartják. A végleges műsorfüzet várhatóan januárra fog megjelenni.

JOSEPH HAYDN ÖSSZES MISÉJE

Hagyományos római (ún. tridenti) rítusú misék keretében,
a Belvárosi Főplébánia Templomban,
(V. ker., Március 15-e tér),
vasárnap délután fél 4 órakor

A sorozat szerkesztője: Bubnó Tamás
Celebráns: P. Kovács Ervin Gellért OPraem
Asszisztencia/oltárszolgálat: a Szent Mihály Laikus Káptalan tagjai
A propriumtételeket a Szent Mihály Laikus Káptalan Szkólája énekli,
műv. vez. Fehér Judit - Nényei Sára

2009. január 11.

Nicolaimesse (1772)
a Pécsi Székesegyház Mozart Kórusa és Zenekara,
vez. Szamosi Szabolcs

2009. február 1.

Kleine Orgelmesse (1778)
Balassi Bálint Kórus - Esztergomi kamarazenekar,
vez. Reményi Károly

2009. április 19.

Theresienmesse (1799)
Debreceni Filharmonikus Zenekar és Kodály Kórus,
vez. Ella István

2009. május 10.

Máriazelli mise (1782)
Szent Efrém Férfikar - Schola Cantorum Budapestiensis - Győri Filharmonikus Zenekar,
vez. Rácz Márton

2009. június 7.

Missa brevis in F (1750)
Orfeo Kamarazenekar - Purcell Kórus,
vez. Vashegyi György

2009. július 12.

Schöpfungmesse (1801)
Budapesti Bach Együttes,
vez: Ella István

2009. augusztus 9.

Heiligmesse (1796)
Tomkins Énekegyüttes - Ventoscala Szimfonikus Zenekar,
vez. Dobra János

2009. szeptember 13.

Nelson-mise (1798)
a Belvárosi Főplébánia Templom ének- és zenekara,
vez. Virágh András

2009. szeptember 27.

Paukenmesse (1796)
Capella Cantorum Savariensis - Capella Savaria,
vez. Kalló Zsolt

2009. október 11.

Grosse Orgelmesse (1766)
Stanislav Surin (orgona, Szlovákia) - Schola Cantorum Budapestiensis - Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok,
vez: Philipp György

2009. október 25.

Harmoniemesse (1802)
Kolozsvári Filharmónia Ének- és Zenekara (Románia),
vez. Gábor Ferenc

2009. november 8.

Cecilienmesse (1766)
a Szent István Király Konzervatórium Ének- és Zenekara,
vez: Záborszky Kálmán

2009. november 22.

Rorate caeli mise (1760 előtt)
az Egyetemi Templom Ének- és Zenekara - Gödöllő Város Vegyeskara,
vez. Benyus Sándor


A SOROZATHOZ KAPCSOLÓDÓ VIDÉKI KONCERTEK

2009. január 18.
Nicolaimesse
Pécs

2009. március 5.
Theresienmesse
Debrecen

2009. május 15. körül [később pontosítandó]
Mariazelli mise
Győr

2009. június 20.
Nelson Mise
Sopron

2009.október 26.
Harmoniemesse
Békéscsaba

2009. ősze [később pontosítandó]
Kleine Orgelmesse
Esztergom

2009. tavasza [később pontosítandó]
Paukenmesse
Szombathely

2009. november 15.
Nelson Mise
Gödöllő

2008. december 16.

ÉGI HARMÓNIÁK
Haydn összes miséje eredeti liturgikus környezetben

2009-ben minden hónap egyik vasárnapjának délutánján elhangzik egy Haydn-mise a budapesti Belvárosi Főplébánia Templom falai között, mégpedig olyan szertartás keretében, amelyre eredetileg készültek: tridenti rítusú szentmiséken.

A sorozat páratlan lelki és zenei élményt kínál a hallgatóságnak: neves hazai és külföldi művészek, kórusok, zenekarok tolmácsolásában a Haydn-misekompozíciók tételei nem koncertszerűen, hanem a tridenti miserend által megszabott helyükön, az adott vasárnapra előírt gregorián propriummal együtt szólalnak meg.

A közreműködők között megemlíthetjük - a teljesség igénye nélkül - az Orfeo Zenekart és a Purcell Kórust, a Kassai-, a Debreceni- és a Győri Filharmonikus Zenekart, a Capella Savaria-t, a Debreceni Kodály Kórust, a Tomkins Énekegyüttest és a Schola Cantorum Budapestiensist.

Néhány mise a Budapest-Belvárosi sorozat előadóival felhangzik vidéki városok templomaiban és koncerttermeiben is a Haydn Év 2009 során.

Forrás: http://www.haydn-2009.hu/info.asp?id=13#egi

[Természetesen a CLSMA szokásos vasárnapi szentmiséiről van szó. A neves ének- és zenekarok mellett a misék propriumtételeit a káptalan szkólája szólaltatja meg Fehér Judit cantrix vezetésével.]
DECEMBERI KÁNTORBÖJT

Felhívjuk a figyelmet, hogy holnap, azaz ádvent 3. hetének szerdáján majd a rá következő pénteken és szombaton lesz a téli évnegyedes böjt, amelyet (ha jogilag nem is kötelező) a hagyományos egyházfegyelem szerint illő a híveknek megtartani.

2008. december 15.

VASÁRNAPON KÍVÜLI SZENTMISEALKALMAK TÉLEN

Hirdetjük, hogy 2008-2009 telén a szokásos, vasárnapi időpontokon kívül a következő napokon ünneplünk régi rítusú szentmisét:

- december 24., szerda, vsz. 22 óra (karácsonyi "éjféli mise")
- december 25., csütörtök (karácsonyi főmise)
- december 26., péntek (Szent István protomártír)
- január 1., csütörtök (kiskarácsony)
- január 6., kedd (vízkereszt)
- február 2., hétfő (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

A munkanapokon törekedni fogunk arra, hogy a szentmisék este legyenek. A pontos időpontokról és a belvárositól eltérő helyszínekről a vasárnapi hirdetésekben és itt, a blogon időben tájékoztatjuk a híveket.

2008. december 14.

HANGZÓ SEGÉDANYAG A RÉGI MISEORDÓ MEGTANULÁSÁHOZ

Sokak tapasztalata szerint a hagyományos római miseliturgia elsajátításakor a legnagyobb nehézséget a latin nyelvű miseszövegek jelentik, különösen azért, mert a szertartáshoz kapcsolódó mozgások sokszor egyidejűek a szövegekkel és egyes szövegeket a könyvtől vagy a kánontábláktól távol kell elmondani. Megpróbáltunk ezért egy kis segítséget adni, és MP3 formátumban rögzítettük a mise állandó szövegeit, így azok immár az internetről letölthetők és akár számítógépről, akár hordozható lejátszóról meghallgathatók. A szövegek memorizálása így nem igényel külön időráfordítást, elég gépies munkák, esetleg közlekedés közben minél többször és rendszeresebben forgatni az anyagot, és az néhány hét után remélhetőleg otthonossá válik. Ezután hasznos írott szöveggel a kézben tudatosítani a látens tanulás eredményét, de ez már biztosan gyorsan és könnyen megy. A szövegeket a legjobb valóban könyv nélkül tudni, és már ennek a tudásnak a birtokában kezdeni el a ceremoniális gyakorlást, azaz a mozgásokkal és a tárgyi környezettel kapcsolatos szabályok megismerését és beidegzését. Remélem, sokak hasznára válik, és imádságaikban, valamint a Legszentebb Áldozatban a káptalanról is megemlékeznek. A szöveget Földváry Miklós tolmácsolja közép-európai, hangsúlyos alapú egyházi ejtés szerint. Letölthető a http://www.egyhazzene.hu/ oldalról (a változó bejegyzésektől balra sorakozó letöltések közül vagy lejjebb, "A honlap hírei" cím alól, közvetlenül pedig innen:
http://www.egyhazzene.hu/docs/cap_laic/ordo_missae_mp3.zip Ha valakinek esetleg szüksége van rá, a misekönyvet megtalálja az alábbi linken: http://www.musicasacra.com/pdf/missale62.pdf A tartalomjegyzék a bal oldali sávban látható, a miseordó a 297. oldaltól kezdődik.

Szintén a http://www.egyhazzene.hu/ oldal újdonságai között található meg két rádióbeszélgetés a régi rítussal, illetve az augusztusi konferenciával kapcsolatban. Közvetlenül elérhetők az alábbi címeken: http://www.egyhazzene.hu/docs/cap_laic/maria_radio_08_02_regi_ritu.mp3

2008. december 13.

KÉT HASZNOS LINK

A Breviarium Romanum 1888. évi kiadásának (editio prima post typicam) négy kiváló minőségben szkennelt kötete olvasható és letölthető az alábbi helyen: http://www.archive.org/search.php?query=%22Breviarium%20Romanum%22%201888%20AND%20mediatype%3Atexts Imádkozásra az elektronikus forma miatt kevéssé használhatók, viszont óriási előnyük, hogy igen jól vannak digitalizálva, így gyakorlatilag bármilyen szöveg könnyen kimásolható és beszúrható belőlük, ami nagy segítség a tudományos és a gyakorlati munkában. Mint ismeretes, a római liturgia első radikális reformját X. Szent Pius pápa 1911-es, "Divino afflatu" kezdetű bullája, illetve az annak nyomán végbement breviáriumreform jelentette. A XIX. századi római breviáriumok a történelmi formától mindössze két, kevésbé jelentős vonatkozásban térnek el: egyrészt a 21-25. zsoltárok szétosztásában a hétköznapi prímákra (ezeket eredetileg a vasárnapi, ún. longa/magna prima elején találtuk, még korábban pedig talán a vasárnapi matutínum részei voltak); másrészt a himnuszszövegek többségének 1630-as, VIII. Orbán pápa által jóváhagyott, klasszicizáló átdolgozásában (ezt a rendi liturgiák a "tridenti" korban sem vették át, és a II. Vatikáni Zsinat SC konstitúciója kifejezetten kezdeményezte az eredeti szövegek helyreállítását).

Noha a hagyományos latin Biblia, azaz a Vulgata szövege számos helyen és változatban elérhető az interneten, valószínűleg a legjobban szerkesztett, leggyorsabb és legkönnyebben kezelhető feltöltése található meg a http://www.drbo.org/lvb/index.htm oldalon (együtt az ún. Douay-Rheims Bible-lel, amely az angolajkú katolikusok hagyományos bibliafordítása). A szöveg hátránya, hogy nem az újkorban általánosan használt és a középkorban is legelterjedtebb, ún. Clementina-változatot követi, hanem a Vulgata modern kritikai, ún. stuttgarti kiadását (ez nem azonos a Neovulgatával!), de ez az esetek többségében csak árnyalatnyi különbségeket jelent, így nem von le jelentősen az oldal értékéből.

2008. december 10.


(PÓT)KARÁCSONYI MATUTÍNUM

2008. december 29-én, hétfőn, karácsony nyolcada egyetlen ünneptelen napjának előestéjén szokás szerint bepótoljuk az elmulasztott karácsonyi matutínumot. A szertartásra fél 6 órai gyülekezéssel és este 6 órai kezdettel fog sor kerülni Budapesten, a Váci utcai Szent Mihály-templomban, a hozzá szükséges kiadvány (az előzetes kéréseknek megfelelő számban) 700 Ft-os áron megvásárolható lesz a helyszínen. Mindenkit szeretettel várunk az év talán legszebb, de kétségkívül legtartalmasabb virrasztására, hogy a megtestesült Ige misztériumának új világossága, amelyet ma is annyi körülmény homályosít el, liturgikus tisztaságában ragyoghasson föl lelki szemeink előtt.

2008. december 9.

ORATIO FIDELIUM

Az ún. "egyetemes könyörgések" vagy "hívek könyörgése" a liturgikus reform egyik legnyilvánvalóbb vadhajtása. Miközben litániaszerű könyörgéssorozatok a keleti és az ólatin, sőt nyomokban a római hagyományban is előfordulnak, ezek távol állnak attól a szószátyár és időszerűséget hajhászó szöveganyagtól, amely az elmúlt évtizedekben e tiszteletreméltó előzményekre jogtalanul hivatkozva született. Élve a szabad választás lehetőségével immár magyarul is elkészült és egyes templomokban használatba került egy hagyományos keleti, illetve nyugati litániákból álló gyűjtemény, amelynek eredetijét a solesmes-i bencések adták ki mint a laudes és a vesperás Liturgia Horarum szerinti fohászainak alternatíváját. Buzdítjuk különösen a megújított rendtartást hagyományos szellemben végző papokat, hogy éljenek ezzel a formulakészlettel, de alkalmazhatják ugyanezt paraliturgiaként vagy magánimádságban, sőt a hagyományos szertartásrend devocionális kiegészítéseként is (pl. az előénekesek és a nép az offertórium-ének után). A kiadvány letölthető itt: http://data.hu/get/933558/Litaniak.pdf.html
Bár a CLSMA mint testület a régibb római liturgia végzésének van elkötelezve, nem közömbös számára a megújított liturgikus rend állapota, tekintve hogy ma a hívek túlnyomó többsége csakis ennek közegében részesülhet az Egyház megszentelő tevékenységében és hogy a hagyományos rítus fölújítása szinte minden esetben az új szertartásrendben megjelenő előre- (vagy inkább vissza)mutató kezdeményezések logikus következményének bizonyul. Ezért tartottuk érdemesnek közzétenni az alábbi, csupán gondolatébresztőnek szánt, így számos ponton kiegészíthető írást (Forrás: Magyar Egyházzene XV [2007/2008] 203-209.)

TANÁCSOK A NOVUS ORDO[1] SZERINTI MISÉNEK
XVI. BENEDEK PÁPA SZELLEMÉBEN TÖRTÉNŐ BEMUTATÁSÁHOZ


XVI. Benedek pápa nemcsak a hagyományos római rítusú misét engedélyezte Summorum Pontificum motu propriójával, hanem a Novus Ordo szerinti mise méltó, áhítatos, méltóságteljes bemutatására is útmutatást adott írásaiban, beszédeiben, saját példaadásával, sok esetben azonban meghatározott rendelkezéseivel is. A legfontosabb természetesen az a liturgikus lelkület, melyet ezek a szavak és tettek érzékeltetnek. De a liturgia természetének megfelelően a szellemnek a külső formákban kell megnyilatkozni: a külső formák közvetítik a szellemet.
Az alábbi tanácsok egy része hivatalos rendelkezésekre támaszkodik. Másokat a pápa példaadásából, nyilatkozataiból, valamint hozzá közel álló főpapok szavaiból és írásaiból olvashatunk ki. De a jegyzéket olyan további tanácsokkal egészíthetjük ki, amelyek ebben a szellemben tökéletesítik a liturgiai gyakorlatot.
Valamennyi alábbi szabály összhangban van a zsinat akaratával és a liturgikus rendelkezésekkel. Egyetlen olyan pontot sem talál itt az olvasó, amely ellentétes lenne a zsinati konstitúcióval, a misekönyv rubrikáival és az Istentiszteleti Kongregáció útbaigazításaival. Viszont tartalmaz olyan pontokat, melyek ugyan nem kötelező előírások, de a fent említett római irányvonal szellemével összhangban vannak.

Előkészület a misére
1. A pap gondoskodjék arról, hogy legalább egy (fiú vagy felnőtt férfi) ministránsa legyen.[2] Mivel a felolvasók a benedikált/felszentelt lektorokat pótolják, legyenek azok is férfiak. Lányokat inkább a szkólában alkalmazzunk.
2. A pap a sekrestyében térden állva végezze el a Praeparatio ad Missam-ot, vagy legalább egy részét.[3]
3. Az előírás szerint mossa meg kezeit, és innentől kezdve hagyjon fel a társalgással.
4. Használjon szép, méltóságteljes liturgikus ruhákat, az öltözetnek a hagyomány szerinti valamennyi darabját öltse fel (humerále, alba cingulussal, ha lehetséges, manipulus és birétum, stóla, kazula). Ne éljen az alba+stóla redukcióval.
5. Ahol van, használja a hagyományos („háttalmiséző”) oltárt, és —főleg hétköznap— ne hanyagolja el a mellékoltárokat sem. Ha ez valamiért nem lehetséges vagy nem célszerű, az oltár a Benedek-oltár mintája szerint legyen elrendezve: eléggé magas kereszt, mely az oltár közepén áll, tőle jobbra és balra szimmetrikusan elhelyezett gyertyák magas gyertyatartókon (legalább 1–1, a főoltáron lehetőleg 3–3). A gyertyák is legyenek elég magasak, ne legyenek tövig égettek.[4] Az oltár legyen letakarva egy (vagy inkább három) fehér vászonlepellel, melyek közül a legfelső fedje le az oltár teljes felületét (nem csak egy középső csíkot), sőt kétoldalt érjen a földig. Ha rendelkezésre áll, használjuk az oltárelőt (antependiumot) a napnak megfelelő liturgikus színben.
6. A kehely legyen a hagyomány szerint felöltöztetve. A kehelyvélum használata a Novus Ordo szerint is kötelező. A burza és a palla használata tetszőleges, de igen hasznos, és semmi ok sincs mellőzésükre.
7. A celebráns a sekrestyében ellenőrizze, hogy a misekönyv és az olvasmányoskönyv jelölései (szalagjai) a helyükön vannak-e.
8. Álljon meg csendben egy rövid időre az asszisztenciával együtt, és a hagyományos módon üdvözölje őket fejhajtással. A sekrestyéből a Procedamus in pace — In nomine Christi amen párverset imádkozva induljanak el.

Az énekről
9. A pap és a felolvasó recitálja énekelve a reá tartozó hangos részeket, főleg a vasár- és ünnepnapi misékben minél többször az olvasmányokat is.
10. A zsinat előírása szerint a mise énekeinek többségét vegyék a gregorián repertoárból.
11. Ehhez —a liturgikus rendet szigorúan figyelembe véve— hozzáadhatók a többszólamú egyházi műzene és a magyar népénekhagyomány értékes darabjai. Az énekek kiválasztását a hivatalos liturgikus énekek figyelembevételével végezzék.
12. A Szentatya ismételt megnyilatkozásainak szellemében az értéktelen, a templom szentségéhez méltatlan éneket és zenét teljességgel távol kell tartani a liturgiától. Az egyházi könnyűzene még kompromisszumként sem engedhető be a liturgiába.
13. Az előírások hangsúlyozzák, hogy a „tevékeny részvétel” nem kívánja meg, hogy a mise minden tételébe bekapcsolódjék a gyülekezet. Az énekesek által előadott gregorián vagy többszólamú tételek alkalmazását magának a liturgiának a felépítése határozza meg.
14. A misén lehetőség szerint szolgáljon szkóla. Ha az nincs, álljon egy énekvezető (pszalmista) a gyülekezet élén. Az énekes vagy az énekvezető a gyülekezettel egy térszakaszban helyezkedjék el oldalt vagy középütt, és ne fordítson hátat a szentélynek.
15. Az ordinárium tételei más énekkel soha (tehát karácsonykor, húsvétkor sem) helyettesíthetők. Bizonyos rendszerességgel énekeljük a hívekkel együtt az ordináriumot latin nyelven. Igyekezzünk mindezt (éneklés, időnkénti latin nyelvűség) a Credóval kapcsolatban is alkalmazni.
16. Lehetőleg mindig szólaljon meg a napi mise propriumanyaga is, s ne éljünk azzal az engedménnyel, hogy a mise introitusát és kommúnióját szükség esetén más énekkel is helyettesíteni lehet.
17. Ha az introitust, kommúniót a gyülekezet nem tudja énekelni, énekelje a szkóla vagy a pszalmista. Ha ez sem tudja, akkor énekelve recitálja el a szövegét egy énekes, és ahhoz csatlakozzék egy azzal összhangban álló szövegű népének.
18. A népének alkalmazására megfelelő pontok a misében: gyülekező ének, prédikáció előtt vagy után elhangzó ének, offertóriumot kiegészítő vagy pótló népének, elevációs ének (az úrfelmutatás után), kommúnió előtt vagy után elhangzó áldozási és/vagy hálaadási ének, kimenő ének.
19. A népénekek kiválasztása a szövegnek a liturgia tartalmával való gondos összevetésével, az ének értékének mérlegelésével és egy egészséges népének-pedagógia alkalmazásával történjék.

Az igeliturgia
20. A pap, mielőtt az oltárcsókra felmenne, rövid időre álljon meg a lépcsőnél, és kérje Istentől, hogy illő módon tudja celebrálni a misét. Nem tilos ilyenkor a hagyományos lépcsőimát vagy annak egyes részeit imádkozni.
21. A bűnbánati imádság előtt (és általában a misében) csak igen mértéktartóan alkalmaz­zon (ha egyáltalán alkalmaz) intéseket, buzdításokat.[5]
22. Az actus paenitentialis három formája közül részesítsük előnyben az elsőt (a Confiteor-t). Még szerencsésebb, ha vasárnapi misék előtt Aspergest tartunk, így az introitus után mindjárt a Kyrie következhet.
24. A vasárnapi nagymisében lehetőség szerint használjunk tömjént.
25. A könyörgések alatt a pap ne a hívek, hanem az oltár felé forduljon.[6]
26. Az olvasmányt, szentleckét lehetőleg ne az evangéliumi ambótól olvassák.
27. Az olvasmány alatt a sedilénél ülő pap kezeit helyezze előírásszerűen kinyitva a térdeire.
29. A homília ne legyen hosszabb 10–15 percnél. Alatta ne használjunk semmilyen szemléltető eszközt, és ne járjunk körbe mikrofonnal, kérdezgetve a hívőktől. A homília tartalma ne távolodjék el a napi liturgia mondanivalójától. A homíliát olykor a szószékről is mondhatjuk.
30. A Credót helyesebb az oltár és nem a hívek felé fordulva imádkozni.[7]
31. Adjuk vissza az egyetemes könyörgések liturgikus jellegét. Válasszunk hagyo­má­nyos, kötött szövegű invokációkat, s azokat egy oltárszolga olvassa.[8]

Az eucharisztikus liturgia
32. A felajánlást a pap végezze lassú mozdulatokkal.[9]
33. A koncelebrációval csak kivételesen éljünk, és ha igen, akkor a koncelebrálók száma legyen mértéktartó.[10]
34. A prefációt a pap lehetőleg énekelve (recitálva) imádkozza.
35. A Sanctus lehetőleg legyen a nép által énekelt gregorián tétel.
36. Legalább a vasár- és ünnepnapi misében imádkozzuk az I. (római) kánont, a hétköznapi misékben esetleg még a III. kánont. A többi kánont ne használjuk.[11]
37. A konszekráció alatt a pap törekedjék a színekkel való fizikai közelségre, azaz hajoljon az oltárra és mintegy beszéljen rá a kenyérre, illetve a borra. A kehely konszekrációjában Róma utasításának megfelelően állítsuk vissza a „sokakért” fordítást.[12]
37. A kánont bizonyos rendszerességgel imádkozza a pap latin nyelven. A zsinat utasítását követve a népnek tanítsák meg a prefáció válaszait, a Sanctust, az Úrfelmutatás és a Pater noster utáni akklamációkat latin nyelven is.
38. A Miatyánk közben és után (s éppúgy a mise többi részében) kerüljük az egyéni invencióból származó, a liturgia stílusával ellentétes modorosságokat.[13]
39. A békecsók a Novus Ordo szerint sem kötelező, így bármikor elhagyható. Mindenesetre a pap csak a hozzá legközelebb állóknak adja át a békét, és a szentélyt semmiképpen se hagyja el! A köszöntéskor ügyeljen ujjaira, amelyek a Szentséggel érintkeztek, azaz kerülje a világi jellegű kézfogást. A hívek is elégedjenek meg azzal, hogy közvetlen jobb és bal szomszéduknak átadják a békét.
40. A pap kérje a híveket, hogy az Úr Testét lehetőleg az áldoztatórácsnál térdelve vegyék, s lehetőleg nyelvre fogadják a Szent Testet.[14]
41. Világi áldoztatót szabály szerint csak akkor szabad alkalmazni, ha az áldozók nagy tömege miatt a pap képtelen megfelelő idő alatt kiosztani a Szentséget, és felszentelt személyt nem találunk az áldoztatáshoz.[15]
42. Ha a templom több pontján áldoztatnak, erre méltóságteljes, illő helyet válasszunk (leghelyesebb mellékoltároknál). Az áldoztató álljon magasabban (lépcsőn) és körülötte legyen elegendő szabad hely.[16]
42. Minden áldoztatónál álljon ministráns tálcával. Ha több áldoztató van, s valamelyikhez nem jut ministráns, kérjünk meg valakit a hívek közül a tálca tartására, vagy adják az áldozók kézről kézre a tálcát. Ahol megoldható, elevenítsék föl az áldoztató kendő használatát, vagyis két ministráns feszítsen ki egy fehér leplet az áldozók előtt.
43. A purifikációt végezze lassú gondossággal maga a pap.
44. Az elbocsátásnál használja a pap a sokféle lehetőség vagy improvizált szöveg helyett az Ite missa est formulát.[17]
45. A mise után a sekrestyében vegyen illő és tiszteletteljes búcsút segédkezőitől.
46. A mise után ne vesse bele azonnal magát a társaságba, beszélgetésbe, világi gondokba, hanem —ahogy a híveknek is tanítja az Egyház— töltsön néhány percet a sekrestyében a kereszt előtt térdelve hálaadással. Ilyenkor használhatja az e célra szánt hagyományos imádságokat, köztük a Placeat kezdetűt, a három fiú énekét a tüzes kemencében, sőt az oltáron végbement megtestesülés misztériumára vonatkoztatva elmondhatja a János-prológust is.

JEGYZETEK

[1] Novus Ordo-nak a közbeszédben a II. Vatikáni Zsinat határozatai nyomán megújított római liturgiát nevezzük a korábbi, ún. tridenti rendtartással szembeállítva. Jogilag a római rítus rendes, ill. rendkívüli formájáról kellene beszélnünk, de ez kissé nehézkes lenne egy gyakorlati jellegű írásban, ráadásul elfedné az alábbi javaslatok elvi alapját is. Ti. éppen a „tridenti” volt az a „rendes” forma, amelyet a zsinat megreformálni óhajtott, és történelmileg maguk a reformintézkedések vezettek „rendkívüli” fejleményekhez. Ha tehát eltekintünk az elmúlt évtizedek íratlan szabályokat alkotó liturgikus divathullámaitól, akkor a korábbi formát kell elsődlegesnek tekintenünk és erre alkalmaznunk mindazokat a módosításokat, amelyeket a mai könyvek tartalmaznak. Ha így teszünk és a két forma közti különbséget a szükséges minimumra kívánjuk szorítani, minden olyan kérdésben, amelyről az újabb szabályok nem nyilatkoznak kifejezetten másként, a régibb gyakorlat lesz az irányadó.
[2] Az illendőségen és a gyakorlati hasznon kívül gondoljon arra, hogy ezzel papi hivatásoknak is ébresztőjévé válhat. Ezért beszéljen távolságtartó szeretettel a ministránsokkal: nem kell hozzájuk leereszkednie, inkább a maga világába engedjen némi bepillantást. Régi papok időről időre reggeliző asztalukhoz hívták a ministránsokat…
[3] Ez megfelelő kiegészítése az otthoni készületnek, mert az utcai benyomások, gondolatok semlegesítésével közvetlenül a mise megkezdése előtt formálja a celebráns lelkületét. Ugyanakkor annál mélyebb hatást nem tehet segédkezőire, annál hatékonyabb liturgikus oktatást nem nyújthat nekik, mintha a pap egyéni (nem a híveknek szóló) áhítatgyakorlatának példáját látják maguk előtt.
[4] A Szentatya liturgia-teológiai meggondolás­ból ma már kivétel nélkül ezt az oltárelrendezést használja.
[5] Az elszaporodott intelmek mintegy kis-prédikáció jellegét öltik¸ a mise istentiszteleti jellegét eltérő irányba hajlítják, túlságosan előtérbe helyezik a pap személyét. A túl sok szöveg az elmondottak hatását is gyengíti! A liturgikus intelmek mintájaként és mentségéül fölhozott történelmi példák nem hitelesek, mert eredetileg nem improvizatív alkatúak, soha nem a miséből valók, és általában főpapi szertatásokból idézhetők.
[6] A külső cselekvéseknek, így az irányoknak a liturgia mondanivalójával kell összefüggésben lenniük. A pap akkor fordul közvetlenül a hívők felé, ha az olvasott szöveg őket szólítja meg (tanítások, intések, felszólítások, áldások).
[7] Milánó és a keleti egyház gyakorlata egyenesen azt tanácsolja, hogy a Credót már a felajánlás előkészületeként az oltárnál imádkozza a pap.
[8] Az egyetemes könyörgés nem szorul „kiszínezésre”. A Mindenszentek Litániája vagy a nagypénteki könyörgések tartalmához igazodva és azok stílusában kell az Egyházért, a pápáért, papokért, hívekért, szenvedőkért és halottakért egy-egy könyörgést mondani. Szükségtelen, hogy e könyörgés a napi olvasmányokat „dolgozza fel”, vagy túlzottan aktualizáljon. A hívek könyörgésének liturgikus jellege voltaképpen azt kívánná, hogy a pap zárókönyörgését az oltár közepénél állva, az oltár felé fordulva mondja. A diákonus szerepét betöltő lektor az invokációkat olvashatja az áldoztatórács előtt állva vagy a hajó közepe táján, szintén az oltár felé fordulva.
[9] Nem illik, hogy 20–25 perces prédikációra 1–2 perces felajánlás következzék.
[10] A koncelebrációt a zsinat pontosan felsorolt esetekre engedélyezi. A koncelebráció ugyan szimbolikusan kifejezi a papok egységét, ugyanakkor elhomályosítja azt a teológiai jelentést, amely a celebránsban magát Krisztust látja. A koncelebrációt az újabb római rendelkezések helytelenítik, ha a benne résztvevők a nagy létszám miatt nincsenek fizikai érintkezésben az oltárral és az áldozati tárgyakkal. De az is kívánatos, hogy a papok időnként egyszerű keresztény hívőként vegyenek részt a szentmisén, másrészt az ún. magánmise egyedülálló áhítatát megtapasztalják.
[11] A magánkezdeményezésre létrejött („svájci”) kánonokat, valamint a hosszadalmas IV. kánont, de a rövid, és kétes hitelességű II. kánont is sok jogos tartalmi és liturgiai kritikai érte az utóbbi időkben.
[12] Sajnos a magyar püspöki kar egyelőre nem intézményesítette az Istentiszteleti Kongregáció ezen utasítását. A javítással tehát a pap egy felsőbb rendelkezést érvényesít. A szabályok szigorúan véve nem engedélyezik két további fontos korrekció alkalmazását, ezt a pap lelkiismeretére kell hagynunk: Az Orate fratres-ben a téves „áldozatunk” helyett „az én áldozatom és a tiétek” (meum ac vestrum sacrificium) lenne mondandó, ugyanis a pap másként mutatja be az áldozatot, mint a hívek, lévén köztük ontológiai és nem csupán fokozatbeli különbség. — Minthogy a felajánlási könyörgéseket a pap csendben mondja, a hívek megbotránkoztatása nélkül lennének mondhatók a régi szövegek. Az újak ugyanis semmit sem fejeznek ki az áldozat motívumából, s ezeket még a Bugnini-iskola követői is elvetik, mivel eredetileg étkezés utáni hálaadási imák. Ez a módosítás azonban már túl esik a Novus Ordo szabályrendszerén.
[13] Ilyen például a Miatyánk alatt kézfogás, mely egy hamis liturgiaértelmezés és egy német polgári szokás kereszteződéséből jött létre és terjedt el.
[14] Tévedés, hogy a sorban haladó, az állva és kézbe történő áldozást a zsinat rendelte el. A Szentatya és szűkebb környezete inkább a hagyományos áldozási szokás mellett van. A térdelve áldozásról úrnapi homíliájában szólt a pápa, s azon a hívek nagy többsége már térdelve és nyelvre fogadta a Szentséget. Mint ismeretes, az áldozásnál a hívő nem veheti el saját magának a szentostyát. Ahol kevés esély van arra, hogy a térdelve és nyelvre áldozás újból bevezethető, viszont a pap lelkiismereti okból nem szeretne kézbe áldoztatni, alkalmazhatja a két szín alatti áldoztatást.
[15] A világi áldoztató szükségmegoldás, és nem valamiféle egyházi demokrácia kifejeződése. Igen visszás, amikor három-négy pap koncelebrál, akik az áldoztatásnál a szentélyben üldögélnek, miközben világiak osztják a híveknek a Szent Testet.
[16] Igen méltatlan, amikor az áldoztató „beleveti magát a tömegbe”, a hajó egy meghatározatlan pontján megállva, lökdösődés közepette, a szentostyák védelmével nem törődve osztogatja a Szent Testet.
[17] Ennek magyar fordításai változatosak és sokszor a missa szó túlhaladottá vált értelmezéséhez („küldetésetek van”) kötődnek. Általában is igaz, hogy épp a gyakran ismétlődő, rövid, formulaszerű szövegeknél érdemes ragaszkodni a latin (vagy görög) eredetihez.

2008. december 7.

DIÁKONUSSZENTELÉS

Tegnap, 2008. december 6-án a szegedi székesegyházban Kiss-Rigó László püspök úr a Magyar Katonai Ordinariátus kötelékében diákonussá szentelte Alácsi Ervin Jánost, a CLSMA klerikus tagját, akinek nevét a hagyományos római liturgia magyarországi újjáéledésével kapcsolatban az elsők közt kell említenünk. Hálát adunk érte az Örök Főpapnak, és kérjük érte és további működéséért a káptalan és minden jóakaratú ember imáit.