A VÉRTANÚK KÚTJAI
A hagyományos római liturgia július 21-én emlékezik meg Szent Praxedes szűzről, akinek stációs temploma[1] az Esquilinus dombon áll Rómában.[2] Az 1969-es naptárreform során a róla való megemlékezést törölték a liturgikus könyvekből, húgának, Szent Pudentianának emléknapját (május 19.) pedig kihúzták a római naptárból, és a neve sem szerepel többé a Martyrologiumban egy rosszul értelmezett és elsietetett „legendátlanítás” következtében. Az 1962-es liturgikus könyvek azonban továbbra is őrzik a két nővér emlékezetét.
A szent testvérpár főként úgy ismert, mint a vértanúk eltemetője. Tiszteletreméltó hagyomány szerint atyjuk, Pudens szenátor háza adott otthont Szent Péter apostolnak római tartózkodása idején. Két leánya, Praxedes és Pudentiana (eredeti formájában Potentiana) az üldözések idején több ezer vértanú holttestét helyezte el titokban a családi birtokon található ciszternákban, vérüket pedig szivaccsal gyűjtötték össze.
Rómában a 12 táblás törvény tiltotta a temetkezést a város belsejében, ezért a családi sírboltokat és katakombákat mindig a falakon kívül találjuk. A keresztényüldözések idején azonban gyakran nem lehetett biztonságosan elszállítani az elhunytat a temetkezési helyig, ezért kényszerűségből a kivégzettek holttesteit ciszternákba rejtették, később epdig tisztességgel eltemették őket, illetve az üldözések elmúltával a kutak emlékhelyként a föléjük épülő templom részeivé váltak. Ez utóbbinak szép példája a 12 apostol tiszteletére szentelt templom (Ss. Dodici Apostoli) főoltára alatt található confessio. Az apszis alatti kripta Szent Fülöp és Jakab apostol sírja mellett egy vértanú-kutat (in situ) is rejt, amelyben négy vértanú (Diodorus, Marianus, Chrysathus, Daria) ereklyéi pihennek.[3]
A Santa Pudenziana templom ezzel a büszke címmel dicsekedhet: omnium ecclesiarum Urbis vetusissima („a Város minden templomának legrégebbike”). Bal oldali mellékhajójában rácsozat takarja annak a ciszternának a nyílását, amelyben 3000 vértanú testét őrizték.[4]
Ettől nem messze találjuk Giovanni Paolo Rossetti festményét (1621) szentjeinkről, akik a kútba rejtik megkínzott hittestvéreik maradványait.
A Santa Prassede templom vértanú-kútjának már nehezebben akadunk nyomára. A főoltár képén látunk ugyan egy sokszögletű kutat Szent Praxedes mellett, amelybe kancsókkal öntözik a mártírok vérét, de hiába keresnénk hasonló építményt, mint amit a Santa Pudenziana belsejében láttunk.
Egy századelőn készült archív felvétel jobb alsó sarkában még jól kivehető a kávás kút a főhajó elején. Aztán 1918 és 1927 között Antonio Munoz új márványpadlózatot készített középkori kozmateszk stílusban és ennek a kút is áldozatul esett. Nyílására porfír korongot helyeztek, amely belesimul a mozaikpadló többi motívuma közé, és csupán egy rövid felirat emlékeztet a mártírokat rejtő sírra — a legtöbben észre sem veszik.
„Testüket békében eltemették, de nevük él nemzedékről nemzedékre.” (Sir 44, 14)
N.E.
_______________________________
A képek forrásai:
A fekete-fehér fénykép a marburgi fotóarchívumból származik (http://www.bildindex.de/), a színes képek részben a szerző saját felvételei.
Porfír kútfedő lap a Santa Prassede padlójában: http://www.sacred-destinations.com/italy/rome-santa-prassede-pictures/slides/f10_083.htm
A Ss. Apostoli vértanú-kútja: http://www.flickr.com/photos/42858885@N00/5436237978/
Jegyzetek:
[1] Nagyböjt 3. vasárnapja utáni kedd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése