2012. augusztus 14.

A krakkói Mária mennybevétele templom főoltárképe (Veit Stoss)

NAGYBOLDOGASSZONY NAPJÁRA
Békével nyúgodjál, oh szerelmes Szűz, életed hatvanhárom esztendeje után! Hunyd bé angyali szemeidet, kikkel Fiadnak mennybemenetele után nem volt mit kívánnod e világ javaiból, mert a te társalkodásod eleitől fogva mennyekben vala. Soha rothadást ne lásson az a test, melyben az Isten feküdt; azok a kezek és emlők, akik táplálták a világ Üdvözítőjét, a választottak gabonáját, ki minket az Oltáriszentségben e napiglan táplál. Nyugodjatok meg, szentséges lábak, kikkel a régi kígyónak feje meg van rontatva, kik az Isten hajlékát hordoztátok, akikhez borul ma az egész Anyaszentegyház, és az Istent dicséri, ki tebenned kezdett drágalátos munkáit ma boldog elaluvással és a következendő dicsőséggel megkoronázta. Tested, lelked ma vitetik bé az örök dicsőségben a legjobb részt Fiad kezéből elvenni. A te elaluvásodat az Úristen nyugodalma napjának mondjam-e, vagy a tiédnek? Heted napján megszűnt az Isten minden munkájától, melyet cselekedett vala tebenned; ahol Isten megszűnt a munkától, ott lőn kezdete a te dicsőségednek, mely jobb rész tetőled el nem vétetik mindörökké, mert a te Krisztusod már meg nem hal, és a halál rajta nem uralkodik, de terajtad sem, kiben az Isten hajléka ma ismég megeleveníttetett. Ma annak a templomnak válogatott drága kövei, te sok jóságos cselekedetid, és a Szentlélek ajándékából való virtusid felszenteltetnek. Ma a napkeleti kapu, kin az egy Isten ki s bément, környülvétetik dicsőséggel, kire arany betűkkel írva vagyon: Soli Deo. Abban a templomban valami szép, ékes, drágalátos készületek voltak; az isteni tiszteletnek oltára és arany tömjénezők; szüzességnek, irgalmasságnak, isteni szeretetnek oszlopi; az éneklő kar, a képek, gyertyatartók, arany lámpások, egekig vezető garádicsok, drága öltözetek és Szentléleknek több egyéb titkos munkái heted napon felszenteltetnek, midőn Nagyboldogasszony felvétetik mennyekben, az angyalok örvendnek, és dicsérvén áldják az Istent, azért hogy nagy dolgokat cselekedett ővéle, aki hatalmas, de a heted napon legnagyobb jóban részesültette, az örök dicsőségbe bébocsátván: Intra in gaudium Filii tui! Mi azonban, Boldogságos Szűz Máriának árvái, kik e mái szentséges napon az új teremtésnek csudáit, a Boldogságos Szűz Máriának mint eleven hajléknak felszentelése napját jöttünk buzgóságos gyülekezettel tisztelni, és annak becsületiért félretévén minden szolgai munkát, hogy a Szentlélek munkáit hitnek szemeivel szemlélnők, messze földről is ezen sátoros napra ide egybegyűltünk: azon drágalátos Szűznek esedezése által kérjünk bűnös fejünknek olyan kegyelmet a nagy irgalmú Istentől, hogy földi zarándokságunk napjait úgy folytatjuk szentségben és igazságban őelőtte, hogy méltók lehessünk mi is az heted napon a legjobb részt, a kegyelemnek ölében való boldog kimúlást elnyerni, és Úr nyugodalmába valaha bevitetni, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen!” (Csete István, 1690)