 |
| A X. századból való poitiers-i pontifikále (Arsenal Ms. 227) bérmálási ordójának második oldala (213v) |
—————————
A bérmálás rendjének változatai
Néhány évvel ezelőtt közöltük a bérmálás rendjének fordítását némi kommentárral az 1595-ös, első „tridenti” Pontificale Romanum szerint. A római rítus helyi változatai iránti érdeklődésünk jegyében most hasznosnak látszik betekintést adni azokba a kutatásokba is, amelyek a „tridenti” ordó előtti állapotokat tárják föl és rendszerezik. A bérmálás mint a legrövidebb főpapi ordó alkalmas bevezetést jelent a téma iránt érdeklődőknek.
Mint az a történészek körében közismert, a "tridenti" pontifikále (PR) közvetlen leszármazottja a XIII. század végén Guillelmus Durandus által összeállított pontifikálénak (PGD), amelyet az avignoni pápai udvar is magáévá tett, majd a következő évszázadokban hatékonyan terjesztett egész Európában. A PGD a Róma-városi (PR12, PRC) és az Európa központi kontinentális területein legbefolyásosabb német-római (PRG) típusú szertartásrendek szintézisét nyújtja, de Durandus származásának (Béziers) és püspöki székhelyének (Mende) megfelelően erős dél-francia színezettel, amely az ibériai liturgikus hagyományokkal áll szoros rokonságban.
Az ordó jellegzetesen állandó elemei érzékeltetik, hogy mit tekinthetünk a római liturgia lényegi egységének, a különbségek pedig fölhívják a figyelmet azokra a részletekre, amelyek egy-egy változatnak helyi vagy táji jelleget kölcsönöznek. E két tényező kölcsönhatását tanulmányozva végül megragadhatóvá válik az a folyamat, amely az általunk is használt gyakorlathoz vezetett. Az anyaggyűjtés itt, az adatok rendszerezése itt érhető el, végül itt egy ismeretterjesztő esszében (Régiók, történelem és önazonosság a középkori Európában: A liturgiatörténet tanúsága) mutatjuk be a kérdésfeltevést és a munkamódszert, éppen Durandus pontifikáléjának apropóján.
FM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése