2005 nyarán a Kölnben rendezett Katolikus Ifjúsági Világtalálkozón egy, a hagyományos római liturgiához és annak lelkiségéhez kötödő, nemzetközi csoport is részt vett. A csoport létrehozását a Szent Péter Papi Testvérület (FSSP) kezdeményezte, amelynek wigratzbadi szemináriumában a kölni, illetve düsseldorfi programokra való, közel egy hetes előkészület is zajlott. A találkozó mérföldkő volt a CLSMA történetében is: a jelentékeny létszámú magyar csapat közreműködését a káptalan tagjai szervezték és készítették elő, nagy számban részt is vettek benne, illetve számos új tagunk éppen a németországi utazás ihletésére csatlakozott a káptalanhoz. Amikor a kezdeményezés később intézményes alakot öltött, a nemzetközi szervezet alapító tagjai között ott volt a káptalan vezetőségének két tagja is. Végül a káptalan néhány hónappal ezelőtt mint a Nemzetközi Juventutem Szövetség (FIJ) magyarországi tagszervezete nyert először hivatalos elismerést (jóllehet ma a CLSMA mint Juventutem Hungaria szerepel a nemzetközi nyilvántartásban, ez nem zárja ki további magyar tagszervezetek létrehozását, vagyis a káptalan a maga sajátos tevékenységével, céljaival és szellemiségével nem kívánja elvenni a nemzetközi érvényesülés lehetőségét olyan további magyar csoportoktól, amelyek más hangsúlyokkal, de szintén elkötelezettjei a hagyományos római rítusnak). Az alábbiakban a FIJ nemzetközi találkozóján a káptalan képviseletében részt vett Gödölle Gáspár beszámolója olvasható.
Beszámoló a Nemzetközi Juventutem Szövetség
berni találkozójáról (2008. febr. 9–10.)
A Szövetség alapítása helyén tartott első nemzetközi találkozóra mintegy 30 fiatal érkezett 11 országból: Olaszország, Anglia, Írország, Svájc, Franciaország, Spanyolország, Magyarország, Litvánia, Szlovákia, Hollandia, Kína (Hong Kong) képviselői vettek részt az eseményen, és természetesen a Juventutem vezetősége is jelen volt: Gregory Flash elnök, David Oostveen titkár, Cosimo Marti pénztáros, valamint Armand de Malleray FSSP atya mint egyházi segítő. Bár nagyböjt első hétvégéje volt, a város szombaton lázasan készült az esti karneválra, egész csoportok öltöztek be mindenféle maskarákba… A Juventutem találkozó hivatalos programja 15 órakor csendes misével kezdődött, amelyet de Malleray atya celebrált, a Szalézi Szent Ferenc nővérek magánkápolnájában. Ezután a nővérek által készített sütemények és kávé fogyasztása mellett indult meg a kötetlen beszélgetés a résztvevők között. Mivel a jelenlévők többsége egyáltalán nem ismerte a többieket, a találkozónak az volt a fő célja, hogy ezen a hétvégén első alkalommal lehetőség nyíljék a Szövetségen belüli egyes csoportok, ill. azok képviselői közti találkozásra és ismerkedésre. Ennek köszönhetően különösen is baráti szellemben zajlottak végig a közös programok. A formális megbeszélés elején, kb. 16:30-kor, miután mindenki röviden – csak a névre és az országra szorítkozva – bemutatkozott, Gregory Flash beszélt a Szövetség születésének néhány kulcsmozzanatáról és arról, hogy a 2005-ös kölni Ifjúsági Világtalálkozón való részvételnek milyen hatása volt. Ezt de Malleray atya szavai követték a Juventutem spirituális céljáról, amely az Egyház római hagyománya általi megszentelődést jelenti; az egyes tagcsoportok életében kívánatos, hogy ez uralkodjék, s ezáltal a környezetüket is evangelizálni tudják. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a csoportok élő, aktív életet éljenek, s hogy az Isten szeretete járja át azokat. A Szövetség a tagjaitól három lelki elköteleződést kér: 1. minden nap imádkozni a fiatalok, s különösen a Juventutem tagjainak megszentelődéséért a 42. zsoltár (Iudica me) elmondásával (lehetőleg latinul); 2. minden héten betérni egy templomba a valóságosan jelen lévő Istent imádni (a szentmise keretében is lehet); 3. minden évben legalább egyszer szentgyónáshoz járulni, valamint rendkívüli formában bemutatott szentmisén és a Juventutem nevében valamilyen tevékenységben részt venni. Mivel nincsen más kiterjedt, nemzetközi, tradicionalista hálózat a fiatalok számára, a Juventutemnek fontos szerepet kell játszania az Egyház szent hagyományának terjesztésében, a Szentszékkel teljes egységben. A Szövetség viszonylag fiatal, így különösen is figyelnünk kell azokra a veszélyekre, amelyek érhetik: ezek lehetnek belső jellegűek, pl. meg nem értés, megosztottság, féltékenység stb., amelyeket a nyelvi és kulturális sokféleség, ill. a távolság is felerősíthet. Külső veszély, hogy a hagyományos római rítussal szemben ellenséges érzületű személyek kihasználhatják a hibáinkat és óvatlanságunkat. Fontos, hogy amit egy ember vagy egy csoport tesz, az befolyásolhatja az egész Szövetség jó hírét és fejlődését, ezért nagyon óvatosnak kell lennünk megnyilatkozásainkban, s azt kell szem előtt tartanunk, hogy a célunk a római hagyomány liturgiájának méltó ünneplése, politikai elképzelések nélkül. A Szövetség pénztárosa, Cosimo Marti felvetésére a jelenlévők megszavaztak egy éves hozzájárulást, amelyet személyenként évi 10 euróban határoztak meg. Ez egyrészt fedezi az adminisztratív költségek egy részét, ill. további események szervezésére fordítható, másrészt az elköteleződést is erősíti. A tagok hozzájárulását az egyes csoportok évente gyűjtik össze és küldik el a berni Juventutem Irodának. A megbeszélés végeztével 18:30-tól kb. egy órás szentségimádást tartottunk a már említett kápolnában, amelynek keretében elénekeltük Jézus Szent Szíve Litániáját is. A szálláson való elhelyezkedés és a csomagok lepakolása után az Il Grissino nevű olasz étteremben találkoztunk, hogy elköltsük bőséges vacsoránkat. Mivel közel harmincan voltunk, csak több asztalnál fértünk el; ezen a vacsorán és a másnapi ebéden – melyek időben kis túlzással majdnem annyit tettek ki, mint a találkozó formális részei – kis csoportokban ismerkedtünk egymással, és osztottuk meg tapasztalatainkat. Vacsora után már nem volt kötött program, a karnevál utáni, még mindig elég népes utcákon sétáltunk vissza a hotelbe. Másnap reggel 8:15-kor kezdődött az ünnepélyes mise a város legnagyobb katolikus templomának altemplomában, amely a célnak elég jól megfelelt. (Itt egyébként minden vasárnap tartanak hagyományos római rítusú misét.) A főcelebráns ezúttal is de Malleray atya volt, diákonusként Stefan Reiner FSSP szolgált, aki 2005-ben a Juventutemmel volt Bajorországban, szubdiákonusként pedig egy francia egyházmegyés szeminarista. A teljes asszisztenciát a Juventutem tagjai látták el, Gregory Flash mint ceremoniárius vezetésével. A szentmisét követően, kb. 10 órakor a többünknek szállást adó hotel egyik termében gyűltünk össze, ahol a kellő mennyiségű kávé/tea és croissant magunkhoz vétele után de Malleray atya kommentálásával megnéztünk egy képsorozatot, amely a Juventutem történetét vázolta fel a legelső, 2005 augusztusi németországi találkozótól a pünkösdi Párizs–Chartres zarándoklatokig. Olyan eseményeket is bemutatott, mint a George Pell sydney-i bíboros vezette vesperás Düsseldorfban, 2005-ben; a rózsafüzér-imádság, amelyet Francis George chicagói bíboros vezetett a Juventutem fiataljainak; több szentmise Wolfgang Haas liechtensteini érsek vagy Arêas Rifan camposi brazil püspök celebrálásában, és nem utolsósorban a marienfeldi pápai mise. Láttunk képeket néhány kisebb találkozóról és különböző országok tagcsoportjairól, pl. a kenyairól, amelyből a találkozón sajnos senki sem tudott részt venni. Ez után, valamivel 11 óra előtt kezdődött a találkozó második formális megbeszélése, ahol a Szövetségen belüli kapcsolat és kommunikáció került előtérbe. Az internetes megjelenés kapcsán abban állapodtunk meg, hogy a tagcsoportok helyi honlapján megjelenik a Juventutem emblémája és honlapcíme (www.juventutem.org), valamint más helyi csoportok linkjei is. A gyümölcsöző együttműködés legjobb és szükséges alapja – különösen a fejlődésnek ebben a korai szakaszában – a kölcsönös bizalom és az egymásra való odafigyelés, ezért azt kérték, hogy a tagcsoportok 1. mindig legyenek tekintettel a Juventutem Iroda tekintélyére; 2. tájékoztassák az Irodát és lehetőség szerint más csoportokat is a hírekről, eseményekről és tervekről; 3. különös gonddal válaszoljanak a fontos üzenetekre; 4. archiválják a rájuk vonatkozó fontosabb üzeneteket és levelezést. A megbeszélés végén közösen elimádkoztuk latinul a Szövetség „hivatalos” imáját, a 42. zsoltárt, amelyből a Szövetség neve, a „iuventutem” szó származik, s amelyet éppen az e zsoltár iránti kötődés miatt hagytak meg ebben a formában (tárgyesetben). Az ebédre délben a már említett étteremben került sor hasonló körülmények között, annyi eltéréssel, hogy velünk volt az összes klerikus is, ill. néhány berni személy, akik segítik a Juventutem működését, pl. egy műbútorasztalos, aki többek között egy tabernákulumot készített a Szövetség részére. Az ebéd végére már megfogyatkozott a csapat, többeknek (nekem is) sietni kellett, hogy elérjék a vonatot, de aki még tudott maradni, az 18 órára átutazott Freiburgba, ahol rendkívüli forma szerint énekelt vesperással zárult a találkozó programja. A viszontlátás reményében búcsúztunk el egymástól; bár konkrétum nem hangzott el, annyi biztos, hogy a Szövetség a jövőben is szeretne hasonló nemzetközi találkozókat szervezni. Mindenesetre jó élmény volt olyan derűs fiatalokkal találkozni, akik osztoznak a hagyományos római rítus iránti szeretetünkben, s megtapasztalni az így megélt hitüket. Jó volt így kezdeni a nagyböjtöt, s így még több meggyőződéssel és örömmel tudtuk mondani: „Introíbo ad altáre Dei, ad Deum, qui lætíficat iuventútem meam.”
