A „REFORM REFORMJA” ÉS A NEM CÁFOLÓ CÁFOLATOK

Az előző bejegyzésben írtakat az alábbi fontos közleménnyel kell kiegészíteni, amelyet Andrea Tornielli 2009 augusztus 29-én a fenti címmel tett közzé saját blogján (olasz eredetiben itt, angol fordításban pedig itt olvasható):

„Kedves barátaim, most visszatérek annak a korábbi, augusztus 22-i bejegyzésnek a témájához, amelyet az Istentiszteleti Kongregáció plenáris ülésén megvitatott kérdéseknek szenteltem a liturgia szakralitása iránti nagyobb érzék helyreállítását illetően. Amint Önök is tudják és amint közismert, augusztus 24-én, hétfőn délután a Szentszék Sajtótermének igazgatóhelyettese, P. Ciro Benedettini (akit sokra tartok) a Vatikáni Rádió útján szóbeli nyilatkozatot tett közzé a cikkem témájával kapcsolatban. Ezeket a gondosan és alaposan megválasztott szavakat használta: «Pillanatnyilag nincsenek olyan intézményes javaslatok, amelyek a használatban levő liturgikus könyvek módosítására irányulnának.» Ez az állítólagos cáfolat körbejárt a blogokon: nem egy közülük alig leplezett elégedettséggel nyugtázta a tényt, hogy e sorok szerzőjét rajtakapták. Ráadásul a mai Osservatore Romanóban megjelent interjújában Tarcisio Bertone bíboros államtitkár is tett egy utalást a Zsinathoz képest «visszalépést» jelentő dokumentumok képzeletszőtte rekonstruálására, amely szavakat a Zenit hírügynökség rögtön az én cikkemmel hozott kapcsolatba. Szeretném elmondani Önöknek, hogy P. Benedettini cáfolatát az én cikkem helyett sokkal inkább annak számos blog általi átvétele váltotta ki (a Williamson-ügy óta a Szentszék immár folyamatosan figyelemmel kíséri a blogokat és az internetes oldalakat), amelyek küszöbön állóként adták elő a «reform reformját» és a mise hagyományosabb értelemben való módosítását. Először is a cikkemben egyáltalán nem beszéltem küszöbön álló reformokról és már elkészült dokumentumokról, a végén pedig világosan megmondtam, hogy a munkának [még csak] a kezdetéről van szó. Ez egy hosszú munka[folyamat], amely nem felülről jövő előírásokkal akarja keresztülvinni a dolgot, hanem a püspöki karok bevonásával. A Kongregáció plenáris ülésén történt szavazásról beszéltem, arról a tényről, hogy ennek eredményét Cañizares bíboros a pápa elé terjesztette, s arról a tényről, hogy tanulmányozni kezdtek — nem «a liturgikus könyvek módosítására vonatkozó intézményes javaslatokat», hanem olyan pontosabb és szigorúbb útmutatásokat, amelyek a [liturgikus] ünneplésnek a már meglevő, sőt némely esetben csak nemrég megjelent liturgikus könyvek szerinti módjára vonatkoznak. Mindezt azért mondom most el, hogy ne higgyenek azoknak, akik azt írják, hogy semmi sem történik, hogy a pápa és az Istentiszteleti Kongregáció nem gondolkodik semmin, hogy a «reform reformja» és a liturgia nagyobb szakralitásának helyreállítása csak egy rémhír, amelyet e sorok írója tett közzé. Amióta a Vatikánról tudósítok, sok hibát követtem el és [nyilván] sokat fogok még elkövetni, a kérdéses cikk azonban, higgyék el, nem tartozik ezek közé. Egyébként pedig az, hogy «pillanatnyilag» nincsenek «intézményes javaslatok» a reformról, nem cáfolja, hogy már most vannak olyan tanulmányozni kezdett javaslatok, amelyek még nem váltak «intézményessé». Elég elolvasni, amit annak idején Ratzinger bíboros írt, majd amit XVI. Benedek pápa írt a Summorum Pontificum motu proprio kísérőlevelében, hogy világossá váljék előttünk, mennyire közel áll a szívéhez ez a téma.”