Szent István király székesfehérvári szarkofágja minden bizonnyal 1083-ban, a szentté avatás alkalmából készült. A római szarkofágból átfaragott kő sírláda fő ábrázolását rövid oldalán találjuk: egy angyal emeli a halott lelkét a magasba. A téma a maga korában újszerű volt és – amint erre Kádár Zoltán, majd Bogyay Tamás rámutatott – egy korabeli bizánci koimésis-ábrázolás (Mária elszenderülése, lelkének mennybevitele) nyújtotta hozzá az ikonográfiai előképet.
Hasonló lehetett a párizsi Cluny Múzeum elefántcsont-táblaképéhez (késő X. század vagy XI. század eleje), amely az Istenszülő elszenderülését ábrázolja. A képmező jobb felső sarkában egy angyal viszi a Szűz pólyás kisgyermekként megjelenített lelkét az égbe, a halotti antifóna szövegének megfelelően: In paradisum deducant te Angeli: et cum Lazaro quondam paupere vitam habeas sempiternam. (A paradicsomba vezessenek téged az angyalok, és az egykor szegény Lázárral legyen neked örök életed!) Az ábrázolás annak is megfelelhet, amit Hartvik püspök mond Szent István haláláról:
„Közelgett éppen a jeles ünnep, ugyanazon Örökszűz Mária Mennybevitelének az angyalok és az emberek előtt nevezetes napja; nagyobb irgalom reményét remélte, ha e nap örömei közt bomlana fel teste, ezt külön könyörgésekkel kérte; sóhajtozás s könnyek árán el is nyerte. Eljött hát az az áldott nap, melyet halála csakhamar még áldottabbá tett; körben állt a papság s a püspök atyák, az ispánok vezérlő kara s tömegestül a szolgák; középen feküdt a király, Isten kedveltje, a lelki szentség kenetét felvette, mi Urunk Jézus Krisztus testének-vérének útravalójával felüdített szent lelkét (…) az Örökszűz s a szent angyalok kezébe letette, hogy az el nem múló égi boldogság nyugalmára vezessék.”
N.E.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése