Mivel a pesti misék állandó látogatói közül alighanem én voltam az egyetlen, aki a Kecskeméti misén részt vett, úgy vélem, érdekes lehet egy néhány soros beszámoló. A liturgia végrehajtása példaértékű volt, legalábbis nem tartalmazott olyan hibát, ami egy éber laikusnak is feltűnhetett volna. A pesti gyakorlattal szemben kifejezetten tetszett, hogy a Graduale éneklésekor először latinul is elénekelték a szöveget, de az már viszont nem nyerte el szimpátiámat, hogy a confiteort és az utána következő részt magyarul mondatták. A szkóla is igyekezett mindent beleadni, s a Gloria és a Credo kivételével mindent simán végigénekeltek. Ez utóbbiak még gondot okoztak. A hívek meglepően jól követték a tridenti misében elvárt viselkedést, amit segített a kiosztott kis füzet. A köröttem állók reakcióiból azonban az jött le, hogy bár sokaknak tetszett, de az élmény összességében szokatlan volt. Reméljük azonban, hogy legalább egy maroknyi hívő kedvet kapott a későbbi rendszeres miseláogatásra is. Alapvetően tehát mi, a rítus barátai büszkék lehetünk a kecskeméti kezdeményezésre! S itt engedtessék meg még egy személyes benyomás megosztása. Én már régóta minden vasár- és ünnepnap a régi rítust követem, a novus ordótol már idegenkedem, s kezdtem azt hinni, hogy az én liturgikus világomon kívül nincs is más. De most hétfőn, amikor a Gloria és a Credo éneklése közben akár előénekessé is előléphettem volna, mert kis szerénytelenséggel e részeket ha nem is a legszebben de a legrutinosabban én ismertem a templomban, rá kellett jönnöm, hogy egy mikronnyi kisebbség tagja vagyok. De remélem, mem örökre!
Egy lengyel oldalon olvastam, hogy az egyik városban a helyi katolikus szleng "férfimise" néven emlegeti a tridentit, ellentétben az elnőiesedett NOM-mal. Érdekes megfigyelés, hogy a tridenti miséken nagyobb a férfiak aránya. Ez talán annak tudható be, hogy azt az ősi, Isten akaratának is megfelelő hierarchikus világrendet sugározza újra, amit az elmúlt évtizedekben az Egyházat is feldúló egalitárius eszmék, élükön a feminizmussal, véglegesen tönkretenni látszottak. Úgy tűnik, ez a fajta visszatérés pillanatnyilag a férfiakat tudja erősebben megszólítani. Ez önmagában jó hír, azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy Isten a nőket is elhelyezte ebben a hierarchikus rendben, nekik viszont nehezebb szakítaniuk az egalitárius divattal, tőlük az isteni rend egy, a mainál sokkal alázatosabb női identitást kíván. Ennek elterjesztése hatalmas feladat az egész hagyományhű katolicizmus előtt.
Nő létemre azt mondom a túlzott feminizmus nagyon káros. A férfiak csak akkor igazi férfiak, ha nők nők maradnak. Az egyházi rend szentsége a férfiaknak szól. Igy van jól.
Bizony a NOM-on szinte csak nők vesznek részt, alig látni mutatóba egy-egy férfit. Sőt nők a felolvasók, a ministránsok és az áldoztatók is sok esetben. De imádkozzunk a papi hivatásokért, mert ugye a nőkből lesznek a papok? Márpedig nem lehetnek papok, és igy elveszik a helyet attól a fiatalembertől, aki esetleg pap lehetne.
6 megjegyzés:
Ez volna az a néhány öregasszony, aki a Prímás szerint a régi misét igényli?
Mivel a pesti misék állandó látogatói közül alighanem én voltam az egyetlen, aki a Kecskeméti misén részt vett, úgy vélem, érdekes lehet egy néhány soros beszámoló.
A liturgia végrehajtása példaértékű volt, legalábbis nem tartalmazott olyan hibát, ami egy éber laikusnak is feltűnhetett volna. A pesti gyakorlattal szemben kifejezetten tetszett, hogy a Graduale éneklésekor először latinul is elénekelték a szöveget, de az már viszont nem nyerte el szimpátiámat, hogy a confiteort és az utána következő részt magyarul mondatták. A szkóla is igyekezett mindent beleadni, s a Gloria és a Credo kivételével mindent simán végigénekeltek. Ez utóbbiak még gondot okoztak. A hívek meglepően jól követték a tridenti misében elvárt viselkedést, amit segített a kiosztott kis füzet. A köröttem állók reakcióiból azonban az jött le, hogy bár sokaknak tetszett, de az élmény összességében szokatlan volt. Reméljük azonban, hogy legalább egy maroknyi hívő kedvet kapott a későbbi rendszeres miseláogatásra is. Alapvetően tehát mi, a rítus barátai büszkék lehetünk a kecskeméti kezdeményezésre!
S itt engedtessék meg még egy személyes benyomás megosztása. Én már régóta minden vasár- és ünnepnap a régi rítust követem, a novus ordótol már idegenkedem, s kezdtem azt hinni, hogy az én liturgikus világomon kívül nincs is más. De most hétfőn, amikor a Gloria és a Credo éneklése közben akár előénekessé is előléphettem volna, mert kis szerénytelenséggel e részeket ha nem is a legszebben de a legrutinosabban én ismertem a templomban, rá kellett jönnöm, hogy egy mikronnyi kisebbség tagja vagyok. De remélem, mem örökre!
Az öregasszonyok, éppen hogy a NOM-on vannak sokan, a tridentin pedig a fiatalok, és főleg hála Istennek a férfiak is!
Egy lengyel oldalon olvastam, hogy az egyik városban a helyi katolikus szleng "férfimise" néven emlegeti a tridentit, ellentétben az elnőiesedett NOM-mal. Érdekes megfigyelés, hogy a tridenti miséken nagyobb a férfiak aránya. Ez talán annak tudható be, hogy azt az ősi, Isten akaratának is megfelelő hierarchikus világrendet sugározza újra, amit az elmúlt évtizedekben az Egyházat is feldúló egalitárius eszmék, élükön a feminizmussal, véglegesen tönkretenni látszottak. Úgy tűnik, ez a fajta visszatérés pillanatnyilag a férfiakat tudja erősebben megszólítani. Ez önmagában jó hír, azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy Isten a nőket is elhelyezte ebben a hierarchikus rendben, nekik viszont nehezebb szakítaniuk az egalitárius divattal, tőlük az isteni rend egy, a mainál sokkal alázatosabb női identitást kíván. Ennek elterjesztése hatalmas feladat az egész hagyományhű katolicizmus előtt.
Nő létemre azt mondom a túlzott feminizmus nagyon káros. A férfiak csak akkor igazi férfiak, ha nők nők maradnak. Az egyházi rend szentsége a férfiaknak szól. Igy van jól.
Bizony a NOM-on szinte csak nők vesznek részt, alig látni mutatóba egy-egy férfit. Sőt nők a felolvasók, a ministránsok és az áldoztatók is sok esetben. De imádkozzunk a papi hivatásokért, mert ugye a nőkből lesznek a papok? Márpedig nem lehetnek papok, és igy elveszik a helyet attól a fiatalembertől, aki esetleg pap lehetne.
Megjegyzés küldése