A SZENTATYA CSEHORSZÁGI ÚTJÁNAK ÜZENETE
A BENEDEKI REFORM A BENEDEKI MÓDSZEREKKEL

Szeptember 26-a és 28-a között a Szentatya a közeli Csehországba látogatott, amely egyrészt a történelmi múlt ezer szálával kötődik Magyarországhoz, másrészt egyházi helyzete is sokban hasonló a miénkhez. Az út egyes állomásairól a Magyar Kurír folyamatosan tudósított, a különböző alkalmak során elhangzott pápai beszédekből pedig a Vatikáni Figyelő közölt részleteket vasárnap, hétfőn és kedden, majd szerdán összefoglaló értékelést adott az utazásról. A néhány napos apostoli látogatás azonban nemcsak a fontos és tartalmas verbális üzenetek miatt érdemel figyelmet, hanem amiatt is, amit XVI. Benedek pápa nem-verbális gesztusokkal azok mellett és mögött sugallt, továbbá ahogyan beágyazta azokat a cseh kultúrába. Erre a szempontra a külföldi beszámolók érthetően kevésbé érzékenyek, a helyi fogadtatás ugyanakkor a kívülállók számára a nyelvi akadályok miatt nehezen megismerhető. Ezt tárta fel — nagy szerencsénkre — egy cseh olvasó az egyik legismertebb katolikus blogger, az amerikai John T. Zuhlsdorf atya (alias „Father Z”) honlapján egy angol nyelvű levélben, amelynek magyar fordítását az alábbiakban közöljük, kiegészítve a tartalomhoz illő képekkel (források: a cseh egyházi és világi sajtó, ill. a Getty és a Reuters hírügynökség) és néhány rövid videó-felvétellel, amelyeket a megfelelő helyeken belinkeltünk. Hangsúlyozni kell, hogy szubjektív hangvételű — s az eredetiben időnként nyelvileg sem teljesen kifogástalan — szövegről van szó, ami viszont nem csökkenti a hitelességét, sőt talán még jobban kiemeli az üzenet lényegét, azt a hatást, amelyet a cseh katolikusokra gyakorolt.

* * *

Csehországból írok és meglehetősen zavar, hogy a pápa látogatására az angol [nyelvű] blogok olyan negatívan reagáltak — vagy nem is reagáltak egyáltalán… Pedig a valóságban fantasztikus volt!

Sok szimbolikus jelentőségű dolog volt benne, amelyet a külföldiek nem értenek. Például: Az első hely, amelyet (saját kérésére) felkeresett, a Győzedelmes Miasszonyunk temploma volt, maga a templom — az ország rekatolizálásának szimbóluma. 1620-ban a katolikusok legyőzték a protestánsokat, és Prágában éppen ez a templom kapta a „Győzedelmes” nevet. A kármelita generális,
P. Dominicus a Iesu Maria talált egy Szűz Mária-képet Dél-Csehországban, amelynek a protestánsok kitörölték a szemét a kis Jézuséval együtt — ő erre magával vitte a képet és a fehérhegyi csata előtt megmutatta a katolikus tábornokoknak, majd támadásra buzdította őket és megígérte, hogy Isten mellettük fog állni. Ők megfogadták a tanácsot, megnyerték a csatát, a templom pedig később a kármelitáké lett. (A kép, amelyet P. Dominik talált, a XIX. századig a római S. Maria della Vittoria templomban volt látható.) Csehország katolikus királya, II. Ferdinánd császár megbüntette a protestáns lázadókat (akik kirobbantották a harmincéves háborút), és elűzte őket az országból.

Amikor 1918-ban szétesett a Habsburg-birodalom, a cseh köztársasági politikusok el akartak határolódni a múlttól és megalkották a cseh huszita egyházat. Az emberek többsége katolikus maradt, viszont a „politikailag korrekt” történetírás az iskolákban ezt sulykolta: „Mi egy huszita ország vagyunk, a történelmünk során a katolikusok voltak a gonoszok.” Még ma is ezt az agymosást folytatják az iskolákban, bár a legtöbb istenhívő katolikus — a protestánsok nagyon kevesen vannak.

Rendkívül bátor tett volt XVI. Benedektől, hogy ezt a templomot választotta, amely maga a szimbólum...

A cseh egyház belső helyzete a következő: A II. Vatikáni Zsinat után a kommunizmus miatt megkímélt minket a Zsinat „Szelleme”. Ha valaki a kommunizmus ellen küzd, nincs ideje a Zsinat „Szellemére”. Ez csak az 1989-es forradalom után érkezett meg. Az akkori püspökeink közül egyesek rosszak voltak, mások gyengék, és mindegyik félt Vlk (= Farkas) bíborostól — amint mondják: episcopus episcopo Lupus [= püspök püspöknek Farkasa]. Láttam, ahogy az 1990-es években a „Szellem” miatt tönkretették a legszebb templomokat, s ma is folyamatosan teszik tönkre őket. Művészettörténet-professzorom egyszer azzal vigasztalt minket, diákokat: „Ne sírjatok; azok a papok, akik mindezért felelősek, a pokolra fognak jutni.” Képzelje csak el Nyugat-Európát az 1970-es években, és képet alkothat magának arról a helyzetről, amely manapság a Cseh Köztársaságban uralkodik. A sztár-papok (természetesen mind liberális) kinevetik a hagyományos katolikus stílusú imádkozást és meggyőződést...

És akkor jön a pápa és elmegy a Győzedelmes Miasszonyunk templomába, a katolikus templomba, és koronát ajándékoz a Prágai Kisdednek. Tehetne-e nagyobb gesztust a hagyományhű katolikusok érdekében? Egy értelmiségi, amint koronát ajándékoz egy régi csodatevő babának. Aztán találkozik a papokkal és az apácákkal a székesegyházban. Vajon beszédet intéz hozzájuk, értekezik valamiről? Nem, mindössze velük együtt imádkozik. A vesperást, latinul, szép zenével. (És persze az összes cseh apáca úgy is van öltözve, mint az apácák.) Szavak nélkül adja tudtunkra: Ez az, amit nektek is tennetek kell, ez a ti munkátok — imádkozni.


Azután megérkezik a morvaországi Brnóba. 120.000 ember jön el a misére, amely szintén latin nyelvű. Semmi nagy koncelebráció, a 40 püspök láthatatlanul van elhelyezve valahol, egyedül a helyi főpásztor koncelebrál (Vlk sem látszik sehol). A pápa a mise után azt mondja az embereknek: „Vigyázzatok katolikus hagyományotokra, amelyet örökségül kaptatok…” Aztán a hostýni Miasszonyunkról beszél (aki 1241-ben megóvta a morvákat a tatároktól). Tiszteli őt, ahogy mi is mindig tettük.


Mindez éppen az ellenkezője annak, amit mindig is hallottunk Vlkől és a tévés papoktól. Megkaptuk a pápa abszolút támogatását mindahhoz, amiben mindig is hittünk és amit néhány püspök megpróbált elvenni tőlünk.

Alig fél évvel ezelőtt Vlk az ausztriaihoz hasonló össznépi lázadással fenyegette meg a Vatikánt, amiért nem engedték meg neki, hogy maga jelölje ki az utódját Prágában. (A saját blogján ír erről: www.kardinal.cz — csak éppen cseh nyelven.) Most azonban, amíg a látogatás alatt az élő közvetítést figyeltük, úgy tűnt, mintha a cseh püspökök felfogták volna az üzenetet — úgy tűnt, mintha végre megértették volna, hogy megváltoztak az idők és a „Szellem” már nem népszerű többé. Őszintén remélem, hogy ez tartós marad, és remélem, hogy a derék nunciusnak sikerül egy jó érseket találnia Prágába még az idén, dacára az ellenállásnak.

A derék nuncius ezt mondta a pápalátogatás előtt: „Európa-szerte ennek az országnak vannak a legszebb barokk emlékei, mivel a templomokat akkor építették, amikor az Egyház győzedelmes volt. A templomok «mosolyognak». Maga a táj is kereszténynek tűnik. Nemcsak a számos templom miatt, hanem mert valami több van benne, valami sajátos keresztény jelleg a múltból, amely még ma is él és amelyet meg kell őrizni.”

Jól ráérzett a nuncius, és a pápa is tudja. Bajorországból származik, és érti a dolgot...

A látogatás politikai szempontból is sikeres volt. Az általában elég arrogáns cseh elnök mintha megváltozott volna. Senki sem tiltakozott, még akkor sem, amikor a pápa arra emlékeztetett minket, hogyan viszonyult Szent Vencel a szomszédos országokhoz — a külföldiek ezt megint nem értik, de: Szent Vencel nem akart háborút Németországgal, inkább alávetette magát a német császárnak és adót fizetett neki. Nemrég azonban a csehek összevesztek a Szudéta-németekkel a vagyon miatt, amelyet az utolsó háború után koboztak el tőlük... Nagyon bátor dolog volt XVI. Benedektől, hogy megemlítette ezt —


Minden alkalommal egy-egy aknára lépett, mégis nagyon bátor volt, és büszkén mondhatom (egyelőre), hogy jól fogadták, mind a politikusok, mind pedig a püspökök. (A normális katolikusok persze rajonganak érte.)

Elnézést ezért a hosszú levélért, de nagyon jónak tartom az Ön
[= John T. Zuhlsdorf atya] írásait, és csak jelezni szerettem volna, hogy ebben a látogatásban sokkal több minden volt, mint amit a külföldi szemek észrevehetnek benne. Diadalút volt az egész!

* * *

A cseh olvasó élménybeszámolója sok érdekes megállapítást tartalmaz, amelyek haszonnal lennének összevethetők a katolikus hit és liturgia magyarországi állapotaival, ezt azonban most nem fogjuk elvégezni. Elégedjünk meg azzal, hogy sikerült a csehországi pápalátogatás üzenetének egy olyan — mélyebb — rétegéhez hozzáférnünk, amely joggal serkenti a magyar katolikus híveket is nagy örömre és további erős bizakodásra. A Szentatya nekünk is azt üzeni: „Vigyázzatok katolikus hagyományotokra, amelyet örökségül kaptatok!” Szemben a hamis — és a pápa által is elutasított — zsinati szellemmel, amely sokak szívében ideológiává kövült és avult, a Szentlélek ott fúj, ahol akar. Reméljük, hogy nemsokára a magyar egyházat is megújítja.

R.Z.