« In conspectu angelorum psallam tibi:
adorabo ad templum sanctum tuum. »
2009. szeptember 7.
A SZEPTEMBER 12-I MISKOLCI SZENTMISE ELMARAD
Sajnálattal közöljük, hogy a korábban meghirdetett régi rítusú szentmisét szeptember 12-én Miskolcon az egri érseki főhatóság beavatkozása miatt nem tudjuk megtartani.
9 megjegyzés:
Névtelen
írta...
A Motu Proprio (2007)szerint a miset nem lehet megtiltani.
És ezt így most hogy? Ha a templom elöljárója engedélyezte, akkor az érsekség nem tithatja be a rendkívüli rítus szerinti misét, ez világosan benne van a Summorum Pontificumban, nem?
Nem érdemes találgatni. Teljesen közvetlen tilalomról volt szó, amely nyilvánvalóan ellenkezik az érvényes szabályozással, de nem írásban történt, ezért nem dokumentálható. Továbbiakat az érintettek érdekében nyilvánosan nem közölhetünk, de talán érdemes lenne a szervezőktől független világiaknak (kulturáltan és bizalommal) érdeklődniük az érsekségen, hogy vajon miért nem lehetett megtartani a misét.
Nem írásban tiltották? Akkor meg kell tartani a misét, mintha semmi nem történt volna. Ha ezek után szankciókat helyez kilátásba az érsekség, akkor mehet a fellebbezés Rómába. (Nota bene, írásba adott tilalom esetén is ugyanezt kéne tenni, sőt könnyebb lenne a fellebbezés. A tiltás jogszerűtlensége teljesen nyilvánvaló.)
A mostani szituáció, mégha összehasonlíthatalanul kisebb méretekben is, de kísértetiesen hsaonlít a zsinat utáni állapotokra: VI. Pál először feltűnően kegyesen osztogatta a novus ordo használata alóli felmentéseket, de amikor rájött, hogy a régi mise egyben a zsinat egésze és az ő műve elleni "lázadás" jelképévé vált, azonnal bekeményített, s az azt követő években papok és hívek ezreit alázták meg a tridenti rítushoz való ragaszkodásuk miatt. Bár én is csak szóbeszédekből táplálkozom, a tény, hogy a felettes szervek aggasztónak találták, hogy a mise szervezésébe bevont személyek egyike időközben kisebb ostromot intézett a novus ordo ellen, alighanem szerepet játszott a negatív döntésben. E helyzet ugyancsak rávilágít arra, hogy bár a pápai dekrétum szerint nem tilthatnák be ezt a misét, túl sok, egyébként ártatlan egyházi emberen kéne átgázolni a motu proprio érvényesítéséhez. A mostani szituáció tehát még idejében egy életbevágó tanulsággal szolgált: a jövőben a régi rítus híveinek kerülnie kell még csak a látszatát is annak, hogy nagy méretekben a novus ordo avagy a zsinat ellen "uszítanának", mert akkor előbb-utóbb mindenhol falba ütközünk. Ez pedig igen kínos lenne, most, amikor nagy események állnak a küszöbön...
Nagyon helyénvaló megfigyelés, kedves utolsó Névtelen. Ennek az esetnek alighanem az a legfőbb haszna, hogy világosan tudatára ébresztette a szereplőket (mégpedig mindkét oldalon), hogyan is néz ki a helyzet valójában. Bár a kézbeáldozás jelenlegi gyakorlatának felülvizsgálata jogilag nem tekinthető a Novus Ordo elleni "támadásnak" (hiszen akkor maga az Egyház legfőbb hatósága [= a pápa] lenne az elsőszámú közellenség), az átlagkatolicizmus püspöktől hívekig bezárólag mégis érthetően azt tekinti normatívnak, amit a gyakorlatban csinál vagy tapasztal, nem pedig azt, ami a könyvekben van (egy működő állam esetében ez persze elképzelhetetlen volna, itt azonban egyházról van szó). Minden változás, még ha a pápától jön is, felborítja a kényelmes egyensúlyt, ezért a motiválatlan többség számára elfogadhatatlan. Ezt az ellentétet csak az idő múlása oldhatja föl. Az új rítushoz való viszony tekintetében egyébként az Usus Antiquior támogatói nemzetközileg erősen megosztottak. Mi a régi római rítust nem a Novus Ordo ellenében, hanem a hagyomány mellett kiállva műveljük. Ami a római rítus rendes formáját illeti, teljes mértékben Őszentsége XVI. Benedek pápa irányvonalát követjük mind az elméleti hátteret (szakralitás, katolikus identitás), mind pedig a gyakorlati megvalósítást illetően (parancsok helyett példaadás, nevelés stb.). Részletek a blog alján szereplő szabályzat-tervezet elején, a Káptalan küldetésnyilatkozatában olvashatók.
9 megjegyzés:
A Motu Proprio (2007)szerint a miset nem lehet megtiltani.
És ezt így most hogy?
Ha a templom elöljárója engedélyezte, akkor az érsekség nem tithatja be a rendkívüli rítus szerinti misét, ez világosan benne van a Summorum Pontificumban, nem?
Valószínű, hogy nem direkt történt, de nyomást sokféle képpen lehet gyakorolni.....
Alattomos módón is lehet nyomást gyakorolni, pl. zsarolással.
Nem érdemes találgatni. Teljesen közvetlen tilalomról volt szó, amely nyilvánvalóan ellenkezik az érvényes szabályozással, de nem írásban történt, ezért nem dokumentálható. Továbbiakat az érintettek érdekében nyilvánosan nem közölhetünk, de talán érdemes lenne a szervezőktől független világiaknak (kulturáltan és bizalommal) érdeklődniük az érsekségen, hogy vajon miért nem lehetett megtartani a misét.
Nem írásban tiltották? Akkor meg kell tartani a misét, mintha semmi nem történt volna. Ha ezek után szankciókat helyez kilátásba az érsekség, akkor mehet a fellebbezés Rómába. (Nota bene, írásba adott tilalom esetén is ugyanezt kéne tenni, sőt könnyebb lenne a fellebbezés. A tiltás jogszerűtlensége teljesen nyilvánvaló.)
Csakhogy a betiltó és a szervezők között ott van áttételként a helyi plébánia...
A mostani szituáció, mégha összehasonlíthatalanul kisebb méretekben is, de kísértetiesen hsaonlít a zsinat utáni állapotokra: VI. Pál először feltűnően kegyesen osztogatta a novus ordo használata alóli felmentéseket, de amikor rájött, hogy a régi mise egyben a zsinat egésze és az ő műve elleni "lázadás" jelképévé vált, azonnal bekeményített, s az azt követő években papok és hívek ezreit alázták meg a tridenti rítushoz való ragaszkodásuk miatt. Bár én is csak szóbeszédekből táplálkozom, a tény, hogy a felettes szervek aggasztónak találták, hogy a mise szervezésébe bevont személyek egyike időközben kisebb ostromot intézett a novus ordo ellen, alighanem szerepet játszott a negatív döntésben. E helyzet ugyancsak rávilágít arra, hogy bár a pápai dekrétum szerint nem tilthatnák be ezt a misét, túl sok, egyébként ártatlan egyházi emberen kéne átgázolni a motu proprio érvényesítéséhez. A mostani szituáció tehát még idejében egy életbevágó tanulsággal szolgált: a jövőben a régi rítus híveinek kerülnie kell még csak a látszatát is annak, hogy nagy méretekben a novus ordo avagy a zsinat ellen "uszítanának", mert akkor előbb-utóbb mindenhol falba ütközünk. Ez pedig igen kínos lenne, most, amikor nagy események állnak a küszöbön...
Nagyon helyénvaló megfigyelés, kedves utolsó Névtelen. Ennek az esetnek alighanem az a legfőbb haszna, hogy világosan tudatára ébresztette a szereplőket (mégpedig mindkét oldalon), hogyan is néz ki a helyzet valójában. Bár a kézbeáldozás jelenlegi gyakorlatának felülvizsgálata jogilag nem tekinthető a Novus Ordo elleni "támadásnak" (hiszen akkor maga az Egyház legfőbb hatósága [= a pápa] lenne az elsőszámú közellenség), az átlagkatolicizmus püspöktől hívekig bezárólag mégis érthetően azt tekinti normatívnak, amit a gyakorlatban csinál vagy tapasztal, nem pedig azt, ami a könyvekben van (egy működő állam esetében ez persze elképzelhetetlen volna, itt azonban egyházról van szó). Minden változás, még ha a pápától jön is, felborítja a kényelmes egyensúlyt, ezért a motiválatlan többség számára elfogadhatatlan. Ezt az ellentétet csak az idő múlása oldhatja föl. Az új rítushoz való viszony tekintetében egyébként az Usus Antiquior támogatói nemzetközileg erősen megosztottak. Mi a régi római rítust nem a Novus Ordo ellenében, hanem a hagyomány mellett kiállva műveljük. Ami a római rítus rendes formáját illeti, teljes mértékben Őszentsége XVI. Benedek pápa irányvonalát követjük mind az elméleti hátteret (szakralitás, katolikus identitás), mind pedig a gyakorlati megvalósítást illetően (parancsok helyett példaadás, nevelés stb.). Részletek a blog alján szereplő szabályzat-tervezet elején, a Káptalan küldetésnyilatkozatában olvashatók.
Megjegyzés küldése