A HAGYOMÁNYOS RÓMAI RÍTUS LITURGIKUS NAPTÁRA

A tegnapi vasárnappal (Dominica ultima post Pentecosten) az egyházi év utolsó hetébe léptünk: a következő vasárnappal megkezdődik az ádvent, és vele az új liturgikus év. Ennek főbb ünnepeit a hagyományt követve élőszóban — és a megfelelő gregorián dallamon — a vízkereszti szentmisében szoktuk meghirdetni, ehhez kapcsolódóan pedig itt, a káptalani blogon is közzétesszük a vasárnapokon kívüli szentmiséink és az ünnepélyes virrasztó zsolozsmák időpontjait.

Úgy tűnik azonban, hogy ezek az információk kevésnek bizonyultak. Az utóbbi időben örvendetesen tovább nőtt a szentmiséken részt vevők száma (egy átlagos vasárnap most már 70-80 hívővel számolhatunk), s közülük sokan nincsenek birtokában olyan segédeszközöknek, amelyekkel hétről hétre követni tudnák a hagyományos római naptár ünnepeit. A legfontosabb ilyen segédeszköz egy népmisszále lenne, amely tartalmazná a teljes egyházi év anyagát, vagy legalább a vasárnapok és a nagyobb ünnepek változó részeinek szövegét. Az énekelt tételek ugyan a Graduale Hungaricumban (ill. újabban a külön kiosztott propriumlapokon) megtalálhatók, ezek azonban egyfelől a propriumnak csak egy részét teszik ki, másfelől pedig kevés segítséget adnak az alapszintű tájékozódáshoz, ill. az otthoni előzetes felkészüléshez.

Egy ilyen népmisszále összeállítása és kiadása számos különféle (elméleti, gyakorlati, anyagi stb.) okból egyelőre nem megoldható, ezért a régi rítusú szentmisék látogatói még jó pár évig azokra a kiadványokra lesznek utalva, amelyek ebben a műfajban az 1940-es évekig bezárólag megjelentek (a későbbieket ismét különböző okokból jobb volna elfelejteni). Jelenleg elsősorban ezekből a hívek használatára szánt kis misekönyvekből ismerhető meg magyar nyelven a régi rítusú naptár, amely erőteljesen különbözik az 1970-es liturgikus reform során bevezetett új egyházi naptártól. Ezenkívül idegen nyelven hozzáférhetők még — főleg az internet segítségével — olyan új kiadású liturgikus vezérkönyvek, ún. ordók is, amelyek elsősorban a liturgiát végző klerikusoknak készültek és részletes útmutatást adnak az év minden egyes napjára eső szentmisék és zsolozsmák végzéséhez a hagyományos római rítus (ill. annak szerzetesi változatai) szerint.


Az egyházi év miseszövegeit közlő régi magyar kiadványok

A maguk idejében nagy példányszámban jelentek meg, s ezért a magyar antikvár könyvpiacon ma is folyamatosan megtalálhatók a két háború között kiadott egy- vagy kétnyelvű népmisszálék. A legismertebb ezek közül a Szunyogh Xavér Ferenc OSB szerkesztette Magyar—latin misszále az év minden napjára a Római Misekönyv szerint (ún. Nagy Szunyogh), amelyet a Szent István Társulat adott ki két kiadásban (Budapest 1932 és 1944). Ennek kivonata, a Vasár- és ünnepnapi latin—magyar misszále a Római Misekönyv szerint (ún. Kis Szunyogh) 1940-ben jelent meg. A Nagy Szunyoghéhoz hasonló terjedelmű és igényességű, bár lényegesen ritkább a belga Desclée és Társai kiadványa, a Misekönyv a Missale Romanum szerint latin—magyar szöveggel, liturgikus magyarázatokkal és imákkal (Páris—Tournai—Róma 1932). E két mű a hivatalos egyházi misekönyv-kiadásokhoz hasonlóan külön liturgikus naptárat is közöl, amelyben megadja az állandó idejű ünnepek rangját.

A Kis Szunyoghéval egyező műfajú Radó Polikárp és Kühár Flóris munkája, a Kis misekönyv a hívek használatára (Komárom 1932). Szintén kivonatosak, de csak magyar nyelvű szövegeket közölnek azok a kézi misszálék, amelyeknek kiadója a Palladis Rt. (Misekönyv. Az esztendő 52 vasárnapján, a pirosbetűs ünnepeken és gyászmiséken, továbbá a Boldogságos Szűz Mária, az Úr Jézus Krisztus és egyes szentek ünnepein bemutatott szentmise-áldozat imáinak szövege, Budapest 1931), ill. a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetsége (Misekönyv. A vasárnapi és ünnepnapi szentmisék szövegével, 3. kiad., Budapest 1943). Anyaga szerint a vasár- és ünnepnapi csoportba tartozik, bőséges kommentárjaival azonban a teljes misekönyveket idézi Klinda Pál misszáléja, amely először Mindenki misekönyve (Budapest 1937), majd a Magyar Kórus kiadásában Örök misekönyv (Budapest 1938) címen jelent meg.

Az egyházi év főbb szentmiséinek anyaga ezenkívül több imakönyvbe is bekerült. A legteljesebb vasár- és ünnepnapi válogatást a Kelemen Krizosztom OSB szerkesztésében kiadott kötet tartalmazza (Opus Dei. Az Úr szolgálatának iskolája. A magyar ifjúság részére, Pannonhalma 1942, 209—498), amelynek szövegei azonban érdekes módon erősen eltérnek a szintén bencés Szunyogh misszaléiban közölt magyar fordításoktól.

Amint a kiadási évekből látható, ezek a könyvek a római rítus liturgikus naptárának 1930 és 1944 közötti állását tükrözik. A Summorum Pontificum motu proprio értelmében a római rítus rendkívüli formájának végzéséhez az 1962-ben hatályos liturgikus könyveket kell használni, azok naptáraival együtt. Annak ellenére, hogy az időközben eltelt két évtized alatt a naptár többször módosult, egyes ünnepek pedig új liturgikus szövegeket kaptak (pl. Nagyboldogasszony 1950-ben, az assumptio dogmájának kihirdetése után), a fenti magyar kiadványokat az év vasárnapjain és a nagyobb ünnepeken ma is elég nagy biztonsággal lehet használni a régi rítusú szentmisék rendjének követésére.


Modern liturgikus ordók

Aki azonban teljes és szabályszerű biztonságra vágyik a régi rítus mai gyakorlatában, nem kerülheti el a kurrens liturgikus ordók használatát. Mivel a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hivatalos direktóriuma csak a római rítus rendes formáját ismeri, a rendkívüli formáról ilyen jellegű kiadvány csak idegen nyelven áll rendelkezésre. Az 1962-es liturgikus rend megismerhető pl. latinul a Cantagalli kiadó (Olaszország) és a Le Barroux-i bencések (Franciaország), angolul a The Latin Mass Society of England and Wales, németül az Una Voce Deutschland, portugálul pedig a Vianney-i Szent János Személyi Apostoli Kormányzóság kiadványaiból. A korábbi állapotok közül az 1939-es liturgikus rend szerint tárgyalja az egyházi év napjait a Saint Lawrence Press ordója.

A felsorolt művek közül többnek a szövege (html vagy pdf formátumban) az interneten is megtalálható. Míg ezek elsősorban a korábbi évekre vonatkoznak, az Una Voce Deutschland közzétette a 2012. polgári év teljes liturgikus ordóját, amelynek segítségével a régi magyar kiadványok naptárai hozzáigazíthatók az 1962-es rubrikákhoz.


A Szent Mihály Laikus Káptalan liturgikus naptára

Amióta nemcsak ünnepélyes virrasztó zsolozsmákat, hanem rendszeres vasár- és ünnepnapi szentmiséket is tartunk, szükségessé vált a teljes évi liturgikus rend összeállítása, a pontos helyszínek és időpontok lehetőség szerint megadásával. Az elmúlt három évben ehhez járult a miséken felhangzó egyházzenei sorozatok logisztikai koordinálása: 2009-ben a Haydn-misék, 2011-ben a Liszt-misék, 2009-től 2011-ig pedig a „Choralis Constantinus 500” alkalmait kellett számon tartanunk. A káptalan liturgikus naptára 2009-ben 87 rendes és 15 rendkívüli, 2010-ben 90 rendes és 10 rendkívüli alkalmat tartalmazott, 2011-ben pedig várhatóan 91 rendes és 17 rendkívüli alkalomból áll majd.

Ezt a naptárat, amelyet eddig belső használatra készítettünk, a vasár- és ünnepnapi szentmisék iránt (és talán a zsolozsmák iránt is) érdeklődő hívek javára most nyilvánosan is megosztjuk. Ezentúl a jobb oldali oldalsáv „Szertartásaink (2010/2011)” című rovatának tetején látható az a hivatkozás, amellyel az adott polgári évre vonatkozó liturgikus naptárat meg lehet nyitni, és a GoogleDocs megfelelő funkciójával (File — Download original) le is lehet tölteni. Ezt a dokumentumot igyekszünk mindig naprakészen tartani, ezért javasoljuk, hogy a tartalmát az érdeklődők az év folyamán rendszeresen ellenőrizzék. Mivel a beosztás gyakorlati okokból nem az egyházi, hanem a polgári naptárhoz igazodik, az új egyházi év adatait 2011 végéig még a jelen táblázat tartalmazza, amelyet 2012 január 1-jével fog felváltani a következő évi ordó.

Reméljük, hogy ezzel az újabb „szolgáltatással” minél többeket tudunk hozzásegíteni ahhoz, hogy gyümölcsözően bekapcsolódjanak liturgikus szolgálatunkba.