Rege, Domine, corda plebis tuæ per arma iustitiæ, absterge ab illa lasciviam carnis iniquæ, ut, quæ optat, beato Nicolao, confessore tuo intercedente, obtineat, qui, te inspirante, tres eripuit virgines auri splendore ab obsceno stupri fœtore.
Obtineat, quæsumus, Domine, in tremendo tuo examine sententiam potius remissoris, quam iudicis, qui tres iuvenes pro tuo nomine defendit a crudeli censura comitis, iniuste illos damnantis.
Ipsius precibus, Domine, inter varia huius mundi discrimina protegat nos tuæ fortitudinis dextera, quæ, suis protensa meritis, ne sævientis mergerentur fluctibus maris, te invocantibus affuit nautis.
Vezéreld, Urunk, az igazság fegyverzetében a te népednek szívét, töröld le róla az álnok test bujaságát, hogy elnyerje, amit kíván, Szent Miklós, a te hitvallód közbenjárására, aki ihletésedre az arany tündöklésével megszabadította a három szüzet a meggyaláztatás fertőjétől!
Eszközölje ki, kérünk, Urunk, a te rettenetes vizsgálatodkor, hogy inkább felments, semmint bíróként ítélj, ő, aki a három ifjút a te nevedért megvédte a kegyetlen ítélettől, mellyel a helytartó igaztalanul sújtotta őket!
Az ő fohászkodásaiért, Urunk, e világ sokféle válságai közepette oltalmazzon minket a te erősséges jobbod, mely az ő érdemeiért kiterjesztve, hogy a dühöngő hullámokban el ne merüljenek, a téged szólító hajósoknak is megjelent!
Fordítói jegyzet | A biblikusabb „igazság fegyverzete által” helyett jobb a „-ban/-ben”, mert maga a vezetett nép ölti fel a fegyverzetet, nem a vezetés történik a fegyverzet segítségével. A szórendben törekedtem a rövidebb kólonok érzékeltetésére, ezért a szintagmák sorrendje néhol nem az eredeti. Az obsceno … foetore: „förtelmes bűz” helyett magyarul talán elég a „fertő”, a stuprum pedig, mivel a legendában kényszerű, inkább „meggyaláztatás”, semmint „paráznaság” vagy hasonlók. A második tag élén álló obtineat: „nyerje el” más értelemben szerepel, mint az első tagban. Jóllehet a nép is elnyerhetné az enyhébb ítéletet, az alanyi mellékmondat utána Miklósra vonatkozik, ami egyértelműbb, ha az állítmányt „eszközölje ki”-vel adom vissza. A „válság” lehet, hogy kissé kiszól a szövegből, de azt hiszem, a discrimen (mint sorsforduló vagy éles döntési helyzet) legkifejezőbb fordítása.
Kommentár | Egy korábbról már ismert áldás első tagjának átdolgozása és újakkal való kiegészítése. Ilyen értelemben vett kísérletezések, új stílusban készült saját áldások voltak a 15. nyári vasárnaptól (200.) megjelenő rövid (2. típusú) tételek, és ilyen lesz a záró Szent Kereszt-áldás is (286.). Az eredetije egy, 3. típusú „gall” áldás Szent Iván Nyakavágására (Moeller 254). Ezeknek fő jellegzetességük, hogy orációszerűek, második személyben Istenhez (azaz nem a gyülekezethez, mint általában) szóló tagokból és rövid, kiegyenlítetlen, gyakran rímes szakaszokból állnak össze, szemben az uralkodó, „vizigót” áldások gravitas-ával (vö. az előző Cecília- és az András-áldással, 249–250.). Különösen a harmadik tagban föltűnő, hogy töredezett szövegelemeket milyen nagyívű hyperbatonok fogják össze. A tartalmi háttér a Miklós-legenda három jelenete: a három, apjuk által kurválkodásra szánt szűz megsegítése az ablakon át bedobott aranyakkal; az igazságtalanul elítélt három katona tettleges megmentése a vesztőhelyen (Miklós ráveti magát a hóhérra, és elveszi tőle a kardját); a viharba került hajósok megszabadítása (pl. Legenda aurea 16–17.). A legenda egyébként ilyen terjedelemben nem mutatható ki a zsolozsmában, az esztergomi breviáriumok hat nokturnusának nem is rövid olvasmányait a jóval részletesebben elmesélt „Mikulás-történet” (a három szűzé) tölti ki (Br dig. 874.). A legenda-alapú szöveget azonban végig biblikus nyelvezet szövi át. Ilyen az eredeti áldásban is meglévő, de itt sem idegenszerű per arma iustitiae: „az igazság fegyverzete által” a 2K 6,7 fordulata, amely egyrészt ádvent első vasárnapi szentleckéből (R 13,12: induamur arma lucis: „öltsük föl a világosság fegyverzetét”), másrészt az azonos szövegű nagyböjti antifónából (Per arma iustitiae) közismert. Használata a BS kontextusában fölidézi egyrészt az első ádventi vasárnapnak az ünnephez való közelségét, másrészt Miklós harcias és böjtölő természetét, amely gyermekkorának történeteiben (csecsemőként szerdán és pénteken csak egyszer szopott) és a második hivatkozott csodában megnyilvánul. Szintén biblikus a zsoltárokból jól ismert motívum, a tuae fortitudinis dextera … protensa: „a te erősséges jobbod kiterjesztve”, amelynek közvetlen mintája talán az Is 62,8: in dextera sua et brachio fortitudinis suae, kontaminálva az Ószövetségben lépten-nyomon előforduló brachio extento: „kiterjesztett karral” fordulattal (a protensa ennek a „megbolondítása”, ezzel az igekötővel nem fordul elő a Vulgatában). Izaiás az ádventi zsolozsmák folyamatos olvasmánya, de szorosabb perikopális kapcsolat itt nem mutatható ki. Figyelemreméltó, hogy a prófécia folytatása a gabonáról szól (si dedero triticum tuum ultra cibum inimicis suis: „nem adom többé a te búzádat eleségül a te ellenségeidnek”), és a 3. tagban említett hajósok története Miklós gabonacsodájával folytatódik, így az elhallgatott búza-motívum afféle tertium comparationis a legenda és a bibliai hely között. Az időben közeli ádvent első vasárnapi áldásokból kerülhetett ide az in tremendo tuo examine: „a te rettenetes vizsgálatodkor”, amely az 1–2. áldásban is szerepelt, közvetítésükkel pedig Nagy Szent Gergelyre megy vissza (ld. ott). Végül a BS szóhasználati jellegzetessége az inspiratio: „ihletés” említése, amely a gyűjteményben további három helyen szerepel, mindig saját áldásokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése