A „REFORM REFORMJA” ÉS A NEM CÁFOLÓ CÁFOLATOK

Az előző bejegyzésben írtakat az alábbi fontos közleménnyel kell kiegészíteni, amelyet Andrea Tornielli 2009 augusztus 29-én a fenti címmel tett közzé saját blogján (olasz eredetiben itt, angol fordításban pedig itt olvasható):

„Kedves barátaim, most visszatérek annak a korábbi, augusztus 22-i bejegyzésnek a témájához, amelyet az Istentiszteleti Kongregáció plenáris ülésén megvitatott kérdéseknek szenteltem a liturgia szakralitása iránti nagyobb érzék helyreállítását illetően. Amint Önök is tudják és amint közismert, augusztus 24-én, hétfőn délután a Szentszék Sajtótermének igazgatóhelyettese, P. Ciro Benedettini (akit sokra tartok) a Vatikáni Rádió útján szóbeli nyilatkozatot tett közzé a cikkem témájával kapcsolatban. Ezeket a gondosan és alaposan megválasztott szavakat használta: «Pillanatnyilag nincsenek olyan intézményes javaslatok, amelyek a használatban levő liturgikus könyvek módosítására irányulnának.» Ez az állítólagos cáfolat körbejárt a blogokon: nem egy közülük alig leplezett elégedettséggel nyugtázta a tényt, hogy e sorok szerzőjét rajtakapták. Ráadásul a mai Osservatore Romanóban megjelent interjújában Tarcisio Bertone bíboros államtitkár is tett egy utalást a Zsinathoz képest «visszalépést» jelentő dokumentumok képzeletszőtte rekonstruálására, amely szavakat a Zenit hírügynökség rögtön az én cikkemmel hozott kapcsolatba. Szeretném elmondani Önöknek, hogy P. Benedettini cáfolatát az én cikkem helyett sokkal inkább annak számos blog általi átvétele váltotta ki (a Williamson-ügy óta a Szentszék immár folyamatosan figyelemmel kíséri a blogokat és az internetes oldalakat), amelyek küszöbön állóként adták elő a «reform reformját» és a mise hagyományosabb értelemben való módosítását. Először is a cikkemben egyáltalán nem beszéltem küszöbön álló reformokról és már elkészült dokumentumokról, a végén pedig világosan megmondtam, hogy a munkának [még csak] a kezdetéről van szó. Ez egy hosszú munka[folyamat], amely nem felülről jövő előírásokkal akarja keresztülvinni a dolgot, hanem a püspöki karok bevonásával. A Kongregáció plenáris ülésén történt szavazásról beszéltem, arról a tényről, hogy ennek eredményét Cañizares bíboros a pápa elé terjesztette, s arról a tényről, hogy tanulmányozni kezdtek — nem «a liturgikus könyvek módosítására vonatkozó intézményes javaslatokat», hanem olyan pontosabb és szigorúbb útmutatásokat, amelyek a [liturgikus] ünneplésnek a már meglevő, sőt némely esetben csak nemrég megjelent liturgikus könyvek szerinti módjára vonatkoznak. Mindezt azért mondom most el, hogy ne higgyenek azoknak, akik azt írják, hogy semmi sem történik, hogy a pápa és az Istentiszteleti Kongregáció nem gondolkodik semmin, hogy a «reform reformja» és a liturgia nagyobb szakralitásának helyreállítása csak egy rémhír, amelyet e sorok írója tett közzé. Amióta a Vatikánról tudósítok, sok hibát követtem el és [nyilván] sokat fogok még elkövetni, a kérdéses cikk azonban, higgyék el, nem tartozik ezek közé. Egyébként pedig az, hogy «pillanatnyilag» nincsenek «intézményes javaslatok» a reformról, nem cáfolja, hogy már most vannak olyan tanulmányozni kezdett javaslatok, amelyek még nem váltak «intézményessé». Elég elolvasni, amit annak idején Ratzinger bíboros írt, majd amit XVI. Benedek pápa írt a Summorum Pontificum motu proprio kísérőlevelében, hogy világossá váljék előttünk, mennyire közel áll a szívéhez ez a téma.”

A LITURGIA TERÉN A HELYZET VÁLTOZATLAN?
KIEGÉSZÍTÉS A MAGYAR KURÍR EGY HÍRADÁSÁHOZ

A Magyar Kurír tegnap rövid hírben hívta fel a figyelmet arra, hogy a Szentszék nem tervez változtatást a hatályos liturgikus könyvek tekintetében. A néhány soros közlemény P. Ciro Benedettinit, a Szentszék Sajtótermének igazgatóhelyettesét idézi, a Vatikáni Rádió német adásának hasonlóan lakonikus szövege alapján. Hogy mik is lennének ezek az állítólagos változtatások, amelyeknek tervét az egyházi szóvivő ezek szerint cáfolta, sajnos egyik sajtóorgánum sem közli: megelégszenek a tagadással, amelynek azonban konkrét tartalom nélkül nem sok értelme van. Vajon miért volt olyan fontos magyarul is közzétenni ezt a hírt, ha egyszer még azt sem lehet megtudni belőle, hogy mit NEM tervez a Szentszék? A katolikus liturgia állapotait valamelyest is ismerő olvasó itt könnyen gyanút foghat. És valóban: a hírben ugyanis éppen az a szenzáció, amit oly gondosan elhallgatni igyekszik, sőt némi utánanézéssel kiderül róla, hogy ebben a formában még csak nem is igaz. Akikben a Kurír híradása esetleg kíváncsiságot ébresztett, az alábbi összeállításból megtudhatják, mi is történt valójában.

Patrick Archbold illusztrációja
a liturgia reformjának első híreihez 2008 július 6-án (forrás)

1. Az ismert olasz Vatikán-szakértő, Andrea Tornielli egy múlt szombaton közzétett cikkében (Ratzinger riforma la messa. Basta con l’ostia sulla mano, Il Giornale 2009 augusztus 22., 19. oldal) először közölt adatokat azokról az előkészületekről, amelyekkel a Római Kúria liturgiáért felelős dikasztériuma, a közelmúltban megújult vezetésű Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció megkezdte XVI. Benedek pápa liturgikus programja, az ún. „reform reformja” gyakorlatba való átültetését. Ratzinger bíboros liturgikus munkássága évtizedek óta közismert, Magyarországon leginkább A liturgia szelleme című könyve révén, pápaként kifejtett tanításáról pedig éppen egy éve zajlott Budapesten nemzetközi konferencia. Ezek ismeretében nem meglepő, ha „a Kongregáció javaslatai teljesen összhangban vannak a XVI. Benedek pápa által még bíboros korában kifejtett gondolatokkal”. Az újdonságot ezúttal a konkrét intézkedések jelentik, továbbá maga az eljárás, amelynek keretében megfogantak. Minderről Tornielli így számol be:

„RATZINGER MEGREFORMÁLJA A MISÉT
ELÉG A KÉZBEÁLDOZÁSBÓL

Az Istentiszteleti Kongregáció zárt ülésén a prelátusok majdnem egyhangúlag egy klasszikusabb rítusra voksolnak, visszaszorítva a kreativitást és a kísérletezést

A dokumentumot április 4-én adta át XVI. Bendek pápának Antonio Cañizares Llovera spanyol bíboros, az Istentiszteleti [sic] Kongregáció prefektusa. A szöveg egy bizalmas szavazás eredménye, amelyre március 12-én, a liturgiával foglalkozó dikasztérium plenáris ülésén került sor, és az első konkrét lépést jelenti a «reform reformja» irányába, amelyet Ratzinger pápa többször is kívánatosnak tartott. A Kongregáció bíboros és püspök tagjai majdnem egyhangúlag arra szavaztak, hogy a rítusban legyen jelen jobban a szakralitás, térjen vissza az eucharisztikus imádat iránti érzék, térjen vissza a latin nyelv használata az ünneplésbe, és a misekönyv bevezető részeinek [talán a Római Misekönyv Általános Rendelkezéseinek?] átdolgozásával vessenek gátat a visszaéléseknek, az elfajult kísérletezésnek és az oda nem illő kreativitásnak. Állítólag azt is támogatták, hogy hangsúlyozni kell: a szentáldozás rendes módja a szabályok értelmében nem a kézbe, hanem a szájba való vétel. Igaz, hogy van egy különleges engedély [indultum], amely a püspöki karok kérésére lehetővé teszi a szentostya kézbe adását, ennek az áldozási módnak azonban meg kell maradnia rendkívülinek. Ratzinger pápa «liturgia-minisztere», Cañizares bíboros annak a lehetőségét is tanulmányozza, hogy miként lehetne helyreállítani a celebráns kelet felé [ad Orientem] fordulását legalább az eucharisztia konszekrációja pillanatában, amint az a reform előtt szokásban volt, amikor a pap és a hívek egyaránt a Keresztre tekintettek, s így a pap háttal állt a gyülekezetnek.”

A cikk további részében a szerző háttérinformációkkal egészíti ki ezeket az adatokat és röviden elhelyezi őket a pápa liturgikus munkásságának keretében. Cañizares bíborosnak az olasz 30Giorni magazinban megjelent interjújából idézi azt a részt, ahol az újonnan kinevezett prefektus a hagyománnyal való folytonosság és a szervesen fejlődő liturgia fontosságát hangsúlyozza — mindkét tétel a Szentatya tanításának visszatérő gondolata. Ezeket és a többit is olvashatjuk XVI. Benedek pápa liturgikus írásainak egy friss gyűjteményében, amelyet a Cantagalli kiadó jelentetett meg Davanti al Protagonista. Alle radici della liturgia címmel [= „A főszereplő előtt. A liturgia gyökereinél”, miközben a címlap-illusztráció az „első szenvedő” Krisztust is felidézi], és amelyből éppen Tornielli közölt fontos részleteket az Il Giornale előző napi számában (2009 augusztus 21., 24. oldal).

A lényeget az olasz történész-újságíró (aki XII. Piustól XVI. Benedekig minden pápáról írt könyvet, némelyikről többet is) így foglalja össze:

„Ily módon a bíborosok és püspökök által a márciusi plenáris ülésen megszavazott propositiók a szent és az imádás iránti érzékhez való visszatérést célozzák, de ugyanígy támogatják a latinul való ünneplés helyreállítását is az egyházmegyékben, legalábbis a jelesebb főünnepek alkalmával, valamint a kétnyelvű, a latin szöveget is tartalmazó misekönyvek kiadását — amint azt annak idején VI. Pál is kérte.”

2. Két nappal később, augusztus 24-én, miután Tornielli híreit az olasz és a külföldi média széles körben elterjesztette, az AGI hírügynökség olyan kommentárt tett közzé, amely szerint a szentszéki sajtóiroda pontosította ezeket a megállapításokat. Egy meg nem nevezett személy eszerint így nyilatkozott: „Al momento non esistono proposte istituzionali riguardanti una modifica dei libri liturgici in uso” — „Pillanatnyilag nincsenek olyan intézményes javaslatok, amelyek a használatban levő liturgikus könyvek módosítására irányulnának”. A Zenit hírügynökség rövidhírében ez a mondat már úgy szerepel, mint amely P. Ciro Bendettinitől, a Sala Stampa igazgatóhelyettesétől származik, azt viszont továbbra sem közli, hogy mikor és milyen alkalomból hangzott el. Ezt az ASCA hírügynökség szövegéből tudhatjuk meg, amely szerint a fenti mondatot P. Benedettini augusztus 24-én reggel szóban közölte az újságírókkal, miután tájékoztatást kapott magától az érintett kongregációtól. A tudósítás ugyanakkor hozzáteszi, hogy a sajtóban említett intézkedések azon „kölcsönös gazdagítás” irányába mutatnak, amelyeket a római rítus két formája között a pápa a Summorum Pontificum motu proprio kísérőlevelében előirányzott.
3. A hírügynökségi információk közül egyedül a Zenité tesz említést a Vatikáni Rádióról mint az információ forrásáról. S valóban, a Radio Vaticana olasz adásában 15 órakor a következő híradás hangzott el:

„Il vicedirettore della Sala Stampa Vaticana, padre Ciro Benedettini, è intervenuto questa mattina in merito alle notizie circolate di recente su alcuni siti e organi di stampa circa possibili cambiamenti in campo liturgico. «Al momento — ha affermato padre Benedettini — non esistono proposte istituzionali riguardanti una modifica dei libri liturgici attualmente in uso.»”

„A Vatikáni Sajtóterem igazgatóhelyettese, P. Ciro Benedettini ma reggel nyilatkozott az utóbbi időben egyes honlapokon és sajtótermékekben elterjedt híradásokról, amelyek lehetséges változásokról szólnak a liturgia terén. «Pillanatnyilag — jelentette ki P. Benedettini — nincsenek olyan intézményes javaslatok, amelyek a használatban levő liturgikus könyvek módosítására irányulnának.»”

Ehhez képest a német adásban ugyanez a hír 14.23-kor (tehát még az olasz változat megjelenése előtt, attól függetlenül) ebben a formában jelent meg:

„Im Augenblick gibt es keine Pläne für Änderungen der liturgischen Bücher, die zurzeit verwendet werden. Das gab der Vizedirektor des vatikanischen Pressesaals, Pater Ciro Benedettini, an diesem Montag bekannt. Damit weist er Spekulationen von italienischen Medien zurück, die am Wochenende über angebliche Reformen der gegenwärtigen Liturgiepraxis sprachen.”

„Pillanatnyilag semmilyen tervek nincsenek a jelenleg használatban levő liturgikus könyvek módosítására. Ezt nyilatkozta ma, hétfőn a Vatikáni Sajtóterem igazgatóhelyettese, P. Ciro Benedettini. Ezzel visszautasítja az olasz média spekulációit, amelyek a hétvégén a jelenlegi liturgikus gyakorlat állítólagos reformjait emlegették.”

4. Augusztus 25-én John Tavis, az amerikai Catholic News Service újságírója mindezt további figyelemreméltó információkkal egészítette ki. Vatikáni források úgy tájékoztatták a szerzőt, hogy a kongregáció nem egy konkrét liturgikus változtatási programra tett javaslatot, hanem egyszerűen csak továbbította a pápának azokat a megfontolásokat, amelyek az eucharisztikus imádásról szóló plenáris ülés folyamán merültek fel. A meg nem nevezett forrás szerint a celebráció iránya nem szerepelt az ülés témái között. Ugyanakkor az egyik forrás elismerte: lehetséges, hogy a kongregáció egyes tagjai az említettekhez hozzátettek további megfontolásokat is más kérdésekről, ezek azonban semmi esetre sem voltak formális javaslatok.

5. Végül augusztus 27-én, 10.13-kor a Magyar Kurír is beszámolt P. Benedettini nyilatkozatáról, amelyet a szövegszerű egyezések miatt minden bizonnyal a Vatikáni Rádió német adásától vett át, nem pedig az olasz változatból fordított, ráadásul háttérinformációkkal sem egészített ki, ahogyan azt a többi hírügynökség különböző mértékben tette. A forrás megválasztása sajnos nem mondható szerencsésnek, mivel a német hírt az eredetihez képest több olyan pontatlanság jellemzi, amely egy ilyen rövid szöveg üzenetét lényegesen módosíthatja. Ezek a következők:

a) A legsúlyosabb, hogy P. Benedettini eredeti szavaiból (proposte istituzionali = „intézményes javaslatok”) elhagyja a jelzőt és a szakkifejezést is megváltoztatja (Pläne = „tervek”). Márpedig egyáltalán nem mindegy, hogy hivatalos formába öntött előterjesztésekről vagy még az előkészítés korai szakaszában levő javaslatokról, vagyis puszta tervekről van-e szó. A szentszéki sajtószóvivő csak az előbbit tagadta, az utóbbit nem, s a 4. pontban idézett névtelen vatikáni források is arra utalnak, hogy ilyen javaslatok igenis felmerülhettek.

b) P. Benedettini nem használta a „spekuláció” és az „állítólagos” szavakat, vagyis nem sugallta azt, hogy Tornielli információi tényszerűen megalapozatlanok volnának. Pusztán a minősítésüket pontosította: amit az olasz újságíró hivatalos előterjesztésként írt le, amelyet ráadásul a pápa is jóváhagyott volna, szavai alapján az legföljebb „nem intézményes javaslatnak” tekinthető, hiszen „intézményes javaslatok”, mint mondta, „nincsenek” — legalábbis „pillanatnyilag”.

c) Végül az a tény is, hogy P. Benedettini „cáfolata” ebben a változatban rögtön a bekezdés elején szerepel, arra utal, hogy a német szerkesztők a hírt erőteljesebb üzenetként kívánták megfogalmazni, mint a semlegesebb felépítésű olasz változat szerzői.

A Magyar Kurír rendszeresen vesz át úgy híreket a Vatikáni Rádiótól, hogy sem a tartalmukat nem ellenőrzi, sem a hátterüket nem tárja a magyar olvasók elé — valószínűleg azért, mert teljesen megbízhatónak tartja őket, kiegészítésükre pedig nincs igénye (esetleg kapacitása?). Ez a tiszteletteljes és visszafogott hozzáállás azzal az előnnyel jár, hogy a hazai katolikus hírügynökség gyorsan és hatékonyan tudja továbbítani — általában fordítás és/vagy kivonatolás útján — mindazt, amit a külföldi források megírnak. Időnként azonban, különösen az olyan kényes témák esetén, amelyek megítélésében nemcsak a Vatikáni Rádió munkatársai, hanem egyenesen a Szentszék számos hivatalnoka sincs teljes összhangban XVI. Benedek pápával, ez a módszer kifejezetten káros. A Vatikán köztudomásúlag nem monolit struktúra, hanem — világi megfelelőihez hasonlóan — igen sokrétű, így többek között pártokra, frakciókra, irányzatokra is tagolódó embercsoport, amelynek működésében az Egyház és a pápa feltétlen szolgálata mellett a bürokratikus eliteknek a szervezetszociológiából jól ismert sajátos szempontjai is megjelennek. Aki egy kicsit is tájékozott a Római Kúria világában, tudja, hogy a Szentatya hiteles hangját (hogy „szándékról” most ne is beszéljünk) ebben a környezetben néha igen nehéz meghallani, s talán éppen ezért kényszerül rá az Apostoli Palota, hogy fokozottan éljen a kiszivárogtatás eszközével.

A Magyar Kurír szerkesztői bizonyára nem tudták, hogy a P. Benedettini által sietve tagadott hírt ezúttal az az Andrea Tornielli röppentette föl, aki nemcsak a legmegbízhatóbb Vatikán-szakértők egyike, hanem egyenesen a pápai lakosztály világi szócsöve, a szentszéki kiszivárogtatások rendes csatornája. Tornielli az elmúlt években számos alkalommal tett közzé hosszabb-rövidebb távú prognózisokat prelátusok és vatikáni hivatalnokok kinevezéséről, amelyek utólag tökéletesen megbízhatónak bizonyultak. Cikkeit és elemzéseit, amelyekben gyakran foglalkozik a liturgiával, a Szentatya tanításának és szellemiségének mély ismerete és hűséges követése jellemzi. A pápa környezetéhez való közelsége miatt egyházi média-körökben „udvari írnoknak” (court scribe) is nevezik, nemrég pedig még az is felmerült, hogy P. Lombardi esetleges távozása után ő lesz a Szentszék új sajtószóvivője (vagyis P. Bendettini főnöke).

Ilyen körülmények között gyakorlatilag teljesen elképzelhetetlen, hogy Tornielli írása légből kapott lett volna. A cikk hitelét a szerző személye mellett számos konkrét adat erősíti meg: egyrészt a tervezett intézkedések rendkívül pontos és a pápa közismert szándékaival egybevágó megfogalmazása, másrészt a két dátum, 2009 március 12. és április 4. Ami az utóbbit illeti, ezen a napon maga a Szentszék Sajtóterme tette közzé, hogy Őszentsége kihallgatáson fogadta az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusát. Az ilyen találkozások témája természetesen nem publikus, ezért nem is szokott szerepelni az aznapi híranyagban. Bizonyára komoly oka lehet annak, hogy közel öt hónap múlva Tornielli mégis engedélyt kapott rá, hogy nyilvánosságra hozza. Az ugyanis aligha kétséges, hogy a szerző összes eddigi kiszivárogtatásához hasonlóan ez is az érintettek engedélyével történt. A probléma inkább abban áll, hogy ha ezeket az információkat egyszer a legmagasabb szinten alkalmasnak tartották a kiszivárogtatásra, miért kellett őket alacsonyabb (szóvivői) szinten félig-meddig visszavonni. Valószínű, hogy ezúttal is a vatikáni körökben egy ideje szokásos húzd meg—ereszd meg játékról van szó, amelyben most — sajnos — a liturgia ügye húzta a rövidebbet. Maga Tornielli azonban továbbra is kitart az általa közöltek valósága mellett, s a szentszéki reakciót annak megerősítéseként értelmezi, hogy a felsorolt tervek „egyelőre még nem hivatalosak”.



Végül egy megjegyzés a Kurír-cikk címéről: Nem várható változás a liturgiában (a német eredetiben: Vatikan: Keine Änderung der Liturgie). Ez a megfogalmazás egyes olvasókban talán Erich Maria Remarque ismert regényének címét idézi fel: Nyugaton a helyzet változatlan (a német eredetiben: Im Westen nichts Neues). A magyar címek hasonlóságán túl azonban a fentiek alapján egy mélyebb párhuzam is megfigyelhető. A hivatalos katonai jelentés álságos szavai ugyanis, amelyeket Remarque címül választott, ugyanúgy hadilábon állnak a valósággal, mint a Vatikáni Rádió német híradása, amely — az összes beszámoló közül egyedüliként — ügyesen mellőzi a kérdés kulcsának bizonyuló „intézményes” jelzőt. A német szerkesztőség részéről egyébként nem ez volt az első alkalom, amikor nem sikerült elég egyértelműen megjeleníteniük a Szentszék hivatalos álláspontját. Az efféle kétes hatású nyilatkozatok csak tovább erősítik a Szentatya amúgy is erős vatikáni ellenzékét, amely a status quo megőrzését nemcsak ideológiai alapon szorgalmazza. Ahogyan egykor megvoltak azok, akiknek komoly gyakorlati érdeke fűződött az emberek millióit elnyelő állóháború fenntartásához a nyugati fronton, úgy ma is vannak, akik hasonló okokból szeretnék, ha az elmúlt évtizedek rombolásaitól leginkább sújtott liturgia terén a helyzet továbbra is változatlan maradna. Velük szemben mégis egyre többen vannak, akik úgy érzik magukat, mint ezen a képen, amely a münsteri dómban készült egy világháborúval később. Számukra az Andrea Tornielli által vázolt reformok a remény egy új forrását jelenthetik.

R.Z.

NYILVÁNOS SZENTMISE MISKOLCON A RÉGI RÍTUS SZERINT

2009. szeptember 12-én, a Boldogságos Szűz Mária Szent Nevének ünnepén, szombaton délelőtt 11 órai kezdettel hagyományos római rítusú szentmisét celebrál P. Kovács Ervin Gellért a CLSMA szolgálatával Miskolcon, a minorita testvérek Nagyboldogasszony-plebániatemplomában a konventuális ferencesek nagy alakja, Kelemen Didák boldoggáavatásáért. Magyarország egyik legnépesebb városában hosszú idő óta ez lesz az első nyilvános szentmise a régibb szertartás szerint, amelyet remélhetőleg idővel továbbiak is követnek. Az alkalomra a házfőnök úr támogatásával kerül sor (sőt eredetileg a másnapi, vasárnapi nagymise lett nekünk fölajánlva). A hír megtalálható a Hírportán és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége miskolci szervezetének honlapján is (ez utóbbi a napokban rövid ismertetővel bővül).

HELYSZÍN- ÉS IDŐPONTVÁLTOZÁS

2009. augusztus 30-án, a pünkösd utáni 13. vasárnap - tanévnyitó miatt - a szokásos szentmise a Belvárosi Főplebániatemplomban elmarad. Helyette a Belvárosi Szent Mihály-templomban (Angolkisasszonyok) lesz megtartva este fél 6 órai kezdettel.

SZENT ISTVÁN KIRÁLY SZARKOFÁGJA ÉS A MENNYBEVÉTEL

Szent István király székesfehérvári szarkofágja minden bizonnyal 1083-ban, a szentté avatás alkalmából készült. A római szarkofágból átfaragott kő sírláda fő ábrázolását rövid oldalán találjuk: egy angyal emeli a halott lelkét a magasba. A téma a maga korában újszerű volt és – amint erre Kádár Zoltán, majd Bogyay Tamás rámutatott – egy korabeli bizánci koimésis-ábrázolás (Mária elszenderülése, lelkének mennybevitele) nyújtotta hozzá az ikonográfiai előképet.


Hasonló lehetett a párizsi Cluny Múzeum elefántcsont-táblaképéhez (késő X. század vagy XI. század eleje), amely az Istenszülő elszenderülését ábrázolja. A képmező jobb felső sarkában egy angyal viszi a Szűz pólyás kisgyermekként megjelenített lelkét az égbe, a halotti antifóna szövegének megfelelően: In paradisum deducant te Angeli: et cum Lazaro quondam paupere vitam habeas sempiternam. (A paradicsomba vezessenek téged az angyalok, és az egykor szegény Lázárral legyen neked örök életed!) Az ábrázolás annak is megfelelhet, amit Hartvik püspök mond Szent István haláláról:


„Közelgett éppen a jeles ünnep, ugyanazon Örökszűz Mária Mennybevitelének az angyalok és az emberek előtt nevezetes napja; nagyobb irgalom reményét remélte, ha e nap örömei közt bomlana fel teste, ezt külön könyörgésekkel kérte; sóhajtozás s könnyek árán el is nyerte. Eljött hát az az áldott nap, melyet halála csakhamar még áldottabbá tett; körben állt a papság s a püspök atyák, az ispánok vezérlő kara s tömegestül a szolgák; középen feküdt a király, Isten kedveltje, a lelki szentség kenetét felvette, mi Urunk Jézus Krisztus testének-vérének útravalójával felüdített szent lelkét (…) az Örökszűz s a szent angyalok kezébe letette, hogy az el nem múló égi boldogság nyugalmára vezessék.”

N.E.

SZENT ISTVÁN-NAPI
ÉNEKES SZENTMISE

2009. augusztus 20-án, csütörtökön, Szent István király és hitvalló ünnepén reggel háromnegyed 9 órakor kezdődik az énekes szentmise a Belvárosi Főplebániatemplomban.

CHORALIS CONSTANTINUS 500 (holnap újra)

A pünkösd utáni 16. vasárnapon, augusztus 16-án ezúttal az alábbi földolgozásokban szólaltatja meg a nap liturgikus énekeit Kovács Ágnes, Pászti Károly, Kalmanovits Zoltán és Demjén András (Corvina Consort):

Motetta — Anon.: Laudáte púeri Dóminum
Asperges (gregorián)
Introitus — Heinrich Isaac: Deus in loco (Choralis Constantinus I.)
Kyrie — Heinrich Isaac: XX. Missa de Confessoribus
Gloria — Heinrich Isaac: XX. Missa de Confessoribus
Graduale — In Deo sperávit (Graduale Pataviense, fol. 45v)
Alleluia — Heinrich Isaac: Dómine Deus salútis meæ (Choralis Constantinus I.)
Motetta — Anon.: Qui credit in Fílium
Credo (ambrozián)
Offertorium — Exaltábo te Dómine (Graduale Pataviense, fol. 27v)
Motetta — Ludwig Senfl: Beáti omnes (II)
Sanctus — Heinrich Isaac: XX. Missa de Confessoribus
Agnus Dei — Heinrich Isaac: XX. Missa de Confessoribus
Communio — Heinrich Isaac: Honóra Dóminum (Choralis Constantinus I.)
Exitus — Antoine Brumel: Sicut lílium inter spinas

A sorozat eddigi történetéről itt olvasható összefoglalás.

KERESZTELŐ A FÓTI NAGYTEMPLOMBAN

Örömmel hirdetjük, hogy a fóti Nagytemplomban hagyományos szertartású keresztelő lesz 2009. augusztus 23-án, déli 12 órakor. A keresztelőn a család érintettsége miatt, akiknek hozzájárulásával a hírt is közöljük, a Templomos Lovagrend hivatalosan is megjelenik. A lelki és személyes vonatkozásokon túl örvendetes, hogy az ősi liturgikus formák egyre inkább az élet szerves részévé válnak Magyarországon, és a szentmise, illetve a zsolozsma végzése mellett egyre gyakrabban kerül sor a szentségek-szentelmények kiszolgáltatására ezen a módon.

LITURGIKUS TANFOLYAM KECSKEMÉTEN

A Kecskeméti Piarista Iskolához és Plebániához kötődő Liturgikus Kör Talmácsi József irányításával a közelmúltban (augusztus 3-7.) tanfolyamot szervezett a régi római rítus megismertetésére. A tanfolyam helyszíne a kecskeméti piarista rendház és templom volt, a házfőnök és a plebános úr nagyvonalúan látta vendégül a résztvevőket. Dél körül mindennap volt hagyományos szertartású mise, amelyet az első három alkalommal Ft. Alácsi Ervin János, majd kétszer P. Galaczi Tibor SchP, a piarista gimnázium tavaly szentelt, magyar-angol-hittan szakos paptanára celebrált. A résztvevők a délelőtti szekciókban készültek föl, délutánonként ministránsfoglalkozásokon vettek részt. Az egyes napokat - vacsora előtt - előadás zárta, előadók voltak Alácsi Ervin János, Acél Zsolt SchP, Telek Péter Pál és Talmácsi József. Az énekesekkel Katonáné Szabó Judit, a ministránsokkal Talmácsi József foglalkozott. A közös zsolozsma a laudes és a kompletórium közös végzésére terjedt ki, a Szent Ágoston Liturgikus Megújulási Mozgalom által kiadott könyvek szerint. A tanfolyam végére a kecskeméti közösség képes volt önerőből megvalósítani a hagyományos szertartású énekelt mise ünnepibb formáját.

A tanfolyam természetesen nem csupán ismeretterjesztő célt szolgált. A plebános úr ugyanis lehetővé tette, hogy ősztől Kecskeméten is megkezdődjék a régi rítusú, nyilvános szentmisék havonkénti celebrálása. A szervezők úgy döntöttek, hogy az egyébként is zsúfolt vasárnapi miseidőpontok szaporítása helyett minden hónapban egy hétköznapra eső, jelesebb ünnepet választanak ki, hiszen az eddigi tapasztalat szerint a hétköznapi misék is igen látogatottak, és a gimnázium diákjainak érdeklődésére is lehet számítani. A szentmisét egyelőre háromfős asszisztenciával, mindig énekelt formában tervezik végezni. Az első alkalomra szeptember 14-én, hétfőn este fél 7 órakor, Szent Kereszt Fölmagasztalása ünnepén fog sor kerülni. Istennek legyen érte hála!

További képek a tanfolyamról

HAGYOMÁNYOS RÍTUSÚ SZENTMISE A TIZEDIK
GÖDÖLLŐI SZKÓLATÁBORBAN

Mint pontosan egy évvel ezelőtt, holnap, augusztus 13-án ismét a hagyományos római rítus szerint ünneplik a szentmisét a X. Gödöllői Szkólatábor résztvevői a gödöllői Kastélytemplomban, este 6 órai kezdettel. A szertartáson a táborban érintett gyermekek és fiatalok végzik az énekes szolgálatot.

RÉGI RÍTUSÚ MISE BAROKK ZENÉVEL
A BÖRZSÖNY BAROKK NAPOKON

A VI. Börzsöny Barokk Napok régizenei fesztivál keretében 2009. augusztus 27-én, csütörtökön délelőtt 11 órakor régi rítusú ünnepélyes szentmisére kerül sor Vácott, a Piarista Templomban, amelyen a kiváló barokk komponista, Antonio Lotti B-dúr miséje és más barokk zeneművek hangoznak el neves zenészek közreműködésével.

A szentmisét ünnepélyes (sollemnis) formában celebrálja főtisztelendő Kovács Ervin Gellért premontrei áldozópap. A sollemnis miseformában a celebráns papnak diákonus és szubdiákonus segédkezik, ezért a köznyelvben régen "hárompapos" misének nevezték. Ilyen szentmisére Vácott a liturgikus reform óta nem került sor. A Piarista Templom gyönyörű, velencei tükör-üveg főoltárán bemutatott szentmise a csodálatos barokk zenével - a szervezők szándéka szerint - egyfajta lelki középpontja kíván lenni a Börzsöny Barokk Napok fesztiválnak. Az augusztus 27-i időpont különösen alkalmas a Piarista templomban tartott régi rítusú miséhez, mivel a régi egyházi naptár szerint - amelyhez a régi rítus igazodik - ezen a napon van Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítójának ünnepe.

A barokk egyházzenei műveket ennek az ünnepnek a gregorián miseénekei (ún. propriuma) teszik teljessé. A szentmise zenei szolgálatát a fesztivál résztvevőiből alakult alkalmi együttes látja el Bubnó Tamás egyházzenész, énekművész, karnagy vezetésével. Ez a szentmise kívánja továbbá pótolni a júliusban és augusztusban a Karolina-kápolnában elmaradt szokásos régi rítusú szentmiséket is, amelyeket természetesen - ahogy korábban jeleztünk - szeptembertől folytatni fogunk. A fesztivál honlapja a http://www.borzsonybarokk.hu/ címen érhető el, amelyen további részletek olvashatók a szentmiséről. Szeretettel várjuk az eseményre a kedves híveket és érdeklődőket!

Forrás: http://sites.google.com/site/missalatinavaciensis/

A HAGYOMÁNYOS RÍTUSSAL ISMERKEDETT
A DON BOSCO IFJÚSÁGI ÉNEK- ÉS ZENEKAR

A budapesti Egyetemi Templom Don Bosco Ifjúsági Ének- és Zenekara a római rítus hagyományos formájával való megismerkedés szándékával meghívást adott a CLSMA tagjainak nyári ének- és zenekari táborába, Péliföldszentkeresztre. A liturgiát, és kiemelkedően az egyházzenei tradíció alapjait megismertető előadásra és beszélgetésre, valamint a szentmiseáldozat hagyományos formában történő bemutatására a tábor hetében, augusztus 6-án, Urunk Színeváltozásának ünnepén került sor az ősi kegyhelyen.

A Legszentebb Áldozatot P. Kovács Ervin Gellért OPraem mutatta be a kegytemplomban 18 órai kezdettel. A missa cantata egyházzenei szolgálatát a Don Bosco Ének- és Zenekar tagjai adták Várföldi László irányításával.

A főváros V. kerületében lévő Kisboldogasszony-templom (ismert nevén az ún. Egyetemi Templom) országszerte és a határon túl is ismert Don Bosco Ifjúsági Ének- és Zenekara 1975-ös megalakulása óta mára több mint 100 tagot számlál; a kórus tagjaiból alakult zenekar létszáma jelenleg 35 fő. Általános iskolásoktól az egyetemet végzett felnőtt ifjúságig mindenféle korosztály megtalálható az énekkarban. Az ének- és zenekart az alapító karnagy, Dauner János szalézi szerzetespap egyik tanítványa, ifj. Benyus Sándor vezeti, aki jelenleg a Váci Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója. Munkáját nagyban segíti Bakonyiné Marton Katalin, az együttes kórusvezetője.
Az alapítók elsőrendű célja a fiatalok vallási és erkölcsi nevelése, a szent zenén keresztül Isten dicsőítése és a vidéki kirándulások alkalmával e zene terjesztése.
A Don Bosco Ének- és Zenekar érdeklődése nem korlátozódik egyetlen korra vagy műfajra, hanem felöleli az egyházi év ünnepköreit és az európai zenetörténet széles skáláját. Repertoárjukon kb. 120-140 mű szerepel. A zenekar önálló zenekari műveket is játszik. Az elmúlt évek során a kórusnak lehetősége nyílt több CD felvétel készítésére is.
A népes tagság közösségi élete bővelkedik a testi és lelki felüdülést szolgáló különféle programokban: az egyházi évet végigkísérő, a Központi Szeminárium életét kiemelkedő figyelemmel szolgáló liturgikus zenei szolgálat, valamint az időszakhoz illeszkedő koncertezés, különféle vendégszereplésekkel, találkozókon való részvétellel egészül ki.
A lelki programok mellett a szabadidő tartalmas eltöltését is szem előtt tartják. Ezt szolgálta többek között a kikapcsolódásra és intenzív munkára is alkalmas, nyári ének- és zenekari tábor Péliföldszentkereszten.

F.D.

MISEFÖLVÉTEL AZ INTERNETEN

A Gloria TV jóvoltából immár az interneten is megtekinthető P. Barsi Balázs OFM június 14-i hagyományos rítusú szentmiséjének televíziós fölvétele: http://hu.gloria.tv/?media=30596.


POST SCRIPTUM 1 (2011 szeptember):

Barsi Balázs atyának a sümegcsehi Newman-templomban bemutatott, régi rítusú szentmiséjének felvétele időközben lekerült a Gloria.tv videómegosztóról, 2011 szeptemberétől azonban jó felbontásban, helyes képaránnyal, hozzászólási lehetőséggel, valamint a hozzá tartozó magyarázó riport vágatlan formájával az alábbi oldalon érhető el: http://metanoia.hu/tridenti_mise.


POST SCRIPTUM 2 (2012 augusztus):

Úgy tűnik, ez a misefölvétel lassan olyan kalandos utat kezd bejárni, mint maga a hagyományos római liturgia, amelyet ábrázol. Az előbbi Post Scriptumot nagyjából egy évvel később azzal kell korrigálnunk, hogy a metanoia.hu honlapra föltett misefölvétel ott többé nem található meg, közben azonban ebban a formájában (jobb minőség, helyes képarány) visszakerült a Gloria.tv-re, s ugyanígy járt Balázs atya teljes interjúja is. A két videoanyag tehát pillanatnyilag az alábbi helyeken érhető el:

Barsi Balázs atya 2009 június 14-i régi rítusú szentmiséje
http://gloria.tv/?media=291237

Barsi Balázs atyának a szentmise után adott interjúja
http://gloria.tv/?media=281476

KÖZLEMÉNY

Némelyek nehezményezték, hogy a múlt vasárnapi Haydn-misén a zenekar (a templom barokk szakaszának és karzatának felújítása miatt) a szentélyben helyezkedett el, ráadásul a zenekari tagok öltözete sem mindig felelt meg az illendőségnek. Habár az Oltáriszentség az ilyen esetekre vonatkozó hatályos rendelkezések értelmében nem volt a szentélyben, a kényszer szülte kompromisszum nem volt megfontolt és nem készítette elő kellő egyeztetés. A káptalan nevében elnézést kérünk mindazoktól, akiket akaratlanul is megbotránkoztattunk, és hangsúlyozzuk, hogy az alkalmazott megoldást a liturgia szentségétől és térbeli logikájától idegennek tartjuk és a jövőben kerülni kívánjuk.

NAGYBOLDOGASSZONY-NAPI SZENTMISE

2009. augusztus 15-én, szombaton, a Boldogságos Szűz Mária Mennybevételének ünnepén a Gellérthegyi Pálos Sziklatemplom Szent István-kápolnájában tartjuk az énekes szentmisét este fél 7 órai kezdettel.