A LITURGIA TERÉN A HELYZET VÁLTOZATLAN?
KIEGÉSZÍTÉS A MAGYAR KURÍR EGY HÍRADÁSÁHOZ

A Magyar Kurír tegnap rövid hírben hívta fel a figyelmet arra, hogy a Szentszék nem tervez változtatást a hatályos liturgikus könyvek tekintetében. A néhány soros közlemény P. Ciro Benedettinit, a Szentszék Sajtótermének igazgatóhelyettesét idézi, a Vatikáni Rádió német adásának hasonlóan lakonikus szövege alapján. Hogy mik is lennének ezek az állítólagos változtatások, amelyeknek tervét az egyházi szóvivő ezek szerint cáfolta, sajnos egyik sajtóorgánum sem közli: megelégszenek a tagadással, amelynek azonban konkrét tartalom nélkül nem sok értelme van. Vajon miért volt olyan fontos magyarul is közzétenni ezt a hírt, ha egyszer még azt sem lehet megtudni belőle, hogy mit NEM tervez a Szentszék? A katolikus liturgia állapotait valamelyest is ismerő olvasó itt könnyen gyanút foghat. És valóban: a hírben ugyanis éppen az a szenzáció, amit oly gondosan elhallgatni igyekszik, sőt némi utánanézéssel kiderül róla, hogy ebben a formában még csak nem is igaz. Akikben a Kurír híradása esetleg kíváncsiságot ébresztett, az alábbi összeállításból megtudhatják, mi is történt valójában.

Patrick Archbold illusztrációja
a liturgia reformjának első híreihez 2008 július 6-án (forrás)

1. Az ismert olasz Vatikán-szakértő, Andrea Tornielli egy múlt szombaton közzétett cikkében (Ratzinger riforma la messa. Basta con l’ostia sulla mano, Il Giornale 2009 augusztus 22., 19. oldal) először közölt adatokat azokról az előkészületekről, amelyekkel a Római Kúria liturgiáért felelős dikasztériuma, a közelmúltban megújult vezetésű Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció megkezdte XVI. Benedek pápa liturgikus programja, az ún. „reform reformja” gyakorlatba való átültetését. Ratzinger bíboros liturgikus munkássága évtizedek óta közismert, Magyarországon leginkább A liturgia szelleme című könyve révén, pápaként kifejtett tanításáról pedig éppen egy éve zajlott Budapesten nemzetközi konferencia. Ezek ismeretében nem meglepő, ha „a Kongregáció javaslatai teljesen összhangban vannak a XVI. Benedek pápa által még bíboros korában kifejtett gondolatokkal”. Az újdonságot ezúttal a konkrét intézkedések jelentik, továbbá maga az eljárás, amelynek keretében megfogantak. Minderről Tornielli így számol be:

„RATZINGER MEGREFORMÁLJA A MISÉT
ELÉG A KÉZBEÁLDOZÁSBÓL

Az Istentiszteleti Kongregáció zárt ülésén a prelátusok majdnem egyhangúlag egy klasszikusabb rítusra voksolnak, visszaszorítva a kreativitást és a kísérletezést

A dokumentumot április 4-én adta át XVI. Bendek pápának Antonio Cañizares Llovera spanyol bíboros, az Istentiszteleti [sic] Kongregáció prefektusa. A szöveg egy bizalmas szavazás eredménye, amelyre március 12-én, a liturgiával foglalkozó dikasztérium plenáris ülésén került sor, és az első konkrét lépést jelenti a «reform reformja» irányába, amelyet Ratzinger pápa többször is kívánatosnak tartott. A Kongregáció bíboros és püspök tagjai majdnem egyhangúlag arra szavaztak, hogy a rítusban legyen jelen jobban a szakralitás, térjen vissza az eucharisztikus imádat iránti érzék, térjen vissza a latin nyelv használata az ünneplésbe, és a misekönyv bevezető részeinek [talán a Római Misekönyv Általános Rendelkezéseinek?] átdolgozásával vessenek gátat a visszaéléseknek, az elfajult kísérletezésnek és az oda nem illő kreativitásnak. Állítólag azt is támogatták, hogy hangsúlyozni kell: a szentáldozás rendes módja a szabályok értelmében nem a kézbe, hanem a szájba való vétel. Igaz, hogy van egy különleges engedély [indultum], amely a püspöki karok kérésére lehetővé teszi a szentostya kézbe adását, ennek az áldozási módnak azonban meg kell maradnia rendkívülinek. Ratzinger pápa «liturgia-minisztere», Cañizares bíboros annak a lehetőségét is tanulmányozza, hogy miként lehetne helyreállítani a celebráns kelet felé [ad Orientem] fordulását legalább az eucharisztia konszekrációja pillanatában, amint az a reform előtt szokásban volt, amikor a pap és a hívek egyaránt a Keresztre tekintettek, s így a pap háttal állt a gyülekezetnek.”

A cikk további részében a szerző háttérinformációkkal egészíti ki ezeket az adatokat és röviden elhelyezi őket a pápa liturgikus munkásságának keretében. Cañizares bíborosnak az olasz 30Giorni magazinban megjelent interjújából idézi azt a részt, ahol az újonnan kinevezett prefektus a hagyománnyal való folytonosság és a szervesen fejlődő liturgia fontosságát hangsúlyozza — mindkét tétel a Szentatya tanításának visszatérő gondolata. Ezeket és a többit is olvashatjuk XVI. Benedek pápa liturgikus írásainak egy friss gyűjteményében, amelyet a Cantagalli kiadó jelentetett meg Davanti al Protagonista. Alle radici della liturgia címmel [= „A főszereplő előtt. A liturgia gyökereinél”, miközben a címlap-illusztráció az „első szenvedő” Krisztust is felidézi], és amelyből éppen Tornielli közölt fontos részleteket az Il Giornale előző napi számában (2009 augusztus 21., 24. oldal).

A lényeget az olasz történész-újságíró (aki XII. Piustól XVI. Benedekig minden pápáról írt könyvet, némelyikről többet is) így foglalja össze:

„Ily módon a bíborosok és püspökök által a márciusi plenáris ülésen megszavazott propositiók a szent és az imádás iránti érzékhez való visszatérést célozzák, de ugyanígy támogatják a latinul való ünneplés helyreállítását is az egyházmegyékben, legalábbis a jelesebb főünnepek alkalmával, valamint a kétnyelvű, a latin szöveget is tartalmazó misekönyvek kiadását — amint azt annak idején VI. Pál is kérte.”

2. Két nappal később, augusztus 24-én, miután Tornielli híreit az olasz és a külföldi média széles körben elterjesztette, az AGI hírügynökség olyan kommentárt tett közzé, amely szerint a szentszéki sajtóiroda pontosította ezeket a megállapításokat. Egy meg nem nevezett személy eszerint így nyilatkozott: „Al momento non esistono proposte istituzionali riguardanti una modifica dei libri liturgici in uso” — „Pillanatnyilag nincsenek olyan intézményes javaslatok, amelyek a használatban levő liturgikus könyvek módosítására irányulnának”. A Zenit hírügynökség rövidhírében ez a mondat már úgy szerepel, mint amely P. Ciro Bendettinitől, a Sala Stampa igazgatóhelyettesétől származik, azt viszont továbbra sem közli, hogy mikor és milyen alkalomból hangzott el. Ezt az ASCA hírügynökség szövegéből tudhatjuk meg, amely szerint a fenti mondatot P. Benedettini augusztus 24-én reggel szóban közölte az újságírókkal, miután tájékoztatást kapott magától az érintett kongregációtól. A tudósítás ugyanakkor hozzáteszi, hogy a sajtóban említett intézkedések azon „kölcsönös gazdagítás” irányába mutatnak, amelyeket a római rítus két formája között a pápa a Summorum Pontificum motu proprio kísérőlevelében előirányzott.
3. A hírügynökségi információk közül egyedül a Zenité tesz említést a Vatikáni Rádióról mint az információ forrásáról. S valóban, a Radio Vaticana olasz adásában 15 órakor a következő híradás hangzott el:

„Il vicedirettore della Sala Stampa Vaticana, padre Ciro Benedettini, è intervenuto questa mattina in merito alle notizie circolate di recente su alcuni siti e organi di stampa circa possibili cambiamenti in campo liturgico. «Al momento — ha affermato padre Benedettini — non esistono proposte istituzionali riguardanti una modifica dei libri liturgici attualmente in uso.»”

„A Vatikáni Sajtóterem igazgatóhelyettese, P. Ciro Benedettini ma reggel nyilatkozott az utóbbi időben egyes honlapokon és sajtótermékekben elterjedt híradásokról, amelyek lehetséges változásokról szólnak a liturgia terén. «Pillanatnyilag — jelentette ki P. Benedettini — nincsenek olyan intézményes javaslatok, amelyek a használatban levő liturgikus könyvek módosítására irányulnának.»”

Ehhez képest a német adásban ugyanez a hír 14.23-kor (tehát még az olasz változat megjelenése előtt, attól függetlenül) ebben a formában jelent meg:

„Im Augenblick gibt es keine Pläne für Änderungen der liturgischen Bücher, die zurzeit verwendet werden. Das gab der Vizedirektor des vatikanischen Pressesaals, Pater Ciro Benedettini, an diesem Montag bekannt. Damit weist er Spekulationen von italienischen Medien zurück, die am Wochenende über angebliche Reformen der gegenwärtigen Liturgiepraxis sprachen.”

„Pillanatnyilag semmilyen tervek nincsenek a jelenleg használatban levő liturgikus könyvek módosítására. Ezt nyilatkozta ma, hétfőn a Vatikáni Sajtóterem igazgatóhelyettese, P. Ciro Benedettini. Ezzel visszautasítja az olasz média spekulációit, amelyek a hétvégén a jelenlegi liturgikus gyakorlat állítólagos reformjait emlegették.”

4. Augusztus 25-én John Tavis, az amerikai Catholic News Service újságírója mindezt további figyelemreméltó információkkal egészítette ki. Vatikáni források úgy tájékoztatták a szerzőt, hogy a kongregáció nem egy konkrét liturgikus változtatási programra tett javaslatot, hanem egyszerűen csak továbbította a pápának azokat a megfontolásokat, amelyek az eucharisztikus imádásról szóló plenáris ülés folyamán merültek fel. A meg nem nevezett forrás szerint a celebráció iránya nem szerepelt az ülés témái között. Ugyanakkor az egyik forrás elismerte: lehetséges, hogy a kongregáció egyes tagjai az említettekhez hozzátettek további megfontolásokat is más kérdésekről, ezek azonban semmi esetre sem voltak formális javaslatok.

5. Végül augusztus 27-én, 10.13-kor a Magyar Kurír is beszámolt P. Benedettini nyilatkozatáról, amelyet a szövegszerű egyezések miatt minden bizonnyal a Vatikáni Rádió német adásától vett át, nem pedig az olasz változatból fordított, ráadásul háttérinformációkkal sem egészített ki, ahogyan azt a többi hírügynökség különböző mértékben tette. A forrás megválasztása sajnos nem mondható szerencsésnek, mivel a német hírt az eredetihez képest több olyan pontatlanság jellemzi, amely egy ilyen rövid szöveg üzenetét lényegesen módosíthatja. Ezek a következők:

a) A legsúlyosabb, hogy P. Benedettini eredeti szavaiból (proposte istituzionali = „intézményes javaslatok”) elhagyja a jelzőt és a szakkifejezést is megváltoztatja (Pläne = „tervek”). Márpedig egyáltalán nem mindegy, hogy hivatalos formába öntött előterjesztésekről vagy még az előkészítés korai szakaszában levő javaslatokról, vagyis puszta tervekről van-e szó. A szentszéki sajtószóvivő csak az előbbit tagadta, az utóbbit nem, s a 4. pontban idézett névtelen vatikáni források is arra utalnak, hogy ilyen javaslatok igenis felmerülhettek.

b) P. Benedettini nem használta a „spekuláció” és az „állítólagos” szavakat, vagyis nem sugallta azt, hogy Tornielli információi tényszerűen megalapozatlanok volnának. Pusztán a minősítésüket pontosította: amit az olasz újságíró hivatalos előterjesztésként írt le, amelyet ráadásul a pápa is jóváhagyott volna, szavai alapján az legföljebb „nem intézményes javaslatnak” tekinthető, hiszen „intézményes javaslatok”, mint mondta, „nincsenek” — legalábbis „pillanatnyilag”.

c) Végül az a tény is, hogy P. Benedettini „cáfolata” ebben a változatban rögtön a bekezdés elején szerepel, arra utal, hogy a német szerkesztők a hírt erőteljesebb üzenetként kívánták megfogalmazni, mint a semlegesebb felépítésű olasz változat szerzői.

A Magyar Kurír rendszeresen vesz át úgy híreket a Vatikáni Rádiótól, hogy sem a tartalmukat nem ellenőrzi, sem a hátterüket nem tárja a magyar olvasók elé — valószínűleg azért, mert teljesen megbízhatónak tartja őket, kiegészítésükre pedig nincs igénye (esetleg kapacitása?). Ez a tiszteletteljes és visszafogott hozzáállás azzal az előnnyel jár, hogy a hazai katolikus hírügynökség gyorsan és hatékonyan tudja továbbítani — általában fordítás és/vagy kivonatolás útján — mindazt, amit a külföldi források megírnak. Időnként azonban, különösen az olyan kényes témák esetén, amelyek megítélésében nemcsak a Vatikáni Rádió munkatársai, hanem egyenesen a Szentszék számos hivatalnoka sincs teljes összhangban XVI. Benedek pápával, ez a módszer kifejezetten káros. A Vatikán köztudomásúlag nem monolit struktúra, hanem — világi megfelelőihez hasonlóan — igen sokrétű, így többek között pártokra, frakciókra, irányzatokra is tagolódó embercsoport, amelynek működésében az Egyház és a pápa feltétlen szolgálata mellett a bürokratikus eliteknek a szervezetszociológiából jól ismert sajátos szempontjai is megjelennek. Aki egy kicsit is tájékozott a Római Kúria világában, tudja, hogy a Szentatya hiteles hangját (hogy „szándékról” most ne is beszéljünk) ebben a környezetben néha igen nehéz meghallani, s talán éppen ezért kényszerül rá az Apostoli Palota, hogy fokozottan éljen a kiszivárogtatás eszközével.

A Magyar Kurír szerkesztői bizonyára nem tudták, hogy a P. Benedettini által sietve tagadott hírt ezúttal az az Andrea Tornielli röppentette föl, aki nemcsak a legmegbízhatóbb Vatikán-szakértők egyike, hanem egyenesen a pápai lakosztály világi szócsöve, a szentszéki kiszivárogtatások rendes csatornája. Tornielli az elmúlt években számos alkalommal tett közzé hosszabb-rövidebb távú prognózisokat prelátusok és vatikáni hivatalnokok kinevezéséről, amelyek utólag tökéletesen megbízhatónak bizonyultak. Cikkeit és elemzéseit, amelyekben gyakran foglalkozik a liturgiával, a Szentatya tanításának és szellemiségének mély ismerete és hűséges követése jellemzi. A pápa környezetéhez való közelsége miatt egyházi média-körökben „udvari írnoknak” (court scribe) is nevezik, nemrég pedig még az is felmerült, hogy P. Lombardi esetleges távozása után ő lesz a Szentszék új sajtószóvivője (vagyis P. Bendettini főnöke).

Ilyen körülmények között gyakorlatilag teljesen elképzelhetetlen, hogy Tornielli írása légből kapott lett volna. A cikk hitelét a szerző személye mellett számos konkrét adat erősíti meg: egyrészt a tervezett intézkedések rendkívül pontos és a pápa közismert szándékaival egybevágó megfogalmazása, másrészt a két dátum, 2009 március 12. és április 4. Ami az utóbbit illeti, ezen a napon maga a Szentszék Sajtóterme tette közzé, hogy Őszentsége kihallgatáson fogadta az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusát. Az ilyen találkozások témája természetesen nem publikus, ezért nem is szokott szerepelni az aznapi híranyagban. Bizonyára komoly oka lehet annak, hogy közel öt hónap múlva Tornielli mégis engedélyt kapott rá, hogy nyilvánosságra hozza. Az ugyanis aligha kétséges, hogy a szerző összes eddigi kiszivárogtatásához hasonlóan ez is az érintettek engedélyével történt. A probléma inkább abban áll, hogy ha ezeket az információkat egyszer a legmagasabb szinten alkalmasnak tartották a kiszivárogtatásra, miért kellett őket alacsonyabb (szóvivői) szinten félig-meddig visszavonni. Valószínű, hogy ezúttal is a vatikáni körökben egy ideje szokásos húzd meg—ereszd meg játékról van szó, amelyben most — sajnos — a liturgia ügye húzta a rövidebbet. Maga Tornielli azonban továbbra is kitart az általa közöltek valósága mellett, s a szentszéki reakciót annak megerősítéseként értelmezi, hogy a felsorolt tervek „egyelőre még nem hivatalosak”.



Végül egy megjegyzés a Kurír-cikk címéről: Nem várható változás a liturgiában (a német eredetiben: Vatikan: Keine Änderung der Liturgie). Ez a megfogalmazás egyes olvasókban talán Erich Maria Remarque ismert regényének címét idézi fel: Nyugaton a helyzet változatlan (a német eredetiben: Im Westen nichts Neues). A magyar címek hasonlóságán túl azonban a fentiek alapján egy mélyebb párhuzam is megfigyelhető. A hivatalos katonai jelentés álságos szavai ugyanis, amelyeket Remarque címül választott, ugyanúgy hadilábon állnak a valósággal, mint a Vatikáni Rádió német híradása, amely — az összes beszámoló közül egyedüliként — ügyesen mellőzi a kérdés kulcsának bizonyuló „intézményes” jelzőt. A német szerkesztőség részéről egyébként nem ez volt az első alkalom, amikor nem sikerült elég egyértelműen megjeleníteniük a Szentszék hivatalos álláspontját. Az efféle kétes hatású nyilatkozatok csak tovább erősítik a Szentatya amúgy is erős vatikáni ellenzékét, amely a status quo megőrzését nemcsak ideológiai alapon szorgalmazza. Ahogyan egykor megvoltak azok, akiknek komoly gyakorlati érdeke fűződött az emberek millióit elnyelő állóháború fenntartásához a nyugati fronton, úgy ma is vannak, akik hasonló okokból szeretnék, ha az elmúlt évtizedek rombolásaitól leginkább sújtott liturgia terén a helyzet továbbra is változatlan maradna. Velük szemben mégis egyre többen vannak, akik úgy érzik magukat, mint ezen a képen, amely a münsteri dómban készült egy világháborúval később. Számukra az Andrea Tornielli által vázolt reformok a remény egy új forrását jelenthetik.

R.Z.