RÉGI RÍTUSÚ NAGYHETI SZERTARTÁSOKHOZ ELSZÁNT HÍVEK KERESTETNEK

Annuntiámus vobis gáudium magnum:
Habémus locum sacrum pro celebrándo Tríduo Sacro!

Nehezen lehetne ünnepélyesebben szavakba önteni örömünket afölött, hogy az Úr meghallgatta sokak kitartó könyörgését, és megadta, hogy megváltásunk legnagyobb misztériumait ebben az évben végre a hagyományos római rítus szerint ünnepelhessük. A budakeszi római katolikus egyházközség jóvoltából nagyszerdától nagyszombatig (április 20-ától 23-áig) rendelkezésünkre áll a Budapest határában található makkosmáriai kegytemplom, amely remélhetőleg a további években is otthont ad majd a szent háromnap hagyományos rítusú szertartásainak. (A teljes nagyhetet kezdő virágvasárnapi és lezáró húsvétvasárnapi szentmisék továbbra is a belvárosi templomban lesznek a megszokott 12 órás időpontban.)

A szent háromnap ünneplése a nagycsütörtöki zsolozsmával kezdődik, amelyet a szokásos módon elővételezve tartunk, majd folytatódik nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat összes zsolozsmaórájával (virrasztó zsolozsma előző este, aznap pedig a kis hórák), s végül a húsvéti matutínummal és laudessel fejeződik be. Az imaórák között a maguk helyén fogjuk megtartani a nagycsütörtöki szentmisét a lábmosás szertartásával, a nagypénteki ún. csonka misét, valamint nagyszombat este a teljes húsvéti vigíliát, amelyben keresztelésre is sor fog kerülni. A liturgiákhoz kapcsolódóan lesz még néhány ismert paraliturgia is, mint a búcsúbeszéd-olvasás, a keresztút, a feltámadási körmenet vagy a matutínum után következő húsvéti játék (a csillagjáték „idősebb testvére”).

Ennyi és ilyen intenzív szertartást csak úgy lehet méltón elvégezni, ha legalább az asszisztencia és a kórus tagjai vállalják, hogy erre az időre teljesen a liturgikus ünneplésnek szentelik magukat, s így nagyszerda délutántól húsvétvasárnap hajnalig elvonulnak, hogy — akárcsak egykor az Úr és a tanítványok — együtt üljék meg a húsvéti ünnepeket. Azt az időt, amelyet nem magukkal a liturgiákkal és a rájuk való technikai felkészüléssel fogunk tölteni, a szertartások tartalmán, lényegén való elmélkedésre szánjuk, ilyen formában tehát lelkigyakorlatot is tartunk.

A mai Magyarországon több olyan hely van (rendszerint szerzetesközösségek templomai, mint pl. Pannonhalma, Tihany vagy Sümeg), ahová ilyenkor éppen azért érkeznek mindenfelől nagy számban zarándokok, hogy otthoni mindennapjaikból kiszakadva jobban elmerülhessenek a nagyheti szertartások misztériumaiban. Makkosmária kegytemploma kitűnően alkalmas rá, hogy néhány napra oltára köré gyűjtse a régi rítus iránt elkötelezett híveket — azokat, akik vállalnák a teljes időre való kiköltözést, és azokat, akik csak a nagyobb liturgiákra járnának ki Budapestről.

Ezúton hirdetjük tehát, hogy várjuk olyan érdeklődők jelentkezését, akik szívesen töltenék velünk Makkosmárián a teljes szent háromnapot, osztozva a tervezett liturgikus és lelki programokban. A szállás jellegéről és költségeiről akkor tudunk majd részletesebben beszámolni, ha már látjuk, hogy kikre számíthatunk és milyen igényeknek kell megfelelni. Kérjük ezért, hogy minden kedves érdeklődő, aki valamilyen módon részt szeretne venni az április 20-ától 23-áig tartó makkosmáriai programjainkban, a blog jobb oldalsávjában „Kapcsolat” alatt megadott e-mail-címen jelezze szándékát, valamint esetleges igényeit. Ugyancsak kérjük, hogy jelezze, aki valamilyen segítséget tudna felajánlani akár a szállítás (személyek és eszközök), akár az ellátás, akár pedig a szállás tekintetében.


A makkosmáriai kegytemplom (Budakeszi-Makkosmária Angyalok Királynéja Templomigazgatóság, 2092 Budakeszi, Makkosi út 163) megközelíthető autóval Budakeszi felől közvetlenül, gyalog pedig vagy ugyanerre, a budakeszi buszmegállótól felfelé a Makkosi úton, vagy a budapesti Normafától a zöld kereszttel jelölt túristaúton az erdőn keresztül. A templom belső tere alkalmas (ill. azzá tehető) az összes szertartás lefolytatására, a padokban kb. 150 fő foglalhat helyet.


Ezt a felhívást egy középkori miniatúrával, Nagy Szent Gergely miséjének egyik megkapó ábrázolásával kezdtük, most pedig két liturgikus fényképpel zárjuk, amelyek a húsvéti szent háromnap elejét és végét örökítik meg, ahogyan azt három évvel ezelőtt az Egyesült Államok egy szerencsés helyén — a „Nyugat Rómájában” — ünnepelték (forrás: Mark Scott Abeln fotóalbuma). Legyen ez számunkra a remény jele, amely felé tartunk és amelynek megvalósulásán Isten segítségével munkálkodunk.