2011. február 7.


AZ ATYÁK TANÚSÁGA

A múlt pénteken a Magyar Kurír honlapján interjú jelent meg Osztie Zoltán atyával, a Belvárosi Nagyboldogasszony-templom plébánosával, amelyben röviden rólunk is nyilatkozik, sőt kiáll a régi rítus végzésének szabadsága mellett. Jóleső szavait köszönettel és hálával idézzük:

A belvárosi főplébánia-templom ad otthont a Szent Mihály Laikus Káptalan által szervezett régi rítusú miséknek, amit nemrég be is iktattak a miserendbe, délután fél négy helyett így vasárnap délben celebrálják a „tridenti” liturgiát.

A templom az imádság háza, nem mondhatom senkinek, hogy ide ne jöjjön imádkozni. Emellett nem értem az ellenkezést, amit sokszor tapasztalni a régi rítussal szemben. Miért lenne ellenség az egyház ősi rítusa? Mi kifogásolható ebben? Ráadásul XVI. Benedek Summorum pontificum kezdetű motu propriója is előírja, hogy a püspököknek fogadniuk kell az ilyen igényt, és nem tilthatják meg a régi rítusú misék celebrálását. Márpedig itt, a belvárosban komoly igény mutatkozott a hívek részéről a régi rítusú liturgiára. Legkevesebb ötven ember minden héten, rendszeresen részt vesz ezeken a szentmiséken, de sokszor előfordul, hogy akár száz felett is vannak. Amikor itt, a szomszédban, a pesti ferenceseknél egy csütörtök este John Henry Newman boldoggá avatása alkalmából régi rítusú misét tartott Barsi Balázs atya, dugig tömve volt a ferences templom, ráadásul fiatalokkal. Ez nem csak zsinat előtti öregek hobbija, rengeteg fiatal fedezte fel magának a régi rítust. Örömmel látom őket! És mivel a déli mise látogatottsága lecsökkent, szívesen ajánlottam fel a káptalannak, hogy végezzék ekkor a liturgiát, ne pedig egy lehetetlen vasárnap délutáni időpontban. Mindemellett a Liszt-év kapcsán a korábbi Haydn-sorozathoz hasonlóan eredeti liturgikus környezetben, régi rítusú mise keretében szeretnénk bemutatni Liszt miséit. Ezzel kapcsolatban még folynak a tárgyalások.

A Kairosz Kiadó Miért hiszek? című sorozatában az önnel készült interjúkötetben liturgikusként megfogalmazott némi kritikát a zsinat utáni liturgikus reformmal szemben, és szokta kritizálni a kötelezővé nem, csak lehetővé tett, azonban teljesen elterjedt szembemisézés gyakorlatát is.

Mindezt azóta is fenntartom. Vannak olyan értékek, amiket elvesztettünk, és ezek a liturgia lényegéből fakadóan fájdalmas veszteségek. Ugyanakkor természetesen vallom, hogy az egyház a Szentlélek hatása és irányítása alatt áll.

Két nappal később a Magyar Televízió M1-es csatornáján a Katolikus Krónikában Barsi Balázs OFM atya beszélt a nemrég boldoggá avatott John Henry Newman bíborosról. Szavait a szerkesztők annak az ünnepélyes szentmisének néhány részletével illusztrálták, amelyre fönti válaszában Osztie atya utalt, és amelynek asszisztenciáját szintén a káptalan adta. Örömmel idézzük most ezt a fölvételt, amely nemcsak az előző szöveg kiegészítéseként és megerősítéseként, hanem saját jogán is érdemes a figyelemre: