ISTEN MALMAI LASSAN, DE ŐRÖLNEK

Az olasz Vatikán-szakértő, Sandro Magister hírportáljának mai bejegyzése felsorol néhány érdekes adatot az Attività della Santa Sede 2010 című, a Szentszék tavalyi tevékenységét dokumentáló kiadványból, amely nemrég jelent meg a Vatikáni Könyvkiadó gondozásában. Ezek között olvassuk, hogy vegyes bizottság jött létre az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottság és az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció szakértőinek részvételével, hogy „naprakésszé tegye” a szentek emléknapjait és „lehetőség szerint új prefációkat illesszen be” a zsinat előtti 1962-es Római Misekönyvbe, amelynek XVI. Benedek pápa 2007-ben teljes polgárjogot adott.

Mindez még tavaly történt. Idén májusban, amint arról mi is beszámoltunk, a Szentszék közzétette az Universae Ecclesiae instrukciót, amelynek 25. pontja így fogalmaz: „A régi Misekönyvbe az új szenteket és az új prefációk némelyikét be lehet — sőt be kell — illeszteni, azon szabályok szerint, amelyek nemsokára megjelennek.” Az 1962-es állapotában felelevenített régi rítust tehát nagyjából egy éve újra gondozni kezdték, a munka eredménye pedig „nemsokára” várható. Azt még nem tudjuk, hogy új misekönyvre (a rendkívüli forma számára készült mintakiadásra) számítsunk-e, vagy csak egyfajta kiegészítő füzetre, amelyet függelék gyanánt kell majd használni. Ha tényleg csak az említett két téren lesz változás, az utóbbi megoldás tűnik valószínűbbnek.

Egy dolog viszont már most biztos: a hagyományos liturgia nemcsak konkrét megvalósulásában támadt új életre, hanem rituális rendszere is a regenerálódás egészséges szervezeteknél megszokott jeleit mutatja. Korán nevettek azok, akik ezt a megújulást divatjelenségnek vagy múló nosztalgiának próbálták meg beállítani.