TRACTUS STELLAE

A vízkereszti matutínumban megszólaló Tractus stellae, magyar nevén Csillagjáték más liturgikus drámákhoz hasonlóan a matutínum és a laudes illeszkedésénél kijelölt "lágy" ponton, a Te Deum előtt kap helyet. A már ünnepélyes körülmények között, palástban és gyertyával olvasott 9. olvasmány, a rá következő responzórium, majd az ünnep sajátosságai közé tartozó Lukács-genealógia után a szertartás kibontakozását jelenti. Egyértelműen paraliturgikus jellege mellett is tényleges liturgikus tételeknek a liturgia keretei közül kiemelt szövegéből és dallamából áll. Ezek a tételek a megfelelő szereplő vagy szereplők szájába adva, egy stilizált tér megfelelő részéről elénekelve állnak össze a napkeleti bölcsek történetévé, ekkor még anélkül, hogy a zsolozsma egyébkénti anyagától eltávolodnának, majd a Te Deum-mal szinte észrevétlenül csatlakoznak vissza a hóra rendes menetébe. Alább az ún. Hartvik-agenda, egy XI. századi, magyarországi pontifikális szerkönyv (Zagreb, Metropolitanska Knjižnica / Bibl. Univ. MR 165.) alapján közlöm a Csillagjátékot saját kritikai kiadásom szerint.

F.M.


In nocte Epiphaniæ in Romana /21^v/ ecclesia invitatorium non canitur. Finito no­no re­sponso, legatur evangelium Factum est. Quo finito, incipiatur Te Deum laudamus, et sic finiatur matutinum. Missa vero agatur ordine suo.

In vigilia Epiphaniæ benedicatur aqua, ut mos est Græcorum, ante vesperas, sive in octavis. Dicamus omnes Domine miserere […] /28^v/ Finita oratio,[1] incipiatur antiphona Fon­tes aquarum sanctificati sunt a Christo apparente, et dum dixerint: « Haurite aquas », hau­riant aquam cum calice, et sic bibant in Domino propter diversas infirmitates, et a[?] benedictio superius testatur.

Ad matutinum post nonum responsum fiat tractus stellæ in hunc modum, ita ut tres magi[2] sint parati, uno stante ante altare sanctæ Mariæ, et incipiente alta voce: Stel­la ful­gore nimio rutilat, et alio in dextro altari repetenti: Stella fulgore nimio, tertioque pro­se­quen­te in ipsum:[3] Stella fulgore nimio rutilat. Et simul cantantes, veniant simul ante al­ta­re san­ctæ Mariæ: Quæ regem regum[4] /29^r/ natum monstrat quem venturum olim prophetæ signa­ve­rant. De altari autem accipiant vascula, mystica munera continentia: aurum Caspar, thus Melchior, myrrham Balthasar. Et sic cantantes, descendant ad Herodem: Eamus er­go et inquiramus eum offeramus ei munera aurum thus et myrrham. Herodes autem, residens in solio suo in media ecclesia coronatus, inquirat magos hoc modo: Regem quem quæ­ri­tis na­tum esse quo signo didicistis? At contra magi: Ipsum natum esse didicimus in oriente stella mon­strante. Et Herodes: Si illum regnare creditis dicite nobis. Et magi: Hunc regnare fatentes cum mysticis muneribus de terra longinqua adorare venimus. Scribæ vero, subtilibus induti, et mi­tras habentes in capitibus, sedeant circa Herodem, librosque teneant in manibus, sci­scitante eos hoc modo: O vos scribæ interrogati[5] dicite si quid de hoc puero scriptum videretis in libris. Respondeant scribæ: Vidim[us][6] domine in prophetarum lineis nasci Christum in Beth­lehem civitate David propheta sic vaticinante. Et sic imponat testimonium chorus: Beth­le­hem non es minima. Tunc Herodes, dimittens magos a se, dicat: Ite et de puero diligenter in­vestigate et invento redeuntes mihi renuntiate. Redeuntes ergo magi ab Herode, et in­spi­ci­en­t[7]/29^v/es stellam, digitoque monstrantes, dicat unus: Ecce stella, et alter: Ecce stella, ter­tiusque: Ecce stella, et sic simul incedentes, diffiniant: In oriente prævisa iterum præcedit nos lucida. Et duo clerici, [c]appis[8] induti, stantesque iuxta imaginem sanctæ Mariæ, te­nen­tis Dominum parvulum in manibus, imponant hunc versum: Qui sunt quos stella du­cit nos ad exitos inaudita ferentes? Respondeant magi: Nos sumus quos cernitis reges Tharsis et Ara­bum et Saba dona ferentes Christo regi Domino nato quem stella ducente venimus adorare.[9] Iux­ta stantes, imaginemque Domini digito monstrantes, dicant ad magos: Ecce puer ad­est quem quæritis iam properate et orate quia ipse est redemptio nostra. Tunc, salutantes tres magi Do­minum, dicat: Salve princeps populorum. Auriger dans munus, dicat: Suscipe rex aurum. Si­militer et thuriger: Tolle thus tu vere Deus. Myrrhiferque: Myrrham signum sepulturæ. An­ge­licus puer, indutus dalmatica, stans superius, dicat: Impleta sunt omnia quæ prophetice di­cta sunt ite viam remeantes aliam. Tunc magi, redeuntes per aliam viam, angelicoque re­spon­so ovantes, et imponant antiphonam, usque ad chorum, cantando, venientes: O re­gem cæli cui talia famulantur obsequia stabulo ponitur /30^r/ qui continet mundum iacet in præ­se­pio et in nubibus tonat. Finita autem, incipiat cantor alta voce: Te Deum laudamus, et sic pro­pa­gatur matutinum ordine suo.

---

[1] Sic. Malim: oratione

[2] Orig. del. de magis

[3] Sic. Malim: idipsum

[4] In ima pagina posteriore manu: En gentes venerantur me reverentes / me metuunt Arabes mihi parent usque fi­deles / impero Thar­sensi proprio sub iure cohorti.

[5] Littera « i » deleta videtur, sed restitui.

[6] Adi.

[7] In ima pagina posteriore manu: Hæc est causa viæ reges sumus ex Arabicis / quærimus hic regem re­gnan­ti­bus imperitantem / quem natum mundo lactat Iudaica virgo.

[8] Adi.

[9] Verbum ultimum in margine.