ÁDVENTTŐL MEGVÁLTOZIK A VASÁRNAPI SZENTMISÉK IDŐPONTJA
A kedvező fordulat, amelyről az előző bejegyzés végén említést tettünk, immár teljesen véglegessé és hivatalossá vált, ezért külön bejegyzésben adjuk hírül: Osztie Zoltán plébános úr a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia egyházközségi képviselőtestületével egyetértésben úgy döntött, hogy az új egyházi évtől kezdődően közösségünkre bízza a 12 órás vasárnapi szentmisét. Ennek értelmében a templomban tartott régi rítusú vasárnapi szentmisék 2010 november 28-ától, ádvent I. vasárnapjától többé nem 15.30-kor, hanem déli 12 órakor fognak kezdődni.
Ez a fontos változás, amelyre az év végéig a jobb oldali oldalsáv tetején is folyamatosan felhívjuk majd a figyelmet, váratlan és valóban kedvező fordulat a Szent Mihály Laikus Káptalan és a szentmiséink köré szerveződő gyülekezet (reményeink szerint egy alakulóban levő személyi plébánia) életében. Amikor ugyanis Osztie plébános úr 2007 novemberében befogadta közösségünket, a hagyományos római rítusú szentmisének a plébániai miserenden kívül, az egyetlen lehetséges szabad időpontban tudott csak helyet biztosítani. Az elmúlt három év során a miséken részt vevő hívek száma jelentősen megnőtt, s a kezdeti 15-20 fő helyett ma általában 50-60-ra tehető. Amint azonban némelyek jelezték, még ennél is többen jönnének, ha a családok életritmusához nehezen illeszkedő kora délutáni kezdés nem vágná ketté a vasárnapot. Hát most elhárult az eddigi akadály, s így talán remélhetjük, hogy sokan örömmel veszik a szentmise korábbra kerülését.
Azoktól, akik számára viszont kellemetlenséget jelent a megszokott időpont megváltozása, elnézést kérünk, és bízunk benne, hogy megtalálják a módját, hogy a továbbiakban is részt tudjanak venni a vasárnapi régi rítusú szentmiséken (a munkanapokra eső egyházi ünnepek miséit továbbra is egy esti időpontban fogjuk megtartani). A döntést ugyan nem mi hoztuk, mégis hálásan fogadjuk, mivel a plébániai rendbe való hivatalos beillesztéssel közösségünk is erősebben tud bekapcsolódni az egyházi életbe, s jobban betagolódik a magyar részegyház intézményes szervezetébe.
A változásban ezenkívül egy-két szimbolikus elemet is felismerhetünk. A róla szóló döntés éppen arra az időre esett, amikor a templomszentelés ünnepét ültük: ebben az évben kivételesen háromszor is, hiszen az észak-komáromi évfordulós szentmisét (november 6.), a budapesti Pázmány-emlékmisét (november 9.) és végül a Szent Márton ünnepét követő vasárnap szentmiséjét (november 14.) egyaránt a dedicatio ecclesiae liturgikus anyaga határozta meg. A három közül a legutolsó, amely a Szent Mihály Laikus Káptalan naptárában egyedüli külön ünnepként őrzi a középkori magyar rítusváltozat örökségét, az egykori Szent Adalbert-székesegyház felszentelésének (stilizált) évfordulója.
Nem véletlen, hogy közösségünk évente megemlékezik egy ma már nem létező templom születésnapjáról, ahogyan az sem véletlen, hogy eddigi rövid életünk egy-egy sorsfordulója is ehhez a naphoz kapcsolódik. Korábban a régi rítusú misék havi rendszerességű megindulását (2006), majd belvárosi befogadását és heti gyakoriságúvá válását (2007) élhettük át ebben az időben, most pedig a „rendkívüli formájú” mise rendes plébániai szertartássá válásának örülhetünk. Kovács Ervin Gellért atya a szentbeszédben akkor is és most is kiemelte, hogy a testileg lerontott templom ünneplése megerősíti bennünk a lélekben épülő egyház közösségét, amelynek határai térben és időben egyaránt kiterjednek.
Hasonlóan mély biblikus és liturgikus szimbolikát hordoz a szentmisék kezdetének 12 órás időpontja, a római beosztás hatodik nappali órája ([hora] sexta). A keresztény hagyomány szerint ez volt Krisztus Urunk keresztre feszítésének ideje, amint arról számos középkori szöveg megemlékezik, himnikus formában pl. az igen elterjedt Patris sapientia hóra-ének negyedik versszaka:
Iesus hora sexta est cruci conclavatus,
prae tormentis sitiens felle est potatus,
pendens cum latronibus cum eis deputatus,
sinister cum reprobat latro sceleratus.
A római rituális hagyományban a szexta volt a hétköznapok és a simplex rangú ünnepek miséinek előírt időpontja, míg a délután a böjti napok kivételével teljesen aliturgikusnak számított. Amikor tehát az eddigi szükségmegoldást elhagyva szentmiséink kezdetét 12 órára hozzuk előre, egy olyan szokást honosítunk meg, amely nemcsak gyakorlatias szempontokból tűnik kezdvezőbbnek, hanem a hagyományos liturgia szellemének is jobban megfelel. Ennek tudatában kérjük a kedves hívek megértését és további imáit a Szent Mihály Laikus Káptalan liturgikus szolgálatára.