A GYERTYASZENTELŐI PROCESSZIÓ SZERTARTÁSRENDJE

Az alábbiakban a gyertyaszentelés és a processzió rubrikáit közlöm, egyelőre csak latinul, fordítás és kommentárok, illetve pontos tételjegyzék nélkül, de a napokban igyekszem bővíteni az anyagot, így az itt olvasható még nem a végleges változat. Az első helyen a római misekönyv 1962-es mintakiadásának rubrikái láthatók, amelyeket szögletes zárójelben egészít ki a misszále régibb változatának szövege. Ahol az 1962-es és a régibb változat alternatív, ott ' jellel vezetem be az újabb változatot, míg a []-ben szereplő változat ahelyett értendő. Ahol az újabb változat a bővebb, ott két ' jel közé teszem a kiegészítést. A továbbiakban kiemelkedő középkori magyar források következnek fordított időrendben. Az átírások mindegyike saját, eddig publikálatlan munkámból való.

F.M.

Missale Romanum

DE BENEDICTIONE CANDELARUM

[Finita tertia,] sacerdos indutus pluviali ’albo [violaceo], vel sine casula, cum ministris similiter indutis, procedit ad benedicendas candelas, in medio ante altare vel ad ’latus [cornu] Epistolæ positas, et ipse, ibidem stans versus ad altare, dicit manibus iunctis in tono ’feriali [orationis missæ ferialis]: Dóminus vobíscum. R. Et cum spíritu tuo. Orémus. Dómine sancte, Pater omnípotens, ætérne Deus, qui ómnia ex níhilo … Omnípotens, sempitérne Deus, qui hodiérna die Unigénitum tuum … Dómine, Iesu Christe, lux vera … Omnípotens, sempitérne Deus, qui per Móysen … Dómine Iesu Christe, qui hodiérna die, in nostræ carnis substántia …

Finitis orationibus, celebrans ponit incensum in thuribulum: deinde ter aspergit candelas aqua benedicta, dicendo antiphonam Aspérges me, sine cantu et sine psalmo: et ter adolet incenso.

DE DISTRIBUTIONE CANDELARUM

Tum dignior ex clero accedit ad altare, et ab eo celebrans accipit candelam, non genuflectens [nec osculans manum illius]. Postea celebrans stans in medio ante altare, versus ad populum, distribuit candelas, primum digniori, a quo ipse acceperat; deinde diacono et subdiacono paratis, et aliis clericis singulatim per ordinem, ultimo laicis: omnibus genuflectentibus, [candelam et manum celebrantis osculantibus,] exceptis prælatis, si adsint. Et cum inceperit distribuere candelas, a choro cantatur: Lumen ad revelatiónem … Nunc dimíttis … Et repetitur antiphona [Deinde repetitur tota antiphona] Lumen ad revelatiónem … [quæ similiter repetitur post quemlibet versum.] His expletis, [cantatur antiphona Exsúrge, Dómine. Ps. Deus, áuribus nostris … Et repetitur: Exsúrge, Dómine. Deinde] sacerdos dicit: Dóminus vobíscum. Et cum spíritu tuo. Orémus. Exáudi, quǽsumus, Dómine plebem tuam …

DE PROCESSIONE

[Deinde fit processio. Et] primo celebrans ponit incensum in thuribulum: postea diaconus vertens se ad populum dicit: Procedámus in pace. Et chorus respondet: In nómine Christi. Amen. Præcedit thuriferarius cum thuribulo fumigante: deinde subdiaconus paratus, deferens crucem, medius inter duos acolythos cum candelabris accensis: sequitur clerus per ordinem, ultimo celebrans cum diacono a sinistris, omnes cum candelis accensis in manibus: et cantantur antiphonæ sequentes: Adórna thálamum… Respónsum accépit … V. Cum indúcerent … Et ingrediendo ecclesiam, cantatur: Obtulérunt pro eo Dómino … V. Postquam impléti sunt … V. Glória Patri … ’Si candelarum benedictio et processio, ob defectum ministrorum sacrorum, forma sollemni fieri nequeat, licet formam simplicem adhibere, etiam absque cantu, dummodo tres saltem ministrantes celebranti inserviant.’

DE MISSA

Finita processione, celebrans et ministri [depositis violaceis] accipiunt paramenta [alba] pro Missa. ’In Missa quæ benedictionem candelarum sequitur, omittuntur psalmus Iúdica me, Deus cum sua antiphona, necnon confessio cum absolutione, versibus sequentibus atque orationibus Aufer a nobis et Orámus te, Dómine. Sacerdos igitur cum ad altare accesserit, statim illud ascendit et osculatur in medio. Candelæ in manibus tenentur ad Evangelium, et toto Canone.’ [Et candelæ tenentur in manibus accensæ dum legitur Evangelium, et iterum ad elevationem Sacramenti usque ad Communionem. Si vero Missa fieret de Dominica, candelæ non accenduntur.]

Rubrica Strigoniensis ante 1469

Ante missam circa processionem primo debet incipi Asperges, de­inde versiculus et oratio. A cantoribus responsorium Gaude Maria Virgo, et cum per­venerint ad locum destinatum, ubi mensa est disposita pro benedictione cerarum, ibi primo a sacerdote celebraturo dicitur versiculus Post partum Virgo cum oratione. His finitis, incipiunt benedictiones cerarum cum orationibus et antiphonis ad hoc con­stitutis, necnon præfatione ferialiter percantanda, et in fine præfationis legitur si­len­ter: « Per Dominum nostrum », per chorum etiam respondetur silenter: « Amen ». Et sic candelæ thurificentur, necnon aqua benedicta aspergentur, et communiter ca­ni­tur Lumen ad revelationem et cetera, et psalmus Nunc dimittis. Deinde candelæ con­se­cratæ accenduntur. Redeuntes ad chorum, per cantorem debet incipi hymnus Quod cho­rus vatum. Et cum appropinquassent usque magnam ecclesiam, incipit psalmus Be­ne­dictus Dominus Deus cum sua antiphona, sicut in matutinis dicebatur.

Missale Strigoniense 1484

ORDO IN PURIFICATIONE SANCTÆ MARIÆ

Sacerdos indutus vestibus sollemnibus, cum thuribulis et crucibus exiens de sacrario, veniat ante altare, et dicat: […] Qua finita, benedicatur novus ignis. Muta vocem ad modum præfationis. Qua finita, cantor incipiat: […] Et sic cantetur cum singulis versibus, et interim accendantur candelæ. Tunc sequitur oratio: […] Choratores in reversione incipiant: Quod chorus vatum. Cum pervenerint ad chorum, sacerdos dicit versiculum.

Missale notatum Strigoniense ante 1341

ORDO IN PURIFICATIONE SANCTÆ MARIÆ

Imprimis aspergatur aqua benedicta, et sequitur oratio: […] Deinde ad processionem […] Sequitur oratio: […] super cereos. His expletis, sequitur oratio: Quæsumus Domine populum tuum […] Tunc accedant duo presbyteri, tollentes capsam cum reliquiis, et incipiant antiphonam Senex puerum portabat. In reversione cantetur hymnus Quod chorus vatum. Ante ianuam versiculus: Responsum accepit, et oratio: Da quæsumus […] Introeuntes ecclesiam, incipiatur a cantoribus Cum inducerent. Psalmus: Benedictus Dominus Deus Israel. Quibus expletis, sequitur oratio Perfice in nobis.

Pray-kódex (XII. század)

ORDO IN PURIFICATIONE SANCTÆ MARIÆ

Imprimis sacerdos ante altare dicat: « Asperges me Domine hyssopo et. » Erudi quæsumus Domine plebem tuam […] Hac dicta, schola exeunte de choro, dicat responsum Postquam impleti sunt dies. Illo expleto, sequantur cetera usque ad certum locum. Famulorum tuorum quæsumus Domine delictis ignosce. Qua finita, benedicatur novus ignis, sic dicens: Domine sancte Pater […] Benedicto igne, dicant Ave gratia plena Dei Genitrix Virgo. Interea, dum cantatur antiphona, benedicantur cerei […] Post hanc cantetur Responsum accepit Simeon, deinde dicatur oratio Benedic Domine Iesu Christe creaturam cerei supplicationibus nostris. […] Qua finita, dicatur […] Illa dicta, incipiat cantor alta voce psalmum Nunc dimittis servum tuum Domine. Lumen ad. « Quia viderunt oculi mei. » Lumen ad. « Quod parasti ante. » Lumen ad. « Lumen ad revelationem gentium. » « Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto. » Lumen ad. « Sicut erat in. » Lumen ad revelationem gentium. Interim, dum ista antiphona cantatur, custos ecclesiæ distribuat candelas fratribus, maior vero magister pueris. Dein sacerdos, stans ante altare, dicat hanc orationem: […] Ad processionem canatur responsorium Gaude Maria Virgo. Versus: Gabrielem archangelum. Tunc accedant duo presbyteri, et tollant capsam cum reliquiis, incipiente sacerdote antiphonam Senex puerum portabat, et tunc redeant inde. Sequatur Quod chorus vatum. Quibus finitis, ad introitum ecclesiæ dicat sacerdos versiculum Introibo in domum tuam Domine. « Dominus vobiscum. » Domine Iesu Christe qui introitum, vel istam: Da quæsumus […] Intrantes ad crucem incipiant: Cum inducerent. Psalmus: Benedictus, et ita alta voce cantando antiphonam, accedant in choro, ibique, finito psalmo, dicatur a presbytero hæc oratio: Perfice in nobis […] Ad sanctam Mariam: Hodie beata Virgo […] Mox, pulsatis omnibus signis, missa celebretur, tenentibus omnibus candelas, et sacerdote et levita, usque ad offertorium, et tunc post hostiam offerant eas. Candela vero sacerdotis ponatur super candelabrum, ubi per totam missam ardeat. Qua finita, custos ecclesiæ ibidem eam exstinguat […]

Hartvik-agenda (XI. század)

ORDO IN PURIFICATIONE SANCTÆ MARIÆ

Post horam tertiam, schola stante in choro, dicat pontifex hanc orationem: Erudi quæsumus Domine plebem tuam […] Hac dicta, schola exeunte de choro, incipiatur a cantore responsum Postquam impleti sunt dies. Illo expleto, sequantur cetera usque ad certum locum responsoria. Cum autem pervenerint, intrando ecclesiam, cantenten (sic) responsorium Gaude Maria Virgo, Gabrielem. Illo finito, dicatur hanc (sic) oratio: Famulorum tuorum quæsumus Domine delictis ignosce. […] Qua finita, benedicatur novus ignis. […] Benedicto igne, incipiatur antiphona Ave gratia plena Dei Genitrix Virgo […] Interea, dum cantatur antiphona, benedicantur cerei hoc modo. Benedictio: Omnipotens sempiterne Deus […] Illa dicta, incipiat cantor antiphonam Lumen ad revelationem gentium et gloriam plebis tuæ Israel. « Nunc dimittis servum tuum Domine. » « Quia viderunt. » « Quod parasti. » Et sic cantetur mutuatim, et interim candelæ accendantur. Illumina quæsumus Domine populum tuum et splendore […] Tunc accedant duo presbyteri, et tollant capsam cum reliquiis, incipiente sacerdote antiphonam Senex puerum portabat, et tunc redeant inde. Qua finita, incipiant duo clerici hos versus: Lætetur omne […] Et sic perveniant cantando ad ecclesiam, ubi celebranda est missa, et dicatur oratio antea ianuas ecclesiæ a sacerdote: « Oremus. » Da quæsumus […] Hac peracta, incipiat cantor antiphonam Cum inducerent. Sequatur psalmus: Benedictus, et ita alta voce cantando antiphonam, accedant in chorum, ibique, finito psalmo sine « Gloria Patri », dicatur hæc oratio: Perfice in nobis […] Deinde accedant pueri quattuor, et canant hymnum Qui sine peccato […] Hymno expleto, celebretur missa per ordinem: Suscepimus Deus.

Marginalia ibidem

Perlecta tercia, pontifex sollemnibus indutus vestibus, cum thuribulis et crucibus exiens de sacrario, veniens ad locum, ubi consecrandi sunt cerei, ante altare dicit hanc orationem: Erudi. — Sequitur responsorium — Versiculus: Post partum. Oratio: Famulorum. — Qua finita, aspergat cum aqua benedicta, et thurificet, et accipiens manu sua, accendat candelam, cantans hanc antiphonam: Lumen. Nunc dimittis, per omnes versus reciprocando antiphonam Lumen. Sequitur oratio Illumina. — Post orationem Asperges. Exeunte processione, responsorium: Gaude mater, et dum pervenerint ad ecclesiam, sequitur antiphona et oratio de patrono ecclesiæ. In reversione hymnus: Quod chorus, et dum pervenerint ad ecclesiam, versiculus: Responsum accepit. Oratio: Da quæsumus Domine populo tuo inviolabiliter. Intrante vero processione, unus de chorariis incipiat antiphonam Cum inducerent. Alii: Benedictus sine « Gloria Patri », et sic intrent ad ecclesiam. Missa vero agatur sollemniter ordine suo.

NAGYBÖJT ELSŐ VASÁRNAPI MATUTÍNUM

Két hét múlva, 2008. február 9-én, szombaton este fél hét órai gyülekezéssel és 7 órai kezdettel nagyböjt első vasárnapi matutínumot tartunk Budapesten, a Belvárosi Szent Mihály-templomban. Mivel a nagyböjt a virrasztás kiváltságos ideje, szeretettel várjuk azokat is, akik egyébként hosszúnak vagy fáradságosnak érzik a két-három órás, éjszakai zsolozsmákat. A gyülekezés előtt fél órával, vagyis este 6 órakor főtisztelendő Kovács Ervin atya tart liturgikus katekézist a nagyböjt lelkiségéről, történetéről és annak a szertartások szövegeiben, gesztusaiban való kifejeződéséről a templom előcsarnokából jobbra nyíló Ward Mária-teremben. A CLSMA ezzel a zsolozsmával működésének ötödik évébe lép - kérjük minden jóakarónkat: emlékezzék meg rólunk imáiban, hogy szeretetben, igazságban és állhatatosságban szolgáljuk a római liturgia méltó végzését és az általa való megszentelődést mindaddig, amíg az nem nélkülözheti világi hívek erőfeszítéseit.

Mint már hirdettük, a szokásos vasárnapi misék mellett Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, 2008. február 2-án, szombaton délután fél 4 órakor is lesz énekes szentmise a Belvárosi Főplebániatemplomban, amelyet gyertyaszentelés és processzió előz meg. Kérjük a kedves híveket, hogy érkezzenek néhány perccel a szentmise előtt és hozzanak magukkal szentelendő gyertyát is. A misét megelőző szertartások rendjét rövidesen közzétesszük a blogon, kiegészítve e rítusok történelmi alakjának néhány magyar forrásokból ismert változatával.

SZENT ÁGNES-NAPI
ÜNNEPÉLYES SZENTMISE

2008. január 21-én, déli 12 órakor Pásztor Júlia és Suszter Ágnes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékének végzős hallgatói, a CLSMA rendes tagjai a régi római rítus szerinti, órómai énekekkel celebrált missa sollemnis keretében teljesítik liturgikus diplomájukat Budapesten, a Váci utcai Szent Mihály-templomban. A szertartást a Róma-városi hagyományok fölelevenítéseképpen Szent Ágnes ereklyéjének processziója előzi meg. A szentmisét a CLSMA tagjainak segédletével főtisztelendő Kovács Ervin mutatja be, a szkólában a diplomázók barátaiból alakult kórus énekel. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

„Örvendnek az egek, harsog a trombita,
a szép Szűz Mária kézfogóját mostan tartja”

Örömmel hirdetem, hogy elérkezett Mária eljegyzésének napja, amelyet illő módon kívánunk megünnepelni 2008. január 26-án a Rimóci Dr. Manga János Közösségi Házban. Szeretnénk, ha minél többen lennétek részesei ennek a szép eseménynek. Régen volt már megülve nálunk ez az ünnep, csak az idősebbek emlékeznek rá, most szeretnénk feleleveníteni, a hagyományt újra élővé tenni.

PROGRAM

Érkezés Rimócra 17:00
Menyegző 17:00–19:00
Táncház 19:00–23:00

Másnap, amennyiben marad idő és szeretnétek még maradni: séta a faluban – Babamúzeum, Falumúzeum, Templom – részvétel a szentmisén, majd hazaindulás. Szállást (hálózsákot hozzatok!) és étkezést biztosítunk. A hangulat megteremtésében pedig, reméljük, segítségünkre lesztek. Hogyan lehet eljutni egyénileg Rimócra? Az Árpád-híd autóbusz-állomásról indulnak buszok Szécsénybe, innen pedig tovább Rimócra. Mindenkit szeretettel várunk!

A szokásról lásd még:

http://mek.oszk.hu/04600/04656/html/unnepiki0032/unnepiki0032.html

J.P.

A MATUTÍNUMOK VÁRHATÓ IDŐPONTJA A 2008-AS POLGÁRI ÉVBEN

(A CLSMA zsolozsmáinak szokásos helyszíne a belvárosi Szent Mihály-templom Budapesten, kezdetük a téli időszakban [szeptembertől februárig] este 7 óra, a nyári időszakban [márciustól júniusig] este 8 óra. Az esetleges eltéréseket három héttel előbb jelezzük.)

Vízkereszt hagyományosan az ünnephirdetés ideje: ilyenkor írja elő a Pontificale Romanum, hogy legalább püspöki székhelyeken egy palástba öltözött kanonok hirdesse ki a szószékről prefációtónusban a soron következő év mozgó ünnepeinek dátumát. E szokáshoz csatlakozva alább közöljük a 2008-ban, működésünk ötödik évében várható ünnepélyes, esztergomi rítusú matutínumok időpontját. Kérjük különösen a káptalan rendes tagjait, hogy ezeket az időpontokat jegyezzék föl és vegyék tekintetbe minden más elfoglaltságuk szervezésekor.

január 5.	szombat	vízkereszt
január 19.	szombat	hetvenedvasárnap
február 9.	szombat	nagyböjt első vasárnapja
március 19.	szerda	nagycsütörtök
március 29.	szombat	(pót)húsvét
április 30.	szerda	áldozócsütörtök
május 10.	szombat	pünkösd
június 23.	hétfő	Keresztelő Szent János Születése
szeptember 28.	vasárnap	Szent Mihály Arkangyal
november 15.	szombat	Dedikáció
november 29.	szombat	ádvent első vasárnapja
december 29.	hétfő	(pót)karácsony

TRACTUS STELLAE

A vízkereszti matutínumban megszólaló Tractus stellae, magyar nevén Csillagjáték más liturgikus drámákhoz hasonlóan a matutínum és a laudes illeszkedésénél kijelölt "lágy" ponton, a Te Deum előtt kap helyet. A már ünnepélyes körülmények között, palástban és gyertyával olvasott 9. olvasmány, a rá következő responzórium, majd az ünnep sajátosságai közé tartozó Lukács-genealógia után a szertartás kibontakozását jelenti. Egyértelműen paraliturgikus jellege mellett is tényleges liturgikus tételeknek a liturgia keretei közül kiemelt szövegéből és dallamából áll. Ezek a tételek a megfelelő szereplő vagy szereplők szájába adva, egy stilizált tér megfelelő részéről elénekelve állnak össze a napkeleti bölcsek történetévé, ekkor még anélkül, hogy a zsolozsma egyébkénti anyagától eltávolodnának, majd a Te Deum-mal szinte észrevétlenül csatlakoznak vissza a hóra rendes menetébe. Alább az ún. Hartvik-agenda, egy XI. századi, magyarországi pontifikális szerkönyv (Zagreb, Metropolitanska Knjižnica / Bibl. Univ. MR 165.) alapján közlöm a Csillagjátékot saját kritikai kiadásom szerint.

F.M.


In nocte Epiphaniæ in Romana /21^v/ ecclesia invitatorium non canitur. Finito no­no re­sponso, legatur evangelium Factum est. Quo finito, incipiatur Te Deum laudamus, et sic finiatur matutinum. Missa vero agatur ordine suo.

In vigilia Epiphaniæ benedicatur aqua, ut mos est Græcorum, ante vesperas, sive in octavis. Dicamus omnes Domine miserere […] /28^v/ Finita oratio,[1] incipiatur antiphona Fon­tes aquarum sanctificati sunt a Christo apparente, et dum dixerint: « Haurite aquas », hau­riant aquam cum calice, et sic bibant in Domino propter diversas infirmitates, et a[?] benedictio superius testatur.

Ad matutinum post nonum responsum fiat tractus stellæ in hunc modum, ita ut tres magi[2] sint parati, uno stante ante altare sanctæ Mariæ, et incipiente alta voce: Stel­la ful­gore nimio rutilat, et alio in dextro altari repetenti: Stella fulgore nimio, tertioque pro­se­quen­te in ipsum:[3] Stella fulgore nimio rutilat. Et simul cantantes, veniant simul ante al­ta­re san­ctæ Mariæ: Quæ regem regum[4] /29^r/ natum monstrat quem venturum olim prophetæ signa­ve­rant. De altari autem accipiant vascula, mystica munera continentia: aurum Caspar, thus Melchior, myrrham Balthasar. Et sic cantantes, descendant ad Herodem: Eamus er­go et inquiramus eum offeramus ei munera aurum thus et myrrham. Herodes autem, residens in solio suo in media ecclesia coronatus, inquirat magos hoc modo: Regem quem quæ­ri­tis na­tum esse quo signo didicistis? At contra magi: Ipsum natum esse didicimus in oriente stella mon­strante. Et Herodes: Si illum regnare creditis dicite nobis. Et magi: Hunc regnare fatentes cum mysticis muneribus de terra longinqua adorare venimus. Scribæ vero, subtilibus induti, et mi­tras habentes in capitibus, sedeant circa Herodem, librosque teneant in manibus, sci­scitante eos hoc modo: O vos scribæ interrogati[5] dicite si quid de hoc puero scriptum videretis in libris. Respondeant scribæ: Vidim[us][6] domine in prophetarum lineis nasci Christum in Beth­lehem civitate David propheta sic vaticinante. Et sic imponat testimonium chorus: Beth­le­hem non es minima. Tunc Herodes, dimittens magos a se, dicat: Ite et de puero diligenter in­vestigate et invento redeuntes mihi renuntiate. Redeuntes ergo magi ab Herode, et in­spi­ci­en­t[7]/29^v/es stellam, digitoque monstrantes, dicat unus: Ecce stella, et alter: Ecce stella, ter­tiusque: Ecce stella, et sic simul incedentes, diffiniant: In oriente prævisa iterum præcedit nos lucida. Et duo clerici, [c]appis[8] induti, stantesque iuxta imaginem sanctæ Mariæ, te­nen­tis Dominum parvulum in manibus, imponant hunc versum: Qui sunt quos stella du­cit nos ad exitos inaudita ferentes? Respondeant magi: Nos sumus quos cernitis reges Tharsis et Ara­bum et Saba dona ferentes Christo regi Domino nato quem stella ducente venimus adorare.[9] Iux­ta stantes, imaginemque Domini digito monstrantes, dicant ad magos: Ecce puer ad­est quem quæritis iam properate et orate quia ipse est redemptio nostra. Tunc, salutantes tres magi Do­minum, dicat: Salve princeps populorum. Auriger dans munus, dicat: Suscipe rex aurum. Si­militer et thuriger: Tolle thus tu vere Deus. Myrrhiferque: Myrrham signum sepulturæ. An­ge­licus puer, indutus dalmatica, stans superius, dicat: Impleta sunt omnia quæ prophetice di­cta sunt ite viam remeantes aliam. Tunc magi, redeuntes per aliam viam, angelicoque re­spon­so ovantes, et imponant antiphonam, usque ad chorum, cantando, venientes: O re­gem cæli cui talia famulantur obsequia stabulo ponitur /30^r/ qui continet mundum iacet in præ­se­pio et in nubibus tonat. Finita autem, incipiat cantor alta voce: Te Deum laudamus, et sic pro­pa­gatur matutinum ordine suo.

---

[1] Sic. Malim: oratione

[2] Orig. del. de magis

[3] Sic. Malim: idipsum

[4] In ima pagina posteriore manu: En gentes venerantur me reverentes / me metuunt Arabes mihi parent usque fi­deles / impero Thar­sensi proprio sub iure cohorti.

[5] Littera « i » deleta videtur, sed restitui.

[6] Adi.

[7] In ima pagina posteriore manu: Hæc est causa viæ reges sumus ex Arabicis / quærimus hic regem re­gnan­ti­bus imperitantem / quem natum mundo lactat Iudaica virgo.

[8] Adi.

[9] Verbum ultimum in margine.

KARÁCSONY NAPJÁNAK ZSOLOZSMÁJA
(a kötet bevezetője)

Az „Egyházzenei Füzetek” V/A sorozatának céljáról, használatáról, módszeréről és elvi alapjairól az első, ádventi kötet bevezetőjéből tájékozódhat az olvasó, így itt és a tervezett további kötetekben elegendő lesz kitérni az adott offícium forrásaira és a benne fölmerülő esetleges rendhagyóságokra. A jelen füzetben közölt karácsonyi zsolozsma propriumtételei a második legrégibb és fönnmaradt részének terjedelmét tekintve a leginkább kidolgozott esztergomi breviárium gyakorlati célú, de filológiailag hűséges kiadását jelentik, amelyet az ott olvasható hivatkozások és az általános római szertartásrend alapján minden további szükséges szöveggel és dallammal kiegészítettünk. A füzet törzsszövege tehát, beleértve az antifónák és a responzóriumok dallamát is, a prá­gai Bibliotheca Strahoviensis DE. I. 7. jelzetű kódexe (facsimile kiadása: Szend­rei Janka: Bre­vi­a­ri­um Notatum Stri­goniense sæculi XIII. Budapest 1998. [Musicalia Da­nubiana XVII]) 13v–21v oldalának normatív kritikai átirata, és ugyanezt a for­rást fogjuk követni a sorozat következő, a temporále anyagához tartozó kötetei­ben is. A strahovi breviárium az esztergomi rítus központi változatának megszilárdulása idejéből való reprezentatív kézirat, sőt valószínűleg olyan másolópéldány, amely kiindulását jelentette egy tőle származó dallam- és szöveghagyománynak. Másfelől viszont őriz néhány olyan archaizmust, amely megkülönbözteti a főleg XV–XVI. századi forrásoktól képviselt, érett esztergomi rítustól. A közreadott anyag tehát filológiai értelemben nem mindenütt hozza a legjobb változatot, és egyes pontjai nem is jellemzők a közel öt évszázadon át követett rendtartás egé­szére, de az egyetlen kézirattól vagy nyomtatványtól elvárható legnagyobb szabású összefoglalását alkotja a középkori Magyarország zsolozsmás gyakorlatának. A zsoltárok és az ordinárium szövegei a XX. századi reformok előtti, hivatalos római szerkönyvekből valók, de helyesírási és központozási szempontból az újabb liturgikus szöveggondozás elveit követik. A zsoltárok és kantikumok fél­­versekre tagolása a XX. századi monasztikus kiadványok eljárásának felel meg. A tónusok mediációs és záróformuláinak kijelölése grafikai szempontból és a szótagszámlálás szabályait illetően a solesmes-i bencések módszere szerint történik, de a kijelölés által föltételezett dallam az esztergomi szokást őrző, XV. századi Częstochowai pálos kantuále tonáriusának mintaverseivel megadott vál­tozat. A himnuszok dallamát a XV. századi Budai pszaltériumból vettük, a Cor­de natus dallamát viszont – a kódex hibája miatt – a XVII. századi protestáns és magyar nyelvű, de azonos dallamvariánst használó Ráday-gra­du­álból egészítettük ki. A 94. zsoltár dallamául a főforrásban megadott, hangjelzett incipit alapján a XIV. századi Isztambuli antifonále megfelelő tételét választottuk. A Máté-genealógia eredetije a vezérfonalnak tekintett breviáriumhoz közel álló, XIV. századi, hangjelzett esztergomi misekönyv szek­ven­ci­o­ná­le-függelékének végén található, míg a Te Deum a Zágrábban őrzött, MR 8-as jelzetéről számon tartott pálos antifonále variánsának kissé javított megfelelője. A karácsonyi ma­tu­tí­­num­ban a felolvasóra mondott máriás áldások (benedictiones de beata Virgine) szövegét az első nyomtatott esztergomi breviárium függelékéből írtuk át, de elosztásukat értelemszerűen megváltoztattuk: az ott olvasható, kilenc helyett hét szöveg közül az elsőt föloldozásnak értelmeztük, a fönnmaradt hatot pedig az első két nokturnusra osztottuk el, megtartva a harmadik nokturnusnak az evan­gé­liumra vonatkozó, szokásos áldásait. A füzetben az előkészületi imák (Pater noster, Ave Maria, Credo) kivételével minden szertartásszöveg teljes terjedelmében szerepel, a dallamok közül viszont csak az antifónákat, a responzóriumokat, a himnuszokat, az invitatórium zsoltárát, a Máté-genealógiát és a Te Deumot adtuk meg. Jóllehet a zsolozsmák tényleges végzéséhez a to­vábbiak hiányozhatnak, jobbnak látszott nem együtt közölni őket a kötött és kö­zépkori forrásokban adatolt anyaggal: az esztergomi rítus or­di­ná­riumdal­la­ma­inak egy része csak egyet­len koraújkori pálos forrásból vetíthető vissza (olvasmány-, oráció- és ver­zi­kulus­tó­nus), egy részük nincs kellőképpen föltárva (zsoltártónusok, Be­ne­di­ca­mus­ok), némelyikükről pedig egyetlen emlék sem áll rendelkezésünkre. Ezeket a gyakorlatban nélkülözhetetlen, de kevésbé hiteles vagy egyértelmű dallamokat egy későbbi, kiegészítő kötetben fogjuk kö­zölni, amelyben részletes leírását tervezzük a föltételezhető középkori zsolozsmarítus ceremoniális vonatkozásainak is. A sorozat köteteinek bevezetőjében nem foglalkozunk az egyes liturgikus na­pok szöveganyagával, történetével vagy lelkiségével: ezeknek gazdag és mindennél hitelesebb forrását adja maga a közreadott offícium. Hogy azonban a nyelvileg legnehezebb és magyar fordításban sokszor elérhetetlen olvasmányanyag könnyebb megértéséhez hozzájáruljunk, minden füzet elején közöljük a matu­tí­num olvasmányainak szöveghű, a hagyományos magyar bibliás stílusban gyökerező fordítását. A bibliai olvasmányok és idézetek forrása a Vulgata első teljes magyar kiadása, a „Jézus alatt Vitézkedő Társaság-beli, nagyszombati Káldi György pap” 1626-ban, a bécsi Formika Máténál kinyomtatott munkája (Szent Biblia az egész keresztyénségben bévött régi deák bötűből). Ennek szövegétől csak helyesírási kérdésekben, illetve olyankor tértünk el, amikor az egyházatyák magyarázatai az adott bibliai hely valamely régibb szövegváltozatát vették alapul. Az idézetekben és a fordításokban a mai olvasónak sokszor talán szokatlan szóhasználat és mondat­fűzés a magyar szakrális nyelvnek azt a szerencsés korszakát és állapotát törekszik fölidézni, amikor a sértetlen latin liturgikus gyakorlat a megértetését szolgáló sajátos középkori fordítástechnikával még természetes egységben élt. Másfelől a szertartás közben alkalmas lehet arra, hogy segítségével a latin fölolvasást valamelyest követni tudó zsolozsmázók az eredeti szöveget hallják-értsék, és ne azzal párhuzamosan, mégis attól függetlenül olvassanak magyarul. Végül a karácsonyi zsolozsmában található különlegességekre és a szöveget illető néhány kiadói módosításra kell kitérnünk. Az esztergomi rítus sajátos helyet alakított ki egy régi processziós antifónának, az Ave spes nostra-nak, amikor azt az előesti ves­perás elé helyezte. Az „ave” invokációval kezdődő első három szakaszt még a hóra tulajdonképpeni kezdete előtt szólaltatta meg két-két gyermek vagy ifjú, kezében gyertyával, a kóruson kívül és térben is jól elkülönülve, majd együtt énekelték el a negyedik szakaszt, immár a karban elfoglalt végleges helyükre vonulva. Esztergom öröklött antifóna-hagyományának volt még egy tétele (Gaude et lætare), amelynek nem jutott hely a vesperás szokásos szerkezetében. Úgy látszik, sajnáltak volna megválni tőle, ezért egy egészen magában álló megoldást találva őrizték meg: az első vecsernye zsoltáros részének végére illesztették zsoltár nélkül, függelék gyanánt. Talán ezek mintájára tartotta meg a strahovi breviárium „antiphona” cím alatt a Veni Red­em­ptor himnusz hangsúlyos verseléshez igazított, eredetileg első strófáját, az In­ten­de qui regis-t, amely egyébként az ambrozián rítuson kívül kiveszett a latin hagyományból, és másutt Esztergomban sem dokumentált. Megtartásáról vagy elhagyásáról a zsolozsmázók szabadon dönthetnek. A Descendit de cælis res­ponzórium trópusának éneklésére több lehetőség kínálkozik: végigénekelhető a neki megfelelő dallamú melizmával párhuzamosan, a kettőt együtt futtatva bele a „tamquam sponsus” zárlatba, de választható csak a me­lizma vagy a trópus is, illetve végigénekelhetők egymás után. A Verbum caro responzórium két ver­zu­sát valószínűleg nem egyszerre énekelték: a későbbi szerkönyvekben már csak az In principio kezdetű szerepel, legkorábbi rubrikás forrásunk, az úgynevezett Hartvik-féle Agenda pontificalis viszont azt írja elő, hogy a Puer natus verzust a ma­tu­tí­num­ban, majd az In principio-t a ve­spe­rás­ban énekeljék. A matutínum eredeti rendjével kapcsolatban ki kell emelnünk, hogy a karácsonyi éjszaka miséjének helyzete Esztergomban a Te Deum és a laudes között szilárdult meg, és ennek következtében a laudest csak a magukban zsolozsmázók végezték a kiadásunkban – és a korabeli forrásokban – jelzett módon: a kórusimában a kapitulum, a himnusz és a verzikulus elmaradt, a zsoltárokat és a Bene­dictust antifónáikkal együtt a kommúnió előtt énekelték, a laudes könyörgése pedig a poszt­kom­múnióval volt azonos. Kisebb különbség, hogy a karácsony esti vesperás könyörgését a karban nem követte Benedicamus, hanem mindjárt elkezdődött Szent István vértanú „felezett” (zsoltározás nélküli) előesti vespe­rá­sa annak responzóriumával. Sajátos még a príma zsoltáranyaga, amelyről a fő­forrásként követett breviárium nem ad eligazítást, de amelyet néhol eltérően adnak meg a „klasszikus” esztergomi könyvek is: a kiadásban az első nyomtatott breviárium sorrendjét és válogatását vettük alapul. A szöveget máskülönben kizárólag az eredeti olvasatukban értelmetlen helyeken javítottuk. A karácsonyi zsolozsma hasonlóan, mint a már megjelent ádventi, nemcsak karácsony napján, hanem az ünnep egész nyolcadában végezhető, sőt néhány tétel kölcsönzésével könnyen hozzáalakítható a vízkeresztig, esetleg akár a Gyer­tya­szentelőig tartó időszak liturgikus igényeihez. Az egyes hórák zsoltáranyagát szükség esetén lehet csökkenteni vagy több napra osztani el, a matutínum pedig könnyen alakítható egyszerűbbé, ha csak egyik nokturnusát imádkozzák: ilyenkor azonban célszerű a három olvasmányt úgy kiválasztani, hogy az első valamelyik Izaiás-részlet, a második az Izidortól vagy Nagy Szent Leótól való beszédek egyike, a harmadik pedig az egyik evangéliummagyarázat legyen. Az egy nok­turnusos matutínum zsoltárainak rövidítésére kézenfekvő lehetőség, ha a 18. zsoltárból (Cæli enarrant) csak az első hét verset éneklik, a 88. zsoltárt pedig (Mi­se­ri­cordias Domini) lezárják a „Si autem dereliquerint” vers előtt. Zárszó helyett hadd mondjunk köszönetet Fehér Juditnak, Déri Balázsnak és Dobszay Lászlónak a kézirat figyelmes átolvasásáért, hibáinak kijavításáért, hasznos észrevételeikért és javaslataikért!