HAMVAZÓSZERDA 2.

Hamvazószerda rítusai

Mint minden ünnepnapnak, hamvazószerdának is vannak saját tételei, azaz propriuma a misében és a zsolozsmában. Ezen kívül sajátos szertartása a hamuszentelés és a hamvazás, amelyet processzió követhet, valamint a vezeklők elbocsátásának rítusa. A következőkben ezeket tekintjük át az esztergom-római hagyomány szerint.

Mise

Hamvazószerdán köznapi mise van, éppúgy saját tételekkel, mint a nagyböjt bármely hét­köz­nap­ján. A szövegek elsősorban bűnbánati témájúak, az isteni irgalmasságra irányítják a figyelmet, amely a bűnbánat kiindulópontja.
Mind az öt énekelt tétel szövege zsoltárból való, kivéve az introitus antifónáját, amely a Bölcsesség könyvéből származik. Bizonyságot ad arról, hogy Isten szereti az általa teremtett világot és megbocsát a bűnbánóknak. A hozzá kapcsolódó zsoltárvers, illetve a graduále és a traktus irgalomért könyörög. A traktus – olvasmányhoz közel álló alkata miatt – kifejtettebb. A 102. zsoltárból vett vers nem kérés: az irgalmasság biztos tudatában for­dul a Teremtőhöz. Ugyanez a tétel szólal meg a nagyböjt minden hétfőjén, szerdáján és péntekjén. (Kedden, csütörtökön és szombaton nincs traktus, a vasárnapoknak pedig saját traktusuk van.)
Az áldozati részben már nem esik szó bűnbánatról: az offertórium hálaadás Istennek, aki megsegített, a kommúnió pedig buzdítás, biztatás a böjt idejére, amikor az ellenség a szokásosnál is jobban tör a lelkek vesztére.
A szentlecke ószövetségi, és ez jellemző nagyböjt minden hétköznapjára. Joel próféta könyvéből való, böjtre, bánatra és megtérésre szólít föl, a befejező szakaszban pedig Isten­nek az ő népe iránti szeretetéről beszél. Az evangéliumban, amely Szent Máté könyve szerint való, Jézus a helyes böjtölésre tanítja tanítványait, és a mennyei kincsek gyűjtésére hív.
A mise mindhárom könyörgése böjti vonatkozású: A kollekta a helyes böjtöléshez kér se­gí­tő kegyelmet, a szekréta a szent idő kezdetén történő méltó felajánláshoz, a posztkommúnió pedig a szentségekből forrásozó kegyelmet kéri a böjtölés megszentelésére.
A szentmise végén egy sajátosan böjti műfaj következik: az oratio super populum, amely formailag a kollektákhoz hasonlít.

Zsolozsma

A matutínumban az invitatórium, az antifóna, a zsoltárok és a verzikulus megegyeznek a közönséges szerdai napokon szokásosakkal. Egy nokturnus van, hétköznap lévén, az olvasmányok szövege Szent Ágostonnak a na­pi evangéliumhoz írt homíliája három részre osztva (vö. Patrologia Latina XXXVIII. 243.). A responzóriumok nagyböjt első vasárnapjáról valók (a kódexek majd csak ott írják ki őket, ebből is látszik, hogy az a régebbi ünnep), a második, a harmadik és a hatodik helyről, szövegük nem bibliai.
A laudesben a zsoltározás a szokott szerdai rend szerint zajlik. A kapitulum a napi szentlecke első harmada (mint más ünnepeken, ill. a nagyböjt köznapjain is), a himnusz és a verzikulus a köznapi, a Benedictus-antifóna szövege a napi evangéliumból való (ünnepnapokra és böjti hétköznapokra jellemzően). A hóra végén hosszú précesz következik, majd a könyörgés, amely szokásos módon a mise kollektája. Ezután (az esztergomi rítusban) egy szuffrágium szerkezetű super populum szakasz következik, amely a továbbiakban minden hóra végén szerepel: egy antifóna (Convertimini ad me), verzikulus (Domine non secundum peccata nostra) és könyörgés (Parce Domine); ez utóbbinak szövege a szentleckéből van.
A tercia a köznapi rend szerint zajlik, kivéve a kapitulumot, a könyörgést, és a super populum részt, amelyek a laudes tételeivel egyeznek.
A szextában a kapitulum a szentlecke második harmada (szokás szerint), a könyörgés és a super populum a laudes szerinti, a többi tétel a szokott, köznapi rendet követi.
A nóna kapituluma a szentlecke befejező szakasza, a könyörgés és a super populum ugyanúgy végzendő, mint a laudesben.
A vesperásban a zsoltározás a heti rend szerint történik, a kapitulum a szentlecke első része (mint a laudesben). Érdekes, hogy van responzórium, annak ellenére, hogy ez hét­köz­nap nem szokásos. A főrész a szövegét a szentlecke legelejéről veszi, a megkomponált verzus pedig Izaiás könyvéből való, témája a megtérés. A himnusz és a verzikulus a szokásos szerdai, a Magnificat-anti­fóna szövege a napi evangéliumból való. Az oráció a mise kollektája, mint a laudesben és a super populum antifóna is a laudesével azonos, a záró könyörgés pedig a miséével.

Hamuszentelés és hamvazás

A hamu már az Ószövetségben számos helyen a bűnbánat és a böjt szimbólumaként fordul elő. Álljon itt csupán két példa: „Erre én az Úrhoz, Istenemhez fordítottam arcomat, hogy böjtölve, szőrruhában és hamuban könyörögjek és esdekeljek előtte.” (Dániel 9,3) „Korholom tehát önmagamat, bánom bűneimet porban és hamuban.” (Jób 42,6)
A hamuval kapcsolatos rítusok hamvazószerdán valószínűleg a nyilvános vezeklők kivetésének szertartásából (ld. később) maradtak meg, illetve rövidültek. Eredetileg tehát a hamut csak a vezeklőknek szórták a fejére, ám a bűnbánati szokások változásával ez általánossá lett.
A szentelési szövegek műfaja leggyakrabban oráció (a szokásos misekönyörgésekhez képest valamivel kevésbé tömör). A hamuszenteléskor elhangzó szövegek a kért kegyelem útját követik: megszólítják a Mindenhatót, minden jónak forrását, ezután a közvetítő hamura kérnek áldást, majd a szentelményt fölvevőkre, az ő bűneik bocsánatát kérve.
A hamvak megszentelése egy exorcizmussal kezdődik, amely a hamuhoz szól (exorcizo te), és egy Istenhez a bűnbánókért szóló könyörgés kapcsolódik hozzá, mind­kettőben ószövetségi hivatkozással (Mózes a borjú hamvát rájuk szórva szenteli meg a népet; a niniveiek megtérése Jónás szavára). Ezután még két szentelési oráció hangzik el, majd egy bűnbánati, zsoltárszövegű antifóna verzussal: Exaudi nos Domine. Salvum me fac – római rendtartás szerint ez a tétel az egész szertartás bevezető éneke, mintegy „introitusa”. (A különböző mozzanatoknál felhangzó responzóriumok a nagyböjt első vasárnapi matutínumból valók.) A diákonus felhívására való letérdelés és fölállás után következő könyörgés szövege a böjtre mint a gonosz elleni harc időszakára tekint, ehhez kér erőt.
Ezután történik a hamvazás szertartása. A pap mindenkinek hamut szór a fejére, és elmondja a hamvazási szöveget (Memento quia), miközben elhangzik az Immutemur antifóna a szükséges számú zsoltárverssel a 66. zsoltárból (Deus misereatur nostri, minden egyes vers után visszatér az antifóna). Ennek elvégzése után egy újabb processziós antifóna következik (Iuxta vestibulum), közben a klérus a templom közepére megy, amely a következő szertartás helyszíne lesz.

Sz.Á.