A SZENT SZAKASZOK KÖNYVE
Hetvenedvasárnap az éves bibliaolvasás kezdete is a zsolozsmában, így kiváltságos kapcsolatban van a Szentírással. Éppen ezért különös öröm, hogy Molnár Attila adományából a mai napon a káptalan birtokába került az egyházi év szentleckéinek és evangéliumainak hagyományos magyar fordítását tartalmazó, 1868-ban kiadott, úgynevezett "szakaszos könyv", amelyet a közeljövőben beszkennelünk, szélesebb nyilvánosság számára elérhetővé teszünk, beköttetünk és használatba veszünk a káptalan nyilvános, vasár- és ünnepnapi szentmiséin. A könyv a Vulgata Tárkányi Béla egri áldozópap által átdolgozott változatát tartalmazza liturgikus elrendezésben, a szentmisén való használat szempontjait messzemenően figyelembe véve. Így például "öregbetűs", azaz betűi nagyobbak és vastagabbak, mint eddig használt, XX. századi utódjának betűi, a mondatkezdeteket (a recitációt elősegítendő) tágasabb térköz előzi meg, Jézus neve (a köteles főhajtásra emlékeztetendő) mindenütt verzállal szerepel. A fordítás a XX. századi átdolgozás iskolás latinizmusaitól mentes, sokkal kevésbé rugaszkodik el a középkori gyökerekre visszanyúló magyar szakrális nyelvtől, mint amaz. Természetesen a Vulgata Clementina-kiadását veszi alapul, így nemcsak nyelvezete, hanem tartalma miatt is jobban megfelel a régi liturgia követelményeinek, mint a ma használatos, a Neovulgatát (vagy inkább annak, német, angol, francia stb. megfelelőit...) követő fordítások. Amint a Summorum pontificum motu proprio a népnyelvű olvasmányoskönyvektől megkívánja, az Apostoli Szentszék jóváhagyásával rendelkezik. Ebben fölül is múlja mind a régi perikóparendszer XX. századi fordítását, mind a reformliturgia fordításait, amelyek általában csak helyi jóváhagyással bírnak. Végül tovább növeli tekintélyét, hogy a magyarországi görögkatolikus liturgiában használt szentírási szövegek is ezt a fordításváltozatot követik mind a mai napig, és remélhetőleg még sokáig nem fognak eltérni tőle. A Káldi-fordítás Tárkányi-féle revíziója természetesen sajátos, archaikus-szakrális nyelvet használ. Ebben követi a héberben, arameusban, görögben, latinban és számos más nyelvben megragadható szentnyelvi különállást, amely az Egészen Máshoz és az Egészen Másról valóban egészen másként beszél. Nem régiességről, egy letűnt nyelvállapot muzeális újjáélesztéséről van itt szó, hanem egyrészt a forrásnyelvekhez való radikális hűségről, amelyet a szöveghű exegézis ősi módszerei szükségessé is tesznek, másrészt a kultusz és általában a vallási szféra nyelvalakító hatásáról, amelynek következtében már a Septuaginta, a Vetus Latina, a Vulgata és az első, nagyhatású népnyelvű változatok, így nálunk XV. századi előzmények után a Károli-, illetve a Káldi-Biblia is létrejöttek. Hallgassátok isteni félelemmel!
Hetvenedvasárnap az éves bibliaolvasás kezdete is a zsolozsmában, így kiváltságos kapcsolatban van a Szentírással. Éppen ezért különös öröm, hogy Molnár Attila adományából a mai napon a káptalan birtokába került az egyházi év szentleckéinek és evangéliumainak hagyományos magyar fordítását tartalmazó, 1868-ban kiadott, úgynevezett "szakaszos könyv", amelyet a közeljövőben beszkennelünk, szélesebb nyilvánosság számára elérhetővé teszünk, beköttetünk és használatba veszünk a káptalan nyilvános, vasár- és ünnepnapi szentmiséin. A könyv a Vulgata Tárkányi Béla egri áldozópap által átdolgozott változatát tartalmazza liturgikus elrendezésben, a szentmisén való használat szempontjait messzemenően figyelembe véve. Így például "öregbetűs", azaz betűi nagyobbak és vastagabbak, mint eddig használt, XX. századi utódjának betűi, a mondatkezdeteket (a recitációt elősegítendő) tágasabb térköz előzi meg, Jézus neve (a köteles főhajtásra emlékeztetendő) mindenütt verzállal szerepel. A fordítás a XX. századi átdolgozás iskolás latinizmusaitól mentes, sokkal kevésbé rugaszkodik el a középkori gyökerekre visszanyúló magyar szakrális nyelvtől, mint amaz. Természetesen a Vulgata Clementina-kiadását veszi alapul, így nemcsak nyelvezete, hanem tartalma miatt is jobban megfelel a régi liturgia követelményeinek, mint a ma használatos, a Neovulgatát (vagy inkább annak, német, angol, francia stb. megfelelőit...) követő fordítások. Amint a Summorum pontificum motu proprio a népnyelvű olvasmányoskönyvektől megkívánja, az Apostoli Szentszék jóváhagyásával rendelkezik. Ebben fölül is múlja mind a régi perikóparendszer XX. századi fordítását, mind a reformliturgia fordításait, amelyek általában csak helyi jóváhagyással bírnak. Végül tovább növeli tekintélyét, hogy a magyarországi görögkatolikus liturgiában használt szentírási szövegek is ezt a fordításváltozatot követik mind a mai napig, és remélhetőleg még sokáig nem fognak eltérni tőle. A Káldi-fordítás Tárkányi-féle revíziója természetesen sajátos, archaikus-szakrális nyelvet használ. Ebben követi a héberben, arameusban, görögben, latinban és számos más nyelvben megragadható szentnyelvi különállást, amely az Egészen Máshoz és az Egészen Másról valóban egészen másként beszél. Nem régiességről, egy letűnt nyelvállapot muzeális újjáélesztéséről van itt szó, hanem egyrészt a forrásnyelvekhez való radikális hűségről, amelyet a szöveghű exegézis ősi módszerei szükségessé is tesznek, másrészt a kultusz és általában a vallási szféra nyelvalakító hatásáról, amelynek következtében már a Septuaginta, a Vetus Latina, a Vulgata és az első, nagyhatású népnyelvű változatok, így nálunk XV. századi előzmények után a Károli-, illetve a Káldi-Biblia is létrejöttek. Hallgassátok isteni félelemmel!
1 megjegyzés:
Hálás köszönet!
Megjegyzés küldése