NAGYPÉNTEK

Nagypénteken mondd a matutínumot úgy, mint nagycsütörtökön, de saját históriával [antifónákkal és responzóriumokkal]. Saját olvasmányok, és próféciák módjára fejeződnek be. Minden egyéb, mint a könyvben.

A misére azalatt, míg kerepelnek, beöltözik egy diákonus, egy szubdiákonus és egy akolitus csak albába, és két ifjú palástba, akik a püspök úr előtt vonulnak. Akkor a püspök fölmegy a főoltárhoz (altare magnum), és egyszerűen olvassa a próféciákat: In tribulatione, a szubdiákonus pedig énekli. Ezután mindjárt elkezdődik a Domine audivi auditum tuum traktus, két félkar közt váltakozva. Ezek után [a püspök] azt mondja: Oremus. A diákonus: Flectamus ge­nua, Levate. Könyörgés: Deus a quo et Iudas, és felelünk: Amen. Akkor a szubdiákonus énekli a második próféciát: Dixit Dominus ad Moy­sen. Ennek végeztével a kar ismét egy traktust mond: Eripe [me] Domine. Ezután közvetlenül elkezdődik a mi Urunk, Jézus Krisztus passiója [cím nélkül], és az evangéliumra [a passió utolsó szakasza] sincs áldáskérés, és a diákonus fekete kazulát vesz, amilyet szokott [vsz. casula plicata], és miután a stallum közé [a plánumra] szőnyegeket helyeztek, mezítláb énekli: Egres­sus Iesus trans torrentem Cedron stb. A passió után mindjárt elkezdi a püspök úr a könyörgéseket a főoltárnál, és mondja: Ore­mus dilectissimi stb., amint a könyvben, de az eretnekek és szakadárok ellen [sic] nincs Per Do­minum, sem Amen, hanem amint befejeződött a könyörgés, rögtön elkezdődik: Pro perfidis Iu­dæ­is, és nincs Fle­cta­mus genua, a Per eundem Dominum után pedig nincs Amen, hanem mindjárt elkezdődik a pogányokért [szóló könyörgés], és ott már van Fle­cta­mus genua, Levate, Per Dominum nostrum, és ugyanott mondunk Amen-t is. Akkor lemegy a püspök a Boldogságos Szűz oltára elé [a templom hajójában], ahol földíszítették a feszület helyét. Eközben két, vörösbe öltözött áldozópap megfogja a feszületet a főoltár mögött, és kihozzák mintegy az oltár oldalánál, és éneklik ezt az antifónát: Popule meus, és előtte egy kazulát helyeznek a feszületre, amely teljesen eltakarja azt. Akkor két papnövendék (procedens), akik, mint Szent István protomártír napján, vörös, ünnepélyes dalmatikát öltöttek kifordítva, mezítláb, térden állva, arccal a feszület felé fordulva énekli: Agios. A kar felel: Sanctus Deus. Akkor lejönnek a kórusba vezető lépcső alsó fokáig, és ott hasonlóképpen éneklik a második versszakot, és a harmadik versszakot ugyanígy a Szent Kereszt-oltár jobb oldalán lévő kis kapunál [a kórusrekesztőnél]. Ezek végeztével továbbmennek, és odaviszik a keresztet a Boldogságos Szűz oltárához. Akkor a püspök az áldozópapokkal együtt átveszi a feszületet, és előbb egy kissé fölemeli előtte a kazulát, másodszor jobban fölemeli, és harmadszor még jobban fölemeli, hogy teljességgel láthatóvá váljék a feszület korpusza, és egymaga háromszor mondja énekelve az antifónát: Ecce lignum crucis stb., fölemelve kissé, másodszor jobban, harmadszor ismét jobban, a kar pedig mindig válaszol, de a verzust [Beati immaculati] nem éneklik, csak a harmadik fölemelés után. Végül a püspök, megcsókolván a keresztet, visszamegy a helyére. A többi kanonokok mind fölajánlást tesznek, és megcsókolják a keresztet. Közben végig elénekeljük a Dum Fabricator mundi antifónát, majd az ifjak kezdik a Crux fidelis himnuszt, és a kar felel hol a teljes, hol a fél versszakkal, amint szokás. Ezek után a püspök a feszület előtt állva olvassa a Domine Iesu Christe könyörgést a két másik könyörgéssel együtt. Akkor a Szent Kereszt-oltárhoz megy, ahol kihajtogatták a korporálét. Elkezdi: Ad­iu­to­ri­um nostrum stb., elmondja a Con­fi­te­or Deo-t, amint máskor szokás, és a végén a Proprio Filio suo non pe­per­cit Deus stb. verzikulust, majd az oltárhoz lép, elmondva az Aufer a no­bis Domine-t végig, és átveszi a bort és a vizet a kehelyhez, de nem mondva semmit. Ezalatt áldozópapok, különböző színű vörös [sic] palástokba öltözve, arccal a test felé fordulva éneklik a Laudes omni­potens himnuszt. A kanonokok egyike pedig előhoz egy kelyhet az előző napról megőrzött testtel, és odaviszi a püspök úrnak az oltárhoz, énekelve az egyes versszakokat, a kar pedig mindig válaszol. Akkor, miután befejeződött az utolsó versszak, a püspök tisztelettel átveszi a kelyhet, és letéve a kelyhet, a legnagyobb tisztelettel már megfogja az Úr testét. Ezt a testet tartva a nép felé fordul, és háromszor elmondja a Hoc corpus kommúniót, mindig fentebb hangon kezdve, és mindig az oltár másik oldala felé fordul. Akkor elmondja a Pater noster-t, olvasva, és a szolgálattevők csöndben válaszolják: Sed li­bera nos a malo. Utána megtöri a testet, és mondja: Per omnia sæcula sæ­cu­lo­rum, Amen, és semmi egyebet. Mindjárt ezután csöndben megáldozik, nem mondván semmit.

Ezek végeztével ugyanott elkezdődik a vesperás, két félkar közt váltakozva, tudniillik csak a püspök és a teljes kar között. A zsoltárok a péntekiek, olvasva, Glo­ria Pa­tri nélkül, Magnificat és Miserere mei Deus. Antifóna: Christus fa­ctus est. Ky­rie, Chri­ste, Kyrie. Pater noster. Akkor a püspök elmondja a Respice quæsumus Do­mine könyörgést, semmit nem válaszolunk, és így van vége ennek a szentséges szertartásnak. Ezután bemegy a sekrestyébe és nem ad áldást. Végezetül az alőrkanonok úr elkészíti a szentsírt a máskor szokásos módon.

A kompletóriumban a zsoltárokat végig úgy olvassuk, Gloria Pa­tri nélkül és ugyanabban a rendben, mint nagycsütörtökön.

Fordította. F.M.