2009. október 29.

ABSOLUTIO SUPER TUMULUM
FELOLDOZÁS A JELKÉPES SÍRNÁL

Mint a Halottak napi hirdetésben utaltunk rá, az ünnepélyes szentmise után az idén az absolutio szertartását is elvégezzük. Ennek mibenlétét és lefolyását közöljük az alábbi összefoglalóban.

A halottakért bemutatott szentmisék után a pap a halottnak a szentély bejárata előtt felállított ravatalánál néhány könyörgést végez, és beszenteli az elhunyt földi maradványait, mielőtt kivinnék azokat a temetőbe és sor kerülne a temetésre. Noha a szertartás neve absolutio (feloldozás), nem beszélhetünk tényleges értelemben vett szentségi feloldozásról, hiszen azt csak élő ember kaphatja meg őszinte bűnvallás és bűnbánat után. Ez a szertartás viszont az Egyház közbenjáró imája azért, hogy elhunyt gyermeke mielőbb elnyerje bűnei hátralévő büntetéseinek elengedését, így a tisztítóhelyen lerovandó elégtétel enyhüljön és rövidüljön, a halott lelke pedig mielőbb elérje az örök boldogságot. Miután az engesztelő szentmiseáldozat megtisztította és megszentelte az elhunyt lelkét, az absolutio szertartása megtisztítja és megszenteli annak testét is. Ha az elhunyt teste fizikailag nincs jelen (például azért, mert már régebben eltemették), a templomban jelképes ravatalt állítanak fel: egy asztalt és rajta esetleg koporsót is, fekete lepellel letakarva, körülötte hat méhviaszból készített égő gyertyával, és ennél végzik a szertartást. Végszükség esetén a földre terített fekete lepel is elegendő, hogy felidézze elhunyt testvéreink jelenlétét. Mindenszentek másnapján vagy a nyolcad első, erre alkalmas napján, amikor minden elhunyt hívőért imádkozunk, hogy őket is mielőbb a szentek közösségében tisztelhessük (ez a Halottak napja és a Mindenszentek ünnepe közötti tényleges eszmei kapcsolat), ugyancsak egy jelképes sírnál végezzük el a feloldozást. Az absolutio szertartása a következő.

ÁTÖLTÖZÉS ÉS VONULÁS. A mise utolsó evangéliuma után a pap és a szolgálattevők a papi székhez vonulnak, ahol a pap leveti miseruháját és manipulusát, a diakónus és a szubdiakónus csak a manipulust. A pap fekete palástot ölt. A szubdiakónus a körmeneti kereszttel két, égő gyertyát vivő akolitus között a ravatal fejéhez vonul. Ha az elhunyt klerikus, fejjel az oltár, lábbal a nép felé kell felravatalozni, ha pedig laikus, lábbal az oltár és fejjel a nép felé. A szubdiakónus előtt vonul a turifer, kezében füstölővel és a navikulával, mellette a ceremonár szenteltvízzel és hintővel. A diakónus, kezében a halotti misekönyvvel, a pap balján vonul. Amikor a ravatalhoz érnek, a szubdiakónus a kereszttel és két oldalán a két, gyertyát vivő akolitussal a ravatal fejéhez áll, kissé távolabb a ravataltól, hogy lehetővé tegyék a papnak a ravatal körbejárását. A celebráns, balján a diakónussal és jobbján a szenteltvizet tartó ceremonárral, a ravatal lábához áll. A turifer a diakónus balján áll. Az esetlegesen jelenlévő klerikusok, akik a menetben a kereszt után haladtak égő gyertyával a kezükben, a ravatal jobbján és balján foglalnak helyet úgy, hogy a rangosabb klerikusok közelebb álljanak a celebráló paphoz.

BESZENTELÉS. A pap tehát szemben állva a kereszttel (kissé a leckeoldal felé állva) elmondja a Non intres kezdetű imádságot, amely elmarad, ha nincs jelen a holttest. A könyvet a diakónus tartja a pap elé. Ezután a szkóla elénekli a Líbera me antifónát, amelyet a holttest távolléte esetén már az utolsó evangélium után elkezdhet. A Líbera vége felé a pap tömjént tesz a füstölőbe és megáldja azt. Eközben minden kézcsók elmarad, mint minden, fekete színben mondott misében. A turifer a pap jobbján nyújtja a füstölőt és a ceremonár tartja a palást végét. Most az evangéliumoldalon álló énekesek éneklik a Kyrie eléison-t (egyszer), utána a leckeoldalon állók a Christe eléison-t (egyszer), és mindenki közösen a Kyrie eléison-t (egyszer). A pap intonálja a Pater noster-t, amelyet mindenki csendben folytat, miközben a pap a diakónus és a ceremonár kíséretében körbejárja és meghinti a ravatalt szenteltvízzel, balról indulva. Eközben a diakónus a pap jobbjára áll (a ceremonár a baljára) és ő nyújtja a papnak a hintőt, csókok nélkül. Amikor a kereszt elé érnek, a pap meghajol, a diakónus és a ceremonár térdet hajt a kereszt felé.

PRÉCESZ. Amikor visszaértek kiindulási pontjukra, a diakónus átadja a papnak a füstölőt, és ugyanilyen módon körbefüstölik a ravatalt.
Ekkor helyükre visszatérve a pap intonálja: Et ne nos indúcas in tentatiónem.
Válasz: Sed líbera nos a malo.
Pap: A porta ínferi.
Nép: Erue, Dómine ánimam eius (ánimas eórum).
Pap: Requiésca(n)t in pace.
Nép: Amen.
Pap: Dóminus vobíscum.
Nép: Et cum spíritu tuo.
Ekkor a pap elénekli az Absólve, quáesumus, Dómine kezdetű imádságot, és a holttest jelenlétében a Deus, cui próprium est kezdetűt is.
Pap: Réquiem aetérnam dona ei(s), Dómine.
Nép: Et lux perpétua lúceat ei(s).
Ekkor az előénekesek éneklik: Requiéscant in pace.
Válasz: Amen.
A pap recto tono hozzáteszi: Anima eius (ánimae eórum) et ánimae ómnium fidélium defunctórum per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
Válasz: Amen.

KIVONULÁS. Ekkor a pap elkezdi a Si iniquitátes antifónát, és a papsággal együtt recto tono recitálja a De profúndis zsoltárt, miközben elindulnak a sekrestyébe. A sekrestyében még néhány verzikulus és egy könyörgés következik. Ha az absolutio-t minden elhunyt lelki üdvéért végezték, akkor a De profúndis zsoltár és az utána következők elmaradnak.


A fenti szertartás kiválóan tanulmányozható két rövid videón (itt és itt), amelyek a római FSSP plébániatemplomban készültek. Mivel az egyik Requiem egy görögkatolikus pap lelki üdvéért volt bemutatva, a ravatalon egy görög stóla (epitrachélion, ejtsd: epitrakílion) látható. Szokás ugyanis a ravatalra kihelyezni az elhunyt címerét (ha volt neki) és néhány attribútumát is (birétum, kehely, stóla, mitra és pásztorbot, bíborosi kalap vagy pl. hölgyek esetében egy pár hosszú kesztyű).

Az érdeklődők ezen a címen megnézhetnek egy teljes, kiváló, sollemnis Requiem-misét is Mozart Requiemjének zenéjével, az ő lelki üdvéért bemutatva, melynek celebránsa P. Bernward Deneke FSSP, akitől magam is tanultam a régi rítust és aki első régi rítusú szentmisémen ministrált. Ennek végén sajnos nincs absolutio.

K.E.G.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

A Halottak Napjának megülése szt. Odilo clunyi apát emlékéhez fűződik, aki 998-ban elrendelte, h minden kolostorban amely a clunyi apátsághoz tartozik, nov.1-én este a vecsernye után a halottas zsolozsma mondandó. Ezt a szokást később az egész Egyház átvette. B.

Névtelen írta...

Amúgy is a missa sollemnis nagy rajongója vagyok, de még ilyen gyönyörű requiem-misét nem láttam. Éva

Névtelen írta...

Kiválóan mutatják be a tridenti liturgiát! Köszönet érte.