2009. október 14.

KÁRMELITA SZENTMISE 1960-BÓL

Ma este — az első vesperással — kezdődik a kármelita rend kiemelkedő alakja, Avilai Nagy Szent Teréz liturgikus ünnepe. Akik rendszeresen követik bejegyzéseinket, tudhatják, hogy közösségünket immár személyes kötelékek is fűzik ehhez a rendhez, különösen annak magyarszéki kolostorához. Ennek jeleként az ünnepre elkészült és a világhálóra is felkerült a zsolozsma-hórák szöveges és zenei anyagát tartalmazó füzet, amint arról tegnap beszámoltunk. A sarutlan kármelita nővéreknek a közelmúltban arra is lehetőségük volt, hogy két alkalommal hagyományos római rítusú szentmisén vegyenek részt. Most pedig — a véletlenek különös egybeesése folytán (avagy az isteni kegyelem túláradó jóságából) — ezt a sorozatot egy olyan szentmise videófelvételével tetőzhetjük be, amely a kármelita rend saját rítusváltozatát mutatja meg úgy, ahogy az a II. Vatikáni Zsinat előtt használatban volt.

A felvételt Shawn Tribe, a New Liturgical Movement honlap alapítója és szerkesztője tett közzé a YouTube fájlmegosztó portálon, 8–10 perces részletekre bontva. Mivel úgy tűnik, hogy ezek az eredeti helyen egy kicsit nehézkesen kezelhetők és a sorrendjük is csak a tartalom ismeretében követhető, Mr Tribe beleegyezésével az alábbiakban a teljes anyagot beágyazva közöljük, az egyes részleteket pedig rövid magyar tartalmi összefoglalóval vezetjük be.


1. Az itt közölt fekete-fehér filmet a BBC munkatársai készítették 1960-ban a kármelita szerzetesek (Ordo Carmelitarum, hagyományos angol néven whitefriars ‘fehér [ti. ruhás] testvérek’) aylesfordi perjelségében (Anglia, Kent grófság). Az első négy percben a narrátor (P. Agnellus Andrew OFM) röviden ismerteti a közösség történetét, majd bemutatja az 1949-ben visszaszerzett épületegyüttest és újjáépítésének munkálatait. A kolostor ma is híres zarándokhely (az egyik legutóbbi zarándoklatról itt olvasható képes beszámoló). A film további része egy zarándoklatot záró szentmisét örökít meg (a végén olvasható cím szerint: High Mass at the Shrine of Our Lady of Mount Carmel and Saint Simon Stock ‘Nagymise a Kármelhegyi Miasszonyunk és Stock Szent Simon Kegyhelyén’), amelyet az 1960. év egy szeptemberi vasárnapjának délelőttjén mutatott be a helyi közösség perjele a kármelita testvérek és a St Gabriel Singers közreműködésével (a liturgia szövege Urunk feltámadását ünnepli, amelynek tiszteletére a rendi hagyomány szerint minden vasárnap egy [votív] mise mondható). A liturgia első részletében a következő cselekmények láthatók, ill. hallhatók: bevonulás (közben a kórus a Iam lucis orto sidere himnuszt énekli angolul), ezután a szerzetesek párosával meghajolnak és megcsókolják a skapuláréjukat (amelyet mint rendi szimbólumot a Szűzanya éppen az egykori aylesfordi perjelnek, Stock Szent Simonnak adott át), majd kezdetét veszi a szentmise a lépcsőimával (és a Resurrexi introitus éneklésével).




2. A következő részletben a szertartás az oltár és a celebráns megfüstölésével folytatódik, miközben a kórus az introitust énekli. Miután a perjel mindezt prózában is felolvasta, felhangzik a Kyrie, majd a Gloria többszólamú éneke. Az utóbbi alatt a celebráns és a szent szolgálattevők leülnek. A részlet a kollekta (a liturgikus könyvekben: oratio) eléneklésével végződik.




3. A részlet elején a szubdiakónus a szentleckét énekli. A római rítusban ezt a tömjénbetétnek kellene követnie, a kármelita változatban viszont itt történik az adományok felvitele az oltárra (miközben a celebráns az evangéliumot olvassa), majd előkészítése a bor és a víz betöltésével. Csak ezután jön a tömjénbetét és az evangélium eléneklése, amelynek elejével a klip véget ér.




4. A diakónus elénekli a feltámadási evangéliumot, amelyet ezután a pap a szubdiakónus kezéből átvéve megcsókol. A diakónus megtömjénezi őt, majd mindnyájan leülnek. Rövid szentbeszéd következik, amelyet a közösséget újraalapító korábbi perjel, Malachy Lynch OCarm tart.




5. A szenteszéd vége után a celebráns és az asszisztencia visszatér az oltárhoz. A perjel a hitvallást intonálja, amelyet a kórus és a nép a De Angelis miséből ismert (bár attól elvileg független) III. Credo dallamával énekel. Ennek idejére ismét leülnek, majd végeztével az oltárhoz mennek, ahol a kármelita rítusváltozatra jellemző kereszt alakzatban sorakoznak fel (elöl a celebráns, mögötte a diakónus, utána a szubdiakónus, akitől balra és jobbra a két akolitus, hátrafelé pedig a turifer helyezkedik el). Most következik a felajánlás és a tömjénbetét, majd az adományok és az oltár megfüstölése.




6. A részlet elején a celebráns kézmosását láthatjuk, amelyet a kar polifón éneke közben az Orate fratres és a felajánlási imádság (secreta) követ. Ezalatt a turifer megtömjénezi a szerzeteseket és a népet. A prefációra az énekesek polifón Sanctusszal felelnek, mialatt a pap a kánont kezdi imádkozni. A szubdiakónus ekkor kapja meg a paténát a diakónustól. A turifer és az égő gyertyát kezükben tartó akolitusok ismét kereszt alakzatban helyezkednek el. A celebráns az átváltoztatás szavai és a szent színek felmutatása után — más rendi liturgiákban is ismert hagyományként — karjait vízszintesen kitárva folytatja a kánon mondását, miközben a kar a polifón Benedictust énekli.




7. A Benedictus végeztével a pap egyedül énekli a miatyánkot, amire a kar és a nép a hagyományos gyakorlat szerint csak az utolsó kérés (Sed libera nos a malo) éneklésével felel. Az embolizmust és a konfrakciót az Agnus Dei követi, szóban és polifón énekkel. Ez utóbbi alatt a celebráns sajátos módon úgy adja át a békecsókot a diakónusnak, hogy közben a Szent Testet bal kezével a Szent Vér fölött tartja. Ezt követően megáldozik, majd megadja a feloldozást a szent szolgálattevőknek, akik eddigre elmondták a második Confiteort (ezeket a kar éneke miatt nem lehet hallani). Az éneklés befejeztével a celebráns az Ecce Agnus Dei-t mondja, majd kivonul megáldoztatni a zarándokokat, akik a kápolna előtérének legfelső lépcsőjére térdelnek (a sokuk mellén és hátán látható sötét négyzet egy stilizált formájú skapuláré). Két sor hívő megáldoztatása után a celebráns visszatér a szentélybe és átadja a cibóriumot egy testvérnek, aki egy oldalkápolnában folytatja az áldoztatást.




8. Az utolsó részlet elején a kommúnió gregorián dallama közben a purifikáció cselekményei zajlanak, amelyeket a kommúnió elmondása, majd az áldozás utáni könyörgés (postcommunio) eléneklése követ. A szentmise az Ite missa est intonálásával és az áldás szavaival zárul. Ezen a helyen rendi szokásként az egész közösség elmondja még a Salve Regina Mária-antifónát a maga verzikulusával, a perjel pedig a hozzá tartozó könyörgést recitálja. Az utolsó evangélium alatt a szerzetesek megkezdik a kivonulást, amelyhez a végén a szent szolgálattevők is csatlakoznak. A kórus és a nép eközben angol nyelvű népéneket énekel.




R.Z.


POST SCRIPTUM 1:

Egy kedves olvasónknak köszönhetően a fenti nyolc részlet most már egybefűzve is megtekinthető ezen a címen:

http://connorhu.blogspot.com/2009/10/carmelite-rite.html


POST SCRIPTUM 2:

Október 16-a óta az olasz Rinascimento sacro honlapon is bejegyzés olvasható a YouTube-ra felkerült szentmiséről, amelyben Daniele Di Sorco igen részletesen (18 pontban) ismerteti a kármelita rítusváltozat eltéréseit a római rítus újkori formájától. Ugyancsak itt, az egyik hozzászólásból tudhatjuk meg, hogy az Egyesült Államok-beli Wyomingban ma is él egy olyan közösség, amely naponta ezt a liturgiát végzi.

2 megjegyzés:

Károly írta...

Lehetőség van lejátszólisták készítésére, mely azért jó mert így egymás mögé fűzve beágyazható a weboldalra. Pl.:
http://connorhu.blogspot.com/2009/10/carmelite-rite.html

CLSMA PR írta...

Köszönöm szépen, ez rögtön bekerül a posztba!