BECKET SZENT TAMÁS ÜNNEPÉN

Ma délután a terézvárosi plébániatemplomban ünnepélyes szentmise és vesperás volt Becket Szent Tamás püspök és vértanú (1118—1170) tiszteletére. A két szertartást Kovács Ervin Gellért OPraem és Balogh Péter Piusz OPraem atyák celebrálták, az asszisztenciát a Szent Mihály Laikus Káptalan, az egyházzenei szolgálatot pedig a Gödöllői Premontrei Szkóla nyújtotta. Magát a különleges liturgikus alkalmat az LFZE Egyházzene Tanszéke két végzős hallgatójának, Werner Ágnesnek és Farkas Domonkosnak köszönhetjük, akik az elhangzott tételeket összeválogatták és a zenei szolgálatot vezették (a mise proprium-anyaga Alácsi Ervin János jóvoltából tavaly óta olvasható a világhálón). A munkájukat elbíráló tanszéki biztottság hivatalosan is megállapította, amit a jelenlevők magukban végig éreztek: hogy ti. nemzetközi színvonalú katedrális-liturgiában lehetett részünk.

Becket Tamás tisztelete a középkori Magyarországon igen korán elterjedt (l. erről az esztergomi Szent Tamás-prépostság történetét), ezért ereklyéi nálunk azután is megmaradtak, hogy a szent Canterburyben nyugvó csontjait VIII. Henrik 1538-ban elégettette, más emlékeit pedig megsemmisíttette. A mai liturgia egy ilyen hazai ereklye behozatalával és az oltárra helyezésével kezdődött. Ebből az alkalomból idézzük most föl a korabeli ereklyetartók egyikét a Victoria & Albert Museumból, amely egyúttal a középkori síremlék — lentebb előkerülő — drágakődíszes aranyozásáról is képet adhat:


Szent Tamás életéről és vértanúságáról az elmúlt nyolc és fél évszázadban számtalan irodalmi, zenei és képzőművészeti alkotás született, történetét újabban filmen is feldolgozták (Richard Burton 1964-es alakítása többek között a YouTube-on élvezhető). A mai szertartások zenei anyaga ebből a gazdag hagyományból merített, amelyet a magyar közönség előtt a Schola Hungarica 1983-as lemeze tett először ismertté (külföldön már korábban készült hasonló válogatás Tamás halálának 800. évfordulója alkalmából). Az alábbiakban ezért egy különleges, itthon talán kevésbé ismert darabot szeretnénk bemutatni, amely kissé extravangáns szövege és játékos zenei stílusa miatt nem is annyira komoly liturgikus környezetbe, mint inkább a mi „Könnyedebb témák” sorozatunkba való.

* * *

Rögtön az elején be kell ismerni, hogy az a kis polifón motetta, amellyel az ünnep előtt tisztelegni kívánunk, nem egy, hanem két Szent Tamásról szól — de talán éppen ezért jól illik a mai alkalomhoz, amelyen egyszerre két egyházzenész adott bizonyságot szakmai felkészültségéről. A másik Tamás egy bizonyos Thomas de la Hale, a doveri bencés perjelség szerzetese, akit 1295-ben portyázó francia katonák öltek meg, miután megtagadta az elrejtett kincsek átadását. Noha a doveri Tamást igen hamar szentként kezdték el tisztelni, s ereklyéinek gyógyító, csodatévő hatást tulajdonítottak, hivatalos kanonizálására utóbb mégsem került sor — talán éppen azért, nehogy hasonló halála, továbbá a név egyezése és a hely közelsége miatt kultusza elhomályosítsa a canterburyi Tamásét.

Mindez természetesen nem akadályozta meg a korai polifónia angol művelőit abban, hogy egészen különös módon, az akkoriban divatos hoquetus-technikával kapcsolják össze a két szent személyét. A hoquetus (az ófrancia hocquet ‘csuklás, hirtelen megszakadás’ szóból) a dallamvonal váratlan megtörését jelenti, gyakran úgy, hogy egy másik szólamban folytatódik. A jelen esetben a zenei témát a két felső szólam sűrűn váltakozva adja elő, miközben két különböző szöveget énekelnek. A nagyobb hatás kedvéért ezeket a szövegeket úgy írták meg, hogy tartalmukban és szerkezetükben erősen hasonlítsanak egymásra, s így a motetta a szólamváltás mellett az ismétlés és a variáció eszközeire épülhessen.

A Thomas gemma Cantuarie/Thomas cesus in Doveria motetta a XX. században előkerült Worcester Töredékek (Worcester Fragments) nevű gyűjtemény egyik darabja (67. szám), amely a XIV. század legelejére keltezhető. A három ismert kézirat egyikét az oxfordi Bodleian Library őrzi, ennek honlapjáról vettük az alábbi képet:


Az itt látható szöveget, amely Becket Tamásról szól, a triplum szólam énekli (alatta a tenor második énekesének hangjai: Secundus tenor); a duplum szövegéből csak Doveri Tamás kezdőbetűjének eleje (és a Primus tenor díszes P iníciáléja) maradt meg a következő lap bal szélén. A többi forrást is figyelembe véve a motetta — szinte manierisztikusan mesterkélt — szövegét a kutatás a következő formában rögzítette (ez néhány ponton eltér a fenti kézirattól):


T r i p l u m

Thomas, gemma Cantuarie primula,
fide pro tuenda cesus in ecclesia,
a divina repentina mira caritate fulgens
matutina vespertina lucis increate gratia
late tibi nova reparate;
sublimaris curia regis pro fidelitate tua;
a ruina leti bina per te liberate sunt a fece
et ab amaro malo frivolo,
a sentina serpentina gentes expiate et a viciis;
singularis nuncuparis, gratia ditatus,
super hinc perfectos et electos tu es sublimatus;
rivulo madido pie sanans egros,
preciosis generosis gemmis tumulatus aureis
modulo tumulo;
cum decore vel honore pie laureatus in celis,
inter cives celicos digne veneratus;
Thoma, nunc pro populo
stimulo tempestatis caritate fervida rogatus.


D u p l u m

Thomas, cesus in Doveria emulo lesus,
a divina repentina mira caritate fulgens
matutina vespertina lucis increate gratia;
rivulo patulo
sublimaris curia, manens in eternitate Patris;
a ruina repentina per te liberate sunt sane,
tu doctrina, medicina, serva sanitate
tremulo sub dolo,
purga a sentina serpentina gentes expiate dirige;
singularis nuncuparis, gratia ditatus,
super Remo atque Romulo tremulo
tu per sanctos et electos pie sublimatus;
merito peris, in ecclesia decora tumulatus
stimulo primulo de sancto;
in honore et decore pie laureatus,
gaudiis inter cives celicos summe veneratus;
querulo celo
sine fine manens tam beatus.

Magyar fordításban:

„Tamás, Canterbury kiváló ékköve,
aki a hit védelmezéséért ölettél meg a templomban,
aki Isten váratlan, csodás szeretetéből messze tündökölsz
reggel-este a neked visszaadott teremtetlen fény
új kegyelmével;
hűségedért felemagasztaltatol a [mennyei] király udvarába;
a halál kettős romlásából megszabadultak általad
a söpredéktől és a keserű, ízetlen almától,
megtisztultak a népek a kígyó mocskától és a bűnöktől;
különlegesnek neveztetel, kegyelemben gazdagnak,
ezért a tökéletesek és kiválasztottak fölé magasztaltattál;
aki teli patakkal kegyesen gyógyítod a betegeket,
nagyszerű, értékes ékkövekkel [díszített és] aranyozott,
tetszetős síremlékedbe eltemetve;
aki ékességgel vagy tisztelettel kegyesen megkoronáztattál a mennyben,
[s] méltó módon tiszteltetel a mennyei polgárok között;
Tamás, akit most a népért
a viharos szenvedések idején hő szeretettel kérlelünk.”

„Tamás, akit az ellenség megsebesített és megölt Doverben,
aki Isten váratlan, csodás szeretetéből tündökölsz
reggel-este a teremtetlen fény kegyelmével;
aki [véred] áradó patakja miatt
felmagasztaltatol a [mennyei] udvarba, az Atya örökkévalóságában lakozol;
a váratlan romlásából bizony megszabadultak általad,
te tudásoddal, orvosságoddal, gyógyító [erőddel] őrizd meg
a [gonosz] cselvetésétől reszkető[ket],
tisztítsd meg a népeket a kígyó mocskától [s] megtisztulva vezesd [őket];
különlegesnek neveztetel, kegyelemben gazdagnak,
te Remus és a reszkető Romulus fölé
a szentek és a kiválasztottak által kegyesen felmagasztaltattál;
méltósággal halsz meg, ékes templomban vagy eltemetve
kiváló szent kínszenvedésed alapján;
aki tiszteletben és ékességben kegyesen megkoronáztattál,
[s] örömben a mennyei polgárok között a legjobban tiszteltetel;
aki a hangzatos mennyben
örökké lakozol, oly boldogan.”

Ahhoz képest, hogy ez a rövid kis darab alig egy évszázada ismeretes, meglepően sok előadása, felvétele, sőt feldolgozása létezik (Michael Schndeiderétől vagy Gabriel Jacksonétól egészen a YouTube-on elérhető ízléstelen színházi performance-ig). Az elmúlt két évtizedben olyan együttesek vették föl repertoárjukba, mint a Hilliard Ensemble, az Orlando Consort, a Theatre of Voices és az Opus Anglicanum, a Naxos cég egy dupla CD-je pedig egyenesen az angol zenetörténet első mérföldköveként népszerűsíti Tallis, Byrd vagy Purcell művei mellett. Itt most a Hilliard Ensemble klasszikus előadásában idézzük:



A zenei témát a fenti szövegközlés alapján gyakorlatilag lehetetlen követni, ezért érdemes a két textust egymás mellé téve megjelölni a dallammenet ugrálásait (a teljes méret két kattintással érhető el):



Annak ellenére, hogy a két szöveg szinte soronként váltja egymást, a hangzásban nincsenek nagy törések, hiszen a triplum és a duplum ugyanazon a hangfekvésen énekel. Ezt az harmonikus váltakozást a gyakorlatban megvalósítani persze igazi művészet — amint azt a mai szertartások zenei sorozatában egymást sűrűn váltó két karvezető is megmutatta.

R.Z.