ÖT ÉVES A LAIKUS KÁPTALAN
A mai napon éppen öt éve annak, hogy a CLSMA alapító tagjai és számos további érdeklődő először jöttek össze Budapesten, a Keleti Károly utcai Krisztus Király-templomban, hogy együtt imádkozzák nagyböjt első vasárnapjának matutínumát az esztergomi rítus szerint. Akkor még egyikünk sem sejtette, hogy néhány éven belül meddig fejlődik ez a kezdeményezés, ahogyan ma is csak sejtésünk lehet a folytatásról. Ebből az alkalomból különösen is hálát adunk az eddigi kegyelmekért, és kérjük minden támogatónk imáját, hogy soha ne térjünk le a Gondviselés által kijelölt útról.
A fönt írtak egyébként nem tévesek: sajnos eddig mind a blogon, a káptalan történetét leíró részben, mind a nemrégiben kinyomtatott szórólapokon érdemtelenül öregbítettük egy évvel közösségünket. Első matutínumunk nem 2003-ban, hanem 2004-ben, méghozzá február 28-án, nagyböjt első vasárnapjának előestéjén volt, amely akkor ugyanarra a naptári napra esett, amelyikre idén. A tévedésért némi kárpótlást jelent ez a különleges, a temporális és a szanktorális számítás szerint egybeeső évforduló, amely csak ritkán adatik meg, és talán valóban új korszak kezdetét jelöli. Adja Isten, hogy ne csak új, hanem jobb korszak is legyen!
2009. február 28.
Report on the Second gathering
of the International Federation Juventutem
in Bern, Switzerland, February 21-22, 2009 (www.juventutem.org).
For the second time, representatives from Juventutem groups in various countries have met in Bern, Switzerland, on February 21st and 22nd, 2009. The schedule was similar to the one last year. Over twenty Juventutem members had travelled to Switzerland for the occasion. They came from France, England, Ireland, Slovakia, Lithuania, The Netherlands, Spain, of course Switzerland, and even Russia. Like last year, the aim was not to have many people, but rather to ensure diversity of representation.
The gathering officially started with Holy Mass at 3pm at the Villa Maria. Juventutem Ecclesiastical Assistant Fr Armand de Malleray offered a votive Mass of Saint John Bosco, Patron of Catholic Youth. In English and in French Fr de Malleray drew a parallel between St John Bosco’s time and ours, reminding us that the great apostle of Turin had had to overcome all sorts of suspicion and of opposition as the government accused him of working for the Vatican against the new regime set up by the Piedmont-Savoy sacrilegious monarch. King Victor-Emmanuel of Piedmont-Savoy had indeed invaded the Pontifical States, putting all Catholic clergy loyal to the Sovereign Pontiff in a very delicate situation. Despite the most obvious value of St John Bosco’s apostolates for the education of the youth and of the clergy, shaping young men into good and trustworthy subjects when so many others were falling into illegality and vices, these worthy initiatives were often hindered by civil authorities. This did not prevent the saint from working wonders at the service of God. Fr de Malleray said that current anti Catholic prejudice could sometimes discourage us in the XXIst century. However he added, we should be certain that God’s almighty grace could help us bare abundant fruit and achieve great things for his Reign - if only union with God was our essential and constant goal. Thomas Balsis from Lithuania served the Low Mass, which was concluded by the singing of the Marian antiphon “Ave Regina Coelorum”.
After thanksgiving, we met in the refectory for coffee. The Juventutem Federation’s flag was hanging on the wall. Like last year, the Sisters had prepared everything for us on the tables and really made us all feel at home. There was an informal time for greeting each other. It was good to see again many members who had come last year. For instance, newlywed Damian Barker from Juventutem England (YCA) had come with his wife. Some of us had seen each other in between, either at the traditional pilgrimage to Chartres, or at WYD in Australia. Vassili came from Moscow, where he leads the Gregorian schola for the Old Rite Mass.
Juventutem Federation President Gregory Flash then opened the official session. Each member introduced himself or herself and shared update on his or her group’s activities. Gregory said it was important to keep the Federation informed of what we were doing as Juventutem groups. He asked whether we had seen any improvement in our situations as the motu proprio Summorum Pontificum was making the Roman traditions of the Church better valued and accessible. It seemed that the multiplication of Mass centers in the Extraordinary Form could make it easier for more youths to hear about these traditions and benefit from them, but on the other hand, it also meant that each Mass center had fewer people attending, thus making the traditional setting sometimes less attractive for youths. Young people like it better when they see a sufficient number of other youths interested in the same things.
Juventutem Federation Treasurer Cosimo Marti reminded every member of last year’s decision when a €10 contribution per year and per person had been voted. He said that many had omitted to fulfill it. Gregory Flash said that it was not so much the amount of money that mattered, than the concrete manifestation of every member’s commitment it should express. Cosimo approved, saying that last year’s decision had set a €10 contribution “depending on each member’s actual resources”. He said the €10 represented less than one Coca Cola per month. Cosimo also asked for the addresses to be updated, as a fair number of the 450 Juventutem Christmas cards he had sent two months ago had been returned to him due to incorrect address.
Gregory Flash then announced his intention to have a successor elected. He said that as he was nearing 30 years of age, and after several years serving a President of the Federation, he would be glad if another member could take over. He added that he had talked already with Raphaël Waldis about that possibility. Gregory said that he would still be active in the Juventutem chapter at the Chartres pilgrimage. Raphaël Waldis is a student in Switzerland and has been involved in Juventutem since the beginning, partaking in the first international gathering in Bavaria (August 2005) and subsequent WYD in Cologne, as well as at other events like the Chartres pilgrimage every year and WYD 2008 in Australia. Gregory said that of course anyone was free to vote for whoever they wished. We then proceeded with the vote, with Raphaël being elected at the first ballot. Several groups who did not have a representative physically present had sent a proxy. Raphaël thanked the members and said he was happy to be of help. The fact he lives in Switzerland will help for collaboration with Treasurer Cosimo Marti.
We then went back into the chapel for exposition of the Blessed Sacrament and adoration, served by Damian Barker, from England. It was a wonderful moment, all of us gathered before the Lord, fulfilling a very essential dimension of Juventutem’s spirituality centered on Eucharistic devotion, both through the Mass and through adoration, as depicted in our logo. After having exposed the Blessed Sacrament, Fr de Malleray recessed in the sacristy to hear confessions while we adored. He then came back and led us in praying a decade of the Rosary asking for strength and protection for the Holy Father Pope Benedict XVI. He reminded us of the fact a novena was currently being prayed all over the world for the Holy Father, ending the day after, on the Feast of the Chair of St Peter. We also presented to God the intentions of all Juventutem groups and supporters all over the world.
After adoration we cleaned the refectory and tidied up the chapel and sacristy, before making our way to Il Grissino, the restaurant where we were to have dinner. It was a very merry evening in a casual and convivial atmosphere. We were glad to have among us Mr Heinz Müller, an ebenist supporting Juventutem (although not a Catholic). The night was beautiful, with snow in the streets, then quieter than last year when it was carnival.
Dinner at the restaurant was a great opportunity for all to talk casually with each other and exchange news. French and English were the most commonly spoken languages. Many pictures were taken and Gregory and Raphaël suggested we changed seats after the main course, so as to allow for more opportunities to speak with everyone. After meal, everybody was free to walk around the city or just go back to their youth hostel and chat.
On Sunday morning 22 February we all met again at Holy Trinity Church for Holy Mass. Like last year the Secretary to the Papal Nunciature attended Mass in choir. Mgr Ruiz Mainardi had been assigned at the Papal Nunciature in Cuba, but his successor was equally pleased to pray with us. Unlike last year though, for want of available clerics, we had a Sung Mass and not a Solemn High Mass. It was served by male members of Juventutem from various countries, while others – boys and girls alike – joined in the schola to sing the Gregorian kyriale and proper of the Quinquagesima Sunday. Fr de Malleray offered the Mass and preached on Juventutem. He quoted Pope Benedict’s homily at Randwick on the last WYD in Sydney, and also Cardinal Castrillon Hoyos’ letter of support to the International Juventutem Federation last year. After thanksgiving we met for breakfast at the Hôtel National where Dr and Mrs Gerd Weisensee joined us. Dr Weisensee has supported Juventutem from the beginning and had given a talk on pro-life legal issues related with health insurance at the first Juventutem gathering in Bavaria, August 2005. Breakfast was followed with a projection of pictures and films (www.juventutem.org) on Juventutem activities over the past year, mainly on the Eucharistic Congress in Québec, Canada, and at WYD in Melbourne and Sydney. We then had a time for sharing our experiences and our expectations as Juventutem members. Tomas Balsis, from Juventutem Lithuania, was presented with an ancient map of his country. It was quite unique to hear such a diversity of testimonies among a rather small group of people representing very diverse cultures and languages (with members from Spain, France, England, Ireland, Switzerland, The Netherlands, Lithuania, Slovakia, Italy and Russia).
We then met for lunch at Il Grissino where the waiters now know our group fairly well. The Nunciature’s Secretary came for lunch as well and was able to speak with Kieran, from Juventutem Ireland, his fellow citizen. Fr Arnaud Evrat, FSSP, the chaplain to Juventutem Switzerland, attended lunch as well. Some of us started departing in order to catch their trains back home, while others stayed longer. Some were shown around Bern by Cosimo Marti. That week-end has been a blessed time of fraternal gathering and it is a pleasure to see that the Federation is getting stronger through mutual friendship and prayer. We all gave thanks to God “Who giveth joy to our youth" - ad Deum qui laetificat Juventutem nostram. (www.juventutem.org)
of the International Federation Juventutem
in Bern, Switzerland, February 21-22, 2009 (www.juventutem.org).
For the second time, representatives from Juventutem groups in various countries have met in Bern, Switzerland, on February 21st and 22nd, 2009. The schedule was similar to the one last year. Over twenty Juventutem members had travelled to Switzerland for the occasion. They came from France, England, Ireland, Slovakia, Lithuania, The Netherlands, Spain, of course Switzerland, and even Russia. Like last year, the aim was not to have many people, but rather to ensure diversity of representation.
The gathering officially started with Holy Mass at 3pm at the Villa Maria. Juventutem Ecclesiastical Assistant Fr Armand de Malleray offered a votive Mass of Saint John Bosco, Patron of Catholic Youth. In English and in French Fr de Malleray drew a parallel between St John Bosco’s time and ours, reminding us that the great apostle of Turin had had to overcome all sorts of suspicion and of opposition as the government accused him of working for the Vatican against the new regime set up by the Piedmont-Savoy sacrilegious monarch. King Victor-Emmanuel of Piedmont-Savoy had indeed invaded the Pontifical States, putting all Catholic clergy loyal to the Sovereign Pontiff in a very delicate situation. Despite the most obvious value of St John Bosco’s apostolates for the education of the youth and of the clergy, shaping young men into good and trustworthy subjects when so many others were falling into illegality and vices, these worthy initiatives were often hindered by civil authorities. This did not prevent the saint from working wonders at the service of God. Fr de Malleray said that current anti Catholic prejudice could sometimes discourage us in the XXIst century. However he added, we should be certain that God’s almighty grace could help us bare abundant fruit and achieve great things for his Reign - if only union with God was our essential and constant goal. Thomas Balsis from Lithuania served the Low Mass, which was concluded by the singing of the Marian antiphon “Ave Regina Coelorum”.
After thanksgiving, we met in the refectory for coffee. The Juventutem Federation’s flag was hanging on the wall. Like last year, the Sisters had prepared everything for us on the tables and really made us all feel at home. There was an informal time for greeting each other. It was good to see again many members who had come last year. For instance, newlywed Damian Barker from Juventutem England (YCA) had come with his wife. Some of us had seen each other in between, either at the traditional pilgrimage to Chartres, or at WYD in Australia. Vassili came from Moscow, where he leads the Gregorian schola for the Old Rite Mass.
Juventutem Federation President Gregory Flash then opened the official session. Each member introduced himself or herself and shared update on his or her group’s activities. Gregory said it was important to keep the Federation informed of what we were doing as Juventutem groups. He asked whether we had seen any improvement in our situations as the motu proprio Summorum Pontificum was making the Roman traditions of the Church better valued and accessible. It seemed that the multiplication of Mass centers in the Extraordinary Form could make it easier for more youths to hear about these traditions and benefit from them, but on the other hand, it also meant that each Mass center had fewer people attending, thus making the traditional setting sometimes less attractive for youths. Young people like it better when they see a sufficient number of other youths interested in the same things.
Juventutem Federation Treasurer Cosimo Marti reminded every member of last year’s decision when a €10 contribution per year and per person had been voted. He said that many had omitted to fulfill it. Gregory Flash said that it was not so much the amount of money that mattered, than the concrete manifestation of every member’s commitment it should express. Cosimo approved, saying that last year’s decision had set a €10 contribution “depending on each member’s actual resources”. He said the €10 represented less than one Coca Cola per month. Cosimo also asked for the addresses to be updated, as a fair number of the 450 Juventutem Christmas cards he had sent two months ago had been returned to him due to incorrect address.
Gregory Flash then announced his intention to have a successor elected. He said that as he was nearing 30 years of age, and after several years serving a President of the Federation, he would be glad if another member could take over. He added that he had talked already with Raphaël Waldis about that possibility. Gregory said that he would still be active in the Juventutem chapter at the Chartres pilgrimage. Raphaël Waldis is a student in Switzerland and has been involved in Juventutem since the beginning, partaking in the first international gathering in Bavaria (August 2005) and subsequent WYD in Cologne, as well as at other events like the Chartres pilgrimage every year and WYD 2008 in Australia. Gregory said that of course anyone was free to vote for whoever they wished. We then proceeded with the vote, with Raphaël being elected at the first ballot. Several groups who did not have a representative physically present had sent a proxy. Raphaël thanked the members and said he was happy to be of help. The fact he lives in Switzerland will help for collaboration with Treasurer Cosimo Marti.
We then went back into the chapel for exposition of the Blessed Sacrament and adoration, served by Damian Barker, from England. It was a wonderful moment, all of us gathered before the Lord, fulfilling a very essential dimension of Juventutem’s spirituality centered on Eucharistic devotion, both through the Mass and through adoration, as depicted in our logo. After having exposed the Blessed Sacrament, Fr de Malleray recessed in the sacristy to hear confessions while we adored. He then came back and led us in praying a decade of the Rosary asking for strength and protection for the Holy Father Pope Benedict XVI. He reminded us of the fact a novena was currently being prayed all over the world for the Holy Father, ending the day after, on the Feast of the Chair of St Peter. We also presented to God the intentions of all Juventutem groups and supporters all over the world.
After adoration we cleaned the refectory and tidied up the chapel and sacristy, before making our way to Il Grissino, the restaurant where we were to have dinner. It was a very merry evening in a casual and convivial atmosphere. We were glad to have among us Mr Heinz Müller, an ebenist supporting Juventutem (although not a Catholic). The night was beautiful, with snow in the streets, then quieter than last year when it was carnival.
Dinner at the restaurant was a great opportunity for all to talk casually with each other and exchange news. French and English were the most commonly spoken languages. Many pictures were taken and Gregory and Raphaël suggested we changed seats after the main course, so as to allow for more opportunities to speak with everyone. After meal, everybody was free to walk around the city or just go back to their youth hostel and chat.
On Sunday morning 22 February we all met again at Holy Trinity Church for Holy Mass. Like last year the Secretary to the Papal Nunciature attended Mass in choir. Mgr Ruiz Mainardi had been assigned at the Papal Nunciature in Cuba, but his successor was equally pleased to pray with us. Unlike last year though, for want of available clerics, we had a Sung Mass and not a Solemn High Mass. It was served by male members of Juventutem from various countries, while others – boys and girls alike – joined in the schola to sing the Gregorian kyriale and proper of the Quinquagesima Sunday. Fr de Malleray offered the Mass and preached on Juventutem. He quoted Pope Benedict’s homily at Randwick on the last WYD in Sydney, and also Cardinal Castrillon Hoyos’ letter of support to the International Juventutem Federation last year. After thanksgiving we met for breakfast at the Hôtel National where Dr and Mrs Gerd Weisensee joined us. Dr Weisensee has supported Juventutem from the beginning and had given a talk on pro-life legal issues related with health insurance at the first Juventutem gathering in Bavaria, August 2005. Breakfast was followed with a projection of pictures and films (www.juventutem.org) on Juventutem activities over the past year, mainly on the Eucharistic Congress in Québec, Canada, and at WYD in Melbourne and Sydney. We then had a time for sharing our experiences and our expectations as Juventutem members. Tomas Balsis, from Juventutem Lithuania, was presented with an ancient map of his country. It was quite unique to hear such a diversity of testimonies among a rather small group of people representing very diverse cultures and languages (with members from Spain, France, England, Ireland, Switzerland, The Netherlands, Lithuania, Slovakia, Italy and Russia).
We then met for lunch at Il Grissino where the waiters now know our group fairly well. The Nunciature’s Secretary came for lunch as well and was able to speak with Kieran, from Juventutem Ireland, his fellow citizen. Fr Arnaud Evrat, FSSP, the chaplain to Juventutem Switzerland, attended lunch as well. Some of us started departing in order to catch their trains back home, while others stayed longer. Some were shown around Bern by Cosimo Marti. That week-end has been a blessed time of fraternal gathering and it is a pleasure to see that the Federation is getting stronger through mutual friendship and prayer. We all gave thanks to God “Who giveth joy to our youth" - ad Deum qui laetificat Juventutem nostram. (www.juventutem.org)
2009. február 25.
HAMVAZÓSZERDA 5.
Hartvik-agenda és Missale Notatum Strigoniense (XI–XIV. század, Esztergom)
E két középkori magyar forrás ugyanazt a hagyományt képviseli, tartalmuk gyakorlatilag megegyezik. Mindkettőben megtaláljuk a hamuszentelés és a hamvazás szertartásának leírását, majd a vezeklők kivetését. A két könyv műfaja eltérő: míg a Hartvik-agenda pontifikále vagy annak töredéke, a Missale Notatum misekönyv. Érthető tehát, hogy a mise anyaga nem szerepel az előbbiben, jellemző viszont, hogy a vezeklők elbocsátása a misekönyvben is megtalálható. A kettő közt megegyező részben az egyetlen jelentős eltérés, hogy a Missale Notatum külön leírja a bűnbánók meghamvazását, a vándorbotok átadását, ezekhez megad három könyörgést, valamint a vezeklők kivetésének pontos szövegét. Az 1000 utáni egyházmegyés rítusok – ezekre itt nincs alkalmunk részletesebben kitérni – kisebb-nagyobb eltérésekkel ugyanezt a gyakorlatot örökítik meg.
Pontificale Romanum (XII. század, Róma)
Ebben a szerkönyvben megtaláljuk a hamuszentelés-hamvazás szertartását és a processziót. A rítus szinte azonos a fent közölt, Pontificale Romano-Germanicum-belivel, csupán két eltérés mutatkozik a kettő között: a Deus qui humiliatione könyörgés itt nem szerepel, illetve az Exaudi és az Immutemur antifónák között található egy harmadik: az Exsurge Deus. A bűnbánat szentségének leírása leválik hamvazószerdáról, és egy másik – az egyházi év szerkezeti egységén kívüli – fejezetben található meg.
Caeremoniale Romanum (Róma, XV. század)
E forrás a hamuszentelés-hamvazás szertartását és a misét írja le a pápai udvar rítusa szerint. Itt nem szerepel a Iuxta vestibulum, bár lehetséges, hogy – mivel ez a forrás csak azt tartalmazza, ami sajátosan a pápai udvarra jellemző – ezt az antifónát egyszerűen a misszáléból kellett venni, a szentelési könyörgésekkel együtt. Egészen részletesen kitér viszont az öltözetekre és a mozdulatokra, illetve a jelenlévő méltóságok sajátos feladataira.
Caeremoniale Episcoporum (Róma, 1600)
Az előző forráshoz hasonlóan nem tartalmaz liturgikus szövegeket, kizárólag rubrikákat, de immár nem a pápai, hanem az „egyszerű” püspöki rendtartás szerint. A vezeklők elbocsátását ebben sem találjuk meg, valószínűleg a vele egy időben érvényben lévő, alább részletezett pontifikáléval érdemes összevetni.
Durandus-féle pontifikále (Mende-Róma, XIII. század–1961)
Ebben a forrásban, amely az ún. tridenti pontifikále közvetlen elődje és mintája, csak a kimondottan püspöki szertartást, a vezeklők kivetését találjuk meg, ezt azonban igen részletesen, szinte képszerűen leírva.
Tercia körül a vezeklők megjelennek a székesegyházban, ócska ruhában, mezítláb, és arccal a földre borulnak. Azután összeírják a neveiket, megkapják a penitenciát a bűnüknek megfelelően. A püspök – miután megszentelte és föladta a hamut (föltehetőleg a többi hívőnek) –, a szolgálattevők, a szkóla és a klérus kereszttel, szenteltvízzel és két gyertyával a templom közepére mennek. A püspök leül az odakészített székre, a klérus megáll kétoldalt, a bűnbánók pedig a püspök előtt a földre borulnak. Az archipresbiter meghamvazza őket (Memento homo quia pulvis es et in pulverem reverteris age pænitentiam ut habeas vitam æternam.), majd egy kanonok meghinti őket szenteltvízzel. Ezután a püspök állva, levetett mitrával megszenteli a zsákruhákat (cilicium) az Omnipotens et misericors Deus qui peccatoribus pietatis tuæ könyörgéssel, szenteltvízzel meghintve, majd a bűnbánók fejére húzza azokat (Apud Dominum misericordia est – Deo gratias). Ezután mindenki (a klérus is) a földre fekszik, és váltakozva végigéneklik a hét bűnbánati zsoltárt a Ne reminiscaris antifónával. Litánia, Pater noster, précesz, majd négy oráció (Exaudi Domine preces nostras, Præveniat hos famulos tuos, Adesto Domine supplicationibus, Domine Deus noster qui offensione nostra) következik. A bűnbánók fölkelnek a földről, a püspök pedig beszédet mond nekik arról, hogy ahogyan Ádám kivettetett a Paradicsomból, úgy most ők is kivettetnek az Egyházból a böjt idejére. Jobb kezükbe gyertyát fognak, majd a püspök elbocsátja őket (Ecce eiicimini vos hodie a liminibus). Ezután két responzórium hangzik el: In sudore vultus tui V. Pro eo quod és Ecce Adam V. Fecitque. A püspök az ajtóból inti őket, hogy jót cselekedjenek: böjtöljenek, imádkozzanak, alamizsnálkodjanak, és nagycsütörtökön jöjjenek vissza. Végül a püspök visszamegy a kórusba, becsukják a kaput, és megkezdődik a szentmise.
A mai könyvekben igen kevés maradt fönn a fenti rítusokból. A vezeklők kivetése teljes egészében hiányzik. Ennek oka a nyilvános vezeklés gyakorlatának megszűnése, amely viszont jóval korábban bekövetkezett, jóllehet, a tridenti könyvek az 1960-as reformig megőrizték legalább leírásukat, fönntartva a római rítus folytonosságát és a szertartás esetleges visszaállításának lehetőségét. A hamuszentelés és a hamvazás megmaradt, de a reformliturgiában átkerült a mise közepére, az „igeliturgia” és az áldozati liturgia közé. Ezzel elvesztette eredeti jelentőségét, hogy tudniillik emlékeztessen: a vezeklőket egykor kizárták az eucharisztikus közösségből, vagyis nem vehettek részt a szentmisén. Márpedig a hamvazás szertartásával – ha csak stilizáltan is – minden katolikus hívő a nyilvános vezeklőkkel vállal közösséget. A misét megelőző processzió szintén teljesen eltűnt.
Sz.Á.
Hartvik-agenda és Missale Notatum Strigoniense (XI–XIV. század, Esztergom)
E két középkori magyar forrás ugyanazt a hagyományt képviseli, tartalmuk gyakorlatilag megegyezik. Mindkettőben megtaláljuk a hamuszentelés és a hamvazás szertartásának leírását, majd a vezeklők kivetését. A két könyv műfaja eltérő: míg a Hartvik-agenda pontifikále vagy annak töredéke, a Missale Notatum misekönyv. Érthető tehát, hogy a mise anyaga nem szerepel az előbbiben, jellemző viszont, hogy a vezeklők elbocsátása a misekönyvben is megtalálható. A kettő közt megegyező részben az egyetlen jelentős eltérés, hogy a Missale Notatum külön leírja a bűnbánók meghamvazását, a vándorbotok átadását, ezekhez megad három könyörgést, valamint a vezeklők kivetésének pontos szövegét. Az 1000 utáni egyházmegyés rítusok – ezekre itt nincs alkalmunk részletesebben kitérni – kisebb-nagyobb eltérésekkel ugyanezt a gyakorlatot örökítik meg.
Pontificale Romanum (XII. század, Róma)
Ebben a szerkönyvben megtaláljuk a hamuszentelés-hamvazás szertartását és a processziót. A rítus szinte azonos a fent közölt, Pontificale Romano-Germanicum-belivel, csupán két eltérés mutatkozik a kettő között: a Deus qui humiliatione könyörgés itt nem szerepel, illetve az Exaudi és az Immutemur antifónák között található egy harmadik: az Exsurge Deus. A bűnbánat szentségének leírása leválik hamvazószerdáról, és egy másik – az egyházi év szerkezeti egységén kívüli – fejezetben található meg.
Caeremoniale Romanum (Róma, XV. század)
E forrás a hamuszentelés-hamvazás szertartását és a misét írja le a pápai udvar rítusa szerint. Itt nem szerepel a Iuxta vestibulum, bár lehetséges, hogy – mivel ez a forrás csak azt tartalmazza, ami sajátosan a pápai udvarra jellemző – ezt az antifónát egyszerűen a misszáléból kellett venni, a szentelési könyörgésekkel együtt. Egészen részletesen kitér viszont az öltözetekre és a mozdulatokra, illetve a jelenlévő méltóságok sajátos feladataira.
Caeremoniale Episcoporum (Róma, 1600)
Az előző forráshoz hasonlóan nem tartalmaz liturgikus szövegeket, kizárólag rubrikákat, de immár nem a pápai, hanem az „egyszerű” püspöki rendtartás szerint. A vezeklők elbocsátását ebben sem találjuk meg, valószínűleg a vele egy időben érvényben lévő, alább részletezett pontifikáléval érdemes összevetni.
Durandus-féle pontifikále (Mende-Róma, XIII. század–1961)
Ebben a forrásban, amely az ún. tridenti pontifikále közvetlen elődje és mintája, csak a kimondottan püspöki szertartást, a vezeklők kivetését találjuk meg, ezt azonban igen részletesen, szinte képszerűen leírva.
Tercia körül a vezeklők megjelennek a székesegyházban, ócska ruhában, mezítláb, és arccal a földre borulnak. Azután összeírják a neveiket, megkapják a penitenciát a bűnüknek megfelelően. A püspök – miután megszentelte és föladta a hamut (föltehetőleg a többi hívőnek) –, a szolgálattevők, a szkóla és a klérus kereszttel, szenteltvízzel és két gyertyával a templom közepére mennek. A püspök leül az odakészített székre, a klérus megáll kétoldalt, a bűnbánók pedig a püspök előtt a földre borulnak. Az archipresbiter meghamvazza őket (Memento homo quia pulvis es et in pulverem reverteris age pænitentiam ut habeas vitam æternam.), majd egy kanonok meghinti őket szenteltvízzel. Ezután a püspök állva, levetett mitrával megszenteli a zsákruhákat (cilicium) az Omnipotens et misericors Deus qui peccatoribus pietatis tuæ könyörgéssel, szenteltvízzel meghintve, majd a bűnbánók fejére húzza azokat (Apud Dominum misericordia est – Deo gratias). Ezután mindenki (a klérus is) a földre fekszik, és váltakozva végigéneklik a hét bűnbánati zsoltárt a Ne reminiscaris antifónával. Litánia, Pater noster, précesz, majd négy oráció (Exaudi Domine preces nostras, Præveniat hos famulos tuos, Adesto Domine supplicationibus, Domine Deus noster qui offensione nostra) következik. A bűnbánók fölkelnek a földről, a püspök pedig beszédet mond nekik arról, hogy ahogyan Ádám kivettetett a Paradicsomból, úgy most ők is kivettetnek az Egyházból a böjt idejére. Jobb kezükbe gyertyát fognak, majd a püspök elbocsátja őket (Ecce eiicimini vos hodie a liminibus). Ezután két responzórium hangzik el: In sudore vultus tui V. Pro eo quod és Ecce Adam V. Fecitque. A püspök az ajtóból inti őket, hogy jót cselekedjenek: böjtöljenek, imádkozzanak, alamizsnálkodjanak, és nagycsütörtökön jöjjenek vissza. Végül a püspök visszamegy a kórusba, becsukják a kaput, és megkezdődik a szentmise.
A mai könyvekben igen kevés maradt fönn a fenti rítusokból. A vezeklők kivetése teljes egészében hiányzik. Ennek oka a nyilvános vezeklés gyakorlatának megszűnése, amely viszont jóval korábban bekövetkezett, jóllehet, a tridenti könyvek az 1960-as reformig megőrizték legalább leírásukat, fönntartva a római rítus folytonosságát és a szertartás esetleges visszaállításának lehetőségét. A hamuszentelés és a hamvazás megmaradt, de a reformliturgiában átkerült a mise közepére, az „igeliturgia” és az áldozati liturgia közé. Ezzel elvesztette eredeti jelentőségét, hogy tudniillik emlékeztessen: a vezeklőket egykor kizárták az eucharisztikus közösségből, vagyis nem vehettek részt a szentmisén. Márpedig a hamvazás szertartásával – ha csak stilizáltan is – minden katolikus hívő a nyilvános vezeklőkkel vállal közösséget. A misét megelőző processzió szintén teljesen eltűnt.
Sz.Á.
2009. február 24.
HAMVAZÓSZERDA 4.
Források és történet
Az alábbiakban a legfontosabb liturgiatörténeti forrásokat tekintjük át kronologikus sorrendben. Mivel a vezeklőkkel kapcsolatos szertartásokat csak püspök végezheti, ezért elsősorban pontifikálékat és más püspöki szerkönyveket veszünk sorra. A zsolozsma és a mise liturgiájában nincsenek jelentős változási folyamatok, ezért azok változataira itt nem térünk ki.
Sacramentarium Gregorianum (VII–VIII. század, Róma)
E forrás csak néhány információval szolgál hamvazószerdára vonatkozólag. Collecta, vagyis gyülekezés a Szent-Anasztázia templomban: itt hangzik el a Concede nobis könyörgés, amely későbbi források szerint már a hamuszenteléshez kapcsolódik. A pápai mise helyszíne a Szent Szabina-templom. Ezen kívül három könyörgés incipitjét adja meg a szöveg: „Super oblata: Fac nos quæsumus, Ad completa: Percepta nobis, Super populum: Inclinantes se.”
XXII. Ordo Romanus (VIII. század, Róma)
Gyülekezés – az előző forrásunkkal megegyezően – a Szent Anasztázia-templomban circa horam septimam, azaz délután egy óra körül. Az „antiphona ad introitum” (Exaudi nos Domine, amely ez esetben, funkcióját tekintve nem a mise bevezető éneke, hanem a pápának és kísérőinek a gyülekezőtemplomból való továbbindulását kísérő tétel) után a püspök (pápa) az oltár jobb oldalán a nép felé fordulva mondja: Dominus vobiscum, majd visszafordul. A diákonus felszólítására közös térdhajtás, majd egy könyörgés következik. A processzió közben antifónákat énekelnek (Iuxta vestibulum, Immutemur), amikor pedig már közelednek a stációs templomhoz, elkezdik a litániát. Introitus, majd közös letérdelés, oráció és szentlecke. A mise a szokásos módon folytatódik. A posztkommúnió után a diákonus mondja: Humiliate capita vestra Deo. Nép: Deo gratias. Ezután hangzik el az „oratio super populum” és az Ite missa est.
Levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy a római rítusban eredetileg nem szerepelt a nyilvánosan vezeklők elbocsátása, sem a hamvazás. A római tituláris (plebániai) gyakorlatot tükröző Sacramentarium Gelasianum-ban viszont megtalálható a vezeklők nagycsütörtöki visszafogadásának szertartása (reconciliatio pænitentium). Valószínűnek látszik, hogy a római gyakorlat szerint nem volt nyilvános rítusa, sőt meghatározott ideje sem a bűnbánók rendjébe való belépésnek. A kánoni bűnbánat ugyanakkor régibb eredetű, mint maga hamvazószerda, tehát feltételezhetjük, hogy csak a bűnbánók rendjébe való belépés dramatizált, az egyházi év körében rögzített megjelenítése hiányzott, maga a bűnbánók rendjébe való belépés viszont szokásban volt.
Pontificale Romano-Germanicum (X. század, Mainz)
Ez a forrás nem elsősorban gyakorlati liturgikus könyv, inkább egy enciklopédikus igényű gyűjtemény liturgikus szövegekből és rubrikákból. Az egymás után közölt szertartások tehát nem biztos, hogy a gyakorlatban is egymás után következtek. A „hamvazószerda” cím alatt először leírja, hogy a pap (sacerdos, tehát itt nem föltétlenül püspöki szertartást látunk) buzdítsa a híveket vezeklésre, ha azonban nem sikerül meggyőznie őket ennek értelméről, akkor adhat azonnali föloldozást is (indokolt esetben). Itt következik a gyónás rendjének leírása:
Egy könyörgés után (Domine Deus omnipotens propitius esto) a pap beszélget a gyónóval a bűnökről, közben megtudakolja a körülményeket, majd kérdéseket tesz föl neki (Hiszel? Akarod?). Ezután következik a Confiteor, meglehetősen hosszú formában, részletezve a bűn egyes fokozatait és fajtáit. Érdekes megfigyelni, hogy kiemeli: a keresztség óta elkövetett összes bűnöket bánja meg (in peccatis post baptisma usque ad hanc horam), ezután következik a feloldozás. A gyónó térden állva, a papra tekintve elmond egy bűnbánó imádságot (Multa quidem et innumerabilia sunt), majd lefekszik a földre és sóhajt vagy sír. A pap fölszólítására föláll és megkapja a penitenciát, majd hosszú imádság következik: a hét bűnbánati zsoltár, précesz, orációk. Ezután – ha az idő engedi – a pap a templomba lép a bűnbánóval, és vele együtt elimádkozza a hét bűnbánati zsoltárt rövidített formában, majd précesszel és a Deus cuius indulgentia orációval folytatja.
Ezután a missa post confessionem, vagyis a gyónás utáni votív mise propriumának leírása áll. Valószínű, hogy a gyónás és az azt követő mise nem kifejezetten kapcsolódnak hamvazószerda napjához, csak azért szerepelnek a könyvben ezen a ponton, mert a bűnbánati rítusok korábban ekkor zajlottak.
Az utána következő leírások azonban kimondottan hamvazószerdai szertartások, elsőként mindjárt a vezeklők kivetése. Először meghamvazzák őket, szőrcsuhát kapnak, majd egy könyörgés következik (Adsit quæsumus), azután megtörténik maga a kivetés (Ecce eiiceris), végül pedig elhangzik egy responzórium (In sudore vultus tui V. Pro eo quod).
A könyvben a következő szertartás a hamuszentelés és hamvazás, amely a korábbi római könyvek leírásával megegyezően a Szent Anasztázia-templomban zajlik. Négy szentelési könyörgés hangzik el (az Omnipotens sempiterne Deus parce metuentibus, a Deus qui non mortem, a Deus qui humiliatione és az Omnipotens sempiterne Deus qui Ninivitis, azután egy antifóna (Exaudi nos Domine V. Salvum me fac Deus). A hamvazás alatti antifóna az Immutemur habitu, végül még egy könyörgés következik: Concede nobis Domine præsidia.
A processzió természetesen a Szent Szabina-stációs templomba vezet, a közben elhangzó tételek a Iuxta vestibulum antifóna két lehetséges verzussal, az Emendemus V. Peccavimus responzórium, valamint a mindenszentek litániája.
Figyelemreméltó, hogy az ezután következő leírásban, amely a nagyböjt negyedik hetének szerdájára eső skrutínium szertartása, megtalálhatók a hamu exorcizmusához való szövegek, amelyek a később ismertetendő, középkori magyar forrásokban a hamvazószerdai hamuszentelés elején szerepelnek.
Ez a szerkönyv szintén római liturgiákat közöl, de már a frank-német hatásoktól átitatott, X. századi változatban. Valószínű tehát, hogy a vezeklők kivetésének szertartása és a belőle származó hamvazási rítus az Alpokon túlról került a római rítusba.
Sz.Á.
Források és történet
Az alábbiakban a legfontosabb liturgiatörténeti forrásokat tekintjük át kronologikus sorrendben. Mivel a vezeklőkkel kapcsolatos szertartásokat csak püspök végezheti, ezért elsősorban pontifikálékat és más püspöki szerkönyveket veszünk sorra. A zsolozsma és a mise liturgiájában nincsenek jelentős változási folyamatok, ezért azok változataira itt nem térünk ki.
Sacramentarium Gregorianum (VII–VIII. század, Róma)
E forrás csak néhány információval szolgál hamvazószerdára vonatkozólag. Collecta, vagyis gyülekezés a Szent-Anasztázia templomban: itt hangzik el a Concede nobis könyörgés, amely későbbi források szerint már a hamuszenteléshez kapcsolódik. A pápai mise helyszíne a Szent Szabina-templom. Ezen kívül három könyörgés incipitjét adja meg a szöveg: „Super oblata: Fac nos quæsumus, Ad completa: Percepta nobis, Super populum: Inclinantes se.”
XXII. Ordo Romanus (VIII. század, Róma)
Gyülekezés – az előző forrásunkkal megegyezően – a Szent Anasztázia-templomban circa horam septimam, azaz délután egy óra körül. Az „antiphona ad introitum” (Exaudi nos Domine, amely ez esetben, funkcióját tekintve nem a mise bevezető éneke, hanem a pápának és kísérőinek a gyülekezőtemplomból való továbbindulását kísérő tétel) után a püspök (pápa) az oltár jobb oldalán a nép felé fordulva mondja: Dominus vobiscum, majd visszafordul. A diákonus felszólítására közös térdhajtás, majd egy könyörgés következik. A processzió közben antifónákat énekelnek (Iuxta vestibulum, Immutemur), amikor pedig már közelednek a stációs templomhoz, elkezdik a litániát. Introitus, majd közös letérdelés, oráció és szentlecke. A mise a szokásos módon folytatódik. A posztkommúnió után a diákonus mondja: Humiliate capita vestra Deo. Nép: Deo gratias. Ezután hangzik el az „oratio super populum” és az Ite missa est.
Levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy a római rítusban eredetileg nem szerepelt a nyilvánosan vezeklők elbocsátása, sem a hamvazás. A római tituláris (plebániai) gyakorlatot tükröző Sacramentarium Gelasianum-ban viszont megtalálható a vezeklők nagycsütörtöki visszafogadásának szertartása (reconciliatio pænitentium). Valószínűnek látszik, hogy a római gyakorlat szerint nem volt nyilvános rítusa, sőt meghatározott ideje sem a bűnbánók rendjébe való belépésnek. A kánoni bűnbánat ugyanakkor régibb eredetű, mint maga hamvazószerda, tehát feltételezhetjük, hogy csak a bűnbánók rendjébe való belépés dramatizált, az egyházi év körében rögzített megjelenítése hiányzott, maga a bűnbánók rendjébe való belépés viszont szokásban volt.
Pontificale Romano-Germanicum (X. század, Mainz)
Ez a forrás nem elsősorban gyakorlati liturgikus könyv, inkább egy enciklopédikus igényű gyűjtemény liturgikus szövegekből és rubrikákból. Az egymás után közölt szertartások tehát nem biztos, hogy a gyakorlatban is egymás után következtek. A „hamvazószerda” cím alatt először leírja, hogy a pap (sacerdos, tehát itt nem föltétlenül püspöki szertartást látunk) buzdítsa a híveket vezeklésre, ha azonban nem sikerül meggyőznie őket ennek értelméről, akkor adhat azonnali föloldozást is (indokolt esetben). Itt következik a gyónás rendjének leírása:Egy könyörgés után (Domine Deus omnipotens propitius esto) a pap beszélget a gyónóval a bűnökről, közben megtudakolja a körülményeket, majd kérdéseket tesz föl neki (Hiszel? Akarod?). Ezután következik a Confiteor, meglehetősen hosszú formában, részletezve a bűn egyes fokozatait és fajtáit. Érdekes megfigyelni, hogy kiemeli: a keresztség óta elkövetett összes bűnöket bánja meg (in peccatis post baptisma usque ad hanc horam), ezután következik a feloldozás. A gyónó térden állva, a papra tekintve elmond egy bűnbánó imádságot (Multa quidem et innumerabilia sunt), majd lefekszik a földre és sóhajt vagy sír. A pap fölszólítására föláll és megkapja a penitenciát, majd hosszú imádság következik: a hét bűnbánati zsoltár, précesz, orációk. Ezután – ha az idő engedi – a pap a templomba lép a bűnbánóval, és vele együtt elimádkozza a hét bűnbánati zsoltárt rövidített formában, majd précesszel és a Deus cuius indulgentia orációval folytatja.
Ezután a missa post confessionem, vagyis a gyónás utáni votív mise propriumának leírása áll. Valószínű, hogy a gyónás és az azt követő mise nem kifejezetten kapcsolódnak hamvazószerda napjához, csak azért szerepelnek a könyvben ezen a ponton, mert a bűnbánati rítusok korábban ekkor zajlottak.
Az utána következő leírások azonban kimondottan hamvazószerdai szertartások, elsőként mindjárt a vezeklők kivetése. Először meghamvazzák őket, szőrcsuhát kapnak, majd egy könyörgés következik (Adsit quæsumus), azután megtörténik maga a kivetés (Ecce eiiceris), végül pedig elhangzik egy responzórium (In sudore vultus tui V. Pro eo quod).
A könyvben a következő szertartás a hamuszentelés és hamvazás, amely a korábbi római könyvek leírásával megegyezően a Szent Anasztázia-templomban zajlik. Négy szentelési könyörgés hangzik el (az Omnipotens sempiterne Deus parce metuentibus, a Deus qui non mortem, a Deus qui humiliatione és az Omnipotens sempiterne Deus qui Ninivitis, azután egy antifóna (Exaudi nos Domine V. Salvum me fac Deus). A hamvazás alatti antifóna az Immutemur habitu, végül még egy könyörgés következik: Concede nobis Domine præsidia.
A processzió természetesen a Szent Szabina-stációs templomba vezet, a közben elhangzó tételek a Iuxta vestibulum antifóna két lehetséges verzussal, az Emendemus V. Peccavimus responzórium, valamint a mindenszentek litániája.
Figyelemreméltó, hogy az ezután következő leírásban, amely a nagyböjt negyedik hetének szerdájára eső skrutínium szertartása, megtalálhatók a hamu exorcizmusához való szövegek, amelyek a később ismertetendő, középkori magyar forrásokban a hamvazószerdai hamuszentelés elején szerepelnek.
Ez a szerkönyv szintén római liturgiákat közöl, de már a frank-német hatásoktól átitatott, X. századi változatban. Valószínű tehát, hogy a vezeklők kivetésének szertartása és a belőle származó hamvazási rítus az Alpokon túlról került a római rítusba.
Sz.Á.
2009. február 23.
HAMVAZÓSZERDA 3.
A nyilvános vezeklésről
A bűnbocsánat szentsége hosszú időn át a maitól meglehetősen eltérő formában volt jelen az Egyház életében. A IV. századtól kezdve a bűnbánat szentségi alakja a nyilvános vezeklés volt. A bűnbánat ideje a nagyböjt: a bűnbánókat a püspök hamvazószerdán kizárta az Egyház közösségéből és csak nagycsütörtökön fogadta vissza. A vezeklőnek be kellett lépnie a bűnbánók rendjébe: vezeklőruhát kellett öltenie, hamut szórni a fejére – a férfiaknak lenyírták a haját is – és bűnbánati cselekedeteket gyakorolnia, vagyis imádkozni, böjtölni és alamizsnálkodni. Egy ember életében csak egyszer részesülhetett ebben a szentségben, amelyet mindig püspök szolgáltatott ki. Az idők során (először valószínűleg inzuláris hatásra, a VII. században) megjelent a ma is élő gyónási forma. A karoling kortól a XII. századig a kettő egymás mellett létezett: a súlyos, nyilvános bűnök bocsánatáért nyilvánosan kellett vezekelni, a „titkos” bűnökből pedig titokban oldozták föl a bűnöst. Bár a „tridenti” korszakban már nem élt a kánoni bűnbánat formája, a szerkönyvek megőrizték a rítusok leírását – gyakran egymás után a két bűnbánati módot –, a legújabb liturgikus könyvekben azonban már nem találjuk meg (sem az 1961-es, a „rendkívüli” formában irányadó pontifikáléban, sem a reformliturgiában).
A vezeklők elbocsátása
Egyes forrásokban a hamvazás és a vezeklők kivetésének rítusa is szerepel, ráadásul nem különülnek el egymástól egészen világosan. Az utóbbi szertartás például egy olyan könyörgéssel kezdődik, amely még a meghamvazottakról szól, viszont már a templom közepén hangzik el, a vezeklők elbocsátásának helyszínén. Ez minden bizonnyal egy átmeneti időszakot mutat, amikor még élt a nyilvános vezeklési forma, de a többi hívőt is meghamvazták. Azt azonban nem tudhatjuk biztosan, hogy egy forrás szövegei közül melyek hangoztak el ténylegesen, és melyek lehettek egymás alternatívái.
Vizsgált, magyarországi forrásainkban e könyörgés után a bűnbánók leborulnak a földre, a klérus pedig elénekli a hét bűnbánati zsoltárt. Három könyörgés után, amelyek a bűnök megbocsátását kérik, a püspök kiveti a templomból a vezeklőket, eközben a klérus az In sudore responzóriumot énekli (hetvenedvasárnapról, az ősszülőknek a Paradicsomból való kiűzetését fölidézve). A püspök a templom kapujából tanítja és megtérésre buzdítja a kivetetteket. (A rubrikák kiemelik, hogy ezt tapintattal tegye, nehogy kétségbe essenek.) Ezután, a Tribularer antifóna közben a klérus visszamegy a kórusba, ahol elhangzik egy kapitulum, majd egy könyörgés a vezeklőkért.
Processzió
Rómában már az igen korai forrásokban is szerepelnek stációk az egyes ünnepnapoknál. Ez mindig azt a templomot jelenti, ahol az adott napon a pápai misét bemutatják. Hamvazószerdán a stációs templom a Sancta Sabina in Aventino. A hamu megszentelése és a hamvazás azonban a Sancta Anastasia-templomban történik: ez az a hely, ahol a nép összegyülekezik (colligitur), és erről kapta nevét az első misekönyörgés is (collecta), amely eredetileg az összegyülekezett nép fölött elmondott imádság volt. Innen processzióval vonulnak át a szentmisére. Ennek mintájára a középkorban egész Európában szintén körmenettel vezették be a misét, az esztergomi rítus processziós tételei a Paradisi portas V. Ecce nunc tempus és az Emendemus in melius V. Misereris omnium responzórium, amelyek nagyböjt első vasárnapjának matutínumából valók, a kettő között pedig a Domine ne in ira tua könyörgés áll. Több forrás szerint a körmenet végén litánia hangzik el. A liturgiamagyarázó Guillelmus Durandus ezt a menetet a csatába indulók vonulásához hasonlítja: itt a fegyverek az alázat, az imádság, a bánat és az alamizsnálkodás. E gondolat ihletője lehet a hamuszentelés után elhangzó Concede nobis könyörgés (a már a Sacramentarium Gregorianum első változataiban is szereplő, tulajdonképpeni „kollekta”), amely kifejezetten katonai kifejezéseket használ.
Néphagyomány
Hamvazószerdához, avagy böjtfőszerdához, szárazszerdához, aszalószerdához, tisztaszerdához különféle népszokások is kapcsolódnak. Egyes tájakon úgy tartják, hogy akit meghamvaznak, annak nem fog fájni a feje, ezért a templomból hazatérő a családtagokkal összedörzsöli a homlokát, hogy ezzel őket is megóvja. Előfordult, hogy ha a pap nem jött el hamvazni, az emberek maguk égettek virágvasárnapi barkát, és a hamuval keresztet rajzoltak a homlokukra, máshol a férfiak házról házra jártak, és egyikük meghamvazta az embereket. Az asszonyok többfelé is hamuval mosták el az edényeket, így eltávolítva róluk a zsírt, amelytől az egész nagyböjt idején tartózkodtak. Tréfás szokás, hogy hamvazószerdán a kocsmába egy lapát hamut vittek, és akit a böjt ellenére mégis ott találtak, azt leöntötték vele, és figyelmeztették: „Porból lettél, porrá leszel!” Hamvazószerdát követi a „torkos csütörtök” vagy „zabálócsütörtök”, amikor megeszik a farsangi maradékot. A népi hagyományban ekkor szabad húst és zsíros ételt fogyasztani. Sőt, mindent meg kell enni, hogy ezután viszont mindenki megtarthassa a böjtöt.
Sz.Á.
A bűnbocsánat szentsége hosszú időn át a maitól meglehetősen eltérő formában volt jelen az Egyház életében. A IV. századtól kezdve a bűnbánat szentségi alakja a nyilvános vezeklés volt. A bűnbánat ideje a nagyböjt: a bűnbánókat a püspök hamvazószerdán kizárta az Egyház közösségéből és csak nagycsütörtökön fogadta vissza. A vezeklőnek be kellett lépnie a bűnbánók rendjébe: vezeklőruhát kellett öltenie, hamut szórni a fejére – a férfiaknak lenyírták a haját is – és bűnbánati cselekedeteket gyakorolnia, vagyis imádkozni, böjtölni és alamizsnálkodni. Egy ember életében csak egyszer részesülhetett ebben a szentségben, amelyet mindig püspök szolgáltatott ki. Az idők során (először valószínűleg inzuláris hatásra, a VII. században) megjelent a ma is élő gyónási forma. A karoling kortól a XII. századig a kettő egymás mellett létezett: a súlyos, nyilvános bűnök bocsánatáért nyilvánosan kellett vezekelni, a „titkos” bűnökből pedig titokban oldozták föl a bűnöst. Bár a „tridenti” korszakban már nem élt a kánoni bűnbánat formája, a szerkönyvek megőrizték a rítusok leírását – gyakran egymás után a két bűnbánati módot –, a legújabb liturgikus könyvekben azonban már nem találjuk meg (sem az 1961-es, a „rendkívüli” formában irányadó pontifikáléban, sem a reformliturgiában).
A vezeklők elbocsátása
Egyes forrásokban a hamvazás és a vezeklők kivetésének rítusa is szerepel, ráadásul nem különülnek el egymástól egészen világosan. Az utóbbi szertartás például egy olyan könyörgéssel kezdődik, amely még a meghamvazottakról szól, viszont már a templom közepén hangzik el, a vezeklők elbocsátásának helyszínén. Ez minden bizonnyal egy átmeneti időszakot mutat, amikor még élt a nyilvános vezeklési forma, de a többi hívőt is meghamvazták. Azt azonban nem tudhatjuk biztosan, hogy egy forrás szövegei közül melyek hangoztak el ténylegesen, és melyek lehettek egymás alternatívái.
Vizsgált, magyarországi forrásainkban e könyörgés után a bűnbánók leborulnak a földre, a klérus pedig elénekli a hét bűnbánati zsoltárt. Három könyörgés után, amelyek a bűnök megbocsátását kérik, a püspök kiveti a templomból a vezeklőket, eközben a klérus az In sudore responzóriumot énekli (hetvenedvasárnapról, az ősszülőknek a Paradicsomból való kiűzetését fölidézve). A püspök a templom kapujából tanítja és megtérésre buzdítja a kivetetteket. (A rubrikák kiemelik, hogy ezt tapintattal tegye, nehogy kétségbe essenek.) Ezután, a Tribularer antifóna közben a klérus visszamegy a kórusba, ahol elhangzik egy kapitulum, majd egy könyörgés a vezeklőkért.
Processzió
Rómában már az igen korai forrásokban is szerepelnek stációk az egyes ünnepnapoknál. Ez mindig azt a templomot jelenti, ahol az adott napon a pápai misét bemutatják. Hamvazószerdán a stációs templom a Sancta Sabina in Aventino. A hamu megszentelése és a hamvazás azonban a Sancta Anastasia-templomban történik: ez az a hely, ahol a nép összegyülekezik (colligitur), és erről kapta nevét az első misekönyörgés is (collecta), amely eredetileg az összegyülekezett nép fölött elmondott imádság volt. Innen processzióval vonulnak át a szentmisére. Ennek mintájára a középkorban egész Európában szintén körmenettel vezették be a misét, az esztergomi rítus processziós tételei a Paradisi portas V. Ecce nunc tempus és az Emendemus in melius V. Misereris omnium responzórium, amelyek nagyböjt első vasárnapjának matutínumából valók, a kettő között pedig a Domine ne in ira tua könyörgés áll. Több forrás szerint a körmenet végén litánia hangzik el. A liturgiamagyarázó Guillelmus Durandus ezt a menetet a csatába indulók vonulásához hasonlítja: itt a fegyverek az alázat, az imádság, a bánat és az alamizsnálkodás. E gondolat ihletője lehet a hamuszentelés után elhangzó Concede nobis könyörgés (a már a Sacramentarium Gregorianum első változataiban is szereplő, tulajdonképpeni „kollekta”), amely kifejezetten katonai kifejezéseket használ.
Néphagyomány
Hamvazószerdához, avagy böjtfőszerdához, szárazszerdához, aszalószerdához, tisztaszerdához különféle népszokások is kapcsolódnak. Egyes tájakon úgy tartják, hogy akit meghamvaznak, annak nem fog fájni a feje, ezért a templomból hazatérő a családtagokkal összedörzsöli a homlokát, hogy ezzel őket is megóvja. Előfordult, hogy ha a pap nem jött el hamvazni, az emberek maguk égettek virágvasárnapi barkát, és a hamuval keresztet rajzoltak a homlokukra, máshol a férfiak házról házra jártak, és egyikük meghamvazta az embereket. Az asszonyok többfelé is hamuval mosták el az edényeket, így eltávolítva róluk a zsírt, amelytől az egész nagyböjt idején tartózkodtak. Tréfás szokás, hogy hamvazószerdán a kocsmába egy lapát hamut vittek, és akit a böjt ellenére mégis ott találtak, azt leöntötték vele, és figyelmeztették: „Porból lettél, porrá leszel!” Hamvazószerdát követi a „torkos csütörtök” vagy „zabálócsütörtök”, amikor megeszik a farsangi maradékot. A népi hagyományban ekkor szabad húst és zsíros ételt fogyasztani. Sőt, mindent meg kell enni, hogy ezután viszont mindenki megtarthassa a böjtöt.
Sz.Á.
MISSA LATINA VACIENSIS
Vácott a Karolina-kápolnában 2009. március 29-én, feketevasárnap délután 5 órakor mutat be legközelebb hagyományos római rítusú énekes szentmisét Varga Lajos püspök úr. A váci latin nyelvű (mind a "rendes" mind a "rendkívüli" formájú) misékkel kapcsolatos információkat és segédanyagokat a továbbiakban megtalálják a Lachegyi Máté által szerkesztett http://sites.google.com/site/missalatinavaciensis információs oldalon is. Külön fölhívjük a figyelmet a letöltések közt található, kétnyelvű miserendre, amely a szövegeken és fordításukon kívül közli az állandó tételek kottáját és a hívek énekére, testhelyzetére vonatkozó rubrikákat is tartalmaz (haszonnal forgatható a budapesti és a szegedi, illetve bármely más alkalmakkor is), valamint arra az összeállításra, amely a régi és az új rítus közti különbség kérdéseiben járatlan hívek kezdeti eligazítására született.
Vácott a Karolina-kápolnában 2009. március 29-én, feketevasárnap délután 5 órakor mutat be legközelebb hagyományos római rítusú énekes szentmisét Varga Lajos püspök úr. A váci latin nyelvű (mind a "rendes" mind a "rendkívüli" formájú) misékkel kapcsolatos információkat és segédanyagokat a továbbiakban megtalálják a Lachegyi Máté által szerkesztett http://sites.google.com/site/missalatinavaciensis információs oldalon is. Külön fölhívjük a figyelmet a letöltések közt található, kétnyelvű miserendre, amely a szövegeken és fordításukon kívül közli az állandó tételek kottáját és a hívek énekére, testhelyzetére vonatkozó rubrikákat is tartalmaz (haszonnal forgatható a budapesti és a szegedi, illetve bármely más alkalmakkor is), valamint arra az összeállításra, amely a régi és az új rítus közti különbség kérdéseiben járatlan hívek kezdeti eligazítására született.
2009. február 22.
HAMVAZÓSZERDA 2.
Hamvazószerda rítusai
Mint minden ünnepnapnak, hamvazószerdának is vannak saját tételei, azaz propriuma a misében és a zsolozsmában. Ezen kívül sajátos szertartása a hamuszentelés és a hamvazás, amelyet processzió követhet, valamint a vezeklők elbocsátásának rítusa. A következőkben ezeket tekintjük át az esztergom-római hagyomány szerint.
Mise
Hamvazószerdán köznapi mise van, éppúgy saját tételekkel, mint a nagyböjt bármely hétköznapján. A szövegek elsősorban bűnbánati témájúak, az isteni irgalmasságra irányítják a figyelmet, amely a bűnbánat kiindulópontja.
Mind az öt énekelt tétel szövege zsoltárból való, kivéve az introitus antifónáját, amely a Bölcsesség könyvéből származik. Bizonyságot ad arról, hogy Isten szereti az általa teremtett világot és megbocsát a bűnbánóknak. A hozzá kapcsolódó zsoltárvers, illetve a graduále és a traktus irgalomért könyörög. A traktus – olvasmányhoz közel álló alkata miatt – kifejtettebb. A 102. zsoltárból vett vers nem kérés: az irgalmasság biztos tudatában fordul a Teremtőhöz. Ugyanez a tétel szólal meg a nagyböjt minden hétfőjén, szerdáján és péntekjén. (Kedden, csütörtökön és szombaton nincs traktus, a vasárnapoknak pedig saját traktusuk van.)
Az áldozati részben már nem esik szó bűnbánatról: az offertórium hálaadás Istennek, aki megsegített, a kommúnió pedig buzdítás, biztatás a böjt idejére, amikor az ellenség a szokásosnál is jobban tör a lelkek vesztére.
A szentlecke ószövetségi, és ez jellemző nagyböjt minden hétköznapjára. Joel próféta könyvéből való, böjtre, bánatra és megtérésre szólít föl, a befejező szakaszban pedig Istennek az ő népe iránti szeretetéről beszél. Az evangéliumban, amely Szent Máté könyve szerint való, Jézus a helyes böjtölésre tanítja tanítványait, és a mennyei kincsek gyűjtésére hív.
A mise mindhárom könyörgése böjti vonatkozású: A kollekta a helyes böjtöléshez kér segítő kegyelmet, a szekréta a szent idő kezdetén történő méltó felajánláshoz, a posztkommúnió pedig a szentségekből forrásozó kegyelmet kéri a böjtölés megszentelésére.
A szentmise végén egy sajátosan böjti műfaj következik: az oratio super populum, amely formailag a kollektákhoz hasonlít.
Zsolozsma
A matutínumban az invitatórium, az antifóna, a zsoltárok és a verzikulus megegyeznek a közönséges szerdai napokon szokásosakkal. Egy nokturnus van, hétköznap lévén, az olvasmányok szövege Szent Ágostonnak a napi evangéliumhoz írt homíliája három részre osztva (vö. Patrologia Latina XXXVIII. 243.). A responzóriumok nagyböjt első vasárnapjáról valók (a kódexek majd csak ott írják ki őket, ebből is látszik, hogy az a régebbi ünnep), a második, a harmadik és a hatodik helyről, szövegük nem bibliai.
A laudesben a zsoltározás a szokott szerdai rend szerint zajlik. A kapitulum a napi szentlecke első harmada (mint más ünnepeken, ill. a nagyböjt köznapjain is), a himnusz és a verzikulus a köznapi, a Benedictus-antifóna szövege a napi evangéliumból való (ünnepnapokra és böjti hétköznapokra jellemzően). A hóra végén hosszú précesz következik, majd a könyörgés, amely szokásos módon a mise kollektája. Ezután (az esztergomi rítusban) egy szuffrágium szerkezetű super populum szakasz következik, amely a továbbiakban minden hóra végén szerepel: egy antifóna (Convertimini ad me), verzikulus (Domine non secundum peccata nostra) és könyörgés (Parce Domine); ez utóbbinak szövege a szentleckéből van.
A tercia a köznapi rend szerint zajlik, kivéve a kapitulumot, a könyörgést, és a super populum részt, amelyek a laudes tételeivel egyeznek.
A szextában a kapitulum a szentlecke második harmada (szokás szerint), a könyörgés és a super populum a laudes szerinti, a többi tétel a szokott, köznapi rendet követi.
A nóna kapituluma a szentlecke befejező szakasza, a könyörgés és a super populum ugyanúgy végzendő, mint a laudesben.
A vesperásban a zsoltározás a heti rend szerint történik, a kapitulum a szentlecke első része (mint a laudesben). Érdekes, hogy van responzórium, annak ellenére, hogy ez hétköznap nem szokásos. A főrész a szövegét a szentlecke legelejéről veszi, a megkomponált verzus pedig Izaiás könyvéből való, témája a megtérés. A himnusz és a verzikulus a szokásos szerdai, a Magnificat-antifóna szövege a napi evangéliumból való. Az oráció a mise kollektája, mint a laudesben és a super populum antifóna is a laudesével azonos, a záró könyörgés pedig a miséével.
Hamuszentelés és hamvazás
A hamu már az Ószövetségben számos helyen a bűnbánat és a böjt szimbólumaként fordul elő. Álljon itt csupán két példa: „Erre én az Úrhoz, Istenemhez fordítottam arcomat, hogy böjtölve, szőrruhában és hamuban könyörögjek és esdekeljek előtte.” (Dániel 9,3) „Korholom tehát önmagamat, bánom bűneimet porban és hamuban.” (Jób 42,6)
A hamuval kapcsolatos rítusok hamvazószerdán valószínűleg a nyilvános vezeklők kivetésének szertartásából (ld. később) maradtak meg, illetve rövidültek. Eredetileg tehát a hamut csak a vezeklőknek szórták a fejére, ám a bűnbánati szokások változásával ez általánossá lett.
A szentelési szövegek műfaja leggyakrabban oráció (a szokásos misekönyörgésekhez képest valamivel kevésbé tömör). A hamuszenteléskor elhangzó szövegek a kért kegyelem útját követik: megszólítják a Mindenhatót, minden jónak forrását, ezután a közvetítő hamura kérnek áldást, majd a szentelményt fölvevőkre, az ő bűneik bocsánatát kérve.
A hamvak megszentelése egy exorcizmussal kezdődik, amely a hamuhoz szól (exorcizo te), és egy Istenhez a bűnbánókért szóló könyörgés kapcsolódik hozzá, mindkettőben ószövetségi hivatkozással (Mózes a borjú hamvát rájuk szórva szenteli meg a népet; a niniveiek megtérése Jónás szavára). Ezután még két szentelési oráció hangzik el, majd egy bűnbánati, zsoltárszövegű antifóna verzussal: Exaudi nos Domine. Salvum me fac – római rendtartás szerint ez a tétel az egész szertartás bevezető éneke, mintegy „introitusa”. (A különböző mozzanatoknál felhangzó responzóriumok a nagyböjt első vasárnapi matutínumból valók.) A diákonus felhívására való letérdelés és fölállás után következő könyörgés szövege a böjtre mint a gonosz elleni harc időszakára tekint, ehhez kér erőt.
Ezután történik a hamvazás szertartása. A pap mindenkinek hamut szór a fejére, és elmondja a hamvazási szöveget (Memento quia), miközben elhangzik az Immutemur antifóna a szükséges számú zsoltárverssel a 66. zsoltárból (Deus misereatur nostri, minden egyes vers után visszatér az antifóna). Ennek elvégzése után egy újabb processziós antifóna következik (Iuxta vestibulum), közben a klérus a templom közepére megy, amely a következő szertartás helyszíne lesz.
Sz.Á.
Hamvazószerda rítusai
Mint minden ünnepnapnak, hamvazószerdának is vannak saját tételei, azaz propriuma a misében és a zsolozsmában. Ezen kívül sajátos szertartása a hamuszentelés és a hamvazás, amelyet processzió követhet, valamint a vezeklők elbocsátásának rítusa. A következőkben ezeket tekintjük át az esztergom-római hagyomány szerint.
Mise
Hamvazószerdán köznapi mise van, éppúgy saját tételekkel, mint a nagyböjt bármely hétköznapján. A szövegek elsősorban bűnbánati témájúak, az isteni irgalmasságra irányítják a figyelmet, amely a bűnbánat kiindulópontja.
Mind az öt énekelt tétel szövege zsoltárból való, kivéve az introitus antifónáját, amely a Bölcsesség könyvéből származik. Bizonyságot ad arról, hogy Isten szereti az általa teremtett világot és megbocsát a bűnbánóknak. A hozzá kapcsolódó zsoltárvers, illetve a graduále és a traktus irgalomért könyörög. A traktus – olvasmányhoz közel álló alkata miatt – kifejtettebb. A 102. zsoltárból vett vers nem kérés: az irgalmasság biztos tudatában fordul a Teremtőhöz. Ugyanez a tétel szólal meg a nagyböjt minden hétfőjén, szerdáján és péntekjén. (Kedden, csütörtökön és szombaton nincs traktus, a vasárnapoknak pedig saját traktusuk van.)
Az áldozati részben már nem esik szó bűnbánatról: az offertórium hálaadás Istennek, aki megsegített, a kommúnió pedig buzdítás, biztatás a böjt idejére, amikor az ellenség a szokásosnál is jobban tör a lelkek vesztére.
A szentlecke ószövetségi, és ez jellemző nagyböjt minden hétköznapjára. Joel próféta könyvéből való, böjtre, bánatra és megtérésre szólít föl, a befejező szakaszban pedig Istennek az ő népe iránti szeretetéről beszél. Az evangéliumban, amely Szent Máté könyve szerint való, Jézus a helyes böjtölésre tanítja tanítványait, és a mennyei kincsek gyűjtésére hív.
A mise mindhárom könyörgése böjti vonatkozású: A kollekta a helyes böjtöléshez kér segítő kegyelmet, a szekréta a szent idő kezdetén történő méltó felajánláshoz, a posztkommúnió pedig a szentségekből forrásozó kegyelmet kéri a böjtölés megszentelésére.
A szentmise végén egy sajátosan böjti műfaj következik: az oratio super populum, amely formailag a kollektákhoz hasonlít.
Zsolozsma
A matutínumban az invitatórium, az antifóna, a zsoltárok és a verzikulus megegyeznek a közönséges szerdai napokon szokásosakkal. Egy nokturnus van, hétköznap lévén, az olvasmányok szövege Szent Ágostonnak a napi evangéliumhoz írt homíliája három részre osztva (vö. Patrologia Latina XXXVIII. 243.). A responzóriumok nagyböjt első vasárnapjáról valók (a kódexek majd csak ott írják ki őket, ebből is látszik, hogy az a régebbi ünnep), a második, a harmadik és a hatodik helyről, szövegük nem bibliai.
A laudesben a zsoltározás a szokott szerdai rend szerint zajlik. A kapitulum a napi szentlecke első harmada (mint más ünnepeken, ill. a nagyböjt köznapjain is), a himnusz és a verzikulus a köznapi, a Benedictus-antifóna szövege a napi evangéliumból való (ünnepnapokra és böjti hétköznapokra jellemzően). A hóra végén hosszú précesz következik, majd a könyörgés, amely szokásos módon a mise kollektája. Ezután (az esztergomi rítusban) egy szuffrágium szerkezetű super populum szakasz következik, amely a továbbiakban minden hóra végén szerepel: egy antifóna (Convertimini ad me), verzikulus (Domine non secundum peccata nostra) és könyörgés (Parce Domine); ez utóbbinak szövege a szentleckéből van.
A tercia a köznapi rend szerint zajlik, kivéve a kapitulumot, a könyörgést, és a super populum részt, amelyek a laudes tételeivel egyeznek.
A szextában a kapitulum a szentlecke második harmada (szokás szerint), a könyörgés és a super populum a laudes szerinti, a többi tétel a szokott, köznapi rendet követi.
A nóna kapituluma a szentlecke befejező szakasza, a könyörgés és a super populum ugyanúgy végzendő, mint a laudesben.
A vesperásban a zsoltározás a heti rend szerint történik, a kapitulum a szentlecke első része (mint a laudesben). Érdekes, hogy van responzórium, annak ellenére, hogy ez hétköznap nem szokásos. A főrész a szövegét a szentlecke legelejéről veszi, a megkomponált verzus pedig Izaiás könyvéből való, témája a megtérés. A himnusz és a verzikulus a szokásos szerdai, a Magnificat-antifóna szövege a napi evangéliumból való. Az oráció a mise kollektája, mint a laudesben és a super populum antifóna is a laudesével azonos, a záró könyörgés pedig a miséével.
Hamuszentelés és hamvazás
A hamu már az Ószövetségben számos helyen a bűnbánat és a böjt szimbólumaként fordul elő. Álljon itt csupán két példa: „Erre én az Úrhoz, Istenemhez fordítottam arcomat, hogy böjtölve, szőrruhában és hamuban könyörögjek és esdekeljek előtte.” (Dániel 9,3) „Korholom tehát önmagamat, bánom bűneimet porban és hamuban.” (Jób 42,6)
A hamuval kapcsolatos rítusok hamvazószerdán valószínűleg a nyilvános vezeklők kivetésének szertartásából (ld. később) maradtak meg, illetve rövidültek. Eredetileg tehát a hamut csak a vezeklőknek szórták a fejére, ám a bűnbánati szokások változásával ez általánossá lett.
A szentelési szövegek műfaja leggyakrabban oráció (a szokásos misekönyörgésekhez képest valamivel kevésbé tömör). A hamuszenteléskor elhangzó szövegek a kért kegyelem útját követik: megszólítják a Mindenhatót, minden jónak forrását, ezután a közvetítő hamura kérnek áldást, majd a szentelményt fölvevőkre, az ő bűneik bocsánatát kérve.
A hamvak megszentelése egy exorcizmussal kezdődik, amely a hamuhoz szól (exorcizo te), és egy Istenhez a bűnbánókért szóló könyörgés kapcsolódik hozzá, mindkettőben ószövetségi hivatkozással (Mózes a borjú hamvát rájuk szórva szenteli meg a népet; a niniveiek megtérése Jónás szavára). Ezután még két szentelési oráció hangzik el, majd egy bűnbánati, zsoltárszövegű antifóna verzussal: Exaudi nos Domine. Salvum me fac – római rendtartás szerint ez a tétel az egész szertartás bevezető éneke, mintegy „introitusa”. (A különböző mozzanatoknál felhangzó responzóriumok a nagyböjt első vasárnapi matutínumból valók.) A diákonus felhívására való letérdelés és fölállás után következő könyörgés szövege a böjtre mint a gonosz elleni harc időszakára tekint, ehhez kér erőt.
Ezután történik a hamvazás szertartása. A pap mindenkinek hamut szór a fejére, és elmondja a hamvazási szöveget (Memento quia), miközben elhangzik az Immutemur antifóna a szükséges számú zsoltárverssel a 66. zsoltárból (Deus misereatur nostri, minden egyes vers után visszatér az antifóna). Ennek elvégzése után egy újabb processziós antifóna következik (Iuxta vestibulum), közben a klérus a templom közepére megy, amely a következő szertartás helyszíne lesz.
Sz.Á.
2009. február 21.
A következő napokban böjti előkészület gyanánt egy kisebb összeállítást teszünk közzé a nagyböjtről és kezdetéről annak reményében, hogy a szent időszak tartalmának és történetének jobb megismerése elősegíti és elmélyíti a szertartásokban való részvételt és általában a bűnbánati érzületet.
HAMVAZÓSZERDA 1.
“Immutémur hábitu, in cinére et cilício, ieiunémus et plorémus ante Dóminum, quia multum miséricors est dimíttere peccáta nostra Deus noster !”
(Változzunk meg öltözetünkben, hamuban és szőrcsuhában, böjtöljünk és sírjunk az Úr előtt, mert felettébb irgalmas bűneink megbocsátására a mi Urunk Istenünk!)
Hamvazószerda a nagyböjt első napja. A keresztény ókorban, illetve a középkor elején a hittanulókat (katekumenek) a böjti időszakban készítették föl nagyszombati keresztelőjükre, később a nyilvános vezeklés ideje volt. Bár az utóbbi századokban mindkét szokás kiveszett a gyakorlatból, a nagyböjt megmaradt mint a húsvétra való készület, a bűnbánat és a tanulás ideje. Liturgikus színe a lila (eredetileg többnyire a fekete), az oltárképet is lila lepellel szokás letakarni. Hamvazószerda fordulópont: a készületi szent idő kezdete, feje (caput ieiunii, magyarul böjtfő). Sajátos, „látványos” rítusai nem engedik, hogy a keresztény ember lemaradjon, elkéssék a készületről. Erről szólnak a liturgia szövegei is: itt az idő, változzunk meg, tartsunk bűnbánatot, böjtöljünk és térjünk meg! A hamu mint látható jel, amelyet a hívek a templomon kívül is magukon viselnek, az egész világnak hirdeti a megtérést. Szigorú böjti nap, vagyis az előírások szerint hústilalom van, valamint egy fő- és két kisebb étkezés a megengedett (egykor a szigorú böjt napi egyszeri étkezést és minden állati eredetű eledeltől való tartózkodást jelentett).
Az ünnep eredete, a nagyböjt kialakulása
A húsvétot megelőző készületi időben különböző szintek, rétegek különíthetők el. A kétnapos szigorú böjt már a III. század elején létezett, a triduum mint liturgikus egység pedig legkésőbb az V. században jött létre, és hamarosan ki is bővült egy hétté: ez lett a hebdomada maior vagy hebdomada authentica. (Alexandriában már 250 után kialakult az egyhetes böjt.) Az ókeresztény egyháztörténész, Sókratés (439 körül) arról számol be, hogy Rómában három hétig böjtölnek húsvét előtt szombat és vasárnap kivételével, Illíriában, Hellászban és Alexandriában pedig hat hétig, és ezt Quadragesima-nak nevezik. Mások hét héttel húsvét előtt kezdik a böjtöt, és megszakításokkal, háromszor egy hétig böjtölnek: ezt szintén negyvennapos böjtnek nevezik.
A római, háromhetes böjt 384 előttre tehető. Lehetséges, hogy már 354-ben létezett, és kezdete egybeeshetett a római év kezdetével (március 1.). Ennek nyoma az is, hogy nagyböjt ötödik vasárnapját, feketevasárnapot egyes, ősi források dominica in mediana-nak, azaz a középső hét vasárnapjának nevezik. 384-ben már biztosan hathetes a készületi idő: nagyböjt első vasárnapjától nagycsütörtökig tart. Leleményes Nagy Szent Leó (440–461) hasonlata, amely szerint amint anyagi javainkból tizedet adunk az Egyháznak, úgy az év háromszázhatvanöt napjából is hat hetet (ez a vasárnapok nélkül harminchat napot tesz ki) Istennek ajánlunk. Az V. század folyamán az első vasárnap előtti szerdát és pénteket is a nagyböjthöz csatolják. Ekkor találkozhatunk először a feria quarta in capite Quadragesimæ kifejezéssel. A negyven napot a VII. században számítják ki pontosan. Ekkorra a szent háromnap különállása elhalványul, beleolvadnak a nagyböjtbe. Így vasárnapok nélkül harminchat napot számolhatunk össze, ezt kiegészítendő csatolták hozzá az első vasárnapot megelőző négy napot. A nagyböjt első napja tehát hamvazószerda lett, s ez a rend él napjainkban is. A liturgiában azonban érezhető maradt e négy nap bevezető jellege, a nagyböjt egyes jellegzetességei, liturgikus tételei csak az első vasárnaptól lépnek érvénybe. A gallikán és az ambrozián rítusban megmaradt a vasárnapi böjtkezdet, és ehhez az állapothoz tértek vissza a protestáns felekezetek is.
Sz.Á.
HAMVAZÓSZERDA 1.
“Immutémur hábitu, in cinére et cilício, ieiunémus et plorémus ante Dóminum, quia multum miséricors est dimíttere peccáta nostra Deus noster !”
(Változzunk meg öltözetünkben, hamuban és szőrcsuhában, böjtöljünk és sírjunk az Úr előtt, mert felettébb irgalmas bűneink megbocsátására a mi Urunk Istenünk!)
Hamvazószerda a nagyböjt első napja. A keresztény ókorban, illetve a középkor elején a hittanulókat (katekumenek) a böjti időszakban készítették föl nagyszombati keresztelőjükre, később a nyilvános vezeklés ideje volt. Bár az utóbbi századokban mindkét szokás kiveszett a gyakorlatból, a nagyböjt megmaradt mint a húsvétra való készület, a bűnbánat és a tanulás ideje. Liturgikus színe a lila (eredetileg többnyire a fekete), az oltárképet is lila lepellel szokás letakarni. Hamvazószerda fordulópont: a készületi szent idő kezdete, feje (caput ieiunii, magyarul böjtfő). Sajátos, „látványos” rítusai nem engedik, hogy a keresztény ember lemaradjon, elkéssék a készületről. Erről szólnak a liturgia szövegei is: itt az idő, változzunk meg, tartsunk bűnbánatot, böjtöljünk és térjünk meg! A hamu mint látható jel, amelyet a hívek a templomon kívül is magukon viselnek, az egész világnak hirdeti a megtérést. Szigorú böjti nap, vagyis az előírások szerint hústilalom van, valamint egy fő- és két kisebb étkezés a megengedett (egykor a szigorú böjt napi egyszeri étkezést és minden állati eredetű eledeltől való tartózkodást jelentett).
Az ünnep eredete, a nagyböjt kialakulása
A húsvétot megelőző készületi időben különböző szintek, rétegek különíthetők el. A kétnapos szigorú böjt már a III. század elején létezett, a triduum mint liturgikus egység pedig legkésőbb az V. században jött létre, és hamarosan ki is bővült egy hétté: ez lett a hebdomada maior vagy hebdomada authentica. (Alexandriában már 250 után kialakult az egyhetes böjt.) Az ókeresztény egyháztörténész, Sókratés (439 körül) arról számol be, hogy Rómában három hétig böjtölnek húsvét előtt szombat és vasárnap kivételével, Illíriában, Hellászban és Alexandriában pedig hat hétig, és ezt Quadragesima-nak nevezik. Mások hét héttel húsvét előtt kezdik a böjtöt, és megszakításokkal, háromszor egy hétig böjtölnek: ezt szintén negyvennapos böjtnek nevezik.
A római, háromhetes böjt 384 előttre tehető. Lehetséges, hogy már 354-ben létezett, és kezdete egybeeshetett a római év kezdetével (március 1.). Ennek nyoma az is, hogy nagyböjt ötödik vasárnapját, feketevasárnapot egyes, ősi források dominica in mediana-nak, azaz a középső hét vasárnapjának nevezik. 384-ben már biztosan hathetes a készületi idő: nagyböjt első vasárnapjától nagycsütörtökig tart. Leleményes Nagy Szent Leó (440–461) hasonlata, amely szerint amint anyagi javainkból tizedet adunk az Egyháznak, úgy az év háromszázhatvanöt napjából is hat hetet (ez a vasárnapok nélkül harminchat napot tesz ki) Istennek ajánlunk. Az V. század folyamán az első vasárnap előtti szerdát és pénteket is a nagyböjthöz csatolják. Ekkor találkozhatunk először a feria quarta in capite Quadragesimæ kifejezéssel. A negyven napot a VII. században számítják ki pontosan. Ekkorra a szent háromnap különállása elhalványul, beleolvadnak a nagyböjtbe. Így vasárnapok nélkül harminchat napot számolhatunk össze, ezt kiegészítendő csatolták hozzá az első vasárnapot megelőző négy napot. A nagyböjt első napja tehát hamvazószerda lett, s ez a rend él napjainkban is. A liturgiában azonban érezhető maradt e négy nap bevezető jellege, a nagyböjt egyes jellegzetességei, liturgikus tételei csak az első vasárnaptól lépnek érvénybe. A gallikán és az ambrozián rítusban megmaradt a vasárnapi böjtkezdet, és ehhez az állapothoz tértek vissza a protestáns felekezetek is.
Sz.Á.
2009. február 20.
SZEGEDI SZENTMISÉK A KÖVETKEZŐ HÓNAPOKBAN
Folytatódnak a havonkénti, régi rítusú, énekes szentmisék Szegeden, az alsóvárosi ferences templomban (mindig szombati napokon). A négy legközelebbi, tervezett időpont a következő:
- március 28. 15 óra 30 perc
- április 18. 15 óra 30 perc
- május 16. 13 óra 30 perc
- június 20. 15 óra 30 perc
Kérjük az érintetteket, hogy ne hagyják figyelmen kívül: a május 16-i szentmise nem a megszokott időben fog kezdődni! Az esetleges változásokat időben közzétesszük. Április 19-én délelőtt várhatóan a közeli Hódmezővásárhelyen is lesz szentmise.
Folytatódnak a havonkénti, régi rítusú, énekes szentmisék Szegeden, az alsóvárosi ferences templomban (mindig szombati napokon). A négy legközelebbi, tervezett időpont a következő:
- március 28. 15 óra 30 perc
- április 18. 15 óra 30 perc
- május 16. 13 óra 30 perc
- június 20. 15 óra 30 perc
Kérjük az érintetteket, hogy ne hagyják figyelmen kívül: a május 16-i szentmise nem a megszokott időben fog kezdődni! Az esetleges változásokat időben közzétesszük. Április 19-én délelőtt várhatóan a közeli Hódmezővásárhelyen is lesz szentmise.
2009. február 15.
2009. február 10.
Az elmúlt két napban az alábbi leveleket kaptuk a XVI. Benedek pápa támogatására kezdeményezett aláírásgyűjtés szervezőitől (az eredetileg francia nyelvű szövegek magyar fordítását Gödölle Gáspár készítette):
A SAJTÓ FIGYELMÉBE
2009. február 10-i közlemény
A XVI. Benedeknek írt támogató levél mindazokat gyűjti össze, akik köszönetet kívánnak mondani a pápának a 2009. január 21-én kibocsátott dekrétumért, amellyel véget vetett a X. Szent Pius Papi Testvérület püspökeit érintő kiközösítésnek.
Ez a levél különböző származású hívek egy csoportja egyeztetésének gyümölcse, nem petíció (a latin peto ’kér’ igéből), mivel semmit sem kér, még kevésbé követel.
Egyszerűen csak azon nagy számú katolikusok háláját szeretné kifejezni, akik XVI. Benedek gesztusában a pásztor egyesítő tettét látják, és támogatni kívánja őt az ellene folyó médiakampányban, amelynek egyetlen célja az Egyház lejáratása.
A február 2-án indított levelet egy hét alatt 35 000-en írták alá, katolikusok minden földrészről, átlagos életkoruk 41 év.
Február 9-e óta egy bizottság támogatását is élvezi, amelynek tagjai francia egyházmegyés püspökök, akik szintén szeretnének köszönetet mondani a pápának és támogatni őt ezzel az egyetemes Egyházat érintő fellépéssel.
A SZERVEZŐK KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSA
Kedves Barátaink!
A pápának írt levelünk - nektek köszönhetően - továbbra is nagy számban gyűjti az aláírásokat. Ma estére [február 10.] már több mint 37 500-an vagyunk.
Immár egy támogató bizottsággal is rendelkezünk, amelyhez több francia püspök csatlakozott:
A SAJTÓ FIGYELMÉBE
2009. február 10-i közlemény
A XVI. Benedeknek írt támogató levél mindazokat gyűjti össze, akik köszönetet kívánnak mondani a pápának a 2009. január 21-én kibocsátott dekrétumért, amellyel véget vetett a X. Szent Pius Papi Testvérület püspökeit érintő kiközösítésnek.
Ez a levél különböző származású hívek egy csoportja egyeztetésének gyümölcse, nem petíció (a latin peto ’kér’ igéből), mivel semmit sem kér, még kevésbé követel.
Egyszerűen csak azon nagy számú katolikusok háláját szeretné kifejezni, akik XVI. Benedek gesztusában a pásztor egyesítő tettét látják, és támogatni kívánja őt az ellene folyó médiakampányban, amelynek egyetlen célja az Egyház lejáratása.
A február 2-án indított levelet egy hét alatt 35 000-en írták alá, katolikusok minden földrészről, átlagos életkoruk 41 év.
Február 9-e óta egy bizottság támogatását is élvezi, amelynek tagjai francia egyházmegyés püspökök, akik szintén szeretnének köszönetet mondani a pápának és támogatni őt ezzel az egyetemes Egyházat érintő fellépéssel.
A SZERVEZŐK KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSA
Kedves Barátaink!
A pápának írt levelünk - nektek köszönhetően - továbbra is nagy számban gyűjti az aláírásokat. Ma estére [február 10.] már több mint 37 500-an vagyunk.
Immár egy támogató bizottsággal is rendelkezünk, amelyhez több francia püspök csatlakozott:
- Mgr Marc Aillet, bayonne-i püspök
- Mgr André Fort, orléans-i püspök
- Mgr Dominique Rey, fréjus-toulon-i püspök
Kérjük, tüntessétek fel a levél szalagreklámját a honlapotokon!
Köszönjük segítségeteket.
Imádkozzunk Szentatyánkért, XVI. Benedekért!
Időközben egy másik oldalon is aláírásgyűjtés indult a pápa támogatására. Az oldal előnye, hogy az aláírást elektronikus levélben kell hitelesíteni, így visszaélésekre, hamis adatok bevitelére kevésbé van lehetőség. Az oldal címe: http://www.ja-zu-benedikt.net/
Köszönjük segítségeteket.
Imádkozzunk Szentatyánkért, XVI. Benedekért!
Időközben egy másik oldalon is aláírásgyűjtés indult a pápa támogatására. Az oldal előnye, hogy az aláírást elektronikus levélben kell hitelesíteni, így visszaélésekre, hamis adatok bevitelére kevésbé van lehetőség. Az oldal címe: http://www.ja-zu-benedikt.net/
HAGYOMÁNYOS RÓMAI RÍTUSÚ SZENTMISÉK
A NÉMET NYELVŰ K-TV ADÓN
Amint arról a kitűnő lengyel liturgikus honlap, a Sanctus.pl beszámol (http://sanctus.pl/index.php?module=aktualnosci&grupa=&podgrupa=&strona=1&id=1000&kategoria=1), a K-TV nevű katolikus magántelevízió minden vasárnap délelőtt 8.00 órakor közvetíti a Szent Péter Papi Testvérület (FSSP) szentmiséjét Wigratzbadból a római rítus rendkívüli formájában. A K-TV-t német, osztrák és svájci közhasznú szervezetek támogatásával katolikus világiak és papok alapították 1999-ben a keresztény kultúra terjesztésére. 24 órás adásai nemcsak műholdon és kábelen foghatók, hanem az interneten is élőben nézhetők. Az adó internetes honlapja (http://www2.k-tv.at/cms/) hetekre előre közli minden nap teljes adásrendjét; a soron következő szentmise pl. a február 15-i programban így szerepel:
http://www2.k-tv.at/cms/index.php?option=com_ktv_schedule&Itemid=13&day=15%2C2%2C2009&option=com_ktv_schedule&Itemid=13
„8:00 Heilige Messe im ausserordentlichen, römischen Ritus”
A németül tudók bizonyára könnyen kiigazodnak a jól felépített és könnyen áttekinthető honlapon. Az egyenes adás közvetlenül az alábbi internetes címen érhető el:
http://www2.k-tv.at/cms/index.php?option=com_content&task=blogcategory&id=16&Itemid=12
(Akinél esetleg nem működnék, a képernyő fölötti szövegben pirossal kiemelt http://www.adobe.com/go/getflashplayer címre kattintva letöltheti a szükséges Adobe Flash Player szoftvert.) A képernyő jobb alsó sarkában levő nyílra kattintva teljes képernyős üzemmódra lehet átváltani, s az adás így majdnem televíziós minőségben élvezhető.
R.Z.
A NÉMET NYELVŰ K-TV ADÓN
Amint arról a kitűnő lengyel liturgikus honlap, a Sanctus.pl beszámol (http://sanctus.pl/index.php?module=aktualnosci&grupa=&podgrupa=&strona=1&id=1000&kategoria=1), a K-TV nevű katolikus magántelevízió minden vasárnap délelőtt 8.00 órakor közvetíti a Szent Péter Papi Testvérület (FSSP) szentmiséjét Wigratzbadból a római rítus rendkívüli formájában. A K-TV-t német, osztrák és svájci közhasznú szervezetek támogatásával katolikus világiak és papok alapították 1999-ben a keresztény kultúra terjesztésére. 24 órás adásai nemcsak műholdon és kábelen foghatók, hanem az interneten is élőben nézhetők. Az adó internetes honlapja (http://www2.k-tv.at/cms/) hetekre előre közli minden nap teljes adásrendjét; a soron következő szentmise pl. a február 15-i programban így szerepel:
http://www2.k-tv.at/cms/index.php?option=com_ktv_schedule&Itemid=13&day=15%2C2%2C2009&option=com_ktv_schedule&Itemid=13
„8:00 Heilige Messe im ausserordentlichen, römischen Ritus”
A németül tudók bizonyára könnyen kiigazodnak a jól felépített és könnyen áttekinthető honlapon. Az egyenes adás közvetlenül az alábbi internetes címen érhető el:
http://www2.k-tv.at/cms/index.php?option=com_content&task=blogcategory&id=16&Itemid=12
(Akinél esetleg nem működnék, a képernyő fölötti szövegben pirossal kiemelt http://www.adobe.com/go/getflashplayer címre kattintva letöltheti a szükséges Adobe Flash Player szoftvert.) A képernyő jobb alsó sarkában levő nyílra kattintva teljes képernyős üzemmódra lehet átváltani, s az adás így majdnem televíziós minőségben élvezhető.
R.Z.
2009. február 9.
NAGYBÖJTKEZDŐ SZERTARTÁSAINK
2009. február 28-án, szombaton este 7 órai kezdettel a budapest-belvárosi Szent Mihály-templomban matutínumot végzünk nagyböjt első vasárnapjáról az esztergomi rítus szerint. Minden résztvevőt (akár a zsolozsma egy részére is) szeretettel várunk. Viszont nyomatékosan kérjük, hogy a szertartás szövegét és dallamait tartalmazó füzetre való igényt időben jelezzék (lehetőleg blogbejegyzésben), ugyanis - régóta ismételt kérésünk ellenére - ez nem szokott hiánytalanul megtörténni. Ezek a füzetek nem eldobható szóróanyagok, elkészítésük mögött komoly tudományos munka, sok idő és fáradság áll, ellenben nem áll mögöttük szilárd anyagi és intézményes háttér.
2009. február 25-én, hamvazószerdán hamuszentelést, hamvazást és énekes szentmisét tartunk, a tervek szerint este fél 7 órai kezdettel a Gellérthegyi Pálos Sziklatemplom Szent István-kápolnájában. Az esetleges változásokat a blogon tesszük közzé.
2009. február 28-án, szombaton este 7 órai kezdettel a budapest-belvárosi Szent Mihály-templomban matutínumot végzünk nagyböjt első vasárnapjáról az esztergomi rítus szerint. Minden résztvevőt (akár a zsolozsma egy részére is) szeretettel várunk. Viszont nyomatékosan kérjük, hogy a szertartás szövegét és dallamait tartalmazó füzetre való igényt időben jelezzék (lehetőleg blogbejegyzésben), ugyanis - régóta ismételt kérésünk ellenére - ez nem szokott hiánytalanul megtörténni. Ezek a füzetek nem eldobható szóróanyagok, elkészítésük mögött komoly tudományos munka, sok idő és fáradság áll, ellenben nem áll mögöttük szilárd anyagi és intézményes háttér.
2009. február 25-én, hamvazószerdán hamuszentelést, hamvazást és énekes szentmisét tartunk, a tervek szerint este fél 7 órai kezdettel a Gellérthegyi Pálos Sziklatemplom Szent István-kápolnájában. Az esetleges változásokat a blogon tesszük közzé.
2009. február 8.
A SZENT SZAKASZOK KÖNYVE
Hetvenedvasárnap az éves bibliaolvasás kezdete is a zsolozsmában, így kiváltságos kapcsolatban van a Szentírással. Éppen ezért különös öröm, hogy Molnár Attila adományából a mai napon a káptalan birtokába került az egyházi év szentleckéinek és evangéliumainak hagyományos magyar fordítását tartalmazó, 1868-ban kiadott, úgynevezett "szakaszos könyv", amelyet a közeljövőben beszkennelünk, szélesebb nyilvánosság számára elérhetővé teszünk, beköttetünk és használatba veszünk a káptalan nyilvános, vasár- és ünnepnapi szentmiséin. A könyv a Vulgata Tárkányi Béla egri áldozópap által átdolgozott változatát tartalmazza liturgikus elrendezésben, a szentmisén való használat szempontjait messzemenően figyelembe véve. Így például "öregbetűs", azaz betűi nagyobbak és vastagabbak, mint eddig használt, XX. századi utódjának betűi, a mondatkezdeteket (a recitációt elősegítendő) tágasabb térköz előzi meg, Jézus neve (a köteles főhajtásra emlékeztetendő) mindenütt verzállal szerepel. A fordítás a XX. századi átdolgozás iskolás latinizmusaitól mentes, sokkal kevésbé rugaszkodik el a középkori gyökerekre visszanyúló magyar szakrális nyelvtől, mint amaz. Természetesen a Vulgata Clementina-kiadását veszi alapul, így nemcsak nyelvezete, hanem tartalma miatt is jobban megfelel a régi liturgia követelményeinek, mint a ma használatos, a Neovulgatát (vagy inkább annak, német, angol, francia stb. megfelelőit...) követő fordítások. Amint a Summorum pontificum motu proprio a népnyelvű olvasmányoskönyvektől megkívánja, az Apostoli Szentszék jóváhagyásával rendelkezik. Ebben fölül is múlja mind a régi perikóparendszer XX. századi fordítását, mind a reformliturgia fordításait, amelyek általában csak helyi jóváhagyással bírnak. Végül tovább növeli tekintélyét, hogy a magyarországi görögkatolikus liturgiában használt szentírási szövegek is ezt a fordításváltozatot követik mind a mai napig, és remélhetőleg még sokáig nem fognak eltérni tőle. A Káldi-fordítás Tárkányi-féle revíziója természetesen sajátos, archaikus-szakrális nyelvet használ. Ebben követi a héberben, arameusban, görögben, latinban és számos más nyelvben megragadható szentnyelvi különállást, amely az Egészen Máshoz és az Egészen Másról valóban egészen másként beszél. Nem régiességről, egy letűnt nyelvállapot muzeális újjáélesztéséről van itt szó, hanem egyrészt a forrásnyelvekhez való radikális hűségről, amelyet a szöveghű exegézis ősi módszerei szükségessé is tesznek, másrészt a kultusz és általában a vallási szféra nyelvalakító hatásáról, amelynek következtében már a Septuaginta, a Vetus Latina, a Vulgata és az első, nagyhatású népnyelvű változatok, így nálunk XV. századi előzmények után a Károli-, illetve a Káldi-Biblia is létrejöttek. Hallgassátok isteni félelemmel!
Hetvenedvasárnap az éves bibliaolvasás kezdete is a zsolozsmában, így kiváltságos kapcsolatban van a Szentírással. Éppen ezért különös öröm, hogy Molnár Attila adományából a mai napon a káptalan birtokába került az egyházi év szentleckéinek és evangéliumainak hagyományos magyar fordítását tartalmazó, 1868-ban kiadott, úgynevezett "szakaszos könyv", amelyet a közeljövőben beszkennelünk, szélesebb nyilvánosság számára elérhetővé teszünk, beköttetünk és használatba veszünk a káptalan nyilvános, vasár- és ünnepnapi szentmiséin. A könyv a Vulgata Tárkányi Béla egri áldozópap által átdolgozott változatát tartalmazza liturgikus elrendezésben, a szentmisén való használat szempontjait messzemenően figyelembe véve. Így például "öregbetűs", azaz betűi nagyobbak és vastagabbak, mint eddig használt, XX. századi utódjának betűi, a mondatkezdeteket (a recitációt elősegítendő) tágasabb térköz előzi meg, Jézus neve (a köteles főhajtásra emlékeztetendő) mindenütt verzállal szerepel. A fordítás a XX. századi átdolgozás iskolás latinizmusaitól mentes, sokkal kevésbé rugaszkodik el a középkori gyökerekre visszanyúló magyar szakrális nyelvtől, mint amaz. Természetesen a Vulgata Clementina-kiadását veszi alapul, így nemcsak nyelvezete, hanem tartalma miatt is jobban megfelel a régi liturgia követelményeinek, mint a ma használatos, a Neovulgatát (vagy inkább annak, német, angol, francia stb. megfelelőit...) követő fordítások. Amint a Summorum pontificum motu proprio a népnyelvű olvasmányoskönyvektől megkívánja, az Apostoli Szentszék jóváhagyásával rendelkezik. Ebben fölül is múlja mind a régi perikóparendszer XX. századi fordítását, mind a reformliturgia fordításait, amelyek általában csak helyi jóváhagyással bírnak. Végül tovább növeli tekintélyét, hogy a magyarországi görögkatolikus liturgiában használt szentírási szövegek is ezt a fordításváltozatot követik mind a mai napig, és remélhetőleg még sokáig nem fognak eltérni tőle. A Káldi-fordítás Tárkányi-féle revíziója természetesen sajátos, archaikus-szakrális nyelvet használ. Ebben követi a héberben, arameusban, görögben, latinban és számos más nyelvben megragadható szentnyelvi különállást, amely az Egészen Máshoz és az Egészen Másról valóban egészen másként beszél. Nem régiességről, egy letűnt nyelvállapot muzeális újjáélesztéséről van itt szó, hanem egyrészt a forrásnyelvekhez való radikális hűségről, amelyet a szöveghű exegézis ősi módszerei szükségessé is tesznek, másrészt a kultusz és általában a vallási szféra nyelvalakító hatásáról, amelynek következtében már a Septuaginta, a Vetus Latina, a Vulgata és az első, nagyhatású népnyelvű változatok, így nálunk XV. századi előzmények után a Károli-, illetve a Káldi-Biblia is létrejöttek. Hallgassátok isteni félelemmel!
2009. február 3.
KÖSZÖNET A SZENTATYÁNAK
Válaszul arra az értetlenségre, sőt ellenségességre, amely a nemzetközi sajtóban a X. Szent Pius Papi Testvérület püspökeinek kiközösítés alóli feloldását fogadja, kezdeményezés indult annak érdekében, hogy a Szentatyához eljusson mindazok köszönetnyilvánítása, akik ezt az intézkedést egyetértéssel és örömmel fogadták. A CLSMA nevében kérjük blogunk látogatóit, hogy csatlakozzanak az elektronikus aláírásgyűjtéshez az alábbi linken: http://www.soutienabenoitxvi.org/index.php?lang=uk A levél szövege ugyanott magyarul is olvasható: http://www.soutienabenoitxvi.org/index.php?lang=hg
2009. február 2.
ÚJABB MAGYAR PÜSPÖK CELEBRÁLT SZENTMISÉT
A RÉGI RÍTUS SZERINT
Miklósházy Attila SI püspök úr Torontóban, a Szent Ágoston-szeminárium kápolnájában a római rítus rendkívüli formája szerint mutatott be szentmisét. Az elvileg örvendetes tényt kellemetlenül árnyalja, hogy a szertartáson (legalábbis internetes forrásunk szerint) a rítus eredeti szellemével ellentétes mozzanatok, sőt súlyos visszaélések is előfordultak. Ugyanakkor talán némi bizakodásra ad okot maga a szándék, különösen egy olyan magyar püspök részéről, aki a Summorum pontificum megjelenésekor váratlanul kedvező értékelést közölt az Új Ember hasábjain. Forrás: http://wdtprs.com/blog/2009/02/an-alarming-tlm-at-torontos-seminary/
A RÉGI RÍTUS SZERINT
Miklósházy Attila SI püspök úr Torontóban, a Szent Ágoston-szeminárium kápolnájában a római rítus rendkívüli formája szerint mutatott be szentmisét. Az elvileg örvendetes tényt kellemetlenül árnyalja, hogy a szertartáson (legalábbis internetes forrásunk szerint) a rítus eredeti szellemével ellentétes mozzanatok, sőt súlyos visszaélések is előfordultak. Ugyanakkor talán némi bizakodásra ad okot maga a szándék, különösen egy olyan magyar püspök részéről, aki a Summorum pontificum megjelenésekor váratlanul kedvező értékelést közölt az Új Ember hasábjain. Forrás: http://wdtprs.com/blog/2009/02/an-alarming-tlm-at-torontos-seminary/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)