AZ ÚRNAPI KÖRMENETRŐL
(A Rituale Strigoniense szerint)
1. Mivel Krisztus Urunk tiszteletre és imádásra méltó testét e szent napon nyilvánosan hordozzuk körül és a legnagyobb megbecsüléssel övezzük, szokásos és illő, hogy ünnepélyes körmenet is tartassék a templomokban, mégpedig olyan, amilyenhez aligha látható hasonló az egész év folyamán. Ezért gondoskodjék a plebános arról, hogy minden, ami egy ekkora jelentőségű körmenethez szükséges, időben készíttessék elő, és hogy minden rendű és rangú ember gyűljék össze, aki katolikus hitét külsőleg is törekszik kinyilvánítani és megerősíteni.
2. A pap először mondjon misét, amelyben két ostyát is konszekrál. Az egyiket vegye magához, a másikat pedig helyezze el a körmenetben hordozni szánt monstranciában úgy, hogy annak üvegből vagy kristályból készült nyílása legyen látható azoknak, akik előtte hódolatukat kimutatják, de legyen lefedve egy lepellel egészen addig, amíg az oltárról el nem vétetik. Miután tehát a szentmiseáldozat véget ért és megkezdődött a körmenet, amint már a Litania maior-nál szerepelt, a pap térden állva, fehér palástba öltözve háromszor megtömjénezi a Szentséget.
3. Ezután a diákonus egy hosszúkás és az alkalomhoz illő vélumot helyez a pap vállaira, aki a vélum egy részét a mellkasa előtt leengedi, a végével pedig mindkét kezét betakarva, az oltár legfölső lépcsőjén tisztelettel átveszi a monstranciát, amelyet a diákonus ad át neki. Ezután föllép az oltárhoz, és a Szentséget az arca előtt tartva a nép felé fordul, keresztet rajzol a monstranciával, majd lemegy az oltártól a baldachin alá a ministránsok kíséretében. Előtte két akolitus vagy más klerikus vonul füstölgő tömjénezőkkel.
4. A pap az Oltáriszentséggel szemben mind annak hordozásakor, mind visszatételekor tanúsítsa a legnagyobb tiszteletet, és menet közben se járassa körbe a tekintetét, se ne siessen túlságosan, hanem valamiféle kegyességet és méltóságot közvetítsen, különösen akkor, amikor a Szentséget fölveszi és a népre áldást ad. Az áldásnak ez a módja a templomban az egész nyolcadon át folytatódjék.
5. Minden szolgálattevő fedetlen fejjel vonul, kezükben égő gyertyákkal, a körmenet hosszúságának arányában az alább közölt énekeket énekelve. Amikor a pap eltávozik az oltártól, intonálja a Pange lingua gloriosi himnuszt. A kar folytatja, és a körmenet ezalatt kivonul a templomból a szokásos módon. A körmenetben ezután a következő himnuszok énekelhetők: Sacris sollemniis, Verbum supernum prodiens, Æterne rex altissime, és más, hasonló énekek az Úr szent testéről. Olykor réz- és fafúvós hangszerek, harmonika vagy más hangszerek is alkalmazhatók Krisztus dicsőségére és a hívek áhítatának növelésére. [A rituále ezután közli a fönt előírt himnszok teljes szövegét dallammal, kiegészítve a sort még a Salutis humanæ sator himnusszal.]
6. Gondoskodjék a plebános arról is, hogy négy különböző helyen, amelyeket a körmenet érinteni fog, időben épüljenek és legyenek földíszítve oltárok. Ezeknél kell majd elénekelni az alább közölt evangéliumokat a hozzájuk tartozó verzikulusokkal és kollektákkal, és ezeknél kap a nép szentségi áldást.
7. Amint tehát az első oltárhoz megérkeztek, a pap az Oltáriszentséget tisztelettel elhelyezi rajta, térdet hajt előtte, majd megtömjénezi. Ezután lépjen hozzá egy a diákonusok vagy áldozópapok közül (ha vannak ilyenek, máskülönben maga a plebános énekelje az evangéliumokat és végezzen minden mást is a ministránssal együtt), tartsa az evangéliumoskönyvet két kézzel a mellkasa előtt, majd kérjen áldást az evangélium énekléséhez térden állva, mondván: Iube, domne, benedicere. Erre a pap így felejen: Dominus sit in corde tuo et in labiis tuis, ut digne pronunties Evangelium eius. Ezután lépjen kissé távolabb az oltártól a diákonus, és kezét a melle előtt összetéve kezdje: Dominus vobiscum. A kar felel: Et cum spiritu tuo. [Sequentia sancti Evangelii stb., ekkor következik az evangéliumi szakasz: J 6,56–59.] Miután a diákonus végzett az evangéliummal, a könyvet vigye a paphoz, és nyújtsa neki csókra az elénekelt szöveget. Az pedig, miután keresztet rajzolt a szövegre és megcsókolta, mondja: Per evangelica dicta deleantur nostra delicta. Válasz: Amen. Akkor mindannyian térdeljenek le, és a pap az Oltáriszentség felé fordulva énekelje: Cibavit eos … Et de petra melle saturavit eos, alleluia, Deus qui nobis sub sacramento … Ezután a pap hajtson térdet a Szentségnek, tömjénezze meg, majd tisztelettel vegye kézbe, forduljon a nép felé és áldja meg őket az Oltáriszentséggel, közben semmit nem mondva.
8–10. Ezután a kar folytassa a föntebb jelzett énekek valamelyikét, és vonuljon az egész körmenet a második oltárhoz. Ott és a harmadik, majd a negyedik oltárnál is történjék minden úgy, ahogyan az első oltárnál volt leírva, kivéve, hogy az evangélium, a verzikulus és a kollekta szövege mindig változik [2. stáció: Mt 7,7–11, Panem caeli … Panem angelorum manducavit homo, alleluia, Deus qui gloriosum … 3. stáció: Mc 11,22–25, Panem de caelo … Omne delectamentum in se habentem, alleluia, Fac nos quæsumus … 4. stáció: J 1,1–14, Educas panem … Et vinum lætificet cor hominis, alleluia, Deus qui nobis …].
11. A körmenet végén, a templomba való belépéskor kezdje el a kar énekelni a Te Deum-ot. Miután elénekelték és az Oltáriszentség visszaért a templomba és az oltárra helyeztetett, a pap szokás szerint tömjénezze meg, majd tisztelettel vegye kézbe a monstranciát, forduljon a nép felé, és intonálja: Tantum ergo …, Genitori stb. Majd adjon áldást, tegye le az Oltáriszentséget, és tömjénezze meg. Végül énekelje: Panem de cælo … Omne delectamentum in se habentem, alleluia. Deus qui nobis … Végül a pap térdhajtás után, tisztelettel tegye vissza a helyére a szent Eucharisztiát.
12. A szentostyát, amelyet Úrnapján nyilvánosan körülhordozott és a nyolcad folyamán imádásra kihelyezett, a pap a nyolcadnapot követő nap miséjében vegye magához.
(A Rituale Strigoniense szerint)
1. Mivel Krisztus Urunk tiszteletre és imádásra méltó testét e szent napon nyilvánosan hordozzuk körül és a legnagyobb megbecsüléssel övezzük, szokásos és illő, hogy ünnepélyes körmenet is tartassék a templomokban, mégpedig olyan, amilyenhez aligha látható hasonló az egész év folyamán. Ezért gondoskodjék a plebános arról, hogy minden, ami egy ekkora jelentőségű körmenethez szükséges, időben készíttessék elő, és hogy minden rendű és rangú ember gyűljék össze, aki katolikus hitét külsőleg is törekszik kinyilvánítani és megerősíteni.
2. A pap először mondjon misét, amelyben két ostyát is konszekrál. Az egyiket vegye magához, a másikat pedig helyezze el a körmenetben hordozni szánt monstranciában úgy, hogy annak üvegből vagy kristályból készült nyílása legyen látható azoknak, akik előtte hódolatukat kimutatják, de legyen lefedve egy lepellel egészen addig, amíg az oltárról el nem vétetik. Miután tehát a szentmiseáldozat véget ért és megkezdődött a körmenet, amint már a Litania maior-nál szerepelt, a pap térden állva, fehér palástba öltözve háromszor megtömjénezi a Szentséget.
3. Ezután a diákonus egy hosszúkás és az alkalomhoz illő vélumot helyez a pap vállaira, aki a vélum egy részét a mellkasa előtt leengedi, a végével pedig mindkét kezét betakarva, az oltár legfölső lépcsőjén tisztelettel átveszi a monstranciát, amelyet a diákonus ad át neki. Ezután föllép az oltárhoz, és a Szentséget az arca előtt tartva a nép felé fordul, keresztet rajzol a monstranciával, majd lemegy az oltártól a baldachin alá a ministránsok kíséretében. Előtte két akolitus vagy más klerikus vonul füstölgő tömjénezőkkel.
4. A pap az Oltáriszentséggel szemben mind annak hordozásakor, mind visszatételekor tanúsítsa a legnagyobb tiszteletet, és menet közben se járassa körbe a tekintetét, se ne siessen túlságosan, hanem valamiféle kegyességet és méltóságot közvetítsen, különösen akkor, amikor a Szentséget fölveszi és a népre áldást ad. Az áldásnak ez a módja a templomban az egész nyolcadon át folytatódjék.
5. Minden szolgálattevő fedetlen fejjel vonul, kezükben égő gyertyákkal, a körmenet hosszúságának arányában az alább közölt énekeket énekelve. Amikor a pap eltávozik az oltártól, intonálja a Pange lingua gloriosi himnuszt. A kar folytatja, és a körmenet ezalatt kivonul a templomból a szokásos módon. A körmenetben ezután a következő himnuszok énekelhetők: Sacris sollemniis, Verbum supernum prodiens, Æterne rex altissime, és más, hasonló énekek az Úr szent testéről. Olykor réz- és fafúvós hangszerek, harmonika vagy más hangszerek is alkalmazhatók Krisztus dicsőségére és a hívek áhítatának növelésére. [A rituále ezután közli a fönt előírt himnszok teljes szövegét dallammal, kiegészítve a sort még a Salutis humanæ sator himnusszal.]
6. Gondoskodjék a plebános arról is, hogy négy különböző helyen, amelyeket a körmenet érinteni fog, időben épüljenek és legyenek földíszítve oltárok. Ezeknél kell majd elénekelni az alább közölt evangéliumokat a hozzájuk tartozó verzikulusokkal és kollektákkal, és ezeknél kap a nép szentségi áldást.
7. Amint tehát az első oltárhoz megérkeztek, a pap az Oltáriszentséget tisztelettel elhelyezi rajta, térdet hajt előtte, majd megtömjénezi. Ezután lépjen hozzá egy a diákonusok vagy áldozópapok közül (ha vannak ilyenek, máskülönben maga a plebános énekelje az evangéliumokat és végezzen minden mást is a ministránssal együtt), tartsa az evangéliumoskönyvet két kézzel a mellkasa előtt, majd kérjen áldást az evangélium énekléséhez térden állva, mondván: Iube, domne, benedicere. Erre a pap így felejen: Dominus sit in corde tuo et in labiis tuis, ut digne pronunties Evangelium eius. Ezután lépjen kissé távolabb az oltártól a diákonus, és kezét a melle előtt összetéve kezdje: Dominus vobiscum. A kar felel: Et cum spiritu tuo. [Sequentia sancti Evangelii stb., ekkor következik az evangéliumi szakasz: J 6,56–59.] Miután a diákonus végzett az evangéliummal, a könyvet vigye a paphoz, és nyújtsa neki csókra az elénekelt szöveget. Az pedig, miután keresztet rajzolt a szövegre és megcsókolta, mondja: Per evangelica dicta deleantur nostra delicta. Válasz: Amen. Akkor mindannyian térdeljenek le, és a pap az Oltáriszentség felé fordulva énekelje: Cibavit eos … Et de petra melle saturavit eos, alleluia, Deus qui nobis sub sacramento … Ezután a pap hajtson térdet a Szentségnek, tömjénezze meg, majd tisztelettel vegye kézbe, forduljon a nép felé és áldja meg őket az Oltáriszentséggel, közben semmit nem mondva.
8–10. Ezután a kar folytassa a föntebb jelzett énekek valamelyikét, és vonuljon az egész körmenet a második oltárhoz. Ott és a harmadik, majd a negyedik oltárnál is történjék minden úgy, ahogyan az első oltárnál volt leírva, kivéve, hogy az evangélium, a verzikulus és a kollekta szövege mindig változik [2. stáció: Mt 7,7–11, Panem caeli … Panem angelorum manducavit homo, alleluia, Deus qui gloriosum … 3. stáció: Mc 11,22–25, Panem de caelo … Omne delectamentum in se habentem, alleluia, Fac nos quæsumus … 4. stáció: J 1,1–14, Educas panem … Et vinum lætificet cor hominis, alleluia, Deus qui nobis …].
11. A körmenet végén, a templomba való belépéskor kezdje el a kar énekelni a Te Deum-ot. Miután elénekelték és az Oltáriszentség visszaért a templomba és az oltárra helyeztetett, a pap szokás szerint tömjénezze meg, majd tisztelettel vegye kézbe a monstranciát, forduljon a nép felé, és intonálja: Tantum ergo …, Genitori stb. Majd adjon áldást, tegye le az Oltáriszentséget, és tömjénezze meg. Végül énekelje: Panem de cælo … Omne delectamentum in se habentem, alleluia. Deus qui nobis … Végül a pap térdhajtás után, tisztelettel tegye vissza a helyére a szent Eucharisztiát.
12. A szentostyát, amelyet Úrnapján nyilvánosan körülhordozott és a nyolcad folyamán imádásra kihelyezett, a pap a nyolcadnapot követő nap miséjében vegye magához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése