KIEGÉSZÍTÉSEK AZ ÚRNAPI KÖRMENETRŐL

Mivel a RS nem tér ki a körmenettel kapcsolatban minden részletre, az alábbiakban ezeket próbáljuk megvilágítani, föltételezve a jelen körülmények közt megvalósítható, szerény, de mégis ünnepélyes szertartásrendet.

A Collectio Rituum (1961) szerint

A CR az esztergomi hagyományt folytatja néhány kisebb eltéréssel. Ezek közül a legjellemzőbb, hogy megengedi a teljesen népnyelvű szertartást, és hogy a latin himnuszok mellett vagy helyett lehetővé teszi a szentségi népénekek használatát is. Semmi akadályát nem látjuk ugyanakkor, hogy a CR által adott népnyelvű szövegeket a RS meghatározta rendtartás keretei között használjuk. A további különbségek/kiegészítések így foglalhatók össze:

1. A stációs oltárokon a ceremonár korporálét terít ki, mielőtt a diákonus a monstranciát rájuk helyezné.
2. A pap a vállvélumot leveszi a stációknál, és először tömjénbetét nélkül füstöli meg a Szentséget. A szentségi áldás előtt azonban van tömjénbetét, de áldás nélkül.
3. A stációk kezdetén a pap a Christum regem ... szavakkal fordul a néphez (tartalmi újítás).
4. Az evangélium a sollemnis vagy énekes misében szokott módon, tehát az evangéliumoldalról, gyertyák között, tömjénezéssel hangzik el a stációknál, de a papot nem incenzálják utána.
5. Az evangélium után szentségi ének következhet (devocionális újítás).
6. A főoltárhoz visszatérve, az utolsó könyörgés után a pap és a gyülekezet litániát mond engesztelésül a káromkodásokért és istentelen beszédekért, és csak ezután helyezi vissza a Szentséget a tabernákulumba (devocionális újítás).

A Caeremoniale Episcoporum (1600) szerint kiegészítésekkel

A régi kánonjogi kódex 1291. kánonja kívánatosnak tartja, hogy ahol nincs ellenkező ősi szokás vagy gyakorlati akadály, minden egyes város egyetlen, kiemelkedően ünnepélyes processziót tartson. Így az úrnapi körmenet püspöki székhelyeken püspöki rítus, egyébként a település plebánosának tiszte. A processzióban a szigorú klauzúrában élő szerzetesek, valamint azok kivételével, akik a településtől három mérföldnél távolabb laknak, minden klerikus, szerzetes és az egyházi egyesületek minden tagja köteles részt venni. Más templomok a nyolcad folyamán tarthattak saját körmeneteket, amelyeknek időzítését szükség esetén a hely ordináriusa szabályozta. Mivel mai viszonyok között az egyetlen, püspöki processzió lehetősége beláthatatlanul távol van, az alábbiakban azokat a rubrikákat foglaljuk csak össze, amelyek a jelen körülmények között is alkalmazhatók.

1. A processzióban legföljebb két turifer szolgál, két turibulummal. A tömjénbetétről a ceremonár rendszeresen gondoskodik.
2. A Magyarországon elterjedt gyakorlat, miszerint a Szentség előtt gyermekek virágszirmokat hintenek, elfogadható, de a gyermekek nem vegyülhetnek a klérus közé és nem haladhatnak a klérus és a baldachin között. (Ez annyit jelent, hogy a menet élén kell vonulniuk.)
3. A mise előtt előkészítendő a sekrestyében, illetve a kredenciánál a szokásos szereken kívül egy további tömjénező, 4 vagy 6 fáklya (ha van mód rá, hogy szolgáljanak fáklyavivők), egy további, díszesebb vállvélum, egy fehér palást, a monstrancia, egy második, konszekrálandó ostya a monstranciába illeszkedő, holdsarló alakú foglalatban, a körmenetben használatos könyv, a körmeneti kereszt. A hajóban előkészítendő a baldachin, 4 vagy 6 lámpás, amelyek a baldachin mellett haladnának, további gyertyák a körmenetben résztvevőknek, éneklapok a körmenetben éneklendő tételek dallamával és szövegével.
4. A misében a purifikálásig minden a megszokott, de szekvencia van, és a második ostyát is az oltárra kell vinni offertóriumkor.
5. Az áldozás után a monstranciát az oltárra kell vinni. Miután a szubdiákonus betakarta a kelyhet, mindenki térdet hajt, a szerpapok helyet cserélnek, térdet hajtanak, és a diákonus a monstranciába illeszti a foglalatban a megmaradt Szentostyát, anélkül, hogy megérintené, majd a monstranciát a korporáléra helyezi. Ismét mindenki térdet hajt, és újra helyet cserél. A továbbiakban mindenki megtartja a kitett Szentségnek járó tiszteletadásokat.
6. Az újabb rubrikák szerint (1960) elmarad az áldás és az utolsó evangélium.
7. A mise Benedicamus Domino-val végződik.
8. Ezután a szent szolgálattevők térdet hajtanak, a helyükre mennek, és anélkül, hogy a Szentségnek hátat fordítanának, leveszik a manipulusokat. A celebráns a kazula helyett fehér palástot ölt. A birétumokat a helyükön hagyják. Az akolitusok segédkeznek, ezalatt a többi ministráns elveszi az oltárról a kánontáblákat és a misekönyvet.
9. Visszatérnek az oltárhoz, két térdre ereszkednek, és röviden imádkoznak. A ceremonár vagy más segítők ezalatt kiosztják a gyertyákat és az éneklapokat.
10. A körmenet a következőképpen áll föl: leghátul a keresztvivő, mellette a két akolitus égő gyertyákkal; előttük a baldachin, amelyet a templomon belül lehetőleg klerikusok vagy ministránsok tartanak, a templomon kívül viszont rangosabb világiak. Ekkor kezdődik a körmenet, mint a RS szerint leírtuk.
11. A körmenetben lehetőleg elöl halad egy, az Oltáriszentséget ábrázoló zászló. Ezután következnek a gyermekek, majd az egyházi egyesületek, szerzetesek (ha vannak); őket követi a körmeneti kereszt az akolitusokkal, majd a szkóla, a klerikusok és papnövendékek (ha vannak); utánuk a két turifer és lehetőleg egy ceremonár a tömjénbetéthez; a celebráns és a szerpapok, akik tartják a palástja szegélyét, fölöttük a baldachin; a baldachin mellett a fáklyavivők; ha vannak jelen prelátusok, ők a baldachin után vonulnak, leghátul pedig azok a világiak, akik nem tartoznak egyházi egyesülethez.
12. Szerényebb körülmények között tehát a sorrend:
a) gyermekek (ha vannak),
b) keresztvivő + akolitusok,
c) szkóla,
d) turiferek, baldachin, alatta a celebráns és a szerpapok,
e) gyülekezet.
13. Visszatéréskor a diákonus veszi át a monstranciát, és helyezi az oltárra. A Szentség eltétele után minden gyertyát eloltanak.