Krisztus Király ünnepéről a Szent Mihály Laikus Káptalan ma délután missa sollemnis formájában emlékezett meg, amely egyúttal az „Égi harmóniák — Haydn összes miséje” sorozat 11. alkalma is volt (a következő, 12. alkalom a kiosztott szórólapokon tévesen szereplő „november 11-i” időpont helyett az ezt megelőző vasárnapon, november 8-án lesz). A hagyományos római rítusban a missa sollemnis a legünnepélyesebb forma, amelyben egy áldozópap bemutathatja a szentmisét: ilyenkor a celebráns mellett diakónus (szerpap) és szubdiakónus (alszerpap) szolgál (ezért nevezte ezt régen a nép „három papos misének”), akik — többek között — a szentleckét és az evangéliumot is olvassák. Liturgikus értelemben azt mondhatjuk, hogy ez a szentmise legteljesebb, ceremoniálisan leginkább kifejlett változata, amelyből az énekes mise (missa cantata) és a csöndes mise (missa lecta) történetileg és logikailag — a megfelelő egyszerűsítésekkel és elhagyásokkal — levezethető. Nemcsak esztétikailag, hanem liturgiai és teológiai okokból is jó volna tehát, ha a hívek minél gyakrabban találkoznának ezzel a formával, s így törekszünk is rá, hogy egy-egy jelesebb ünnepre missa sollemnist szervezzünk. Sajnos az ilyen alkalmak száma a jelenlegi helyzetben még mindig erősen elmarad a kívánatostól (az elmúlt két év vasárnapi miséi között összesen sem éri el az egy tucatot), ezért különösen örülhetünk annak, hogy a mai Haydn-mise keretében egy egész templomot megtöltő sokaság vett részt ünnepélyes szentmisén.
Ebben a szellemben teszünk közzé a szertartásról egy sor reprezentatív képet és — első alkalommal, mintegy kísérletképpen — néhány videót is. Ezek technikai színvonala nyilván még sok kívánnivalót hagy maga után (a konvertálás miatt pl. a videók a valóságosnál jóval sötétebbek lettek), a tájékoztatás és a dokumentálás céljainak viszont bizonyára megfelelnek. Sajnos a kevésbé szerencsés térviszonyok némileg akadályozzák a missa sollemnis szertartásrendjének elegáns és gördülékeny megvalósítását, ami időnként a felvételeken is meglátszik. Reméljük azonban, hogy az audiovizuális technika kezelésében idővel képesek leszünk felzárkózni legalább maguk a liturgiák minőségéhez, amelyet nem egyes személyek és nem is közösségek, hanem az egyetemes Egyház évezredes hagyományai szavatolnak.
Szenteltvízhintés
Szenteltvízhintés utáni verzus
Lépcsőima
Gregorián szkóla
Glória alatt
Első kollekta
Második kollekta
Hívek a templom gótikus részében
Hívek a templom barokk részében
Prédikáció
Felajánlás
A kánon első fele
Úrfelmutatás
Szentáldozás
Utolsó evangélium
Bevonulás
Evangélium
A Credo eleje
Prefáció
8 megjegyzés:
Nemcsak koncertközönség volt ám jelen, hanem katolikus hivek szép számmal, nagyon sokan áldoztak. És végre megjelent a Káptalan saját "szórólapja" is az internetes elérhetőséggel. Mindenkinak egy csodálatos élmény volt. Köszönjük.
Igen, ez egy összetett kérdés: mikor és mennyire csodálatos élmény a liturgia. A Haydn-sorozatból még két alkalom van hátra, ha befejeződik, megpróbáljuk egy általános értékelésben megfogalmazni a tapasztalatokat. Azt már most is tudjuk, hogy a zenekari nagymisék több olyan hívőt elidegenítenek, akik egyébként nagy harcosai a hagyományos liturgiának. Vagyis itt már nem a rítusról magáról van szó, hanem kulturális és ízlésbeli különbségekről, sőt egyéni rigolyákról. Szomorú, de nemigen befolyásolható tény, hogy még ebben a viszonylag szűkebb körben sem lehet mindenkinek egyformán a kedvére tenni.
A káptalani szórólapot az év elején készítettük 1000 példányban. Általában a Haydn-misék alkalmával osztottuk ki, és tegnap gyakorlatilag el is fogytak. Újranyomásuk előkészületben van, kisebb mennyiségben angol nyelvű változatot is készítünk belőle. A külföldiek érdeklődésével, sőt jelenlétével ugyanis egyre inkább számolni kell; ebben az írásban pl. egy anglikán vallású munkáspárti brit diplomata tesz említést budapesti latin miséről (nem tudni, melyikről):
http://blogs.telegraph.co.uk/news/timcollard/100014728/as-an-anglican-i-cant-understand-why-catholic-bishops-fear-the-latin-mass/
Ugyanakkor természetes dolog, hogy az elsősorban a zene miatt érkező résztvevők elég tájékozatlanok a régi rítusú liturgiával kapcsolatban. Ezért azt is tervezzük, hogy egy rövid tájékoztató füzetet állítunk össze, amelyből különféle (katolikus, keresztény vagy esetleg nemhívő) vendégeink részletes háttérinformációkat kaphatnak további utalásokkal. Emellett nyilván az volna az ideális, ha az egyes ilyen szentmisék teljes szöveganyagát is kézbe tudnánk adni, ez a feladat azonban jelenleg nagyságrendekkel meghaladja a lehetőségeinket.
Furcsállom a rigolyásokat, mert a zsinat előtti misék majdnem mind ilyen fényes szertartásuak voltak. Minden valamire való templomnak saját szkólája , orgonistája volt, és a nagyszabású vasárnapi misék szinte ilyenek voltak. Még népének is volt, nem is egy. A rigolyások nem ismerték a régi miséket, csak könyvből. Egy nagymama.
A zsinat előtt, nem egy szűk kör járt templomba, hanem egységesen mindenki ugyanazt a liturgiát kapta. Az előkelő ember és a munkásember is ugyanabba a templomba járt, ugyanolyan misszáléból imádkozott, tehát a tridenti liturgia mindenkié volt. Csak különbözö mise fajták voltak. Csak a reform után lett megoszlás, most egyesek az "előkelőeknek fenntertott misének gondolják. Nagymama
Vannak olyan fiatal emberek, akik jóval a zsinat után születtek, és csak könyvekből ismerték a régi ritust, és azt képzelik ezek a hivők, hogy csak az entellektüell értelmiségieknek való a tridenti liturgia. Nem magukra értem, hanem egyes rigolyáskodó , gáncsoskodó hivekre. Nem szeretem a lexikonos hiveket. Nagymama
Tény, hogy a tridenti liturgia "élharcosai" között nagyon nagy a megosztottság, az ellenségeskedés. Biztos vagyok benne, hogy egyes püspök atyákat nagyon irritálja az ellenségeskedés és a megosztottság. És ez is lehet ok arra, hogy "bekeményitenek" vagyis nem szivesen adnak engedélyt a tridenti liturgia végzésére. B.
A káptalan tagjainak túlnyomó többsége valóban csak könyvekből és az idősebbek elbeszéléseiből tudja, milyen volt a liturgia gyakorlata a reform előtt. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nem egy adott korszakhoz vagy egy adott gyakorlathoz kívánunk visszatérni, amint azt sokan tévesen gondolják, hanem a teljes római rítus liturgikus hagyományainak értelmes felélesztésére törekszünk (egyféle modern kvintesszenciára). Ami nem tartozik szorosan a liturgiához és ma már erősen anakronisztikus volna, azt nem kívánjuk visszahozni (pl. a férfiak és a nők külön oldalra, ill. a kegyurak díszhelyre ültetését a templomban). Más régi szokásokat kissé modernizálva követünk (pl. női fejfedők, amelyeket Szent Pál ír elő). Általában pedig olyan szilárd, de rugalmas liturgikus gyakorlatot szeretnénk meghonosítani, amelyben megfér egymással a középkori egy- és többszólamúság a későbbi korok egyházi ihletettségű zenéjével.
Erről a változatásságról annak ellenére sem kívánunk lemondani, hogy a vasárnapi miséink túlnyomó többségével világossá tesszük, mely formát tartjuk a leginkább mintaértékűnek. Reméljük, hogy akiknek az egyik nagyon tetszik, a másik viszont nagyon nem tetszik, idővel belátják, hogy küldetésünk a lehető legszélesebb közönséghez szól, az értelmiségiektől egészen az egyszerű emberekig, az elmélyült imaéletű hívektől a bizonytalan keresőkig. Senkire sem akarunk azonban ráerőltetni semmit: a liturgia értékeit pusztán felmutatjuk, s hagyjuk, hogy ki-ki érezze a hatásukat. Ebbe pedig az esetleges negatív hatások is beletartoznak.
Sok fiatal "hagyományhű" nem tudja, hogy a trideni ritusban hány féle mise volt. Csendes mise - párbeszédes mise- olvasott mise- énekes mise- három papos fényes mise- gyászmise- püspöki és pápai mise. A botfülüek menjenek a csendes misére. Vagy az egyszerü énekes misére. De a botfülüeknek mindegy mit játszanak, nem tudják megkülönböztetni a dallamokat. A vak ember sem jár moziba. Nagymama
Megjegyzés küldése