KÉPEK A KÁPTALAN TÖRTÉNETÉBŐL: 2008
Amint az eddigi beszámolókból kiderült, ma van pontosan két éve annak, hogy a Belvárosi Nagyboldogasszony-főplébániatemplomban megkezdődtek a Szent Mihály Laikus Káptalan vasárnapi szentmiséi a római rítus rendkívüli formájában. Ezzel elérkeztünk az évfordulós hét végpontjához, s így megemlékező sorozatunkat is befejezzük. Az utolsó bejegyzésben az első olyan esztendőről adunk képes összefoglalót, amelyben immár hétről hétre sikerült megélnünk a hagyományos liturgia gazdagságát. A továbbiakban az efféle visszatekintéseket a naptári évek végén, karácsony és újév között fogjuk közzétenni.
A III. részben sok olyan fényképet közöltünk, amelyek a legfontosabb ünnepek miséiről és zsolozsmáiról készültek. Bár ezek az ünnepek 2008-ban is megismétlődtek, mégsem akarjuk ugyanazt újra bemutatni, így most inkább a rendkívüli liturgiákat és a közösségünk életével kapcsolatos egyéb eseményeket emeljük ki. Ez utóbbiak sorában az első a káptalan vezetőségének február elején tartott ülése, az ún. Capitulum Particulare (részkáptalan) volt, amelyen a legsürgősebb teendőket és a középtávú munkatervet beszéltük meg.
Nagy örömünkre 2008-ban először tarthattuk meg a virágvasárnapi szentmise előtt a barkaszentelés szertartását a hozzá csatlakozó körmenettel.
A szentmiséinket látogató hívek tudják, hogy állandó helyünk, a belvárosi templom hétköznap esténként rendszeresen, egyes vasárnap délutánokon pedig kivételesen foglalt, ezért ilyenkor másutt ünnepeljük a szertartásokat. Legfontosabb „pótmise-helyünk” a zsolozsmáink rendes helyszínéül szolgáló Váci utcai Szent Mihály-templom, ahol 2008-ban a fehérvasárnapi misét tartottuk.
A virágvasárnap és húsvétvasárnap közé eső nagyheti szertartásokat a megfelelő feltételek híján egyelőre nélkülöznünk kell. Némi kárpótlást jelentett azonban, hogy lehetőségünk nyílt a pünkösdi vigília rítusainak elvégzésére a felvidéki Szímő községben, ahová Fehér Roland és felesége, Thomas Györgyi hívta meg a káptalant. Az egész szertartás a húsvéti vigília menetét követi, a próféciák többsége és a keresztelőkút megáldása pedig szövegében is változatlanul ismétli meg azt.
Pünkösdi vigília (2008 május 10.) — A keresztelőkút megáldása
A káptalan vidéki szereplései általában felkérésre történnek. Júniusban első alkalommal asszisztáltunk hagyományos esküvői szertartáson (Csanaky Iván László & Cecilia M. Bogowith), amelyre a pécsi székesegyházban került sor. Ervin atya az esztergomi rítus utolsó formája szerint (Collectio rituum ad instar appendicis Ritualis Romani ad usum dioecesium et parochiarum linguae Hungaricae a Sancta Sede probata, Budapestini 1961) eskette össze a jegyespárt, majd nászmisét celebrált.
A rendkívüli misék mellett időnként rendkívüli zsolozsmákat is tartunk. 2008-ban ilyen volt a Sarlós Boldogasszony ünnepén énekelt vesperás, amelyet követően ez a kép készült a Váci utcai Szent Mihály-templom előtt.
Az augusztus különösen gazdag volt liturgikus vonatkozású programokban. A legfontosabb esemény a „XVI. Benedek pápa és a szent liturgia” című nemzetközi konferencia volt, amelynek előkészítésében és lebonyolításában a káptalan tagjai igen komoly tudományos, technikai és liturgikus szerepet vállaltak. A rendezvényt közvetlenül megelőzte a szokásos gödöllői szkólatalálkozó, amelynek keretében — mintegy főpróbaként — Ervin atya szentmisét mutatott be a gödöllői királyi kastély kápolnájában. A konferencia programjában két régi rítusú mise szerepelt: az egyik egy káptalani missa cantata volt a belvárosi templomban, a másik pedig egy ünnepélyes főpapi szentmise (missa pontificalis sollemnis), amelynek a terézvárosi plébániatemplom adott otthont. Az utóbbit, amelyre egész Magyarországon 40 év óta először került sor, Edmond Farhat érsek, bécsi apostoli nuncius celebrálta. A hónap végén — mintegy levezetésként — megtartottuk a hagyományos latintábort Gödöllőn, amelynek során naponta vettünk részt egyszerűbb formájú énekes magánmisén.
Ünnepélyes főpapi szentmise a konferencia alatt (2008 augusztus 24.) — A püspök beöltözése a sekrestyében
A laikus káptalan munkáját számos klerikus támogatja határokon innen és túl (köztük többen a pártoló tagságot is elfogadták), intézményes szempontból azonban főleg szerzetes közösségekkel ápolunk szoros kapcsolatot. Ezek között ki kell emelni a gödöllői premontrei kanonokokat, akikhez időközben Ervin atya is csatlakozott, novíciusként a Gellért nevet kapva, és a ferences testvéreket, akik többször biztosítottak helyet liturgiáinkhoz és a régi rítusú misézést oktató tanfolyamokhoz. A pünkösd utáni 25. vasárnap káptalani szentmiséjét így az Országúti ferencesek Szent István Protomártír-plébániatemplomában tarthattuk meg.Hasonló kapcsolat kezd kialakulni a kármelita és a klarissza apácákkal, a piarista renddel, valamint a budapesti pálosokkal is, akiknek Szent István-kápolnáját a Gellért-hegyi sziklatemplomban szintén több alkalommal vehettük igénybe, 2008 karácsonyán már itt tartva meg első saját (majdnem) éjféli misénket. A CLSMA ez évi képes krónikáját a pótlólagosan elénekelt karácsonyi matutínum képével zárjuk.
1 megjegyzés:
Szeretnék néhány ajándékot tenni a tarisznyátokba. Egy doboz jókedvet, egy csokor mosolyt,egy marék bátorságot, egy tucat jó tanácsot, egy daloskönyvet, egy lámpást a sötét éjszakákra, Néhány méter türelmet, kenyeret, hogy soha ne éhezzetek, egy csipet sót, mert ti vagytok a föld sója. Szeretettel: Nagymama
Megjegyzés küldése