AZ ÜNNEPÉLYES GYÁSZMISE SAJÁTOSSÁGAI
A fekete színű paramentumokon kívül előkészítendő fekete palást, szenteltvíz és körmeneti kereszt, valamint a szentély bejáratánál a tumba (ravatal vagy jelképes sír) hat gyertyával (ha lesz absolutio a mise után). Az oltáron nem lehet virág, és a gyertyák lehetőleg méhviaszból legyenek (sötét sárga színűek). Az orgona csak az ének kíséretéhez szólhat. Az antependium is fekete, de ha az illető oltáron őrzik az Oltáriszentséget, akkor lila. A jelen lévő klérusnak is legyenek kikészítve gyertyák. A kehely a kredencián legyen kikészítve, de vélum nélkül. Tömjén csak az offertóriumtól használatos. A pap minden éneket feriális tónusban énekel. Minden kézcsók elmarad.
LÉPCSŐIMA. A lépcsőimában elmarad az Introíbo-zsoltár, csak az antifónáját mondják. Nincs oltárfüstölés az introitus előtt. Az introitus elején nincs keresztvetés, hanem a celebráns a könyvre vet keresztet, a szolgálattevők egyáltalán nem vetnek keresztet. Az introitus végén és minden más helyen, ahol egyébként szokásos, elmarad a Glória Patri. A kollekta és a posztkommúnió alatt a celebránst kivéve mindenki térdel.
SZENTLECKE. A szentleckét recto tono énekli a szubdiakónus, és a lecke éneklése után nem megy a paphoz áldást kérni, sem kezet csókolni, hanem visszaadja a könyvet a ceremonárnak. A hosszú szekvencia alatt a pap és a ministerek rövid úton a helyükre mennek és leülnek. Szokásban van, hogy a klérus az evangélium alatt, valamint Sanctustól az áldozás végéig égő gyertyákat tart a kezében. Ha ezt betartják, a szekvencia végén kell kiosztani a gyertyákat.
EVANGÉLIUM. Evangélium előtt (a celebráns által elolvasott evangélium után) nincs tömjénbetét; a diakónus elmondja a Munda cor-t, de nem kér áldást a paptól. Az evangéliumi menetben az akolitusok nem visznek gyertyákat (de azért ott állnak az evangéliumos könyvet tartó szubdiakónus jobbján és balján), és tömjént sem használnak. Az evangélium után sem tömjénezik meg a papot, és a szubdiakónus sem viszi a könyvet a paphoz csókra, hanem csak átadja a ceremonárnak.
FÖLAJÁNLÁS. Offertóriumkor a szubdiakónus a szokásos módon hozza a kelyhet az oltárra, de vállvélum nélkül. A diakónus ekkor teríti ki a korporálét. A kehelyvélumot a szubdiakónus veszi le a kehelyről, majd átadja a második akolitusnak, aki a kredenciára viszi. A szubdiakónus (ill. a diakónus, ha nincs felszentelt szubdiakónus) áldás nélkül önt vizet a kehelybe. A szubdiakónus nem tartja a paténát, hanem azonnal a celebráns baljára megy, útközben középen térdet hajtva. Ő kíséri a papot az oltár tömjénezése közben is, a diakónussal együtt. A pap a paténtát a korporále alá rejti. A tömjénezés a szokásos módon zajlik, de a pap tömjénezése után senki mást nem füstölnek meg. A kézmosás után a diakónus és a szubdiakónus a pap mögé állnak sorban.
KÁNON. Amikor a diakónus a Quam oblatiónem-re átmegy a leckeoldalra, a szubdiakónus mögötte, vele egyszerre térdet hajt, és ő is a leckeoldalra megy, ott oldalt letérdel a legalsó lépcsőre, és tömjénez úrfelmutatáskor. A tömjént a ceremonár teszi előzetesen a füstölőbe. Úrfelmutatás után visszaadja a füstölőt a turifernek, és visszamegy középre, ahol térdet hajt, és ott marad Pax Dómini-ig.
MIATYÁNK–ÁLDOZÁS. A Pater noster vége felé a diakónus térdet hajt, felmegy a celebráns jobbjára, és csók nélkül átadja neki a paténát. Agnus Dei előtt a szubdiakónus is felmegy a pap baljára, és közösen mondják: Agnus Dei, qui tollis peccáta mundi, dona eis réquiem, közben nem ütik a mellüket. Békecsók nincs.
BEFEJEZÉS. A posztkommúnio és a Dóminus vobíscum után a diakónus az Ite missa est helyett Requiéscant in pace-t énekel, közben nem fordul a nép felé. Az áldás elmarad, de a Pláceat után azonnal következik az utolsó evangélium a szokásos módon. A turifer már kimehet a füstölőért, az akolitusok már mehetnek a gyertyákért, a pap és a diakónusok a szédeszhez mennek, és átöltöznek az absolutióhoz, amely máris következik.
K.E.G.
A fekete színű paramentumokon kívül előkészítendő fekete palást, szenteltvíz és körmeneti kereszt, valamint a szentély bejáratánál a tumba (ravatal vagy jelképes sír) hat gyertyával (ha lesz absolutio a mise után). Az oltáron nem lehet virág, és a gyertyák lehetőleg méhviaszból legyenek (sötét sárga színűek). Az orgona csak az ének kíséretéhez szólhat. Az antependium is fekete, de ha az illető oltáron őrzik az Oltáriszentséget, akkor lila. A jelen lévő klérusnak is legyenek kikészítve gyertyák. A kehely a kredencián legyen kikészítve, de vélum nélkül. Tömjén csak az offertóriumtól használatos. A pap minden éneket feriális tónusban énekel. Minden kézcsók elmarad.
LÉPCSŐIMA. A lépcsőimában elmarad az Introíbo-zsoltár, csak az antifónáját mondják. Nincs oltárfüstölés az introitus előtt. Az introitus elején nincs keresztvetés, hanem a celebráns a könyvre vet keresztet, a szolgálattevők egyáltalán nem vetnek keresztet. Az introitus végén és minden más helyen, ahol egyébként szokásos, elmarad a Glória Patri. A kollekta és a posztkommúnió alatt a celebránst kivéve mindenki térdel.
SZENTLECKE. A szentleckét recto tono énekli a szubdiakónus, és a lecke éneklése után nem megy a paphoz áldást kérni, sem kezet csókolni, hanem visszaadja a könyvet a ceremonárnak. A hosszú szekvencia alatt a pap és a ministerek rövid úton a helyükre mennek és leülnek. Szokásban van, hogy a klérus az evangélium alatt, valamint Sanctustól az áldozás végéig égő gyertyákat tart a kezében. Ha ezt betartják, a szekvencia végén kell kiosztani a gyertyákat.
EVANGÉLIUM. Evangélium előtt (a celebráns által elolvasott evangélium után) nincs tömjénbetét; a diakónus elmondja a Munda cor-t, de nem kér áldást a paptól. Az evangéliumi menetben az akolitusok nem visznek gyertyákat (de azért ott állnak az evangéliumos könyvet tartó szubdiakónus jobbján és balján), és tömjént sem használnak. Az evangélium után sem tömjénezik meg a papot, és a szubdiakónus sem viszi a könyvet a paphoz csókra, hanem csak átadja a ceremonárnak.
FÖLAJÁNLÁS. Offertóriumkor a szubdiakónus a szokásos módon hozza a kelyhet az oltárra, de vállvélum nélkül. A diakónus ekkor teríti ki a korporálét. A kehelyvélumot a szubdiakónus veszi le a kehelyről, majd átadja a második akolitusnak, aki a kredenciára viszi. A szubdiakónus (ill. a diakónus, ha nincs felszentelt szubdiakónus) áldás nélkül önt vizet a kehelybe. A szubdiakónus nem tartja a paténát, hanem azonnal a celebráns baljára megy, útközben középen térdet hajtva. Ő kíséri a papot az oltár tömjénezése közben is, a diakónussal együtt. A pap a paténtát a korporále alá rejti. A tömjénezés a szokásos módon zajlik, de a pap tömjénezése után senki mást nem füstölnek meg. A kézmosás után a diakónus és a szubdiakónus a pap mögé állnak sorban.
KÁNON. Amikor a diakónus a Quam oblatiónem-re átmegy a leckeoldalra, a szubdiakónus mögötte, vele egyszerre térdet hajt, és ő is a leckeoldalra megy, ott oldalt letérdel a legalsó lépcsőre, és tömjénez úrfelmutatáskor. A tömjént a ceremonár teszi előzetesen a füstölőbe. Úrfelmutatás után visszaadja a füstölőt a turifernek, és visszamegy középre, ahol térdet hajt, és ott marad Pax Dómini-ig.
MIATYÁNK–ÁLDOZÁS. A Pater noster vége felé a diakónus térdet hajt, felmegy a celebráns jobbjára, és csók nélkül átadja neki a paténát. Agnus Dei előtt a szubdiakónus is felmegy a pap baljára, és közösen mondják: Agnus Dei, qui tollis peccáta mundi, dona eis réquiem, közben nem ütik a mellüket. Békecsók nincs.
BEFEJEZÉS. A posztkommúnio és a Dóminus vobíscum után a diakónus az Ite missa est helyett Requiéscant in pace-t énekel, közben nem fordul a nép felé. Az áldás elmarad, de a Pláceat után azonnal következik az utolsó evangélium a szokásos módon. A turifer már kimehet a füstölőért, az akolitusok már mehetnek a gyertyákért, a pap és a diakónusok a szédeszhez mennek, és átöltöznek az absolutióhoz, amely máris következik.
K.E.G.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése