NAGYHETI KÉPES BESZÁMOLÓ III.
NAGYCSÜTÖRTÖK (GYÖMRŐ, 2011 ÁPRILIS 21.)

Sorozatunk mai darabjával megkezdjük a szent háromnap szertartásainak bemutatását. Azoknak, akik a liturgikus események részletesebb leírására és az elhangzott zenei anyag teljességére kíváncsiak, két alkalmi kiadványunkat ajánljuk figyelmébe, amelyeket nyomtatott formában a helyszínen használtunk, mostantól pedig a Gloria.tv-n elektronikusan is elérhetők. Az összes liturgia vezérkönyve A nagyheti szertartások rendje című füzet volt, amely az események rövid, rubrikális leírásán kívül a közösen énekelt latin és magyar nyelvű liturgikus tételeket, valamint a magyar népénekek szövegét is tartalmazza. A Graduale Strigoniense latin tételeit a szkóla a Hebdomada Maior című külön füzetből énekelte.

A szöveget illusztráló képanyagot mostantól több forrásból meríthetjük, hiszen a szent háromnap alatt és húsvétkor rengeteg fénykép készült. Köszönjük szépen mindenkinek, aki segített nekünk megörökíteni az eseményeket vagy saját felvételeit megosztotta velünk.

* * *

Mindenekelőtt szeretnénk néhány képen bemutatni a külső körülményeket, amelyek között ezt a négy napot Gyömrőn eltöltöttük. Szállásunk a Teleki kastélyban volt, ahol az étkezésen és a pihenésen kívül a kis hórákat is végeztük, a nagyobb szertartások pedig a Nepomuki Szent János-templomban zajlottak, amelynek belsejét minden liturgia előtt megfelelően előkészítettük, és naponta kitakarítottuk.


A nap kereplős ébresztés után a príma elimádkozásával indult. Ehhez kitűnő helynek bizonyult a kastély főbejárata előtti portikusz, amely innentől fogva a házi zsolozsmák és az énekpróbák állandó helyszínéül szolgált. (A nagycsütörtöki zsolozsmahórák sajátosságairól szóló esztergomi rubrikák magyar fordításban itt olvashatók.)


A kastély előtti mező egy része játszótérnek lett kiépítve, amelyet a gyermekek örömmel használtak a napközi programok alatt.


Nagcsütörtök délelőtt a terciát a templomban tartottuk, mivel utána következett a közös bűnbánati liturgia a vezeklők visszafogadásának emlékére. Ezt az ősi rítust a Barsi Balázs ferences atya által összeállított Nagyhét című kötet (1. kiadása: Esztergom 1992) hozta vissza a liturgikus köztudatba, mi is ennek alapján végeztük.


A délelőtt második felében a délutáni szertartások énekpróbája és liturgikus előkészítése folyt a kastélyban, ill. a templomban, amit délben szexta követett. A kastély és a templom közötti gyors közlekedést egy vékony kis úton tudtuk megoldani, amely a két fő helyszínünk közt elterülő mezőgazdasági-ipari területeket vágta keresztül.


Ebédünket az alagsori étkezőben fogyasztottuk el, nagycsütörtöki témájú felolvasást hallgatva Barsi Balázs és Dobszay László „Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe.” Hitünk misztériumai a nagyheti liturgiában című könyvéből (Budapest 2001).


Ebéd után rövid pihenés, nóna, majd további próbák és előkészületek következtek. A nagycsütörtöki szertartások délután 5 órakor kezdődtek a templomban, ahová körmenetileg vonultunk át.


A szentmise rítusában néhány különleges elem jelezte a legszentebb napok kezdetét. A lépcsőimában ilyenkor már elmarad a Iudica zsoltár, az introitus végén pedig nincs Gloria Patri.


A Gloria in exscelsis Deóra megszólalnak a harangok, a csengők és az orgona, innentől kezdve azonban elhallgatnak egészen a feltámadási mise Gloriájáig (a csengő helyét a kereplő veszi át).


A mise menete ezután már a szokásos, kivéve hogy a Szent Vér vétele után a celebráns az üres kehelybe beleteszi a két megmaradt Szentostyát, majd gondosan becsomagolja és fehér vélummal fedi be. Innentől a pap és a ministránsok mindig a Szentség felé hajtanak térdet.


A szentmise után következik a körmenet, amellyel az Úr testét a szentsírhoz visszük, ahol a szent háromnap folyamán rejtőzni fog. A celebráns ehhez fehér palástot ölt, megtömjézeni az oltárra kitett Szentséget, majd a vállvélummal megfogja, és elindul a körmenet. Elöl megy a keresztvivő, utána az akolitusok égő gyertyákkal kezükben, őket követi a szkóla, majd a pap a Szentséggel, aki előtt a turifer a füstölgő turibulumot lengeti. Őt követik a hívek, akik mind égő gyertyát tartanak kezükben. A körmenet alatt a Pange lingua himnuszt éneklik és kerepelnek. Mivel a szentsírt a templomon belül, a bejárattól közvetlenül balra tudtuk felállítani, az ehhez tartó körmenet mindig a templom megkerülését és az ide való visszatérést jelentette.


A szentsírhoz visszaérve a pap leteszi a Szentséget, megfüstöli (ezalatt a Tantum ergo és a Genitóri Genitóque versszakokat énekeljük), majd elteszi a tabernákulumba. Az akolitus-gyertyák itt maradnak égve, a többiek viszont eloltják kézi gyertyáikat.


Ezután következik a vesperás, amely az antifónákkal elénekelt öt zsoltáron és a szintén antifónával előadott Magnificaton kívül más tételt nem tartalmaz, és Gloria Patri sem szerepel benne.


Szorosan nem liturgikus cselekmény, de igen ősi és szép szertartás a lábmosás szokása, amelyhez a celebráns albát, lila stólát és palástot ölt. Így vonul az asszisztenciával a lábmosás helyére (ez nálunk a templom hátsó felében, a karzat alatt volt), ahol a két gyertyás akolitus között, a szokásos tömjénezés után elénekli a mise evangéliumát. Miután megfüstölték, leveti a palástot, felövezi magát fehér törülközővel, majd két ministráns segítségével elkezdi mosni tizenkét kiválasztott férfi jobb lábát. A pap leönti a lábat vízzel, megtörli és megcsókolja, miközben a szkóla az előírt antifónákat énekli. A végén a pap kezet mos, visszaveszi a palástot és következik a Pater noster, a verzusok és a könyörgés.


Visszatérve a szentélybe a pap a leveti a palástot, a szkóla ezalatt a Tellus ac aethra himnuszt énekli. Itt következi az oltárfosztás. A Divisérunt sibi antifóna, majd a 21. zsoltár elhangzása közben a pap leveszi az oltárról a könyvtartót, a kánontáblákat és az oltárterítőket; csak az oltárkereszt és a gyertyák maradnak ott. Ezután borral lemossa az oltár felületét. A zsoltár két-két verse után visszatérő antifóna ezalatt szóban is megfogalmazza a szimbolikus aktus tartalmát: „Elosztották maguk között ruháimat, s köntösömre sorsot vetettek.”


A szertartás végeztével mindenki visszatért a kastélyba. Rövid vacsora után itt következett a kompletórium és Jézus búcsúbeszédének olvasása.


A (naptári) nap végén körmenetileg ismét a templomba vonultunk, hogy elimádkozzuk a nagypénteki sötét zsolozsmát. Ennek képeivel zárjuk beszámolónk III. részét.