NAGYHETI KÉPES BESZÁMOLÓ V.
NAGYSZOMBAT (GYÖMRŐ, 2011 ÁPRILIS 23.)

A húsvéti triduum harmadik napja a megszokott rend szerint zajlott: kezdés prímával, utána reggeli és megbeszélések, majd tercia, próbák, szexta, ebéd és pihenés nónáig, ezt követően pedig újabb próbák és közvetlen előkészületek az esti liturgiákra. Az „élet a kastélyban” téma (© Jean-Paul Rappeneau 1966) illusztrálását ezúttal mellőzzük, és közvetlenül rátérünk a szertartások bemutatására (a nagyszombatra vonatkozó esztergomi rubrikák itt olvashatók).

A mai nap egyetlen, nagyszabású liturgiája a húsvéti vigília, amely a lucernáriumból, a keresztkút-szentelésből és a szentmiséből áll.

A lucernárium szertartása az ókori Rómából származik és az imádsággal egybekötött esti gyertyagyújtást jelentette, ennek keresztény átértelmezését és kibővítését nyújtják a húsvéti éjszaka fény-rítusai.

Az első ezek között a tűzszentelés, amely a templomon kívül történik. A pap albát, lila stólát és palástot ölt, és az asszisztenciával együtt a meggyújtott tűzhöz vonul, miközben a szkóla az Invéntor rútili himnuszt énekli. A keresztvivő megáll háttal a templomkapunak, szemben vele a celebráns a tűz másik oldalán, jobbján a szenteltvizet vivő 1. akolitus és a turifer, balján a szertartó és az öt tömjénszemet vivő 2. akolitus. A tűz és a tömjénszemek megáldása után a turifer a megszentelt tűzből parazsat rak a füstölőbe, szenteltvízhintés következik, majd a pap megfüstöli a tüzet és a tömjénszemeket. A szertartó a tűzről meggyújtja a nála levő kis gyertyát.


Közben a templomban minden fényt eloltanak. A celebráns a lila stólát és palástot fehér stólára, manipulusra és dalmatikára cseréli, kezébe veszi a nádszálat (arundo), amelynek végére három gyertya van erősítve, és megkezdődik a bevonulás a templomba. Elöl megy a turifer, mellette a két akolitus, a keresztvivő, majd a celebráns az arundóval, balján a szertartó a kis gyertyával. A templomba érve az 1. akolitus meggyújtja az arundón levő első gyertyát. A pap magasra emeli az arundót és térdet hajtva mélyen énekli a Lumen Christi akklamációt. A többiek térdhajtás után így felelnek rá: Deo grátias. A menet tovább megy a templom közepéig, ahol elhangzik (magasabb hangon) a második Lumen Christi, és meggyújtják a második gyertyát, majd ugyanez harmadszor is megtörténik a szentély bejáratánál.


A szentélybe érve a celebráns az állványhoz lép, jobbján a szertartó, majd a keresztvivő és a turifer, balján az arundót vivő 1. akolitus és a 2. akolitus a tömjénszemekkel. Tömjénbetét és a könyv megfüstölése után a pap összetett kézzel elkezdi énekelni az Exsultet kezdetű húsvéti öröméneket (praeconium paschale). A curvat impéria („meghajlítja a birodalmakat”) szavaknál megáll, a húsvéti gyertyához megy és a tömjénszemeket a gyertyába szúrja. A rútilans ignis accéndit („fénylő tűz gyújtja lángra”) szavaknál a celebráns ismét megáll, átveszi a 2. akolitustól a gyertyát, és az arundo egyik égő gyertyájáról meggyújtja a kis gyertyát, róla pedig a húsvéti gyertyát. Amikor az apis mater edúxit („anya méh hozta létre”) szavakhoz ér, a 2. akolitus ismét meggyújtja kis gyertyáját az arundóról, és kiosztja a lángot a híveknek.


Az Exsultet végeztével a celebráns a fehér dalmatikát lila stólára, manipulusra és kazulára cseréli, a leckeoldalra megy és halkan elkezdi olvasni a próféciákat, amelyeket a nép számára a lektorok énekelnek. Összesen négy prófécia hangzik el, mindegyik után egy-egy traktussal, amelyet a pap Flectámus génua! — Leváte! felszólítására térdhajtás, majd könyörgés követ. Az utolsó könyörgés után a szkóla a Sicut cervus traktust énekli, amely — mint a hozzá kapcsolódó könyörgés kibontja — a vizek forrására való kívánkozással az újjászülető népnek a keresztség misztériuma iránti vágyakozását fejezi ki.


Itt következnek tehát a keresztkút-szentelés rítusai, amelyek kellékeit (víztartó edény, szenteltvízhintő, szent olajak stb.) ezúttal a templom hátsó felében, a kórus alatt készítettük elő.


A keresztkút-szentelés körmenettel indul, amelyhez az akolitusok meggyújtják gyertyáikat, a pap pedig a lila kazulát és manipulust letéve lilapalástot ölt magára. A menet élén a szertartó halad, utána megy a turifer a húsvéti gyertyával, majd a körmeneti kereszt és a celebráns, oldalán a két akolitussal. A menet a templomot megkerülve vonul a keresztelőkúthoz, miközben a szkóla a Rex sanctórum Angelórum himnuszt énekli.


Miután a menet visszaért a templomba, a celebráns megáll a keresztkút előtt, palástját kétfelől az akolitusok tartják, balról a szertartó áll mellette, jobbról pedig a turifer a húsvéti gyertyával. A pap könyörgést mond, majd elénekli a prefáció formájú szentelő imádságot. A purificándis méntibus efficáces („az elmék megtisztítására hatékonyak”) szavakra a celebráns átveszi a húsvéti gyertyát és belemártja annak végét a vízbe, miközben a Descéndat in hanc plenitúdinem fontis („Szálljon le a forrás e teljességére”) szavakat énekli. Ezt még kétszer elismétli, egyre mélyebben belemerítve a gyertyát a vízbe és egyre magasabban énekelve. A prefáció végeztével a celebráns vizet merít a kútból, s az akolitusok kíséretében meghinti vele a körülállókat és a népet, mint Aspergeskor. Miután visszatértek a keresztkúthoz, az 1. akolitus átnyújtja a celebránsnak a katekumenolajat (aki abból önt a vízbe), majd a krizmaolajat (abból is önt), végül egyszerre mindkét olajat (azokból is önt). A pap összekeveri az olajakat a vízzel, majd vattával és törölközővel megtörli a kezét.


Itt következik a keresztelési szertartás. A celebráns ehhez a lila stólát és palástot fehérre (esetünkben arany színűre) cseréli. Az 1. akolitus nyújtja neki a szükséges kancsót a keresztelendő háromszori leöntéséhez, a krizmát a megkenéséhez, az átadandó fehér ruhát az újjászületés jeleként és a gyertyát, amelyet a húsvéti gyertyáról gyújt meg.


Ezek után a körmenet visszaindul a szentélybe, miközben a mindenszentek litániáját éneklik. A húsvéti gyertya visszakerül a tartójára, a celebráns a szentély bejáratánál leveti az arany palástot és stólát, majd az oltár előtt arcra borul, az asszisztencia pedig letérdel. A litánia invokációit két kántor énekli, akik a plánumon középen térdelnek. Amikor a Peccatóres — Te rogámus, audi nos („Mi bűnösök — Kérünk Téged, hallgass meg minket”) részhez érnek, a pap kivonul, hogy átöltözzék a szentmiséhez. Az akolitusok ezalatt feldíszítik az oltárt és meggyújtják az oltár gyertyáit.


A húsvéti vigília-mise a szokásos lépcsőimával kezdődik, a szkóla a Kyriét énekli (introitus nincs). A celebráns megtömjénezi az oltárt, majd introitus nélkül mondja a Kyriét a leckeoldalon. A Gloria előtt két kántor a szentély bejáratánál térdelve énekli az Ó fölséges Isten papja trópust, amely a Gloria visszaadására kéri fel a papot. A Gloria intonációjára az akolitusok csöngetnek, a harangok megszólalnak, az orgona felharsan, s leveszik a leplet minden képről és szoborról.


A kollekta és a szentlecke után az előénekesek A vágyva vágyott éneket trópussal vezetik be az alleluja visszatérését, amelyet a celebráns háromszor egyre magasabban intonál. Az alleluja verzusát (Confitémini Dómino) traktus követi (Laudáte Dóminum). A továbbiakban minden a szokásos módon zajlik egészen az áldozásig, kivéve, hogy az akolitusok nem visznek gyertyát az evangéliumhoz, továbbá hogy nincs Credo, offertórium-antifóna és Agnus Dei sem.


Az áldoztatás végeztével rögtön elkezdődik a szentmisébe illeszkedő rövidített vesperás, amely a 116. zsoltárból és a Magnificatból áll (antifónákkal együtt), zárókönyörgése pedig a mise posztkommúniója. Az eucharisztikus szertartás az Ite missa est allelúia, allelúia elbocsátással végződik.

A szentmise után a szkóla és a hívek a szombati kompletóriumot imádkozzák, miközben az asszisztencia átrendezi a szentélyteret a húsvétvasárnapi virrasztó zsolozsmához (matutínum egy nokturnussal és laudes).


A zsolozsmába — a matutínum utolsó responzóriuma után (Dum transísset sábbatum) — van beillesztve a feltámadási szertartás és a hozzá kapcsolódó körmenet paraliturgiája. A celebráns vállkendőt, albát, cingulust, fehér stólát és palástot ölt, majd az asszisztenciával együtt a szentsírhoz vonul. A szentsírnál kettős térdhajtás után a pap felemeli az ott elhelyezett keresztet és átadja a keresztvivőnek (ez lesz majd a körmeneti kereszt). A celebráns állva kezdi el énekelni az Exsúrge antifónát („Kelj fel, Uram, miért alszol?”), a szkóla pedig folytatja a zsoltárral együtt. A Szentség megtömjénezése után a celebráns a vállára terített vélummal megfogja az Oltáriszentséget, a nép felé fordul és a Resurréxi antifónát intonálja, amelyet az énekesek folytatnak („Feltámadtam, és újból veled vagyok, alleluja...”). Ezután körmenetileg a főoltárhoz vonulnak, ahol a celebráns a nép felé fordulva háromszor egyre magasabb hangon énekli: Pax vobis, allelúia („Békesség veletek, alleluja!”), ugyanígy éneklik a feleletet is: Ego sum, nolíte timére, alleluia („Én vagyok, ne féljetek, alleluja!”).


A celebráns ezután intonálja a Feltámadt Krisztus e napon népéneket, és megindul a feltámadási körmenet. Elöl megy a keresztvivő, utána halad a húsvéti gyertya és a feltámadási szobor, majd a csengető szertartó és a turifer, aki visszafordulva állandóan tömjénezi a Szentséget. Ezután következik a pap az Oltáriszentséggel, két oldalán a gyertyát tartó akolitusok, körülöttük pedig fáklyavivők haladnak, őket követi a szkóla és a nép. A körmenet ezúttal nem közvetlenül a templomot kerülte meg, hanem a templom körüli nagyobb zöld területet járta körbe a kiépített utcák mentén.


A templomba visszatérve a feltámadási szobrot az oltár evangéliumi oldalára helyezik, a celebráns pedig az oltárra teszi és megtömjézeni a Szentséget. Állva éneklik a Regína caeli antifónát a verzussal és könyörgéssel, térdenállva a Tantum ergo himnuszt, alatta tömjénezéssel. Az újabb verzus és könyörgés után a pap szentségi áldást ad, elhelyezi az Oltáriszentséget a tabernákulumban, majd a Te Deumot intonálva folytatja a matutínumot, amelyet a laudes követ. A zsolozsma végén a Benedicamus Domino-t az előénekesek a Surréxit Christus hódie trópussal éneklik.

A húsvéti zsolozsma végeztével visszatértünk a kastélyba, ahol a még talpon levők könnyű vacsorával zárták a szent háromnapot.