AZ ÚRNAPI KÖRMENET A MAGYAR HAGYOMÁNYBAN

A RS rendtartása az 1625-ös, úgynevezett Pázmány-rituále rubrikáit követte a XX. századig alig változó kiadásokban. Ezek a rubrikák a szertartás kezdeténél és végénél szó szerint megegyeznek az 1614-es, V. Pál-féle Rituale Romanum-mal, tulajdonképpeni magyar sajátosságnak a négy stáció mutatkozik a hozzájuk kapcsolódó evangéliumolvasással és szentségi áldással. Ez a szokás azonban kifejezetten ellentétes a „tridenti”, azaz római normákkal, mert ez utóbbiak legföljebb két stációt engednek meg, és azok is csak a celebráns pihenésére szolgálnának. A szentségi áldás vagy bármely sajátos rítus ezeken a stációkon nem ajánlott, bár az áldást bizonyos körülmények között megengedik a rendelkezések.

Mivel a magyar liturgikus hagyomány már kikristályosodott, mire Úrnapja ünnepe az egész Egyházban kötelezővé vált (1264), korai forrásaink nem tartalmazzák az ünnepet. A körmenet később sem szerepel a misszálékban, sőt a Magyarországon Obsequialénak vagy Baptismalénak nevezett forrásokban sem (ezek a rituále megfelelői). Mivel kifejezett processzionálék nem maradtak ránk, a körmenet korai formájával kapcsolatban egyedül az ordináriuskönyvekre hagyatkozhatunk. Ezek közül időben a Telegdi Miklós-féle, 1580-ban, Nagyszombatban nyomtatott Ordinarium áll legközelebb a Pázmány-rituáléhoz. Ebben szinte minden részletét tekintve készen áll az egész újkoron át változatlan szertartásrend. A viszonylag tömör leírásban figyelemreméltó az evangéliumok szövegválasztása mellett fölhozott helymegadás, illetve az, hogy a káptalan tagjai az egyházirendben betöltött fokozatuknak megfelelő öltözetet (miseruhát vagy dalmatikát) vesznek a kórusruha fölé, amint ezt a római szabályok is előírják:

A mise előtt kihozzák a Szentséget a Tantum ergo éneklése közben, és mindjárt az oltárra helyezik. Ezután a szenteltvízhintésre elhangzik az Asperges me antifóna. Verzikulus: Educes panem de terra. Könyörgés: Deus, qui gloriosum corporis et sanguinis Domini nostri, Iesu Christi mysterium nobiscum manere voluisti: da nobis, quæsumus, eius præsentiam ita venerari in terris, ut de eius visione gaudere mereamur in cælis. Per., stb. Ezután elkezdődik a mise. Kyrie Magne Deus. A Patrem a nagyobb, ünnepi. Sanctus Angelicum. A szekvenciában az Ecce panis angelorum, az In figuris præsignatur és a Bone pastor panis vere verseket a celebráns kezdi, a Szentséget kezében tartván, a nép felé fordulva.

Miután a mise véget ért, a celebráns megtömjénezi az Úr testét, és fölemelvén azt az oltárról, a nép felé fordulva elkezdi a Homo quidam responzóriumot. Míg a kar ezt folytatja, a menet kivonul a templomból, és szokás szerint folyik minden. A körmenetben a káptalani urak és más klerikusok vonulnak, egyesek kazulában, mások dalmatikában, ismét mások palástban. A jelzett responzóriumon kívül a menetben a Pange lingua, a Sacris sollemniis himnuszok, a Lauda Sion szekvencia, a Caro mea responzórium énekeltetnek egészen addig, míg a templomba vissza nem térnek. És négy stációnak megfelelő helyen egy-egy asztalra letétetik a monstrancia, és a diákonusok evangéliumokat énekelnek. Az első helyen a nap evangéliumát: Caro mea. Ennek végeztével a celebráns verzikulust mond: Cibavit eos ex adipe frumenti, alleluia, és könyörgést: Deus qui nobis sub sacramento. A második helyen az evangélium: Petite et dabitur vobis (amint a bűnökért mondott misében). Verzikulus: Panem cæli dedit eis, alleluia. Könyörgés: Deus qui gloriosum corporis, stb., amint föntebb, a szenteltvízhintésnél. Harmadszor az evangélium: Habete fidem Dei (a pogányok ellen mondott miséből). Verzikulus: Panem de cælo præstitisti eis, alleluia. Könyörgés: Fac nos quæsumus Domine divinitatis tuæ, stb. Negyedszer az evangélium: In principio erat Verbum. Verzikulus: Educas panem de terra, alleluia. Könyörgés: Deus qui nobis sub sacramento. A processzió befejeztével a celebráns áldást ad, és az oltár előtt állva, kezében a Szentséggel elkezdi az O salutaris hostia antifónát, majd visszaviszi a Szentséget a kápolnájába.

Az először 1509-ben, majd 1514-ben kinyomtatott Ordinarius Agriensis (Egri ordináriuskönyv) is előírja, hogy a celebráns az úrnapi misében a szekvencia Ecce panis angelorum versszakát maga intonálja a Szentséggel a kezében és kifelé fordulva, majd teljes körrel (az evangéliumoldal felé) forduljon vissza az oltárhoz. Egyébként a processzió leírása már tartalmazza a négy stációt evangéliumokal, de a szövegválasztás még nem a megszokott. A stációk egyes templomoknál vagy kápolnáknál vannak, a körmenetet a mise után még megelőzi a szexta zsolozsmahóra, és kezdő-, nem pedig záróéneke az O salutaris hostia:

A mise befejeztével és a szexta elmondása után ünnepélyes körmenet van a Szentséggel a szokásnak megfelelően. Az O salutaris hostia-t a celebráns kezdi, a korátorok folytatják, és a papok mindnyájan kazulában vonulnak, a többi, kisebb rendekhez tartozó klerikus pedig dalmatikát, illetve palástot ölt. Ugyanebben a körmenetben négy, erre kijelölt oltárospap ünnepélyes dalmatikákban olvassa a négy evangélium kezdeteit, mégpedig Mátéét a Szent Jakab-templomnál, Márkét a Szent Miklós-templomnál, Lukácsét a Szent Mihály-templomnál, János In principio-ját a székesegyház előcsarnokában. Ennek végeztével bevonulnak a templomba a Szentséggel, majd a sekrestyébe.

A legkorábbi, részletesebb leírást az először az 1490-es évek elején megjelent Ordinarius Strigoniensis őrizte meg a körmenetről. Itt nincs említve a négy stáció, sőt a körmenet a processziók szokásos helyén, a nagymise előtt történik. A körmenet tehát ekkor még kevésbé demonstratív jellegű, csupán a minden vasár- és ünnepnapi szentmisét megelőző rítus kiváltságos esetéről van szó. A későbbi szabályokat idézi viszont, hogy az esztergomi szokás szerint az úrnapi körmenetben az egész város klérusa és minden szerzetese részt vett:

A kijelölt órában az egész klérus gyűljék össze a templomba, ünnepi kazulába öltözve, mások palástba öltözve, kezükben ereklyéket tartva. Ezalatt minden szerzetes az összes kolostorból és a plebánosok az összes parókiáról processzióban a vár kapujához járulnak. Ekkor a püspök úr a szolgálattevőivel kivonul a sekrestyéből, kezében az Oltáriszentséget tartva. Az előénekesek elkezdik a Tantum ergo sacramentum himnuszt a sekrestye előtt, és a kar folytatja, és a celebráns úr hódolattal a főoltár elé megy, tisztelettel leteszi a testet, és az oltár előtt állva elkezdi ünnepélyesen az Asperges me-t. Verzikulus: Ostende nobis Domine. Könyörgés: Præsta quæsumus omnipotens Deus per hanc sanctificatæ. E könyörgés végeztével az előénekesek elkezdik a Homo quidam responzóriumot, és azzal indul el a processzió a Szent György-templom felé, és ugyanott megkerüli a Boldogságos Szűz kápolnáját és a Szent Ambrus-templomot, végül fölmegy a várba. A processzió után valaki verzikulust mond: Posuit fines. Könyörgés: Fac nos Domine divinitatis tuæ. A processzió alatt a baldachint az érsek úr szolgái viszik.