AZ „ECCLESIA DEI” PÁPAI BIZOTTSÁG VÁLASZAI A SUMMORUM PONTIFICUM MOTU PROPRIO VÉGREHAJTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN

Mons. Guido Pozzo, az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottság titkára 2010 január 20-án levélben válaszolt a hagyományos római liturgia iránt elkötelezett lengyel hívek öt kérdésére. A válaszok a Summorum Pontificum motu proprio néhány kulcsfontosságú helyének hivatalos értelmezését adják, és nemcsak a lengyel, hanem a magyar viszonyok szempontjából is nagy jelentőséggel bírnak. Különös figyemet érdemel a bizottság rendkívül gyors reakciója: a január 5-én kelt beadványra két héten belül válaszoltak (a magyar közigazgatási jogban a rendes ügyintézési határidő egy hónap, a vatikáni gyakorlatban pedig nem ritkán egy-két év).

Korábban már írtunk róla, hogy a motu proprio értelmezéséről és alkalmazásának részleteiről a felgyülemlett tapasztalatok alapján a bizottság külön dokumentumot (műfajilag instrukciót, vö. CIC 34. k.) készített, amelyet az államtitkárság útján felterjesztett a Szentatyának. A tervezetről Darío Castrillón Hoyos bíboros 2008 folyamán többször nyilatkozott (l. pl. itt és itt), főbb témáiként a naptár, a szubdiakonátus, a liturgikus ruhák és az eucharisztikus böjt kérdését jelölte meg. Fr John T. Zuhlsdorf, a bizottság egykori munkatársa még februárban úgy értesült, hogy a szöveg a pápa íróasztalán van, és várhatóan in forma specifica lesz jóváhagyva. Október végén elterjedt a hír, hogy az instrukció zöld utat kapott és 2009 elején fogják kihirdetni.

Ekkor azonban közbejött valami: a lefebvrista püspökök kiközösítésének visszavonása, és a nyomában kibontakozó nemzetközi hecckampány. A kihirdetést ebben a légkörben a Szentszék érthető óvatossággal elnapolta, később pedig a pápa magát a bizottságot is átszervezte. A testület új titkára 2009 őszén már úgy nyilatkozott, hogy „tanulmányozzák a tervezetet” — ami a korábbi szövegnek a bizottsághoz való visszaküldésére, esetleg más dikasztériumokhoz való továbbítására utalhat. Mivel nincs már olyan messze 2010 július 7-e, a motu proprio megjelenésének harmadik évfordulója, amikorra a püspöki konferenciáknak jelentést kell készíteniük az elmúlt három év tapasztalatairól, valószínűnek tűnik, hogy a Szentszék az instrukciót mintegy ezekre válaszul, valamikor a nyári szünet után tervezi kibocsátani.

Amíg ez az általános értelmező és végrehajtási dokumentum meg nem jelenik, azokra az eseti válaszokra vagyunk utalva, amelyeket az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottság a motu proprióval kapcsolatban hozzá forduló egyházi és világi érdeklődőknek adott. E válaszok ugyan formailag csak az adott ügyben bírnak jogilag kötelező erővel, ha viszont általános kérdésekre vonatkoznak, tartalmuk miatt mégis általános döntésnek számítanak, s így mások is hivatkozhatnak rájuk (a hagyományos kánonjogi terminológiában ezek az ún. decreta aequivalenter generalia). 2007 óta a bizottság számos kérdésre válaszolt, ezek közül azonban nem mindegyik hivatalos jogértelmezés (pl. egy 2008 szeptember 22-i levél Mons. Camille Perl magánvéleményét, egy 2008 július 16-i pedig a tanácsait tartalmazza). Mivel releváns válaszból elég kevés ismeretes, úgy gondoltuk, érdemes ezeket összegyűjteni és a hazai közönség számára magyarul is hozzáférhetővé tenni. Először mindig az eredeti dokumentumokat közöljük úgy, ahogy publikálva lettek, utána pedig az érdemi rész fordítását adjuk; kommentárral szükség esetén a forrásként belinkelt külföldi honlapok szolgálhatnak.


1. Diakónus a régi rítusú szentmisén (2008 február)


„A Summorum Pontificum motu proprio, amint az Ecclesia Dei motu proprio is, föltételezi, hogy bármely diakónus — akár átmeneti, akár állandó — szolgálhat az 1962-es Római Misekönyv szerinti szentmisében, feltéve természetesen, hogy jól ismeri a rítusokat és a kellő biztonsággal tud bennük részt venni. A helyi ordinárius nem akadályozhat meg egy feddhetetlen diakónust abban, hogy a római rítus rendkívüli formájában szolgáljon, feltéve, hogy a diakónus alkalmas erre.”


2. A régi rítus oktatása a szemináriumokban (2008 február 9.)


„1. A papnövendékeknek a Katolikus Egyház római rítusában joguk van hozzá, hogy a római rítus mindkét formájában oktatást kapjanak.

2. Azoknak, akik a Katolikus Egyház római rítusú papnövendékeinek képzéséért felelősek, gondoskodniuk kell róla, hogy növendékeik a római rítus mindkét formájában oktatást kapjanak.

Várakozásaink szerint ezeket a kérdéseket nemsokára egy, a Summorum Pontificum motu proprio végrehajtásáról szóló instrukció fogja tárgyalni.”


3. A régi rítus és a latin nyelv oktatása a szemináriumokban
(2008 február 9.)


„1. A papnövendékeknek a Katolikus Egyház római rítusában joguk van hozzá, hogy a római rítus mindkét formájában oktatást kapjanak.

2. Azoknak, akik a Katolikus Egyház római rítusú papnövendékeinek képzéséért felelősek, gondoskodniuk kell róla, hogy növendékeik a római rítus mindkét formájában oktatást kapjanak.

3. Senki nem tervezi egységes latin szintfelmérés bevezetését azon szeminaristák és papok számára, akik a római rítus rendkívüli formájában kívánnak szentmisét celebrálni, az viszont elvárható, hogy akik celebrálnak, kellő birtokában legyenek a latin nyelvnek ahhoz, hogy képesek legyenek elolvasni, helyesen kiejteni és megérteni a szent szövegeket, amelyeket recitálniuk vagy énekelniük kell.

Várakozásaink szerint ezeket a kérdéseket nemsokára egy, a Summorum Pontificum motu proprio végrehajtásáról szóló instrukció fogja tárgyalni.”


4. A szentmise olvasmányai népnyelven (2008 április 11.)


„1. A Summorum Pontificum motu proprio 6. cikkelye előirányozza a lehetőséget az olvasmányok népnyelvű felolvasására anélkül, hogy azokat előtte latinul is felolvasnák.

2. Az olvasmányokat fel lehet olvasni angolul [minden olyan] fordításból, amelyet a Szentszék és az Egyesült Államok püspökei liturgikus használatra jóváhagytak.”


5. A régi rítus oktatása a szemináriumokban (2008 május 6.)


„[...] Nyilvánvalóan beletelik egy kis időbe, amíg a Summorum Pontificum motu proprio hatásai elérik az Egyház megfelelő szintjeit. Önnek joga van hozzá, hogy megtanítsák a római rítusú szentmise rendkívüli formájára, hiszen ez igen fontos része a római liturgia történetének, és aki nem ismeri a múltat, attól nem várható el, hogy képes legyen mélyebben megérteni a jelent.

[...] A szemináriumi liturgika órákon joggal várhatja el, hogy tanulhasson a római rítus rendkívüli formájáról. Ha Ön a papságra készül, joggal várhatja el azt is, hogy megtanulhassa a [szentmise] celebrálásának módját a rendkívüli formában. Ez pedig sokat segíthet annak megtanulásában, hogyan végezheti [a szentmisét] a rendes formában tisztelettel és áhítattal.”


6. A rendes formában vasárnapra áthelyezett ünnepek
(2008 október 20.)

PONTIFICIA COMMISSIO «ECCLESIA DEI»

N. 107/97

Rome, 20 October 2008

Dear Mr. Chadwick,

I wish to acknowledge receipt of your letter of 3 July 2008 in which you raise certain questions pertaining to Holydays of obligation.

In the first instance I wish to point out that the question of the liturgical calendar to be followed for the use of the liturgical books of the extraordinary form of the Roman Rite is one that will continue to be studied by this Pontifical Commission. Hence present responses should be understood without prejudice to any subsequent clarifications which may be eventually made by this Pontifical Commission.

With regard to your queries we may state that:

1. The legitimate use of the liturgical books in use in 1962 includes the right to the use of the calendar intrinsic to those liturgical books.

2. While in accordance with Canon 1246 §2 of the Code of Canon Law the Episcopal Conference can legitimately transfer Holydays of obligation with the approbation of the Holy See, it is also legitimate to celebrate the Mass and Office of those feasts on the days prescribed in the calendar of the liturgical books in use in 1962 with the clear understanding that, in accordance with the legitimate decision of the Episcopal Conference, there is no obligation to attend Mass on those days.

3. Thus, in accordance with nn. 356—361 of the Rubricae Generales Missalis Romani of 1962, it is appropriate to celebrate the external solemnity of Holy Days on the Sunday to which they have been transferred by the Episcopal Conference, as has been customary in many other countries hitherto.

With prayerful best wishes I remain,

Sincerely yours in Christ,

Rev. Msgr Camille Perl
Vice President

„Először is szeretném hangsúlyozni, hogy ez a Pápai Bizottság folyamatosan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a római rítus rendkívüli formájának liturgikus könyveit használókra milyen liturgikus naptár vonatkozzék. Ezért a jelen válaszokat úgy kell tekinteni, mint amelyek nem állnak útjában bármilyen későbbi magyarázatnak, amelyet ez a Pápai Bizottság esetlegesen adni kíván.

Kérdéseire nézve a következőket tudjuk kijelenteni:

1. Az 1962-ben érvényes liturgikus könyvek törvényes használata magában foglalja a jogot az e liturgikus könyvekhez lényegileg hozzátartozó naptárhoz.

2. Jóllehet az Egyházi Törvénykönyv 1246. kánonjának 2. §-a alapján a püspöki konferencia a Szentszék jóváhagyásával törvényesen helyezheti át a parancsolt ünnepeket, ezen ünnepek szentmiséjét és zsolozsmáját törvényesen lehet ünnepelni azokon a napokon is, amelyeket az 1962-ben érvényes liturgikus könyvek naptára előír, azzal a nyilvánvaló értelmezéssel, hogy e napokon — a püspöki konferencia törvényes döntése alapján — nem áll fenn a szentmisén való részvétel kötelezettsége.

3. Ily módon — az 1962-es Rubricae Generales Missalis Romani 356—361. p.-jai alapján — helyénvaló az ünnepnapok külsődleges megtartása azon a vasárnapon, amelyre azt a püspöki konferencia áthelyezte, amint az eddig is sok helyen szokásban volt.”


7. Válaszok egy brazil hívő általános kérdéseire (2009 július 18.)

A kérdéseket a bizottság levele nem tartalmazza, viszont a válaszok szempontjából nem mellékesek, ezért közöljük őket.

„1. A Summorum Pontificum motu proprio hatályba lépése óta rászorul-e bármely pap a megyéspüspök engedélyére ahhoz, hogy a Missa Gregorianát [így nevezte el Castrillón Hoyos bíboros a Nagy Szent Gergelyre visszavezethető hagyományos római rítust] celebrálhassa?

2. Bírniuk kell-e híveknek a latin nyelvet ahhoz, hogy részt vehessenek a Missa Gregorianán? Vagy elegendő-e a hívek részvételéhez, ha kétnyelvű (latin-portugál) misefüzetekből [követik a szertartást]?

3. Elégtelen-e a szentmisének a rendkívüli forma szerinti bemutatásához a hívek egy kis (pl. 8 fős) — noha állandó — csoportja?

4. A megyéspüspöknek közre kell-e működnie abban, hogy a hívek állandó csoportja által a Missa Gregoriana iránt előadott kérelem megvalósuljon?

5. Részt vehetnek-e a Missa Gregorianán azok a hívek, akik nem tartoznak az állandó csoportba?

6. Lehet házasságkötést celebrálni a római rítus rendkívüli formájában?

7. A Summorum Pontificum motu proprio kiadásával XVI. Benedek pápának szándéka-e az, hogy a Missa Gregoriana széles körben elérhető legyen az egyházmegyékben?

8. Kívánja-e a Szentatya, hogy a latin nyelv oktatása ismét része legyen a szemináriumok tantervének, hogy a leendő papok képesek legyenek a szentmisét latinul celebrálni?

9. A Summorum Pontificum motu proprio végrehajtása során a megyéspüspökök kötelesek-e tartani magukat az «Ecclesia Dei» Pápai Bizottság utasításaihoz, még ha Brazília apostoli nunciusa — hipotetikusan — ezzel ellentétes véleményt tenne is közzé?”

A bizottság válaszai:


„1. A pápai dokumentum nem irányoz elő semmilyen különleges engedélyt a megyéspüspök részéről ahhoz, hogy valamely pap a rendkívüli forma szerint celebrálhassa a szentmisét (2. cikkely).

2. A híveknek nem kell széles körű latin nyelvtudással rendelkezniük, elegendők a kétnyelvű misekönyvek vagy lapok.

3. Az állandó csoportot alkotó hívek száma nagyban függ a helyi körülményektől, amelyek alapján egy pap el tudja dönteni, hogy egyéb lelkipásztori kötelezettségei mellett tud és akar-e foglalkozni egy viszonylag kis csoporttal.

4. A megyéspüspöknek összhangban kell lennie a pápai dokumentumban kifejtett utasításokkal (5. cikkely, 1. §; és CIC 392. k.); más kérdés a gyakorlati megvalósíthatóság ellenőrzése a motu proprio rendelkezéseinek megfelelően.

5. Azok a hívek, akik nem tartoznak az állandó csoportba, természetesen részt vehetnek a rendkívüli formájú szentmisén.

6. A rendkívüli forma szerinti házasságkötés lehetséges, a plébánossal egyetértésben (9. cikkely, 1. §).

7. A pápai dokumentum egyházmegyén belüli széles körű alkalmazásához elegendő követni azokat az útmutatásokat, amelyeket maga a dokumentum tartalmaz.

8. A szemináriumokban való latintanításról lásd a jelenlegi Egyházi Törvénykönyv most is érvényes előírásait: Can. 249. — Institutionis sacerdotalis Ratione provideatur ut alumni non tantum accurate linguam patriam edoceantur, sed etiam linguam latinam bene calleant necnon congruam habeant cognitionem alienarum linguarum, quarum scientia ad eorum formationem aut ad ministerium pastorale exercendum necessaria vel utilis videatur. [249. kán. — A papnevelés szabályzata gondoskodjék arról, hogy a növendékek ne csak a hazai nyelvet sajátítsák el pontosan, hanem a latint is jól ismerjék, és azokban az idegen nyelvekben is kellőképpen jártasak legyenek, melyek tudása képzésükhöz vagy lelkipásztori szolgálatuk gyakorlásához szükségesnek vagy hasznosnak tűnik.]

Minden további kérdésben hivatkozzanak csak a pápai dokumentumra, hiszen a Szentatya a legfőbb egyházi hatóság, akihez minket isteni rendelésből a szeretet, a tisztelet és az engedelmesség [köteléke] kapcsol.”


8. Válaszok a lengyel hívek általános kérdéseire (2010 január 20.)

A kérdések:


„1. Abban az esetben, ha nincs más lehetőség, vagyis ha nem áll rendelkezésre saját templom a rendkívüli forma [végzéséhez], megengedhető-e, hogy egy olyan templomban (plébániatemplomban vagy templomigazgatóságon), amelyben a Triduum Sacrumot szokás szerint a rendes formában végzik, a nagyheti liturgiát a rendkívüli formában (járulékosan) is ünnepeljék? A probléma konkrétan arra vonatkozik, hogy sok helyütt éppen a nagyhéten gyakorlatilag minden templomban az új formájú liturgia ünneplése folyik. Ez az ünneplés akadályát képezi-e annak, hogy a liturgia a rendkívüli formában is elvégezhető legyen?

2. Lehet-e egy rendkívüli formájú szentmisét olyan időpontra helyezni, amelyben addig egy rendes formájú szentmisét ünnepeltek? A kérdés arra vonatkozik, hogy vasárnaponként folyamatosan, egészen estig szoktak új formájú szentmiséket bemutatni. Hogy teljesüljön azon hívek igénye, akik egy rendkívüli formájú szentmisét kérnek, a liturgiák között fennmaradó délutáni órákat (13 és 15 óra között) kell igénybe venni, ami jelentős logisztikai ráfordítást okoz a munkatársaknak (ministránsok és hasonlók), továbbá nehezen egyeztethető össze a keresztény vasárnap rendes ritmusával, különösen a családok részéről.

3. Celebrálhatja-e egy plébános vagy más pap — az új forma megszokott és rendszeres alkalmazása mellett — saját magától, nyilvánosan a rendkívüli formát, „hogy az összes hívő — idős és fiatal — megismerkedhessék a régi rítusokkal, és gazdagodhassék érzékelhető szépségüktől és transzcendenciájuktól”? [Idézet Castrillón Hoyos bíborosnak 2008 június 14-én a Latin Mass Society előtt elmondott beszédéből.]

4. Szabad-e egy rendkívüli formájú szentmisén az 1970-es Missale Romanum szerinti naptárt, olvasmányokat vagy prefációkat használni az 1962-es Missale Romanum megfelelő szövegei helyett?

5. Szabad-e a rendkívüli formájú szentmisén egyszerű világinak, ill. ministránsnak az olvasmányokat népnyelven felolvasni, miután a pap (aki szintén birtokában van a népnyelvnek) latinul már elovasta a szöveget?”

A bizottság válaszai:


„Ad 1: Lehetségesek a szertartások a rendkívüli formában is, a helyi ordinárius belátása szerint.

Ad 2 és 3: A kérdés a plébános bölcs belátására van bízva, fenntartva azonban, hogy a hívek állandó csoportjának joga van a rendkívüli formájú szentmisén való részvételhez.

Ad 4: A válasz nemleges.

Ad 5: A szentleckét és a mise evangéliumát magának a celebráns papnak, vagy — a liturgia által előírt esetekben — a diakónusnak [meg persze a szubdiakónusnak] kell olvasnia; az olvasás után azonban a fordítást világi hívő is elvégezheti [= felolvashatja].”

Összeállította és fordította: R.Z.
(a 249. kánon Erdő Péter fordítása)

POST SCRIPTUM 1:

A fent közölt legutolsó válaszról 2010 február 16-a óta részletes kommentár olvasható Gero P. Weishaupt kánonjogász tollából a Kathnews hírügynökség honlapján. Egyébiránt kitűnő elemzésének egy részletével sajnos nem tudunk egyetérteni: tévesen állítja ugyanis, hogy ez a levél csak Mons. Pozzo magánjellegű válaszait tartalmazza, mivel a hivatalos jelleghez a bizottság elnöke, Levada bíboros aláírására is szükség volna.

A Római Kúria hatályos szervezeti és működési szabályzata, a Regolamento generale della Curia Romana (1999) a 131. cikkely 7. §-ában valóban a dikasztérium vezetőjének és titkárának közös aláírásáról beszél (vö. RGCR 26. cikkely, e) p.), ez azonban az egyetemes Egyházat érintő dokumentumokra vonatkozik, amelyeket a 6. § szerint a római pápa elé kell terjeszteni jóváhagyásra. A fent közölt nyolc levél viszont, mint írtuk, formailag nem egyetemes tárgyú dokumentum, ezért arra a 132. cikkely előírása vonatkozik: „Az előző cikkelyben leírt eljárás alkalmazandó, amennyiben szükséges, a többi dokumentum előkészítése során is.” Márpedig elég nyilvánvaló, hogy az efféle speciális részletkérdésekkel nem szükséges minden esetben a Szentatyához rohanni, aki éppen azért hozott létre egy külön pápai bizottságot, hogy az ő nevében és tekintélyével maga intézze ezeket az ügyeket. Ugyanezért nem szükséges a bizottság elnökének aláírása sem: amint a fenti példák is mutatják, 2007 óta egyetlen ilyen technikai jellegű válasz nem viselte Castrillón Hoyos bíboros aláírását, szemben számos más — itt nem idézett — levéllel, amelyeket valóban maga a bizottság elnöke jegyzett. Az elnök és a titkár közös aláírása tehát csak pápai jóváhagyásra szoruló, egyetemes dokumentumoknál szükséges, amint az a készülő instrukció esetében várható; a részleges tárgyú hivatalos dokumentukokat viszont a titkár is kibocsáthatja, sőt a dikasztérium saját rendtartása egyes esetekben még az altitkárt is felhatalmazhatja az aláírásra (vö. RGCR 27. cikkely, c) p.). Mindhárom típusra a közelmúltból számos példa ismeretes.


POST SCRIPTUM 2:

2010 február 19-én Carlos Antonio Palad újabb érdekes kommentárt közölt a legutolsó dokumentumhoz a Rorate Caeli blogon, többek között azt is felsorolva, hogy az új értelmezés a bizottság mely korábbi állásfoglalásaihoz képest jelent változást.

R.Z.