KÉPEK ÉS VIDEÓK KECSKEMÉTRŐL

Képes beszámoló és néhány rövid videófölvétel jelent meg a kecskeméti piarista templomban tartott, legutóbbi énekes szentmiséről itt.

ABSOLUTIO SUPER TUMULUM
FELOLDOZÁS A JELKÉPES SÍRNÁL

Mint a Halottak napi hirdetésben utaltunk rá, az ünnepélyes szentmise után az idén az absolutio szertartását is elvégezzük. Ennek mibenlétét és lefolyását közöljük az alábbi összefoglalóban.

A halottakért bemutatott szentmisék után a pap a halottnak a szentély bejárata előtt felállított ravatalánál néhány könyörgést végez, és beszenteli az elhunyt földi maradványait, mielőtt kivinnék azokat a temetőbe és sor kerülne a temetésre. Noha a szertartás neve absolutio (feloldozás), nem beszélhetünk tényleges értelemben vett szentségi feloldozásról, hiszen azt csak élő ember kaphatja meg őszinte bűnvallás és bűnbánat után. Ez a szertartás viszont az Egyház közbenjáró imája azért, hogy elhunyt gyermeke mielőbb elnyerje bűnei hátralévő büntetéseinek elengedését, így a tisztítóhelyen lerovandó elégtétel enyhüljön és rövidüljön, a halott lelke pedig mielőbb elérje az örök boldogságot. Miután az engesztelő szentmiseáldozat megtisztította és megszentelte az elhunyt lelkét, az absolutio szertartása megtisztítja és megszenteli annak testét is. Ha az elhunyt teste fizikailag nincs jelen (például azért, mert már régebben eltemették), a templomban jelképes ravatalt állítanak fel: egy asztalt és rajta esetleg koporsót is, fekete lepellel letakarva, körülötte hat méhviaszból készített égő gyertyával, és ennél végzik a szertartást. Végszükség esetén a földre terített fekete lepel is elegendő, hogy felidézze elhunyt testvéreink jelenlétét. Mindenszentek másnapján vagy a nyolcad első, erre alkalmas napján, amikor minden elhunyt hívőért imádkozunk, hogy őket is mielőbb a szentek közösségében tisztelhessük (ez a Halottak napja és a Mindenszentek ünnepe közötti tényleges eszmei kapcsolat), ugyancsak egy jelképes sírnál végezzük el a feloldozást. Az absolutio szertartása a következő.

ÁTÖLTÖZÉS ÉS VONULÁS. A mise utolsó evangéliuma után a pap és a szolgálattevők a papi székhez vonulnak, ahol a pap leveti miseruháját és manipulusát, a diakónus és a szubdiakónus csak a manipulust. A pap fekete palástot ölt. A szubdiakónus a körmeneti kereszttel két, égő gyertyát vivő akolitus között a ravatal fejéhez vonul. Ha az elhunyt klerikus, fejjel az oltár, lábbal a nép felé kell felravatalozni, ha pedig laikus, lábbal az oltár és fejjel a nép felé. A szubdiakónus előtt vonul a turifer, kezében füstölővel és a navikulával, mellette a ceremonár szenteltvízzel és hintővel. A diakónus, kezében a halotti misekönyvvel, a pap balján vonul. Amikor a ravatalhoz érnek, a szubdiakónus a kereszttel és két oldalán a két, gyertyát vivő akolitussal a ravatal fejéhez áll, kissé távolabb a ravataltól, hogy lehetővé tegyék a papnak a ravatal körbejárását. A celebráns, balján a diakónussal és jobbján a szenteltvizet tartó ceremonárral, a ravatal lábához áll. A turifer a diakónus balján áll. Az esetlegesen jelenlévő klerikusok, akik a menetben a kereszt után haladtak égő gyertyával a kezükben, a ravatal jobbján és balján foglalnak helyet úgy, hogy a rangosabb klerikusok közelebb álljanak a celebráló paphoz.

BESZENTELÉS. A pap tehát szemben állva a kereszttel (kissé a leckeoldal felé állva) elmondja a Non intres kezdetű imádságot, amely elmarad, ha nincs jelen a holttest. A könyvet a diakónus tartja a pap elé. Ezután a szkóla elénekli a Líbera me antifónát, amelyet a holttest távolléte esetén már az utolsó evangélium után elkezdhet. A Líbera vége felé a pap tömjént tesz a füstölőbe és megáldja azt. Eközben minden kézcsók elmarad, mint minden, fekete színben mondott misében. A turifer a pap jobbján nyújtja a füstölőt és a ceremonár tartja a palást végét. Most az evangéliumoldalon álló énekesek éneklik a Kyrie eléison-t (egyszer), utána a leckeoldalon állók a Christe eléison-t (egyszer), és mindenki közösen a Kyrie eléison-t (egyszer). A pap intonálja a Pater noster-t, amelyet mindenki csendben folytat, miközben a pap a diakónus és a ceremonár kíséretében körbejárja és meghinti a ravatalt szenteltvízzel, balról indulva. Eközben a diakónus a pap jobbjára áll (a ceremonár a baljára) és ő nyújtja a papnak a hintőt, csókok nélkül. Amikor a kereszt elé érnek, a pap meghajol, a diakónus és a ceremonár térdet hajt a kereszt felé.

PRÉCESZ. Amikor visszaértek kiindulási pontjukra, a diakónus átadja a papnak a füstölőt, és ugyanilyen módon körbefüstölik a ravatalt.
Ekkor helyükre visszatérve a pap intonálja: Et ne nos indúcas in tentatiónem.
Válasz: Sed líbera nos a malo.
Pap: A porta ínferi.
Nép: Erue, Dómine ánimam eius (ánimas eórum).
Pap: Requiésca(n)t in pace.
Nép: Amen.
Pap: Dóminus vobíscum.
Nép: Et cum spíritu tuo.
Ekkor a pap elénekli az Absólve, quáesumus, Dómine kezdetű imádságot, és a holttest jelenlétében a Deus, cui próprium est kezdetűt is.
Pap: Réquiem aetérnam dona ei(s), Dómine.
Nép: Et lux perpétua lúceat ei(s).
Ekkor az előénekesek éneklik: Requiéscant in pace.
Válasz: Amen.
A pap recto tono hozzáteszi: Anima eius (ánimae eórum) et ánimae ómnium fidélium defunctórum per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
Válasz: Amen.

KIVONULÁS. Ekkor a pap elkezdi a Si iniquitátes antifónát, és a papsággal együtt recto tono recitálja a De profúndis zsoltárt, miközben elindulnak a sekrestyébe. A sekrestyében még néhány verzikulus és egy könyörgés következik. Ha az absolutio-t minden elhunyt lelki üdvéért végezték, akkor a De profúndis zsoltár és az utána következők elmaradnak.


A fenti szertartás kiválóan tanulmányozható két rövid videón (itt és itt), amelyek a római FSSP plébániatemplomban készültek. Mivel az egyik Requiem egy görögkatolikus pap lelki üdvéért volt bemutatva, a ravatalon egy görög stóla (epitrachélion, ejtsd: epitrakílion) látható. Szokás ugyanis a ravatalra kihelyezni az elhunyt címerét (ha volt neki) és néhány attribútumát is (birétum, kehely, stóla, mitra és pásztorbot, bíborosi kalap vagy pl. hölgyek esetében egy pár hosszú kesztyű).

Az érdeklődők ezen a címen megnézhetnek egy teljes, kiváló, sollemnis Requiem-misét is Mozart Requiemjének zenéjével, az ő lelki üdvéért bemutatva, melynek celebránsa P. Bernward Deneke FSSP, akitől magam is tanultam a régi rítust és aki első régi rítusú szentmisémen ministrált. Ennek végén sajnos nincs absolutio.

K.E.G.

A BENEDEK-FÉLE REFORM RENDÜLETLENÜL FOLYTATÓDIK

A Püspöki Szinódus Afrikával foglalkozó II. külön ülésszakának idejére váratlanul megsűrűsödtek azok az események, amelyek Őszentsége XVI. Benedek pápa általános reformprogramjához kapcsolódnak. Számos vezető egyházi személyiség, aki a szinódus miatt utazott Rómába, közelről érezhette, hogy a Szentatya lépésről lépésre mennyire eltökélten valósítja meg alapvető célkitűzéseit: a katolikus identitás megerősítését és az Egyház egységének előmozdítását. Az előbbi legfontosabb eszköze a liturgia hagyományos szakrális dimenziójának helyreállítása (jól mutatta ezt a szinódus alatt tartott három pápai mise, amelyekben gondosan megválogatott afrikai elemek is helyet kaptak), az utóbbi pedig ugyancsak a hagyományok iránt elkötelezett katolikus és nem katolikus keresztények irányában mutatkozik gyümölcsözőnek. Az alábbiakban e két szempontból tekintjük át, mi történt Rómában — és ezzel összefüggésben a világegyházban — az elmúlt két hét alatt.


I. LITURGIA

1. 2009 szeptember 14-én volt a Summorum Pontificum motu proprio hatályba lépésének második évfordulója. Az eltelt idő alatt sokan — püspökök, papok és világiak — nyilatkoztak arról, mennyire nem érinti az ő országukat, városukat stb. ez a rendelkezés, hiszen a hívek nem ismerik, nem igénylik a régi liturgiát (hasonló véleményt fogalmazott meg 2007 őszén a magyar püspöki kar). Ezek a nyilatkozatok nyilván csak személyes benyomásokon alapulhattak, hiszen az érintetteket a nyilatkozók egyike sem kérdezte meg. Ahol viszont ez megtörtént, megdöbbentő eredmények születtek.

a) A legutóbbi ilyen felmérésre Olaszországban került sor 2009 szeptember 24-e és 27-e között a hagyományos liturgia iránt elkötelezett olasz hívek egyik internetes fóruma, a Messainlatino.it megbízásából. A Gallup csoporthoz tartozó Doxa közvélemény-kutató cég 1001 fős reprezentatív mintában 15 évnél idősebb alanyokat kérdezett meg telefonon a CATI módszerrel (Computer Assisted Telephone Interview). A feltett kérdések a következők voltak:
(1) Katolikusnak tartja-e magát? (2) Milyen gyakran jár misére?
(3) Hallott-e róla, hogy 2007 júliusában XVI. Benedek pápa úgy rendelkezett, hogy a mise végezhető egyrészt a rendes formában, vagyis VI. Pál misekönyvével (olaszul, a nép felé fordulva és állva áldozva), másrészt a rendkívüli formában, vagyis XXIII. János misekönyvével (latinul és gregorián énekkel, az oltár felé fordulva és térdelve áldozva)? (4) Normálisnak tartja-e, ha az Ön plébániáján a mise mindkét formáját bemutatják? (5) Ha a misét az Ön plébániáján is végeznék a rendkívüli formában (anélkül, hogy ez helyettesítené a rendes formát), részt venne-e rajta, és ha igen, milyen gyakran?

A válaszok terület, életkor és nem szerinti bontásban részletesen itt, röviden összefoglalva és kommentálva itt olvashatók. Ezekből kiderül, hogy a pápai rendelkezésről az összes katolikus 58%-a, a havi rendszerességgel misére járóknak pedig 36%-a egyáltalán nem hallott. A két forma együttélését egy plébánián 71% tartotta normálisnak mind az összes katolikus, mind a gyakorló hívek között. A gyakorló katolikusok 63%-a állította, hogy legalább havonta egyszer szívesen venne részt régi rítusú szentmisén (az összes katolikus között ez az arány 33% volt). A legmegdöbbentőbb adat szerint azonban e 63% kétharmada, vagyis az olasz gyakorló katolikusok 40%-a heti rendszerességgel választaná a rendkívüli formát.

Noha a felmérés élénk sajtóvisszhangot váltott ki (összegyűjtve l. a Paix Liturgique honlapján [ill. itt, amikor az e honlapra mutató linkek a francia szerver hibája miatt nem nyílnak meg]) s az olasz püspöki konferencia napilapja, az Avvenire külön cikkben is foglalkozott vele, a hír Magyarországra már nem jutott el. Nyilván messze nem olyan releváns, mint pl. az, hogy „együttműködés indul a Pápai Szent Kereszt Egyetem és a Tajvani Nemzeti Egyetem között”.

b) Szintén nem hallhattunk róla, hogy hasonló felmérés történt Franciaországban egy évvel korábban, 2008 szeptember 24-én és 25-én. A megbízó ezúttal a Paix Liturgique volt, a kutatást pedig a CSA közvélemény-kutató cég végezte. Az eredmény összefoglalva a következő (részletes bontásban és kommentárokkal l. itt, itt és itt). A megkérdezett francia katolikusoknak csak 42%-a, a gyakorló hívőknek pedig mindössze 18%-a nem hallott a pápai motu proprióról, ami jóval kisebb szám, mint Olaszországban, ráadásul a hatályba lépéstől számítva feleannyi idő alatt. A római rítus két formájának együttélését egyazon plébánián 62, ill. 61% tartotta normálisnak. A régi rítusú misék tartását saját plébániáján a válaszadók 12 (összes), ill. 16%-a (gyakorlók) nagyon, 31, ill. 26%-a pedig inkább támogatná (a többiek elleneznék vagy nincs véleményük). Végül a megkérdezett katolikusok 3%-a, a gyakorlóknak pedig 19%-a felelte azt, hogy ha lenne rá lehetősége, hetente venne részt régi rítusú szentmisén, a havi misehallgatást pedig további 4, ill. 15% vállalta.

Ezek a számok alaposan rácáfolnak a hívek állítólagos érdektelenségére, hiszen a gyakorló katolikusok 40 + 23 = 63%-a Olaszországban és 19 + 15 = 34%-a Franciaországban milliós nagyságrendű embertömeget jelent, amely legalább havonta egyszer igényelné a hagyományos rítusú szentmisét. Azoknak, akik esetleg kétkedve fogadnák a fenti adatokat, az ismert vallásszociológus, Massimo Introvigne írását ajánljuk figyelmébe, amelyben tudományos szempontból értékeli és számos további következtetéssel egészíti ki a francia és az olasz kollégák eredményeit.

c) Végül érdemes megemlíteni, hogy az Egyesült Államokban idén augusztus végén számoltak be nyilvánosan arról a felmérésről, amelyet a Center for Applied Research in the Apostolate (Georgetown University, Washington, DC) 2008 februárjában végzett 1007 katolikus felnőtt alanyon (az adatgyűjtés módja itt is véletlenszerű telefonos interjú volt). Az eredeti közlemény itt olvasható, a Paix Liturgique kommentárja pedig itt. Amerikában a megkérdezettek 25%-a támogatta és csak 12%-a ellenezte a hagyományos liturgia visszatérését, miközben igen magas, 63% volt a vélemény nélküliek aránya (a hetente misére járók között ez a megoszlás 33, 20 és 47% volt). Azoknak, akik nem ellenezték a régi rítusú misét (a teljes minta 87%-a), 29%-a válaszolta, hogy szívesen venne rajta részt, ha elérhető lenne; ugyanez az arány a heti, ill. havi miselátogatók között 45, ill. 42% volt (a teljes minta 80, ill. 87%-ából).

Ha felszorozzuk ezeket a számokat az összes USA-beli katolikus felnőttre, megkapjuk, hogy 0,29 × 87%-uk, vagyis a kb. 68 millió világi hívő 25,23%-a, azaz kb. 17 millió férfi és nő szívesen ünnepelné a szentmisét a római rítus rendkívüli formájában (ugyanez az érték a hetente misére járók között 0,45 × 80% = 36%, a havi miselátogatók között pedig 0,42 × 87% = 36,54%, ami a templomokat országszerte megtöltő hívek egyharmadát jelenti). 17 millió… 17 millió… Ez majdnem annyi, mint Magyarország és Ausztria teljes lakossága csecsemőtől az öregasszonyig, hívők és nem hívők együttvéve!

2. Az olasz közvélemény-kutatás eredményét a szervezők október 17-én tették közzé. Néhány nappal később, október 21-én a Zenit hírügynökség interjút készített P. Mauro Gagliardival, a római Regina Apostolorum Pápai Főiskola teológia-professzorával, aki egyben a Pápai Liturgikus Ünneplések Hivatalának is konzultora. Az apropót
P. Gagliardi új könyve (Liturgia fonte di vita. Prospettive teologiche, Fede & Cultura, Verona 2009) szolgáltatta, a riporter azonban a motu proprio végrehajtására és a felmérés eredményére is rákérdezett. A püspökök gyakori önigazolásának ingatag volta a megfontolt, diplomatikus válaszból is kiérződik: „Számomra azonban úgy tűnik, hogy a régebbi rítus támogatói részéről az elmúlt két évben kevésbé gyakran találkozhattunk túlzásokkal, mint ahány nyilatkozat vagy cselekedet irányult az e rítus ünneplésétől való eltántorításra.” Magyarán szólva: a pápai motu proprióval elsősorban nem annak kedvezményezettjei élnek vissza…

3. A Messainlatino.it közvélemény-kutatása többek között azért készült szeptember végén, hogy az eredményeket megfelelő keretek között hozhassák nyilvánosságra. Rómában ugyanis éppen október 16-a és 18-a között zajlott a II. Summorum Pontificum konferencia, amelyet egy laikus és egy klerikus társulás: a Giovani e Tradizione és az Amicizia Sacerdotale «Summorum Pontificum» közösen szervezett. A tudományos programnak (olaszul l. itt, angolul pedig itt) a római főegyházmegye kisszemináriuma, a Vatikán északnyugati sarkánál álló Casa Bonus Pastor adott helyet. A rendezvényen előadást tartott többek között Athanasius Schneider karagandai segédpüspök, a Dominus est című könyv szerzője, továbbá Mons. Guido Pozzo, az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottság új titkára, Dom Michael John Zielinski OSBOliv apát, az Egyházi Kulturális Javak és a Szent Régészet Pápai Bizottságainak alelnöke, valamint Mons. Valentino Miserachs Grau, a Szent Zene Pápai Intézetének elnöke. Az ülésekről számos fénykép látható John P. Sonnen blogján (hét részletben: 1, 2, 3, 4, 5, 6 és 7). Ami a liturgikus programot illeti, 16-án este szentségimádás volt, 17-én reggel Schneider püspök mondott misét (képek négy részletben: 1, 2, 3 és 4), este pedig Mons. Camille Perl, az „Ecclesia Dei” bizottság korábbi titkára vezette a Te Deumot.

A konferencia fénypontja az október 18-án vasárnap délelőtt bemutatott főpapi missa sollemnis volt, amelyet Raymond L. Burke érsek, az Apostoli Szignatúra prefektusa (s e minőségében Erdő Péter bíboros felettese) pontifikált a Szent Péter Pápai Bazilikában. Ez az esemény történelmi jelentőségű, mivel a Vatikánban 40 éve nem került sor ilyen ünnepélyességű szertartásra (magánmisék persze a bazilika különféle oltárainál mindig is voltak, 2007 óta pedig szinte mindennaposak). A szentmise nem a baldachin alatti főoltárnál és nem is az ún. katedra-oltárnál zajlott, hanem a bazilika szentségi oldalkápolnájában, amely végül kicsinek is bizonyult az összes résztvevő befogadására, ráadásul az utolsó pillanatban még az időpontját is megváltoztatták (részletes élménybeszámolót ad és a prédikációból is hosszan idéz az Inside the Vatican magazin szerkesztője, Robert Moynihan). A szertartást, amelyen a Szeplőtelen Szűzről nevezett ferences testvérek és nővérek énekeltek, a konferencián részt vevő egyházi méltóságokon kívül jelenlétével tisztelte meg Mons. Juan Miguel Ferrer Grenesche, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció altitkára. A liturgiáról számos fénykép és néhány videó is készült (l. a Rinascimentosacro.com és a Messainlatino.it blogokat). A szentmise után a résztvevők a Szent Péter térre vonultak, ahol a déli Angelus-imádság alkalmával a Szentatya őket is köszöntötte (képek itt és itt).

A konferenciához kapcsolódik két további érdekes esemény: az egyik egy interjú, amelyben Mons. Guido Pozzo tesz igen reménykeltő kijelentéseket a motu proprio végrehajtásáról (szövege olaszul itt, angolul itt olvasható), a másik pedig egy bejelentés, amely szerint a nemzetközi Mária-rádiók hálózatának anyaintézménye, az olasz Radio Maria ádvent I. vasárnapján 10.30-kor — első alkalommal — régi rítusú szentmisét fog sugározni.

4. Bár ezen a konferencián nem vett részt, 2009 november 1-jén a SS. Trinità dei Pellegrini templomban (az FSSP gondjaira bízott személyi plébánián), majd 2010 január 7-én a Lateráni Pápai Főbazilikában ünnepélyes főpapi szentmisét pontifikál a római rítus rendkívüli formájában Antonio Cañizares Llovera bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusa (s e minőségében Erdő Péter bíboros felettese). Az utóbbi szentmise egy nagyszabású, a papság évéhez kapcsolódó nemzetközi konferencia keretei közé illeszkedik, amelynek szintén a Casa Bonus Pastor ad otthont és amelyen számos liturgikus témájú előadás is elhangzik. Cañizares bíboros egyébként nem először mutat be régi rítusú szentmisét a lateráni bazilikában: az általa celebrált 2009 április 21-i szertartás teljes videófelvétele megtekinthető a Gloria.tv-n.

5. Végül meg kell még emlékezni egy másik konferenciáról is:
október 24-én volt Bonnban egy nemrég alakult német ifjúsági szervezet, a Generation Benedikt 11. műhelytalálkozója (workshop). Az egyik résztvevő alapos beszámolót írt a rendezvényről, amelyet mindenkinek nagyon ajánlunk és amelyből itt csak egy elemet szeretnénk kiragadni. A hagyományos római liturgiáról folytatott beszélgetésben értelemszerűen fölmerült, miért akadályozzák
annyira a német püspökök a Summorum Pontificum motu proprio végrehajtását. Ennek okát Klaus Dick nyugalmazott kölni segédpüspök, a találkozó egyik előadója így fogalmazta meg:
„A legtöbb püspök attól fél, hogy meg kell változtatnia a teológiáját.” A rendezvényről képek is készültek (l. itt és itt).


II. ÖKUMENIZMUS

1. Az elmúlt hét legfontosabb eseménye, amely a hírekben a szinódus munkáját is háttérbe szorította, az a keddi sajtótájékoztató volt, amelyen William Levada bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa tájékoztató jegyzékben hozta nyilvánosságra, hogy XVI. Benedek pápa egy nemsokára kiadandó apostoli rendelkezésében pontos jogi kereteket kíván biztosítani az anglikán hagyományból a Katolikus Egyházba csoportosan megtérő püspökök, papok és hívek számára. Ezalatt Londonban a katolikus westminsteri és az anglikán canterburyi érsek közös nyilatkozatban üdvözölte a pápai gesztust. A vatikáni sajtótájékoztatóról — mint mindig — érdekes háttérinformációkat közöl a szemfüles Robert Moynihan. A dokumentumok tartalmát itthon a Magyar Kurír ismertette (itt és itt), a Vatikáni Rádió magyar szerkesztősége pedig megkérdezte az ügyről Erdő Péter bíborost is.

Az anglikán kérdésnek két oldala van: egyrészt a jogi megoldás, amely érdekes mintát kínál az egész Egyház belső szerveződése szempontjából, különös tekintettel a liturgikus és egyéb hagyományok csoportos megőrzésére; másrészt az a történeti-teológiai környezet, amely az anglikánok csoportos egyesülési szándékát motiválja.

A jogi újdonság abban áll, hogy az áttérő anglikánok nem a helyi katolikus részegyházakba fognak betagolódni, hanem ún. személyi ordinariátusokat alkotnak. Ez egy teljesen új kánonjogi konstrukció, amelynek lehetőségét már a II. Vatikáni Zsinat előrevetítette (vö. Presbyterorum ordinis határozat, 1965 december 7., 10. p.: „különleges egyházmegyék vagy személyi prelatúrák és más hasonló intézmények”). Újdonsága abban áll, hogy nemcsak a papságra terjedne ki, mint a személyi prelatúra (ennek egyetlen példája jelenleg az Opus Dei), hanem kizárólagos jelleggel magában foglalná a világi híveket is; a határa viszont nem földrajzilag lenne megvonva, mint a területi apostoli adminisztratúrának (ilyen pl. a Vianneyi Szt. János nevét viselő, amely Brazíliában a camposi egyházmegye területén élő tradicionalista híveket tömöríti); a személyi apostoli adminisztratúrától pedig abban különböznék, hogy vezetője „pusztán” ordinárius lenne, ami nem jelent szükségszerűen püspököt (a CIC 134. k. 1. §-a szerint „a jogban az ordinárius név jelöli a római pápát, a megyéspüspököket és azokat, akik — még ha csak ideiglenesen is — valamely részegyház vagy a 358. kán. szerint azzal egyenrangú közösség élén állnak […]”). További fontos szempont, hogy ebből a kánoni struktúrából a Szentszék több különbözőt fog létrehozni, amint az a többes számú szóhasználatból világosan kiderül (érdekes módon nem vesz tudomást erről a tényről a híres kánonjogász, Edward Peters elemzése). Bár az apostoli rendelkezés még nem jelent meg, valószínű, hogy egy-egy püspöki konferencia területén annyi ilyen egység jön majd létre, ahány önálló csoport áttérésére ott számítani lehet. Ezek ordináriusai azután nyilván tagjai lesznek az adott püspöki konferenciáknak is.

Az anglikánok közeledése a Katolikus Egyházhoz nem új jelenség (l. erről Kránitz Mihály interjúját és a Vatikáni Figyelő elemzését), a XX. század eleje óta azonban különösen aktuális, hiszen a Katolikus Egyház ekkorra tette világossá, hogy az Anglikán Közösséget érvényes papság és szentségek hiányában nem tekintheti testvéregyháznak. A Church of England és társszervezetei egyébként sohasem voltak igazán egységes képződmények: az újkor folyamán számos protestáns közösség vált ki belőlük, és ma is több irányzatra oszlanak, amelyek igen széles spektrumot képviselnek egyrészt a hittani kérdésekben (a pápai primátus elfogadásától az erkölcsi relativizmuson [abortusz, eutanázia, homoszexualitás] át egészen a közös keresztény hagyományok [férfi papság], sőt az alapvető hittételek [pl. Krisztus istensége] elutasításáig), másrészt a liturgia terén (az anglo-katolikus High Churchtől a reform-anglikanizmuson át egészen a protestáns jellegű Low Churchig), ráadásul az egyes csoportok e két skálán eltérő helyet is elfoglalhatnak. A döntő lökést egész egyházmegyék elszigetelődésére, ill. elszakadására végül az adta meg, hogy az elmúlt évtizedekben felborult az irányzatok közötti törékeny egyensúly, és a liberális szárny — a szavazati többség parlamentáris eszközével — egyre gyorsabban és erőszakosabban kényszeríti rá saját felfogását a közösség többi tagjára. Tragikus őszinteséggel vonja le a következtetést a Forward in Faith mozgalom vezetője, John Broadhurst fulhami püspök: „Az anglikán kísérletnek vége.” (A csoportos áttérés egyes problémáit katolikus szempontból részletesen tárgyalja P. Seán Finnegan, a régi római rítus és a Sarum [középkori angol] rítusváltozat alapos ismerője itt és itt.)

Mit üzen mindez a hagyományok iránt elkötelezett katolikusoknak? Elsősorban azt, hogy XVI. Benedek pápa szerint elképzelhető, hogy a saját hagyományaikhoz ragaszkodó anglikán csoportok önálló szervezeti keretet kapjanak a Katolikus Egyházon belül és így megőrizzék sajátos liturgikus gyakorlatukat. És ha mindezt az Egyházon kívülről érkezők megtehetik, vajon miért ne tehetnék meg azok is, akik belül vannak? Ez a fő oka annak, hogy az egyházi hatalom birtokosai, a püspöki oligarchiák miért ellenezték eddig mindenütt (nemcsak Angliában, hanem német és francia területen is) a szakadár közösségek csoportos befogadását. Cormac Murphy-O’Connor bíboros, volt westminsteri érsek megpróbálta megakadályozni az anglikánokra vonatkozó apostoli rendelkezés kiadását, de végül csak késleltetni tudta: fél évvel azután, hogy nyugdíjba vonult, hivatali utódja maga jelentette be a hírt. Ez pedig nagyon emlékeztet arra, ami Domenico Sorrentino érsekkel, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció egykori titkárával történt. Ő 2005 szeptember-októberében részletes jelentést készített a pápának, amelyben határozottan ellenezte a régi rítus felszabadítását, mivel az szerinte jogilag el lett törölve. A Szentatya két hónapon belül Assisi püspökévé nevezte ki, utódjának pedig Albert Malcolm Ranjith érseket tette meg, majd másfél év múlva kibocsátotta a Summorum Pontificum motu propriót, amelynek rendelkező része éppen azzal kezdődik, hogy a régi rítus soha nem lett eltörölve (a 2005-ös kúriai machinációkról l. még ezt az összefoglalást).

2. Levada bíboros október 20-i sajtótájékoztatóján senki nem volt jelen a Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa részéről. A tanács elnöke, Walter Kasper bíboros munkatársaival együtt éppen Ciprus szigetén tartózkodott, ahol az ortodox egyházak képviselőivel folytattak ökumenikus párbeszédet. A vegyes bizottságban egészen a közelmúltig az összes ortodox patriarkátus képviseltette magát, 2009 július 8-án azonban a bolgár egyház szinódusa úgy döntött, hogy ezen az úton nincs értelme tovább haladni, s inkább visszavonul a párbeszédtől.

Rendkívül érdekes, hogy október 21-én Tyihon tiberiopoliszi püspök, ugyanezen bolgár egyház nyugat-európai híveinek főpásztora a szerdai általános kihallgatás alkalmával azt mondta a pápának, hogy fontos ugyan a Cipruson folyó teológiai dialógus, de érdemes volna inkább arra törekedni, hogy a katolikus és az ortodox egyházak mielőbb együtt ünnepelhessék a liturgiát (l. erről a Magyar Kurírt). A találkozásról videófelvétel is készült, amelyen az ortodox püspök — katolikus kollégáit megszégyenítő módon — térdenállva csókol kezet a Szentatyának. „Egy katolikus nem válik ortodoxszá és viszont, mégis együtt kell az oltárhoz mennünk”, idézi Tyihon szavait a Zenit hírügynökség. Nos, nem éppen valami ilyesmit kínált fel az előző nap a pápa az anglikánoknak?

3. Az anglikán közösségeket, mint említettük, a Katolikus Egyház nem ismeri el testvéregyházaknak, szemben az ortodoxokkal, akiket mindig is annak tekintett és nevezett. Ezek mellett van egy harmadik csoport is, számban a legkisebb, amely viszont formálisan nem szakadt el az Anyaszentegyháztól, csupán rendezetlen (irreguláris) jogi helyzetbe bonyolódott. A Marcel Lefebvre érsek által alapított Fraternitas Sacerdotalis S. Pii X-ről (FSSPX) van szó, amelynek négy püspöke 1988 és 2009 között excommunicatio alatt állt, papsága és hívei azonban soha nem lettek kiközösítve. Ez a közösség, amelynek szervezete szinte az egész világra kiterjed, a Szentatya egységtörekvéseinek harmadik fő tárgya. Mint tudjuk, részben e szándékának is köszönhető a római rítus hagyományos formájának jogi felszabadítása, amelyet az FSSPX a kiengesztelődés első lépéseként kért a Szentszéktől. Érdekes egybeesés, hogy a kiközösítés januári visszavonása mint második lépés után éppen ezekben a napokban veszi kezdetét a harmadik szakasz: a II. Vatikáni Zsinat helyes értelmezéséről való párbeszéd.

Ez a folyamat nem sokban különbözik az ökumenikus dialógus bevett formájától. Október közepén nyilvánosságra hozták a két delegáció névsorát: a tárgyalásokat az FSSPX részéről Alfonso de Galarreta püspök, a Szentszék részéről pedig Mons. Guido Pozzo, a nemrég átalakított szervezetű „Ecclesia Dei” Pápai Bizottság titkára vezeti (figyelemreméltó, hogy nem Luis Ladaria SI érsek, a Hittani Kongregáció titkára és a tárgyalócsoport tagja, és nem is Levada bíboros, a kongregáció prefektusa és a bizottság elnöke). Az első találkozóra tegnap, október 26-án 9.30 és 12.30 között került sor Rómában. Az „Ecclesia Dei” bizottság hivatalos közleménye (olaszul és angolul, ill. magyarul) és Andrea Tornielli háttérinformációi (olaszul, angolul) egyaránt bizakodásra adnak okot: az ülés jó hangulatban zajlott, a továbbiak kéthavi rendszerességgel következnek, a köztes időszakokban pedig kemény munka és levélbeli egyeztetések várhatók (l. még Robert Moynihan vasárnapi és hétfői írását).

Valószínűleg az anglikán ügy hatására a múlt héten ismét fölmerült, hogy Róma a tárgyalások idejére konkrét kánonjogi struktúrát ajánlana fel az FSSPX-nek. Leginkább a személyi prelatúra került szóba (már júniusban itt, majd októberben itt), ezt a felvetést azonban Bernard Fellay püspök, az FSSPX általános elöljárója legutóbb elhárította. Ugyanez a lehetőség januárban a Traditional Anglican Communion vonatkozásában is előkerült, ma azonban már tudjuk, hogy az ő számukra a Szentszék a személyi ordinariátus intézményét irányozza elő. Jól látszik tehát, hogy az első ránézésre külön-külön futó szálak valójában mennyire összefüggenek egymással, és hogy mennyire központi szerepet játszik mindegyiknél a hagyomány és a liturgia kérdése.

Szinte biztos, hogy ezek az egyre jobban kiterjedő és felgyorsuló folyamatok többé már nem fordíthatók vissza. XVI. Benedek sokak által átmenetinek gondolt pápasága a Katolikus Egyház egyik nagy fordulópontjaként fog bevonulni a történelembe.

R.Z.


POST SCRIPTUM:

Nem volt kis munka összeállítani ezt a beszámolót, de úgy látszik, megérte:

Tridenti misét mutattak be a Szent Péter-bazilikában. Van igény a régi rítusra

Köszönjük szépen a Magyar Kurír munkatársainak, hogy ilyen gyorsan reagáltak a fenti hírekre. El kell ismerni, hogy időnként kissé kritikusan vagy ironikusan utaltunk rájuk, de rossz szándékot természetesen soha nem tételeztünk fel. Úgy gondoljuk, hogy a médiaszereplés felelősséggel jár — és ez nemcsak a közéleti szereplőkre, hanem az újságírókra is vonatkozik. Amennyiben mi is erre a területre tévedünk (mint pl. az ilyen beszámolókkal), szintén vállaljuk a jogos kritikát. (Szerencsére senki sem észrevételezte, hogy egy korábbi változatban Chichester anglikán püspökének tulajdonítottuk azt a mondatot, amely valójában a fulhami püspöktől származik. Az előbbi időközben tagadta, hogy a katolizálást fontolgatná, ezért inkább kihúztuk a szövegből.)

A KÖVETKEZŐ VÁCI SZENTMISE

Több hónapnyi kimaradás után végre ismét folytatódnak a váci Karolina-kápolnában a régi rítusú szentmisék, amelyeket excellenciás és főtisztelendő Dr. Varga Lajos segédpüspök úr végez énekelt (cantata) formában. A következő időpont november 8. vasárnap 17 óra, amint a váci latin misék honlapján is közzétettük.

NÉHÁNY VÁLTOZÁS A BLOGON

Ha hihetünk a SiteMeter program statisztikájának (ikonja a blogfelület legalján látható), az utóbbi időben ismét erősen növekedett a blogunkra ellátogatók száma (már amennyiben nem a korábbi olvasók kezdtek el sokkal gyakrabban ide kattintgatni). Ezzel egyidőben a mi bejegyzéseink is egyre sűrűbbé és — nem ritkán — hosszabbá váltak, ráadásul a témáik köre szintén kiterjedt. Végül pedig a képek mellett újabban már videókat is közöltünk, ill. kommentáltunk.

A gazdagodás és bonyolódás azonban nehézségekkel is jár. Ezért néhány újabb funkció hozzáadásával szeretnénk olvasóink számára jobban áttekinthetővé és könnyebben kezelhetővé tenni ezt a sajátos kommunikációs eszközt, amellyel az isteni gondviselés immár a szent liturgia ügyének előmozdítását is szolgálni engedi. Az eddigi közel 250 bejegyzést módszeresen elláttuk néhány — tartalmi és/vagy formai szempontból kiválasztott — címkével, amelyek alapján a hasonló szövegek könnyen összerendezhetők. A címkék betűrendes jegyzékét a jobb oldali sávban külön fölvettük. Ez alatt ugyancsak fölvettük az eddigi bejegyzések évek és hónapok szerint csoportosított archívumát, amelyben most már időrend szerint is lehet keresni.

KÉPEK ÉS VIDEÓK A MAI ÜNNEPÉLYES SZENTMISÉRŐL

Krisztus Király ünnepéről a Szent Mihály Laikus Káptalan ma délután missa sollemnis formájában emlékezett meg, amely egyúttal az „Égi harmóniák — Haydn összes miséje” sorozat 11. alkalma is volt (a következő, 12. alkalom a kiosztott szórólapokon tévesen szereplő „november 11-i” időpont helyett az ezt megelőző vasárnapon, november 8-án lesz). A hagyományos római rítusban a missa sollemnis a legünnepélyesebb forma, amelyben egy áldozópap bemutathatja a szentmisét: ilyenkor a celebráns mellett diakónus (szerpap) és szubdiakónus (alszerpap) szolgál (ezért nevezte ezt régen a nép „három papos misének”), akik — többek között — a szentleckét és az evangéliumot is olvassák. Liturgikus értelemben azt mondhatjuk, hogy ez a szentmise legteljesebb, ceremoniálisan leginkább kifejlett változata, amelyből az énekes mise (missa cantata) és a csöndes mise (missa lecta) történetileg és logikailag — a megfelelő egyszerűsítésekkel és elhagyásokkal — levezethető. Nemcsak esztétikailag, hanem liturgiai és teológiai okokból is jó volna tehát, ha a hívek minél gyakrabban találkoznának ezzel a formával, s így törekszünk is rá, hogy egy-egy jelesebb ünnepre missa sollemnist szervezzünk. Sajnos az ilyen alkalmak száma a jelenlegi helyzetben még mindig erősen elmarad a kívánatostól (az elmúlt két év vasárnapi miséi között összesen sem éri el az egy tucatot), ezért különösen örülhetünk annak, hogy a mai Haydn-mise keretében egy egész templomot megtöltő sokaság vett részt ünnepélyes szentmisén.

Ebben a szellemben teszünk közzé a szertartásról egy sor reprezentatív képet és — első alkalommal, mintegy kísérletképpen — néhány videót is. Ezek technikai színvonala nyilván még sok kívánnivalót hagy maga után (a konvertálás miatt pl. a videók a valóságosnál jóval sötétebbek lettek), a tájékoztatás és a dokumentálás céljainak viszont bizonyára megfelelnek. Sajnos a kevésbé szerencsés térviszonyok némileg akadályozzák a missa sollemnis szertartásrendjének elegáns és gördülékeny megvalósítását, ami időnként a felvételeken is meglátszik. Reméljük azonban, hogy az audiovizuális technika kezelésében idővel képesek leszünk felzárkózni legalább maguk a liturgiák minőségéhez, amelyet nem egyes személyek és nem is közösségek, hanem az egyetemes Egyház évezredes hagyományai szavatolnak.

Szenteltvízhintés

Szenteltvízhintés utáni verzus

Lépcsőima

Gregorián szkóla

Glória alatt

Első kollekta

Második kollekta

Hívek a templom gótikus részében

Hívek a templom barokk részében

Prédikáció

Felajánlás

A kánon első fele

Úrfelmutatás

Szentáldozás

Utolsó evangélium

Bevonulás

Evangélium

A Credo eleje

Prefáció

MINDENSZENTEK ÉS HALOTTAK NAPJA

2009. október 31-én, Mindenszentek vigíliáján, szombaton délelőtt 9 órakor énekes szentmisét ünneplünk Gödöllőn, a Premontrei Templomban (a HÉV végállomásától vagy a vasútállomástól nem egészen 10 percre). A szentmisével kezdve lelkinapot tartunk P. Kovács Ervin Gellért OPraem vezetésével a templom alagsorában található hittanteremben. A lelkinap programja délelőtt és délután egy-egy, a papsággal kapcsolatos elmélkedés, a zsolozsma közös végzése és egyéni imádság lesz. Némi egyszerű, böjtös ebédről gondoskodunk. Mindezt a délután 4 órai vesperás fogja lezárni, amellyel kezdetét veszi Mindenszentek ünnepe. Minthogy az ünnep idén vasárnapra esik, a szokásos miserendben nem várható változás.

2009. november 2-án, Halottak napján, hétfőn este fél 7 órai kezdettel sollemnis gyászmisét tartunk abszolúcióval Budapesten, a Belvárosi Szent Mihály-templomban.

KÁLDI BIBLIA AZ INTERNETEN

Első teljes és évszázadokon át meghatározó katolikus bibliafordításunk a Vulgatából készült, úgynevezett Káldi-Biblia: Szent Biblia ez egész keresztyénségben bévött régi deák bötűből, magyarra fordította a Jézus alatt vitézkedő társaságbeli nagyszombati Káldi György pap, nyomatta Bécsben a kolóniai udvarban Formika Máté, 1626. Ennek liturgikusan is használt, 1865-ös, Tárkányi B. József általi revízióját eddig egy kiváló, protestáns szerkesztésű honlapról ismertük, amelynek előnye a jó kereshetőség és a más fordításokkal való összevetés lehetősége. Újabban egy ismeretlen levélíró további, szintén a Tárkányi-féle revíziót közlő linkekre (ld. 1., 2., 3.) hívta föl figyelmünket. Ezek előnye, hogy a szöveg mellett annak eredeti jegyzetanyagát is közlik (a főszöveg fölötti 'Jegyzet' feliratra kell kattintani a megjelenítéshez). Szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe.

NÉPÉNEKES, OLVASOTT MISÉK KECSKEMÉTEN

Kecskeméti testvérközösségünk honlapja közölte:

Bővül a régi rítusú (tridenti) misék választéka: havonta egyszer (hétfői napon) népénekes missa lectára (olvasott misére) kerül sor a Piarista Templomban. Ebben a formában a pap semmit sem énekel, míg a hívek magyar nyelvű énekekkel kapcsolódnak be a szentmisébe. A prédikációban Tibor atya liturgikus katekézist tart. A legközelebbi népénekes olvasott mise időpontja: 2009. november 23. (hétfő) 18.30 - Szent Kelemen pápa és vértanú ünnepe.

Mint Talmácsi Józseftől megtudtuk, az újabb, nyilvános szentmiséket az idősebb generáció egy, a régi rítuson nevelkedett tagja kezdeményezte, a piarista atyáktól havi egy "tridenti" misét kérve, amelyen ő maga ministrálhat. A népénekes olvasott mise (ún. missa lecta cum cantu) a zsinat előtti nemzedék emlékeiben a hagyományos liturgia legjellemzőbb formájaként él. Jóllehet a káptalan és a vele közeli rokonságban álló kezdeményezések nem támogatják ezt a lényegében aliturgikus megoldást, kegyeletből és tiszteletből azok iránt, akik a liturgikus reformok előtt nőttek föl, szívesen látjuk alkalmankénti fölelevenítését, hiszen célunk nem csupán egy általunk ideálisnak gondolt szertartásforma, hanem a római liturgikus hagyomány teljes gazdagságának életre keltése Magyarországon.

Forrás: www.missakecskemetiensis.org

VATIKÁNI SEGÉDKÖNYV A SZENTMISÉHEZ [FRISSÍTVE!]

Tegnap, október 21-én, a szerdai általános kihallgatás alkalmával Antonio Cañizares Llovera bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusa bemutatta a Szentatyának a Compendium eucharisticum című kötetet, amelyet a Vatikáni Könyvkiadó a napokban jelentetett meg. Az eseményről beszámolt a Szentszék félhivatalos napilapja, a L’Osservatore Romano, majd ennek nyomán számos hírügynökség (köztük a Magyar Kurír) is.

A kiadvány előkészületeit XVI. Benedek pápa a Sacramentum caritatis szinódus utáni apostoli buzdításban jelentette be (2007 február 22., 93. pont): „E reflexiók végén, melyekkel a Szinóduson fölmerült javaslatoknál akartam időzni, ide kapcsolom még a kérést, melyet az Atyák fogalmaztak meg, segíteni akarva a keresztény népet abban, hogy egyre jobban higgye, ünnepelje és élje az eucharisztikus misztériumot. Az illetékes dikasztériumok gondozásában meg fog jelenni egy Kompendium, mely magában foglalja majd a Katolikus Egyház Katekizmusának szövegeit, imádságokat, a Misszáléban található misekánonok magyarázatait, és mindazt, ami hasznos lehet a szentmise és a szentségimádás pontos megértéséhez és helyes ünnepléséhez.”

Az elkészült segédkönyv terjedelme 467 oldal, ára 30 euró; a most megjelent olasz változatot hamarosan továbbiak követik a nagyobb világnyelveken. A gyűjtemény célja a szentmisére vonatkozó egyházi tanítás összefoglalása és elmélyítése: szövegei a központi témát több szempontból járják körül (teológia, ars celebrandi, népi jámborság), s így egyaránt alapul szolgálhatnak a tudományos munkához, az imádsághoz vagy a meditációhoz.

[TECHNIKAI MEGJEGYZÉS: Az elmúlt néhány napban több más komoly esemény is történt a liturgiával, sőt az egyetemes Egyház helyzetével kapcsolatban. Ezekről nemsokára egy hosszabb áttekintésben számolunk be.]


POST SCRIPTUM:

A kompendiumot eddig csak újságírói beszámolókból ismerjük, amelyek sajnos nem mindig elég megbízhatók. Úgy tűnik, hogy a kötet időközben liturgiához értő személyekhez is eljutott, akik érdemben tudnak nyilatkozni róla. Ennek fényében nem túlzás kijelenteni, hogy SZENZÁCIÓS ÚJDONSÁGRÓL VAN SZÓ, amelyet a Szentatya minden különösebb hírverés nélkül, a maga megszokottan visszafogott és csendes módján csempészett az egyházi köztudatba. Az alábbi információk az amerikai John T. Zuhlsdorf atya (az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottság egykori munkatársa) blogjáról valók.

Néhány további részlet az új Compendium eucharisticumról.

A hírügynökségi jelentésektől eltérően a Compendium latinul jelent meg, nem pedig olaszul.

Ezenkívül:

1. Három részből áll: hittani, liturgikus és jámborsági részből.

2. Több függeléke is van: [ezek] az Imitatio [ti. Christi] IV. könyve, [továbbá] az 1983-as latin egyházi törvénykönyv és az 1990-es keleti egyházi törvénykönyv Eucharisztiára vonatkozó részei.

3. Az előszót az Istentiszteleti [és Szentségi Fegyelemi] Kongregáció prefektusa, Cañizares bíboros írta. Ebben egyértelműen azt mondja, hogy a római rítus mindkét formája azonos jelentőséggel bír.

4. A hittani rész kivonatokat tartalmaz a Tridenti Zsinatnak az Eucharisztiáról szóló határozatából, a II. Vatikáni [Zsinat dokumentumaiból], a katekizmus kompendiumának az Eucharisztiára vonatkozó részeiből, [továbbá] egy kommentárt a négy eucharisztikus imáról.

5. A liturgikus rész tartalmazza a Novus Ordo miserendjét, az 1962-es Missale Romanum miserendjét, az úrnapi zsolozsmát a Liturgia horarumból, Úrnapja teljes zsolozsmáját az 1961-es Breviarium Romanumból, két votív misét a szent Eucharisztiáról, a Legméltóságosabb Oltáriszentséggel adott áldás rendjét, hét litániát és több eucharisztikus himnuszt.

6. A jámborsági rész tartalmazza a szentmise előtti imádságokat, a szentmise utáni imádságokat, a papok és püspökök beöltözési imáit, továbbá más devocionális imákat.

MISSA SOLLEMNIS KRISZTUS KIRÁLY ÜNNEPÉN

A hagyományos római naptár szerint (összhangban XI. Pius pápának az ünnepet eredetileg elrendelő, 1925-ös körlevelével) a Mindenszentek előtti utolsó vasárnapon, vagyis idén október 25-én tartjuk Krisztus Király ünnepét. Ez alkalomból a szokásos, fél 4 órai szentmisét ünnepélyes formában, azaz diákonus és szubdiákonus segédletével mutatjuk be. A szentmise ordináriuma a Haydn-sorozatba illeszkedő, 1802-es Harmoniemesse lesz, a gregorián propriumot a káptalan énekeseihez csatlakozva a csepeli Jézus Szíve-templom szkólája énekli (a csepeli szkólát a CLSMA jelenlegi éneklőkanonoka, Várföldi László alapította és vezeti közel két évtizede: tagjai újabban havi egy alkalommal a belvárosi szentmiséken is szolgálnak). A szertartás végén X. és XI. Pius pápák rendelkezésének megfelelően a kitett Oltáriszentség előtt megújítjuk az egész emberi nem fölajánlását Jézus Szentséges Szívének.

KILENCED PAPOKÉRT ÉS PAPNÖVENDÉKEKÉRT

A CLSMA tagsága mától (vasárnaptól) kezdve kilencedet végez azokért a magyar papokért és papnövendékekért, akik a hagyományos liturgia elkötelezettjeiként gyakorlati nehézségekkel kell, hogy szembenézzenek az egyházi társadalomban. Fontos ez egyrészt a nehézségek megszűnése vagy enyhülése érdekében, de még inkább azért, hogy ők maguk ne szenvedjenek erkölcsi és mentális károkat e nehézségek közepette és az Egyház teljességét tudják szolgálni, külső és belső elszigetelődés nélkül. Kérünk minden jóakaratú embert, aki a hagyományos liturgia hazai híveivel azonosul, rokonszenvez vagy legalább együttérez, hogy csatlakozzék imádságunkhoz. A kilenced során az alábbi szövegek kilenc egymást követő napon át való, mindennapos elmondása mellett a közös szándékra fölajánlott gyónás és áldozás is kívánatos.

(Az ima nyersfordítása: Ant. Kiválasztotta őket az Úr magának, hogy bemutassák neki a dicséret áldozatát. V. A te papjaid öltözzenek igazságba. R. És a te szentjeid ujjongjanak. Or. Mindenható, örökkévaló Isten, kinek Lelke által az Egyház egész teste megszenteltetik és irányíttatik: hallgass meg minket, akik minden egyházi rendért esedezünk, hogy a te malasztod ajándéka révén minden fokozat tenéked hűségesen szolgáljon. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.)

Suffragium pro clericis

Antiphona
Elégit eos * Dóminus sacerdótes sibi, ad sacrificándum ei hóstiam laudis.

Versiculus
V. Sacerdótes tui induántur iustítiam.
R. Et sancti tui exsúltent.

Oratio
Omnípotens, sempitérne Deus, cuius Spíritu totum corpus Ecclésiæ sanctificátur et ré­gi­tur: exáudi nos pro univérsis ordínibus supplicántes, ut grátiæ tuæ mú­ne­re ab ómni­bus tibi grádibus fidéliter serviátur. Per Christum Dóminum nostrum. R. Amen.

KÜLFÖLDI VISSZHANG

A Szent Mihály Laikus Káptalan magyarországi működése egy szélesebb nemzetközi mozgalomba ágyazódik, amelynek célja a katolikus önazonosság újrafelfedezése és megerősítése, elsősorban a szent liturgia körében és annak rendszeres végzése által. Ezzel a céllal a világ számos pontján indultak alulról szerveződő kezdeményezések, amelyek a modern kommunikáció lehetőségeivel élve egyre intenzívebb kapcsolatra lépnek egymással. Az egyházi és liturgikus információk különféle — főként világhálós — forrásaira bejegyzéseinkben mi is rendszeresen hivatkozunk. Időnként ennek a fordítottja is előfordul: amikor rólunk adnak hírt a nyelvünket nem ismerő külföldi érdeklődőknek. Ez történt néhány napja, amikor az egyik legjelenetősebb ilyen fórum, a New Liturgical Movement (NLM) portál saját indíttatásból rövid beszámolót közölt rólunk az új káptalani tagok Szent Mihály-napi beöltözése alkalmából.

A fokozódó nemzetközi érdeklődés bátorítást ad a további munkánkhoz, ugyanakkor példaként való bemutatásunk az ezzel járó felelősségre is figyelmeztet. Az NLM felkérésére nemsokára saját írásokkal lépünk a külföldi nyilvánosság elé, amelyek a káptalan történetéről és tevékenységéről, a hagyományos liturgia magyarországi helyzetéről és a liturgikus megújulási mozgalom szellemi-kulturális hátteréről fognak szólni.


POST SCRIPTUM:

Az NLM beszámolóját október 16-i hírei között átvette egy spanyol honlap, az Una Voce Málaga, amelyet már csak azért is ajánlunk olvasóink figyelmébe, mert rövid és informatív híradásaival jelenleg a legszélesebb panorámát nyújtja a katolikus hitet és liturgiát érintő eseményekről. A néhány soros szövegek (és gyakran a forrásukra mutató hivatkozások) mellett mindig egy-egy kép is található, így a honlapot azok is élvezettel böngészhetik, akik kevésbé járatosak a spanyol nyelvben.

GRACE IN LACE

Úgy látszik, nemcsak a tradicionalista papok vonzódnak a csipkéhez :-) … (Angolul nem tudó olvasóinktól elnézést kérünk: a címben közölt szójáték sajnos lefordíthatatlan.)


POST SCRIPTUM:

A fenti bejegyzés írásakor még nem lehetett tudni, hogy éppen másnap, 2009 október 16-án XVI. Benedek pápa fogadja II. Albert monacói herceget, aki egy kiállítás megnyitójára érkezett Rómába. A kiállítás édesanyjának, Grace Kellynek állít emléket (l. a címben belinkelt képen), aki idén november 12-én lenne 80 éves. A híres flimcsillagról és későbbi hercegnéről az Inside the Vatican magazin szerkesztője, Robert Moynihan is megemlékezett.

KÁRMELITA SZENTMISE 1960-BÓL

Ma este — az első vesperással — kezdődik a kármelita rend kiemelkedő alakja, Avilai Nagy Szent Teréz liturgikus ünnepe. Akik rendszeresen követik bejegyzéseinket, tudhatják, hogy közösségünket immár személyes kötelékek is fűzik ehhez a rendhez, különösen annak magyarszéki kolostorához. Ennek jeleként az ünnepre elkészült és a világhálóra is felkerült a zsolozsma-hórák szöveges és zenei anyagát tartalmazó füzet, amint arról tegnap beszámoltunk. A sarutlan kármelita nővéreknek a közelmúltban arra is lehetőségük volt, hogy két alkalommal hagyományos római rítusú szentmisén vegyenek részt. Most pedig — a véletlenek különös egybeesése folytán (avagy az isteni kegyelem túláradó jóságából) — ezt a sorozatot egy olyan szentmise videófelvételével tetőzhetjük be, amely a kármelita rend saját rítusváltozatát mutatja meg úgy, ahogy az a II. Vatikáni Zsinat előtt használatban volt.

A felvételt Shawn Tribe, a New Liturgical Movement honlap alapítója és szerkesztője tett közzé a YouTube fájlmegosztó portálon, 8–10 perces részletekre bontva. Mivel úgy tűnik, hogy ezek az eredeti helyen egy kicsit nehézkesen kezelhetők és a sorrendjük is csak a tartalom ismeretében követhető, Mr Tribe beleegyezésével az alábbiakban a teljes anyagot beágyazva közöljük, az egyes részleteket pedig rövid magyar tartalmi összefoglalóval vezetjük be.


1. Az itt közölt fekete-fehér filmet a BBC munkatársai készítették 1960-ban a kármelita szerzetesek (Ordo Carmelitarum, hagyományos angol néven whitefriars ‘fehér [ti. ruhás] testvérek’) aylesfordi perjelségében (Anglia, Kent grófság). Az első négy percben a narrátor (P. Agnellus Andrew OFM) röviden ismerteti a közösség történetét, majd bemutatja az 1949-ben visszaszerzett épületegyüttest és újjáépítésének munkálatait. A kolostor ma is híres zarándokhely (az egyik legutóbbi zarándoklatról itt olvasható képes beszámoló). A film további része egy zarándoklatot záró szentmisét örökít meg (a végén olvasható cím szerint: High Mass at the Shrine of Our Lady of Mount Carmel and Saint Simon Stock ‘Nagymise a Kármelhegyi Miasszonyunk és Stock Szent Simon Kegyhelyén’), amelyet az 1960. év egy szeptemberi vasárnapjának délelőttjén mutatott be a helyi közösség perjele a kármelita testvérek és a St Gabriel Singers közreműködésével (a liturgia szövege Urunk feltámadását ünnepli, amelynek tiszteletére a rendi hagyomány szerint minden vasárnap egy [votív] mise mondható). A liturgia első részletében a következő cselekmények láthatók, ill. hallhatók: bevonulás (közben a kórus a Iam lucis orto sidere himnuszt énekli angolul), ezután a szerzetesek párosával meghajolnak és megcsókolják a skapuláréjukat (amelyet mint rendi szimbólumot a Szűzanya éppen az egykori aylesfordi perjelnek, Stock Szent Simonnak adott át), majd kezdetét veszi a szentmise a lépcsőimával (és a Resurrexi introitus éneklésével).




2. A következő részletben a szertartás az oltár és a celebráns megfüstölésével folytatódik, miközben a kórus az introitust énekli. Miután a perjel mindezt prózában is felolvasta, felhangzik a Kyrie, majd a Gloria többszólamú éneke. Az utóbbi alatt a celebráns és a szent szolgálattevők leülnek. A részlet a kollekta (a liturgikus könyvekben: oratio) eléneklésével végződik.




3. A részlet elején a szubdiakónus a szentleckét énekli. A római rítusban ezt a tömjénbetétnek kellene követnie, a kármelita változatban viszont itt történik az adományok felvitele az oltárra (miközben a celebráns az evangéliumot olvassa), majd előkészítése a bor és a víz betöltésével. Csak ezután jön a tömjénbetét és az evangélium eléneklése, amelynek elejével a klip véget ér.




4. A diakónus elénekli a feltámadási evangéliumot, amelyet ezután a pap a szubdiakónus kezéből átvéve megcsókol. A diakónus megtömjénezi őt, majd mindnyájan leülnek. Rövid szentbeszéd következik, amelyet a közösséget újraalapító korábbi perjel, Malachy Lynch OCarm tart.




5. A szenteszéd vége után a celebráns és az asszisztencia visszatér az oltárhoz. A perjel a hitvallást intonálja, amelyet a kórus és a nép a De Angelis miséből ismert (bár attól elvileg független) III. Credo dallamával énekel. Ennek idejére ismét leülnek, majd végeztével az oltárhoz mennek, ahol a kármelita rítusváltozatra jellemző kereszt alakzatban sorakoznak fel (elöl a celebráns, mögötte a diakónus, utána a szubdiakónus, akitől balra és jobbra a két akolitus, hátrafelé pedig a turifer helyezkedik el). Most következik a felajánlás és a tömjénbetét, majd az adományok és az oltár megfüstölése.




6. A részlet elején a celebráns kézmosását láthatjuk, amelyet a kar polifón éneke közben az Orate fratres és a felajánlási imádság (secreta) követ. Ezalatt a turifer megtömjénezi a szerzeteseket és a népet. A prefációra az énekesek polifón Sanctusszal felelnek, mialatt a pap a kánont kezdi imádkozni. A szubdiakónus ekkor kapja meg a paténát a diakónustól. A turifer és az égő gyertyát kezükben tartó akolitusok ismét kereszt alakzatban helyezkednek el. A celebráns az átváltoztatás szavai és a szent színek felmutatása után — más rendi liturgiákban is ismert hagyományként — karjait vízszintesen kitárva folytatja a kánon mondását, miközben a kar a polifón Benedictust énekli.




7. A Benedictus végeztével a pap egyedül énekli a miatyánkot, amire a kar és a nép a hagyományos gyakorlat szerint csak az utolsó kérés (Sed libera nos a malo) éneklésével felel. Az embolizmust és a konfrakciót az Agnus Dei követi, szóban és polifón énekkel. Ez utóbbi alatt a celebráns sajátos módon úgy adja át a békecsókot a diakónusnak, hogy közben a Szent Testet bal kezével a Szent Vér fölött tartja. Ezt követően megáldozik, majd megadja a feloldozást a szent szolgálattevőknek, akik eddigre elmondták a második Confiteort (ezeket a kar éneke miatt nem lehet hallani). Az éneklés befejeztével a celebráns az Ecce Agnus Dei-t mondja, majd kivonul megáldoztatni a zarándokokat, akik a kápolna előtérének legfelső lépcsőjére térdelnek (a sokuk mellén és hátán látható sötét négyzet egy stilizált formájú skapuláré). Két sor hívő megáldoztatása után a celebráns visszatér a szentélybe és átadja a cibóriumot egy testvérnek, aki egy oldalkápolnában folytatja az áldoztatást.




8. Az utolsó részlet elején a kommúnió gregorián dallama közben a purifikáció cselekményei zajlanak, amelyeket a kommúnió elmondása, majd az áldozás utáni könyörgés (postcommunio) eléneklése követ. A szentmise az Ite missa est intonálásával és az áldás szavaival zárul. Ezen a helyen rendi szokásként az egész közösség elmondja még a Salve Regina Mária-antifónát a maga verzikulusával, a perjel pedig a hozzá tartozó könyörgést recitálja. Az utolsó evangélium alatt a szerzetesek megkezdik a kivonulást, amelyhez a végén a szent szolgálattevők is csatlakoznak. A kórus és a nép eközben angol nyelvű népéneket énekel.




R.Z.


POST SCRIPTUM 1:

Egy kedves olvasónknak köszönhetően a fenti nyolc részlet most már egybefűzve is megtekinthető ezen a címen:

http://connorhu.blogspot.com/2009/10/carmelite-rite.html


POST SCRIPTUM 2:

Október 16-a óta az olasz Rinascimento sacro honlapon is bejegyzés olvasható a YouTube-ra felkerült szentmiséről, amelyben Daniele Di Sorco igen részletesen (18 pontban) ismerteti a kármelita rítusváltozat eltéréseit a római rítus újkori formájától. Ugyancsak itt, az egyik hozzászólásból tudhatjuk meg, hogy az Egyesült Államok-beli Wyomingban ma is él egy olyan közösség, amely naponta ezt a liturgiát végzi.

KÉPEK A SZENTMIHÁLYI VIRRASZTÓ ZSOLOZSMÁRÓL

2009 szeptember 28-án este Szent Mihály arkangyal (29-ére eső) ünnepének szokásos virrasztó zsolozsmája előtt került sor a Szent Mihály Laikus Káptalan idén felvett három új rendes tagja: Rohály Gábor, Faller László és Lachegyi Máté beöltözésére. Az alábbi képek e rövid szertartás, majd a rákövetkező matutínum és laudes folyamán készültek.