HÁROM HETES — HÁROM ÉV — HÁROM SZENTMISE

Így lehetne röviden összefoglalni a három évvel ezelőtt, 2007 július 7-én (07.07.07) kiadott Summorum Pontificum motu proprio hazai hozadékát, ha pusztán abból az átfogó jegyzékből indulnánk ki, amelyet a kanadai Peter Karl T. Perkins állított össze a Rorate caeli blogon a legalább vasárnapi rendszerességgel bemutatott hagyományos rítusú szentmisékről. Mert hiszen Magyarországon jelenleg tényleg csak három egyházmegye van (az esztergom-budapesti, a szeged-csanádi és a veszprémi), amelynek egy-egy templomában minden héten ebben a formában ünnepelhetik az Úr napját azok, akik ennek érdekében vállalják a kedvezőtlen — délutáni vagy esti — időponttal és a hely esetleges távolságával járó nehézséget.

Valójában persze sokkal többről van szó: minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy ez a három szentmise a jéghegynek csak a csúcsa, pontosabban — államcímerünk szellemében — három csúcsa. Blogunk rendszeres olvasói az elmúlt években nyomon követhették, mi minden történt még a hazai liturgikus és egyházi életben, ami közvetlenül vagy közvetve XVI. Benedek pápa motu propriójának köszönhető. A mostani évforduló viszont azzal emelkedik ki a megelőzők és a rákövetkezők sorából, hogy Szentatyánk a dokumentum kísérőlevelében ezt az első három évnyi időtartamot jelölte ki a rendelkezései megvalósulásáról szóló beszámolók alapjául. Ezt írta a püspököknek: „Ezenkívül felkérlek Benneteket, kedves Testvéreim, hogy három évvel a jelen motu proprio hatályba lépése után számoljatok be a Szentszéknek tapasztalataitokról. Ha valóban komoly nehézségek adódnának, azokra is megoldást lehet keresni.”

A hivatalos jelentések benyújtásának határideje tehát szeptember 14-e, a visszaszámlálás azonban mostantól, július 7-étől kezdődik. A hátralevő bő két hónapban megpróbáljuk — a Kurt Koch érsek által kellően megvilágított kifejezéssel élve — teljes körűen (uneingeschränkt) összefoglalni a hagyományos római rítus magyarországi helyzetét, valamint áttekinteni az e téren mutatkozó eredményeket és problémákat. Olyan professzionális közvélemény-kutatáshoz, amilyet Európa számos országában és az Egyesült Államokban szerveztek, sajnos nincsenek meg az anyagi és az emberi forrásaink, így csak a személyesen szerzett értesüléseinkre támaszkodhatunk. Jó kiindulási alapot nyújt azonban a nagyböjti szolidaritási akció, ezért elsőként ennek eredményéről szeretnénk beszámolni.

Az elmúlt hónapok alatt számos témában sok publikálandó anyag halmozódott fel, de rajtuk kívül is kaptunk olyan kérdéseket, amelyeket érdemes rendszeres formában és több egymást követő bejegyzésben megválaszolni. Így a nyári vakáció idejére — az aktuális hírek visszaszorulását ellensúlyozandó — különféle sorozatokat tervezünk, amelyekben igyekszünk minél gazdagabban bemutatni a Szentatya liturgikus reformjának látható eredményeit a római rítus mindkét formájában.

Ám mielőtt ezekbe belekezdenénk, a mai napot szánjuk az ünneplésre! Ebből a célból a sok videómontázs közül, amelyeket eddig a Summorum Pontificum motu proprio tiszteletére készítettek, továbbra is a legelsőt érdemes felidézni. Szerzője az a Tim Finigan atya a dél-angliai Southwark Főegyházmegyéből, aki blogjának sajátos címével először propagálta az interneten a folytonosság hermeneutikáját (kiérdemelve ezzel az első számú papi bloggertől, az amerikai Fr Z-től a His Hermeneuticalness — „Ő Hermeneutikussága” címet). A videó nem egy korábbi évfordulónak, hanem magának a pápai törvény megjelenésének állít emléket, ezért kellően dokumentálja a rendelkezés hátterét és a hosszúra nyúlt várakozási időt is. A zenei aláfestés egyik poénja (1:02-nél) arra utal, hogy a közzététel végül — kissé váratlanul — egy szombati napra esett. Az összeállításnak annyiban magyar vonatkozása is van, hogy az egyik képen (1:33-nál) Alácsi Ervin János látható, amint szubdiakónusként szolgál az oxfordi Merton College kápolnájában 2006 szeptember 15-én bemutatott ünnepélyes szentmisén, az utolsó kép pedig egy olyan liturgikus alkalommal készült (2005 augusztus 10-én, a Iuventutem főpapi szentmiséjén az ottobeureni bencés apátságban), amelyen a formálódó káptalan tagjai is énekeltek (amint pl. ez és ez a kép tanúsítja). Nil agitur prorsus, sine nobis quod peragatur!