KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY ZSOLOZSMÁJA

Ma ünnepli az egész Egyház, de elsősorban a kármelita rend Kármelhegyi Boldogasszony ünnepét. Ebből az alkalomból készítettük el a magyarszéki nővéreknek Nagy Szent Teréz zsolozsmája után a mai ünnep teljes offíciumát is modern kiadásban, de bizonyos szövegek magyar fordításától eltekintve teljesen hagyományos tartalommal (letölthető innen). Az ünnep — mint a sajátosan rendi ünnepek általában — kora újkori eredetű, korábban a kármeliták csak a Jeruzsálemi Szent Sír-bazilika egyházmegyés rítusának őrzésével és a szentföldi, biblikus vonatkozások hangsúlyozásával különböztették meg magukat liturgikusan. Ha nem is a gregorián ének és a liturgikus költészet legautentikusabb korszakaiban születtek, a rendi proprium tételei nem nélkülöznek minden eredetiséget. A Tridenti Zsinat után elvárt keretek között maradva szigorúan biblikusak, de bámulatos kreativitással hoznak létre az ószövetségi részletekből centókat (szövegmontázsokat), amelyeknek sűrűsége és költői ereje nem marad el a legjobb középkori offíciumoké mögött. A hozzájuk tartozó kontrafaktumok vagy gregorianoid dallamok is értő és érző szerzőről tanúskodnak. A hegy, a felhő és a megszentelt öltözet képei köré csoportosuló szövegeknek mintegy kulcsa a matutínum második nokturnusának olvasmánya a római és a kármelita breviáriumban, amely a rend kezdeteit és az ünnep eredetét mutatja be, természetesen inkább legendás, semmint történészi megközelítésben, azaz inkább „az igazat mondva, nemcsak a valódit”.

* * *

Matutínum, II. nokturnus, IV—VI. olvasmány

Midőn pünkösd szent napján az apostolok a mennyei Lélektől ihletve különféle nyelveken szólottak és Jézus legfönségesebb nevét segítségül híva sok csodajelet vittek végbe, történt, hogy többen, akik — mint mondják — a szent próféták, Illés és Elizeus nyomdokain jártak és Keresztelő János igehirdetése révén már fölkészültek Krisztus eljövetelére, mindjárt, amint a dolgok igazságát bizonyítva látták, az evangélium hitét magukhoz ölelték. Ők a Boldogságos Szüzet (akinek közvetlen társaságát és szavait boldogan élvezhették) olyan különleges bensőséggel kezdték tisztelni, hogy a Kármel hegyének azon a részén, ahol Illés egykor a fölszálló felhőt, a Szűz jeles előképét megpillantotta, ugyanezen legtisztább Szűznek elsőként emeltek kápolnát.

Ez új kápolnánál tehát mindennap összegyűlvén jámbor szertartásokkal, könyörgésekkel és dicséretekkel tisztelték a Boldogságos Szüzet mint rendjük egyedülálló gyámolát. Ezért mindenütt és mindenki a Kármelhegyi Boldogasszony testvéreinek kezdte őket nevezni, és ezt a címet a pápák nemcsak megerősítették, hanem külön búcsúkat is engedélyeztek azoknak, akik akár a rendet, akár az egyes testvéreket e névvel illetik. Az ajándékait bőven osztó Szűz nem is csak e nevezetben részesítette őket, hanem a szent skapuláré jelvényében is, amelyet az angol Szent Simonnak nyújtott át, hogy a rendet e mennyei öltözet különböztesse meg és oltalmazza a reá támadó bajoktól. Legvégül pedig, mivel a rend Európában egykor ismeretlen volt, és így III. Honoriusnál néhányan betiltását szorgalmazták, egy éjszaka megjelent Honoriusnak a legkegyesebb Szűz Mária, és nyíltan megparancsolta, hogy az intézményt és tagjait jóindulattal fogadja be.

Nemcsak ezen a világon tüntette ki a Boldogságos Szűz ezt a neki oly kedves rendet számos kiváltsággal, hanem a másikon is, mert mindkettőben sokra képes az ő hatalma és könyörületessége. Úgy hiszik, hogy a skapuláré közösségébe fölvett fiait, ha némi önmegtagadást vállalnak, a nekik előírt, kevéske imádságot gyakorta végzik és az állapotukhoz illő tisztaságban kitartanak, valóban anyai érzülettel vigasztalja, míg a tisztítóhely tüzének engesztelését szenvedik, és különös oltalmával betakarva vezeti őket mielőbb a mennyei hazába. A rend pedig a Boldogságos Szűz ennyi és ily nagy jótéteményével elhalmoztatván úgy határozott, hogy ugyanezen Szűz dicsőségéről évente megtartandó ünneppel és örök szertartással emlékezik meg.