A Bécsből Máriacellbe vezető zarándokút, az úgynevezett Via Sacra több mint 800 éves múltra tekint vissza. Máriacell jelentőségét a magyar búcsújárásban nem lehet eléggé hangsúlyozni. Fontossága nemcsak kisugárzásain, filiációin keresztül mutatkozik meg, hanem abban is, hogy Magyarország csaknem egész területét — jóllehet kelet felé, Erdély felé csökkenő mértékben — hatókörébe vonta. A XVIII—XIX. századi német és magyar nyelven kiadott máriacelli útikönyvek a magyarországi búcsúsokat is szolgálták. A barokk kori zarándokok — középkori társaikhoz hasonlóan — meglátogatták az útjukba eső kisebb jelentőségű búcsújáró helyeket is. Az útikönyvek részletesen leírták a gyalogos zarándoklat útvonalát, Máriacell történetét, az úti és celli látnivalókat, egyúttal pedig felhívták a figyelmüket a balesetveszélyre.[1] Az egyik fontos állomás a három szent hegy (Heiligen Berge) felkeresése volt. A jámbor hagyomány Mária kegyhelyétől nem messze szüleinek és Szent Jegyese emlékezetének is templomot szentelt.
1. Annaberg (976 m)
Az akkor még Tannbergnek nevezett magaslatot és környékét V. Lipót (1157—1194) a lilienfeldi ciszterci monostornak adományozta. A szerzetesek hamarosan egy kicsiny fakápolnát építenek rajta Szent Anna tiszteletére. Ez a legrégebbi ismert kápolna Ausztriában, amelyet Szűz Mária édesanyjának dedikáltak. 1327-ben a zarándokok megnövekedett száma miatt a kápolnát lebontják és kőből készült templomot emelnek a helyén, egyben a hegyet átkeresztelik ma ismert nevére. Mai formáját főleg az 1440 körül történt gótikus átalakítás határozza meg. 1753-ban építik hozzá a ma is látható jellegzetes harangtornyot.
1. A Via Sacra útvonala
2. Annaberg temploma (XV. század)
3. A barokk kori belső a templom egyik festményén
4. A templom belseje 1920 körül
5. Mai állapot
6. A gótikus hálóboltozatos mennyezet
7. A templombelső nyugatról
8. A karzat részlete
9. A kegyszobor ma és 1940 körül
10. Szent Anna a Gyermekkel, részlet
A főoltár kegyszobra Jakob Kaschauer alkotása 1440-ből és Szent Annát ábrázolja harmadmagával. Az oldalfülkékben (balról jobbra) Szent Benedek, Szent Ágoston, Szent Ambrus és Szent Bernát alakját faragta ki a mester.
11. Főoltár
2. Joachimsberg (829 m)
Annaberg és Josefsberg között, a róla elnevezett hegyen emelkedik Szent Joachim temploma. Ezen a helyen 1652-ben már III. Ferdinánd császár is templomot szeretett volna emelni Szűz Mária atyjának. Végül 1679-ben Johann Joachim Slavata cseh gróf építette föl védőszentjének tiszteletére, a pestisjárvány elmúlásáért. 1684-ben a templombelső pompás barokk márványoltárral gazdagodott. Főoltárképe Jakab protoevangéliumának azt a jelenetét ábrázolja, amikor az angyal megjelenti a szomorkodó Joachimnak Mária születését: „Joachim, Joachim — mondta neki —, az Úristen meghallgatta a kérésedet. Térj haza innen! Íme, feleséged, Anna a méhében fogant.”[2] Ezeket a szavakat olvashatjuk az angyal által tartott szalagon, fölötte pedig díszes kartusban az építtető neve és a felszentelés dátuma kapott helyet.
12. Joachimsberg
13. Joachimsberg, főoltár
3. Josefsberg (1012 m)
A terület — Annaberghez hasonlóan — szintén a lilenfeldi ciszterciekhez tartozott. Kornelius Strauch apát (1638—1650) egy apró templomot épít 1644-ben Szent József tiszteletére. A következő években Lilienfeld a József-kultusz egyik legfontosabb központja lesz, testvériség alakul a szent tiszteletének előmozdítására, az osztrák mellett számos francia, cseh és magyar taggal.[3] Az josefsbergi oltár 1648-ban készül el, még éppen azelőtt, hogy Szent József kultusza igazán felvirágzott volna a Habsburg Birodalomban. 1757-ban plébániatemplomi rangot kap Mária Teréziától. A legenda szerint a császárnő Máriacellbe tartott kísértével, de a nagy hó miatt Josefsbergen rekedtek. Mária Terézia egy fiatal nőre lett figyelmes, aki újszülött gyermekét szorongatva igyekezett Annabergre, hogy megkereszteltesse a legközelebbi templomban. Az uralkodó megsajnálta az asszonyt és parancsba adta, hogy a kápolnát bővítsék ki plébániatemplommá, így az itt élőket megkímélte a hosszú utazásoktól. Az új épület 1857-ben új oltárképet (J. Krepp) és tabernákulumot kapott.
14. Josefsberg
15. Josefsberg, főoltár
16. Josefsberg, karzat
Jegyzetek
[1] Bálint Sándor — Barna Gábor: Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza. Budapest, Szent István Társulat, 1994. 126—128.
[2] „Jakab prótoevangéliuma”. (ford. Bolyki János) in: Csodás evangélumok. szerk. Dörömbözi János (Budapest, 1996) Budapest, Telosz Kiadó, 1998. 6.
[3] Mikuda-Hüttel, Barbara: Vom ’Hausmann’ zum Hausheiligen des Wiener Hofes. Zur Ikonographie des hl. Joseph im 17. und 18. Jahrhundert. (Bau- und Kunstdenkmäler im östlichen Mitteleuropa 4.) Marburg, Verlag Herder-Institut, 1997. 32—33.
A fekete-fehér képek a marburgi fotóarchívumból származnak (http://www.bildindex.de/), a színes képek a szerző saját felvételei.
N.E.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése