Diurnale Ordinis Cartusiensis, Olomouc

MEGJELENÉS ELŐTT A PÁLOS DIURNÁLE

A pálos rend által kezdeményezett, de elhalt zsolozsmareform előkészületei után, a 2005-ös, Szentendrén tartott „latintábor”-ra készült el egy házilag sokszorosított nappali zsolozsmáskönyv, amelyet azóta is e fejletlen, néhol hibás változatban használtunk. Végre sikerült eljutni odáig, hogy ha nem is végleges, de erősen javított és bővített kiadásban jelentessük meg ugyanezt, így született a Diurnale Paulinum. A könyv a pálos, és az ezzel azonos esztergomi rítus szerint közli az összes nappali zsolozsmahóra rendjét az évközi időszakra latinul és a zsoltárok magyar fordításával. A jövő héten jelenik meg korlátozott példányszámban (utánnyomásra van lehetőség), megvásárolni a szerkesztőnél (F.M.) lehet várhatóan 1500 Ft-ért. Ismertetőként a kötet utószavát közöljük, majd — hogy a zsolozsma lelki jelentőségéről is essék szó, amelyet nem a mi tisztünk kifejteni — Barsi Balázs rövid, de megragadó bevezetőjét tesszük közzé, amelyet nemrég egy fiataloknak szánt, hagyományos tartalmú, szintén „szamizdatban” terjedő zsolozsmás füzethez írt.

* * *

Néhány szó a pálos diurnáléról

A római liturgia, amióta egyáltalán források tanúskodnak róla, szövegek, dallamok és gesztusok egységes készletét rendezte egységes szerkezetbe. Ami a zsolozsmát illeti, ez a készlet és szerkezet — Szent Benedek Regulájának közvetett tanúsága szerint — a VI. századra már hagyományossá szilárdult, és változatlanul maradt egészen a XX. századi reformok 1911-ben megkezdődött sorozatáig. Az egyes egyházmegyék, majd a szerzetesrendek mégis rítusváltozatokat alakítottak ki aszerint, hogy a római liturgia bővebb készletéből mit és milyen elrendezésben illesztettek e szerkezetbe. A különbségek — bármily jelentéktelenek is az azonosságokhoz képest — tudatosan vállalt és őrzött sajátosságai lettek az adott rítusváltozatnak, és az évszázados használat során egyre szorosabban kapcsolódtak össze a hordozó közösséggel.

A pálosok mint magyar alapítású szerzetesrend a római rítus sajátosan magyarországi változatát, annak is legjellegzetesebb megnyilvánulását, az úgynevezett esztergomi rítust őrizték rendi liturgiájukként a XVII. század elejéig, sőt a dallamok szintjén sokáig még azután is. Így a pálos források tanulmányozása és használatba vétele nemcsak egy rendi közösség, hanem az egész magyar egyház gyökereivel, általuk a teljes középkori és kora újkori Európával, végső soron pedig a római bazilikák ősi szokásrendjével köti össze az imádkozót.

A jelen kiadvány célja, hogy a pálos-esztergomi zsolozsmát történetileg minden részletében hiteles alakban, de a mai használatot megkönnyítő, modern elrendezésben és tipográfiával adja közre. Ahol lehetett, közvetlenül pálos forrásokat használtunk. Az antifónák és responzóriumok szövegét és dallamát a legjobb pálos kéziratnak tartott XV. századi antifonáléból, a zágrábi egyetemi könyvtár MR 8 jelzetű kódexéből vettük. A himnuszdallamok a częstochowai kolostorkönyvtár szintén XV. századi, R. I. 215 jelzetű pálos kantuáléjából származnak, és ugyanitt található a zsoltártónusoknak az a közlése, amelynek megfelelően a zsoltárokat kijelöltük. Maguk a himnuszszövegek az 1540-ben Velencében kinyomtatott pálos breviáriumot követik. A többi szöveget a legjellemzőbb esztergomi forrásokból írtuk át. Ahol sem pálos, sem esztergomi dokumentum nem állt rendelkezésünkre, az azonos szerkezetű római könyveket hívtuk segítségül, amelyeket a XVII. századtól kezdve mind a rend, mind a magyar egyházmegyék magukévá tettek.

A diurnále a zsolozsma hétköznapi és közvasárnapi tételeivel kiegészített nappali zsoltároskönyvet (pszaltériumot) jelent, azaz olyan breviáriumot, amelyből a ma­tu­tí­num kivételével minden hóra elvégezhető a vízkereszt, illetve pünkösd utáni (évközi) — vagy középkori szóhasználattal „nyári” — időszakban, és nagyrészt azon kívül is. Ez az anyag a zsolozsma fundamentuma, amelyre egyfelől az egyházi év rendjét követő időszaki (de tempore), másfelől a szentek ünnepeihez alkalmazkodó (de sanctis) rész rétegződik. De önmagában is teljes, így alkalmas arra, hogy akár az egyházi év figyelembe vétele nélkül biztosítsa a zsolozsma elsődleges szerepét, a nap és a hét megszentelését, később pedig fokozatosan bővíthető az időszaki és a szentekről szóló tételek bevonásával. Jóllehet a pálos-esztergomi pszaltérium néhány pontján változó tételekre is szükség lenne, kiadványunkat úgy alakítottuk ki, hogy az imádkozónak — ezek hiányában — helyettesítő tételek álljanak rendelkezésére. A kiegészítő tételeket a római breviáriumból, az évközi időszak kezdetét jelentő, és ezért emblematikus vízkereszt nyolcada utáni vasárnapról vagy népzsolozsma-gyűjteményekből válogattuk.

A diurnále egyetlen hiánya a forrásokhoz képest a vasárnapi tercia, szexta és nó­na saját anyaga, de ezek veszteség nélkül helyettesíthetők a hétköznapi megfelelővel. A vasárnapi prímát — amelynek végzését az átlagos gyakorlatban így sem javasoljuk — azért adtuk meg, mert jelentős zsoltártöbbletet foglal magába.

A pálos diurnále jelen formájában ideiglenes, laikus híveknek szánt kiadvány. Előkészületei egy évekkel ezelőtti, hivatalos, ám folytatás nélkül maradt rendi fölkérésre nyúlnak vissza, de még mindig sok hiányzik a véglegesedéséhez. A tervezett kötet végig párhuzamosan közölné a latin és a magyar változatot: egyelőre csak a zsoltárok magyar fordításának liturgikus rendbe szedett, függelékes közléséig jutottunk. Szintén ki szeretnénk egészíteni az anyagot a végzés módját ceremoniális szinten is szabályozó rubrikákkal és a recitáló tónusokat rögzítő dallamtáblázatokkal.

Külön említést érdemel a zsolozsmavégzés mértéke. A hórák nagy részének a XX—XXI. századi zsolozsmáskönyvekhez viszonyított terjedelme elriaszthatja a mai embert, ha kellő előismeretek híján nem tud tájékozódni az anyagban. A végleges változatban erre vonatkozólag is részletes tájékoztatást kívánunk adni. Addig azonban elég arra fölhívnunk a figyelmet, hogy a zsolozsma egyes összetevői nem azonos jelentőségűek. Tulajdonképpeni vázát az antifónákkal énekelt zsoltárok és kantikumok sajátos elrendezése jelenti, minden egyéb tétel másodlagos jelentőségű, így szükség esetén elhagyható. De a zsoltárok sorozata is rövidíthető akár úgy, hogy csak néhányat választunk ki közülük, akár úgy, hogy több hetes ciklusban végezzük el egy-egy hóra zsoltáradagját. A hagyományos zsolozsmával való nagyvonalú bánásmód lehetővé teszi, hogy katolikus őseink sértetlen imádságába lehetőségeink mértéke szerint, illetve fokozatosan kapcsolódjunk be, anélkül, hogy nehézségével kedvünket szegné, vagy hogy mi csonkítanánk meg jóvátehetetlenül.

* * *

Bevezetés egy zsolozsmáskönyvhöz

Kedves Fiatal Testvérem!

Amikor én olyan fiatal voltam, mint Te, nem szerettem, ha valamit, amit képes vagyok megérteni és értékelni, „leszállítanak az én nívómra” — mondván: „a gyereknek ez is jó”. Nem jó! A fiatal (magamról tudom) a hit és a világ nagy titkaira kíváncsi, és hiteles beavatást szeretne kapni!

Téged nem a gyereknek való szeretettel kell szeretni, hanem igazival, vagyis az Evangélium értelmében igényes, de ingyenes szeretettel.

Adott Neked Isten annyi tehetséget, hogy az Egyház igazi, mély, soha meg nem szakadt és a világ végéig tartó imádságában részt tudj venni, abban az imádságban, mely az Ószövetségben indult, és Urunk, Jézus ajkán, szívén, életén átszűrődve, a vértanúk, a hitvallók, az egyházatyák, a szent asszonyok és férfiak és a fiatalok imádságává lett a mai napig.

Ez nem egyéni imádság, még csak nem is közösségi a szó mindennapi értelmében, hanem valódi liturgia. A zsolozsma láthatatlan vezetője maga Jézus Krisztus, aki az Atyához a Szentlélekben értünk imádkozik, velünk imádkozik. Így tehát ez az imádság biztosan eljut az Istenhez, mert Az imádkozik velünk, Aki maga az Út, út az Istenhez, de az Élet is, mert maga is Isten: Ő az emberré lett Isten: a Jézus Krisztus!

Ha idegennek tűnik néha egy-egy sora a zsoltároknak, csak azért idegen, mert nem tudom hirtelen felfogni minden ember minden imádságát, amelyet Jézus önmagában egyesít, minthogy azt sem tudom felfogni, ami ma a legszebb és legnemesebb az emberek szívében: de mégis részt veszek benne!

Kodály Zoltán országában az sem mindegy, hogy milyen zenei nívón hangzik a liturgia imádsága.
Ha a keleti egyház zsolozsmájában, miséjében valaha részt veszel, ott is ugyanezt a magas lelki-szellemi nívót érezheted.

Vedd ezt a kis füzetet és énekelj! Isten szeret Téged! Meghívott az imádság igazi iskolájába, ahol a Szentlélek tanít minket imádkozni.

Megáldalak szeretettel:

Barsi Balázs ferences atya