KI PARANCSOL A VATIKÁNBAN?

Azok a naiv olvasóink, akik mostanáig azt hitték volna, hogy XVI. Benedek pápa, az alábbi szürreális beszámolótól alaposan kijózanodhatnak. A végkövetkeztetés elég lesújtó, de legalább erőt adhat azokkal a nemtelen támadásokkal szemben, amelyekkel e világ fejedelme egyre vadabbul ront Krisztus Egyházára és annak látható fejére. Ha ugyanis a Szentatya a saját háza táján sem parancsol, vajon milyen alapon lehetne felelőssé tenni a világon élő (sőt korábban élt) összes pap gaztetteiért?

A napokban futótűzként járta be a tradicionalista blogoszférát egy hír: valaki megtalálta a vatikáni honlapon a Summorum Pontificum motu proprio szövegének olasz fordítását, amelyre a pápai dokumentumok között egyébként nem lehet rákattintani. Mert hogy a megfelelő rovatban mindössze két nyelven elérhető: latinul és magyarul.


A latin szöveg nem abban az eredeti változatban szerepel, amellyel 2007 július 8-án a L’Osservatore Romano 1. és 5. oldalán megjelent, hanem végleges (és több ponton javított) megfogalmazásában, amelyet a Szentszék hivatalos közlönye, az Acta Apostolicae Sedis tett közzé több mint fél évvel később (99. kötet, 9. füzet, 777—781. oldal — a címlapon névlegesen a 2007 szeptember 7-i dátummal, de valójában 2008 márciusi megjelenéssel).

A magyar szöveg annak köszönheti előkelő pozícióját, hogy a motu proprio Diós István általi fordítását a Szent István Társulat a katekizmus kompendiumával együtt elektronikus formában is megküldte az Apostoli Szentszék Vagyonkezelőségének, az pedig mindkét anyagot elhelyezte a vatikáni honlap megfelelő helyén.

Az olasz szöveg, bár közvetlen link nem mutatott rá, ugyanitt volt elérhető, csupán az internetes címben (az ún. url-ben) kellett lecserélni a nyelvre utaló utolsó két betűt „lt”-ről vagy „hu”-ról „it”-re. Erre a lehetőségre újabban az olasz Una Fides blog március 13-i bejegyzése hívta fel a figyelmet, innen vette át a hírt az igen frekventált Messainlatino.it és az ismert Vatikán-szakértő, Paolo Rodari. Mindhárman felteszik a kérdést: hanyagságról vagy szándékos szabotálásról van szó? A válaszra nem kellett sokáig várni.

Egy gyakorlott internetezőnek bizonyára feltűnt, hogy az előző bekezdésben nem talál hiperlinket az „olasz szöveg” szavak alatt, amint az a korábbi latin és magyar dokumentumok alapján várható lett volna. Ennek az az oka, hogy a http://www.vatican.va/holy_father/benedict_xvi/motu_proprio/documents/hf_ben-xvi_motu-proprio_20070707_summorum-pontificum_it.html hivatkozás Rodari posztjának megjelenése óta immár nem hozza elő az olasz szöveget, hanem — hibaüzenet nélkül — közvetlenül a Vatikán nyitólapjára ugrik. Vagyis most már nemcsak link nincsen, hanem maga a vonatkozó oldal is eltűnt! Ha valaki kíváncsi rá, milyen volt 2010 március 17-éig, az internet tartalmát rendszeresen archiváló cégek egyikénél megtalálhatja (pl. itt, a 2010 február 2-i állapot szerint). Az egész történetet az angol nyelvű olvasók számára végül Fr Zuhlsdorf foglalta össze.

Az eddig elrejtett olasz fordítás rejtélyes eltűnése tovább növelte a feszültséget, s ma délután maga Rodari is újabb posztban számolt be a váratlan fordulatról. Az igazi meglepetés azonban csak most következett. 14 óra 56 perckor egy Lucchesedoc nevű olvasó az alábbi szövegű megjegyzést írta a poszthoz:

„Ma reggel felhívtam az internet-irodát [ti. a Szentszékét] egy régi probléma megoldása végett, amelyet már egy éve fölvetettem (a CIC-et nem tették naprakésszé aszerint, ahogy azt a pápa az 1998-as “At [helyesen: Ad] Tuendam Fidem” motu proprióval elrendelte), és mivel olvastam erről az ügyről, ha már úgyis ott voltam, erről az eltávolításról is magyarázatot kértem.

Azt a választ kaptam (remélem, hogy pontosan referálom, amit nekem mondtak), hogy kénytelenek voltak eltávolítani [az oldalt], mert az olasz szöveg nem volt hitelesítve (validato). Megkérdeztem, hogy kinek kellene hitelesítenie, mire azt mondták, hogy ezt az Államtitkárságnak kell megtennie. [...]”

Ha valaki esetleg azt hinné, hogy valamit rosszul értett, a saját szavainkkal is megismételjük: Őszentsége Államtitkársága 2007 július 7-étől 2010 március 17-éig, közel 1000 nap alatt nem volt képes megbirkózni azzal a feladattal, hogy ellenőrizze és jóváhagyja egy három oldalas latin szöveg olasz fordítását. Amikor pedig a fordítást felfedezték a vatikáni honlapon, azonnal gondoskodott az eltávolításáról. Mindez azért rendkívül érdekes, mert — mint fent láttuk — a motu proprio latin szövegét valaki utólag a 2008 márciusában megjelent végleges változat szerint átjavította. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a dokumentumokhoz a közzététel óta hozzá sem nyúltak.

Ennél már csak az a megdöbbentőbb — és, sajnos, nevetségesebb —, hogy ezt a nem hitelesített, és ezért három év múlva visszavont olasz fordítást annak idején (vagyis 2007 július 7-én) maga a Vatican Information Service (VIS) készítette és tette közzé „BXVI-MP/.../SUMMORUM PONTIFICUM VIS 070707 (1790) ” technikai kóddal. Ez a vatikáni honlapon csak rövid ideig volt elérhető, a hivatalos archívum azonban szerencsére megőrizte, így ma is bárki elolvashatja. Idézzük a szöveg bevezetőjét:

„VATIKÁNVÁROS, 2007 JÚL. 7 (VIS). Az alábbiakban közöljük a Szentatya, XVI. Benedek “Summorum Pontificum” motu proprio kiadott, az 1970-es reform előtti római liturgia használatáról szóló apostoli levelének olasz nyelvű, nem hivatalos munkafordítását.”

A Vatican Information Service 1990 március 28-án jött létre, és a Szentszék Sajtótermének keretében működik. A Szentszék Sajtóterme a Pastor bonus apostoli rendelkezés 43. cikkelye értelmében az Államtitkárság Első Részlegének szervezeti egysége, akárcsak a Szentszék Internet-irodája, amelyet a bíboros államtitkár 1996 július 19-én hozott létre. Az Államtitkárság Első Részlegét az általános ügyekért felelős helyettes államtitkár (Sostituto per gli affari generali) vezeti. Az általános ügyekért felelős helyettes államtitkárt 2007 június 9-e óta Mons. Fernando Filoninak hívják. Őexcellenciája a fenti képen Daniel Anrig ezredessel, a Svájci Gárda parancsnokával látható, amint 2009 május 6-án Róma 1527-es kifosztására (Sacco di Roma) emlékezik.

Mons. Filoni személyéről, egyházpolitikai elveiről és módszereiről az elmúlt években sokat írtak. A hagyományos liturgia iránti erős ellenszenve és a neokatekumenális közösséghez fűződő szoros kapcsolata közismert. Nem véletlen tehát, hogy a motu proprio olasz fordításának ügyében már azelőtt az ő nevét kezdték emlegetni, hogy a vatikáni internet-iroda tájékoztatása egyértelművé tette volna az érintettségét. Fölösleges is tovább bogozgatni a szálakat. A címben feltett kérdésre válaszoltunk: a többit rábízzuk az olvasóra.

R.Z.