RÓMA STÁCIÓS TEMPLOMAI A NAGYBÖJTBEN
A hagyományos római rítus egyik ősi jellemzője, amely a szentmisék liturgikus szövegeinek kiválogatására is jelentős befolyással volt, az ún. stációs rendszer. Ezt az új rítus egyetemes szinten nem ismeri — sőt nem is lenne értelme ismernie, hiszen a misekönyv szöveganyaga oly mértékben átalakult, hogy többé nemcsak formálisan, hanem tartalmilag sem kapcsolódik Róma városának konkrét templomaihoz. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy a stációkat az egyházi közfelfogás továbbra is számon tartja, liturgikus szervezőelvnek tekinti, amely az utóbbi időben ismét egyre népszerűbb a papság és a hívek körében. Bizonyára ennek köszönhető, hogy a 2002-es Missale Romanum 1970-es elődjéhez képest sokkal részletesebben beszél a stációs liturgiáról, amelyet azonban már nem római sajátosságnak tart, hanem minden nagyobb városban követendő példaként állít.
Magyarországon ez a tudat kevésbé eleven (a római stációkat legföljebb csak a zarándokok ismerhetik, saját stációs istentiszteleteket pedig csak Veres András megyéspüspök szokott tartani Szombathelyen), ezért érdemes lenne többet foglalkozni saját rítusunknak ezzel a fontos sajátosságával. Sajnos ezen a blogon nincs rá lehetőség, hogy részletesen ismertessük a stációs rendszer történeti és teológiai hátterét, vagy hogy kimerítően tárgyaljuk gazdag szimbolikáját, amely a szövegektől a zenén át a különféle művészeti ágakig terjed. Mindez egy olyan monográfia feladata lehetne, amelyre jelenleg nemcsak a magyar, hanem még az idegen nyelvű irodalomban sincs példa.
A stációs rendszert korábban főleg a liturgia-történészek tárgyalták részben nagyobb összefoglaló munkákban, amilyen pl. Boldog Ildefonso Schuster bíborosé (Liber sacramentorum. Note storiche e liturgiche sul Messale Romano, I—IX, Torino—Roma 1919—1928), részben pedig a kérdésnek szentelt monográfiákban (pl. J. P. Kirsch: Die Stationskirchen des Missale Romanum, Freiburg i. Br. 1926). Ezek eredményeit vették át a népszerűsítő kiadványok, amelyek utóbb a liturgikus mozgalom hatására széles körben elterjedtek. Két ilyen mű ma már az interneten is elérhető: az egyik a híres XIX. századi egyházi polihisztor, Xavier Barbier de Montault Les stations et dimanches de carême à Rome (Rome 1865) című könyve, a másik Schuster egy, a pápa támogatását is elnyert művének (Le sacre stazioni quaresimali secondo l'ordine del Messale Romano. Note storiche, preci stazionali e devote aspirazioni, Roma 1915) 1922-ből való francia fordítása.
A stációs rendszer ugyan nemcsak a nagyböjtre vonatkozik, hanem az egész liturgikus évre kiterjed, ám ebben az időszakban különös jelentősége van, ráadásul a többi esettől eltérően az összes hétköznapot is érinti. Ezért, noha a szentmiséink prédikációiban rendszeresen hallható utalás az adott vasárnap stációs templomára, mégis inkább most foglalkozuk ezzel a témával, azon belül viszont csak a nagyböjti stációkat tárgyaljuk. (A böjti időn kívüli stációk áttekintése itt olvasható, nyomtatott irodalomként legújabban C. Frank Phillips CR Stational Churches of Rome című munkáját ajánljuk.)
Egy rendszeresen frissülő blogon elvileg megoldható volna, hogy napról napra külön bejegyzést szenteljünk az aktuális stációnak, ez azonban a mi erőinket jelentősen meghaladja. A legtöbb, amire vállalkozhattunk, az a kis sorozat, amelyben Földváry Miklós a liturgikus térszerveződés szempontjából különösen fontos római templomokat mutatja be, természetesen a stációs rendszerhez igazodva. Szerencsére a segítségünkre sietett külföldi „nagytestvérünk”, a New Liturgical Movement blog, amelynek fáradhatatlan szerkesztőjét, Shawn Tribe-ot szintén a fenti gondolatok fogalkoztatták. Ezért nemrég sorozatot indított a böjti stációs templomokról, tegnap pedig egy általános cikket is közzétett a stációs istentiszteletek liturgiatörténeti hátteréről. Ezek a bejegyzések pontosan a jelzett célt valósítják meg: minden stációról legalább három képet közölnek (egy középkori ábrázolást, majd a jelenlegi templomkülsőt és -belsőt), amelyeket a továbbmutató linkek mellett rövid helytörténeti leírás és a Schuster Liber sacramentorumából vett liturgikus kommentár egészít ki.
Mindez szerencsésen megszabadít minket attól, hogy ugyanezt még egyszer el kelljen mondanunk, s így ezt a bejegyzést inkább annak szolgálatába állíthatjuk, hogy az olvasó egyrészt gyorsan megtudhassa a stációkkal kapcsolatos legfontosabb ismereteket, másrészt könnyen megtalálja a témához kapcsolódó egyéb internetes helyeket, harmadrészt pedig egy-két további segédanyaghoz is hozzájusson.
* * *
1. A RÓMAI STÁCIÓS TEMPLOMOKRÓL ÁLTALÁBAN
A stációs templom a stációs liturgia helyszíne Rómában (a Magyar Katolikus Lexikon e címszó alatt sajnos nem ad többet a stációk éves jegyzékénél), pontosabban azé a szentmiséé, amelyet a pápa az adott napon bemutatott. A nem ünnepi stációk alkalmával ugyanis ezenkívül egy másik szent helyen is folyt liturgia: az ún. kollekta-templomban, továbbá szintén liturgiának tekinthetjük még a kollekta helyéről a stációba vezető körmenetet. A stációs liturgia tehát tágabb értelmében ezt a hármat együtt jelenti. Lényege az a későókorban (a IV. század közepétől) kialakult szokás, hogy bizonyos napokon a pápa ünepélyesen kivonul a lakhelyéül szolgáló palotából (akkor ez még a Laterán volt) Róma városának egyik templomába, hogy ott mutassa be a legszentebb áldozatot. A templomoknak már ekkor több fajtáját különböztették meg (bazilikák, titulusok, diakóniák), ez azonban nem érinti a stációs liturgia lényegét. Fontosabb utalni arra, hogy ez a szokás nem korlátozódott csak Rómára (összefoglalóan l. J. F. Baldovin SI: The urban character of Christian worship: The origins, development, and meaning of stational liturgy [Orientalia Christiana analecta 228], Roma 1987), itt azonban idővel különös jelentőségre tett szert, sajátos fejlődésnek indult, majd meghatározóvá vált a római rítus, s ezzel szinte az egész nyugati Egyház számára.
A statio szót — a klasszikus latinban: ‘állás, állomás; őrállás’ — a keresztény szerzők számos értelemben haszálták, többek között ‘böjt’ jelentésben is előfordul. A stációs istentiszteletben ezért korán összekapcsolódott egymással az őrállás motívuma, a bűnbánati jelleg, valamint a liturgikus állomás fogalma, amely egy volt a pogány Várost megszentelő és keresztény módra birtokba vevő felvonulások sorozatában (ez utóbbi szempontot tárgyalta Földváry Miklós Róma stációi. Folytonosság és átalakulás az Urbs kora középkori kultikus helyrajzában című előadása 2009 május 7-én). A stációs liturgiának két fajtája volt: az ünnepi, amely közvetlenül a statio helyén kezdődött; és a bűnbánati, amelyben a hívek egy gyülekező templomban (collecta) várták a pápát, aki itt többek között imádságot mondott értük és a nevükben (ezt szintén collectának nevezték, belőle lett később a mise első könyörgése, amely a régi rítusban az oratio, az újban pedig ismét a collecta megjelölést viseli). Ezután litániát énekelve engesztelő körmenetben vonultak át az aznapi statio templomába, ahol a pápa szentmisét mutatott be. A szertartásokon részt vettek Róma hét egyházi régiójának képviselői, a pápa pedig a konszekrált szentostyából a kommúnió jeleként partikulákat (ún. fermentumot) küldött a jelen nem levő áldozópapoknak a titulusokba.
A stációs templomok dátum szerinti beosztása évszázadok alatt szilárdult megt. A stációs liturgia eleiente csak egyes nagyböjti napokon folyt (akkor még nem volt minden nap szentmise), és a következő stáció helyszínét is ott helyben hirdették ki: Crastina die veniente statio erit in ecclesia ... — „A holnapi nap elérkeztével a stáció ... egyházában lesz” (ez az ősi szöveg áll a ma használt kis zászlócskákon is, l. az e pont címe előtti képet és a forrásául szolgáló cikket). Később Nagy Szent Gergely egységesítette és rögzítette a templomok rendjét, amelyet aztán a liturgikus könyvekbe is bevezettek, pregnáns módon csak a szent nevét említve: Statio ad S. Paulum extra muros — „Stáció Szent Pálnál a falakon kívül”.
A stációs templomok nemcsak a rómaiak, hanem a zarándokok körében is igen népszerűek voltak, a középkorból számos Róma-leírás örökíti meg a stációk korabeli rendszerét (köztük pl. az 1370-ből származó, verses Stacions of Rome). Ugyanakkor Róma püspöke egyre kevésbé vett részt a stációs liturgia mindennapi gyakorlatában, amely a pápaság avignoni fogsága idején meg is szűnt, és bár később részben visszaállították, eredeti fényét és jelentőségét már nem nyerte vissza. A hangsúly inkább a szent helyek felkeresésére tevődött át, amelyekhez lassan különböző búcsúk kötődtek, később pedig a liturgikus stációk mellett ugyanazon a napon további mellékstációk is megjelentek (1828-as listájuk a búcsúk adataival itt található).
E kiegészítő stációk a hagyományos liturgia konzervatív rendszerén nem hagytak nyomot, sőt a misekönyv még abban az esetben is az eredeti címet tünteti fel, amikor a valódi stációt valamilyen okból — többnyire a templom állagának megromlása miatt — máshová kellett áthelyezni (l. a 2. pontbeli listában a hamvazószerda utáni szombatot és a feketevasárnap utáni keddet). A (mellék)stációk száma egészen a közelmúltig folyamatosan változott: a pápák egyeseket megszüntettek, másokat viszont újólag hoztak létre (a legutolsó ilyen esetről, a S. Agnese fuori le mura bazilika 1958-as stációvá emeléséről egy korábbi bejegyzésünkben már szóltunk).
2. A NAGYBÖJTI STÁCIÓS TEMPLOMOK LISTÁJA
1962-ben Hilary J. Carpenter OP tanúsága szerint összesen 53 nagyböjti stáció volt Rómában; ezekből mi csak a misekönyvben szereplő 47-et vesszük figyelembe. Mivel a nagyobb bazilikák ebben a hat és fél hétben többször is sorra kerülnek (a S. Pietro és a S. Croce in Gerusalemme kétszer, a S. Maria Maggiore háromszor, a S. Giovanni in Laterano pedig négyszer), összesen 40 különböző templommal kell számolnunk.
Mint említettük, az új római rítusnak nincs hivatalos stációs rendje, mivel azonban a Pontificia Accademia Cultorum Martyrum mint pápai intézmény — püspökök és bíborosok celebránsi közreműködésével — továbbra is nagy gondot visel a stációs liturgiára, a honlapján szereplő naptári beosztást, amely minden stációról egy régi metszettel illusztrált rövid leírást közöl, nagyjából félhivatalosnak tekinthetjük. A hasonló áttekintések sorából ezenkívül három angol nyelvűt érdemes megemlíteni. Az első a stációk leírása mellett a hozzájuk tartozó oratio super populum (a misék végén elhangzó nép fölötti könyörgés) angol fordítását és a templomok külsejének fényképét is közli. A második főleg a templombelsőket bemutató számos kép miatt érdekes. A harmadikat a Pontifical North American College működteti, amelynek növendékei naponta elzarándokolnak a stációs templomokba, hogy ott imádkozzanak és szentmisén vegyenek részt — ebben nyújt segítséget az egyes stációk helyét mutató térkép, valamint a megteendő út hosszának jelölése (percekben).
Az alábbiakban mi is közlünk egy listát, amelybe igyekeztünk minél több hasznos elemet felvenni. Az első oszlopban a liturgikus napok neve olvasható (helyszűke miatt a nagyböjtre az „Nb.”, a kántorböjtre a „kb.” rövidítés utal); ezt követi az adott stáció sorszáma. A stációk nevét két formában adtuk meg: először úgy, ahogy a miskeönyvben találhatók, utána pedig ma használatos olasz formájukban (ahol az olasz változat a fent említett okból eltér a latintól, dőlten szedtük). Az olasz oszlopba Shawn Tribe hozzájárulásával felvettük az NLM-sorozat eddigi posztjaira utaló linkeket, amelyeket folyamatosan egészítünk ki a későbbiekéivel. A latin oszlopban a római ambókról szóló saját sorozatunk darabjait hivatkoztuk meg. A vasárnapokat, amelyek az egyes heteket tagolják, félkövér szedéssel emeltük ki. A sorszámok alapján a stációs templomok a 3. pontban közölt térképen topográfiailag is visszakereshetők.
Liturgikus nap | No. | Stáció a misekönyvben | Stációs templom |
Hamvazószerda | 1 | ||
Csütörtök | 2 | Ad S. Georgium | |
Péntek | 3 | Ad SS. Ioannem et Paulum | |
Szombat | 4 | Ad S. Tryphonem | |
Nb. 1. vasárnapja | 5 | Ad S. Ioannem in Laterano | |
Hétfő | 6 | Ad S. Petrum ad Vincula | |
Kedd | 7 | Ad S. Anastasiam | |
Szerda (kb.) | 8 | Ad S. Mariam Maiorem | |
Csütörtök | 9 | Ad S. Laurentium in Paneperna | |
Péntek (kb.) | 10 | Ad SS. Duodecim Apostolos | |
Szombat (kb.) | 11 | Ad S. Petrum | |
Nb. 2. vasárnapja | 12 | Ad S. Mariam in Domnica | |
Hétfő | 13 | ||
Kedd | 14 | Ad S. Balbinam | |
Szerda | 15 | Ad S. Caeciliam | |
Csütörtök | 16 | Ad S. Mariam trans Tiberim | |
Péntek | 17 | Ad S. Vitalem | |
Szombat | 18 | Ad SS. Marcellinum et Petrum | |
Nb. 3. vasárnapja | 19 | ||
Hétfő | 20 | Ad S. Marcum | |
Kedd | 21 | Ad S. Pudentianam | |
Szerda | 22 | Ad S. Xystum | |
Csütörtök | 23 | Ad SS. Cosmam et Damianum | |
Péntek | 24 | Ad S. Laurentium in Lucina | |
Szombat | 25 | Ad S. Susannam | |
Nb. 4. vasárnapja | 26 | Ad S. Crucem in Ierusalem | |
Hétfő | 27 | Ad SS. Quatuor Coronatos | |
Kedd | 28 | Ad S. Laurentium in Damaso | |
Szerda | 29 | Ad S. Paulum | |
Csütörtök | 30 | Ad SS. Silvestrum et Martinum | |
Péntek | 31 | Ad S. Eusebium | |
Szombat | 32 | Ad S. Nicolaum in Carcere | |
Feketevasárnap | 33 | Ad S. Petrum | |
Hétfő | 34 | Ad S. Chrysogonum | |
Kedd | 35 | Ad S. Cyriacum | |
Szerda | 36 | Ad S. Marcellum | |
Csütörtök | 37 | Ad S. Apollinarem | |
Péntek | 38 | Ad S. Stephanum in Caelio monte | |
Szombat | 39 | Ad S. Ioannem ante Portam Latinam | |
Virágvasárnap | 40 | Ad S. Ioannem in Laterano | |
Nagyhét hétfője | 41 | Ad S. Praxedem | |
Nagyhét keddje | 42 | Ad S. Priscam | |
Nagyhét szerdája | 43 | Ad S. Mariam maiorem | |
Nagycsütörtök | 44 | Ad S. Ioannem in Laterano | |
Nagypéntek | 45 | Ad S. Crucem in Ierusalem | |
Nagyszombat | 46 | Ad S. Ioannem in Laterano | |
Húsvétvasárnap | 47 | Ad S. Mariam maiorem | S. Maria Maggiore |
3. SEGÉDANYAGOK A NAGYBÖJTI STÁCIÓK LITURGIÁJÁHOZ
A legfontosabb segédanyag, amelyet sajnos egy internetes hely sem kínál fel, egy jó térkép az összes stációról. A North American College fent említett holnapja tartalmaz ugyan hivatkozásokat a GoogleMaps Róma-térképére, ezeket azonban csak külön-külön lehet használni és akkor sem minden gond nélkül. Az 1. pontban közölt rövid történeti összefoglaló kiegészítéseként az imént beszúrtunk egy térképet Róma középkori templomairól, amely valamennyit segít az áttekintésben, de sajnos nem tartalmaz minden stációt. Ezért saját térképet készítettünk, amelyhez egy, a római plébániák 1922-es határait ábrázoló rajzot vettünk alapul. Erre azért volt szükség, hogy a teljes utcahálózat és a turisztikai információk özöne, amely a modern térképeket jellemzi, ne akadályozza a stációk gyors megtalálását.
Íme tehát a misekönyvben szereplő nagyböjti stációs templomok térképe az előző pontban látott, időrend szerinti sorszámokkal (a teljes mérethez kattintson a képre):
A térkép után a második legfontosabb segédeszköz a szöveges háttéranyag. A korábban említett külföldi kiadványok közül leginkább Schuster bíboros könyvecskéje alkalmas rá, hogy akár öt-hat perc alatt megismerkedjünk belőle az aznapi stáció történetével és a misében tükröződő hatásával. Egy-egy nap anyagát mindig a liturgiából kibontott rövid buzdítások zárják, így reggelenként lelki indítást is adhatnak az olvasónak. Aki hosszabb stációs elmélkedésekre vágyik, ezen a honlapon Thomas Talboy gondolatait hallgathatja meg ékes angol nyelven.
Magyarul elsősorban Szunyogh Xavér Ferenc klasszikus misekönyv-kiadásának (1933) kommentárjai állnak rendelkezésre, amelyek még a Schuster-féle kötet szövegeinél is jóval rövidebbek. Cserébe viszont a nagyböjti rész elején igen részletes bevezetést találunk, amely a stációs istentiszteletre is kitér. További előnye ennek az anyagnak, hogy a Katolikus Honlap szerkesztőjének jóvoltából közvetlenül az interneten is olvasható.
A stációkról szóló legjobb és legbővebb hazai irodalmat Pius Parsch háromkötetes munkája jelenti, amely 1936—1937-ben jelent meg Üdvösség éve. Az egyházi év liturgiájának magyarázata címmel (a német eredeti első kiadása 1923-ból való). Ebben a szerző nemcsak bőséges tudományos és lelki táplálékot nyújt az év minden liturgikus napjára, hanem az ügyesen kitalált és ízlésesen megrajzolt illusztrációkkal ezek megemésztését és megjegyzését is segíti (nem véletlen, hogy a képek még 2007-ben is visszaköszönnek mint a Graduale Hungaricum hasonló célzatú díszítőelemei). Úgy látszik, a művet annak idején elég példányban adhatták ki ahhoz, hogy az antikváriumokban még mindig ne legyen teljesen hiánycikk (a három részt időnként külön is árulják, itt pl. éppen kapható egy II. kötet, benne a nagyböjti stációk napi magyarázatával [2010 március 4-én már elvitték]).
* * *
Reméljük, hogy a fentiekben sikerült úgy bemutatnunk a római egyház stációs gyakorlatát, hogy akár még a kevésbé zarándok vagy turista lelkű olvasók érdeklődését is fölébresztette. A múlt eme kútjából innentől már kinek-kinek magának kell merítenie — annyit azonban biztosan ígérhetünk, hogy aki rendszeresen megmártózik ebben a forrásban, nemcsak az isteni misztériumok jobb megélésével fog gazdagodni, hanem valamit abból is megérez, mi teszi mélységesen rómaivá azt a rítust, amelyhez magyar létünkre ragaszkodunk.
R.Z.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése