LELKITÜKÖR 1583-BÓL

Feketevasárnap beálltával befejeződött a nagyböjt első, négyhetes időszaka, amelynek középpontjában a bűnbánat áll, és megkezdődött a Szenvedés ideje, amely a kereszt misztériumát helyezi a liturgia középpontjába. A szoros értelemben vett bűnbánati időszak lezárásaképpen egy igazi különlegességet teszünk közzé: a magyar középkor utolsó, szentségek és szentelmények kiszolgáltatását közlő szerkönyve, a Telegdi Miklós-féle, 1583-ban Nagyszombatban megjelent Agendarius lelkitükrét. A könyv a mindmáig érvényes és használatos Rituale Strigoniense közvetlen elődje. Mint a rituálék általában, a szentségek kiszolgáltatása közt tartalmazza a gyónás-gyóntatás formuláit is, de azokat bőséges rubrikaanyaggal, és ami még érdekesebb, népnyelvű buzdításokkal és részletes, szintén magyarul megfogalmazott lelkitükörrel egészíti ki. Ez utóbbi — mint alább olvashatjuk — lényegében máig sem vesztette aktualitását, és szépen egyesíti a lelki motívumokra is ügyelő finomságot a bűnök kendőzetlen néven nevezésének erényével. Mint liturgia- és lelkiségtörténeti ínyencséget, de mint gyakorlati segédeszközt is ajánljuk olvasóink figyelmébe. (A gyóntatásról szóló fejezet, eredeti címén a Confessarii instructio, vagyis a gyóntatónak szóló eligazítás kiadása és fordítása teljes terjedelmében letölthető innen.)


Az első parancsolatról

Az első parancsolat emez: Ne legyenek idegen istenid énelőttem! Kiben azt kívánja a mi Urunk mitőlünk, hogy igaz hittel, erős re­ménységgel, és buzgó szeretettel ragaszkodjunk őhozzá, és se gon­do­latunkba, se beszédünkbe, se cselekedetünkbe oly dolog ne ta­lál­tas­­sék, ki az hittel, reménységgel és szeretettel ellenkednék.
1. Legelőször azért azt kérdem tőled, ha tévelygettél-e valamikor a hit dolgában. Tartottál-e, avagy tartasz-e valami oly vélekedést, tévely­gést, eretnekséget, mely a közönséges római Egyháznak hitével el­lenkedik, avagy attól különbözik?
2. Kételkedtél-e, avagy kételkedel-e a hitnek valamely ágazatja felől?
3. Tanítottál-e, avagy intettél-e valakiket tévelygésre?
4. Olvastad-e az eretnekeknek könyvüket és írásukat?
5. Tartottál-e afféle könyveket, avagy mostan tartasz-e nálad?
6. Hallgattad-e a római hittől szakadt prédikátoroknak prediká­ci­ó­jukat?
7. Kedveztél-e valaha az eretnekeknek, mentetted-e és oltalmaztad-e őket?
8. Embertől való féltedbe avagy szégyenletedbe tagadtad-e meg hitedet, hallgattál-e valaha, midőn a te hitedről szükség volt volna vallást tenned?
9. Vetekedtél-e, paraszt lévén, a hit felől?
10. Hívtad-e az ördögöt segítségül?
11. Bűbájos, babonás, varázsló és ördöngös tudományt tanultál-e, avagy egyebeket tanítottál-e rája?
12. Hittél-e álomnak, bűvölőknek, bájolóknak, varázslóknak, és jö­ven­dőt mondóknak, értekeztél-e és kérdezkedtél-e őtőlük, folyamtál-e valami szükségedbe hozzájuk?
13. Az Istennek irgalmassága felől voltál-e kétes?
14. Míveltél-e valami gonoszt ahhoz bíztodban, hogy az Isten irgal­mas és megbocsátja?
15. Bíztál-e fölöttébb magadba, elmédbe, erődbe, gazdagságodba, tu­lajdon érdemidbe?
16. Bíztál-e valamely emberekbe feljebb, hogy semmint Istenbe?
17. Gyűlölted-e valaha az Istent, és ha gyűlölted, miért?
18. Az Istent szeretted-e úgy, mint nem őmagáért, hanem evilági ha­szonért és jótéteményért?
19. Tennen magadat, avagy akármely egyéb embereket szeretted-e fel­jebb Istennél?
20. Zúgódtál-e és panaszkodtál-e Isten ellen azért, hogy amit tőle kí­vántál, úgymint jó egészséget, gazdagságot, jó szerencsét avagy akár­mit egyebet, meg nem adta teneked?
21. Cselekedtél-e valamit Isten ellen emberi kedvért?
22. Múlattad-e el valaha az isteni szolgálatot, avagy akármi jó csele­kedet[et] emberektől való szégyenletedbe, féltedbe, és embereknek ked­vükért?

Az második parancsolatról

A második parancsolat emez: Istennek nevét hiába ne vedd! Kibe tiltja ő szent felsége az ő nevének tiszteletlenségét. Lásd, ha vé­tet­tél-e valamiképpen ez ellen!
1. Tudva avagy szándékkal esküdtél-e hamisan?
2. Amit bizonnyal nem tudtál, mondottad-e azt esküvéssel?
3. Fogadtál-e valamit hitedre avagy másképpen esküvéssel, amit meg nem akartál állani és meg nem állottál?
4. Szükségnek kívüle szoktál-e esküdni?
5. Amit Istennek fogadtál, szegted-e azt meg valamikor?
6. Káromlottad-e az Istent, azt tulajdonítván neki, ami hozzá nem il­lik? Minthogy kegyetlen, hogy valamit nem tud, valamire gondot nem visel, és akármit egyebet effélét?
7. Ítélted-e meg valaha az Istennek cselekedetit, gondolván avagy mond­ván, hogy emezt avagy amazt jobb lett volna különben mívelni an­nál, amint az Isten mívelte és szokta mívelni?
8. Hiába avagy csúfságba említetted-e az Istent?
9. Szentírásnak helyeit avagy cikkelyit hoztad-e elő tréfába, avagy hivalkodó beszéd között?
10. Mentetted-e valaha vétkedet avval, hogy Isten oka, mert ő úgy teremtett, hogy bűn nélkül nem lehetsz, avagy a szenteknek példájával, mondván, hogy a szentek is bűnösök voltanak?

Az harmadik parancsolatról

Az harmadik parancsolat ez: Megemlékezzél róla, hogy az ünnepet megszenteld! Azaz minden evilági szorgalmatosságtól, gondtól és robo­tol­kodástól magadat megvonván, ünnepnapon az isteni szolgá­latba és szent cselekedetekbe légy foglalatos.
1. Míveltél-e ünnepnap, avagy míveltettél-e kézi munkát?
2. Foglaltad-e magadat evilági gondba, szorgalmatosságba, kereskedésbe és akármi egyéb testi dologba?
3. Ünnepnapon gyakorlottad-e a korcsomát, torkosságot, vendégséget, táncot?
4. Múlattad-e el hivalkodó beszédekbe és cselekedetekbe az ünnepeket?
5. Múlattad-e el ünnepnapon a mise- és predikációhallást, az imádkozást és egyéb isteni szolgálatot?
6. Mikor misén, predikáción avagy egyéb isteni szolgálaton voltál, bujdosott-e széjjel elméd és gondolatod?
7. Súgtál-e, beszéllettél-e, mosolygottál-e az isteni szolgálatnak idején?
8. Jeles ünnepeken és kiváltképpen húsvét napján avagy a tájba meggyóntál-e? Vetted-e a Krisztusnak szent testét és szent vérét?

Az negyedik parancsolatról

A negyedik parancsolat imilyen: Atyádat, anyádat tiszteljed! Melybe parancsolja Isten, hogy nemcsak testi szüleinket, hanem azo­kat is, kik vagy idővel, vagy méltósággal nálunknál nagyobbak, tisztel­jük.
1. Gyűlölted-e a te szüleidet, haragudtál-e meg őellenük?
2. Kívántál-e nekik valami gonoszt?
3. Kívántad-e holtukat?
4. Búsítottad-e avagy szomorítottad-e meg őket?
5. Tekintettél-e harag szemmel reájuk, avagy nevetted-e meg őket?
6. Voltál-e engedetlen szüleidnek?
7. Segítetted-e, ha szűkölködtek segítséged nélkül, szüleidet, avagy nem?
8. Költötted-e el gonoszul és haszontalanul szüleidnek pénzüket és marhájukat?
9. Vádoltad-e, szidalmaztad-e rágalmaztad-e őket, szólottál-e tiszte­letlen beszédet ellenük, avagy felőlük?
10. Imádtál-e érettük, avagy nem?
11. Jó intésüket, oktatásukat vetetted-e hátra?
12. Ha szüléid megholtanak, akinek mit hagytanak testamentumba, megadtad-e, megfizetted-e adósságukat?
13. Atyádfiait és rokonidat szeretted-e szíved szerint?
14. Náladnál nagyobbakat, kiváltképpen egyházi embereket, evilági bírákat és urakat tiszteltél-e, vagy nem? Voltál-e nekik szófogadat­lan, engedetlen, nevetted-e, csúfoltad-e, rágalmaztad-e őket?
15. Az Anyaszentegyháznak és a teelőtted járóknak parancsolatju­kat, szerzésüket és végezésüket utáltad-e meg, vetetted-e hátra?
16. Voltál-e hálaadatlan azoknak, kik jót tettenek veled?
17. Dézsmájukat avagy valami egyéb jövedelmüket vetted-e el, ta­gad­tad-e meg az egyházi embereknek?

Az ötödik parancsolatról

Az ötödik parancsolat ez: Ne ölj! Kibe tiltatik mitőlünk a külső és bel­ső gyilkosság. Hogy se meg ne öljünk, se gyűlöljük felebarátun­kat, se haragot ne tartsunk reá, se gonoszt neki ne akarjunk.
1. Öltél-e avagy ölettél-e meg valakit vagy kézzel vagy méreggel, vagy másképpen?
2. Adtál-e okot valakinek reá, hogy mást megöljön, avagy halálra ke­ressen?
3. Részegítettél-e úgy meg valakit, hogy betegségbe esett legyen mi­atta?
4. Gyermecskéknek anyjuk méhébe való elveszésükbe voltál-e részes, vagy tanácsoddal, vagy cselekedeteddel?
5. Verekedtél-e, sértettél-e meg valakit?
6. Vesztettél-e össze mással valakit?
7. Akik között valami háborút láttál, ingerletted-e egymás ellen őket?
8. Adtál-e valakinek tanácsot reá, hogy mást megbántson, megsértsen, avagy megverjen?
9. Akit haláltól megmenthettél volna, igyekeztél-e megmenteni, avagy nem?
10. Kívántad-e valakinek halálát?
11. Viseltél-e szívedbe más ellen haragot, gyűlölséget és bosszúállásra való kívánságot?
12. Átkozódtál-e egyebek ellen, mondván: „Isten tégedet elve­szesz­szen”, vagy „szakadna nyakad, Isten ne mentsen hirtelen haláltól, akasz­tófától, ördög elvigyen”, avagy egyebet effélét?
13. Gonosz példaadásoddal, késztetéseddel, beszédeddel és intéseddel adtál-e okot másnak bűnre, avagy tanítottál-e valakit bűnt ten­ni?
14. Magadnak kívántad-e halálodat búsulásból, bosszúságból, kétségben esésből, avagy gonosz szándékból?
15. Vetetted-e oly szerencsére magadat, kiből halálod következhetett volna, ha az Isten kiváltképpen való jóvoltából tégedet meg nem őrzött volna?
16. Átkoztad-e magadat mondván: „bátor az Isten azt a napot ne adta volna érnem, bátor nyakam szakadt volna, Isten elveszesszen, ördög elvigyen engemet, ha mívelem”, avagy egyebet effélét?

Az hatodik és kilencedik parancsolatról

Az hatodik parancsolat emez: Ne paráználkodjál! Ehhez való a ki­len­cedik is, ki imilyen: Felebarátodnak feleségét ne kívánd! E két pa­ran­csolatba tilt Isten minden buja gondolatot, beszédet és cselekede­tet.
1. Voltak-e szívedben testi és buja gondolatok?
2. Adtál-e magadnak okot afféle gonosz gondolatokra, vagy tekinte­teddel, vagy másképpen?
3. Gyönyörködtél-e és maradtál-e meg sokáig afféle gondolatokba?
4. Volt-e elvégzett akaratod létel szerint is megmívelni az olyan meg­gondolt gonoszt?
5. Szólottál-e avagy hallgattál-e rút és undok, parázna beszédeket?
6. Éneklettél-e avagy hallgattál-e virágénekeket, melyekbe testi sze­retetről és buja dolgokról volt emlékezet?
8. Táncba szólottál-e annak, akivel táncoltál, olyat valamit, ki tisztaságnak és jó erkölcsnek ellene volna?
9. Gyakorlottál-e vagy vendégségeket, vagy egyéb helyeket az vég­­re, hogy szeretődet láthatnád, avagy szeretőt találnál magadnak?
10. Mutogattad-e és cifráztad-e magadat, hogy valakinek szeme akad­na rajtad?
11. Ingerletted-e testedet illetéseddel vagy másképpen gonoszra?
12. Csókoltál-e valakit gonosz végre, avagy testi szeretetből?
13. Vétkeztél-e paráznaságba, és ha vétkeztél, miképpen, micsoda rendbeli és állapotbeli személlyel? Hányszor?

Itt a gyóntatónak igen óvakodnia kell, egyfelől attól, nehogy véletlenül az egyszerűbb lelkeknek és az ifjabbaknak túlságosan sokféle kérdezősködésével még inkább tanácsokat adjon e rút vé­tek­re, semmint hogy e rosszcselekedettől épp eltanácsolja őket; másfelől attól, hogy ha túlságosan eny­he és a kelleténél szemérmesebb a kikérdezésben, a gyónó szégyenében vagy tu­dat­lan­sá­gá­ban ne eléggé fejtse ki a bűn körülményeit. Tudniillik hogy vajon házasulatlanokkal, vagy há­za­sok­kal, vagy vérrokonokkal, vagy családtagokkal, vagy szüzekkel, vagy a természet rendje ellen tu­laj­don testének ingerlésével, vagy másokat erre használva követte-e el ez istentelen vét­sé­ge­ket? A megelőző válaszokból és más dolgokból, amelyeket ez idáig a gyónón megfigyelhetett, könnyen meg tudja majd ítélni, hogy mi módon és meddig kell vele elmenni e körülmények meg­vizsgálásában.

Az hetedik és tizedik parancsolatról

Az hetedik parancsolat ilyen: Ne orozz! Ehhez való a tizedik is: Felebarátodnak se házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ök­rét, se szamarát, se egyéb jószágát ne kívánd! Kikben azt parancsolja Is­ten, hogy az te tulajdonoddal megelégedvén, a más ember marháját nemcsak el ne vedd, de ingyen szándékod se legyen reá, hogy el­ven­néd hamisan.
1. Kívántad-e felebarátodnak valami marháját, és igyekeztél-e hamisan azt tieddé tenni?
2. A fejedelemnek, vagy uradnak, vagy községnek mely adóval tartoztál, tagadtál-e meg abba valamit?
3. Loptad-e el valakinek valami marháját?
4. Erővel vetted-e el a másét?
5. A szentegyháznak vetted-e el valami marháját vagy jövedelmét avagy jószágát?
6. Uzsorát vettél-e valakin?
7. Testamentomból másnak hagyatott marhát tartottál-e magadnak?
8. Adtál-e oly okkal kölcsön valakinek zálogra, hogy ha az hagyott nap­ra a zálogot ki nem váltja, azután ki ne válthassa, hanem nálad ma­radjon?
9. Adtál-e bor fejébe, avagy gabona fejébe pénzt valakinek úgy, hogy sokkal többet adjon neked annál, amennyit azon a pénzen mástól vehetnél?
10. Adtál-e kölcsön valamely szegény embernek ilyen ok alatt, hogy idővel pénzedet megadja, és annak fölötte míveljen is avagy szol­gáljon érette?
11. Tettél-e hamis kereskedést, vagy olcsóbban vevén mástól, vagy drágábban adván másnak valamit annál, amit ért volna?
12. Éltél-e hamis mértékkel?
13. Szabódtál-e, esküdtél-e árud mellett, hogy megéri azt, amin hagy­tad, avagy hogy te is drágán vetted?
14. Csaltál-e meg valakit mívedbe? Vagy nem jól mívelvén neki, vagy többet vevén mívedért, hogysem mint érdemlettél volna?
15. Hitegetted-e felebarátodnak szolgáját vagy szolgáló leányát?
16. Csaltál-e meg akármiképpen valakit?
17. Nálad letétetett avagy hagyatott marhát tagadtál-e el?
18. Ha valakinek valami elveszett marháját megtaláltad, titkoltad-e el és tartottad-e magadnak?
19. Szőlejébe, kertjébe, gabonájába vagy egyéb marhájába tettél-e kárt valakinek?
20. Mikor adós voltál, múlattad-e el a megfizetést, noha megfizethet­tél volna?
21. Kockát, kártyát, avagy egyéb játékot játszottál-e nyereségnek oká­ért?
22. Munkásidnak, béresidnek, szolgáidnak bérét és szolgálatját tar­tottad-e meg?

A nyolcadik parancsolatról

A nyolcadik parancsolat ez: Felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot ne szólj! Melybe tiltatik nyelvünknek minden felebarátunk el­len való gonoszsága.
1. Volt-e szokásod, hogy felebarátodnak akármi kicsiny vétkét is nagy és halálos bűnnek ítélted volna lenni?
2. Igyekeztél-e azon, hogy meggyalázhattál volna valakit hírébe-nevébe?
3. Törvénybe tettél-e hamis tanúbizonyságot valaki felől?
4. Vádoltál-e, avagy mentettél-e valakit hamisan?
5. Rágalmaztál-e valakit háta megett?
6. Felebarátodnak valami titkát az ő kárára, ártalmára, vagy gya­lá­zat­jára jelentetted-e ki?
7. Egyebeknek cselekedetit magaráztad-e gonoszra?
8. Örömest hallgattál-e rágalmazó beszédeket?
9. Amit valaki felől hallottál, beszélletted-e másnak?
10. Tettél-e vakmerő ítéletet más felől?
11. Hízelkedésből dicsértél-e valakit?
12. Szólottál-e hazugságot egyebek ellen, avagy hivalkodó beszéd között?
13. Felebarátodnak dicséretét irigyletted-e, avagy ahol dicsérni kel­lett volna, nem dicsérted-e őtet?
14. Hírébe-nevébe kisebbítettél-e meg valakit?
A két utolsó parancsolatról szólottunk odafel az hatodik és hetedik parancsolattal együtt.

Másodszor kérdezze ki a gyóntató a gyónót a halálos bűnökről, éspedig így:

Lássad immár azt is, miképpen és hányképpen vétkeztél Isten ellen az hét halálos bűnbe.

Az első halálos bűn: kevélység

Voltál-e kevély?
2. Alítottad-e valaha magadba, hogy ami jó benned vagyon, tu­laj­donod, mintha tetőled, és nem Istentől származnék?
3. Avagy ha vallottad is, hogy Istentől vagyon, mindazáltal azt tar­­tottad-e, hogy a te érdemidért adatott neked?
4. Kérkedtél-e valamivel ollyal, ki benned és nálad nem volt?
5. Dicsekedtél-e bűnbe, avagy valami hívságos dologba?
6. Kerestél-e magadnak dicséretet valami jó cselekedetből, kiből az Is­tennek nevének dicséretét kellett volna keresned?
7. Míveltél-e valami jót emberi látásért?
8. Voltál-e tisztességkívánó?
9. Ítélted-e magadat egyebeknél jobbnak, tisztességre méltóbbnak és szentebbnek lenni?
10. Utáltad-e meg felebarátodat, alítottál-e valakit náladnál alábbvalónak lenni és méltatlannak a te barátságodhoz?
11. Voltál-e képmutató, szentnek, jámbornak és ájtatosnak mutattad-e magadat tettetésképpen?
12. Szólottál-e jót képmutatásból, szívedbe gonoszt gondolván?
13. Voltál-e vakmerő a te értelmedbe, nem akarván azoknak értelmüket venni, akik valamit jobban értettek náladnál?
14. Voltál-e versengő, nem akarván, az mit egyszer megmon­dot­tál, attól elszakadni, ha szintén eszedbe vetted is, hogy nem jól mondottad?
15. Voltál-e engedetlen Istennek és az embereknek, kiknek engedelmességgel tartoztál volna?
16. Múlattad-e el azt megmívelni, amit méltán és törvény szerint parancsoltak neked azok, akik náladnál feljebb valók?

Az második halálos bűn: fösvénység

Voltál-e fösvény?
2. Voltál-e telhetetlen, meg nem elégedvén avval, amit Isten ne­ked adott?
3. Kívántál-e meggazdagulni?
4. Estél-e fölöttébb pénz- és marhakeresésnek?
5. Szegted-e meg Istennek valamely parancsolatját gazdagságnak okáért?
6. A szegényekhez voltál-e irgalmatlan és szoros markú, nem örö­mest adtál-e nekik, dorgáltad-e, pirongattad-e meg őket, midőn alamizs­nát kértenek tőled?
7. Voltál-e szorgalmatos és nyughatatlan pénz- és marhakeresés miatt?
8. Evilági szorgalmatosság miatt múlattad-e el gyónásodat, a Krisz­tus szent testének-vérének hozzád vételét, avagy akármi egyéb jót?
9. Álnokul és erővel jutottál-e, avagy csak akartál-e jutni valami marhához?
10. Hazudtál-e, esküdtél-e pénzért és marháért hamisan?
11. Hamis pénzzel éltél-e?
12. Költötted-e marhádat és pénzedet örömesben torkodra, hasadra, és akármi hiábavaló dologra, hogysem mint Istennek tisztességére és szűkölködő felebarátidnak segítésére?
13. Adósidat, akiknek tudtad, hogy nincsen mivel fizetniük, szorítottad-e kegyetlenül az adósságnak megfizetésére?

Az harmadik halálos bűn: paráznaság

Szólottunk erről odafel, az hatodik és kilencedik parancsolatnak rendibe, annak okáért most csak azokról a gonoszságokról kér­­dez­­kedem tetőled, melyek a buja életet szokták követni.
1. Merültél-e el annyira a testi bűnbe, hogy amiatt némiképpen ugyan megvakult volna a te elméd, tunyává és alkalmatlanná lettél vol­na az isteni és mennyei dolgoknak elmélkedésére?
2. Feledkeztél-e el magadról, rendedről és állapotodról efféle bűn miatt, meg nem gondolván, hogy nem illett volna hozzád az, amit mí­­veltél, csak azért is, mivelhogy sokaknak szemük néznek tereád, és sokan megbotránkozhatnak a te gonosz életedbe?
3. Voltál-e testi bűn miatt állhatatlan, gyakorta elvégezvén elmédbe, hogy megjobbítod magadat, de azt, amit végeztél, meg nem állván, hanem mégis ugyanazon gonosz életnek sarába hevervén?
4. Gyönyörködtél-e annyira az buja életbe, hogy azért kész voltál volna az Istennek kedvét és akaratját hátravetni, sőt Istentől teljesség­gel elszakadni?
5. Kívántál-e e világon sokáig élni avégre, hogy tested kívánságának többet szolgálhass?
6. Feledkeztél-e el halálodról efféle bűn miatt?

Az negyedik halálos bűn: irigység

Irigyletted-e valamely felebarátodnak tudományát, tisztességét, jó hírét-nevét, emberek között való becsületét avagy egyéb javait?
2. Irigyletted-e, hogy felebarátod náladnál nem alább, hanem feljebbvaló, avagy hozzád egyenlő volt?
3. Irigyletted-e, mikor láttad, hogy valaki gyakrabban gyónt, gyakrabban élt az Oltáriszentséggel, ájtatosb volt, több jót cselekedett tenáladnál?
4. Igyekeztél-e irigységből valakinek előmenetit megbántani, őtet rágalmazván, ellene suttogván és az embereknek jóakaró elméjüket tőle elidegenítvén?
5. Beszélletted-e felebarátodnak bűneit egyebek előtt az ő ártalmára vagy kárára?
6. Örültél-e felebarátodnak kárán, kisebbségén, avagy valami nya­va­lyáján?
7. Bánkódtál-e felebarátodnak előmenetén és jó szerencséjén?

Az ötödik halálos bűn: harag

Voltál-e haragos?
2. Méltatlanul és érdeme nélkül akartál-e valakin haragból bosszút tenni?
3. Haragodba igyekeztél-e felebarátodon akármi kicsiny vétekért is bosszút állani?
4. Tartottál-e úgy haragot valakire, hogy nem akartál volna csak reá nézni is, sem vele szólani, sem őtet nevén nevezni?
5. Zajgottál-e, kiáltottál-e, feddettél-e, szitkozódtál-e, átkoztál-e haragodba?
6. Tettél-e valakin, akire megharagudtál, bosszúságot?

Az hatodik halálos bűn: torkosság

Voltál-e torkos és tobzódó?
2. Ettél-e, avagy ittál-e idejebben, hogysem mint illett volna?
3. Szegted-e meg a böjtöt, többször evén egyszernél?
4. Ettél-e tiltott eleséget, úgymint húst, tikmonyát, vajat, tejet böjtnapon?
5. Kívántál-e és kerestél-e gyönyörűségesb eledelt avagy italt annál, akivel rended szerint meg kellett volna elégedned?
6. Voltál-e részeg, és ha voltál, hányszor?
7. Ittál-e duskát avagy eggyest?
8. Itattál-e, részegítettél-e mást?
9. Fölöttebb való étel és ital miatt voltál-e rest imádságra és egyéb Istenszolgálatra?
10. Részegségedbe csacsogtál-e haszontalan avagy gonosz dolgokról?
11. Étel-ital közbe vetekedtél-e Istenről, az Istennek és a hitnek dolgairól?
12. Ettél-e avagy ittál-e annyit, hogy a gyomrod meg nem tarthatta, hanem kényszeríttettél kiokádni?
13. Tobzódás és részegség miatt gerjedeztél-e bujaságra, és történt-e rajtad testednek megfertelmezése?

Az hetedik halálos bűn: jóra való restség

Voltál-e gonosz kedvű és rest a jócselekedethez?
2. Restelltél-e tanulni és értekezni az üdvösségnek dolgai felől?
3. Tudod-e az Miatyánkot, Üdvözlégy Máriát, a hitnek ágazatit és a tíz parancsolatot, vagy nem? 4. Voltál-e hivalkodó?
5. Múlattad-e hiába idődet?
6. Hamar és könnyen engedtél-e a kísértetnek?
7. Halogattad-e a bűnből való megtérést, avagy valami egyéb jót?
8. Mikor valami jót míveltél, sietettél-e elvégezni, alig várván, hogy végét érhetted volna?
9. Hagytad-e valamikor félbe az elkezdett imádságot, böjtöt és egyéb jócselekedetet?
10. Voltál-e gondviseletlen házad népére és egyebekre, kiket Isten az te gondviselésed alá adott? 11. Voltál-e oly tunya, hogy inkább akartál volna éhezni és szűkölködni, hogysem mint dolgot tenni és munkálódni?
12. Voltál-e oly ájtatlan, hogy ugyan visszatetszett volna az imádkozás és egyéb jó cselekedet?
13. Gyűlölted-e azokat, akik tégedet jóra intettenek és a gonoszról meg­feddettenek?
14. Voltál-e oly idegen a penitenciatartástól, hogy az megcselekedett bűnről semmi bánatot nem érzettél szívedbe?

De peccatis alienis

Harmadszor kérdezze ki a pap a gyónót az idegen bűnök felől, éspedig így:

Mondd meg azt is, ha vétkeztél-e a kilenc idegen bűnökbe, azaz voltál-e részes más ember bűnébe?
1. Parancsoltad-e másnak, hogy gonoszt míveljen?
2. Adtál-e valakinek tanácsot valami gonosztételre?
3. Te akaratodból és engedelmedből mívelt-e valaki gonoszt?
4. Dicsértél-e valakit a gonosz cselekedetbe, ingerletted-e őtet több go­noszra, dicsérvén azt, amit mívelt, és jónak mondván az ő gonosz cse­lekedetit?
5. Oltalmaztad-e a gonosztevőt, mentetted-e, rejtegetted-e?
6. Volt-e részed valami gonoszul (úgymint uzsorával, lopással, álnok­sággal, hamis kereskedéssel, avagy másképpen az Isten tör­vénye el­len) talált marhába?
7. Hallgattad-e el bűnét valakinek, akit meg kellett volna feddened?
8. Ami gonosznak ellene állhattál volna, nem állottál-e?
9. Akinek tartoztál volna megjelenteni valakinek bűnét, avégre, hogy megfeddette és megjobbította volna őtet, nem jelentetted-e meg?