A RÓMAI SZENT KELEMEN-BAZILIKA AMBÓI
A római bazilikák fönnmaradt ambóit áttekintő, képzeletbeli zarándoklatunkat a mai nap stációs templomában, a Colosseum és a Laterán közt mintegy félúton fekvő Szent Kelemen-bazilikában folytatjuk (az előző részeket ld. itt és itt). A jelenlegi templomot 1100 körül építtette egy bizonyos Anastasius nevű bíboros, fölszentelésére 1128-ban került sor. Ám az ambók és a korlát a régi, nagyobb részét tekintve VI. századi épületből maradtak meg (egyesek szerint az új épületben az ambók nem az eredeti helyükre kerültek, ezért látható ma az evangéliumambó az „északi”, a leckeambó a „déli” oldalon). A Szent Kelemen különlegessége a korábban bemutatott templomokhoz képest a viszonylag épen megmaradt szentélyrekesztő korlát, amelynek oszlopait jól láthatóan eltávolították, valamint a leckeambó alsóbb, könyvtartó állvánnyal ellátott szintje. A próféciákat is használó misékben ez lehetett a lektor helye, de biztosan innen énekelte a pszalmista, vagy ahogyan a schola cantorum felállítása után nevezték, a paraphonista az olvasmányközi éneket (graduále, traktus vagy Alleluja) a kifejezetten ezeket tartalmazó könyvből (cantatorium). Nem kevésbé jelentős emléke a templomnak Róma méltán leghíresebb apszismozaikja. Ennek és rokonainak liturgiatörténeti jelentősége is van. Uwe Michael Lang nagy hatású könyvében (Az Úr felé fordulva. A liturgikus ima-irány. Ecclesia, Budapest 2006.) többek között ennek alapján következtet arra, hogy a celebráns és a gyülekezet a római bazilikák többségében is ugyanazon irányba, mégpedig az apszismozaik keresztje által kijelölt, stilizált kelet felé fordulva imádkozott.
A leckeambó
Az evangéliumambó kelet felől
Az evangéliumambó nyugat felől
A római bazilikák fönnmaradt ambóit áttekintő, képzeletbeli zarándoklatunkat a mai nap stációs templomában, a Colosseum és a Laterán közt mintegy félúton fekvő Szent Kelemen-bazilikában folytatjuk (az előző részeket ld. itt és itt). A jelenlegi templomot 1100 körül építtette egy bizonyos Anastasius nevű bíboros, fölszentelésére 1128-ban került sor. Ám az ambók és a korlát a régi, nagyobb részét tekintve VI. századi épületből maradtak meg (egyesek szerint az új épületben az ambók nem az eredeti helyükre kerültek, ezért látható ma az evangéliumambó az „északi”, a leckeambó a „déli” oldalon). A Szent Kelemen különlegessége a korábban bemutatott templomokhoz képest a viszonylag épen megmaradt szentélyrekesztő korlát, amelynek oszlopait jól láthatóan eltávolították, valamint a leckeambó alsóbb, könyvtartó állvánnyal ellátott szintje. A próféciákat is használó misékben ez lehetett a lektor helye, de biztosan innen énekelte a pszalmista, vagy ahogyan a schola cantorum felállítása után nevezték, a paraphonista az olvasmányközi éneket (graduále, traktus vagy Alleluja) a kifejezetten ezeket tartalmazó könyvből (cantatorium). Nem kevésbé jelentős emléke a templomnak Róma méltán leghíresebb apszismozaikja. Ennek és rokonainak liturgiatörténeti jelentősége is van. Uwe Michael Lang nagy hatású könyvében (Az Úr felé fordulva. A liturgikus ima-irány. Ecclesia, Budapest 2006.) többek között ennek alapján következtet arra, hogy a celebráns és a gyülekezet a római bazilikák többségében is ugyanazon irányba, mégpedig az apszismozaik keresztje által kijelölt, stilizált kelet felé fordulva imádkozott.
A leckeambó
Az evangéliumambó kelet felől
Az evangéliumambó nyugat felől
Az apszismozaik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése