2010. március 14.


A PRELATE’S LIFE I.

Csütörtökön már bepillanthattunk a főpapok dolgos mindennapjaiba a focizó érsektől a doboló segédpüspökön át egészen egy exkluzív római kollégium mai tagjáig, akit rituálisan befedett feje (velatum caput) azonosított pontifexként. Ma ezt a fonalat folytatjuk, hiszen a prelátusok élete bőven tartogat még számunkra könnyedebb témát — mégpedig annyit, hogy nemcsak egy bejegyzést, hanem egy egész blogot is megtöltene. A továbbiakban ebből a kiapadhatatlan forrásból nyújtunk időnként egy-egy tematikus válogatást. (Az angol cím többek között arra utal, hogy a képek egy jelentős része az amerikai Life magazin internetes archívumából származik.)

* * *

Ebben a sorozatban mindenekelőtt szeretnénk megcáfolni azt az elterjedt tételt, hogy a prelátusok élete unalmas volna. Természetesen nem tagadjuk, hogy álló-, pontosabban ülőképességük gyakran cserben hagyja őket — főleg amikor a pápa őszentségét kell hallgatniuk, mint ezen a 2008-as képen:


Ugyanakkor azt is megjegyezzük, hogy ez nem kifejezetten mai probléma, hanem szinte egyidős az emberiséggel, s így a világ püspökeinek már a II. Vatikáni Zsinaton is testületileg kellett megbirkózniuk vele:


Hangsúlyozni kell azonban, hogy számos pozitív ellenpélda létezik, amelyekből a prelátusokat kifejezetten élénk, érdeklődő, sőt menthetetlenül kíváncsi krisztushívőnek ismerhetjük meg. A legkisebb jelét sem mutatja pl. az unalomnak ez a zsinati atya:


És természetesen a főpapok nemcsak az egyházi dolgokban, hanem a világi technikában is bámulatosan haladnak a korral. VI. Pál pápa 1968-as kolumbiai útja során az egyik résztvevő már jóval kisebb és praktikusabb segédeszközzel pásztázta az eseményeket:


Ha a prelátusi kíváncsiság nem is ismer határokat, az emlékezetnek már természetes korlátai vannak. Ezért nem árt mindent gondosan rögzíteni, amint ezt egy hivatásos fényképész az 1965-ös New York-i pápalátogatás során rögzítette:


Nos, miután ekkora figyelem és érdeklődés összpontosul rá püspöktársai részéről, nem csoda, hogy időnként maga a Szentatya is enged a nyomásnak, s nem szégyell hasonlóképpen visszanézni:

II. János Pál Franciaországban, 1980 június 1-jén

Nincsenek megjegyzések: