CHORALIS CONSTANTINUS CANTATE-VASÁRNAP

Holnap, a húsvét utáni 4. vasárnapon, amelyet introitusának kezdőszaváról Cantate, azaz „Énekeljetek”-vasárnapnak is nevezünk, ismét a klasszikus, XV—XVI. századi vokálpolifónia alkotásai teszik ünnepélyesebbé szentmisénket. A szkólaszolgálatot a Choralis Constantinus 500 sorozat keretében ezúttal a Fővárosi Kántorátus tagjai látják el Mizsei Zoltán vezényletével. A mise énekanyaga a következő lesz:

Motetta — Johannes Walther: Ego sum resurréctio
Vidi aquam
Introitus — Heinrich Isaac: Cantáte Dómino (CC I.)
Kyrie — Missa Paschalis
Gloria — Missa Paschalis
Alleluia — Christus resúrgens (Graduale Pataviense, fol. 86)
Alleluia — Nonne cor nostrum (Graduale Pataviense, fol. 91)
Credo (ambrozián)
Offertorium — Iubiláte Deo (Graduale Pataviense, fol. 20v)
Orlandus Lassus: Iubiláte Deo
Sanctus — Missa Paschalis
Loyset Compère: Adorámus te Christe
Agnus Dei — Missa Paschalis
Communio — Heinrich Isaac: Dum vénerit Paráclitus (CC I.)
Exitus — Regína cæli (gregorián)

* * *

Heinrich Isaac és zenéje az elmúlt napokban a földgolyó másik felén is a figyelem középpontjába került. Egy híradás szerint az Indiana University (Bloomington, Indiana, USA) zenetudományi doktori képzésében április 28-án szeminárium foglalkozott a régizenei művek előadásának kérdéseivel a hagyományos liturgiában, április 29-én este pedig P. Dominic Holtz OP, az Aquinas Institute of Theology (Saint Louis, Missouri, USA) professzora régi rítusú szentmisét celebrált, amelyen a Choralis Constantinus tételei és más reneszánsz művek szólaltak meg [mivel ez volt az első ilyen nyilvános szentmiséje, tapasztalatait május 2-án személyes hangú beszámolóban osztotta meg blogjának olvasóival]. Ez a két alkalom ugyan egy másik nézőpontból, az egyetemi kutatás és képzés felől közelített Isaac munkásságához, az eredmény azonban a mi szentmiséinkhez hasonlóan igazolja, hogy a keresztény múlt kulturális hagyományai közül a XVI. század egyházzenéjének is megvan a maga helye az Egyház élő és hiteles liturgiájában.